Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-08 / 56. szám

CSÜTÖRTÖK. 1973. MÁRCIUS 8. 3 A gyümölcstelepítés E ¥8Z@1Ő imtfatÜjja gondjai A gyümölcsfák ültetése mindig nemes dolognak számított, a jövőbe néző ember megfontolt, okos cselekedete ma is. Sok év sok munkája kell hozzá, hogy a fa első gyümölcsét kóstolni lehessen. Drága munka. Jó erőben levő szövetkezeteinknek is gondot okoz a telepítés. Drága beruházás. Némely területünkön, a szegedi járás homokján most is a gyümölcs jelenti a jövőt, az ültetés, a termésig ajnározás azonban meghaladja az itt élő gazdaságok erejét. Mostani szisztémánk szerint is állami támogatás jár azoknak, akik ilyen lépésre szánják el magukat. Érthető, hogy a támogatásnak föltételei vannak. Jól gépesíthető hatalmas táblákon fizetődik ki legjobban a befektetés, alapvető föltétel tehát, hogy legalább 50 holdra rúgjon az a terület, amelyet meggyel, cseresznyével, sárgabarackkal, vagy szilvával akarnak betelepíteni, és legalább tíz hold Tegyen a bogyós gyümölcsnek kertje. Panaszolják a gazdaságok is, és a gyümölcsök forgalmából élő kereskedelem is, hogy ez a mérce a mi területünkön magasnak számít. Térképről ugyan könnyen ki lehetne választani azt az 50—50 holdat, amibe jönne az új gyümölcs, de a térképről telepítés kárát sokan saját bőrükön érzik. Be kell látnunk, kerül abba szik is, sömjék is, és tanya annyi, hogy elég kerülgetni. A „talajkóstolóknak" becézett hivatalos vizsgálók a megmondhatói, mennyire nehéz némely gazdaságban ekkora területet alkalmasnak találni. Ha van, akkor az előttünk járók jó munkájába ütközünk: egy részében már éppen szőlő vagy gyümölcs áll. Célszerűtlen játék lenlen kifordítani őket, hogy a többivel együtt újratelepítve meglegyen a kívánt ötven hold legalább. Hivatala válogatja Termelékenységről, a ter- Mit várhatna az ilyen ember melés növeléséről, hatékony- tői? Ságról, fokozott munkaié- Csakugyan: mit!? Ez az a gyelemről beszélünk. De mi- kérdés, ahol nem szabad ert csak a produktív terme- megakadni. Ugyanazt kell lők személyéhez fűzzük az várni és elvárni tőle, mint igényt? Hiszen az elvárás amit a társadalom valamenytársadalmi szintű, s nem egy- nyi dolgozójától elvárunk, egy foglalkozási ághoz fű- Senki nem követel a hivaződík csupán. Következtetés- tali dolgozóktól lehetetlent, ként, a több és jobb, mint Csupán azt: úgy dolgozzamennylségi és minőségi kő- nak, ahogy a társadalmi vetelmény, éppúgy vonatko- munkamegosztás szabályai zik a hivatali dolgozókra, előírják. S ha ehhez pluszmint az üzemek és a földek ként egy kis emberi megérmunkásaira. tést is hozzátesznek — a leA „ki, mennyire képes" hető legtöbbet nyújtják. alapon álló munkamegosztás nak az íróasztalok mellett is érvényesülnie kell. A hivatali munkahelyeken természetesen nehéz kimutatni, hogy egyenletes-e a teljesítmény, megícleló-e az intenzitás és mindenki jól használja-e kl a munkaidejét. Egy termelőüzemben sokféleképpen előbukkan az esetleges „üresjárat". A hivatalokban olykor látszólag nem szorít az idó, sem a statisztika. Nem naponta, hanem időközönként derül kl, hogy lehetne jobb ls a munka. Nagyjából más a számonkérés, más az ellenőrzés módja is. S mindez lehetőséget ad a lazább munkafegyelemre. Látszólag. Ám hivata'a válogatja. Mert például általában csodálatra méltó az OTP és a posta alkalmazottainak szorgalma és munkabírása, akinek asztala vagy munkapultja előtt úgyszólván állandóan sor álL S mivel tudjuk, hogy ők és rajluk kívül