Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-25 / 71. szám

VASARNAP, 1973. MÁRCIUS SS. PERES FELEK ­EGY AKARATON Jl Legfelsőbb Bíróságig jutott a dikonirtper Végső szakaszában új for­dulatot vett a dikonirtper. A Csongrád Megyei Bíróság nem ítélt meg kartérítést a szentesi termelőszövetkeze­teknek, melyeknek tábláin Vnilliós értékeket pusztított el a fertőzött öntözővíz. Ab­ból a megfontolásból ítél­kezett így. hogy sem az Al­sótiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság, sem a Szentes és kör­nyéke Vízgazdálkodási Tár­sulat nem vétkes a dikonlrt­szennyeződésben; a vízszol­gáltatók mindent meglettek, amit a vízügyi törvények el­várnak tőlük. Nem is volt kötelező számukra olyan vizsgálat, amely a növény­védő szerek maradványát A többi a peres felekre ma­rad, akik annak ellenére, hogy törvénybe mentek, a per idején sem feledkeztek meg a közös érdekekről, es egy akaraton maradtak a legfontosabb dologban: Ne­vezetesen abban, hogy a ter­melés biztonságát garantálni kell, hiszen ez legfőbb nép­gazdasági érdek. Ismeretes, hogy a vízszol­gáltatók nem alkalmaznak semmiféle növényvédő szert. Nem lehetnek vétkesek ab­ban. hogy szermaradvány jutott az öntözővízbe, és nagy pusztítást vitt véghez a földeken. Az is tudott, hogy a 2,4 D kimutatása rendkí­vül bonyolult vizsgálattal, vagy bomlástermékét az ön- gazkromatográfiás eljárással tözővízben kimutatná. A Legfelsőbb Bíróság azonban másként döntött: ítéletében arra hivatkozott, hogy az öntözővízzel okozott kárért a vízszolgáltató felelős. A kártérítés összegének megállapítana és a fizetésre kötelezett kijelölése most már természetesen nem vál­toztat az ügy tanulságain. Ezek közül az ítélkezés igen sokat számba vett, jóllehet egyetlen kérdőjelet iktatott ki: jár kártérítés vagy sem. lehetséges csupán, s erre al­kalmas műszer mindössze kettő van Csongrád megyé­ben. Egyik műszer tulajdo­nosa sem vállalta az állandó ós rendszeres vizsgálatot mindeddig. Sok munka, és sok kiadás. A József Attila Tudományegyetem kötött ugyan szerződést vizsgála­tokra az ATIVIZIG-gel, de hiszen annál gyakoribb el­lenőrzés szükségeltetik. Az idei öntözési szezonra tel­jesebb garanciára lesz szük­Szeged a hazai lapokban 1973/12 HORVÁTH Imre: Az ecyeteml fluktuáció és a többszínűi okta­tás. Felsőoktatási szemle. feb­ruár. ITspaaztalutok a tudomány­egyetemen.) HUSZKA Tibor: Szerkezeti változások az ilelmlszeripai I üzemmérnökképrésben. Felsőok­tatási Szemle, február (Az élel­miszeripari főiskoláról.) LISZTES Lászió—NEMET H Zsófia: Az egyetemi könyvtár az oktatók tudományos munka­,1unnk szolgálatában. Felsőokta­tási Szemle, február. BODNÁR László—MERENYI Kálmán: A fizikai dolgozók gyermekeinek rlőkéezltése az egyetemi felvételre. Felsőokta­tási Szemle, február. |Az egye­tem Jogi karának kezdeménye­zése.) Novajoj ei Hungarujo. — KUN, Lenke: Szeged. Hungara Eaperantisto, február. VERES Oyuláne: Jelentős eredmenyek Szegeden. Élelme­zési Dolgozó, március. [Felnőtt­oktatás a konzervgyárban.) SZARAZ Pál: Szeged már ké­szül az ünnepi hetekre. Kábel, márc. 1. [FénylteppeLJ (BARNA József) szővőcsnládban. —•• nak. nevetnek, — Akik teljes erőbedobással dolgoznak, s akiknek elég a kevés Is? Téx­tilélet, márc. 3. [A textilmúvek­ről.) FARKAS Pálné: Üzemi tapasz­talatok. — A paprikafeldolgo­zó újdonságai. Figyelő, márc. 7. IStEREDT Jánosi (Serédl): Se­gítik a munkás-puraszt fiata­lok továbbtanulását. — Megál­lapodást kötött a megyei tanács es a JATE jogi kars. Békés megyei Népújság, márc. 8. IFényképpel.) Csongrádi „zöld vagon". Szol­nok megyei Néplap, márc 1.4. (Prtmőrexport a Szövetkezetek Csongrád megyei Értékesítő Központjának szegedi tranzit te­lepéről a Német Demokratikus Köztársaságba.