Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-25 / 95. szám

a SZERDA, 1973. ÁPRILIS 25. Rokkantság előzetes megállapítása R. J.-né szegedi olvasónk hót hónapja táppénzes állományban van. Vállalatánál mct az arra, hogy nemsokára orelőzetes megállapítása végett. Kéri: ismertessük, mit jelent ez az intézkedés, és milyen következményekkel jár? keresőképessé válik, s azt a beteget sem, aki üzemi baleset vagy foglalkozási felhívta figyel- betegség miatt részesül táp8ZTK-ügyintéző pénzben, vagy aki az öregsényugdíjr.i jogosító korhavosszakértöi bizottság elé tárt elérte, illetve táppénzre utalják rokkantságának való jogosultságának lejártáig eléri. Az orvosi bizottság a betegről kialakított szakvéleményben közli, hogy az illető munkaképességének csökkenése a 67 százalékot el* társadalombiztosítási éri-e, és véleményt ad arra rendelkezések szerint a táp- vonatkozóan, hogy pénzes állományban levó be- csoportba tartozó tegek az egyévi, gümökoros, Ha a beteg munkaképesség megbetegedés esetén pedig csökkenése a 67 százalékot a kétévi táppénzjogosultsá- nem éri el, az orvosi bizottguk lejárta előtti negyedik ság közli a munkaképesség hónapban munkaképesség csökkenés százalékát, s ha a csökkenést véleményező or- dolgozó egészségi állapotában előreláthatólag hoszszabb ideig változás nem várható, javaslatot tesz, hogy milyen munkakörben lehet majd foglalkoztatni. Ha a voai bizottság elé kell utalni a dolgozói rokkantságának előzetes megállapítása végett. Nem kell orvosi bizottság elé utalni azt a beteget, aki táppénzre való jogosultságának hátralevő tartama képtelen lesz, az orvosi biAzt a keresőképtelen beteget. akinek a munkaképesség csökkenése a 67 százalékot eléri, vagy meghaladja, továbbá akinek keresőképtelensége a táppénzre való jogosultság lejártáig megmarad, a heti rendszeres orvosi felülvizsgálatokra nem utalják többé. Abban az esetben, ha az orvosi bizottság véleménye szerint a beteg munkaképességének csökkenése a 67 százalékot eléri vagy meghaladmelyík ja, és ez az állapota elörelátrokkant hatólag a táppénz kimerítése után egy évvel is megmarad, a táppénzre való jogosultság tartama alatt kérheti a társadalombiztosítási igazgatóságtól rokkantsági nyugdíjának megállapítását. Mire a táppénzre való jogosultság ideje lejár, addigra a rokkantsági nyugdíj folyósítását megkezdhetik, s így B dolgozónak nem kell a táppénzbeteg a táppénzre való jogo- jogosultság lejárta után a sultságának lejártáig kereső- rokkantsági nyugdíj megálalatt, vagy annak lejártával zottság erről is nyilatkozik. lapítására várni. Dr. V. M. L KERÜLET (1 Ríioz Mihály te Molnár Juliánná, Ormándl Mihály CB Tóth Rozália, Alács István és Ballá Mária, Kovács LászlO CB Fodor Judit, Gárdái Lajos és Hegyeal Ilona, Mára Mlklóa Cs 80a Zsófia, Albert Sándor éa Bodo Leona, Balogh István és Eperjesi Rozália. Bárdos József Cs Juhász Zsuzsanna, Korondy László és Szűkíts Erzsébet. Kristóf Árpád és Ardái Katalin, Gall László és Markovits Borbála, dr. Vigh László és Markovtts Katalin házasságot kötöttek. Anyakönyvi hírek Ilonának Csaba András, Császár Jánosnak Cs Barton Máriának János, Fábián Jánosnak és Dániel Teréziának Emese Gyopárka. Csehák Jánosnak es Nylrl ilonamik Zoltán Tamás, Krasznai Attilának Cs Szőke Margitnak Attila András, Daroczi Lászlónak nyal Gábornak es Boros Ilonának Györgyi, Tépal Györgynek es Berta Etelkának György Andor, Koesls-Savanya Szilveszternek