Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-07 / 31. szám

SZERDA, 1973. FEBRUÁR l W Beletört a bicska wsmm Köszönet Ezen a héten sem kizárólag bosszantó esetekről írtak olvasóink. Portörő János (Székely sor 7/A) február 3án, fél háromkor az 1. számú postahivatalban pénzt akart befizetni, többed magával. A hosszú sorban várakozók felhördültek, amikor az egyik, előttük álló asszony irányítószám nélkül adta be a kis ablakon a csekkeket, és még a pénzt se számolta össze előzőleg. Türelmes egyedül a posta alkalmazottja, Kass József volt, aki kijavitotta a hibásan kitöltött csekkeket, és kedves szavakkal csitítgatta a sorbaállókat. Olvasónk ezért a viselkedéséért mond köszönetet, mert, mint írja: „A munka az kötelező, de a kedvesség köszönetet érdemel." Akár a becsületes megtaláló, aki tömören megfogalmazott levelezőlapot juttatott el hozzánk. Pete Rozáliának hívják, a Szent Mihály utca 1. szám alatt lakik. Azt írja: „Körülbelül két és fél hete a rendelőintézetben találtam egy karikagyűrűt A tulajdonos szombat kivételével mindennap átveheti, délután fél 5-től fél 8-ig, IL emelet, L ajtó. MŰtíL" Szeretném, ha segítenének — írja Koczka Ferenc (Tarján, 330. épület —, mert a három kiskorú gyermek mellett nem engedhetem meg magamnak, hogy egy ötéves tévékészüléket eldobjak mások hibájából, és 7000 forintért újat vegyek. Kik azok a „mások", és milyen hibát követtek el? A levél írója január 4-én a tarjáni Gelka-szervizbe vitte a készüléket, hogy a szerelők által gyengének minősített képcsövet kicseréltesse, s ezután megkösse az átalánydíjas javítási szerződést. Az ígéret szerint január 10-én tulajdonosa hazaviheti a kifogástalan készüléket. A megjelölt napon azonban 12-ére csúsztatták a szerelők a határidőt, majd 13-ra. Akkor délután végre ismét olvasónk lakásában állt a televízió, és várta a szerelőt, aki vállalta, hogy beállítja a készüléket és a tulajdonossal megköti a szerződést. A tévé elsötétültelnémult 3 perces működés után. » műszerész azonban nem érkezett meg. Három nap múlva olvasónk reklamációjára a válasz: hozza vissza a szervizbe a készüléket. Tíznapos „kezelés" után ismét a tulajdonos lakásába karült vissza — csodák csodája, ezúttal sem üzemképesen. Másnap „házhoz'' jött a műszerész* és másfél órai munka után, rossz tévét hagyva a háta mögött, vette a kalapját. Megbeszélte olvasónkkal, hogy mikor hozzák a cserekészüléket, s ebben az időpontban tartózkodjék otthon. A „megtáncoltatott" tulajdonos hiába tett eleget a kérésnek ez alkalommal is. Legutóbbi, február 1-i érdeklődésére már semmi biztató választ nem kapott. Ez a fordulatokban bővelkedő kis történet nem válik a Gelka dicséretére; Azt sem ártana tisztázni, hogy a szerelők szakértelme, megbízhatósága, vagy a készülőt szorul-e javításra. És még egy: az átalánydíjas javítási rendszernek így nehéz híveket szerezni. Napokon át Bozsó Tibor (Gogol u. 31.) a lassú munkavégzés miatt emel szót levelében. A mellettük levő házat, mivel életveszélyessé nyilvánították, lebontásra ítélték. Az első teendő: a tetőszerkezethez erősített villanyvezetéket, amely az utcai lámpába „szállította" az áramot, Válaszol az illetékes Lapunk január 31-1 számában cikk jelent meg a Postaládában Por és szén címmel, melyre Maróti Sándor, a Szegedi TÜZÉP Vállalat rókusi telepének vezetője válaszolt. „Még a szóban forgó napon, tehát január 31-én kimentünk Bóta Sándorné, Szeged, Moszkvai krt. 20/A számú panaszoshoz. A pincében megállapítottuk, hogy a panaszos által vásárolt szénféleség port nem