| esésen végződő toronyháztűz Szegeden. Népszabadság, márc. 23. |A tarjám 20«-os számú épü­letnel.J MATKO István Kigyulladt egy tízemeletes lakóház. — Súlyos sérülés nem történt. — A tűz­oltók bravúros gyorsasággal mentették ki az embereket, foj­tottak el a lángokat. Népszava, márc. 23. KF.I.ECSRNY1 Gábor: Dankó Pista. Nők Lapja, márc. 24. [Meg­emlékezés halálának 70. évfor­dulóján. Fényképekkel.) ség, mert sem a termelők nem kártérítésből akarnak pénzt csinálni, sem az öntö­zővíz szolgáltatók nem akar­nak ismét perbe menni. Ez a szándék már a pe­ren is végigvonult; annak tétje sem elsősorban az a néhány millió forint volt, hanem a termelési biztonság. Szakértők egész tömege vo­nult fel pro és kontra, s köz­ben is komoly tárgyalásokat folytattak a végső, megnyug­tató megoldás érdekében. Az ATI VÍZIG például keres­te a vizsgálatok elvégzéséhez szükséges feltételeket, szer­ződéseket kötött vagy kez­deményezett; 1 millió forin­tos költséggel „mosatta" át a fertőzött csatornák vizét; a téeszek megszigorították a vegyszerezés szabályai be­tartásának ellenőrzését; tu­dósok foglalkoznak azzal a témával, hogy milyen folya­matok idézték elő a vízfer­tőzést stb. A per tehát a sokoldalú együttműködés le­hetőségét és kötelességét egy percre sem zavarta meg, in­kább bizonyította, és ha­laszthatatlanságáról győzte meg a feleket. A szentesi körzetben éppen a közel­múltban hoztak létre szak­mai bizottságot, amelyben együttműködnek a vízügyi és az agronómiai szakembe­rek. Ma mér bizonyosnak tet­szik, hogy nem a kártérítés, hanem a termelés további biztonsága a legfőbb tétje az ügynek. A véletlen, és ma még egyrészt ismeretlen ele­mek sokaságából összesűrű­södött ügy tanulságai messze többet érnek a gazdaságok­nak, de különösen a népgaz­daságnak, mint a kártérítés és a perbeni fáradság. Az öntözés veszélytelensége olyan népgazdasági érdek amelyre száz meg százmil­liókat ad dotációként az ál­lam. Különösen időszerű ez a tanulság ebben az eszten­dőben, amikor a természet maris adósa a földnek a csapadékkal. Vöröskeresztes kongresszus előtt Mozgalom a tisztaságért A tisztasági mozgalomnak hazánkban mintegy húszéves hagyománya van. Az időseb­bek közül nyilván sokan em­lékeznek még az úgynevezett tisztasági hónapokra, pár he­tes kampányokra. Az évek során, hasznosítva a leszűrt tapasztalatokat, kialakultak a tisztasági mozgalom mai for­mái, jól segítve a munkahe­lyek, a lakótelepek egészség­ügyi helyzetének javítását. Napjainkban a tisztasági mozgalom már a legtöbb megyében a város-, illetve kerületet félmillió forint ju­talomban részesítette. A fáradhatatlan vöröske­resztes aktivisták munkájá­nak eredményeként sokat változott az elmúlt években a lakóházak és környékük rendje, tisztábbak lettek a porták. Sok-sok