Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-04 / 79. szám

'VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 63, évfolyam. 79, szám 1973. április 4,„ szerda Árai 1 forint MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA! Legnagyobb nemzeti ünnepünkön M a különösen indokolt a szám­vetés, a történelmi visszapil­lantó*. Ezen a napon emléke­zünk, és merleget készítünk: emléke­zünk arra, hogy 28 évvel ezélőtt hon­nan indultunk, és hová jutottunk. Látszólag ez nagyon egyszerű, a való­ságban azonban korántsem az. Törté­nelmi mércével mérve a felszabadulá­sunktól eltelt 28 év nem nagy idő, a megtett utat és eredményeket tekint­ve azonban annál nagyobb. A bekö­vetkezett gyökeres változásokat, az elért hatalmas eredményeket, azok külső és belső tényezőit, mozgatóru­góit nem egy esetben buktatóit köny­vek sokasága sem tudná teljes bonyo­lultságában regisztrálni. * Országunk a munkásosztály s for­radalmi pártjának vezetésével a mély­pontról indult el 1945. április 4-én. A hosszan tartó háború és a fasiszták, pusztításai következtében hazánk ro­mokban hevert. Sokak előtt ekkor még az is kétséges volt, hogy újjá le­het-e valaha is építeni a lerombolt, kifosztott országot. Kevesen gondoltak arra, hogy dolgozó népünk néhány év alatt nemcsak az újjáépítés ügyét vi­szi sikerre, de az ország termelőerői is nagy fejlődésnek indulnak. Egy pillanatig sem volt azonban ez két­séges a kommunisták előtt; az MKP az első perctől hirdette: „Lesz magyar újjászületés!" Programját is ennek tu­datában dolgozta ki, amely a nemze­ti összefogás programjává lett. A dol­gozó tömegek,szintén ezzel a meggyé ződéssel kezdték meg hazánk területi felszabadításával egyidőben, leírhatat­lan nehéz körülmények között új or­szágot építő munkájukat. Az újjáépí­tés sikereinek ez volt a legfontosabb feltétele és biztositéka. A szabadság és az új élét születé­se elválaszthatatlanul összeforrott a Szovjetunió létezésével. Hazánkat is a Szovjetunió Vörös Hadserege szaba­dította fel a magyar és német fasiz­mus kegyetlen diktatúrája, elnyomá­sa alól. A Vörös Hadsereg zúzta szét a fasizmus erőszakiapparátusát, s te­remtette meg a lehetőségét az új ha­záért folytatott küzdelemnek. A fel­szabadulással azonban még nem dőlt; el az ország sorsa, a továbbiakban el­sősorban a belső erőktiől függött, hogy mjlyen társadalmi rendszerű állam épül a romokon. A lehetőséggel élni kellett, és ez harcot, a forradalom si­keres megvívását követelte meg a magyar dolgozóktól. Szó sem lehet te­hát a forradalom exportjáról, amint ezt a burzsoá propaganda állítja. Ezt mutatták a felszabadulást követő népi demokratikus forradalom tapasztalatai is. A forradalom során kemény osz­tályharcban kellett megfosztani a volt uralkodó osztályokat gazdasági és po­litikai hatalmuktól. A döntő osztály­ütközet a dolgozók javára dőlt, eí. és ennek eredményeként jött létre Ma­gyarországon is a néphatalom. így kapcsolódott össze a felszabadulás a szocialista rend megszületésével. Ezért tartjuk legnagyobb nemzeti ünne­pünknek április 4-ét. annak ellenére, hogy a tömegekben, a felszabadulás élménye nem azonosult rögtön az alapvető történelmi változással. Ma már azonb'an a kettő szükségképpen összeforrt, egységet alkot. A megtett útra visszatekintve nyu godt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy történelmi jelentőségű változá­sok következtek be hazánk és népünk életében még akkor is, ha nem min­dig volt egyenes vonalú szocializmust építő utunk. Még azokban az években is kiemelkedő sikereket értünk el a szocializmus építésében, amikor pedig súlyos torzulások gyöngítették az akkori vezetés és a tömegek kapcso­latát. Fejlődésünk e torzulások nélkül természetesen gyorsabb lett volna. Ezt bizonyítják az immár több mint más­fél évtized tapasztalatai. A korábbi évek eredményei és tapasztalatai alap­ján a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmarása eredményeként egyre közelebb jutunk a szocializmus teljes felépítéséhez. Szocialista iparunk ma már közel tízszeresét termeli a felsza­badulás előtti utolsó békeévének. Me­zőgazdaságunk is szocialista jellegű, s mindinkább képes kielégíteni a megnövekedett igényeket. A nagyüze­mi gazdálkodás parasztságunk élet- és munkakörülményeit is alapvetően át­formálta, nagy léptekkel közelít a városi lakosság körülményeihez. Jól szemlélteti ezt többek között megyénk fejlődése is. A felszabadulás előtti el­maradott, iparral alig rendelkező me­gye különösen az utóbbi másfél évti­zed alatt fejlődött ebben a vonatko­zásban is jelentősen. Dinamikusan fejlődő mezőgazdaságunk mellett egy­re jelentősebb iparunk van. Csongrád megyében is az ipari munkásság ha­tározza meg az osztályszerkezetet. Számbelileg is a legnépesebb osztály. Szeged megváltozott arculata is hűen tükrözi a végbement gyökeres válto­zásokat. A kultúrforradalom is sike­resen előrehaladt. Az elmúlt években nemcsak az ún. kultúrörökséget szá­moltuk fel, de hazánkban megterem­tettük a szocialista társadalom kultú­ráját. Szocialista tartalmú, művelt, ta­nult nemzetté váltunk. Ezt különösen jóleső érzéssel mondhatjuk el a Pe­tőfi-évben. Fejlődésünk nélkülözhetetlen pillé­re volt és marad marxista—leninista pártunk vezető szerepének érvényesü­lése. A legnehezebb időkben is a párt jelölte meg a feladatokat, jut­tatta érvényre munkásosztályunk és népünk akaratát. A dolgozó tömegek felzárkóznak a párt politikája mögé, mert tudják, mindennap tapasztalják, hogy az egyedül helyes, hazánk fel­emelkedését szolgáló politikát támo­gatják. A szocializmus építésében el­ért eddigi és további sikerek záloga pártunk következetes marxista—leni­nista politikája. Hazánk sorsfordulója a felszabadu­lással. 