Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-31 / 76. szám

SZOMBAT, WM. MÁRCIUS 31. Thermidor Áz Egyetemi Színpad bemutatója Fekete Sándor már szinte házi szerzője a Szegedi Egye­temi Színpadnak. Petőfi­összállítása után, mellyel a Szóljatok szép szavak Petőfi Sándorról, országos vetélke­dőn oly fergeteges sikerrel szerepeltek, most a Thermi­dor (Hőség hava) című da­rabját mutatták be. Az előadás kezdete előtt Paál István, az Egyetemi Színpad vezetője, a darab rendezője szólt az összegyűlt közönséghez. Arról a szán­dékukról beszélt, mely a po­litikai-társadalmi problémá­hoz kötődő elkötelezettsé­gükben és a nézőkhöz való közeledésben, az élő-eleven kontaktusban realizálódik. Arra kérte az előadás több­száz nézőjét, legyenek aktív részesei az elkövetkezendő játéknak. A közönség vette a lapot, de ne vágjunk a dolgok elébe... Fekete Sándor Izgalmas dologra vállalkozott, amikor a francia forradalom mo­delljén keresztül a :ni elmúlt 28 évünkről, ls szól, s felmu­tatja egy nemzedéki önvizs­gálat kórlapját is. Ebből kö­vetkezően a darab három sí­kon fut. Fiatalemberek bíró­ságot játszanak, s ez a bíró­ság a bizonyítás) eljárás so­rán. nagyrészt eredeti do­kumentumok (levelek, beszé­dek, jegyzőkönyvek, stb.) se­gítségével megidézi a fran­cia forradalom bukásának ki­élezett pillanatait és ezen túl a szereplök elmondják saját, egyéni véleményeiket is. Van még egy lehetőség, mely a közönség spontán, s ép­pen ezért kiszámíthatatlan, vá­ratlan fordulatokat is terem­tő reagálásaira épít Nem véletlen az alcím: A köz­szereplés rövid tanfolyama. Eljátszanak előttünk az Egyetemi Színpad tagjai egy közszereplési példazatot, de a nézőket is kimozdítják a tu­nya szemlélődés állapotából, és szereplésre, vélemény­nyilvánításra késztetik. Ter­mészetesen nem mindenki szereti, ha tömeg előtt vé­leményét, szereplését kérik, de az előadás közvetlensé­ge, oldottsága — úgy tűnik —, ledöntheti a falakat né­zőtér és játéktér, közönség és színész között. Paál István rendezése ezen célok érdekében a rugalmas­ságra és lazaságra törekszik. Hiszen az estéről estére, elő­adásról előadásra változó és a spontán reagálásoktól meg­újuló produkció varázsa ép­pen ebben rejlik. A különbö­ző síkokat egyszerű, de ki­fejező jelzésekkel érzékelteti. A szereplők játékstílusa ls ehhez alkalmazkodva az egyszerűségre és közvetlen­ségre törekszik. A főszerep­lők: Fouche — törvényszéki szakértő — Ács János, Billa­ud-Varenne — ügyész— Papp László, Collot-Desmoulins — törvényszéki elnök — Árkosi Árpád, Danton-Robespierre — védő — Nyíri Béla a hár­mas-négyes szerepekben ter­mészetes egyszerűséggel mo­zognak, érdekes módon saját magukat játsszák falsul. A játéktér hátterében magasí­tott emelvényen élő friz­díszletként kötögető lányok sora idézi a forradalmi vil­longások véres, tragikus ese­ményeit szemlélő népet, akik belekotyogva, véleményt mondva, hozsanázva vagy lehurrogva követik az ese­ményeket. Az előadás két részből álL Harmadik része, ha úgy tet­szik, felvonása, az előadást követő, éjszakába nyúló vi­ta. S az Egyetemi Színpad ezzel a vitatkozásra késztető szándékával, ezzel az értel­mes és okos beszélgetéssel nyert