Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-11 / 59. szám

VASÁRNAP, »73. MÁRCIUS tL 3 Mozduló újak rül, akik gondolkodása és cselekedetei megközelítik szocialista ideáljainkat. Nézegetem, rendezgetem a jegyzetfüzetbe rótt soro­kat Fölidéződnek a beszél­getés részletei, gesztusok kapcsolódnak a szavakhoz, i . Jw . mondatokhoz. És — mint va- Érlelő neVOlCS lami zene motívum — mind­untalan fölmerül egy vers­sor. Majakovszkij poémájá­ból. Hangokká, szavakká erő­södik bennem: „a párt — keze millió ujjnak." Igen. Mozduló, serényke­dő, alkotó harcoló ujjak — együtt Egymáshoz kapcso­lódva fogódznak a világba, hogy mozdítsák. Előre. A jó irányba. Nagy és bonyolult a világ. Keresni kell rajta a fogást. S az erösebb mozdításhoz jókor jön egy-egy friss ere­jű, kemény ujj odafeszülése a többi mellé. Visszagondolva a kézi szer­szám gyári beszélgetésre, úgy érzem, ez a pártépítés. Erőgyarapítás — Nehéz is, szép is — véli a párttitkár, Harmatos Jó­zsef. Derűs kedélyű fiatal­ember. A párttitkári funk­cióban is fiatal. De minden­hez van szava, mindenről van véleménye, ami a 380 embernek kenyeret adó gyáregységben lényeges. — Mióta megszűnt az egy­éves tagjelöltségi idő, még nagyobb felelősség hárul ránk. A pártvezetőségre, az ajánlókra, a taggyűlésre. ^ Természetes, hogy még job­ban megnézzük: méltó-e a bizalomra az illető. Koráb­ban 5—6 új tagot vettünk fel évente. Tavaly négy olyan jelentkezőt találtunk, akiről bízvást elmondhatjuk: gaz­dagodtunk velük. Közülük ketten — Nagymihály Já­nos és Ladányi Sándor —fi­zikai dolgozók. Arra terelődik a szó, mi­lyen a munkások és alkal­mazottak aránya a pártszer­vezetben. A tagság 57 szá­zaléka a kétkeziek soraiból verbuválódott Harmatos Jó­zsef és a beszélgetésbe be­kapcsolódó P. Szabó István szb-tálkár is utal a KB no­vemberi határozatára: a pártnak nem számszerűen, hanem politikailag kell erő­södni. Ezért is fontosnak tartják, hogy az arra érde­mes munkások felvételével gyarapítsák erőikest Hogy miért fontos ez Itt, a gyárban? Erre bőven van érv. Műhelyek, munkacsar­nokok. Ahány ember, annyi­féle. Akad kőztük érdeklődő és közömbös, mélyen érző és „lezser", kiegyensúlyozott és hangulatember. Egy-egy emberi közösség, egy-egy kis kollektíva ilyen ellentétek egységére épül. S a munká­ban. az emberformálásban, a közérzet kialakításában óriá­si szerep hárul minden ilyen közösségre. Kik vigyék a prímet? — a kommunisták! Kell, hogy az emberek olya­nokat lássanak maguk kö­— Valahogy úgy van ez, hogy kell egy érési idő. Aki­ket az előző években felvet­tünk, rendre bizonyítottak: szocialsta brigádban, KISZ­ben, szakszervezeti munká­ban nevelődtek kommunistá­vá. Most, azt hiszem, ez az év megint arra megy rá, hogy beérjenek az emberek, hogy meglássuk; kik azok, akiket jövőre esetleg ajánlani lehet a taggyűlésnek. Itt, a műhelyekben nagyon sokat számít a végzett mun­ka. A szakmai rang emberi rangot is ad. Emellett a po­litikai, emberi magatartásról is képet formál a közösség. A kép változhat. És változik is: ez az érés folyamata. S a nevelésé. — A kettő szorosan össze­tartozik — vélekedik P. Sza­bó István. Mi ezt ügy fogjuk föl: van egy kívánatos erkölcsi­politikai szint, nekünk erre a szintre kell nevelni-emel­ni az embereket — folytat­ja a gondolatot a párttitkár. Nyilván ebben a titka an­nak is, amit így fogalmaz­nak: az utóbbi időben sze­rencsések voltak a választá­saink. Miben áll ez a „sze­rencse"? Hogy olyanokkal gazdagodott a pártszervezet, akiknek becsületük, szavuk van a maguk szűkebb kör­nyezetében, egy-egy határo­zat megértetésében érvényesí­teni is tudják befolyásukat a többiekre. Így van ez a tmk-ban, így az öntödében. Mindkét