Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-15 / 88. szám

VASÁRNAP. »73. ÁPRILIS 15. 3 Új buszjárat, más útvonalak Tavaly ősszel a megyei pártbizottság közvetítésével a töltésen kívüli nyugati iparkörzet üzemeinek igazgatói, párt- és szakszervezeti titkarai arról tárgyaltak, hogy tniképpen lehetne javítani a városrész közlekedését. A 10-es számú Volán — utasszámlálásokat is végezve — azt a megoldást tartotta a legreálisabbnak, hogy a 10-es, 11-es és a 42-es Számú vonalakon enyhítse a zsúfoltságot. Ennek érdekében Tarjánból, melynek lakói közül ifeen sokan dolgoznak az ipárkörzetben, új autóbuszjáratot indítanak. Az új vonal járatai M—11es vonalszámmal Tarján és a gumigyár között fognak közlekedni hétfőtől, április 16-tól. Céljuk a két városrész összekötése, ezért a tarján i végállomás, a víztorony, valamint a 320-as épület előtti állomásokat elhagyva s a Szülén sugárúton áthaladva, legközelebb esak a Nagykörúton a Felszabadulás tsz központja előtt állnak meg. A további állomások — egy-egy iizetn: ruhagyár, rókusi állomás bekötő útja, jutagyár lemezgyár, tejipari vállalat, házgyár és a végállomás a gumigyár. Tarjánból munkanapokon 5.20-kor, 6.45-kor, 13.20-kor, és 21.20-kor, hétfőtől péntekig 15 órakor is, valamint a hét utolsó munkanapján 10.50-kor és 12-kor indulnak a járatok. A gumigyártól munkanapokon 6 20-kor, 7.10-kor, 14.30-kor és 22.25-kor, hétfőtől péntekig még 15.50-kor, az utolsó munkanapon pedig 11.20-kor és 12.45-kor jár az M—11-es. Az új buszjárat tehát elsősorban a dolgozók munkába járását, illetve hazaérkezését hivatott megkönnyíteni, egyúttal enyhítve más vonalak zsúfoltságát. 18 perc alatt, átszállás nélkül érhetnek céljukhoz az utasok — igaz, magasabb viteldíjért. A jelenlegi díjszabási rendeleteknek megfelelően a vonaljegy kétszer 2 forint, s ezen kívül csak az összvonalas bérletekkel vehetik igénybe az utasok a buszjáratot. M—11es bérletet tehát nem adnak ki, s nem jő erre a járatra sem a 10-es, sem a 20-as. egyetlen egyvonalas bérlet sem. A mostani hétfő más változásokat is hoz. Az útburkolat javítási munkái miatt, előreláthatólag egy hétig, lezárják a Kiss Ernő utcát a forgalom elől. Ezért a 10/A, a 41-E6, a 42-es. a 70-es és a 71-es autóbuszoknak a Kiss Ernő, illetve a BajcsyZsilinszky utcában levő megállóhelye nem használható, kiesik a forgalomból. A Széchenyi téren — e buszok némelyikének legközelebbi megállóhelyén — változatlan a buszforgalom. És a szellemi táplálék? Újra lehet jelentkezni az NDK-ha Már hetedik éve, hogy magyar fiatalok vállalhatnak munkát a Német Demokratikus Köztársaság különböző üzemeiben. Csongrád megyéből eddig közel 1400 fiatal töltött 3—3 évet, illetve tölt az NDK-ban, ismerkedik az ottani technikai, termelési módszerekkel, szerez szakmai tapasztalatokat, ületve sajátítja el a német nyelvet. Pannónia Vásár Szabadkán Már hagyomány, hogy magyar vállalatok részt vesznek Szeged testvérvárosa, Szabadka ipari vásárán, viszont jugoszláv cégek a nyári Szegedi Ipari Vásáron. Pannónia Vásár címmel tegnap nyitotta meg kapuit Szabadkán a jugoszláv és magyar árucsere-forgalom jegyében rendezett fogyasztási cikkek vására, amely 19-éig tart. A megnyitó ünnepségen részt vett dr. Varga Dezső, az MSZMP szegedi bizottságának titkára is. A szegedi vállalatok közül B legnagyobb, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat kender és műszál alapanyagú • termékeit, hagyományos és legújabb ponyváit, műszaki szöveteit, szabó- és kárpitosipari termékeit mutatja be Szabadkán. Bizonyára nagy érdeklődésre tartanak majd számot a kenderből, pamutból, sisálból készített szövés nélküli kelmék. Az idei vásáron először mutatia be a KSZV a bútorinar számára kenderpozdorjáböl gyártott, bontatlan és borított bútorlapjait. A szegedi Szűcsipari Szövetkezet szőrme- és bőrkonfekció termékeivel jelent