Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

• yn^ÁRVAf, M73. FEBRUÁR n. Hal szorít az új tarvény ? A

törvény is viselve válik. így aztán ha a maga helyzetére próbálgatja •fegyik-másik polgár a 32/1971. Korm. sz. rendeletet, pontosabban az ahhoz tartozó 26/1971. ÉVM—IM sz. végrehajtási rendeletet, már most kiderül, hogy szűk is meg bő is. Az állampolgárok lakás-. telek- és ingatlanszerzési korlátozásáról van szó ezekben a paragrafusokban. Szükséges, időszerű és igazságos elveket szedtek törvénybe, azzal a szándékkal, hogy megakadályozzák a spekulációt, ugyanakkor viszont minél több család részére lehetővé tegyék lakás-, telek- és üdülőtulajdon megszerzéséneit lehetőségét. De sok ember már most panaszkodik: szigorú és igazságtalan a Végrehajtási rendelet szemlélete és némely pontja. Pontosabban arról van szó, hogy a kfc lakástulajdonok és a nagyok között nem tesz különbséget a 'miniszteri utasítás. Rengeteg olyan kis családi ház van, ahol e szükség két vagy három egyszobás lakrész kialakítását diktálta; ahol szülők és gyerekek osztottak meg lakás szerint egy szerény háztulajdont; ahol a lakásínség miatt különböző leválasztásokat csináltak. A rendelet szerint egy családnak csak egy lakástulajdona lehet — ha annál több van, sürgősen él kell adnia az ezt meghaladó tulajdonrészt! Egy lakástulajdonnak számit az ötszobás villa, de kettőnek az a családi ház, amelyben két szobakonyhás lakás van és együttesen sem tesz ki egy mai modern lakást. Sok bonyodalom származik majd ebből, és a tulajdonviszonyok rendezését sem segíti elő. Mert vegyük csak azt a példát, hogy állami bérlakásban lakik valaki, minthogy nem volt pénze arra, hogy sagát házából kihelyezzen két lakót, s a két kis lakásból egyet sikerítsen magának. Az egyik lakástulajdonát — fél házát — e! kell adnia. Ki veszi meg? Ki köt rá eltartási szerződést öregekkel? Öröklés, válás esetén mennyi új komplikáció forrása lesz az ilyen helyzet? Jogászok is mondogatják már: az a hiba, hogy nem az ingatlantulajdon alapján szemléli a végrehajtási rendelet a témát, hanem a lakás fogalmát állítja előtérbe, azt pedig függetleníti a szobák, a lakóhelyiségek számától. A lakás egyenlő lakás elve tarthatatlan, e helyett a lakóházzal kellene számolnia a törvénynek. Hiszen nem a kényelmes, a családok számára elfogadható lakások megszerzésének lehetőségét akarja korlátozni a rendelet, hanem az ingatlanszerzés mértékét. Ez pedig óriási különbség. Ezzel a megszorítással a rendelet ellentétbe keveredik a lakáspolitika elveivel; helyenként akadályokat gördít az építkezési kedv elé; bonyolulttá teszi a tulajdon bártokbavételének lehetőségeit stb. L

ehet kérni méltányos esetekben tulajdonszerzés korlátozása alóli falmentést a tanácsoktól, az igaz. De ez csak újabb adminisztráció, újabb bonyodalom. Ráadáául a végrehajtási rendelet éppen a kis értékű tulajdon gazdáinak okoz nehézségeket. Ezért célszerű lenne a tulajdonok között különbséget tenni, mert sok esetben négy-öt önálló lakástulajdon nem ér annyit mint ingatlan és lakás, amennyit egy öt-hatszobás villa, ami csak egy lakástulajdon! Amint kezdtük: a törvény is viselve válik. Ügy tetszik azonban már a „próbánál", hogy