Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-07 / 55. szám
I SZERDA. 1973. MÁRCIUS 7. Épül mrr rr*»rr a főgyűjtő Lezárták a Bakay Nándor utca és a Boross József utca kereszteződését, ugyanis az ALÉP munkásai idáig jutottak a főgyűjtőcsatorna építéséveL Jelenleg a földbe fektetett közműveket — víz-, villany-, gázvezetékeket — tárják föl, illetve védőburkolattal látják el. A régi csatorna üzem alatti kiváltását is el kell végezni. • csak ezután kezdhetik meg a főgyűjtő továbbépítését. .A tervek szerint április végére befejezik a kereszteződés alatti munkákat. Felvételünkön a közművek feltárását örökítettük meg. ** Az élelmiszeripari dolgozók szociális helyzete Tegnap, kedden az ÉDOSZ Csongrád megyei bizottsága több, az iparban dolgozókat közvetlenül is érintő kérdéseket tárgyalt meg. Csikós Mihály megyei titkár beszámolt a bizottság tagjainak az elmúlt évben végzett szakszervezeti munkáról, majd megbeszélték az élelmiszeripari üzemekben dolgozók szociális és egészségügyi helyzetét A szakszervezeti szervek alaposan felmérték az üzemek szociális ellátottságát. Megállapították, hogy a legtöbb gyárban sokat fejlődött a munkásellátás, javultak a munka- és életkörülmények. A Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalatnál, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál a szociális ellátottság minden tekintetben megüti az elvárható normákat. Ugyancsak megfelelő a helyzet a konzerviparban, a tejiparnál és a pincegazdaságnál is. A húsiparban is sokat javultak a körülmények, és a szegedi vágóhíd kivételével elfogadható öltözők, fürdők, étkezdék és orvosi rendelők állnak a munkásság rendelkezésére. A szalámigyári nagy beruházás során a vágóhídon dolgozó emberek szociális ellátottsága is megoldódik majd. Az igaz — joggal kifogásolják a szakszervezetek —, hogy a nagyvállalatok gyáregységeiben már korántsem oly jó a munka- és életkörülmény, mint a vállalatok központi telepein, A gabonafeldolgozó vállalat kisebb telepeinél (Kisteleken. Sándorfalván. CsaIdegenforgalmi együttműködés A siklósi várban kedden megkezdődött a szocialista országok idegenforgalmi kormányszerveinek hagyományos évi értekezlete, amely sorrendben a nyolcadik, és amelyre másodszor kerül sor Magyarországon. A háromnapos tanácskozás központi témája; az együttműködés továbbfejlesztése az idegenforgalom területén. (MTI) A nyomda- és papíripar korszerűsítése Két esztendő — a XXXIX. kongresszus óta eltelt időszak — munkájának mérlegét vonta meg Kimmel Emil főtitkár, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezete Központi Vezetőségének keddi ülésén, amelyen részt vett Simon Ferenc, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese. A főtitkár megállapította: a tagság eredményesen működött közre a népgazdaság IV. ötéves tervének eddigi végrehajtásában. Fejlődött a szakszervezet érdekvédelmi, szociálpolitikai tevékenysége is. Az ülés résztvevői tájékoztatást kaptak a nyomdaés papíripar fejlesztéséről, a rekonstrukció küszöbönálló feladatairól is. A központi vezetőség ezúttal is aláhúzta: a szakszervezet nagyon fontosnak tartja az érdekvédelmi tevékenységet, amelyet azonban nem szűkít le a szociális intézmények fejlesztésére. Hangsúlyozta: a továbbiakban is rendszeresen figyelemmel kívánja kísérni a papír- és nyomdaipar korszerűsítésében a munkahelyi körülmények javulását, s általában elő kívánja segíteni az új berendezések