tartalmaz. A panaszos állítása szerint nem a port kifogásolta, hanem azt, hogy a frissen érkezett szénhez régebbi tárolású másfajta szenet rakattak a járműre. Vizsgálatunk során azt Is kétségtelenül megállapítottuk, hogy másfajta szénről szó sincs, csupán a vállalati rendelkezésnek megfelelően ugyanazon fajta, de régebben beérkezett, átrostált, portól mentes szenet adtak hozzá, 10 százalékos arányban. A fentiek alapján a panaszos reklamációja nem jogos. a tüzelő kiadása az előírásoknak megfelelően történt és minősegileg kifogástalan." A kérdés most már csak az, hogy olvasónk a szerkesztőségbe küldött levelében miért emleget „porhalmot" és „porsúlytöbbletet" ? Panaszát pedig miért módosította, amikor a TÜZÉP emberei vizsgálatot folytattak nála? özv. Selmeci Mihályné arról értesített bennünket, hogy a Marx téren többen jogtalanul folytatnak baromfiíelvásárlást — és -újraértékesítést. A levelet elküldtük a Szeged megyei városi tanács vb kereskedelmi osztályára, ahonnan Bodola Miklós osztályvezető-helyettes válaszolt. „A vizsgálat során megállapítottuk, hogy a bejelentésben foglaltak jogosak. A Marx téri piactéren valóban folytattak egyes személyek jogosulatlanul baromfifelvásárlást és -újraértékesítést. A jogosulatlan tevékenységgel kapcsolatban a vásárlókat és piacokat üzemeltető szerv, a városi tanács szolgáltató üzeme ellenőrei megtették a szükséges Intézkedéseket. Ezúttal — miután 65—70 éves idős emberekről van szó — a piacellenőrök figyelmeztetéssel éltek. A jövőben hasonló esetben a piacellenőrök már nem figyelmeztetést, hanem szabálysértési eljárást alkalmaznak. Amennyiben a jövőben ilyen magatartást észlel valaki, kérem, szíveskedjék a Marx téri mázsaháznál levő piacrendészeten bejelenteni." le kellett szerelni, zavarta a bontási munkálatokat Hogyan történt a szerelés? Napokon át, és lassan, befejezés nélkül. Reméljük, hogy a sötétség miatt azóta már nem kell bosszankodnia olvasónknak, de a többi Gogol utcában közlekedő embernek sem. Szerkesztői üzenetek B. M. Tiszasziget: A levelében közölt adatok szerint, ha férjének 600 forinton aluli nyugdíja van, olvasónk jelenleg is termelőszövetkezeti tag, legalább három éve, és a beviteli kötelezettségének eleget tett, saját jövedelemmel nem rendelkezik, jogosult öregségi járadékra. Járadékigényét a termelőszövetkezet útján terjessze be a társadalombiztosítási igazgatósághoz. Kertész Lajos (Bánk bán n. 27..): Minden totó-lottó árusitó helyen kötelesek viszszaváltani az elrontott szelvényeket. Nyári Zoltán (Vasas Szentpéter u. 8.): a Kőbányai Sörgyár szegedi telepéről kapott információ szerint a Nektár sör palackozása nem folyamatos (a minimális Igény miatt), ezért nem árusítják állandóan az üzletekben. Aki esetleg nem Ismerné, mit jelent a vidéki ipartelepítés, az az Alföldi Porcelángyár révén megismerheti. Ez a szürkésfehér, hosszúra nyújtózkodó épületsorokból álló üzem szinte egyik napról a másikra jelent meg Hódmezővásárhelyen. És alighanem nemcsak műszaki körülményeiben figyelemre méltó, hanem gyári mivoltában is. (Amihez a gépeken, boszorkányosan mozgó automatákon, érzékeny gázkemencék mellett az emberek i a munkásgárda is hozzátartozik.) Amikor elmentem körülnézni a vadonatúj, olasz technikájú csempeüzembe — bevallom, az érdekelt legjobban: a kitűnően sikerült beruházással együtt megteremtődött-e az a munkásgárda, amely nélkül az európai színvonalú felszerelés bizony csak holt anyag lenne. TISZTASÁG Meglehetősen bonyolult formaságok után jutottam be a csempeüzembe. Meglepő