Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

4 VASÁRNAP, Hm. ÁPRILIS V Magyar szobrászm ű veszet — Moszkvában A szovjet főváros kulturális életének új színfoltja a nemrég megnyílt magyar szobrászművészet! kiállítás. fii siker már az első napokban megmutatkozott. Nemcsak a közönség, a szakmai körök is felfigyeltek az eseményre: több szorószművész egyenesen a kiállítás miatt utazott Alma-Atából, Rigából. Tbilisziből Moszkvába. A kiállítás nagyon jó sajtóvisszhangot is kapott Én, aki részt vettem a kiállítás szervezésében. szeretném külön kiemelni a szovjet és a magyar szakemberek jó alkotói együttműködését. A Szovjetunióban a mostani kiállítók közül több magyar szobrászművész munkássága ismert, gondolok itt olyanokra, mint például Kerényi Jenő, Somogyi József, Kiss István, a sokat ígérő, fiatal Ligeti Erika és Kő Pál. Nagy sikert aratott a kiállításon Varga Imre „Radnóti". Melokko Miklós „Ady" és Víg Tamás .Harsonások" című kisplasztikája. Nyilatkozatot kértem néhány olyan szovjet szobrászművésztől, akik többször jártak Magyarországon, és érdeklődnek a magyar képzőművészet iránt.. Jurij Cserpov, az OSZFSZK érdemes művésze a következőket mondta: — A kfáTlfláí: számomra rendkívül meggy őző és érdekes. Ugyanakkor nem mondhatnám problémamentesnek. Igen erŐ6 benyomást gyakorolt rám az, ahogyan a magyar művészek a szobrászat méreteit és térarányait érzékeltetik. Műveik mindig pontosan kifejezik a társadalmi vagy az élő teret, környezetet. És ez segíti a mestert abban, hogy végre tudja hajtani a maga elé tűzött feladatot. A környezet pontos érzékelése teszi kifejezővé az olyan műveket, mint Schár Erzsébet Ulő nőalakja. vagy Varga Imre Radnóti-ja. Érezhető, hogy a kiállításon bemutatott minden egyes mű az anyagszerűség jegyében készült Nagyszerűen érvényesül például Segesdi Fidél Cast.ro című művében a fémhegesztés. Nagyon jó a szinhatás: a világos aranysárga és a zöldes bronz, a sötét vörös réz, az ezüstös ólom. a sárgás homokkő és a vörös márvány". A magyar szobrászművészet egészében véve a realizmus útján halad. Ugyanakkor sok az alkotói kísérletezés. A magyar művészek magas szakmai felkészültségről tesznek bizonyságot, jól uralkodnak az anyag felett, nagyszerűen konstruálnak. Témaválasztásuk jelentős és érdekes. Ez különösen Varga Imre, Schár, Somogyi és Ligeti munkásságára vonatkozik. Igor SsveUtrv (APN) Mezőgazdasági tervek és realitások Magyarország történetében a mezőgazdaság, az agrárgazdálkodás mindig alapvető szerepet játszott. A korábbi évszázadokban az iparnélküliség is erre predesztinálta, amióta pedig céltudatos iparfejlesztést folytat az ország, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek termékeikkel, exporttermelésükkel kérnek nagy feladatokat hazánk gazdagabbá tételében. Fényesen igazolja a tavalyi mérleg, amikor mintegy 8 milliárd devizaforint értékű élelmiszer-gazdasági cikket exportáltak. Ebből 3 millióért vásároltak. A kivitel tőkés viszonylatban volt nagyobb, bár a korábbihoz hasonló mennyiségű árut szállítottak a fejlett tőkés országokba, ám magasabb áron. Lfcl Szeged a hazai lapokban KI3/U .Dénes Jé nos orosházi BSRETZK Péter: A vadmada- repk> rak védelmének gyakorlati kér- tárlata" című cikk désel. Búvár, március. ITapasz- lyesen Beek Zoltán, talatok Szegeden. Fényképekkel.! vili. Országos Szövetkezeti Fotókiállítás — Szeged 1IB. Foto, március. [Fényképek.) KA HSAI Gábor: Mnnkávédelml vetélkedő a szegedi vasúti csomóponton. Munka, március SZELEST Zoltán: Saeged testé Szindbádja volt. — Jegyzetek Erdélyi Mihály hagyatéki kiállításáról. Művészét, március. | Reprodukciókkal.) Jól dolgoztak a vasútérék. — Jutalomban részesültek a kocsirongálokat leleplező utasok. — Társadalmi tulajdon védelmi ankét á MAV Szegedi Igazgatóságán. Békés megyei Népújság, mára. M. Minden termékük díjnyertes. Békés megyei Népújság, Zalai Hírlap, márc. 16. [A Medtkémla Szövetkezetről.) (SZENTKIRÁLYT Jánosi Sz. J.: A szeretet legendákat szült- 1. (rész.) Szabad Féld, márc. 18. IPetőfi Sándor állítólagos szegedi látogatásáról.) KISS László: Diákok az idős pedagógusokért. Pedagógusok Lapja, márc. 31. (A Tömörkény gimnáziumban.) Komputer a szabász. Eatt Hírlap, márc. M. (A ruhagyárban.) LANTOS Gábor: KapusszereneseT Népsport, márc. 84. (Gujdár Sándorról, s SZEOL labdarúgócsapatának kapuvédőjéről. Fényképpel.) Belgrádlak Szegeden. — Igor herceg. Norma. Peat megyei Hírlap, márc. XI. [A belgrádi Nemzeti Színház vendégszereplése a szabadtért Játékokon.) Divat és lehetőség, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek gyorsan visszatérülő, korszerű gépieket vesznek külföldön, az elmúlt évben 12 és félmillió dollár devizahitelt vettek fel ilyen célra, s olyan géprendszereket hoztak haza. amiket a cukorrépa-, kukoricatermesztésben hasznosíthatnak. Ezután sincs akadálya annak, hogy az élelmiszer-gazdaságok a devizahitel lehetőségeit még jobban kihasználják, s az exportot növelő külföldi berendezések megvásárlásához. Ez az ágazat évek óta 23 százalékát adja az ország exportjának, részesedése a fejlett tőkés országokban, 46 százalék. Az idén még többet akarnak külföldre szállítani, tőkés piacokra 7 százalékkal, míg a szocialista országokba 5,5—6 százalékkal, a különféle élelmiszeripari cikkekből. A megyei és a Szeged környéki mezőgazdasági nagyüzemek nagymértékben hozzájárultak az exportpiacok Igényének kielégítéséhez. Különösen Szeged környéke intenzív zöldség-gyümölcskultúrájáról híres, kora tavasztói késő őszig egymást követik a zsúfolt vagonok, kamionok, viszik e táj termelvényeit és jó hirét. Az elmúlt időszakban nagyszabású termelésfejlesztést hajtottak végre, néhány kivételtől eltekintve az új kapacitások kihasználásával jól éltek. Nyilvánvalóan közrejátszott ez a tavalyi termelési sikerek elérésében. Köztudott, hogy búzából hektáronként 31,4 mázsát, kukoricából 42,7 mázsát termeltek a nagyüzemek, ugyanakkor szőlőből 500, gyümölcsből pedig ezer vagonnal termett több az 1971. évinél. Az állattenyésztésben i6 pozitív változásoknak lehetünk tanúi, nőtt a tehénállomány. és több volt a felvásárolható hízott sertés. Vagyis a gazdaságok lehetőségeikhez, adottságukhoz mérten a lehető legtöbbet produkáltak, ezzel, a táj az átlagosnál, a megszokottnál nagyobb mátékben járulhatott az ország és az exportpiacok ellátásához. E Mit várhat idén a népgazdaság a megyei üzemektől? Semmiképpen nem látványos, magas százalékos mutatókat, hiszen a tavalyi eredményekhez egy kicsit is hozzá dolgozni igen szép fegyverténynek számít Annál inkább, mert sem a késő-ősz. sem pedig a tél nem kedvezett a nagyüzemekre, elég a; csapadékszegény tavaszi kezdésre utalni, az elhúzódott és súlyos károkat okozó állatbetegségekre. A