mű­hely egy-egy új párttagot is adott tavaly a szervezetnek. Viszont a forgácsolóban 39 ember közül csak kettőnek van piros könyve. Itt volna elsősorban szükség a további pártépítésre. Egy ember arcéle Ladányi Sándor az öntö­dében dolgozik, a Gábor Áron szocialista brigádban. Ma nincs bent a brigadéros, így a markánsarcú, erőtel­jes férfi őt is helyettesíti. Előzőleg már sok jót hallot­tam róla a párttitkártól, ez­úttal úgy, mint egyik aján­lójától: ővele biztosan jól jártunk. Szorgalmas, derék ember, kitartóan, odaadással dolgozó munkás típusa. Ta­nul, képezi magát- És — bár amúgy is csöndes, szerény ember, szava van a politkai kérdésekhez, bekapcsolódik a vitákba, magyarázza tár­sainak a párt álláspontját. Valaiái gyermeki derű és természetesség is árad La­dányi Sándorból, ahogyan beszél. Azt hiszem, ez a köz­vetlenség is hozzájárulhat, hogy a többiek rokonszenv­vel hallgatják a műhelyben. — Hogy miért kértem a felvételemet? Apám negy­venötben lépett be a pártba, amit rábíztak, meg is csi­nálta becsülettel. Én is eb­ben a szellemben nevelked­tem. öt éve dolgozom itt, jó munkatársakra találtam, és olyan elvtársakra, akiknek a példája is vonzott. Hát — ezért. Elmondja, hogy tanulni akar. Már korábban is em­lítette: szeretne belépni a munkásőrségbe is. Felesége szintén a gyárban dolgozik. Két gyermekük van. Értük is való az igény, hogy Ladányi Sándor többre törekszik. Hogy a többi mozduló, szor­goskodó, alkotó, harcoló, új­jal együtt — mozdítani sze­retne a világon. Gond a forgácsolóban Koza Andrással, a forgá­csoló műhely egyik kommu­nistájával váltunk szót ez­után, mi az oka, hogy náluk ilyen kevés a párttag? A szemüveges, barnaköpenyes férfi elmondja, hogy nagy­részt betanított segédmunká­sok vannak a „ciklusban". Nehéz fizikai munka ez, so­kan vidékről ingáznak, s a bejárók többsége „kétlaki" is: otthon is dolgozik, föl­dön, kertben. És sorolja tovább az oko­kat; a közöm bossegtól a gya­kori kilépésekig. —• Persze — veti közbe a párttitkár —, azért abból a 10 törzsgárdatagból talán le­hetne párttagot is nevelni. Nevek és érvek következ­nek. Jó néhány név után me­gint a „passzivitás", a .kö­zömbösség", a „visszahúzó­dás" szavak következnek. Csupa olyan fogalom, amin változtatni kellene a pártta­goknak. De ehhez előbb párt­taggá kell nevelni azokat, akik képesek lesznek a vál­toztatásra. De egyik-másik jellemzés­ből kicseng az ígéret is. így bizonyára ezekkel a gondok­kal is megbirkózik majd a kéziszerszámgyári pártszerve­zet Simái Mihály Ülést tartott a msgyei képviselőcsoport A Csongrád megyei or­szággyűlési képviselők szom­baton a délelőtti órákban Vásárhelyen, a HÖDIKÖT Vorosilov utcai művelődési házában tartották ülésüket A képviselőcsoport ülésén részt vettek a város párt­és állami vezetői, valamint a Hódmezővásárhelyi Divat­Kötöttárugyár párt- és gaz­dasági vezetői. Dr. Biczó György, a képviselőcsoport vezetője ülést nyitó szaval után Török József, a városi pártbizottság első titkára kö­szöntötte a tanácskozó testü­let tagjait és fejezte ki kö­szönetét a város helyzete iránti érdeklődésükért. Kedves színfoltja volt a tanácskozás kezdetének, hogy a házigazda szerepét is betöltő HÖDIKÖT, illetve annak igazgatója, Árvái Je­nő, a nőnap alkalmából szegfűcsokrokkal kedveske­dett a képviselőcsoport nő­tagjainak. Első napirendi pontkárt a képviselőcsoport tagjai Do­hai Józsefnek, a városi párt­bizottság titkárának a város gazdasági és kulturális hely­zetét feltáró tájékoztatóját hallgatták meg. A tájékoz­tató röviden, de lényegbevá­góan ismertette az ipar, a mezőgazdaság, a kereskede­lem utóbbi években elért fejlődését és a terveket Részletesen foglalkozott a város kommunális