ezrek és ezrek becsülettel teljesítik hivatali kötelességüket, ketszeresen boszszantó azok magatartása, akik megjátsszák a hivatalnokot. Azt mondtuk, nehezen mérhető a hivatali dolgozó munkája. Általában igen. A külső szemlélő, többnyire az ügyfél azonban nagyon is érzékeli a jó vagy a rossz hivatali munkát. Ha rajta csattan a hivatalnok-szellem ostora, hajlamos rá, hogy általánosítson. Elég, ha csak egyetlen ügyének intézésekokell tapasztalnia az aktatologatást, a kilincse'ést, a lélektelenséget, hallania az „irodista-csevegést", látnia a kényelmes „üresjáratot" — legközelebb már viszolyogva kopogtat az ajtón, mert félénkké teszik rossz emlékei. Az ügyfél tudja, hogy a hivatalnok-magatartás voltaképpen emberi tulajdonság kifejezője; magén viseli a Cs. L. Ügy hallottuk, néhány gazdaság fontolgatja a piac éhsége alapján, hogy telepítene meggyet is, cseresznyét is. Gyönyörű lenne az ötven hold virágzáskor, ragyogna a szívünk is az örömtől, de éréskor nyilván elsirnánk magunkat. Ki győzi leszedni az ötven holdat? Ezt nem lehet lerázni, fára kell érte mászni! Termelőkhöz közel álló körök — a kereskedelem, vagy a telepítés szaktanácsadói — azt vallják, valóban helyes, ha nagyüzemi méretekre törekszünk. Adottságainkat ismerve, azonban hozzá is teszik gyorsan: a már meglevőkkel együtt kellene talán érteni az ötven holdat. Ki tízzel, kl negyven holddal pótolná így a most meglevőt, szigorúan a szabályok szerint, talajvizsgálók véleménye alapján. Erősödik a nézet, hogy némely gazdaság a telepítés költségeinek állami támogatáson felüli részét is nehezen tudja induláskor rögtön letennL Foglalkoztatja az illetékeseket is az a gondolat, hogy érdemes lenne hitellel is segíteni a meglevő jó szándékot Az eddig elmondottakat egyetlen érvvel elegendő alátámasztanunk. A pusztán közgazdász könnyen kiszámíthatja ugyan, hogy találtatik az országnak olyan része, ahol a körülmények mindenben megfelelnek a támogatás mostani föltételeinek, sőt jól jár az a gazdaság, amely emelni is tudja saját fejadagját. Sovány homoki területünket azonban egyedül a gyümölcs emelte kl az elmúlt évtizedekben, az itt élők megfeszített szorgalmával, a töppedt nyomorúságból, és úgy tűnik, ezt a járást emberi szinten továbbra ls a gyümölcs tudja tartani. Exportpiacunk mindig is jól járt az itteniek erőlködésével H. D. Gyakran kerül szóba, hogy mennyit keresnek a termelőszövetkezeti elnökök, a gazdálkodás irányításában dolgozó szakemberek. Nemegyszer hallani igen nagy jövedelmekről, s arról, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekben „annyit fizetnek, amennyit akarnak". Mind a szövetkezeti tagság, mind a társadalom más rétegeihez tartozó emberek véleményét, gondolkozását károsan befolyásolják a valóságtól eltérő, a tényleges helyzetet eltúlzó híresztelések. Sajnos, tápot ad ezeknek egyebek között az, hogy míg a tagok, a beosztottak jövedelmét ismertetik, a vezetők javadalmazásának mértékéről és módszereiről általában nem szoktak nyilvános tájékoztatást adni. Semmiféle elfogadható ok sincs erre a titkolózásra. Sőt, jogszabályok írják elő, hogy a vezetők díjazásáról a közgyűlésnek kell határoznia. Erről a jogáról a közgyűlés nem mondhat le, és nem is szabad lemondania egyetlen téeszben sem. Ha irányító beosztásban levő tagról van szó, akkor a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának irányelveit kell figyelembe venni és betartani, alkalmazottak esetében pedig a rájuk vonatkozó