mielőbbi üzembe helyezését, hogy a korszerűbb eszközökkel hatékonyabb legyen a gazdálkodás, könnyebb a fizikai munka, egészségesebbek a munkakörülmények, s mindennek hatása érezhető legyen a jövedelmek alakulásában Is. nádpalotán) még öltözők sincsenek. A makói, újvárosi telepükön a gabonafeldolgozó vezetői ebben az esztendőben építtetnek öltözőt, fürdőt és ebédlőt. A konzervgyári új irodaépület földszintjére orvosi rendelő kialakítását vették tervbe. Viszonylag gyengébb az ellátottság a sütőipar szétszórt kisüzemeiben. A szegedi sütőipar munkásainak szociális körülményei is csak az új kenyérgyár felépülése után oldódnak meg. A söripar jelenlegi telepén viszont nem is lehet megfelelő körülményeket teremteni, a legcélszerűbb az lenne, ha a söripar találna magának valahol az iparkörzetben új helyet, és ott már úgy építené telepét, hogy a munkások szociális ellátását is megoldanák. A munkavédelem valamelyest javult tavaly minden élelmiszeripari vállalatnál. A balesetek száma ugyan alig csökkent, de amíg tavalyelőtt egy baleset miatt 31 munkanap veszett kárba, tavaly egy balesetre 20 elveszett műszak jutott. Sok a kézsérülés, állapították meg a szakemberek, s ebben gyakran a dolgozók is hibásak, mert figyelmetlenek a munka közben. A szakszervezetek sérelmezik, hogy a vállalati vezetők minden törekvése arra irányul. hogyan „mossák kezeiket" a balesetet szenvedett dolgozók kártérítési igényeinek kifizetése helyett. Gyakran csak a bírósági tárgyalás és ítélet hatására tesznek eleget kötelezettségeiknek. Megelégedéssel vették tudomásul a szakszervezeti tisztségviselők, hogy az élelmiszeripari vállalatok ebben az évben is jelentős összeget költenek a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására. Ilyenek o Biipiikösok A mióta a tévé is bemutatta a Jelen idő című filmet azóta többször is alkalmam volt hallani véleményeket arról, hogy milyenek is ma a munkások. Sokan mondták, hogy nem olyanok, mint amilyeneknek a film bemutatta őket. Nézzünk csak szembe néhány kifogással. Akadnak, akiknek az a bajuk, hogy a filmben ábrázolt munkások jobbára nélkülözik a harcos tulajdonságokat, amelyek pedig a valóságban jellemzik a szervezett nagyüzemi dolgozókat, a társadalom vezető osztályának tagjait. Hogy a Jelen idő melósai olykor kifejezetten sunyik, lapítanak, amikor ki kellene állniuk a közös ügyért. S amikor végre rádöbbennek a csoportvezetőjükkel szembeni igazságtalanságra, és kiállnak érte. már. késő. Mások szerint pont ellenkezőleg áll a dolog, mert a valóságban nem ilyen harcosak és összetartok a munkásközösségek, hanem csakis önös érdekeiket nézik, és ebből kiindulva latolgatják a célszerű magatartást. Hogy hol van manapság olyan brigád, amelyik kiáll akár az igazgatóval szemben is egy munkatársuk védelmében, sőt egy esetleges kollektív fölmondás lehetőségétől sem riad vissza. A szélsőséges vélemények sorában akad olyan is, amelyik kétségbe vonja, hogy a gép mellett dolgozó munkások úgy beszélnek. mint a filmbeliek. Ök ugyanis nem éppen a francia udvari etikett szabályai szerint nyilatkoznak meg a különböző kérdésekben, hanem nevén nevezik a dolgokat. Ha finomkodó széplelkeket hallgatok, rendszerint eszembe jut egy régebbi történet egy illetőről, aki csak azért nem nagybetűvel mondta kj azt a szót, hogy munkás, mert ez élőszóban nehézségekbe ütközik. Ez az ember vezető beosztású hivatalnok volt. Kocsi vitte és