meg. Elsősorban pézsma, hörcsög, nova- és curlyfix női bundáit mutatja be. Természetesen bőrből készült kalapokat, kabátokat szoknyákat mellényeket is. A szövetkezet vezetői elmondják. hogv nem is a termékek értékesítéséért mentek el Szabadkára, hanem hogy bemutassák, mit tudnak készíteni. Remélik, hogv kooneráciös kancsolatoktt létesítenek jugoszláv vállalatokkal. A Csongráddal szomszédos megyék közül Bács-Kiskunból a Bajai Finomposztó Vállalat, a kecskeméti Alföldi Ariiház és az UNIVER ÁFÉSZ van jelen a szabadkai vásáion. iékésból a MEZŐGÉP VrTalat az Üikíevósi ÁFÉSZ és a Békéscsabai Forgácsoló és Szerszámgyár. Természetesen jelen van a magyar—jugoszláv határmenti árucserében közreműködő Konzumex Külkereskedelmi Vállalat képviselete is, hogyha üzletkötésre kerül sor, segítségére lehessen a kiállító vállalatoknak. Már a megnyitás napján nagy érdeklődés nyilvánult meg a magyar vállalatok termékei iránt. Kedden magyar napot rendeznek, amelynek keretében dr. Csikós Ferenc. Szeged megyei város tanácsa végrehajtó bizottságának titkára, a Szegedi Ipari Vásár igazgató tanácsának elnöke tart sajtótájékoztatót és a kiállító vállalatok vezetői fogadják a jugoszláv üzletfeleiket és újságírókat kiállítási pavilonjaikban, hogy tájékoztassák őket vállalataik tevékenységéről. Az idén a fiatalok újabb csoportja vállalhat munkát, toborzásukat már megkezdték a tanácsok. Az érdeklődők jelentkezhetnek a városi tanácsok, a járási tanácsi hivatalok pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályain, illetve a megyei tanács valamint Szeged megyei város munkaügyi osztályán. Csak a 18 évet betöltöttek jelentkezhetnek. A 26 évesnél idősebbeknek viszont külön engedélyre van szükségük, melyet a megyei tanács munkaügyi osztályától kérhetnek. Jelentkezhetnek bútorasztalosok, akik a helleraui gyárban, kerámiafestők és díszítők az ilmenaui, esztergályosok, marósok, villanyszerelők, bádogosok, forgácsolók, autószerelő és karosszéria-lakatosok, ácsok, betonozok, lakatosok, akik a lipcsei, drezdai, Kari-MarxStadt-i, ruhlai, premnici és más üzemekben kapnak munkát. A munkavállalás lehetőségeiről a megyei tanács munkaügyi osztályán elmondották: ezek az újabb fiatalok is három évet töltene!: külföldön, s mielőtt kiutaznak, július 15-tól tízhetes nyelvtanfolyamon vesznek részt. Keresetük 540 márkától 780 márkáig terjedhet, attól függ, milyen szakmunkát végeznek. Általában háromszobás lakásokban helyezik el őket, ahol alkalmuk van főzésre is. Az idén első alkalommal jelentkezhetnek fiatal mérnökök is, hogy munkát vállaljanak a Német Demokratikus Köztársaságban. Ö

röm látni, hogyan szépül, okosodik a mi népünk. Ha elgondoljuk, hogy a kommunista párt nyomdokain mily hatalmas tömegek váltak ösztönös elégedetlenkedőkből tudatos forradalmárokká, megfontolt, felelős országépítőkké, tulajdonképpen nincs okunk panaszra. Mégis, ha elnézem T. P. szegedi lakost, kissé lehangolódom. Ő még ma is gyakran össze-vissza beszél, a többiektől messze lemaradva a maga kis szűk körében forgolódik. Korából, fizikumából, egészségi állapotából ítélve maholnap fölbukik, mégis kíméletlenül töri, hajtja magát. Nem a szükség kényszeríti. Most 55 éves és szakmunkás csoportvezető. Prémiummal, nyereséggel meg a mellékesekkel együtt havi 7 ezer forintot is megkeres. Örökké lót-fut, maszekol, üzletel, közvetít, s úgy tesz, hogy „ma nem fizetik meg a hozzáértést". És elfogadják az emberek őt is, illetve alig-alig szólják meg kicsinyes önzése, apró huncutkodásai miatt. Talán mert | őhozzá is sokan hasonlítanak még... Mikor változunk meg vajon mindannyian? Mikor lakik jól végre mindenki? Mikor telünk el rántott szelettel és zsíros pogácsával, forinttal és exkluzív árucikkekkel úgy, hogy azután ráéhezzünk a szellemi táplálékokra is? Kezdetben, amikor kitárulkozott nekünk az új élet, nemcsak meg