1945. április 4-vel vette kezde­tét. Üj, szocialista országot építő munkánkban ezt követően sem vol­tunk egyedül. A Szovjetunió támoga­tására mindig számíthattunk. Zavar­talan és eredményes kapcsolatok épül­tek ki, és állandósultak országaink között. A közös elvek és célok mel­lett a gyümölcsöző együttműködés is elválaszthatatlan szálakkal köti össze országainkat. A hála mellett elsősor­ban ez az ami meghatározza a Szov­jetunióhoz való viszonyunkat. Mi ha­zafias. nemzeti és — ami ettől elsza­kíthatatlan — internacionalista politi­kát folytatunk. Ezt minden fórumon, s ami ennél is fontosabb, minden tet­tünkben kifejezésre juttatjuk. Az in­ternacionalizmus pedig elkötelezettsé­get jelent; a Szovjetunióval és a szo­cialista országokkal való szoros együttműködést, a közös célok mi­előbbi valóra váltásáért. Csak a kö­vetkezetes internacionalista politika szolgálhatja népünk és egyben a töb­bi szocialista ország népeinek érdeke­it. Csak az ilyen politika találkozhat más népek egyetértésével, megbecsü­lésével. Pártunk pedig ezt a politikát képviseli minden esetben. Népünk szocialista hazafisága többek között ezért párosul az internacionalizmus­sal. Nemzetközi megbecsülésünknek is fontos forrása ez. Nem titkolt öröm­mel és büszkeséggel mondhatjuk, hogy hazánknak soha annyi barátja tisztelője nem volt a világban, mint éppen napjainkban. E redményeink és további tenni­valóink ismertek. Pártunk X. kongresszusán, legutóbb pedig a Központi Bizottság novemberi ülé­sén meghatározták a szocializmus ma­gasabb szinten történő építésével kap­csolatos feladatokat. Teljes mértékben tőlünk íügg e nagyszerű célkitűzések teljesítése. Ezt ma már sok körülmény elősegíti. Támaszkodhatunk az elmúlt 28 év eredményeire, szocialista mun­kásosztályunk, parasztságunk, értel­miségünk alkotó munkájára, és nem utolsósorban a Szovjetunió, valamint a szocialista országok testvéri segít­ségére. Minden alapunk megvan ah­hoz, hogy az eddiginél is nagyobb bi­zakodással tekintsünk szocialista jö­vőnk elé. RACZ JANOS Koszorúzások Mntko Katalin rajza A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa — hazánk felszabadu­lásának 28. évfordulója al­kalmából — kedden délelőtt koszorúzási ünnepséget ren­dezett a Szabadság téri szov­jet hősi emlékműnél. A zászlókkal díszített téren az emlékművel szemben katonai díszszázad sorakozott fel csa­patzászlóval. A koszorúzás megtekintésére sok érdek­lődő gyűlt egybe. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után megkezdődött a koszorúzás. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa nevében Losonezi Pál.' elnök és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke; az MSZMP KB nevé­ben Kádár János első titkár és Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára: a Minisz­tertanács nevében Fock Je­nő, a Minisztertanács elnöke és Fehér Lajos, a Miniszter­tanács elnökhelyettese helye­zett koszorút az emlékmű talapzatára. A Szovjetunió budapesti nagykövetségének képvisele­tében V. J. Pavlov nagykö­vet, A. M. Szorokin követ­tanácsos. valamint A. A. Zsuk ezredes, katonai és lég­ügyi attasé koszorúzott. Koszorúztak a budapesti diplomáciai képviseletek, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, és a Magyar Par­tizán Szövetség képviselői is. , Az ünnepség az Interna­cionálé hangjai után a dísz­egység elvonulásával ért vé­get. Koszorúzási ünnepség volt kedden a Hősök terén is. a Magyar Hősök-emlékművé­nél, a párt- és állarpi veze­tők részvételével. Ma. április 4-én, felszaba­dulásunk 28. évfordulóján az MSZMP Szeged városi bi­zottsága, Szeged megyei vá­ros tanácsa és a Hazafias Népfront Szeged városi bi­zottsága koszorúzási ünnep­ségeket rendez. Délelőtt 10 órakor a Dugonics-temető­ben levő szovjet és a Bel­városi-temetőben levő ro­mán, 11 órakor pedig a Széchenyi téren levő két szovjet hősi' emlékműnél lesz koszorúzási Onnepseg. Felvonták az Állami Zászlót Hazank telszabadulasanak .{28. évfordulója alkalmából kedden reggel a Parlament előtti Kossuth Lajos teren ünnepélyes külsőségek kö­zött, katonai tiszteletadással felvonták az Állami Zászlót, Az ünnepi aktus befejeze­seként a díszegység és a ze­nekar díszmenetben vonult el az Állami Zászló előtt, ahol katonák rendőrök es munkásörök állnak díszórse­get. Zaszlófelvonasi ünnepség volt kedden reggel a Gellért­hegyen. a Felszabadulási Emlékműnél is.

Next

/
Thumbnails
Contents