hozta, reggel és este. Egyszer azonban valami baj esett az autóval, ráadásul olyan napon, amikor nagyon korán kellett bemennie. Együtt, álltunk a tömegben a villamosmegállónál, s a második szerelvényre föl is fértünk. Nem dicsekvésből mondom, de nekem ez könnyebben ment, mert ha megszeretni nem is, de megszokni kénytelen vagyok a reggeli csúcsforgalmat. Megadóan tűrtem hát a lökdösődést, hallgattam az ajtók közelében megállónként ismétlődő veszekedéseket, minden pont olyan volt, mint más hétköznapi reggeleken. Egyébként autón járó ismerősöm szenvedett. Méltatlankodva szisszent fel, ha az oldalába nyomult egy könyök, ügyetlenül kapaszkodott, s szüntelenül fintöTgott. Aztán elsodorták, és csak az átszálló. helyen találkoztunk megint. Azt mondta, hogy ezt nem lehet kibírni. Az emberek vadak, és hogy szörnyű ez a népség. Azt feleltem neki, hogy ezek az emberek a reggeli csúcsforgalom farkastörvényei miatt ilyenek. Ha kényelmesen tudnának közlekedni, majd bolondok lennének tülekedni, vagy veszekedni. Szépen leülnének a szabad ülésre vagy beállnának a sarokba, újságot olvasnának, vagy szeretettel néznék útitársaikat. Így viszont harcolniuk kell azért, hogy időben beérjenek munkahelyükre, mert elkésni nem akarnák. Valamint azt is megkockáztattam, hogy e népség zöme feltehetőleg munkás, aki bélyegezni fog a gyár portáján. Az egyébként autón járó férfiú kissé zavartnak tűnt, de mélyen szántó elvi vitára nem maradt időnk, mert jött az újabb villamos, és szem elől tévesztettem őt. Mondom, ez a jelentéktelen eset mindannyiszor visszarémlik, ha magas röptű elmélkedéseket hallgatok arról, hogy milyenek is ma a munkások. Milyenek is? Azt hiszem, hogy éppúgy, mint minden más embernek, a munkásoknak is vannak jó és kevésbé jó tulajdonságaik. Szeretnek dolgozni, kivéve azokat, akik kevésbé szeretnek, de muszáj, mert anélkül nem lehet megélni. Érdekli őket a közösség minden kisebb-nagyobb öröme és gondja, kivéve azokat, akiket csak személyes ügyeik foglalkoztatnak, s a lényeg, hogy mennyi van a borítékban. Példás családi életet élnek, kivéve azokat, akik verik a feleségüket, vagy elisszák a fizetésüket. E zzel együtt élő valóság, hogy a munkásosztály a társadalom vezető osztálya. Csakhogy a munkások egyébként nem azonosak azzal a plakáttal. amelyből régebben annyit láthattunk az utcán, s amelyen a munkás frissen mosott és vasalt munkaruhában volt látható, amint éppen erőt sugároz és bizakodva néz előre, a jövőbe. A munkásosztály nagy, erős, és a leghaladóbb osztály — társadalmi méretekben De tagíaitól nem várható el, hogy szüntelenül modellt álljanak agitációs plakátokhoz. Ezt a pózt nem nagyon szeretik, mint ahogyasi azt sem, hogy kívülről figyeljék őket. milyenek is. mint munka-ok, hogy aztán saját kialakult elképzeléseikhez igazítsák a képet. A Jelen Idő munkásai egyébként nem hivatásos színészek, hanem valóságos munkások. A. J. Gépesített rakodás A MÁV Szegedi Igazgatóságához tartozó három megyében tavaly és tavalyelőtt 14 és fél millió forint támogatást kaptak azok a fuvaroztatók, akik saját fejlesztési alapjukból is növelték emelésével rakodási kapacitásukat. A vállalatokat, pénzt a Központi Szállítási Tanács adta a rakodásfejlesztési alapbóL S az az érdekes ebben az akcióban: hogy aki kapja — a szállíttató —. éppúgy jól jár vele, mint aki adja —, a szállító. Miből adódik ez az ideális összhang? Magyarázatért vissza kell mennünk 