jogszabályokat. Érvényes ez minden mezőgazdasági szövetkezetre, tehát nemcsak a tsz-ekre, hanem a halászati szövetkezetekre és a szakszövetkezetekre is. Maradjunk a vezető beosztású tagoknál. Ilyen az elnök, a függetlenített elnökhelyettes, a termelés szakvezetője (főmezőgazdász, főkertész, főállattenyésztő), a főmérnök, a főkönyvelő, a vezető állatorvos, a jogtanácsos, továbbá a tagsági viszonyban dolgozó többi üzemi vezető és beosztott szakember. Súlyos tévedés volna érdeke, hogy ezt minden téeszben figyelembe vegyék. A TOT irányelvei megfelelnek a törvényes előírásoknak, amelyek szerint a közös munka mérését, értékelését és díjazását maga a termelőszövetkezet állapítja meg, s a szocialista elosztás elveit nem sértő, bármilyen munkadíjazási rendszert alkalmazhat. A magasabb vezetői munkakört betöltők díjazásának megállapítása a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. Más vezetők díjazásáról az alapszabályban meghatározott szövetkezeti vezető szerv dönt. Ezeket a jogokat nem sérti, hanem helyes érvényesítésüket segíti elő az, hogy a szóban forgó irányelvek a szövetkezetek négy csoportját különböztetik meg. Hogy a szövetkezet melyik kategóriába tartozik, azt a terület és az elért bruttó jövedelem nagysága, illetőleg egyéb fontos gazdálkodási eredmények alapján a közgyűlés dönti el. Minden kategóriára nézve tartalmazzák az Irányelvek, hogy milyen összeghatárok között mozoghat a vezetők munkadíja. Az első csoportban például havi 4000—6300 forint lehet az elnök havi munkadíja, a negyedikben pedig 2700—4300. A többi vezető munkadíja az elnökéhez igazodik. Természetesen megilleti a vezetőket eredményességi javadalmazás, prémium is. Ugyanúgy, mint a szövetkezet bármelyik tagját. Prémium bárkinek csak akkor fizethető, ha a szövetkezet év végi eredménye lehetővé teAz irányelvek alkalmazása szempontjából nem számít bele a javadalmazás összegébe az állami, társadalmi kitüntetésekkel járó jutalom, a törvényesen megállapított újítási díj, az alapszabály értelmében 5— 10 évenként folyósított jubileumi jutalom, a szabályos költségtérítés, a minden tagot megillető esetleges kedvezmény, a tagsági kölcsön után járó kamat, és az a jövedelem, ami nem a közös gazdaságból származik. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa felkérte a mezőgazdasági szövetkezetek közgyűlését, hogy az irányelveket legkésőbb az 1973. évi tervek véglegesítésekor tárgyalják meg, a szövetkezeti vezetők munkadíjazását tekintsék át és hozzanak megfelelő határozatot. Ez az eljárás mindenben megfelel a törvény előírásainak, a szocialista demokratizmus elveinek, s ha a közgyűlés az irányelvek szellemében döntött, akkor senki sem támaszthat jogos kifogásokat. A szövetkezeti vezetők díjazására kialakított határok összhangban vannak azokkal a fizetésekkel, amelyek más gazdálkodó egységek, vállalatok, szövetkezetek vezetőit a rájuk vonatkozó szabályok szerint megilletik, s amelyeket társadalmi Igazságosság szempontjából figyelembe kell venni. Régi tapasztalat, hogy a mendemondák, a hamis híresztelések megelőzésének, illetőleg megszüntetésének szi. Kimondják a TOT irányelvei azt is, hogy az eredmé- e6yik leghatásosabb módszenyességi javadalmazás, a prémium összege legfeljebb a munkadíj fele lehet. Követelmény az ls, hogy a javadalmazásokat csak abban az esetben növeljék, ha erre a szövetkezet jövedelme a re a nyOt beszéd, a minden titkolózástól mentes tájékoztatás a vezetők javadalmazásáról is. Egyébként