éppen ott szorít, aha! kényelmesebbnek kellene lenni. Ok ketten Háztartások gépesítése A KSH most összesített adatai szerint 1972-ben folytatódott a háztartások évek óta tartó viszonylag gyors ütemű gépesítése. Előzetes számítások szerint 1972. december 31-én 1 millió 546 ezer családnak volt hűtőszekrénye, 2 millió 88 ezernek mosógépe, 1 millió 269 ezernek porszívója. A rádióelőfizetők száma elérte a 2 millió 542 ezret a tévéelöfizetőké a 2 millió 85 ezret és 344 ezer személygépkocsi Solt a lakosság tulajdonában. A háztartások gépesítése hazánkban a hatvanas évek elején indult meg, s azóta szinte ugrásszerűen fejlődött. 1968-ban egy, 1970-ben 32, tavaly pedig 46 hűtőszekrény jutdtt minden száz háztartásra Mosógépe tizenkét évvel ezelőtt a háztartások 15 százalékának volt most a háztartások 61 százalékában mentesíti a gép a kézi mosástól a háziasszonyt. A háztartások 37 százalékának van porszívója, 75 százalékának rádiója 61 százalékának televíziója s a családok 10 százaléka rendelkezik személygépkocsival., (MTI) Megkezdődött ez öntözés A tél ezúttal is szűkmarkúan mérte a csapadékot a mezőgazdaságnak. Szeptember elejétől január végéig az ország nagy részében a sok évi átlagnál 25—50 százalékkal kevesebb csapadék hullott. Az Országos Vízügyi Hivatal vízhasznosítási osztályának intézkedésére a vízügyi igazgatóságok és a regionális vízgazdálkodási vállalatok hozzáfogtak az öntöző főművek üzembehelyezéséhez, s néhány napon belül a Tiszán is felállítanak több Udiij úszó vízkivételi művet. Hiányzik a detoxikáló állomás Az apa: Kovács István, 41 éves, szaggatott beszédű munkás és kezén tengernyi apró forradás. A fröcskölő, izzó salaktól. Kiszomboron lakik, Szegedtől több mint két óra járásra, mindennap fél 4-kor kel, hogy fél 6-ra beérjen. 1949-ben a pécsi Sophiana Gépgyárban lett belőle szakképzett öntő, 3 évig dolgozott, aztán behívták katonának. A sons nagy vargabetűt íratott vele, míg évek múlva végleg Szegeden, a vasöntödében kötött ki. A fiú: Kovács Zoltán, alig múlt 18 éves. Mit is lehetne róla mondani? Talán a legfontosabbat, amit a fényképünk is mutat: az acélöntő tégely másik oldalán, apjavai szemben ő dolgozik. adtak volna ki hozzá. Persze, hogy otthagytam az egészet, s mentem apám után. Egy szóval se hívott, csak láttam, hogy ő nagyon jól megvan az öntészetteL Sosem panaszkodott. Csak azt tudtam, hogy nehéz meló, de azt szintén, jól megfizetik. Ezt aztán tényleg megfizetik! Hát így jelentkeztem a szegedi vasöntödében. Az öreggel mindig együtt vagyok. Azon még gondolkozom, hogy elmenjejc-e szakmunkásvizsgára. Meg ráérek. — Sokan azért kerülik ezt a szakmát, mert piszkos lesz tőle az ember. Annyira, hogy talán a szappan sem tudja eltüntetni a beégett vasport a bőrből... A Magyar Tudományos Akadémia szegedi központjának épületében február 9-én, pénteken nagy érdeklődéstől, kísérve rendezte az akadémiai klub vitaestjét az öngyilkosságról. A vitában, melyet a felkért beszélgető partnerek — dr. Kulka Frigyes egyetemi tanár, a SZOTE rektorhelyertese, dr. Huszák István egyetemi tanár; az idegklinika igazgatója, dr. Varga Miklós egyetemi docens, ideggyógyász, dr. Buda Béla szociológus és Pünkösti