igazán csatát. Minden nyersessége és egyenetlensé­ge ellenére is elérte kitűzött célját, amivel kevés színház együttese dicsekedhet: me­részséggel és kockázatválla­lással olyan előadást produ­kált, mely itt és most aktuá­lis kérdéseket vetett fel, és egyenrangú partnerként ke­zelje közönségét. Tand? Lajos Az ostor végén KEPERNYO A norvég tévé estje A nép ellensége: Stock- gát. Doktora könnyen lob- embert, kultúrát, gazdaságot, mann doktor. Vajon Ibsen banó. heves, ugyanakkor A norvég műsorban persze műve — amelyet Magyaror- kissé érzelmes, sok minden helyük volt a kuriózumok­szágon a csütörtöki norvég hiányzik belőle ahhoz, hogy nak is. a nemzeti park, a est műsorában láttunk elő- a haladás eredményes har- bergeni akvárium és a ször — a kisvárosban ko- cosa lehessen. Per Bronken gyantaöntés bemutatásának, rábban népszerű doktor filmje pedig színpadi ké- a Faúsztatók a Trysll folyón .egyedülmaradásának drá- pékből áll össze. így aztán című alkotást pedig drámai mája? Több. A haladás és a nem egészen érthető, miért pillanatai magasan a szoká­maradiság harca? Ennél vi- ezt a kevésbé ismert és ke- sos riportfilmek fölé emel­szont kevesebb. A doktor vésbé jó Ibsen-darabot vá- ték. A faúsztatók ugyan ma felfedezi. hogy a városka fosztották az est műsorának is dolgoznak Norvégiában, gyógyfürdőjének vize éppen szerkesztői. mégis azt kell mondani: ez nem gyógyító, hanem, mert Ibsen és Grieg. a két nagy az összeállítás elcsúszott a erősen szennyezett, minden- norvég művész neve azon- régi népélet, a hagyomá­féle súlyos betegség okozója, nal eszünkbe jut. ha a skan- , .. ' m . A város kis- és nagypolgá- dináv országra gondolunk. nyok> a ^ (,gaz- nem m,n" rainak azonban a gvógyfür- Mit jó még tudni a távoli dennapi szépségű táj) meg­dő pénzforrás. bezárásával országról? Erre a nemzeti mutatása felé, és keveset vagy újjáépítésével tetemes esteken mindig feltett kér- tudtunk meg arról ami min­összegektől fosztanák meg désre ad választ a nemzeti - . „ magukat, egyszerűbb tehát, esteken már megszokott fel- denklt leginkább erdekei, a ha a felfedezést agyrémnek, építésű főműsor előtti össze- mai életről, a mai dolgok­a doktort pedig a nép ellen- állítás, amelyben a kisfil­ségériek kiáltják ki. A nyil- mek dominálnak. Minden jel vánvaló igazságtalanság el- szerint ez a sablon véglege­len az igazság és szabadság sen legjobbnak, legalkalma­nevében lázad Stockmann, sabbnak elfogadott egy-egy felfedezése védelmétől eljut ország bemutatására, „ver­a haszonleső, korrupt város- seny" csak a rövidfilmek té­vezetők elleni harcig. Ez a májában-minőségében le­jószándékú. tiszta ember hetséges. Norvégia valóban egyedül persze semmire sem távoli ország. természeti, megy. csak azt éri el, hogy földrajzi jellemzői, az em­elszigetelődik. A körülötte berek mindennapi életének kialakult légüres térben ha- képei közül nekünk majd­dakozása igazán nem árt nem mindegyik különleges és senkinek, szenvedélyessége érdekes. Ezért emelhetjük ki rokonszenves, de mosolyog- a kisfilmek sorából a ma­nivaló is egyben. Gisle Stra- gyar tévések összeállítását, ume szerepformálása még amely keresztmetszetet adott erősíti is mosolyunkat. és az országról, a mi szemüve­gyengíti a darab drámaisá- günkön keresztül láttatott róL 8. F„ A vita szelleme biztat. Mint rendesen, minap is de­mokratikus értekezleten döntöttek Szeged zenei éle­tének soros évadjáról, az ősszel induló koncertszezon programjáról. A műsorterv ismeretes, lapunkban is kö­zöltük jó előre, így tiszta az ügy: idejekorán informálni a közönséget, mire számíthat. Szögezzük le, nem panasz­kodhatunk: elég égy pillan­tás a nevekre. Leonyid Ko­gan. a világhírű szovjet he­gedűművész és honfitársa, Rudolf Kerer, a nagyszerű zongorista, Murice André, a koncertvilág keresett trom­bitavirtuóza, és a jó nevű, NDK-beli dirigens, Günter Herbiq, az amerikai André Watts és a Solisti di Roma, s hogy a hazaiakról se fe­ledkezzünk meg Kovács Dé­nes és Bácher Mihály, Ko­csis Zoltán és a Bartók-vo­nósnégyes — sorolhatnánk tovább. Látszólag tehát min­den a legnagyobb rendjén van. Ilyen reprezentatív ajánlat előtt le a kalappal, őszintén szólva kevesebbre számítottunk. A szervezés technikájáról annyit: az Or­szágos Filharmónia előzetes helyi információk után ké­szíti el a programtervet, s mielőtt végső formába ön­tenék, idejönnek, megbeszé­lik a város zenei életének vezető képviselőivél. 03 A vfta — ismételnénk — demokratikus és őszinte volt, érvek és ellenérvek vitája. Néhány zenész ugyan kije­lentette, az együttes nem szívesen dolgozik az egyik vendégművésszel, de ezt a kérésüket is méltányolta a filharmónia. A személyi ügyek persze elenyészőek, jelentőségük is csupán an­nak a kettős szemléletnek felszíni jelzésére korlátozó­dik, amely ténylegesen — ha nem is antagonisztikusan — fennáll, amikor a helyi érdekekről és a központi irányításról van szó. Azt mondják a zenekar vezetői, sokat kér tőlük a filharmó­nia, jóval több szolgálatot (helyi, vidéki, ifjúsági kon­certeket együttesen) a ko­rábbinál, pedig a cél egyre inkább a teljesítmények mi­nőségének javítása, semmint a mennyiség növelése. A szegedi társulat fluktu­ál, betöltetlen státuszait, hi­ányzó zenészeit nehezen pó­tolhatja, fiatalokkal dolgo­zik, akiknek nehéz ez a mű­sorterv, igényes 20. századi muzsikával. Klasszikus és barokk zenén nevelkedtek, játékuk nélkülözi még a mo­dernekhez szükséges zeneka­ri kultúrát, készséget, rutint. Ehhez persze kevésbé tud igazodni a filharmónia — s legyünk őszinték, a közön­ség sem. A kívülállót job­bára a látszat érdekli, abból következtet, ítél, noha a lát­szat mögött olyan valóságos (és országos) gondok húzód­nak meg, melyeket kár len­ne letagadni, elhallgatni. Ke­vés jól képzett muzsikus „szaladgál" az országban, és ehhez képest viszonylag sok szerződik külföldre. Ügy látszik, ezen a területen nem működnek megfelelően azok a bizonyos szabályzók, hogy a kereslet és kínálat kellő és szükséges arányát garantál­hatnák. Ha valaki a magyar állam fölbecsülhetetlen anyagi és erkölcsi segítségé­vel mondjuk orvosi diplo­mát szerez egyetemünkön, értelemszerűen nem választ­hat munkahelyet egy nyu­gat-németországi kisváros­ban. És ha zenész az illető, miért teheti könnyebben? Az ostor vége itt csattan, vidéken, Szegeden. A fővá­rosi zenekarok előnyösebb ajánlataikkal, külföldi, rá­diós, televíziós