ellátott­ságával, helyzetével. A számszerűen ismertetett ada­tok láthatóan felkeltették a képviselők figyelmét, amit a szorgos jegyzetelés is tükrö­zött. Mit sem ér egy tanács­kozás, ha ott nem tárulnak fel a város párt- és állami vezetését foglalkoztató és megoldásra váró kérdések. Csak két ilyen problémakört említek a sok közül: a ser­téstelep körül kialakult helyzetet és a város lakás­gondját A tájékoztató őszinte hangja kérdések feltevésére, vitára indította a képviselő­ket amelyben részt vett Halmágyi Ivánné (Makói járás), dr. Antalffy György (Kistelek), Győri Imre (Hód­mezővásárhely), dr. Petri Gábor (Szeged), Mag Pál (Szentes), Nieszner Ferenc (Szőreg), Kurucz Márton (Csanytelek). A kérdésekre Dobai József, valamint Saj­ti Imre városi tanácselnök válaszolt, vitazáróként Török József összegezte azt a város­vezetési koncepciót, amely­nek lényege: mindent elkö­Turizmus A szocialista országok ide­genforgalmi kormányszervei­nek küldöttségei Siklóson március 5—9. között tartot­ták szokásos évi értekezletü­ket A delegációk vezetői az együttműködés kiszélesítésé­ről szombaton jegyzőkönyvet írtak alá a Gellért Szállóban A megbeszéléseken a KGST országok integrációs prog­ramjának szellemében ke­resték a turizmus közös fel­lendítésének lehetőségeit. Valamennyi tagország ide­genforgalma megélénkült, s a fejlődés tavaly meghaladta a 3 százalékos átlagnöveke­tfesfc Irányító­számok Szombaton a posta-vezér­igazgatóságon Tóth Illés és dr. Palotás Magda posta ve­zérigazgató-helyettesek sajtó­tájékoztatón számoltak be a január 1-én bevezetett irá­nyítószám-rendszer tapasz­talatairól és a posta idei bé­lyegkiadási terveiről. A postai küldemények — évtizedes hagyományokon alapuló — címzésmódjának megváltoztatását megértően fogadta a közönség A postai irányítószám-rendszer beve­zetésének eddigi eredményei a vártnál sokkal jobbak, országos átlagban a külde­mények 90—95 szazalékára került rá az Irányítószám. Kijelölték a boltokat: Olcsóbb gyermek ruházati cikkek A belkereskedelmi minisz­teri rendelet, amely március elején lépett hatályba, ár­stopot szab néhány gyer­mekruházati cikkre. A ren­delet értelmében jó néhány gyermekruha ára a jövőben nem emelkedhet, minősége nem rosszabbodhat, s az ipar köteles azokat gyártani. Az volt a célja ennek a rende­letnek, hogy a többgyerme­kes, alacsonyabb keresetű családok gondjait enyhítse. Nyolcféle pamut gyermek fehérneműnek nem emelked­het az ára, ezen kívül a pa­mut alapanyag és műszálke­verékből készült fiú és leányka pantallóknak, isko­laköpenyeknek változatlan lesz az ára. A tornacipők, a félcipők, a fröccsöntött el­járással készített lábbelik, fiúk és lányok számára 31— 40-es számban ugyancsak változatlan áron kerülnek forgalomba. Azt azonban vi­lágosan kell látni: nem ár­leszállításról vau ssó, hanem a jelenlegi ár megtartásáról. A kötelező készletek és a választék biztosítására egy­egy szaküzletet jelöltek ki a városokban. Szegeden pél­dául három üzlet látja el ezt a feladatkört, a Hófehér­ke gyermekruházati bolt, a Gabi cipőüzlat és a Centrum Áruház. Természetesen aat is ga­rantálni kell, hogy ezekből a cikkekből folyamatos legyen az ellátás, az üzletek rend­szeresen megkapják a szük­séges árumennyiséget, A belkereskedelem megállapo­dott az érintett vállalatok­kal, ami biztosíték erre. A kaposvári ruhagyár termékei közül az úgynevezett simpa­tik szövetből gyártott nad­rágok 6—12-es méretben, va­lamint 1—5-ös nagyságban teljes választékban kaphatók lesznek — ezekből pillanat­nyilag hiányos az ellátás —, az ár és a minőség kötele­zően a regi maiad. OiciuMtofstivM i ? ca evAieigyS<RIM.B (tiilril ytejbi A): Ivnte vics Aladár, Török