tudtam érteni a nincstelenek mohóságát, hanem bizonyos meghatottsággal néztem, hogy a sok kikodult szegényember milyen mámorosan csillapítja fizikai éhségét. A könyveket, a kommunista igazságot akkor jórészt helyettesítette, hogy átvettük a felelős posztokat. Minden forradalmi ékesszólásnál többet jelentett a szabad jövő perspektívája, a földosztás, majd a gyárak, bankok köztulajdonba vétele. Többet cselekedtünk, kevesebbet beszéltünk, mintha megértettük volna: aki éhes, az rendszerint ideges, nehéz szót érteni vele, vita közben is hamarabb beszél, mint gondolkodik. De hol vagyunk már ettől! Hol vannak a móriczi Kis Jánosok, akiknek egyetlen fölfokozott vágyuk volt csupán: megtömni a gyomrot úgy istenigazában. Kinek gond manapság a töltött káposzta', Vagy a rendes ruha! A lakbérfizetés! Mindezek sokakat foglalkoztatnak manapság. Tudniillik azt hittük, hogy miután elkészültünk a szilárd szocialista alappal és a létfönntartás nem jelent különösebb ) gondot, akkor a tudat, a gondolkodás, a műveltségGyomirtás Búzatermelő gazdaságainkban megkezdték a kalászosokban a vegyszeres gyomirtást. Ezt a fontos munkát igyekeznek addig elvégezni, amíg a gép nem tesz kárt a szépen fejlődő vetésben. Képünk az Űj Élet Termelőszövetkezet búzaföldjén készült a röszkei határban. Ördögh Antal állítja be indulás előtt a vegyszert szóró oecmetezo&en füvókáiai. igény is megváltozik majd, s a „kiművelt emberfők sokasága" nem program lesz, hanem valóság. Azóta tapasztalhatjuk (és most már tudjuk is), hogy a fejlődés korántsem megy végbe ilyen simán, problémátlanul, hogy az új gazdasági alapokon az új tudati, szellemi fölépítményt is föl kell építeni, méghozzá nehéz, olykor sziszifuszinak tűnő, keserves munkával. A gyakorlat ugyanis nem egészen igazolta azt a korábbi elképzelésünket, miszerint a szocialista üzemekben, téeszekben szükségszerűen, szinte automatikusan megnemesedik a dolgozók szemlélete, magatartása, ítélete. Annyi bizonyos, hogy a szívós kommunista nevelés eredményeként jelentősen erősödött a szocialista gondolkodásmód, de — mint a X. pártkongreszszus határozata is megállapította — ideológiai életünk ennek ellenére elmaradt a megnövekedett föladatoktól. Bizony gyakran találkozni még lehetetlen nézetekkel, „érthetetlen" észjárásokkal, amit a meggyőzés erejével kell átalakítani. A

kulturális forradalmat az jelenti — olvasom Nagy Béla munkás hozzászólását a Társadalmi Szemlében —, ha forradalmian megváltozik az emberek szemlélete. Ha le tudjuk vetkőzni a magunk kis hörcsögtermészetét, és nem a saját vackunkba akarunk öszszeharácsolni mindent... Hiába fogjuk a termelés bármilyen magas színvonalát elérni ..., ha továbbra is „aranyborjú" körüli táncban fogjuk taposni, tiporni egymást! Ne álltassuk magunkat! Tömegméretekben még itt tartunk. — Sajnos, részben igazak ezek a megállapítások. Példák százait sorolhatnánk, amelyek mindmind hörcsögviselkedésről tanúskodnak. Az anyagi biztonság megteremtése, a holnaptól való félelem elűzése még sokak érdeklődését nem volt képes eddig a művelődési források felé fordítani. Az állam felelősséget vállalt az életszínvonal rendszeres javításáért, maholnap legtöbb gyárban és hivatalban csak öt napot dolgoznak hetenként, félő azonban, hogy a szellemi gyarapodás, vagy éppen az egészséghez szükséges testedzés és sportolás mutatói nem tükrözik a megváltozott helyzetet. Az ember kénytelen néha arra gondolni, hogy a rendszeres tájékozódó olvasás, előadásokra járás, politikai eszmecsere, vagy éppen a színházvagy koncertlátogatás még korántsem szimbolizálja bizonyos körökben úgy a státuszt, mit a ki-beugró tetőzetű fantázianyaraló, a nyugati utazás, a rendszeres autócsere, a drága lakásberendezés sfb. Eev dinloma, szép házikönyvtár, vagv lemezsorozat nem olvan irigylésre méltó — véli a tulajdongyűjtés megszállottja —, mint