Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-01 / 26. szám

CSÜTÖRTÖK, 1973. FEBRUÁR 1, Már az őszi hónapok is igen száraznak mutatkoztak. A tél sem hozott bőséges csapadékot, havazást a tá­jon. A Szeged környéki földe­ken elvetett őszi kalászosok érzik ezt, a partosabb, ma­gasabb fekvésű földeken megritkultak az elmúlt he­tekben a vetések. Nincs hó­takaró, még szerencse, hogy erősebb fagy nem károsított Korai lenne még arra követ­keztetni, hogy a téli hóna­pokat miképpen vészelik át az őszi vetések, hiszen még jószerivel tél derekán tar­tunk. Ha csapadék esne, s utána nitrogénnal feljavíta­nák az őszi vetéseket, akkor a kalászosok biztatóan fej­lődhetnének, a jó termés ígéretével. Annyi viszont már kétségbevonhatatlan, az idei tél, időjárás, ez a se hó, se tél. nem kedvezett az „őszi földeknek". A talaj nem alkalmas ar­ra, hogy fokozottabb ütem­ben megkezdődhessen a tél­végi fejtrágyázás. Ugyanis nagy lenne a taposási kár, többe kerülne a leves, mint a hús. Bár még jó néhány hetet várni kell a mezőgazdasági i munkák megkezdésére — el- j tekintve a kiskertekben a primőrtermesztéstől —, a tavaszi magvak már kapha­tók. A zavartalan ellátás ér­dekében sok múlik azon, hogy a termelői és kereske­delmi vállalatok megrende­lései időben érkezzenek a telepekre. Már megkezdődött a vetőmag-Csúcsforgalom, az ellátás az elmúlt évinél jobbnak ígérkezik. A fajta­választék is gazdagabb. Egész sor új paprika-, paradicsom­és uborkafajtát kínálnak, köztük új hazai hibrideket és úgynevezett nővirágú faj­tákat. Megjelenik az üzletek­ben az új* szigetcsépi hibrid görögdinnye vetőmagja is. A nagyüzemek a növé­nyek döntő többségéhez ele­gendő szaporító anyagból választhatják ki a számukra legmegfelelőbbeket. A kis­kert-tulajdonosok sem pa­naszkodhatnak. Mintegy 20 —21 millió tasak vetőmagot árulnak részükre. Jellemző adat, hogy az elmúlt év el­ső hónapjában 5—10 millió forint értékű vetőmag került az üzletekbe, addig az idei év januárjában 40 millió fo­rint értékűt szállítottak, il­letve kínáltak eladásra. Megszűnt az évek óta tartó petrezselyem-vetőmag hiá­nya. Újdonságként a magról vetett hagyma is kapható, amely egy év alatt ad ter­mést. Sárgarépából, zöldbor­sóból és sárgahüvelyű báb­ból is zavartalan lesz az el­látás. Bemutatók a Bábszínházban A szegedi Bábszínház fel­újítása óta egyre színvona­lasabb előadásokat élvezhet­nek a gyerekek és a bábo­zás felnőtt kedvelői. Az új színpadon, jó technikai fel­tételek között a korábbinál nagyobb kedvvel, lelkesedés­sel dolgoznak a bábosok, sorra mutatnak be új dara­bokat, eredményesen kísér­leteznek új megoldásokkal. Legutóbbi bemutatójuk része A selejt A tréfás társaságbeli ember, ha végül már az utolsó üvegből is kifogy az ital, úgy tesz. mint­.ia kicsavarná, bizonyítandó ezzel hajlandósá­gát s tehetetlenségét is. Egy-két cseppet mindenkép­pen sikerül előcsalogatnia az üveg mélyéből. Van­nak azonban nálánál is ügyesebbek, akik értéktelennek vélt anyagokból pénzt csavarnak ki. Ebben nemcsak csavarintos észjárásukra hagyatkozhatnak, hanem ar­ra is, hogy a használhatatlannak mondott eszközöket esetleg felettes szerveik is nagyvonalúan kezelik. A selejtezési munkáról van szó, amelyről bárki hihetné, hogy egyszerű ügy: a rossz anyagot, eszközöket ösz­szegyűjtik, átadják a MÉH-nek. S az anyag nem vész el, hanem átalakul, mert a hulladékból ismét nyers­anyag, 'a nyersanyagból pedig használati eszköz lesz. A kiskunhalasi MÁV-rendelő számadója — hiva­talos titulusa ez —kinek az ellenőrző szervek — el­sősorban a Szegeden