Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

• io VASÁRNAP. 1973. ÁPRILIS ». DM Ü m|a|g|a|z •Iberts Bels NYOMTATOTT LEVÉL Cscmédy János ÓCEÁN Amikor túl sok már a sár a láb alatt. egy katicabogár — pettyes kammillavirág sárga bóbitája beborít méz-illatába: a méz-illat az orr-üregbe leng; mint régi barlangokban gyantaszag, szantálfa, mirrha füstje. — arany banán, sült tök, frissen törött kókuszdió, lombsátorokban —; Tahiti akkor már közel van, párduc-arcú, rejtélyes aktok. és itt van már a messzesodró kékség. — felette szél üvölt és szökőár ragyog! a sóval összeragasztott, felszökő-vissza(hulló világokat lélegző Nagy Csendes Óceán! A kisfiú számára akkor kezdődött a háború, amikor a kakasokat levágták Véres nyakkal feküdt egymás mellett a csűr mögött. Szám szerint heten. Még egy utolsó szárnycsapás, még egy rángás az inakban ... Nem tudta róluk levenni a szemét. Ez a látvány komikus és ijesztő volt egyszerre. Hová akartak futni ezek a kakasok fej nélkül... ? Tudta, hogy a kakasokat a molnár úr részére ölték le, mert a molnár ezért megőrli a búzájukat. Nem volt mit tenni — háború volt, és a molnár úr titokban őrölte meg a búzát. A fiú negyvenháromban költözött ki falura, az anyjával. Rigából jöttek a nagybácsihoz. Apjára. mint nagy, erős emberre emlékezett, akinek dús haja és meleg keze volt. Most valahol nagyon messze lehetett, nem tudta pontosan, hogy hol és merre ... Ősszel németek szálltak meg a nagybácsi házában. A fiú legtöbbször az udvaron játszott. A németek sok lekvárt ettek és olykor neki is adtak, sőt bonbont és csokoládét is. Voltaképpen jól néztek ki ezek a német katonák, bár a nagybácsi azt mondta, hogy mind vadállatok és csakhamar el fognak tűnni, mint a köd ... A következő tavasz egyik napján nem túl messziről erős dörgés hallatszott. A nagybácsi öszszehivta az egész háznépet, kocsiba ültette őket és kivitte az erdőbe. Amikor néhány nap múlva, amikor visszatértek, orosz katonák üdvözölték őket. Nekik nem volt csokoládéjuk, hanem csak főtt krumpiból adtak kóstolót a E

teo pdlanatt»u ktkinyű féladatnak tűnik számba venni, mi minden épült Szegeden az utóbbi két esztendőben. Részint azért, mert egyszerűen megszokásból, gyorsan rávágjuk e kérdésre, hogy nem is olyan sok minden, részint azért, mert ki ne tudna Tarjanról. az új üzletekről. éttermekről, bisztrókról, lakóházakról és játszótérről. melyek közül jó néhányat legutóbbi két magazinunkban bemutattunk. S kinek ne lenne ismerős a szinház-hídfő csomópont új közlekedési rendje. melyet Somogyi Károlyné képei közül az első mutat be. Hiszen csak nemrég adták át a forgalomnak Ezért is és a körülötte fölmerült kételyek miatt is valamennyiünk kőzett ismerőse. Igen, a kételyek miatt is valamenvnyiünk közeli ismerőse. Igen. a kételyek miatt Is, mert sokan megkérdőjelezték: minek kell Ide ilyen bonyolult forgalmi rendszert kialakítani? Csakhogy a gyakorlat néhány hét alatt igazolta a városrendezőket. Mert bármily furcsa, meggyorsult a forgalom, erre akár meg is esküszik az. aki megkísérelte néhányszor azelőtt délután négy-öt óra körül keresztezni „ hídfő forgalmat A Székely sor is ismerőseink kosé tartozik, hiszen nemregiben KÉT VÁLASZTÁS KÖZÖTT keszüflt ei, s tette könnyebbé Újszeged és a makói út forgalmát. A most épülő Népkert sorral együtt pedig megoldja az újszegeinek régi gondját is: a körforgalmat. A közlekedésnél maradva érdemes még bemutatni a Bécsi körút. Petőfi Sándor sugárút kereszteződését, melynek lámparendszere a József Attila sugárúti csomópontéval együtt szintén a két választás között épült, biztonságosabbá téve a városon átvezető főútvonalak forgalmát. » város közlekedésfejlesztési koncepciójának egyik fontos részeként. Évente sok millió forint értékű vízvezetéket és csatornát építtet a város, hogy mind több körzetet lehessen