József, dr. Antalffy György, Győri Imrs Csatordal Antal, dr. Biczó György és a jobb szélen Arval Jeni Képviselőnők egy munkafolyamatot néznek az l-es gyáregység­ben (balról jobbra): Takács Imréné, Kertész Sándorné és Hal­mágyi Ivánné vetnek a párt novemberi határozata végrehajtásáért. Második napirendi pont­ként a HÓDIKÖT rekonst­rukciójáról, a vállalat gaz­dasági fejlődéséről szóló tá­jékoztató hangzott el. Bár a témát írásos anyagként ls megkapták a képviselők, Árvái Jenő, igazgató rend­kívül érdekes szóbeli kiegé­szítésben hívta fel a figyel­met jó néhány kérdésre — például arra, hogy a magyar kötszövőipar 8 vállalata közül a HÓDIKÖT kivívta ipar­ágon belül a 4. helyet, ami mögött egy igen rendszeres és átgondolt munka rejtőzik. Érdekességként említjük meg, hogy ez az üzem első­ként használta ki az 1968­ban életbeléptetett gazdaság­irányítási rendszer adta ön­állóság lehetőségét, és vett fel több mint 51 millió fo­rintos tranzakciós beruhá­zásra hosszú lejáratú fejlesz­tési hitelt. A negyedik ötéves terv előkészítése során ki­dolgozott fejlesztési koncep­cióját felsőbb szervek is jó­nak találták, tehát jóvá­hagyták. Közben kiderült, hogy a meglevő kötöttárugyárak 1971—1975. közötti tervidő­szakban történő fejlesztése sem elégíti ki az ország kö­töttáru szükségletét, és fel­merült egy új kötöttárugyár létesítésének gondolata. A gazdaságosság szemelőtt tar­tása felvetette egy pályázat meghirdetését a meglevő kötszövőipari vállalatok kö­zött: milyen módon lehetne 1975-ig az eredeti rekonst­rukciós programban szerep­lő mutatószámokon túl, to­vábbi többletterméket előál­lítani. E pályázatra a HÓ­DIKÖT is benyújtotta javas­latát további 308,1 tonna, 126 m/db többlettermék elő­állításának vállalására. A vállalást a Gazdasági Bi­zottság jóváhagyta, és így az eredeti rekonstrukciós prog­rammal (beruházás I.) pár­huzamosan valósul meg az utóbbi (beruházás II.) fej­lesztés. A beruházás I.—II. ráfordítása 544 millió forint, a többlettermelés pedig 3 millió darab. A szóbeli tájékoztató, il­letve az irásoG előterjesztés — sok-sok részletkérdés ala­pos elemzése után — arra a következtetésre jutott, hogy a gyárvezetés főfeladata a IV. ötéves terv hátralevő há­rom évében a két beruházás eredményes végrehajtása, az erre az időszakra kijelölt termelési, gazdasági és gaz­dálkodási célkitűzések meg­valósítása, vagyis: a két be­ruházáshoz kapcsolódó vál­lalt termelési mennyiség el­érése a mostani ötéves terv végére. E nagy munka során sem lehet azonban megfe­ledkezni egy percig sem az emberről, főleg egy olyan üzemben, ahol a dolgozó létszám 81 szazaléka nő. A vitában részt vett dr. Dömötör János (Hódmezővá­sárhely), Kangyalka Antal (Makó), Juratovics Aladár (Kiskundorozsma) Takács Imréné (Szeged), Kurucz Márton (Csanytelek), Győri Imre (Hódmezővásárhely), dr. Petri Gábor (Szeged). V felvetett kérdésekre Árvái Jenő igazgató és Pál János, az üzemi pártbizottság titká­ra válaszolt. Győri Imre mintegy záró­szóként a tanácskozást úgy értékelte, mint amelyik a vá­ros és egyik nagyüzem éle­tének megismerésével sok tapasztalatot nyújtott a kép­viselők munkájához. A to­vábbiakban hangsúlyozta, hogy a HÖDIKÖT beruhá­zási-fejlesztési feladatait a népgazdaság érdekében nagy intenzitással hajtják végre, s az üzem élenjár a szociális kérdések megoldásában is. Végül arra kérte a gyár párt- és gazdasági vezetőit, hogy az MSZMP KB 1972. novemberi határozata szelle­mében járjanak el, és az export mellett ne feledkez­zenek meg a szerény kere­setűek igényeinek kielégíté­séről se. Ez a gondolat ve­zérfonalként húzódjék sok­irányú munkásságukban. A tanácskozás gyáriátoga* •ássál ért

Next

/
Thumbnails
Contents