Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-06 / 30. szám

KEDD, 1973. FEBRUÁR 6. 7 A Fáklya legújabb száma A Szovjet—Magyar Baráti Társaság lapja, a Fáklya most megjelent számában „Vietnam népének nagy győzelme" címmel elemzi a vietnami háború megszüntetéséről és a béke helyreállításáról szóló egyezmények jelentőségét, a további feladatokat. A szovjet hadsereg 1945. február 13-án szabadította lel a magyar fővárost. Budapest felszabadításának évfordulójára a lap részleteket közöl G. Csebotarjov nyugállományú vezérőrnagy „A háború katonái" című könyvéből, amelyben a szerző a 28 évvel ezelőtti harcokra emlékezik. A Szovjetunió Kommunista Pártjának több mint tizennégy és fél millió tagja van. A két éve megtartott XXIV. pártkongresszus határozatot hozott a tagkönyvcseréről, vagyis arról, hogy új tagsági könyveket adnak ki az 1954-es helyett. Miért van szükség a cserére? Milyen előkészítő munka előzte meg és mikorra hajtják végre? Ezekre a kérdésekre kért választ a lap hasábjain Leonyid Grekovtól. a moszkvai városi pártbizottság titkárától az APN munkatársa. A Szovjetunió fél évszázados jubileuma alkalmából a Novosztyi sajtóügynökség szervezésében öt magyar újságíró látogatott el a szovjetek országába. Közülük most ketten számolnak be a Fáklya legújabb számában szibériai benyomásaikról. 1923 márciusában alakult meg a légiflotta barátainak oroszországi egyesülete. Vezetőségében helyet kaptak a párt és az állam kimagasló személyiségei: Klim Vorosilov, Felkisz Dzerzsinszkij, Mihail Frunze, valamint Szergej Csapligm tudós, Andrej Tupoljev repülőgépkonstruktőr. Ettől az időponttól számítja fennállásának éveit a szovjet polgári légiflotta, közismert nevén Aeroflot, amelynek 50 éves jubileumáról a napokban emlékeznek meg. A folyóirat „Az ég országútjain" címmel színes, képes riportban mutatja be az olvasóknak a szovjet polgári légiközlekedés múltját és mai jellemzőit. Kulturális, tudományos és sportcikkek, keresztrejtvényés humorrovat egészíti ki a Szovjet—Magyar Baráti Társaság lapjának most megjelent számát. Tanfolyam pártmunkásoknak öthónapos, bentlakásos tanfolyam megnyitójának színhelye volt tegnap reggel az újszegedi pártoktatási központ nagyterme. A megyéből összesereglett 57 pártmunkás — alapszervi párttitkárok és vezetőségi tagok — számára kezdődött meg az öthónapos tanulmányi munka, amelynek során a marxizmus—leninizmus kérdéseiről és a pártmunka gyakorlati módszereiről hallgatnak előadásokat. Az ünnepélyes megnyitó hallgatóságát dr. Törköly Ferenc, a megyei pártoktatási központ igazgatóhelyettese köszöntötte, majd Eitlerné dr. Szilágyi Júlia igazgató mondott megnyitó beszédet. Szólott arról, hogy a pártmunkások képzése mennyire fontos, mert az újabb és újabb követelményeknek kell megfelelniük, s ehhez ad segítséget ez az öthónapos iskola is. A tanfolyamon az első előadást dr. Ágoston József, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára tartotta az MSZMP KB 1972. novemberi határozatának kérdéseiről. Kiállítási napló László Gyula arcképei Különös kiállítást nyitott meg dr. Koch Sándor Kossuth-díjas egyetemi tanár vasárnap, a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában. Irodalom és képzőművészet találkozott László Gyula kiállításán. Írókról, költőkről készített arcképeket láthatunk, a XX. század közepének irodalmi panteonját. A kiállított hatvanhét arcképen együtt van a magyar irodalom színe-java, Szabó Dezső menumentális fejétől Nagy László kamaszos arcmásáig. László Gyula egyetemi tanár, a régészet professzora, számos könyv és sok tanulmány szerzője mindig magánál hordott vázlatkönyvében megörökítette „szívéhez közel álló" kortársait, s elénk tárja e különös irodalmi arcképcsarnokot Az írók, költők sohasem ültek modellt László Gyulának. Erre utalnak a rajzok mellé írt megjegyzések is. Például: „Tamási Áron Barcsay Jenőnél muzsikát hallgat." Vagy: „Szabó Pál, mint a Hazafias Népfront elnöke a Hunyadi Bizottságban elnököl." Vagy: „Juhász