székelő Területi Egészségügyi Központ, avagy előde, a MÁV-igazgatóság I. osztályá­nak egészségügyi főcsoportja — meglehetősen szabad kezet engedtek, kifundálta azt, hogy a selejtből nem feltétlenül szükséges értéktelen hulladékot ömleszteni, s nyersanyaggá alakíttatni. Három népi ellenőr har­minc munkanapig volt vizsgálni kénytelen azt, amit a belső ellenőrzés nem tárt fel. S végül a megyei NEB összegezte, hogy a visszaélésnek csupán néhány apró oka volt: az, hogy a kiselejtezendő eszközöket nem kezelték elkülönítve, olyanokat is selejteztek, ame­lyeket senki sem látott — például fogászati széket és fogfúrót —. a selejtezési bizottság többször előre, név szerint meghatározta a kiselejtezett é^, eladásra kije­lölt eszközök vevőjét, s afról sem győződtek meg, hogy vajon ténylegesen megsemmisültek-e a kiselejte­zett darabok. Tehát, lehetőség volt arra. hogy a selejt­nek nevezett s új műszerek sajátos körforgásba kezdjenek. Utólag bizony már nemigen lehet kideríteni, hogy hol s mi veszett el. Húsz darab gyémánt csiszolókő például nem használatban kopott el. hanem még út­közben: Budapesttől Kiskunhalasig. A fogas kérdések­re a számadó előbb azt válaszolta, hogy azokat az orvosi műszereket, melyeket munkahelyén értékesített, az NDK-ból kapta bizományi árusításra, később vi­szont azt, hogy a kiselejtezett műszereket a MÉH­től vásárolta vissza. A népi ellenőrzési vizsgálatot két­hónapos késéssel a Területi Egészségügyi Központ ar­ról értesítette, hogy van egv bizonylata a MÉH-től. melyen az átvevő vállalat 190 kilogrammnyi hulladé­kot elismer. Csupán az zavarja 'ennek elismerését, hogy a felsorolt hulladékok anyaga nem hasonlít a keményacélra, melyet orvosi műszerek előállítására használnak. Egyszóval: a selejt bosszút állt, s a szám­adónak most már valóban számot kell adni eddigi te­vékenyégéről a fegyelmi bizottság előtt. Szükségtelen felsorolni, hogy közben a MÁV egészségügyi szervezetében milyen változások követ­keztek be. hogv már a vizsgálat idején új selejtezési szavá'vzatot á'litottak össze hiszen a Vasütegészség­ügvl Igazgatóság — melv 1972-től fogia csak össze a terület m'nden gond ját-baját — vezetője is elismerte, hogy a régi szabálvzat alanián sem lett volna szabad ilyesmiknek megtörténniük. S az eset arra figyc'mez­tet. hogy nem árt néha körülnézni: valóban _seleit-e, amit a^nak mn^ö-maV s vadban az olvasztóba' ke­rül-e végül? Mert a MáV-nál — ahogy mondják — egvedi ez az eset. Ám m«ciehet, hogy máshol is fo­rintot csavarnak — selejtből. V. M. a Szovjetunió megalakulásá­nak 50. évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségsoro­zatnak. A Csuka parancsára című mese 1954-es feldolgo­zását újították fel, attól elté­rő rendezői felfogásban, mo­dern színpadtechnikai meg­oldásokkal mutatták be A Bábszínház • tagjai — amint vezetőjük, dr. Kövér Béla elmondta — leginkább | annak a technikai újítás-, nak örünek, amelynek lé­nyege a világítás programo­zása. Ezzel ugyanis lehetővé vált a fényerő vagy a szín összes változtatásának gyors megoldása, új világítási ef­fektusok alkalmazása A modern technikai feltételek még számtalan lehetőséget teremtettek új megoldások alkalmazására A Bábszín­ház ezeket kívánja kipróbál­ni a közeljövőben tervezett bemutatók alkalmával. Már­ciusban a Toldit, majd az Ezüstfurulya című magyar népmesét viszik színpadra. Ha a kísérletezés eredmé­hyes lesz, a korszerű megol­dások tetszenek a közönség­nek. az együttes országos fó­rumon. az őszi pécsi felnőtt fesztiválon is bemutatja az új feldolgozásokat. i Hoa Binh. Béke — vietna­mi nyelven. Ez a szó ott, fo­galom volt. Jelentését tud­ták, de hosszú ideig nem ré­szesültek belőle. A béke el­kerülte Vietnamot. Franciák, majd amerikaiak szánták meg az egzotikus tájat, gyil­koltak, városokat bombáztak. Hadszíntér volt Vietnam. Az egész világ békeszerető em­berei tiltakoztak Nixon po­litikája ellen, a háború be­szüntetését követelték. Pá­rizsban konferencia-sorozat, szerte a földön tiltakozó tün­tetések, közben a megállás nélküli hősi harc Indokí­nában eredményt hozott: aláírták a fegyverszüneti szerződést A' Hoa Binh egy­re inkább tartalmat kap. TÁVOL A HAZÁTÓL A rizs­földeket művelő asszo­nyok görnyedt hátán fegyve­reket takartak a zöld ágak, a gyerekek föld alatti isko­lákban tanultak, a katonák vérsárban harcoltak, közben Európában egyetemisták ta­nultak. ök hazájuktól távol munkálkodtak azért, hogy KEPERNYŐ Az albíróék és Elzáék Napilapok, hetilapok szor­galmas olvasói tudják, hogy az- újsághirdetések milyen kincsesbányái a humoros írásoknak. Valószínű, ebből a forrásból mferitett a szá­zadforduló fiatalon meghalt tehetséges novellistája, Csáth Géza is: a törvényszé­ki albíróék, mint elcsellengő tacsikutyát, kerestetik elve­szettnek hitt becsületüket, jóhírüket, s ehhez kicsinyes emberek nevetségesen fon­toskodó, hivatal-kórságos környezete asszisztál. Az albírj>ék pompás sza­tíra; miközben könnyű „ecsetkezeléssel" telibe talál­ja a kor fülledt kispolgári köreinek uniformizált vilá­gát, s egy jó szemű orvosra jellemző finom műtéttel lát­hatóvá teszi a gondosan ápolt test mitesszereit — ki­csit odaszúr a „képzelt be­teg" leleményes doktorának, de fölvillantja a nagy csalá­di drámák persziflázsát is. Ebben a miliőben, ahol a családot megtartó erkölcsi értékek bizonytalan pillérei­nek kibillentéséhez ggy ap­rócska csúzligolyó elegendő, igazán alig csodálható, ha a családi békét elveszett csíp­tető után matatva-keresve négykézláb állítják helyre, a becsületet pe-üg a „szégyen" kikürtöléséveL A képernyő Olvasta-e? sorozatának friss adása — Kóltai Tamás át­dolgozásában, Iglódi István szellemes rendezésével — szinte fölfedezte Csáth Gé­zát á tévének: szereplői (Ba­lázs Péter, Káldy Nóra, Gyulai Károly és Zsolnay Zsuzsa mellett a szegedi Martin Márta) látható jó­kedvvel vállalták a paródiát. Némiképp nehezebb fel­adatot jelentett Bródy Sán­dor írásának (Elza férjhez megy) tévészerűsítése. Ágos­ton György olyan novellához fogott, ahol a dialógusok és a cselekmény mögött fonto­sabb a lélektani elemzés, amit rendszerint bonyolul­tabb a képek nyelvére for­dítani. Kényszerhelyzetből fakadhatott, hogy némiképp más szerepek keltek életre Bródy figuráinál, bár a né­zőnek természetesen ezt nem feltétlenül kell észre­vennie. A bökkenő viszont ott van, hogy ilyen tálalás­ban elveszti karakterét az ügyvédférj (Némethy Fe­renc), akiről nem tudni vé­gül is, milyen sikerrel szarvazta föl felesége (Vá­radi Hédi), s a lány (Szeren­csi Éva) józan lázadásából is nehezen derül ki, mennyi­re őszinte és fondorlatosan­számító. N. L majd otthon tudásukkal építhessék szétrombolt orszá­gukat Baráti beszélgetésre hfvták a KSZV KISZ-istái a Szege­den tanuló vietnami egyete­mistákat Vidámak voltak, és mosolygósak, ki-kivillant hó­fehér fogsoruk. „Annyira örülünk! Min­denki menne haza!" — szin­te valamennyien ezt mond­ták először, utalva a fegy­verszüneti szerződésre. Kitűnően beszélnek ma­gyarul mindannyian, de Duong Kim Thoa, a 21 éves harmadikos biológus kis­lány valamennyiüknél jobban. Néhány zsargonnal a körü­lötte ülők kedvence lett. Mit tudtak