Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-04 / 53. szám

VASÁRNAP, 1973. 9TARCTDS 4. Petőfi-év A KÖLTŐ NYOMÁBAN Az autóklub kirándulása 1857-ben került elő Petőfi keresztelési anyakönyve, amelynek alapján Kiskőröst szokás a költő szülővárosának tekinteni. A helyi hagyomány alapján 1862ben emléktáblával jelöltek meg a házat is. melyben a kortársak szerint született. E nevezetes emlékhely mögött új épületet emeltek pár éve, benne modernül berendezett emlékkiállítással. Első utunk tehát ide vezeL * Petőfi apja, Petrovits István (1791—1849) vállalkozó szellemű iparosember volt, s éppen vállalkozásaiból következett, Hogy családjával a Duna—Tisza közeanynyi városában, falujában megfordult. 1818-ban, amikor Hruz Máriát (1791—1819) elvette, Szabadszálláson alapított családot. Mindjárt 1891-ben vett egy kis házat, s. bár ezen hamar túladott, 1838ig mindig volt ott háza, és évről évre igyekezett gyarapítani vagyonkáját 1821-ben Kiskörösön vállalt háromeves ciklusra mészárszekbérletet, majd 1824-ben Kiskunfélegyházán egyszerre árendálta a híres Hattyú-házban, a fő téren, a város mindkét mészárszékét Ezért költöztek 1824. októberében oda, ahol Mezősi Károly jól vilószínűsített föltevése szerint Petrovits István 1822 óta társbérlő volt már, s ahol húga, Petrovits Borbála — később Csalár Jánosné — lakott. A Petőfi félegyházi születését vallók szerint a költő éppen azért született ott, mert a szülök üzleti ügyet és rokonlátogatást egybekapcsoló útjuk alkalmával éppen ott tartózkodtak. (Eszerint a szülőház valószínűleg a félegyházi Móczár-ház lehetne a mai Petőfi u. 1. alatt.) Hasonlóképpen „vizitben" született három évvel később. 1825. augusztus 18-án a költő öccse, Petőfi István, Szabadszálláson. holott akkor Félegyházán laktak. 1830-ban Petrovits István fölhagyott a félegyházi bérletekkel, hazament Szabadszállásra, s ott bérelte a nagy vendéglőt, két kocsmát, két polgári bormérési, egy boltot, benne a vas- és a sóárulás monopóliumával, továbbá 152 hold földet. Eleinte vagyonosodása töretlen, 1833-ban kibérli még n fülöpszállási mészárszéket és a két kocsmát (A Morgót és az „alsó kortsmát"), 1835-ben pedig a Dunán túl eső Ercsi község mészárszékét is. Ez utóbbiba Matulay Mihályt állítja üzletvezetőnek: székállőnak. Neki nevezetes szerep jutott a Petőfi család történetében: hitelezője lett az öreg Petrovitsnak, de egyúttal hűtelen sáfára is. Az ercsi bérletre ráfizetett a gazda, szőlő- és földvásárlásai, szárazmalom-vétele, továbbá rokonainak. Salkovits Mihálynak és Péternek adott kölcsöne meghaladta erejét Ekkor jött 1838. március 18-án a dunai árvíz: Hazát a Dunának habjai vitték lel... Petrovitk István — mintegy két évtizedes gyarapodás után — hirtelen elszegényedett. Fiát sem tudta többé taníttatni. Vagyonát zalogba kellett adnia Matulay Mihálynak, majd a pört elvesztve. elkótyavetyélnie, hogy hitelezőit, kielégithesse. 1841 tavaszán Dunavecsere költözik, de itt már nem ö a bérlő, csupán székállója Nagy Pal árendásnak, akinek Zsuzsika lánya a szüleihez látogató Sándort szép versekre ihleti. 1842-ben fölserdült István fiára támaszkodva újabb vállalkozásba kezd az öreg Petrovits: kibérli a kunszentmiklósi mészárszéket. s fiát teszi székállóvá. 1845-ben Szalkszentmártonban vállal Horváth János árendástól albérleteta mészárszékben es a kocsmában: ismét székálló, és iccés, mint pályakezdésekor. Amikor a kunszentmiklósi bérlet lejár, 8 István fia Várpalotára szegődik székállónak, Petrovits István, a dömsödi mészárszéket bérli ki, s 1846 tavaszán oda is költözik. Ez már a végső elszegényedés szakasza életében; öreg már, nem bírja „a jó öreg kocsmáros"; pár hónap múltán föl is hagyott a bérlettel. Pestre, majd Cinkotára, onnan Vácra költözött E helyeken is már csak mészárossegéd vagy iccés lehetett. 