Ferenc, Tamási Áron és Nagy László beszélgetnek a Belvárosi Kávéházban 1959. június 27én negyed 12 tájban, a magyar irodalom nehéz kérdéseiről." Többek ezek a portrék, mint az ismerős fényképek. László Gyula meg tudja lelkesíteni rajzait azáltal, hogy elkapott pillanatokba sűrít emberi sorsokat, jellemeket. Ez a személyes jelenlét, a beszélgetés közvetlensége jellemzi a „krónikás deák" szándékait. Tárlat a Művészklubban Domby Lajos festőművész foltokra redukált formák és lírai hangulatú festményei a környezet nagy síkjai a töltik meg a Sajtóház Mű- színekben oldódnak lírai vészklubjának falait. Dom- hangulatokká. Ezeknek a by Lajos kamaratárlatát hangulatoknak képi megfotegnap este nyitotta meg galmazásaiban jutott legPetri Ferenc újságíró, a Csongrád megyei Hírlap munkatársa. Domby festményeit valami különös pára lengi át, melyben megszelídülnek a színek, feloldódnak a merev körvonalak, eloszlanak a realitások. A festményeken nincs hagyományos értelemben vett tér, a tér illúzióját a színek térhatásai adják. Képeinek másik csoportján figurák ülnek, állnak, fekszenek különleges, merev és üres termekben, néha megnyílik egy-egy fal. A színek viszszafogottak, a szürkék és rózsaszínek dominálnak. A messzebbre Domby Lajos. Az est második részében dr. Kósa Ferenc egyetemi adjunktus, kandidátus tartott előadást „Az igazságügyi orvosszakértő szerepe a bűnüldözésben" címmel. Az előadóval Halász Miklós újságíró beszélgetett. T. L. NEM KELL A SEGÍTSÉG ? Egy közérdekű bejelentés margójára Túlzás nélkül említjük egyik égető gondnak a laígy ír: „Olvastam a január delhetne az építőipartól. TU25-én megjelent cikket. Az dom, hogy jelenleg mennyi káskérdést. Az is köztudott, abban leírt véleményt, ame- kedvezményt nyújt az állam hogy a negyedik ötéves lyet lehetne indítványnak is a fészekrakó fiataloknak, a nevezni, igaznak vallom, s javaslatommal nem is azt ha mód adódik rá, támogatni akarom elérni, hogy elköteletervidőszakban 400 ezer lakást szeretnénk felépíteni hazánkban. A Központi Bi- is fogom, illetve munkámat, zetté váljék a tanács velem zottság 1972. novemberi ha- tudásomat bármikor felaján- szemben, hanem valami tározatában olvashattuk: „Biztosítani kell, hogy a lakásépítési terv keretében a Budapestet és az öt kiemelt várost arányosan megillető gvok. családunk éppen a lalakások felépüljenek." Sze- káshiány miatt nincsen, milom. A szakmám kőműves, 8 éve dolgozom mesterségemben, és én is négy éve várok lakásra, házas ember vaged is a kiemelt városok kö- vei szűkös albérletben Iázott szerepel. Elhisszük, hogy kunk. Nem tudom, hova císok fejtörést okoz a város mezhetném levelemet, ajánlvezetőinek a lakásépítés, hasonlóképpen az építőiparnak. kozásomat, hogy legalább a olyan bizalmat teremteni a két fél között, — a tanács és az állampolgár között — amely garancia is egyben, de segítség is a közügynek. Fia zettem — ezért várok is va» lamit, én meg amíg a ház ef nem készül, évente a mun* kámat is segítségül adnám; Ha lehetőség nyílik rá, maiPénz, anyag, munkaerő, idő jon. Azzal a tudattal zárom szervezés mielőtt megindul- gam is szívesen dolgoznék és még sok egyéb tényező levelem, hogy ez az ügy még befolyásolja a lakások sza- nincs lezárva, folytatása köporodását. Egyet azonban nem hiányolhatunk; a szegedi fiatalok segíteni is kész szándékát, tenniakarásukat. Az elmúlt hónap első napjaiban cikksorozatot írtunka tarjáni városnegyed lakásvetkezik a gyakorlatban." Majoros László tovább megy ebben az ügyben, s újabb javaslatokkal is előáll. Érdemes végigolvasni lét: „Szeretnék kapcsolódni ahhoz a témához, amely az építkezéseiről, arról, milyen tik a gyorsabb és olcsóbb Névtelenül írta a kezdemélakásépítkezésen." Bizony, bizony milyen jő lenne a lakásra váró családnak, ha tudná: ekkoc; ebben az esztendőben meglesz. Talán könnyebben elviselhető ebben a tudatban kétszer annyi idő is, mint a jeve^ bizonytalanságban csak a fele. Érdeklődéssel néztem a televízió két héttel ezelőtti műsorában