bevonni a város egységes vízhálózatába. A nyáron már dolgozni fognak az újonnan épülő vízmű első kútcsoportjaí is. A város biztonságos vízellátásához azonban mindenekelőtt tárolókapacitás szükséges, és ennek a megépítése a legdrágább. Pedig fontos a feladata: éjszakánként fel lehet tölteni a tárolókat, melyekbői a nappali csúcsfogyasztás idején pótolni lehet a kutak teljesítményét. A tarjáni után már épül az újszegedi víztorony is, amely az új vízművel együtt sokat enyhít majd a nyári csúcsidők gondjain. Hasonló feladata lesz a hármas vízmű mellett épülő új mélytárolónak is. Mindez azok közé a sok millió forintot fölemésztő beruházások közé tartozik, melyek szinte láthatatlanul végzik dolgukat. melyeket alig veszünk tudomásul, alig sorolunk az új létesítmények közé, pedig nélkülük már ei sem tudnánk képzelni életünket. Ilyenek a tarjám kazánházak is, melyek nemcsak meleget és meleg vizet adnak a lakásoknak, hanem végre a levegőt sem szennyezik. Az új úszóház Í6 a két választás között született, a régi tönkrement helyett. Nem volt olcsó mulaság, fenntartása ráfizetéses, mégis megépíttette a vízművek, hiszen hozzátartozik a szegedi Tisza-part hangulatához, a szegedi nyárhoz. S a szegedi nyár egyre természetesebb része az idegenforgalom is, amely örvendetesen fejlődik. Csakhogy idegenforgalom szállás nélkül aligha képzelhető el. Sokat tett azért is a tanács, hogy minél több szállást biztosíthasson a város. Készen lett az újjávarázsolt Royal, s a nyáron megkezdik a házgyári elemekből a Felső Tisza partra tervezett Szeged száUoda építését. Ebbe a sorba tartozik az új kemping is, amely kellemes környezetben olcsó és Jó szállást biztosít. Végül a piaci csarnok, amelyre évek óta áhítozunk és most végre elkészült, átadták rendeltetésének fiúnak, aki a kuktájukká szegődött. A nagybácsi házába sebesülteket hoztak es a kisfiú az anyjával a fészerbe költözött át. Hallotta a sebesültek nyögését, és látta, hogyan váltak vörössé a hófehér kötések... A nehéz kórházszag mindenhová elkísérte. Egyik napon egészségügyi gépkocsi hajtott be az udvarra, épp amikor a német vadászgép képűit el a ház felett. Ledobott egy bombát, a fák koronája meglibbent és a detonáció felborította a kórházautót. A háznak nem lett baja; egészségügyi katonák futottak a kocsihoz, hordagyakkal, kötszerekkel — és velük a fiú. A felborult kocsiban karokat, lábakat látott egymás hegyénhátán, átvérzett kötéseket, amitől visszahőkölt és közben egy csizmára lépett. A csizma egy katonához tartozott, aki ott állt, öszszeszorftott foggal és nézte, amint az egészségügyi katonák a hordagyakra rakják a sebesülteket. A fiú megragadta a katona kezét, amely meleg volt és puakaporszagú, és erre a kézre hajtotta a fejét. A kéz megmozdult és végigsimított kócos haján. A katona oroszul beszélt, talán nem is a gyerekhez, inkább magában ... Másnap a kisfiú egyedül játszadozott az udvaron, i amikor öreg. fáradt katona egy iszonyatosan mocskos, piszkos, véres emberi lábat hozott ki az épületből és a csűr mellett eltemette. Érthetetlen volt, és iszonyatos. Néhány nap múlva már úgy találta, hogy sok érdekes dolog van ebben a háborúban. Mi minden hevert szanaszét! Üres ampullák, injekcióstűk, de még egy fecskendő is! Micsoda kincsek egy kisfiúnak! ... Egy napon a postás szürke borítékot dobott a levélszekrénybe. Anya bontotta fel és magában olvasta. A kisfiú nem értette; miért van a levél nyomtatott betűkkel írva? Meg is kérdezte az anyjától, de nem kapott feleletet. — Meg akarok tanulni én is olvasni! — makacskodott. —- Én is el akarom olvasni apa levelét...! — Éz tőle az utolsó levél nem kapunk többet,... — Miért? Hol van apa? — Apa... ? Apa már a győztesek kőzött van... És sírt. A kisfiú nem értette, de nagyon szomorúan indult az udvar sarkába. Fordította: Antalfg latréa