faluban, vá­rosban, külterületen bekerí­tett baromfiudvarok, virá­goskertek építése, illetve fel­újítása, kerítések és vízleve­zető árkok gondosabb kar­bantartása Jelzi a fejlődést. A mozgalom népszerűségét községfejlesztési jikciók szer- egyébként az is jól mutatja, ves része. A legnépszerűbb akció ta­lán a Tiszta udvar — ren­des ház — mozgalom, amely­nek felhívása mintegy más­fél millió lakóház tulajdono­sához jut el. S hogy nem eredménytelenül, azt jól szemlélteti, hogy 1969-ben 620 ezer lakóház, 1972-ben már 850 ezer felelt meg a mozgalomban előírt követel­ményeknek. Lassanként már hagyomá­nyossá vált a vöröskeresztes aktívák tavaszi megjelenése a portákon: Somogy, Bara­nya, Nógrád, és Fejér me­gyében a lakóházak 90—95 százaléka kapcsolódott be a mozgalomba. Üjabban a ter­melőszövetkezeti porták, az üzemek, MÁV-pályaudvarok, élelmiszer-elárusító helyek rendben tartására is kiter­jed a mozgalom, amelybe az állami gazdaságok, az isko­lák is széles körűen bekap­csolódtak. Mind jobban terjed a Tisz­ta, világos község, illetve vá­ros mozgalom is. Pedig az előírások nem könnyűek. A cím megszerzéséért mégis egyre több falu, város lakos­sága dolgozik, tavaly például több mint háromezer. A mozgalomban részt vevő községekből csaknem hatszáz felelt meg az előírt követel­ményeknek. A városok kö­rében is kezd népszerűvé válni a mozgalom: 1969-ben még csak 43 vett részt ben­ne, 1972-ben már 73. Külö­nösen szép eredményeket ér­tek el a tisztasági mozga­lomban a debreceniek. Itt a városi tanács a legjobb hogy ma már a községek, a városok, a termelőszövetke­zetek és az állami gazdasá­gok 85—90 százalékára, s majdnem valamennyi iskolá­ra kiterjed. A mezőgazdaságban mint­egy ötezer vöröskeresztes egészségügyi felelős tevé­kenykedik. Az elmúlt esz­tendőben kb. 2 ezer 300 ter­melőszövetkezetből 730 felelt meg az előírt közegészség­ügyi követelményeknek, az állami gazdaságoknak pedig mintegy 35 százaléka. A 4—5 tagú bizottságok felülvizs­gáló munkájuk során arra ösztökélik a gazdasági veze­tőket, hogy ahol a munkahe­lyi egészségügyi intézmények nem korszerűek, újítsák fel azokat. E tevékenység is hozzájá­rult ahhoz, hogy a növény­termesztésben és az állatte­nyésztésben sokfelé javultak az elmúlt időben az egész­ségügyi-munkahelyi viszo­nyok: számos helyen készí­tettek a gazdaságokban zu­hanyozókat, és általában az a tapasztalat, hogy mind többet áldoznak a gazdasá­gok vezetői egészségügyi, szo­ciális célokra. A tisztasági mozgalom fel­felé ívelő, szép kibontako­zását egyébként jól szemlél­teti, hogy míg 1969-ben csak mintegy 270 község felelt meg a mozgalom feltételei­nek, 1972-ben számuk meg­közelítette a 800-at: a váro­sok közül pedig az 1971. évi 7 helyett 1972-ben már 15 felelt meg a tisztasági moz­galom előírásainak. (Folytatjuk.) Nagy útépítések aBalaton-környéken Megszűnik a „halálkanyar4 A Balaton és a Bakony vidékén az enyhe időjárás lehetővé tette, hogy a terve­zettnél korábban kezdjék meg az utak korszerűsítését. A 71-es út Szigliget és Balatonederics közötti szakaszát átépítik, s megkezdték a Veszprém —Alsóörs között megszün­tetett vasútvonal felüljárói­nak bontását is. Káptalan­füreden a vasúti híd lebon­tásával megszüntetik a 71­sebb kanyart. Ugyancsak