megyei pártbizottság 1973. évi gazdaságpolitikai feladatokról szóló állásfoglalása is figyelembe ajánlotta; a fejlesztési eszközök gazdaságosabb felhasználását, a nagy élőmunkaigényű termékek komplex gépesítését, a termelt áruk maradéktalan és gyors, minél kisebb veszteséggel való betakarítását nem utolsósorban a vezetés színvonalának továbbá javítását. Miért? Egyszerű. Ugyanis a tavalyi erőfeszítésekkel az idén már semmiképpen sem lehet hozni azokat az eredményeket. Persze tanácsokat a legkönnyebb adni, ám hányszor, de hányszor megbizonyosodott már, hiába a szép tervezés, az oko6 elgondolás, az előre megfontolt szándék, a mezőgazdaságban könnyen adódnak olyan rendkívüli körülmények. amelyek egyik napról a másikra alapvetően befolyásolják a termelést — aszály, jégverés, árvíz —, tehát ami azzal jár, hogy módosításra szorul a termelési, pénzügyi terv. De az elemi csapások idején és a bőség esztendejében is egyaránt azok a tervek bizonyultak legjobbaknak, amelyek legközelebb álltak a realitáshoz. Frissebb példákat is sorolhatunk. Az új sertésgyáraktól többfelé egyik napról a másikra, minden átmenet nélkül óriási hasznot, caodaknak számító hozamokat vártak. Majd ha az felépül, akkor lesz rank jó világ — hajtogatták íűnek-fának a téesz-tagok, most, hogy üzemel már hónapok óta, keserű szájízzel jegyzik meg, nemhogy hozná, de még viszi a forintokat. Így igaz. A maximumot, a tervezett jövedelmet korántsem hozhatja még, bizony arra várni kell, türelmi időt adni a berendezéseknek, az új technológiáknak, s természetesen az új szakmunkásgárdának is. Másképpen fogalmazva; nem a realitásokból indultak ki a tervek, elképzelések rögzítésénél. Mert kétségtelen. néhol komoly hiányosságok, ráfizetések adódnak az új. hatalmas sertéstelepek körül, ám ez korántsem jelenti azt, hogy badarság volt az egész eddigi erőfeszítés, építkezés, a jó szándék, és a megvalósulás. Ezeknek az épületeknek és mindenféle új berendezésnek, termelőeszköznek van némi tanulóideje. E Sérti a realitást az alá tervezés is. Amikor a gazdaközösségekben a túlzott óvatosság a mérvadó, és a lehetőségekhez, a felhalmozódott szellemi és anyagi koncentrációhoz alábecsülve szabják meg a tervet. Erre egyre kevesebb a kirívó példa. Ami helyénvaló is. Mindez persze nem új a nap alatt. Elég csak egy kicsit kutatnunk az emlékezetünkben, és megtaláljuk a régi jó, öreg közmondást, ami napjainkban is érvényes, változatlan formában és tartalomban; „addig nyújtózz, ameddig a takaró ér". S*. Lukács Imre Kiköti Távol-Keleten Tavaly 20 ország összesen 500 hajója kötött ki Nahodkában. A Szovjetunió legnagyobb távol-keleti kikötőjében 1972-ben az áruforgalom elérte a 3 millió tonnát, ez 20 százalékkal több, mint 1971-ben. A nagyarányú növekedést az ország távol-keleti gazdasági életének, külkereskedelmi kapcsolatainak gyors fejlődése hozta. (KŐBÁNYAI Györgyi Felkészülnek az öntözésre. — Száraz s föld. — Síeged és környéke. — Feltöltik a halastavakat. esti Hírlap, mire. 38. szegedi készétel a Szovjetunióba. Magyar Hírlap, márc. 86. (A paprikafeldolgozó vállalattól.] Kereskedelmi értekezlet Szegeden. Magyar Hírlap, március 2*. ÜJ KISZ-klub. Magyar Hírlap március 30. [A tudományegyetemen.) TÓTH Béla: AFOR-telep a szegedi olajmezón. Népasabadság, márc. 36. (Fénykép.) HIBAIGAZÍTÁS! 