kép fogadott: patikai tisztaság. A munkások legtöbbje tizenés huszonéves lány, asszony, miniszoknyákban, csinos pulóverekben. Pedig a kerámiaipartól nem ezt szoktuk meg. Inkább a nehéz, poros levegőt, a szállongó, torokkaparó kvarcot, a pillanatok alatt beszennyeződő ruhákat. Különös életmódot folytatott Gora Lajosné 47 éves, foglalkozás nélküli, Szeged, Hatházak L épület 6. szám alatti lakos, akinek Röszkén is van bejelentett lakása a IV. kerület 400. szám alatt Priusza szerint 1947-től kezdve ütközött össze rendszeresen a törvénnyel. Többször ítélték el árdrágításért és lopásért. Büntették a közellátás veszélyeztetése miatt, magzatelhajtásért, üzérkedésért. Legutóbbi büntetése 3 év szabadságvesztés volt. Üjabban társadalmi tulajdont károsító, folytatólagosan elkövetett, illetve kilenc rendbeli csalás miatt került a vádlottak padjára. Goráné 1970-től nagybani sertéstenyésztésre rendezkedett be az űjszegedi Hatházak lakótelepen, de onnét kitelepítették mintegy 40 darab sertését, a közegészségügy veszélyeztetése miatt. Ezulán más házaknál igyekezett sertéseket tartani, de azok takarmány üítasái nem tudta készpénzből fedezni. Folyamatosan és különböző időpontokban szerződést kötött a Csongrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalattal sertések átadására. A megállapodásnak azonban csak részben tett eleget. Ellenben élt a lehetőséggel, hogy mezőgazdasági hitelt vegyen fel az OTP-től. Ismerősei közül is többeket rávett, hogy nagy összegű mezőgazdasági hiteleket vegyenek fel és a pénzt adják át neki. Hiszékeny emberek becsapását olyan nagystílű gyakorlattal bonyolította Goráné. hogy a megtévesztetteknek eszükbe sem jutott kételkedni fizetési készségében, és abban, hogy egyáltalán miből tud majd fizetni. Biztatására a becsapottak nagy össziegű OTP-kölcsönt vettek fel, vagy kezességet vállaltak. Nem is kell mondani, hogy a kezesek, a becsapottak fizetik a terhükre rótt összeget és annak járulékait. Az OTP Csongrád megyei fiókjának 150 ezer forintja „úszik" Goráné révén, aki ezt az összeget csak részben fordította a sertések tartásához szükséges kiadásokra, a többi pénz elúszott. Alkalmi ismerősöktől is felvett nagy összegeket, többnyire olyanoktól, akik kis jövedelműek voltak. A kölcsönöket viszont nem fizette vissza, sőt a Dunántúlra. ismeretlen helyre távozott, hogy hitelezőitől igy megszabaduljon. A szegedi járásbíróság megállapította, a vádlott jelentős összegekkel károsította meg azokat, akik bizalommal voltak iránta. Goráné lényegében hosszabb időn át bűncselekmények sorozatos elkövetéséből tartotta fenn magát. A szegedi járásbíróság Gora Lajosnét — tekintettel többszörösen büntetett előéletére — halmazati büntetésül. nem jogerősen 4 év szigorított börtönre ítélte és 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. De Itt ennek nyoma sincs. A levegő kellemes meleg és tiszta; a világos, hatalmas ablakokon árad a napfény — a nők műhelydlvatja olyan, mintha otthon az ebédet főznék a konyhában. — A technológia korszerű, ez a magyarázat — mondja Tatár Kornélné művezető, a műhelybizottság titkára. Továbbmegyünk, arra vagyok kíváncsi, hogyan indul a csempe, miből lesz? A futószalagon, helyesebben két érdes gumiszíjon sebesen haladnak a vékony lapok, köszörű simítja le az éleiket, asztalon osztályozzák, majd dobozba csomagolják. Pontosan 44 darabot, azaz egy négyzetméter befedésére alkalmas mennyiséget. Na de hogyan lesz az anyagból csempe? Ellj utunk a hosszú csarnok másik végébe, a kemence mellett kerékpáros