Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-29 / 74. szám

2 CSÜTÖRTÖK, 1973. MÁRCIUS 28. A közelmúltban csaknem egymillió forint költséggel felújított művelődési házban került sor tegnap este Kiste­lek nagyközségben a válasz­tási nagygyűlésre. Ennek el­nökségében ott volt Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a me­gyei pártbizottság első titká­ra is, továbbá a nagyközség, párt-, állami és társadalmi életének vezetői, munkások és téesztagok képviselői. A nagygyűlés szónoka, Hantos Mihály, a megyei tanács el­nökhelyettese, Kistelek me­gyei tanácstagja volt. Az előadó részletesen ele­mezte a legutóbbi választá­sok óta elért eredményein­ket. Csongrád megye ez idő alatt tovább lépett előre az iparosítás, a városiasodás út­ján, és megőrizte azt a rang­ját, amelyet a leggyorsab­ban fejlődő megyék egyike­ként megszerzett. A rendha­gyóan rövid, kétéves válasz­tási ciklus is elegendőnek bizonyult például arra, hogy ipari üzemek egész sora lép­jen be a termelésbe, mező­gazdasági üzemeinkben pe­dig kiteljesedett a vállalat­szerű gazdálkodás. Számok­kal bizonyította az előadó, hogy a megye 452 ezer lakó sa sohasem költhetett annyit nagy értékű fogyasztási cik­kekre, mint az elmúlt két évben. S amit első helyen említhetünk minden össze­hasonlítás alkalmával: ez idő alatt a megyében összesen több mint 8800 új lakás épült fel. Hosszan sorolta a megyei tanács elnökhelyettese azo­kat az új létesítményeket is, amelyekkel az elmúlt két év­ben Kistelek nagyközség gaz­dagodott. Jelenleg épül a műszaki áruház, befejezéshez közeledik a bölcsőde építése is, s a közeli jövőben fel­épül a legtávolabbi tanyai iskolák bezárását lehetővé te­vő általános iskolás diákott­hon. Felszólalt Győri Imre is. Üdvözölte Kistelek választó­polgárait, méltatta a tanács­tagi választások politikai je­lentőségét, és felhívta a je­lenlevők figyelmét: a nép­front jelöltjeire adni szava­zatunkat annyit tesz, mint igent mondani a párt tizen­öt éve töretlen politikájára. Forráskúton Tegnap este Forráskúton gyűltek össze a faluban lakó munkások, termelőszövetke­zeti tagok, értelmiségi dolgo­zók a népfront által meghir­detett választási gyűlésre. Dudás István, a Hazafias Népfront helyi bizottságának titkára foglalta össze néhány mondatban a jelölő gyűlések eredményeit: a község 31 vá­lasztási körzetében minde­nütt elfogadták a népfront javaslatát. Kiemelte, hogy őszinteség, nyíltság uralko­dott a gyűléseken, a résztve­vők sok hasznos javaslattal járultak hozzá a falu továb­bi fejlődéséhez. Nagymihály Zsuzsa szava­lata után Jáhni László, a szegedi járási pártbizottság titkára, a választási gyűlés előadója emelkedett szólásra. Beszédében áttekintést adott iparunkról, mezőgazdasá­gunkról, társadalmi életünk­ről, életszínvonalunk emelke­déséről, beleágyazva, részle­tesen elemezve megyénk el­ismerésre méltó szép ered­ményeit is. Számvetésében hangsúlyozta többek között, hogy az elmúlt választáson — csupán két évvel ezelőtt — szóba került néhány üzem rossz munkakörülményeivel. Azóta intézkedések soro­zatával könnyítették a fizi­kai munkát, éber szemmel figyelve a nők és a fiatalok problémáira is. Sokarcú járásunk eredmé­nyei között az új egészség­házakat, az egészséges, tisz­ta ivóvizet, járdák hálózatát, a tanyák és a tanyai isko­lák villamosítását említette első helyen. Hangsúlyozta: munkánk további eredmé­nyességének alapföltétele, hogy szélesedjék a szocialis­ta demokratizmus, állampol­gáraink élhessenek, és éljenek is a közügyekbe való bele­szólás tárulkozó lehetőségé­vel. A választások — fejezte be beszédét — a népfrontpoliti­ka, a szocialista nemzeti ösz­szefogás jegyében zajlanak le. Az eddigi tapasztalatok fényesen bizonyítják, hogy e fontos politikai esemény kap­csán tovább erősödik hazánk­ban a szocialista demokrácia, nő a lakosság közvetlen és aktív részvétele a helyi poli­tika alakításában és ellen­őrzésében. Naphomiokúak SZEKEREK POLCON A napfény városából egy évtized még, s eltűnik a nap. Nem