és Borbély Ilonának Beáta, szűcs Jánosnak és Hollósy Katalinnak Zoltán, Mezger Györgynek és Kovács Margitnak Zsolt, l>lkó Istvánnak és Tari Magdolnának Magdolna, Erdei Sándornak és Zarándl Zsuzsannának Nóra Karola. OJvárl Pálnak cs Tűri Máriának Pál. Kulcsár Istvánnak és Gondi Zitának Zita Ágota. Miskolci Mihálynak és Cseréb Honának Róbert. Laczkó Istvánnak és Császár Gizellának Andrea, Gál Pálnak és Szekeres Ilonának Mónika Ilona, Kovács Józsefnek és Bskró Katalinnak József, Zsigmond Józsefnek és Gyenge Annának László. Bozsó Andrásnak és Varga Erzsébetnrk Péter, Radlcs Józsefnek és Lele Annának Annamária. Csányl Gézának és Kormányos Máriának Csaba. Magyar Arpadnak és Zana Zsuzsannának Mónika Erika, Molnár Sándornak es Nagy Évának Zsolt, Vflneki Antalnak és Klsmárton Magdolnának Zoltán. Tombáez Lászlónak ás Visnyel Matildnak Erika Mária, Aufmuth Pálnak és Pálvölgyt Máriának Zsuzsanna Mária, Balogh Jánosnak és Szabó Erzsébetnek Katalin,. Pintér Istvánnak és Vörös Margitnak Katalin, Kálmán Dezsőnek és Albert Margitnak Gábor. szűcs Adumnak és CsázárPutyt Irénnek Anita Márta. Sárszegi Istvánnak és Bordos Évának Katalin. Turcsik Lajosnak és Zádori Ilonának Márta. Pintér Antalnak éa Hcrbacsek Katalinnak Csaba Attila. KopaszBalog Ferencnek és Ország-Sugár Irénnek Gabriella, dr. Kis Lajosnak és Dózsa Ildikónak Karolina. Péter Mihálynak és Farkas Annának Judit, Szekszárdi Istvánnak és Pege Margitnak Márta. Kiss Ferencnek és Tandarl Etelkának Zoltán, Czakó Ferencnek és Srankó Zitának Krisztina Márta, Széli Mihálynak és Szél Máriának Mária Andrea, Fóplty Károlynak és Vörös Magdolnának Krisztina, Loval Istvánnak és Farkas Margitnak István, Gulenkunst Bélának és Ftlep Erzsébetnek Attila Adám, Köblös Istvánnak és Léva* Mariának Tibor István, Köblös Istvánnak és Lévay Máriának Gábor, Lukács Józsefnek és Adámy Máriának Adrién, Kuti Sándornak éa Bárdi Máriának Rita nevű gyermekük született. Halálozás: Váradl Károlyné Datoo noná, Oroez Erika, CsooaSeOletés: Hanttz Mihály Antalnak és Vlda Erzsébet Ilonának Tímea, Kovács Jánosnak és Dombos Magdolnának Katalin, Nagy Imrének es Berta Katalinnak Péter, Rácz Sándor Jánosnak és Gyuris Emmának Róbert, Csábi László Istvánnak és Horváth Annának László. Csernák Lászlónak és Vlgh Teréziának Tünde, Huszár Andrásnak és Szabó Erzsébetnek András, Lajkó Mihálynak és Horti Mária Annának Mónika, Lajkó Mihálynak és Horti Mária Anninak Márta, Sllóczkl Istvánnak és Szűcs Terézia Katalinnak Andrea, Varga Jenő Jánosnak és Barna Mária Magdolnának Ildikó, Fekete Józsefnek és Berezovszkl Eva Margitnak Gabriella, Ónozó Imrének és Fekete Piroskának Piroska, Dáncsa Péter Miklósnak és Onder Jolánnak Gyöngyi, dr. Tóth Géza Károlynak és dr. Soős Katalinnak Gergely, Vass Ferencnek és Patyl Rozáliának Viktória Csilla, Csikós Jánosnak és Balázs Juliannának Szilvia nevű gyermekük született. Halálozás: Gógán Mihály. B6röcz József, Tóth József, Molnár Istvánné Mitcsányi Rózsika, Bitó Pál, Hegyes 'istván, Gajda Sándor, Hajek Antónia, Kócsó Antalné Dóczi Veronika, Makra János, Krlzsán Péterné Papp JóHanna, Lajkó Mária, Lajkó MóTurák Katalin, Kovács György nlka. Nővé Ferenc, Kovács Jóés Zádori Amália Mária, Be- «sefné Kürtösi Mária, Kovács reczky László György és Szllá- Istvánné Kerlnger Erzsébet, Tóth gyí Julianna házasságot kötőt- Andrásné Hallk Mária, Kiss tek. Gyula meghalt. rádl Antalne Szakái Erzsébet. Török Mihálync Klsmárton