1848 tavaszán Sándor fiuk magához vette Pestre a szülőit Az öreg Petrovits 1848 őszén mint „vén zászlótartó" részt vett a pákozdi csatában, ott volt a pandorfi táborban, de azután hazatért a fővárosba. 1849. március 21-én halt meg. Felesége, a költő anyja, néhány hét után követte férjét a temetőbe. • Ez a Petőfi család viszontagságos sorsa, s bár nem ebben az időrendben, de ezt követheti végig az alföldi Petőfi-emlékhelyek zarándoka. Kiskőrösről Fülöpszálláson át visz az út: egy pillantas a mai Kiskunság vendéglőre, az egykori Morgóra, azután Szabadszállásra érünk. Most nyílik meg a művelődési ház klubtermében a Petőfi-kiállítás. A tanácsháza Petőfi sikertelen követválasztásának színhelye, s emlékmű jelzi az árvíz elpusztította Petrovits-ház helyét is. Szalkszentmártonban, a nagy vendégfogadó, a „112 vers háza" nemrég, tavaly ősszel nyílt meg mint hazánk legnagyobb Petöfi-emlékháza. Kisebb-nagyobb megszakításokkal kilenc hónapig (1845 júliusától 1846 április végéig) lakott itt a költő, s alkotta nagy jelentőségű műveit (Szerelem gyöngyei, Felhők, A csárda romjai, A jó öreg kocsmáros, Szilaj Ralf Wiener SZIVESSEG.. Pista, Tündérálom, Az őrült, Tigris és hiéna, Zöld Marci, A hóhér kötete. stb.). Innen Dunavecsére visz az út: a lakásul is szolgáló mészárszék itt is emlékház, • benne kiállítással; megtekinthető még Nagy Pál háza is, sok vers (így a Zsuzsikahoz című) szülőhelye, sőt az egykori paplakban a borospince is, amelyről Petőfi Meredek a pincegádor... című verset irta. Dunavecsén összesen 31 .költeményét irta a költő, s állítólag Zsuzsika volt János vitéz Iluskájának ihletője is. Visszafelé Kecskemétet ejtjük útba: itt az evangélikus iskola helyén épült Luther-palota emléktáblája előtt tiszteleghetünk. 1843. január elejétől április elejéig mint vándorszínész élt itt Petőfi; ennek emlékére a városháza falán helyeztek el márványtáblát Kiskunfélegyházán az 1820-ban épült, nemrégi tatarozott Hattyúházat, a Bánhidi-ház helyén levő mai házat díszítő emléktáblát, s a Kiskun Múzeum Petőfi-kiállítását tekinthetjük meg. Ez utóbbi volt a régi kiskun kerületi kapitányság székháza: megfordult benne Petőfi is 1848. június 6. és 8. között, amikor választási körútja során ideérkezett. Ekor írta egyébként híressé vált versét Szülőföldemen címmel: Ez a város születésem helye, s aláírta: Félegyháza. Első szakaszának változatában pedig ezt írta: Most először vagyok itten Húsz év óta, hol születtem.', Szeged felé hazatérve a mintegy 250 km-es kirándulásról, még vethetünk a kocsi ablakából egy pillantást a ferencszállási csárdára... • A március tl-én reggel 7-kor a Klauzál térről induló és este 8kor hazaérkező autósok zarándoklatára kedden már lehet jelentkezni a klubirodában (Marx tér 10—11.). H. J. Dorotheának a kórházban, ahová enyhe lefolyású tüdőgyulladással kerültem, az volt a híre, hogy a legszebb, de a szerelem iránt legérzéketlenebb női lény. Ez annál sajnálatosabb volt, mert bájossága egészen mas dolgokra tette volna érdemesse, s mert ha a szokásos vérvételnél megkarcolta a jülcimpámat, úgy ereztem, hogy a szívemig hat. Viselkedese valószínűleg sohasem változott volna meg, ha nem következik el március 21-e, a tavasz kezdetének napja. Langyos szellő fújdogált, rejtett ösztönök mozdultak, és én mint lábadozó, a kis telefonközpontban ültem, hogy Willi barátomnak gratuláljak a születésnapjára. „Nem