az, melyet a turistacsá­bító prospektusok emleget­nek, hanem az, mely a há­zak homlokán ragyog. Öriási ásójával az idő forgat egyet­egyet a szegedi földön, hogy aprócska vetemények helyén lakótelepek nőjenek ki e tá­jon. Saját múltjával töltő­dik ez a város, attól maga­sodik, azon tapos minden­nap. S ugyancsak bajban le­het, ha egyszer, tehetősebb évtizedekbe jutván, a törme­lékből kell mindent rekonst­ruálnia. „Város­képi je­lentősé­gű épü­let, napsugaras oromdísszel. Épült: 1883." Sok ilyen, s Hasonló feliratot olvashat Alsóvároson, ki tavaszi s nyári időben elsétál a Föld­míves, a Nyíl, a Pásztor ut­ca tájékára. Aki belefárad a Kárász utca önmutogató zsivajába, aki nem kedveli a Tisza-parti korzózást, aki­nek belefájdult már a nya­ka a lakótelepek panelházai­nak bámulatába — annak gyógyulás mindenkor az al­sóvárosi utcák sugárzó nyu­galma. Megmártózhat a múlt paraszti szépségeiben, erőt meríthet és derűt onnan. A Pásztor utcai csacsis ház jó­kedvéből, a Nyíl utca napsu­garas sor tiszta népi művé­szetéből. S megülhet aztán az Alsó­városi templom tövében, el­tűnődve saját hangya vol­tán, amellyel betűkből igyek­szik tornyot rakni. Szembe­nézőt a város sorsával. Olyat, amelynek tetejéről be­látni: miként válik jellegte­lenné, torzszülöttségével hi­valkodóvá egy-egy városrész. Miként foglalja el a fából készült oromzat helyét a be­vakolt téglafalazat, hogyan illesztenek idegen keretet az ablakszemek köré. Vagy ahonnan el lehet látni Kecs­kemétig, hol is hajlékot ka­pott a Szegednek is fölaján­lott, ám megfelelő ház hiá­nyában visszautasított naiv múzeum. E képzelt, alsóvárosi to­rony tetejéről belátni a Ti­sza-parti múzeum alagsorá­ba is, ahol szétszedett sze­kerektől, kocsiktól roskadoz­nak a polcok. Akkora ter­me úgy sem lesz soha a mú­zeumnak, ahol azokat kiál­líthatná, ahhoz éppen jó len­ne egy alsóvárosi háznak az udvara, fészere. S odalátszik a tanácsháza is e képzelet­beli torony tetejére, hol ta­valy eldőlt: egyelőre nincs pénz a házvásárlásra. Kovács József, a művelő­dési osztály vezetője kény­telen már a következő ötéves tervre hivatkozni: ha ebben az évben elkészítik a követ­kező tervprogram vázlatát, abban mindenképpen szere­pelni fog egy alsóvárosi nap­sugaras ház megvétele. A múzeumot fenntartó megyei tanács művelődési osztályá­tól ígéretük van arra is, hogy — ha a megvásárlás­hoz nem is tudnak segítsé­get nyújtani — a fenntartást biztosítják. lyet a múzeum gazdag gyűj­teményéből be lehet rendez­ni. Annak falain otthonra lelnének a Süli-képek is, an­nak udvarán bemutathatnák a paprikaeszközöket s a ko­csigyűjteményt. A paprika városának ép­pen átellenben esik — ha közibük is terpeszkedett a Belváros — a Búzaváros. An­nak is legértékesebbje a Kis­tisza utcai múltmaradék. Tóth Bála író, a Somogyi Könyvtár igazgatója tanács­tagi interpellációval fordult tavaly januárban az illetéke­sekhez a felsővárosi hídépí­tés és városrekonstrukció fe­nyegette házak védelmében. — E fésűfogszerűen beépí­tett épületegyüttesben látvá­nyos és hű ipartörténeti mú­zeumot rendezhetnénk be a híres-nevezetes felsővárosi iparokból. A Maros utcából menekítendő egyetlen és utolsó bőrszárító tímár há­zát rátehetnénk az itt meg­maradó melléképületre, ben­ne a műhely megjelenítésé­vel. De itt kaphatnának he­lyet a kékfestő, a zsindely­vágó, a gyertyamártó, a mé­zeskalácsos és más iparok eszközei, műhelyei is. Nagy látványosan helyezkedhetne el az egyik udvarban a su­perplatz, a fahajóépitők te­re, rajta félig kész, hagyo­mányos, szép, egykor Euró­pa-hírű hajóival s szerszám­zattal, hajóhúzó hámokkal, fölszerelésekkel. ÖSSZE­FOGÁSSAL PAPRIKA­VAROS Somogyi Károlyne felvétele Képünkön; hatalmas yizoszlo p kíséri a vízre bocsátási Sétál­juk kö­rül előbb a lehető­ségeket, aztán a múzeum elképzelte parasztkiállítást. Egy ilyen ház megvásárlása, felújítása éppen ezredrészét tenné ki a város milliárdos költségvetésének. Pénzben vi­szont nem is mérhető, meny­nyit nyerhetne vele Szeged, melynek