Márta. Barna Ferenc, Vedres Lásrlóné Rigó Mária, Bene Antal, Dudás Vllmosne Papp Julianna, Szttletés: Kla-Turt Istvánnak és Barna Imre, László Qyörgyné Farkas Ilonának Tibor István, Tóth Erzsébet, Szabó Mthályné csatlós Gézának és Kovács Mag- Kis Mária, dr. Némedy Gyuláné dolnának Tibor uéza, Németh Sállal Emma, Kovács Ernő. PoleUyörgynek és Zádori Veronlká- reczkl János, Farkas Ferenc, nak Veronika, Bölcsök István- Kardos Mariann, Vtncze Rezsőné nak és Mészáros Ildikónak Eva Vass Julianna, Sajtos Istvánné Katalin, Réti Andrásnak és Dani p0tjen Magdolna, Birkás Erzsébet meghalt. n. KERÜLET Házasság: Perlaki" T-ászfő és Mekkel Ilona, Orosz István és Berkes Etelka. Szűcs Ferenc és Fodor Piroskának Gábor, liá- Táborosl Erzsébet. Varga István József és Kakuszi Julianna, Nagy István és Kovács Magdolna. Papp József és Váradi Erzsébet Piroska házasságot kötöttek. Rí. KERÜLET aság: Kotogány István te r Óvónőszakközépiskola Az állami oktatásügy fe- várható alakulását figyelemlülvizsgálata Idején az ille- be véve ez a szám 1975-re tékes szakbizottság felhívta előreláthatólag 65,4 százaléka figyelmet az óvónő-ellá- ra emelkedik. Az óvónői tottság hiányából akadó gon- munkakörben dolgozók 13,3 dókra és problémákra, s ja- százaléka, 68 személy képesívasolta, hogy a felsőfokú tés nélküli. Ily módon a; óvónőképzés mellett, annak óvónő-ellátottság megoldásáegyidejü továbbfejlesztésével nak kérdése megyénket is szervezzék meg az óvónők érinti. Az igények alapján lehetőség ls nyílott a gondok középiskolai képzését. Mindannyiunk előtt ismert, hogy az óvodáskorú gyermekek felvétele, óvodai gondozása és nevelése az utóbbi években súlyos társadalmi gonddá növekedett, tályt. mely részben az óvodai férőfelsőfokú (elsősorban szakirányú) továbbtanulásra is. Ez különösen helyes, mert az iskola középfokú óvónői szakképzést nyújt, de vezető óvónő csak az lehet, aki a az szarvasi felsőfokú óvónőképzőt elvégzi. Erre pedig a felnőtt tagozat útján bőven van lehetőség. A Művelődésügyi Mlniszorvoslására oly módon, hogy térium szakoktatási főosztá1971-ben a csongrádi Batsá- lya messzemenő körültekinnyi János Gimnázium és téssel kezeli az új szakköSzakközépiskolában nyitót- zépiskolók ügyét, annak elletek egy óvónőképzős osz- nére, hogy — hosszabb táAz óvónői szakközépiskohelyhiánnyal, részben az la' osztály azóta ls népszerű óvónő-ellátottsággal áll kapcsolatban. Az országos adatok szerint az óvodáskorúak közül 58,8 százalék részesül csak óvodai elhelyezésben. von ugyan a helyi igények kielégítését szolgálva — átmeneti jellegű. MegvalósítáBár Csongrádon eddig csak sa az új szakközépiskola-tímásodlk osztályt iskoláztak be. hogy hamarabb érjék el céljukat. A Jelentkezők ily módon általános gimnáziumi Az igény azonban ennél jó- tanulók X. osztályosai közül •ta kerülnek ki. akik különbözeti vizsga nélkül lépnek át a szakközépiskolába. Az érdeklődés megfelelő számú a leányok között. A Művelődésügyi Minisztérium az óvónői szakközépiskola , célját a következőkben határozta meg: „a tanulókat val magasabb, mert az utóbbi négy évben például 12 ezerről 37 ezerre emelkedett a felvételt kérő gyermekek száma. Ugyancsak nagy a lemaradás az óvónő-ellátottságban. Ismét országos adatokat idézve, jelenleg az óvónői munkakörben dolgozó 13 436 főből 2023 fő, azaz 15 százalék képesítés nélküli. (Még tragikusabb, hogy a 15 százalékban 100 fő is benne foglaltatik, akinek még