Árpád, a Népszabadság munkatársa — folytattak. részt vett a nagyszámú közönség is. Sok ötlet, javaslat hangzott el annak érdekében, hogy megoldást találjanak a megyében igen magas öngyilkossági arány csökkentésére A szegedi idegklinika — elsőként az országban — szociológust foglalkoztat főállásban az öngyilkosság és alkoholizmus tanulmányozására. Hiányzik — többek között — egy olyan detoxikáló állomás, mely már sok vidéki városban működik, hogy az öngyilkosságot megkísérlőket gyors elsősegélyben tudják részesíteni. „APÁM UTÁN" Hogyan lett öntő, hogyan választ valaki ilyen nehéz munkát? — Mi nem választattunk. Abban az évben, amikor én jelentkeztem autószerelőnek, csak öntőnek vették fel az embereket. így lettem hát öntő. A gépek mindig érdekeltek, különösen az autó De aztán észrevétlenül megszerettem ezt a szakmát. Magam sem tudom, miért, de a Sophianában ahogy telt az idő, egyre jobban éreztem magam. A nagycsarnokban számomra lassan eltűnt a füst, jobban izgatott, hogyan lesz a rozsdás halmazból fehéren folyó acél, majd fényes, szép alkatrész. Megéreztem azt az örömet, ami akkor fogja el az embert, ha semmiből valamit csinál. Hát így lettem én öntő, ee az igazság. — Hazudnék, ha úgy Kráznák, mint apám. Én kőművesnek iratkoztam be Makón, de a mester úgy bánt velem, mintha szolgálónak — Én NEM nem akaTITOK rom. titkolni, ami vagyok. Húsz év alatt a dolognak ez a része nem jutott az eszembe. Azt már észrevettem: tényleg sokan viszolyognak az öntészettőL De nemcsak ettől, hangm az efféle munkát®. Mert tényleg meglátszik az emberen, amit csinál, őszintén mondom, én sokszor kifejezetten örülök azért, meri látják rajtam, látszik rajtam, miből élek! Nem vágyok másra, sose vágytam, az apáin is munkás volt és több mint húsz évvel azután, hogy először bújtam bele ebbe a durva szövetű kezeslábasba, most is úgy tartom, ennél jobban nekem semmi más nem állna. Üjabban sokszor olvasom az újságokban, meg hallom a rádióban, milyen nagy dolog, milyen gyönyörű dolog munkásnak lenni. Miért kell ezt annyit mondogatni? Péklegények, dilettánsok Képernyő Nagy Lajos után az irodalmi közelmúlt másik eredeti tehetségű, izgalmas, egyéni hangú íróját, Rideg Sándort invitálta meg a tévé — Kristóf, a magánzó után három jellegzetes figuráját örökítve meg. Rideg Sándor munkássorból küldötte magát íróvá, s ennek a küzdelemnek nyomai ott élnek hőseiben: A tízpengős költőben, A vándor péklegényben és A tükrösszívű huszár történetét mesélöhallgató kétkezi emberekben. A népmese hangulata, az anekdota humora lélegzik fordulatos történeteiben, s a dramaturg, Katkó István találóan szembesíti a szájtáti költőcskét, aki maga sem tudja, élhetetlen vagy rámenős legyen, a rafinált péklegénnyel, Sámsonnal, aki viszont nagyon jól tudjá, mi az önérzet, s hogy az élet milyen helyzeteiben váltsa föl találékonysággal. A tükrösszívű huszárral már nehezebben boldogult a tévé, hiszen a szívét eltékozló nyalka katona meséjét lehetetlen cselekményesíteni a giccs veszélyeinek elkerülése nélkül. Gaál Albert rendező jól választott, Páger Antallal elmondatta csupán a történetet, s inkább a köréje kuporodó kukoricamorzsolókat követte kamerájával. * Divatos