az olyan slusszkulcs, amely esetleg egy nehezebben megszerezhető Ford Taunus motorját indítja. Szó sem lehet tehát arról, hogy az emberek — miután megszedték magukat alapvető szükségletekkel — valamiféle belső kényszer hatására egyszercsak hozzáfognának hiányos műveltségük gyarapításához. Ez alighanem azzal is magyarázható — vélik többen —, hogy az önművelés nem megv önmagától, az szintén fáradságot, intenzívebb gondolkodást igénvei. s aki már hozzászokott a kénvelemhoz, netán a semmittevéshez, az nehezen fordít hátat ennek a „tündéri" állapotnak., Megkérdeztem egy fúrófaragó ezermestert, miért rohan a gyári műszak végeztével ÜÍBzesedce Löművuykedm, hiszen se kutyája, se macskája, s mindene megvan otthon, ami szem-szájnak ingere. A válasz kissé meglepett: „Mit csináljak? Az apám mindig arra tanított, fontos, hogy az ördög heverve ne találja az embert." Ha úgy nézem, hogy 1 ez a mindig jövő-menő, két lábon jéró szorgalom igen fontos munkát végez, hiszen segít építkezni valakinek a nagy munkáskézínség közepette, illetve a maga erejével hozzájárul a lakásépítkezési program megvalósításához, akkor nincs is semmi probléma. De ha meggondolom, hogy hat elemis „képzettségével" még soha nem érezte szükségét a tanulásnak, ráadásul a helyi újságot is csak azért fizeti elő, mert a szomszédjának is jár, különben soha bele se néz —, nos, akkor eltűnődöm, vajon hányan élhetnek még így Szegeden és hogyan lehet ilyen embertársakkal fejleszteni a szocialista demokráciát. S az illető különben is föllen tett: nem a nagy munkaszeretet, hanem takarékbetétjének szaporítása űzihajtja hajnaltól sötétedésig. Ismételten aláhúzandó, nincs itt különösebb baj, hiszen nagyon igaz, hogy aki rendesen elvégzi a maga dolgát, az hasznos építője a szocializmusnak. De mégis: az ember akkor nőhet mind magasabbra, ha nemcsak megélhetési, hanem szellemi, műveltségi követelményeket is állít maga elé. Apropó, a takarékbetétek. Hihetetlen, mégis igaz, hogy jó fizetésű kiskerttulajdonosok némelyike sem átall retket, virágot, salátát árulni a piacon, kicsinyesen alkudozni mindenki szemeláttára. Olyanok is, akiktől másféle példaadást várnánk, s akik annak idején hét végi kikapcsolódás-igénnyel indokolták a földvételt. Most meg erős drótkerítéseket vonnak „birtokuk" köré, néha azzal a magyarázattal, hogy „ha más elkeríti a magáét, nekem is muszáj, különben az én terményemet lopják." Hangsúlyozom: teljesen megértem a kiskertigényeket, pláne az erősen igénybe vett közéleti embereknél, értelmiségieknél, mert bizony-v v jólesik elolvasgatni a „sábad levegőn, esetleg bíbelődni a levesbe való zöldséggel. De aki nyilvánvaló, bár jelentéktelen és nevetséges haszonszerzés végett lohol a határba termelés céljából, az — enyhén szólva — keveset tesz a kulturális forradalom meggyorsításáért, illetve kiteljesedéséért. Ilyen hozáállás mellett nem várható el, hogy nagyon hamar gyökeresen megváltozzék a „kaparj kurta" szemlélet. M

ár Petőfi is tudta, nem lesz elég, ha a bőség kosarából mindenki egvaránt vehet, sót az is kevés, ha a jognak asztalához odaülhet a magvar nép. A Kánaán eléréséhez a „szellem napvilágát" is szükségesnek tartotta. S valóban: tanult, öntudatos, tiszta fejű emberek nélkül aligha lehetne megteremteni a szocialista világot, mert a tudatlanság, a beszűkült gondolkodás, a keveset dolgozni és jól élni felfogás minduntalan bajokat csinál. Ha majd általánosan szégyen lesz huncutsággal, rafinériával anyagi és társadalmi előnyöket szerezni, illetve minél nagyobb részt igazságtalanul kisajátítani a néngazdaság vagyonából, akkor a ma még viruló önzés két - 'gtelenüi háttérbe szon.il ma'-? Do a-'dig nincs megállás.. ^ Tdig az időnként felerősödő és újratermelődő polgári erkölcsöt szünet nélkül muszáj züllesztenünk, sorvasztanunk a kommunista világnézet terjesztésével. R NAGY ISTVÁN