1970ig. Ekkor hozott egy fontos határozatot a Gazdasági Bizottság: „a vasúti teherkocsiforduló meggyorsításának tárgyában". Közelebbről: azzal a céllal, hogy a szállíttató vállalatok hamarabb kiürítsék a vagonokat, s azok újra részt vehessenek a te- koztattak a vasútigazgatosáherforgalomban, ne kelljen gon. Elutazott a svéd küldöttség A Ferihegyi repülőtérről kedden reggel Eric Holmqvist svéd munka- és lakásügyi miniszter vezetésével elutazott a svéd építésügyi delegáció, amely Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter meghívására egy hetet töltött Magyarországon, s mint jelentettük, Csongrád megyébe is ellátogatott. A két miniszter a látogatásról és a magyar—svéd tárgyalásokról emlékeztető okmányt írt alá. Az okmány eredményesnek minősítette a magyar—svéd építésügyi vegyes munkacsoportban végzett munkát. Egyetértettek abban, hogy az építésügyi kapcsolatokat továbbra is e testület irányításával kell fejleszteni. rakottal"! vcsztegelniök a pályaudvarokon. A gyorsabb rakodásra egyrészt a kocsiálláspénz felösztönözték a Aki tovább hagyja ott az árut, az fizessen. Ezt a szankciót azonban megtoldották egy igen hasznos, távlatokat nyitó gesztussal is. A többletkocsiálláspénzből befolyt összeg 50 százalékából rakodásfejlesztési alapot képeznek. „Az alap célja: olyan műszaki fejlesztés elősegítése, amellyel a fuvaroztatóknál vagy a fuvarozóknál — viszonylag rövid idő alatt — a rakodási idő számottevően csökkenthető" — mondta ki erről, szóló határozatában a Központi Szállítási Tanács. A bevezetőben említett pénzt tehát ilyen forrásokból bocsáthattuk a vállalatok rendelkezésére. Az alapból Csongrád megyében eddig 4 vállálat részesült ilyen támogatásban. Milliókat kapott például a 10-es Volán rakodógépekre, s közel 1 millió forintot fordíthatott a TÜZÉP is a rakodás gépesítésére a szegedi, makói, vásárhelyi telepeken. A gépek hatására jobban ment a rakodasi munka a Köztudott, hogy a rakodás gépesítése nálunk eléggé gyermekcipőben jár még. A kezdeti lépések segítéséhez jó eszköz a rakodásfejlesztés támogatása is: a MAV-nak és a vele partneri kapcsolatban levő vállalatoknak egyaránt jó ez, s ezáltal az egész népgazdaság számára is hasznos. Természetesen az olyan „nagy szállíttatok", mint például a Volán vagy a DÉLÉP. maguk is tetemes összeggel járulnak hozzá rakodási beruházásaikhoz. Ez a hozzájárulás a támogat nak is feltétele. Például a 10-es Volán 5 millió 143 ezer forintot kapott, s 4 milliót tett hozzá a sajátjából. Autódarukat, emelővillás targoncákat, rakodólapokat vett belőle, s telik még markolóra is. A gépeket év közben fogták munkára. Jogos a kérdés: mennyiben éreztette ez hatását? Mintegy 200 ezer forinttal kevesebbre csökkent a Volán fizette kocsiálláspénz, az előző évihez képest, a három szegedi állomáson. A DÉLÉP a 2 és fél milliós támogatást 3 millió 850 ezer forint saját hozzájárumegyében. Csökkent a késve 'ássál toldotta meg: autódakiürített kocsik aránya, s vele a kései rakodásért kifizetett kocsiálláspénz összege. A „késett kocsik" aránya az 1971-es 21.3 százalékról tavaly 18 százalékra javult. Különösen Szeged, Makó "és Szentes állomásokon mutatkozik javulás — tájérukra, iparvágányra fordították az összeget. Az eltelt 2 évben tehát tfolt fejlődés a restanciák ledolgozásában. Van még mit ledolgozni, de a gépesített rakodás útját kétségkívül jól egyengették a körültekintő rendelkezések. i