kifejezéssel élve, rendhagyónak is nevezhetnénk Benedek István péntek este indult vetélkedőjét, pedig a szándék dehogyis rendhagyó. Pusztán a tévévetélkedők örök dilemmájá» ra keresett orvosságot: közös nevezőre hozni a tétre menő játék belterjességét, a kívül rekedt néző műsorigényével. Két vasat tartott a tűzben, s mindkettő langyosra melegedett: a ki mit tud? izgalma, és az ismeretterjesztés buzgalma némiképp semlegesítette egymást, de talán nem is baj. Akkor sem. ha az úgynevezett dilettánsok, a műélvezök, a művészetben gyönyörködök olykor-olykor akaratlanul is rápirítottak a nézőre, mi mindent kellene tudni a IJebmann Béla félvétele Rideg Sándor jellcgzetps figurája. Sámson: Harsányi Gábor reneszánszról — ugyanakkor (ha már etimologizálunk) a résztvevők egyike-másika sem számitható „vérbeli dilettánsnak" (például a bölcsészhallgatók), de a zsűri mércéje is magasabbra került a szokásosnál. Kíváncsian várjuk a folytatást. N- L t — ez gyanús. Talán valaki nem így érzi? Az biztos, a faluban is hallottam olyan gyerekről, aki szégyell bejönni az apjával, mert paraszt. Én annak örülök, hogy a fiam ugyanabba a ruhába bújik bele, s nemcsak műszak után jön velem végig az utcán, hanem a korzóra is! — Minek erről annyit beszélni, ki keres annyit 18 évesen, mint én? Háromezret? Ketten apával egy hetest, sőt néha többet is hazaviszünk egy hónapban! Ketten élünk, Kiszomboron építettünk hazat, kis kertteL Vettünk televíziót, mindenféle gépet, ami otthon kell, van egy Panóniánk, közösen a srácok néha eljönnek hozzánk magnózni. Ha kedvünk támad és nem vagyunk túl fáradtak, átmegyünk este a Gólyába, megvacsorázunk, megi6zunk egy-két pohár sört De ha akarjuk minden este elmegyünk. Tehetjük ... Nem tudom miéit kellene titkolni a nehéz melót, amivel a pénzt keressük. — Mi lesz jövőre; meg <o után? — Szeretném munkában elérni a nyugdíjat. Már nem kell sokáig dolgozni érte — „csak" 14 évig... Mert az öntők 55 éves korban elmehetnek nyugdíjba De tőlem maradhatott volna a 60 éves korhatár. Nem fáradtam el, még nagy kedvem van odaállni az öntőtégelyhez. Meg mindennap újra találkozni a társakkal, szót váltani. Jő emberek, mondhatom nagyon jók. És megértjük egymást, akár a munkában, akár délután pihenőben. A házunk mögött van a kis halastó, szeretek néha kiülni elnézni a vizet, vagy horgászgatni. Na, nem a fogás miatt, hanem azért, mert ilyenkor könnyű gondolkodni, emlékezni — és tervezni. Terveim? így csendesen együtt érti a legénynyel és dolgozni. Meg segíteni neki. hogy erősen megálljon a világban, boldogsága meg nyugalma legyen. Hogy megérezze azt, amit én ... — Tizennyolc múltára, előbb-utóbb behívnak katonának. Addig már semmi komolyabb dologba nem vágok bele. Az öreggel jól kijövök, nem veszekszik velem soha, de mikor rámszól, legtöbbször — igaza van. Később belátom. Ha leszerelek, akkor talán megnősülök. A porta mellett akad még hely a ház kitoldásához, a kertből is jut majd valami. Ott lakunk együtt apával. Ezen a dolgon már nem akarok változtatni, akkor se, ha többen leszünk. És együtt járunk be az öreggel azután is; talán veszünk egy másik motort. Mert azzal gyorsabb Szegedre érni, mint vonattal.... Matkó isivau