a házgyárakról beszámoltunk elmúlt napokban megjelent a okok nehezí- Délmagyarország hasábjain, készült riportot A győri építkezést. Fiatal olvasóink felfigyeltek mindarra, ami hátráltatja, lassítja a munkát. Dicséretükre legyen mondva, a nyilvánosság előtt reflektálnak, s ajánlották fel segítségüket. Egy fiatalember — névtelenül ugyan — közérdekű bejelentés formájában hívta fel az illetékes tanácsi szervek és az építőipar vezetőinek figyelmét, hogy az ifjúság, a lakásra váró emberek milyen formában tudnának segítséget nyújtani a helybeli lakásépítkezésekhez. Lapunk leközölte a nyező fiatal, de én nem halgatom el nevemet, hiszen nemcsak írni, hanem segíteni is szeretnék a gyakorházgyár vezetője kijelentette: ha a lakáshivatal előre kijelöli a lakót, megmondja pontosan, hogy a harmadik emelet ötös lakás kié, akko* latban. Ha az építőipari vál- 82 illetó nyugodtan felkelalat és a lakáshivatal együtt resheti az építőipari vál lalafelmérné az igényjogosultak toti é® kívánságait is ethelyzetét, szakmai képzettségüket és felkérné őket arra, hogy személyenként mennyi időt tudnának biztosítani az építkezéseknél, akkor egyenesbe kerülhetnénk. Körülbelül ennyi volt a javaslat, amit a névtelen fiatalember tett Ehhez még annyit szeretnék hozzáfűzni, mondhatja. A házgyár igazgatója kijelentette, szívesen teljesítik a kéréseket, hiszen a leendő lakó legalább hét féle szín között válogathatna a tapéták és a szőnyegpadlók között is. ízlésének, bútorainak megfelelően. Nem hiszem, hogy ez a gyakorlat — a legalább egy évre előre figyelemre méltó javaslatait hogy azok az igényjogosult Wrlőkijelötósj—oly kifiatalok, akiknek a neve sze- ' " repel a listán, s azt is tudnák, hogy melyik esztendőben kaphatnak lakást, már segíthetnének, akár pénzzel is. Mondjuk valakinek három év múlva szándékoznak lakást kiutalni, mert csak akkor kerülhet rá a sor, az szívesen befizetne már ebben az évben valamennyi összeget, például 5 ezer forintot, vagy annál is többet, kinek milyen az anyagi helyzete. Ezzel a tanács is segítene a lakásra váró fiatalokon, hogy ne egyszerre _ kelljen nagyobb összeget ki- gyakorlati segítésben késztáAz írás nagy visszhangot vál tott ki —, az ifjúság, elsősorban a lakásra váró fiatal házasok körében. Sajnos, csak az ő köreikben. Sorra bontogattuk a leveleket, amelyek szerkesztőségünkbe érkeztek a cikk kapcsán, de hiába kerestünk olyan írást, mely a tanácstól, az építőipartól, — kiknek a segítséget felajánlották — vagy valamely tömeg szervezettől — elsősorban a KISZ-re gondolunk —, érkezett volna. Annál többen csatlakoztak az ismeretlen levélíró által ismertetett elgondolásokhoz. Füzes József (Szeged, Rábéi út 5.) vihetetlen és megvalósíthatatlan dolog volna. Kovács István (Szeged; Tolbuhin sugárút 83.) így ír: „Minden időben kész vagyok segíteni fizikailag is e nemes cél érdekében. Örömmel részt vennék aa akció szervezésében és lebonyolításában is." Kár, hogy azok nem reagálnak a szegedi ifjúság kezdeményezésére, akik valóban véleményt mondhatnának, a szegedi ifjúság kezdeményezésére, éa adniuk. így pénzhez jutna a tanács és több lakást renBuszok és teherautók karambolja Sérülésekkel végződött közlekedési baleset történt hétfőn reggel fél nyolckor Szolnoktól nyolc kilométerre a tiszasülyi úton. Nagy Kálmán tiszasülyi lakos a 7-es Volán gépkocsivezetője megállt az autóbusszal, hogy utasokat vegyen fel. Mögötte közlekedett egy tehergépkocsi, amelynek vezetője későn vette észre az álló autóbuszt, nekiütközött, majd a baloldali útpadkára csúszott. A koccanás után röviddel egy utasokkal zsúfolt újabb autóbusz érkezett a helyszínre, a gépkocsivezető fékezett, de már nem tudta megakadályozni az összeütközést A Pintér Zsigmond tiszasasi lakos által vezetett autóbusz hátulról beleszaladt az álló járműbe, majd az árokba csúszott, A baheset következtében az autóbuszok utasai közül tizenheten megsérültek, közülük kettő — Egyed Ibolya 17 éves és Győri János 17 éves kőtelki lakosok — állapota súlyos. A balesetet hogy Pintér sűrű ködben viszonyoknak az idézte elő, Zsigmond, a nem a látási megfelelően Iri Vivo vezette az autóbuszt. A rendőrség Pintér Zsigmondot letartóztatta. A karambol után néhány perccel még egy — szerencsére sérülés nélkül végződött — összeütközés történt az előző baleset közelében. A karambol miatt veszteglő egyik pótkocsis tehergépkocsiba hátulról beleszaladt egy Szolnok felől érkező autóbusz. A balesetek ügyében a vizsgálat megkezdődött, Színes magyar film Selye János professzorról. Rendezte: Vas Judit. Redukált nézőként ültem be a moziba. Olyan nézőként tehát, aki eleve lemondott arról, hogy a tudományos magyarázatokat kövesse és megértse. Másoknak is javaslom ezt a módszert, mert a film anyagából azért ezekre vonatkozólag is megmarad valami, ha más nem, legalább a kétféle stressz különbsége. De senkinek ne legyenek lelkiismeret-furdalásai vagy kisebbrendűségi érzései, ha a tudományos példákból valamit nem ért, ezek ugyanis — bár a film ilyen értelemben is pontosságra törekedett — nem tartoznak a dolog lényegéhez. Mi tartozik hozzá, illetve pontosabban mi képviseli ebben a dokumentumfilmben a lényeget? Selye professzor színes, eredeti, vonzó egyénisége, a világhírű ember, akiben semmi sincs valamiféle aszketikus szigorúságból. A munkában azonban kitartó éa következetes, Nem a formákra, az eredményekre ügyel. Ezért nehezen lehet megtéveszteni. Már a film végén járunk, amikor munkatársaival egy tudós előadását értékelik. A fiatal munkatársak — jellemző módon — lényegtelen apróságokat tesznek szóvá, amelyek számukra azt bizonyítják, az előadó nem értette olyan jól a dolgát. A kérdést Selye professzor dönti el. — A tudományos világban az eredmény számít. Produkált valami eredetit a professzor? — kérdezi. — Igen? Akkor nem nehéz eldönteni, milyen tudós ... Ehhez az inkább világhírű filmrendezőhöz. mint professzorhoz hasonlító nagy tudóstól azonban nem áll távol a hűség és az állhatatosság. Tízéves volt, amikor elkerült Magyarországról, több mint ötven éve, s még mindig tökéletesen beszél magyarul, s talán az sem véletlen, hogy montreáli intézetében, amely egy automatizált alkimista laboratóriumhoz hasonlít, annyi m magyar, hogy a megbeszéléseken könnyedén válthat át angolról franciára, franciáról magyarra. A Fáklya mozi nézőterén vetítés közben nézőtéri megjegyzésként azt is hallottam : pózoló. Pedig, ha valami, a póz igazán távol áll Selye professzor egyéniségétől. Nem játssza meg a nagy tudóst, egyáltalán semmit sem „játszik meg", életelve és életeleme a természetesség, a közvetlenség, a nyíltság. Ahogyan például bemutatta saját „találmányát", egy egyszerű kis szerkezetet, amelynek segítségével majdnem fekve tud írni, az anti-pózt dokumentálta meggyőzően és szemléletesen. A film a fiatalon meghalt Vas Judit utolsó munkája. Jó film. Selye életének és munkájának nemcsak tudományos értékeit mutatta fel. Egy emberi magatartást láttunk a filmen. Olyan magatartást, amely magyarázat lehet a' professzor világraszóló sikereihez. Ö. h. mosatásra a lakásépítkezéseknél. Az építőipar általában panaszkodik, hogy kevés a szakembere, azért késnek a lakások átadásával, a tanács panaszkodik, hogy aa építőipar nem vállal több lakásépítést, s kevés a rendelkezésére álló pénzösszeg is. Tessék, itt vannak az ajánlások, legalább válaszoljanak rá, hogy ne maradjon pusztába kiáltott szó, vagy falra hányt borsó a sok és tiszta szándékkal megfogalmazott vállalás. Majoros László így fejezte be levelét: „Tétlenül nézni, ha más tétlenkedik, az nem jó!? G. L Epiil a cserépgyár A Tolna megyei Bátaszéken, egykori puszta helyén már emelkednek a hazai téglaipar legnagyobb beruházásának. a Bátaszéki Cserép* és Vázkerámiagyárnak az épületei. A beruházásra mintegy 430 millió forintot költenek. Az új gyárban évente 50 millió cserepet és 100—110 millió kisméretű téglaegységnek megfelelő építkezési vázkerámiát állítanak elő. Jelenleg 9 vállalat dolgozik az epitkeze&en.