13. közleményében Epilógus A Hungária előtt áll Dankó Pista (1858—1903) szobra; alighanem a világ egyetlen cigányszobra. Dankó nemcsak muzsikus, hanem költő is: számos dalának maga írta szövegét. Hosszan idézhetném Adynak és Juhász Gyulának hozzá, róla írott verseit, prózai írásait, de elégedjünk meg Ízelítőül ennyivel: Magyar Dankó Pista, áldjon meg az Isten, Akinek a lelke éivaeyortlk innen, Akit kerget, hajazol sóvár, beteg vágya, Akinek a lelke magyar földön árva, Megmenti, megtartja a te magyar lelked, A te nagy bánatod, a te nagy szerelmed, A te duhaj Ságod, a te karafásod ... Visszaad tál nekem egy vesztett világot!... Ady Endre: Dutl Húzd rá, cigány, te örök, te áldott, Virulj mindig dicső nótafa. Halhatatlan blred ragyogását Be ne födje feledés hava! Juhász Gyula: Danké Pistának A szegedi észjárás ehhez a szoborhoz is fűzött egy kis tréfát. Azt beszélik, hogy a nagy dalköltő szobra megpöngeti a hegedűjét, valahányszor szűzlány megy el előtte. (Nem rajta múlik, ha nem hallani!) A. Juhász Gyula Művelődési Központban (Vörösmarty u. 5.), a belvárosi kaszinó régi épületében a legutóbbi időkben két nagy magyar író is járt: 1956. október 3-án Szabó Lőrinc Babits Mihályról, 1967. április 7-én Illyés Gyula Juhász Gyuláról mondotta el emlékezését, vallomását. Ki győzné felsorolni azokat az írókat, akik a mostani Nemzeti Színházban (Deák Ferenc u. 12.), a regi Városi Színházban 1883 óta megfordultak, Jókaitól Móriczon át Illyésig, ha másért nem, hogy saját műveik bemutatóin megjelenjenek. 1911. májas 13-án, a zeneiskola Liszt-jubileumi ünnepségén, hangversenyén közreműködött itt Bartók Béla. A Tisza szálló (Wesselényi u. 4.) megint külön tanulmányt érdemelne. Néhány iróvendégéről pontosabb adatunk is van. 1893 decemberében nagytermében versével szerepelt Heltai Jenő, elbeszélésével Ambrus Zoltán. 1912 áprilisában itt szállt meg Bródy Sándor, de valószínű, hogy a tízes években többször is, mert fialt a szegedi kegyesoskolaban taníttatta, s gyakran lejött meglátogatni őket. Móricz is bizonyára többször megszállt benne, de bizonyosan 1923 augusztusában, amint Móricz Virág megírta Apám regénye című könyvében. 1927-ben feleségével, Simányi Máriával volt itt, előadást tartott fölvidéki és erdélyi útjának emlékeiről. Szabó Dezső is itt szállt meg 1925. március első napjaiban, azután albérleti szobát vett id, de ebédelni jó idág még idejárt Említettem, hogy „a tanárok asztalánál" Babits és Kun József törzsvendég volt 1906 és 1908 között. „Az újságírók asztalánál" 1904 és 1929 között — a vidéki tanárkodástól meg-megszakítva — rendszeresen megjelent Juhász Gyula. Erre az étteremnek a Széchenyi tér felőli falán emléktábla figyelmeztet. Tamási Aron, Benedek Elek, Nyirő József, Kacsó Sándor és Szentimrei Jenő 1929. március 21én szerepelt itt „a székely írók estjén". Tamási Az új Antikrisztus című elbeszélésével a hivatalosak körében nagy visszatetszést keltett Juhász Gyula halálának első évfordulóján, 1938. április 6-án Veres Péter Juhász Gyula a vidéki életben, Dutka Akos Juhász Gyula Nagyváradon, Sik Sándor pedig Juhász Gyula költészetéről címmel tartott előadást Veres Péter 1940. december 19-én Parasztok az irodalomban címmel is szerepelt itt. Szabó Dezső 1939. április 28-án A magyar sors alapvető problémáiról, Kodolányi János 1940. május 6-án a magyar élet és irodalom kapcsolatáról beszélt. A Szabad Nép