lebontották a vasúti felül­járót Veszprém belterüle­tén, Itt új, egyenes szakasz építésével megszüntetik a 8-»s szá­mú országos főközlekedé­si útvonal utolsó „halál­kanyarját". A KPM veszpremi közúti igazgatósága megkezdte a megyében a téli felfagyások miatt tönkrement utak útvonalon a legveszélye- helyreállítását. (MTI) (barna): Egy Együtt sír­szalntnyai József kiállításé Szegeden. Film, Színház. Muzsi­ka, marc. 17. (Fényképpel.) • Oi automata torgainu lampak 30. A Hétvezér utcai Munkásotthon Abból a Munkásotthonból, amelynek „hom­lokára" Juhász Gyula szép versét írta, az ellen­forradalom bukása után, 1920. április 20-án a szegedi munkásoknak el kellett költözniük. A Maros u. 4. sz. alatti „kiskaszínóba" húzódtak, de minthogy az elöregedett kis ház lebontásra érett, s amúgy is szűknek bizonyult az erősödő munkásmozgalom szamára, 1924-ben kezdemé­nyezés indult új, önálló Munkásotthon építésé­nek vételére. A munkások filléreiből vásárolták s/egeden. Népszabadság, márc. | meg, és nyitották meg 1926. augusztus 1-én a 117. (A hídfőben és a színház I Hétvezér u. !). sz. alatt azt a Munkásotthont, amely a röls/abadulásig, a Horthy-korszak alatt [tanuló iskolája, szórakozó és művelődő helye előtt.) EIF.CK István orosházi tárlata. Dones , János Békás mcgvcl Népújság, márc 18. |Krilikii a segrdl festőművész kiállításé­ról. 1 PÜNKösTi Árpád: Fel b> ut, le lé üt. Népszabadság, márc. 18. rcslkós Lászlóné vágzl a büntetett előéletűek utógondo­zását a III. kerületi tanácsi hiva­talban. Fényképpel.) —a—: c er.óvee a Szegedi Fü­vészkert. Kertészei és Szőlészet, n áro. 22. IFényképpel.1 agkezdódőti az orazugavúlés ta' >zl Ulcsszuka. Magyar Hírlap, Ma-yar Nemzet, Népszabadság, Népszava, maró. W. lOyorl Imre gelszólalásával.', U'UNKUsn ArpárRc Snercn­! volt a szegedi munkásoknak. A gazdasági válság új föllendülést adott a hazai munkusmozgalomnak. Radnóti Miklós ép­pen akkor került Szegedre, 1930 szeptemberé­ben, amikor ez a föllendülés itt is kezdte érez­tetni hatását. Szepesi Imrének, a népszerű orvosnak ösz­tönzésére ekkoriban alakult a Munkásotthon fiataljai körében szuvalókórus. Hont Ferenc, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollegiunjanak tag­ja mar 1928—1929-ben vezetett szavalokórust Pesten, és Szepesi Imre közvetítésével átvette a szegedi munkásifjak kórusának irányításét la. Hont revén 1931 őszén a Koilegiam többi tag­ja, köztük Radnóti is bekapcsolódott a Mun­kásotthon kulturális életébe. Részt vett a kóru­sok betanításában, kórusokat irt, népdalt dol­gozott föl a szavalókórus számára. 1932 janu­árjában megalakult a Munkásotthonban az Or­szágos Ifjúsági Bizottság csoportja. Szombat es­ténként tartotta összejöveteleit a Munkásotthon tanácstermében vagy a nyomdászok otthonában (Jósika u. 21.). Gombkötő Péter, az imperialis­ta Japánról, Sebes László a munkáskultúróról, Szepesi Imre az utópikus szocializmusról, Bu­day György a fametszésről, Hont Ferenc a marxizmus kérdéseiről, Reitzer Béla külpoliti­kai kérdésekről, Radnóti Miklós pedig József Attiláról tartott előadást. A Kollégium tagjainak bekapcsolódása újabb kezdeményezésekre bátorította a Munkásotthon fiatalságát. Házi Újságot szerkesztettek, s ter­mészetesen az írások zömét a Kollégium