nélkülözhetetlen feltétele ez annak is, hogy az alaptalan vádaskodások ellen eredmékockázat, a kötelezettség és azt gondolni, s felelőtlenség tartalékolás fi gy elembe vé tehíresztelni, hogy ezeknek az lével tartós és biztonságos nyesen lehessen fellépni. lehetőséget nyújt. A növelés természetesen semmiképpen sem lehet nagyobb mértékű annál, amire az irányelvekben közölt felső határok módot adnak. embereknek „annyi fizetésük van, amennyit akarnak". Munkadíjuk és prémiumuk a TOT-áltól megállapított határok között mozoghat. Az egész szövetkezeti mozgalom Akik viszont esetleg megsértik a szabályokat, azok megérdemlik a felelősségre vonást. Gulyás Pál Rókuson és Mőravároson Az államfogháztól Ismét visszafelé haladva, a Cserzy Mihály utca és a Vasas Szent Péter utca sarkán, a Vasas Szent Péter u. 15/B sz. alatt lakott a szegedi népies irodalom érdemes mestere, a Homok néven híressé vált tárcaíró és elbeszélő. Cserzy Mihály (1885—1925). „Homoknak nevezte magát, pedig gyémánt volt" — írta róla, nyilvánvaló túlzással, halálakor Juhász Gyula. Nem, gyémánt nem volt. Homok volt. De ebben a homokban aranyszemek is csillognak. Csierzy annak a szegedi parasztnovellának vodt egyik neves Kismestere, melynek legnagyobb képviselője Tömörkény. A sok hasonlóság ellenére van azonban különbség is kettejük írásmű vészete között: Cserzy érzelmesebb, olykor érzielgösebb. De neki is volt szeme a paraszti és kisembert világ társadalmi kérdései iránt. Nem ok nélkül Került bríe Rongyos emberek cimű novellája abba a gyűjteménybe, amely az első orosz forradalom hazai írói visszhangjait fogta össze, s egy másik elbeszélése. Csapszékben címmel a jó ítéletű Illés Endre válogatta kötetbe a magyar novella aranykönyvéhe. Életében megjelent kötetei nem is a legmaradandóbb írásalt gyűjtötték össze a lapokból. Egy új, korszerű válogatás minden öizonnyal újból az irodalmi érdeklődéi körébe vonná mar-már elfeledett nevét. Nem messze ide, a Szatymazl u. 5. sz. alatt lakott a szegedi munkásköltő: Kovics Péter (1894—1925), Csorba Mária nevelt f:a, a forradalmak egyik helyi vezető sze-eplője, akit a franciák Ítéltek el öt évre és életét a guyanai sz. ház első emeletére költözött, amikor 1919. április 26-án házasságot kötött Fábián Etelka dohánygyári murikásnővel; pár nap múlva innen hurcolták el a francia tábori csendőrök. Visszatérve a Kossuth Lajos sugárútra, majd tovább délnek haladva az Úttörő térre, jobb kéz felől a Tolbuhin sugárút 84. alatt találjuk a 600. sz. Szakmunkásképző Intézetet, az egykori egyetemi idegklin'kát. Juhász Gyula életének utolsó nyolc esztendeje Fodor utcai lakása és e klinika között telt el. Először 1929. november 22-én ment be a klinikára, s 1930. máricus 8-án engedték haza. Július 16-án azonban ismét be kell vonulnia, mert egészsége újból megromlott: most csaknem egy esztendőt tőit bent, 1931. július 3-án tér haza, de csak pár napra, mert 15-én mérgezéssel ismét be kell vinni őt a kl'nikára. bár most hamar, mór 26-án meg'nt hazabocsátják. Október 31én Magyar László, akit szinte egyedül enged magához, meglátog-tja otthon, és teljesen gyógyultnak találja. Egy évig csakugyan tűrhetően van, magányosan, remeteként él a Fodor utcai lakásban, el nem hagyja, szítlan, de az újságot elolvassa, érdekli a külvilág. 1932. augusztus 1-én azonban ismét súlyosbodik betegsége, az időszakos depres-zió. s október 12ig bent is marad. Mikor kijön, elmegy a Délmagyarország szerkesztőségébe s bará'ai kérésére megírja utolsó vezércikkét a laoba: Arany Jánost méltatja halálának ötvenedik évfordu lóján. 