középiskolai végzettsége sincs.) Még súlyosbítja a helyzetet, hogy a vizsgált időszakban az óvónők közül mintegy 1100 személy vette Igénybe a gyermekgondozási segélyt, akiket azután Ismét további képesítésnélküliekkel kellett helyettesíteni. Ehhez kapcsolódnak még azok a hiányok, melyek az óvódai férőhelyek bővítésével kapcsolatosak. (1980-ig ai óvódai ellátottság 58,8 százalékról 69 százalékra emelkedik.) Mindezen számadatok mellett még lényeges az óvodaellátottság kérdése abból a szempontból is. hogy egyre inkább növekszik az óvoda iskola-előkészítő szerepe. Nem véletlen tehát, hogy az 1971. évi, november 29-i miniszterhelyettesi értekezlet a gyermekfelügyelő szakközépiskolák hálózaténak kiszélesítését, és az óvónőképzés szolgálatába való állítását határozta el. Szűkebb hazánkban, Csongrád megyében ls gond az óvónő-ellátottság. Az óvodáskorú népesség 60 százaléka jár óvodába. A IV. ötéves terv óvodafejlesztési lehetőségeit, és a népesség pusnak egyértelműen indokolt és helyes volt. Az 1976. évtől a középfokú óvónőképzés megszervezése már nagyszerűen fpgja éreztetni a hatását, ugyanis ez évtől a f^lső- és középfokú intézményekben évente mintegy 1500 leány szerez óvónői képesítést. Ez 5 év alatt 7500at Jelent, a várható 7910-es igénnyel szemben. A tervszámok tehát azt mutatják, hogy e kérdésben hatékony szocialista erkölcsű, matéria- intézkedésre volt szükség, s lista világnézetű emberekké nevelni, akik képesek a 3—6. éves korú gyermekek szakszerű nevelésére és gondozására". Az iskola egyben felkészíti növendékeit a ez időben, a megfelelő módon meg is történt. Íme, ez is az oktatásügy felülvizsgálatának egyik fontos eredménye. Bánfalvi József Káröröm — Most legalább elhiszi, hogy hónaljban egy kicsit szűk! Imre Lászlós Rét év nyolc hónap folytatják, ahol korábban abbahagyták, a bűnözők sajátságos lélektanának sok vonatkozásban máig megmagyarázhatatlan belső törvényszerűségei szerint. Maga nem tartozik ezek közié Kapelláró. Ugye tudja ezt? — Én nem akarok leszámolni senkivel — felelte Kapelláró. — Ezt csak azért mondom, mert itt egyik-másik sráctól állandóan azt hallani, szabadulás után ez lesz meg az lesz, már itt kifőzik a tervet, hogyan intézik el, aki feltételezésük szerint ártott nekik. — Igen, igen, a leszámolás mint indíték, mindig visszatér a peranyagokban, de ez nem kizárólag a fiatalkorúakra jellemző, minden korosznem akarná elengedni, mt pedig állunk ott megszeppenve, nézzük, miért könnyezik az anyánk, hát a nagy várakozás miatt, amely így oldódott benne. Készített azután fürdővizet, megmosta az apám hátát, erős, jó mozdulatokkal, ahogy a miénket szokta. Olyan jó csönd volt nálunk tavaszig, muzsikás csönd, mert apámnak volt eR.y kis rossz harmonikája, esténként sokszor elővette, nótázgatott, elénekelte a régi nótákat, meg amiket messze földről hozott, az újakat. Átjöttek néha a szomszédok is, mert mi haragba nem voltunk senkivel, amíg fiatalok voltak, táncra is kerekedtek. Most, hogy már felettem is eljár lassan az idő, egyre jobban tutálynál megtalálható. Ebből pedig az következik, dom tisztelni az apámat, a sok küszködéséért ott Tessék szíves lenni ezt jól felgondolni, hogy ez-a gyerek annyi, de annyi pofont kapott már az életében, hát ö is adott egy párat, istenem, magának meg kell ezt érteni Petterson úr, úgyhogy én csak azt kérem, ha szigorúnak tetszik is lenni vele, de azért tartsa meg emberségében, amennyire