egye­temi hallgató tagjai írták, az illusztrációkat Kárász Juditnak, szintén kollégiumi tagnak ún. szoclofotóiból válogatták. Az újságot Hont, Se­bes és Szepesi állította össze, a tanulmányokat egy példányban legépelték, a képanyagot ke­mény lapokra ragasztva az egészet egybekötöt­ték, és Bozóki Lajos őrizetére bízták, ö a Mun­kásotthonban a famunkások szekrényébe rejtet­te, és olvasásra kölcsönözte az érdeklődőknek: a Természetbarátok Turista Egyesülete, az Or­szágos Ifjúsági Bizottság, a szavalókórus és a különféle szakszervezeti csoportok tagjainak. „A munkásmozgalomban való tevékeny rész­vétel élményei és hatasa — írja Csaplár Ferenc A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma című könyvében (1967) — a Kollégium tagjai közül Radnóti müveiben tárul legsokoldalúbban elénk: jelentős fordulat következik nemcsak a szem­lélet. hanem a formát illetően is..." Radnóti az Újmódi pásztorok éneke elkobzá­sától (1931. ápr. 19.) a főtárgyaiéiig (doc. 8.) nem írt verset. Ez a nyolchónapos némaság nemcsak a válság, hanem az érlelődéi idősza­ka Is: utána sorra születnek a Férfinapló nak a harc vállalását, a munkásosztállyal való azono­sulást és győzelmébe vetett hitét sugalló költe­ményei, nem utolsósorban kórusversei. Acélkórusa így kezdődött: munkájúnak még sosem maradt f»le, csak dolgozott, és maga ráadás volt, kócos ágynál és kopasz asztal fölóét! Bemutatására, bár betanulták, nem került sor, mert 1932. április 2-án a rendőrség nagy rajta­ütést hajtott végre a szegedi munkásság vezetői között. Szepesit és társait letartóztatták, s a Művészeti Kollégium tagjai — így Radnóti is — csak azért kerülték el ezt a sorsot, mert a rendőrség a botrányoktól félve vonakodott el­járni Széli István, a főrendiházi tag Széli Gyu­la fia, valamint Buday György, a neves egye­temi professzor, Buday Árpád fia ellen. A Munkásotthont bezárták, lepecsételték, átkutat­ták. Szeptemberben Szepesit és társait elítélték. A városban tüntetést tüntetés követett. Radnóti költészetét ezek a mozgalmak jelen­tősen befolyásolták. Ebben a légkörben szület­nek a Férfinapló versei és az Enek a négerről, aki a városba ment című költeménye. Ám az üldözés nem rettentette őt el. Még ezután szüle­tett a Téli kórus: Ml vagyunk a farkasok. Farkasok z kopogós téli mezőkön, Hol csúszkál a szélütött hideg, Es ólakba zárt húsokról hord meleg hfrekett Hangunkra behúzza farkát a falu, Es puskásokat küld nyakunkra. Mikor a havon hasalunk: S ezután, 1932. más ls: december 27-én ez a vstlo­Az éhség kórusa mondja most a verset (szemetekbe | az éhség koruss, mely nem énekelt soha még, csak dolgozott, és Igával körbejárt. jár a kerge barom; Kórust tanítottam délntán, s megyek utána hazafelé most; lányok és fiúk hangja Ul a fákon Is. Tanltok és vallom a harcot is! Költő Is vagyok. meg proletár. Ee ígérem t ha mindezt nem tudom mar, leüttetem a jobbkezem! Ismétifi vers Két álőadást is tartott itt 1935-ben Veres Pé­ter, ahogy akkor nevezték, „a parasztíró". Feb­ruár 22-én Parasztirodalom címmel, másnap Földreform és telepítés címmel beszélt a sze­gedi munkásoknak. Méltó lenne u mostani emléktábla mellett megörökíteni ezen a házon Juhász Gyula Rad­nóti Miklós és Vera Péter nevét » »

Next

/
Thumbnails
Contents