nemigen van mit a turistáknak mutogasson. Sőt, egyre kevesebb. Előbb-utóbb rá kell döbbenni arra, hogy a Dóm tér — kevés. Igaz, száz év múlva már a tarjáni lakótelep is műemléknek szá­mít, ha kitart addig, de a századfordulóra írmagja sem marad a szegedi múltnak, amelyet máshol nem talál meg az érdeklődő. Akkorra elvész Paprikavá­ros töppedt házaival, a nap­homlokúakkal. Ami atomjai­ban mégis megőrizhetné, az egy parasztmúzeum lenne valahol a Mátyás tér kör­nyékén. Trogmayer Ottó, a Móra Ferenc Múzeum igaz­gatója is ezért fordult bead­vánnyal a városi tanácshoz már tavaly: vegyenek meg egy napsugaras házat, ame­Bármi­lyen messze esnek egymástól az alsóvárosi nap­homiokúak, a felsővárosi ha­jósgazda házak — leendő vagy lehető sorsuk összeköti őket. Az alsóvárosi ház bel­ső falára szánt Süli-képek sorsa, a felsővárosi halász­gazda házak egyike egye­dülálló, s pusztuló naivfres­kójának története végéhez közeledik. Ami megmentheti, az a múlt megbecsülése. Az igazi múlté, amely nem szé­gyellnivaló, bár nem a dóm pompája ad neki hajlékot. Mit lehet tenni — mondta valaki ama kis városi séta közben —, azt lehet tenni, hogy a régi ipar maradvá­nyainak megőrzésére figyel­jenek oda a mai ipar nagy­vállalatai, örökösei a régiek­nek Szeged fenntartásában. Meg a népfront is, melynek feladata a helytörténet ápo­lása, egyesíthetné az erőket ennek érdekében. Rábólintanak gesztenyék és platánok, tépett kis akácok is. Rábólint az idő, s egy pil­lanatra lenéz, hogy rohantá­ban még le ne tapossa a töppedt házakat Veress Miklós fl legfőbb ügyész Szegeden Dr. Szénási Géza, a Ma­gyar Népköztársaság legfőbb ügyésze tegnap, szerdán Sze­gedre érkezett és felkereste a József Attila Tudomány­egyetem jogi karát, ahol dr. Antalffy György professzor, a kar dékánja fogadta. Délelőtt a jogi kar hallga­tóinak kérdéseire előadás keretében válaszolt. Ezután az egyetem és a Magyar Jo­gász Szövetség Csongrád megyei szervezete rendezésé­ben A jogalkalmazás idősze­rű kérdései címmel tartott érdeklődéssel kísért beszá­molót. Az előadáson ott volt dr. Kovács Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője is. Vasutasok megbeszélése A Vasutas Szakszervezet szegedi területi bizottsága tegnap délelőtt aktívaérte­kezletet tartott a vasutas művelődési hazban. Ácsai Mihály, a területi bizottság titkára fűzött szóbeli kiegé­szítést az írásos beszámoló­hoz. Mindezt számos hozzá­szólás, hasznos javaslat tet­te teljessé. Egyesztendős munka mér­legét vonták meg a tanács­kozáson. Ez idő alatt a ter­melés segítésére, az érdek­védelemre. a szervezeti élet kérdésire egyaránt fokozott gondot fordítottak a vasutas tisztségviselők és aktivisták. A szocialista munkaverseny, ezen belül a szocialista bri­gádmozgalom fontos lendítő­erőt képviselt a feladatok valóra váltásában. 242 bri­gád 2 ezer 653 tagja érte el a szocialista cím vala­milyen fokozatát, közülük 5 kollektíva már „A MÁV kiváló brigádja" címmel büszkélkedhet. A szakszervezet szót emelt a dolgozók fokozott terhelé­se ellen. Az élet- és mun­kakörülmények javítása szá­mos eredményt hozott. Az aktívaértekezlet részt­vevői célul tűzték ki a rendkívül sokrétű szakszer­vezeti tevékenység színvona­lának további növelését. Vízen az új uszály Ezertonnás uszályt bocsá­tottak vízre tegnap délben a tápéi hajójavítóban. Bár nem ritkaság itt a hasonló esemény, megfelelő előké­születek után öt 6Ólyafán tíz ember közreműködé9evel lebonyolítható a látványos művelet, az év elsó vízrebo­csátása valóságos ünnep mé­gis. A kis üzem szinte vala­mennyi dolgozója nekitá­masztotta kezét a hatalmas hajótestnek, a hozzátartozók, rokonok pedig alkalmi ven­dégként nézték végig ho­gyan találkozik a vasalkot­mány a vízzel. A tartókötél­be is belekapaszkodott, aki csak hozzáfért, hogy a víz közepére csúszott hajót part mellé vontassák. Emelkedik most a Tisza vízszintje, ked­vez a hasonló munkáknak. Ma, csütörtökön újabb uszály indul vízre. Választási gyűlések Kisteleken

Next

/
Thumbnails
Contents