1933. február 5-én ú'bél beszállítják n klinikára, s ott ünnepli — szomorúan, letörten — április 4-én 50. születésnapját. 12-én hazaengedik, július 5-én ismét beviszik. Október 30-án hazatér. 1934. tálius 25-én bevitték, karácsony előtt, december 22-én hazaengedték. Most hosszabb lde< g otthon van. de egvre zárkózottabb. 1935. februárjában volt utó1 jára kint a szabadban az udvaron. Au"us"*u~ban megle'ent Fiatzlok méi itt vagyok! című verseskötete, Magyar Lá".'ó gondozásában. A költő bele sem tekint, föl sem vágja. 1936 áorlli• 'óban Magvar Lász'ó «zóra bírta, s Juhász Ovu's vall: .Az én beteosf-em: menekülés ebből a mai vll 'qból.. 1936 má'us 12-én ria.ev mennyiségű altatót vesz be. unokaöccse. K*ll6 Antal egyztemi matántónár kórházba viteti, s gyomormosá-sal me-menti az éle'nek. Máius 14-én a közkórhtóból átvisz'k ismét az 'degklin'kára újabb kútára, onnan július 23-án hazaszállították. 1937. április 6-án. kedden délben Ismét veironálmérgezéssel. eszméletlenül szállították be az idegklinikán. Többé nem tért ridegség, 'a közöny jegyeit pokolban fejezte be. A közeli Damjanich u. 25/A magihoz: itt halt meg este háromnegyed 7-kor. Annyi kísérlet után sikerült megszabadulnia az oly terhesnek tartott élettől! A Tolbuhin sugárút 57 alatti közkórháznak is van némi irodalmi nevezetessége vagy inkább érdekessége. Ez korábban honvédkórház volt. 1907 októberében itt volt kivizsgáláson egy költő regruta: Kosztolányi Dezső (1885— 1937). Amikor ugyanis katonai szolgálatra kellett bevonulnia Szegedre, botrányokat csinált, nem akart beöltözni, nem vett fegyvert a kezébe, nem akart sorbaálini Megjelent viszont az ezredparancsnok lakácán vasárnap délelőtt, s beküldte neki a névjegyét' KOSZTOLÁNYI DEZSŐ, a Budapesti Napló és a Szeged és Vidéke belső munkatársa Az ezredes előbb ki akarta dobatni, de Kosz. tolányi föllépése lefegyverezte. A versei iránt érdeklődött, aztán fölül vizsgálatra rendelte, s ezen Kosztolányi el is érte, hogy idegbetegnek minősítették, s allcabnatlanként hazaküldték. Míg a kórházban volt, Babitsnak írt, hogy látogassa ót meg a honvéd csapatkórház 38. szobájában, Szabadkára való hazatérte után pedig ezt írja barátjának: „A szegedi napok fáradalmát még m'ndig nem tudtam kiheverni." Kosztolányi különben gyakran megfordult Szegeden. Bár apja volt a szabadkai gimnázium igazgatója, tiszteletlensége miatt kizárták, s akkor Szegeden lett magántanuló. Később Juhász Gyulához gyakran jött át. sokszor megfordult az Ipar utcai házban, sétáltak együtt nagyokat a városban. Újszegeden. A Szeged és Vidéké ben jelentek meg versei, tárcát A 10-es években is megfordult itt. 1917. február 11-én Barta Lajos és Karinthy Frigyes társaságában Irodalmi matinén szerepelt a Korzó (a mai Vörös Csillag) moziban, s utána meglátogatták mindhárman a betog Juhász Gyulát. 1923. május 20-án ő ls ünnepelte Juhász negyedszázados költői jubileumát a Belvárosi (ma Szabadság) moziban, másnap pedig együtt voltak. Babits-,ai hármasban. Tápén. Játékos versikéje Szegedről: MIVor Tá'om fakó ered? A holdat a füzes megett? Add g sz. vem be nem lieged. Szeged. Esti Kornél rímel A klinika és a kórház után — talán ez is az élet szomorú rendje — következik a temetó. A Belvárosi temetőben van Vedres István. Tóth János. Szabados János, Dankó Pista, Tömörkény István, Móra Ferenc, Sz. Szigethy Vilmos és Czibula Antal sírja.