vendégjáté­kok ígéretével még csak­csak beszerzik a szükséges zenészeket — netán vidék­ről. De egy vidéki zenekar, a szegedi, honnan? Buda­pestről, aligha. Zenei intéz­ményekből? A tapasztalatok szerint jelenleg is diákok se­gítik ki a szegedi szimfoni­kusokat, s ez a segítség bár­mennyire esetleges lehet, nélkülözhetetlen. Mennyire maradhat tartós? zenészek fizetését is rendez­ni, sőt jutalomforintokat (Szegedről, a minisztérium­ból) sem osztanak ritkán a Festő utcában. Nincs viszont zongora. Azon a bizonyos filharmó­niai értekezleten szóvá tet­ték: a Móra kultúrotthon agyonhasznált, „hangokat ki­adó mennydörgős ládája" nemcsak alkalmatlan igénye­sebb zenei elvárásokhoz, de lassan szégyenkeznek miat­ta, ha nevesebb vendégmű­vészt fogadnak (amire pedig a jövő évadban ugyancsak számíthatnak). Valamennyi résztvevő egyetértett, a pró­batermi zongora ügyét tisz­tázni kell; megfelelő ajánla­tok is elhangzottak, sőt szó­ba került egy cemballo szük­ségessége a konzervatórium­ban, lévén, hogy a kamara­bérlet műsorainál eleve szá­mításba vették, de oktatási célokra ls elkelne. Amikor Vaszy Viktorral. a szimfonikusok vezető kar­mesterével beszélgettünk az együttes jövőjéről, a társu­lat stabilizálásáról, .két szempontot tartott fontosnak. A színháznál már megoldód­ni látszó lakáskérdés enyhí­tését (a zenészek letelepíté­séhez néhány lakás elégnek — és elengedhetetlennek tű­nik), meg az együttes meg­felelő otthonának kialakítá­sát. Valószínűleg ezekre sem kell várni sokáig. 151 Zenei naptár Kiss Gyula A fluktuációból, úgy tűn­het, nincs még elég ösztön­zőnk a zenészek letelepítésé­hez. A valóság azonban bo­nyolultabb. Pillanatnyilag két hegedűs, egy-egy bőgős, brácsás, fagottos, ütős és trombitás helyre keresnek embert, ami az országos gondokhoz (kiváltképp a vi­déki együttesekhez) viszo­nyítva még előnyösnek is mondható. Ugyanakkor a vá­rosi tanács — bátran mond­hatjuk — rendkívüli erőfe­szítéseket tesz azért, hogy a fiatal, önállóan, alig há­rom és fél esztendeje mű­ködő szegedi zenekar létét intézményesen biztosítsa. A két és fél milliós költségve­tés döntő többségét adja, az elmúlt időszakban éppen a város pénzén szerezte be az együttes elsőrangú hangszer­parkját. Amerikai rézfúvók, pozanok, japán fuvolák, ki­tűnő szovjet hárfa, két ce­lesta, modern, széles skálá­jú xilofon érkezett már a társulat próbatermébe — és a jelek szerint sikerült a A szándékok adottak. \ tanács fennhatóságával mű­ködő szimfonikusoknak és a koncertprogramot adó fil­harmóniának közös óhaja, hogy minőségi zenei élet legyen Szegeden. Ehhez per­sze az operáról sem feled­kezhetünk meg, a színházon belül (például a tájelőadások szervezésekor) is rugalma­sabb egyeztetésre lenne szükség, de a koncertek mű­sorainak megtervezésekor is jobban lehetne figyelni a helyi erőkre, énekesekre, hangszeresekre. Horváth Eszter és Gregor József ko­moly sikerű dalestje, a szim­fonikusok fiatalokkal produ­kált emlékezetes kamara­koncertje figyelmeztet: bát­rabban, gyakrabban érdemes foglalkoztatni szegedi művé­szeket. A filharmóniánál sem gondolkodhatnak másképp. Szeretnék, ha az alkalmi le­hetőségek fölajánlásán