irodalmi és művészestje keretében 1947. január 18-án Tersánszky J. Jenő csevegését hallgatta a közönség. S bár elsősorban a zenetörténet körébe tartozik, itt sem hagyható említés nélkül, hogy sokszor hangversenyezett a Tisza nagytermében Bartók Béla. Először 1910. november 10-én a Waldbauer-trióval, másodszor 1921. november 26-án (ez ihlette Juhász Gyulát Bartók Bélának című verse megírására), harmadszor 1923. november 20-án, negyedszer 1929. április 6-án, -itödször — Basilides Máriával — 1935. március 9-én, hatodszor és utoljára — Szegeden is utolsó •ilkalommal — 1939. október 27-én. Zathureczky Edével, Beethoven szellemének áldozva. Mellette a Szabadság (régen Belvárosi) Mozi (Deák Ferenc u. 14.). 1923. május 20-án Itt köszöntötte Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Móra Ferenc a negyed százados költő jubileumát ünneplő Juhász Gyulát Ott volt Szabó Lőrinc és József Attila is. 1931. április 21-én a Munkások Gyermekbarát Egyesületének matinéján Kassák Lajos tartott Itt előadást, s a verseiből szaval* tak. 1937. január 17-ái Bartók közreműködött a szegedi filharmonikusok Fricsay Ferenc (1914— 1963) vezényelte hangversenyén. S itt a vármaradvány, melyet a romantikus hiedelem elsősorban Rózsa Sándorral (1813— 1878) fon össze. Kétségtelen, hogy volt némi köze hozzá, bár éppenséggel nem a megmaradt részéhez. Többször befogták a szegedi várba a betyárok csillagát, legutóljára és véglegesen, furfanggal és csellel 1869. január 25-én. Itt raboskodott, itt ítélték életfogytiglanra, s innen vitték 1873 tavaszán Szamosújvárra, ahol pár év múltán befejezte hányatott életét Nevezetes lakói voltak az egykori szegedi várnak, a napóleoni háborúk francia foglyai, majd a 19. század első felében az osztrák császár ellen lázadó olasz szabadságharcosok. Közöttük egy költő is volt a nápolyi Carlo Poério (1802—1848), aki a hazája függetlenségéért vívott csatában esett el. A szegedi olasz foglyokat alföldi toborzó útja során, 1848. október 5-én Kossuth Lajos szabadította ki. A Várat a Víz után bontották le. Köveiből Kováts István (1822—1902) építőmester önzetlen áldozatkészsége mentette meg a Város középkori kultúrájának pótolhatatlan tárgyi emlékeit, amelyekből a mai szegedi kőtár, éppen itt, a vármaradványban, létesült. A fölszabadulás előtt különben kioszk volt itt, a városi tisztviselők otthona, vendéglő. Móra tárcát is irt A lcioksz címmel róla. S itt van végcélunk és egykori kiindulópontunk, a Közművelődési Palota (Roosevelt tér 1—3.). A helybeliekről itt már nem is lehet szólnunk, hiszen Tömörkénynek és Mórának munkahelye volt ez. Juhász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós pedig mint olvasó számtalanszor megfordult benne. A Somogyi-könyvtár vendégkönyve sok-sok jeles magyar és külföldi íro, költő nevét őrzi. Így például megtalálható benne Francois Coppée (1842—1903) francia költőnek 1885-ből és Walter Crane (1845—1915) angol esztétának és művésznek 1900-ból való aláírása is. A kör bezárult: irodalmi zarándoklatunk véget ért, visszatérünk a Móra-kertbe, s a fáradságos séta után ismét megpihenhetünk a szökő'-ót molett a padokon. Fölidézhetjük mag-mk'-m a ló tottakat, s talán most még jobban megirtjük és megérezzük Juhász Gyula bevezetőül idézett versének utolsó két sorát: Érzem, hogy az öreg Tisza lelett Az örök élet eztllaga remeg. VÉGE