tenne egy szívességet?" — kérdezte a beszélgetés után Ascher úr, a kórház telefonosa. „Szívesen", válaszoltam, „miről lenne sző?" Ascher úr elővett egy kisebb dobozt. „Az előbb hozták. Ruha Plier kisasszony számára. Fent lakik a növérotthon nyolcas számú szobájában. Én nehezen szabadulok most innen. Ha megtenne...?" Két perccel később a nyolcas számú szoba előtt álltam. Mély lélegzetet vettem, azután kopogtam. « Dorothea nyitott ajtót. „Jó estét! Mit óhajt?" „Bocsánat", mondám és meghajoltam. „Megkértek, hogy adjam át Önnek ezt a dobozt." . „O, ez igazán kedves", felelte Dorothea. „Kérem, jöjjön be." Ez több volt, mint amit reméltem. Kis szívdobogással beléptem a szobájába, letettem a dobozt az asztalra, és máris indultam volna az ajtó felé. Ebben a pillanatban hangok szűrődtek be a folyosóról. ,JCérem ne menjen most", suttogta Dorothea. „Ez a főnövér. Még azt gondolná, hogy férfilátogatóm volt, ami kínos lenne számomra." Beláttam, hogy igaza van, és leültem a felkínált székre. Kimúlt egy negyed óra. Ekkor hallottuk, ahogy a főnövér elköszönt: ,Jó éjszakátr Amikor felálltam. a folyosón újabb beszélgetés kezdődött. „Dorothea kisasszony", szólaltam meg egy idő múlva, „most Igazán mennem, kell. Biztosan keresnek már a kórteremben." Jiova gondol", felelte izgatottan. „Már egy fél órája is elmúlt, hogy bejött a szobámba. Senki sem fogja elhinni, hogy csak egy dobozt adott át." Beláttam, hogy Dorotheának igaza van. Közben a folyosón a kórház igazgatója is beleszólt a vitába és kevés remény volt rá, hogy egyhamar abbahagyják. Dorothea is mind idegesebb lett. Színházba akar menni, mondta, és még át sem öltözött. „Tudja mit?" suttogtam, „öltözzön át nyugodtan, én majd hátatfordítok." Es míg a folyosón a főnövér és az igazgató egyre jobban belemelegedett a beszélgetésbe, a hátam mögött csobogott a mosdóvíz, Dorothea ruhát váltott, berúzsozta a száját, megfésülködött — és minden jól ment volna, ha nem áll előttem a tükör. Először kikerültem a tekintetemmel, később lopva belepillantottam. azután már nem is néztem másfelé. Végül Dorothea elkészült. Az órájára pillantott. „A színházat lekéstem", jegyezte meg, és először nézett figyelmesen rám ezen az estén. „Ma van a tavasz kezdete", állapította meg. főzzünk magunknak egy kávét?" Nem értettem ugyan, hogy mi köze a tavasznak a kávéjához — de amikor később a heverőn daráltam a kávét és ö olyan szorosan ült mellém, a könyökömmel állandóan súroltam a derekát. „Először vagyok kettesben egy férfival", súgta a fülembe Dorothea. Erre kicsúszott a kezemből a kávédaráló és amikor félórával később felvettük, Dorothea legyintett: „hagyd csak inkább hozok egy pohár likőrt!" Így történt. Dorothea, a megközelíthetetlen, kapitulált a tavasz ébredésének hatása alatt. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor néhány nap múlva a telefonközpont előtt elhaladva hallottam, hogy Ascher úr így szól egy fiatalemberhez: „az előbb hozták, ruha Plier kisasszony számára. Fent lakik a növérotthon nyolcas számú szobájában. Én nehezen szabadulok most innen. Ha megtenné ...?" „Sose mérgelődjön", jegyezte meg egy arra sétáló, őszes halántékú úr. aki észrevette, hogy a telefonfülke előtt hallgatózom. „EgyHzer már én is felvittem a ruhát!" Az esetről mindenkinek meg lehet a véleménye. De a magam részéről azóta sokkal óvatosabb vagyok azoknak a nőknek a megítélésében. akik a nyilvánosság előtt olyan tartózkodóan viselkednek, mint Dorothea Plier. (Boldog Balázs fordítása) GYOVAI PAL: "7ÖRÖSK ATONA MAKKOVI1S HORVÁTH ANTAL: MATYAS KIRÁLY FETHÖ JÁNOS; ARATÚSZTRAJK 9 J 4