szerelők jönnek. Gyalog sok időt vesztenének... — Az anyagot a gyár mellett bányásszák, és más fajtákkal keverik, tisztítják, majd ide kerül hozzánk a malomba, finomra őröljük. Utána gépek keverik a masszát, az anyag a funkciós présen nyeri el végső formáját. íme... Hatalmas présekhez érünk — amelyek mellett ugyanolyan tisztaság van, mint a válogató asztalon. A prés másodpercenként dob ki egy négyszögletes rózsaszínű lapot. A gyár termelése 1973ban több mint 1 millió négyzetméter. — Hogy érzi itt magát? . — Én jól. Megengedik a focit, nem úgy, mint a régi helyemen; nekem az a fontos, hogy focizhatok és megadják a kedvezményeket — válaszol Bánfi Sándor kőműves. — És mi a feladata? — Élőkészítem azokat a kocsikat, amelyen kiégetik a csempéket. Tűzálló anyaggal dolgozunk, a kocsinak nagyon pontosan vízszintesnek kell lenni. Ha nem — karambol lesz a kemencében, az pedig a legnagyobb baj. — Szereti a munkáját? — Megcsinálom. A művezetői irodában hárman ülünk. Tatár Kornélnétói is azt kérdezem először, hogy érzik magukat? — Elég nehéz rá felelni, mert én kicsit elfogult vagyok. Budapestről jöttünk a férjemmel együtt. Ö építette a kemencéket. Nekem nehéz volt megszokni a vásárhelyi viszonyokat, a boltok nyitvatartásitól kezdve a közlekedésig. És a munkahelyen gyerekcipőben járunk még, hisz alig három hónapja adták át a csempeüzemet. Szóval a gondokat leszámítva, elfogadhatóan vagyunk. — Mi az, hogy „gyerekcipőben járunk"? — Próbálta megmagyarázni annak az asszonynak, aki húsz éven keresztül háztájiban dolgozgatott, mi a folyamatos műszak, s miért kell bejönni karácsony napjának reggelén is, ugyanúgy, mint máskor? Hát valami ilyesmi.., Ezek az emberek azelőtt nem voltak munkások, nem tudták, mit jelent az, munkásnak lenni es mik az ezzel járó kötelességek, a reggeli pontos kezdés, a szabvány stb. A legnehezebb elfogadtatni azt, amit összefoglalóan munkafegyelemnek neveznénk. Sokszor elkeseredem, de aztán kezdődik minden elölről, elfelejtem a tegnapi sikertelenséget. Nem tehetünk máshogy — nagyon oda kell figyelni, mi történik a szalag mellett, a válogatóknál. Nekünk nemcsak irányítani kell a munkát, hanem kicsit munkásokká hajlítani a háziasszonyokat Meg a valamikori földművest ... Kísérőm Varga Balázsné, agyábizottsag TORZSGARDA MUNKÁSSÁ NEVELNI ri szakszervezeti munkatársa. — Hányan dolgoznak ma a porcelángyárban? — Kétezerhétszázan, ennek több mint a fele nő. — Van-e már a gyárnak törzsgárdája? — Kezd kialakulni a törzsgárda, s úgy érzem, szépen fejlődik a brigádmozgalom. Az irodánkban, a szekrény tetején már állnak azok a porcelánvázák, amelyeket az ötéves munkaviszonyért adunk. Tatár Komélnénak is teljesen igaza van — a munkássá nevelésért kell a legtöbbet dolgoznunk. — És eközben az emberek nem kerülnek ellentétbe a közvetlen vezetőkkel? — Olyanokkal biztos nem, mint Tatámé. A műhelyekben általában jól érzik magukat az emberek... Az Alföldi Porcelángyárnak nincs mit szégyenkeznie, ha eredményeit nézzük. Terényi László osztályvezetőtől tudom, hogy munkásainak átlagkeresete elérte az évi 25 ezer forintot; hogy a gyár már 370 millió forint értékű olyan minőségű porcelánterméket készít 1973-ban, amelyet szívesen vesznek Angliában, Svédországban. Franciaországban, csakúgy, mint a szocialista országokban. Vagyis: a tegnapelőtt még tehenet fejő, kapálgató Vásárhely környéki asszonyok kezemunkájáról aligha állapítható meg: a szakmát most tanulták, s tanulják, a legrégebbi munkaviszony sem sokkal hosszabb öt évnél.., Matko Isivé* J 1 t