tudja. Mi arra a gyerekre számítanánk, nem szeretnénk, ha elvadulna a kezünk alól, ntert azért ha munkás valaki, azért még van lelke, amire vigyázni kell, higgye ezt el nekem, én nem a levegőbe beszélek, engem az élet iskolája tanított, tisztelettel..." — Van egy üveg söröm — szólt nagyisokara Petterson — igyuk meg együtt, jó? Kapelláró erre sem mondott semmit. Amikor pedig valahára fölnézett, olyan messzire tévedt a tekintete, hr-jy azt a távolságot bejárni lehetetlen. — Ne értsen félre, én első naptól kezdve figyelem magát — mondta — Petterson. — Megfigyeléseim, hogy úgy mondjam, teljes mértékben igazolták a Bereczki szaki levelében foglalhogy a bűnösségtudat sokaknát hiányzik. — És azt hajtogatják örökké, ők már úgyis elrontották az életüket, meg hogy az élet annyira rövid, nem lehet újrakezdeni, ha egyszer elrontja az ember. Ebben lehet is valami, mert akik a börtönből, vagy akár csak a javítóból jönrtek, azokra is görbén néz mindenki. Könnyen odavágják, hogy börtöntöltelék, hiába akar megjavulni, nem hiszik el neki. A végén aztán olyat tesz, hogy maga is megbánja. Olyanná válik, a vizek felett, meg azért is, hogy mindig, akármilyen messziről hazatalált és jött, mihelyt jöhetett. — Él még az édesapja Petterson úr? — Nem. nem él már szegény, holott a korát tekintve -élhetne még. De az történt vele, ami sok emberrel előfordul a hajós életben, átfázott egyszer nagyon, attól kezdve mindig betegeskedett. Hosszú utakra nem is járt többé azután, rövidültek, mindig kurtábbak lettek az útjai, mint a kergekóros birka, csak forog maga körül, hiába bizakodott, majd meggyógyul, erőre kap Ezt még nagyapától hallottam, >„ . >-i—» '« . „1-1-.1 __ ...— kiskoromban mindig odavittek nyaralni. — Melyik vidéken éltek a nagyszülei? Kapelláró megnevezte a Duna—Tisza közi falut. — Én is arról a környékről indultam el — nézett rá Petterson —, az apám hajós volt. Elment tavasszal, ősz lett mire hazatért. Ha jókedvében volt, arról mesélgetett merre járt, folyókról, tengerekről beszélt, messzi városokról, tengeri viharokról, amikor a hullámok átcsapnak a femegint, az nem lehet, hogy többé ne lássa a tengert. Pedig hát nem látta szegény soha többé. És — mivel a nyugdíjkortól még messze volt, meg a pénz is kellett a családnak, az állások közt se nagyon lehetett válogatni, meg kellett érnie a legnagyobb csúfságot, ami hajósembert érhet: álló hajóra tették. Bizonyára láttál már álló hajót Kapelláró, folyók mentén, holmi kavicskotró, sóderkitermelő helyeken állnak az álló hajók — magyarázta Petterson, észre sem vétakat. Itt, az intézetben az ember sokszor meg- délzeten és az embernek meg kell kapaszkodni, ve- tegezésre vált át — Kérdezgettem tőle, retten a különböző bűnesetek elkövetői láttán; hiszen ezek az őrizetesek kivétel nélkül fiatalkorúak, honnan hozták magukkal a bűnöző hajlamot? Kialakult gonosztevő karakterekkel találkozunk, akik — tudom, ezt így nem szabad kimondani nálunk — ha innét kikerülnek, ott le ne sodorja az áradat, mert akkor hiába várják odahaza az övéi. O mindig meg tudbtt kapaszkodni, büszke is volt erre a maga módján, bár a dicsekvés nem volt természete. Most ls látom, amint egy-egy ilyen hosszú útról hazatér, átfogja Anyámat, szegényt, mintha soha töbhá mert mifelénk Ilyen hajó nem volt látható, mondaná el, miféle szolgálat az, amikor semerre sem mozdul a hajó, azt felelte, börtön az fiam, hajósok börtöne. (Folytatjuk.) i