ezek a fiata­lok olyan távol Magyaror­szágról? — Nagyon keveset, csak földrajzból. tanultunk egy kicsit róla. Emlékszem, a „gimiben" dolgozatot is ír­tunk Magyarországról. Ho­gyan fejlődött az ipar, és a mezőgazdaság, összehasonlít­va a háború előtti adatok­kal. Ez volt a címe —mond­ja Duong Kim Thoa. — Ikre csak négyest kap­tam — teszi hozzá. Most is mosolygott, majd mélyet sóhajtva folytatta: — Nagyon szeretünk ne­vetni, mi vidámak vagyunk. Én csak akkor szoktam el­szomorodni, ha eszembe jut a bombázás. Hanoiban la­kunk, s láttam odahaza azo­kat az átkozott repülőket. Hanoi külvárosa fölött dü­börögtek, és bombáikkal mindent szétromboltak. Ret­tenetes négy órát töltöttünk a föld alatt, s amikor elő­bújtunk, olyan volt a lát­vány, amilyet soha nem akarunk: utcában siettünk az óvóhelyre és füstölgő síksá­gon mentünk vissza. Jaj! Borzasztó volt! Később szegedi napjaikról beszéltünk. Sokat tanulnak, reggel rohannak a „suliba", s csak késő délután érnek vissza a „koleszba". A mozit szeretik meg a (évét Néha színházba men­nek. Vu Duy Chau ne­gyedéves fizikus., Haiphongban lakik. Hallga­tag fiú. A kikötőt bombáz­ták, amikor' eljött otthonról. Mereven néz a falra, aho­gyan mesél. A szeme sarká­ba szökött könnycseppen át szinte látja a bömbölő gé­peket. Feledni szeretné az egészet, de nem tudja. — Majd egyszer talán el­homályosul a kép. Két éve jártam otthon; örülök, hogy már elkezdődött az újjáépí­tés. — Nagyon jó hírt kaptunk Párizsból. Ennek már igaz­nak kell lennie. Annyiszor becsaptak az amerikaiak, ugye, most már nem tud­nak? — Szeretné látni az Egye­sült Államokat? — Nagyon. De csak mint turista. Nekünk nem az amerikai nép az ellenségünk, hanem az amerikai imperia­listák. Ázokat soha nem akarom látni. Gondolkozik, szavakat for­málgat, majd' folytatja: — Hagyjuk ezt az egészet, beszélni sem szeretek róluk. Do Quy Hai, azaz Miklós szintén negyedikes, biológus. Quang Binh az otthona. Ez a falu 30—40 kilométerre van Dél-Vietnam határától. Föld alatti kunyhókban laknak, a falut, keskeny folyó osztja ketté. Ezen a tájon minden­naposak voltak a bombázá­sok. Itt négy éve élt át ször­nyű támadást Remegett a föld, a bombák a vízbe po­tyogtak. Tavaly járt otthon, — Teljesen megváltozott a táj. Már a föld fölé épitik a házakat és meglepett az is, hogy a néhány éve még ka­nyargó folyót a bombák teljesen kiegyenesítették. ARANYKARD Nagyon régi le­gendát mesél Do Quy Hai, az arany teknős* béka legendáját Ezeréves történet. Hódítók támadták az országot A ki-J rály nagyon szomorú volt; mert nem tudta, hogyan véd­je meg népét a betolakodók­tól. Csónakba ült és elindult Hanoiban egy tó vizén. A közepén járt már, amikor feljött a tó febekéről egy nagy arany teknősbéka.. Megkérdezte a királyt, hogy miért olyan szomorú. Elme­sélte neki az uralkodó, hogy támadják az országát, de nem tud védekezni.~Ekkor a jó teknőc lemerült a vízbo és egy nagy aranykardot hozott föl, s odaadta a ki­rálynak. Ezzel minden ellen­séget le lehet győzni — mondta, és újra eltűnt. Ügy is lett. Vietnam népe barátai segítségével minden ellensé­get legyőz. * Ez a tó ma is megvan Hanoiban és azóta Ho Guan a neve, ami annyit jelent, hogy Kard-tó. A vietnamiak tisztelik ezt a tavat, emlékezetükben őr­zik a legendát, a legyőzhetet­len kardot A beszélgetés végén Do Quy Hai elé kis papírlapot tettek a vendéglátók, s kér­ték, írjon rá egy vietnami mondatot Chuang Ta Mong Muon Hoa Binh. A jelentését magyarul is oda kanyarin­totta: Békét akarunk! Ács s. Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents