Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

• io VASÁRNAP. 1973. ÁPRILIS ». DM Ü m|a|g|a|z •Iberts Bels NYOMTATOTT LEVÉL Cscmédy János ÓCEÁN Amikor túl sok már a sár a láb alatt. egy katicabogár — pettyes kammillavirág sárga bóbitája beborít méz-illatába: a méz-illat az orr-üregbe leng; mint régi barlangokban gyantaszag, szantálfa, mirrha füstje. — arany banán, sült tök, frissen törött kókuszdió, lombsátorokban —; Tahiti akkor már közel van, párduc-arcú, rejtélyes aktok. és itt van már a messzesodró kékség. — felette szél üvölt és szökőár ragyog! ­a sóval összeragasztott, felszökő-vissza­(hulló világokat lélegző Nagy Csendes Óceán! A kisfiú számára akkor kez­dődött a háború, amikor a kaka­sokat levágták Véres nyakkal feküdt egymás mellett a csűr mö­gött. Szám szerint heten. Még egy utolsó szárnycsapás, még egy rángás az inakban ... Nem tudta róluk levenni a sze­mét. Ez a látvány komikus és ijesztő volt egyszerre. Hová akar­tak futni ezek a kakasok fej nélkül... ? Tudta, hogy a kakasokat a molnár úr részére ölték le, mert a molnár ezért megőrli a búzá­jukat. Nem volt mit tenni — há­ború volt, és a molnár úr titok­ban őrölte meg a búzát. A fiú negyvenháromban költö­zött ki falura, az anyjával. Rigá­ból jöttek a nagybácsihoz. Apjá­ra. mint nagy, erős emberre em­lékezett, akinek dús haja és me­leg keze volt. Most valahol na­gyon messze lehetett, nem tudta pontosan, hogy hol és merre ... Ősszel németek szálltak meg a nagybácsi házában. A fiú leg­többször az udvaron játszott. A németek sok lekvárt ettek és olykor neki is adtak, sőt bon­bont és csokoládét is. Voltakép­pen jól néztek ki ezek a német katonák, bár a nagybácsi azt mondta, hogy mind vadállatok és csakhamar el fognak tűnni, mint a köd ... A következő tavasz egyik nap­ján nem túl messziről erős dör­gés hallatszott. A nagybácsi ösz­szehivta az egész háznépet, ko­csiba ültette őket és kivitte az erdőbe. Amikor néhány nap múlva, amikor visszatértek, orosz kato­nák üdvözölték őket. Nekik nem volt csokoládéjuk, hanem csak főtt krumpiból adtak kóstolót a E teo pdlanatt»u ktkinyű fél­adatnak tűnik számba ven­ni, mi minden épült Sze­geden az utóbbi két esztendő­ben. Részint azért, mert egysze­rűen megszokásból, gyorsan rá­vágjuk e kérdésre, hogy nem is olyan sok minden, részint azért, mert ki ne tudna Tarjanról. az új üzletekről. éttermekről, bisztrókról, lakóházakról és ját­szótérről. melyek közül jó néhá­nyat legutóbbi két magazinunk­ban bemutattunk. S kinek ne lenne ismerős a szinház-hídfő csomópont új közlekedési rend­je. melyet Somogyi Károlyné ké­pei közül az első mutat be. Hi­szen csak nemrég adták át a for­galomnak Ezért is és a körülötte fölmerült kételyek miatt is vala­mennyiünk kőzett ismerőse. Igen, a kételyek miatt is valamenv­nyiünk közeli ismerőse. Igen. a kételyek miatt Is, mert sokan megkérdőjelezték: minek kell Ide ilyen bonyolult forgalmi rend­szert kialakítani? Csakhogy a gyakorlat néhány hét alatt iga­zolta a városrendezőket. Mert bármily furcsa, meggyorsult a forgalom, erre akár meg is es­küszik az. aki megkísérelte né­hányszor azelőtt délután négy-öt óra körül keresztezni „ hídfő forgalmat A Székely sor is ismerőseink kosé tartozik, hiszen nemregiben KÉT VÁLASZTÁS KÖZÖTT keszüflt ei, s tette könnyebbé Új­szeged és a makói út forgalmát. A most épülő Népkert sorral együtt pedig megoldja az újsze­geinek régi gondját is: a körfor­galmat. A közlekedésnél marad­va érdemes még bemutatni a Bécsi körút. Petőfi Sándor su­gárút kereszteződését, melynek lámparendszere a József Attila sugárúti csomópontéval együtt szintén a két választás között épült, biztonságosabbá téve a városon átvezető főútvonalak forgalmát. » város közlekedés­fejlesztési koncepciójának egyik fontos részeként. Évente sok millió forint értékű vízvezetéket és csatornát építtet a város, hogy mind több körzetet lehessen bevonni a város egysé­ges vízhálózatába. A nyáron már dolgozni fognak az újonnan épü­lő vízmű első kútcsoportjaí is. A város biztonságos vízellátásához azonban mindenekelőtt tároló­kapacitás szükséges, és ennek a megépítése a legdrágább. Pedig fontos a feladata: éjszakánként fel lehet tölteni a tárolókat, me­lyekbői a nappali csúcsfogyasztás idején pótolni lehet a kutak tel­jesítményét. A tarjáni után már épül az újszegedi víztorony is, amely az új vízművel együtt so­kat enyhít majd a nyári csúcs­idők gondjain. Hasonló feladata lesz a hármas vízmű mellett épü­lő új mélytárolónak is. Mindez azok közé a sok millió forintot fölemésztő beruházások közé tartozik, melyek szinte láthatatla­nul végzik dolgukat. melyeket alig veszünk tudomásul, alig so­rolunk az új létesítmények közé, pedig nélkülük már ei sem tud­nánk képzelni életünket. Ilyenek a tarjám kazánházak is, melyek nemcsak meleget és meleg vizet adnak a lakásoknak, hanem vég­re a levegőt sem szennyezik. Az új úszóház Í6 a két válasz­tás között született, a régi tönk­rement helyett. Nem volt olcsó mulaság, fenntartása ráfizetéses, mégis megépíttette a vízművek, hiszen hozzátartozik a szegedi Ti­sza-part hangulatához, a szegedi nyárhoz. S a szegedi nyár egyre természetesebb része az idegen­forgalom is, amely örvendetesen fejlődik. Csakhogy idegenforga­lom szállás nélkül aligha kép­zelhető el. Sokat tett azért is a tanács, hogy minél több szállást biztosíthasson a város. Készen lett az újjávarázsolt Royal, s a nyáron megkezdik a házgyári elemekből a Felső Tisza partra tervezett Szeged száUoda építé­sét. Ebbe a sorba tartozik az új kemping is, amely kellemes kör­nyezetben olcsó és Jó szállást biztosít. Végül a piaci csarnok, amelyre évek óta áhítozunk és most végre elkészült, átadták rendelte­tésének fiúnak, aki a kuktájukká szegő­dött. A nagybácsi házába sebesülte­ket hoztak es a kisfiú az any­jával a fészerbe költözött át. Hallotta a sebesültek nyögését, és látta, hogyan váltak vörössé a hófehér kötések... A nehéz kór­házszag mindenhová elkísérte. Egyik napon egészségügyi gépko­csi hajtott be az udvarra, épp amikor a német vadászgép ké­pűit el a ház felett. Ledobott egy bombát, a fák koronája meglib­bent és a detonáció felborította a kórházautót. A háznak nem lett baja; egész­ségügyi katonák futottak a kocsi­hoz, hordagyakkal, kötszerekkel — és velük a fiú. A felborult kocsiban karokat, lábakat látott egymás hegyén­hátán, átvérzett kötéseket, amitől visszahőkölt és közben egy csiz­mára lépett. A csizma egy kato­nához tartozott, aki ott állt, ösz­szeszorftott foggal és nézte, amint az egészségügyi katonák a hord­agyakra rakják a sebesülteket. A fiú megragadta a katona ke­zét, amely meleg volt és puaka­porszagú, és erre a kézre hajtotta a fejét. A kéz megmozdult és végigsimított kócos haján. A ka­tona oroszul beszélt, talán nem is a gyerekhez, inkább magában ... Másnap a kisfiú egyedül ját­szadozott az udvaron, i ami­kor öreg. fáradt katona egy iszonyatosan mocskos, piszkos, véres emberi lábat hozott ki az épületből és a csűr mellett elte­mette. Érthetetlen volt, és iszo­nyatos. Néhány nap múlva már úgy találta, hogy sok érdekes dolog van ebben a háborúban. Mi minden hevert szanaszét! Üres ampullák, injekcióstűk, de még egy fecskendő is! Micsoda kin­csek egy kisfiúnak! ... Egy napon a postás szürke borítékot dobott a levélszekrény­be. Anya bontotta fel és magában olvasta. A kisfiú nem értette; miért van a levél nyomtatott betűkkel írva? Meg is kérdezte az anyjá­tól, de nem kapott feleletet. — Meg akarok tanulni én is olvasni! — makacskodott. —- Én is el akarom olvasni apa leve­lét...! — Éz tőle az utolsó levél nem kapunk többet,... — Miért? Hol van apa? — Apa... ? Apa már a győz­tesek kőzött van... És sírt. A kisfiú nem értette, de na­gyon szomorúan indult az udvar sarkába. Fordította: Antalfg latréa

Next

/
Thumbnails
Contents