túl a zenei élet programozásában szemléletté válna, hogy Sze­geden a szegediekkel. Ha van hozzá elegendő erőnk, nincsen ebben semmi rossz lokálpatriotizmus. Aki gyak­ran látogatja a koncertekei, tudja. Ntkolényi István el­Értesítjflk tisztelt ügyfeleinket, hogy az analitikai részlegünk telefonsiőma: 11-231-es számra változott Kérjük, hogy a hibabejelentéseket és a megrendelése­ket ezen a számon közölni szíveskedjenek. Szegedi Mérlegkészítő és Javító Ipari Szövetkezet A Szegeden már több ze- mondanivalójában való nekari hangversenyen szere- mélyülést pelt Kiss Gyula, Kadosa Pál Schumann g-moll szonátá­neveltje a Mesterbérlet ke- jában a lendületes tempók retében mutatta meg igazi miatt, amelyeket a zeneszer­zenei profilját. A maga vá- zó kíván, különösen fontos fosztotta stílusban elsőnek a a hangerő kifejtésével való virtuóz hangszeres előadó- takarékoskodás. Dicséret il­művészt ismertük meg. Kár, leti az első és negyedik té­hogy ebben a formavilágban tel melléktémáinak őszinte annyi dinamikai, ritmikai és átélését, lírai tartalmassá­tempóbeli túlzás szorította gát, valamint az andantino­háttérbe a Schumann-, tétel bensóségét, póztalan­Brahms- és Liszt-művek köl- ságát. A hangverseny legma­tői mondanivalóját. Ez a be- gasabb szintű kamarazenéje­nyomásunk végig zavarta a ként a három Brahms-inter­zenei hangszínek kibontako- mezzót emeljük ki. ... _ , ..,.,, Cizellált technikai bravu­zasat. az egyes zenekoltők rok tették éiményszerűvé Liszt Villa d'Este szökőkút­jainak tolmácsolását, ami fo­kozódott a romantika euró­pai vezérének zenekarszerű Dante szonáta-fantáziájába beleszőtt intim hatású rész­letekben. A tapsokat Cho­pin- és Bartók-ráadásokkal köszönte meg a fiatal mű­vész. Szatmári Géza A Szegedi Közlekedési Vállalat villamos­wocsi-vezetői tanfolyamot indít A kiképzés idejere munku­bért fizet. Jelentkezni lehet április 6-ig Külső Pulz utca 2. szám alatt, a forgalmi osztályon. — Párttag? — Pártonkívüli vagyok. — Mégis majdnem 30 ében át kommunista napilapok előállításán dolgozott. — Kezdettől fogva egyet­értettem a párt politikájával, céljaival, a fokozatosan meg­valósuló szocialista társada­lommal. Varga Ferenccel, a Szege­di Nyomda szedőjével folyt ez a.röpke párbeszéd, aki 41 év után ma este veszi kezé­be utoljára a vinkelt, és mű­ködik közre a Csongrád me­gyei Hírlap és a Délmagyar­ország előállításán. Nyugdíjba megy... * — Ismerte Móra Ferenc kéziratait is, hiszen nem egy tárcáját szedte ki... — Mint inas, a lakásán is jártam valami írásműnek a folytatásáért. Kedves, barát­ságos ember volt. de a kéz­irata apróbetűs, kuszált. Nem volt könnyű a kiszedése. • Varga Ferenc dinasztiaala­pitó is: hét gyermeke közű! 4 lett nyomdász, követve ap­juk nyomdokait. — Milyen volt az eltelt négy évtized abbén e szak­mában? — Szép. Ha újra kezde­ném, ismét nyomdász len­nék. Fóleg lapot előállító. Sok idegességgel jár, d- én szeretem a hajszát. A legké­nyelmetlenebb. hogy este-ej­szaka kell dolgozni. De ezt is meg lehet szokni. — Fáj a búcsú a tünkéi­től? — Mit tagadjam: fáj. de a pihenés is jól jön már a 41 év után. Köszönjük közel 30 éves közreműködésétl \

Next

/
Thumbnails
Contents