Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-06 / 30. szám

2 KEDD, 1973. FEBRUÁR 6. Félmilliárd foilnt üzemrendezésre A Tisza II. vízlépcső és öntözőrendszerének építésével párhuzamosan, s azzal összefüggően nagyszabású vízrendezési programot hajtanak végre Szolnok megyében. A Közeptiszavidéki Vízügyi Igazgatóság irányításával a negyedik ötéves tervben csaknem félmilliárd forintot költenek a belvízvédelmi főművek, csatornarendszerek fejlesztésére, illetve a régi művek fenntartására. A Tisza II. vízlépcső már az idén 28 000 hektárra ad öntözővizet, ezért elsőrendű feladat az abádszalóki, mezőhéki, tiszaföldvári és a kungyalui öntözőfürtök lecsapolási lehetőségeinek a megteremtése. A fejlesztés első ütemében felújítják a taksonyi szivattyútelepet, azok csatornáit és műtárgyait. Kungyalu térségében korszerűsítik a főcsatornát, árvízvédelmi zsilipet és csatornaőrtelepet építenek, rendezik a mesterszállási belwzöblözetet (MTI) Bauxit és alumínium Tények 25 év fejlődéséről Huszonöt évvel ezelőtt, 1948. február 6-án fogadta el az országgyűlés a bauxitbányák és az alumíniumipar államosításáról szóló törvényjavaslatot. Ugyanakkor döntött az országgyűlés a gyártás egységes irányításáról és az üzemekben végrehajtandó egységes racionalizálásról is. Ebben az időben a magyar bauxittermelés a világtermelés 15 százalékát adta, és ezzel Európában a második helyen állt Az akkori számok, a termelés adatai a maiakhoz viszonyítva rendkívül alacsonynak tűnnek. A bauxittermelés 478 ezer tonna, a kalcinált timföldé 23 457 tonna, a kohóalumíniumé pedig 9000 tonna volt évente, alumínium félgyártmányból pedig 4700 tonnát állítottak elő. Az egész alumíniumipar a bányákkal együtt 4300 személyt foglalkoztatott, a mai csaknem 20 ezerrel szemben. Egyszerű Hiába leikeTí Lőrincze Lajos már évek óta a rádióban, hogy a nyelvnek lelke van, ha némelyünknek nincs füle hozzá Ügy meg tudunk sanyargatni és úgy visszájára tudunk fordítani szavakat, hogy az már szinte fájdalom. Elpanaszoltam már egyszer, hogy nyomban ideges leszek, ha „lekedveseznek" a boltban meg a vendéglőben, hiszen érzem a hangsúlyból: csak azért vagyok „Kedves Vendég" vagy „Kedves Vevő", mert azt mégsem mondhatják, hogy „te pancser". De ez csak olyan gomblyukfájdalom ahhoz, ami most belém döbbent Ügy hozta a dolgom, hogy mostanában több gyűlésre is el kellett mennem. S mit hallottam legtöbbször a pulpi tusról? Hogy az egyszerű emberek így .. „ az egyszerű emberek úgy .. „ az egyszerű emberek amúgy... Máskor is. régebben is hallottam már ezt a minősítést vagy osztályozást, de inkább csak elvétve. Azóta viszont már nyelvi polgárjogot szerzett az új éi-telemben — ami megfejtésem szerint nem egyéb, mint kétkezi dolgozó, fizikai munkás, nyugdíjas, háziasszony stb. Lehet szövőnő, traktorista, villamoskalauz, növénytermesztő, sofőr, ipari tanuló, tehenész, bakter, takarítónő, portás, iktató, telefonkezelő, lakatos, kubikos, bolti eladó... Sok minden lehet még — közel, egészen közel a munkához: leginkább a fizikai munkához. De semmiképpen sem lehet osztályvezető vagy színész, pilóta vagy könyvelő, gyárigazgató vagy titkárnő, ügyvéd vagy tanár, magánkisiparos vagy ügynök ... Az „egyszerű ember" a mai közéleti, politikai szóhasználatban tehát olyasmit tesz, olyasfajta embert vagy embercsoportot jelent már-már, akinek, illetve akiknek munkájából él ez a társadalom. Olyan kétkezi dolgozókat, akiknek a valóságos munka, az értékteremtő munka a fő társadalmi funkciójuk. Nem választották meg őket szb-titkárnak, nem szereztek diplomát, nem sorolják őket delegációkba, és az elnökségekbe is csak egyet-kettőt szoktak meghívni közülük. A kategorizálás szerint nincs okom személyesen „megsértődni", mert nem férek bele ebbe a körbe. De ahányszor hallom, mégis annyiszor fut át rajtam valami idegesség. Lehet, hogy ezzel a jelzővel eleinte mást akartunk kifejezni, ám ilyen tömegben, ilyen helyeken, s ilyen összefüggésben használva, akaratunk ellenére is megtörtént a jelentésváltozás. Éi már valami szolid és szelíd lesajnálást érzek benne. Valami olyat, ami egyszerre atyáskodó és nagyképű. Még akkor is, ha egyébként dicséret és elismerés társul hozzá — például ha azt hallom, hogy „minden eredményünk az egyszerű emberek szorgalmából épül", vagy azt, hogy „az egyszerű emberek helytállása minden nehézségen átsegít bennünket". öt perccel odébb ugyanis már megint a másik nóta szerint buzog a szó: „Politikánkat az egyszerű emberek tömegeivel is meg kell értetnünk" — esetleg: „Az egyszerű emberek körében fokozni kell a közgazdasági propagandát, mert hajlamosak arra, hogy a gazdasági folyamatokból csak az árváltozásokat lássák...", meg így tovább. Ha szándék dolgozna ebben, bizony mérges, sósavas szavakkal kéne beszélni róla. De magam is tudom, hogy akiktől hallom, nem kóstolgatják ezt a szót. Éppen csak egy apró nyelvi divatot kaptak fel, mert nem találják a közvetlen, eleven kapcsot a munkással, a téeszparaszttal. Esetleg még „kedveskedni" is akarnak vele. S az ilyesmi úgy terjed, mint az A—2. Mondjuk, ebbe nem hal bele senki, de ahogy mondtam: fáj. Van a ml nyelvünkben több egyértelmű, világos és találó kifejezés arra a társadalmi osztályra, rétegre, amelyet a fogalmazás kényelmessége avagy valamiféle „közvetlenség" hiedelme miatt sokszor csak úgy „egyszerű emberek"-ként emlegetünk. S ha valaki megérdemli, hogy akár keressük is a találó és megtisztelő kifejezést, hát ők igazán megérdemlik. Sz. Simon István Az államosítás után azonnal megkezdődött az óriási ütemű fejlődés. Felépítették az Almásfüzitői Timföldgyárat, évi 100 ezer tonnás kapacitással, s már az első hároméves terv idején 15-szorösére nőtt az alumíniumgyártás, 12-szeresére emelkedett a timföld előállítása., Egy idő után azonban ener-' giaellátottságunk a további termelésnövekedés gátja, akadálya lett. A bőséges bauxitkészlet és az energiaszegénységünk közötti ellentmondást oldotta fel a magyar—szovjet timföld-alumínium egyezmény, amelyet 1962. novemberében írtak alá. Az egyezmény szerint — mint ismeretes — hazánk főleg a bauxitkutatást, a bauxitbányászatot és a timföldgyártást fejleszti. Az előállított timföldet a Szovjetunióba szállítjuk, ahol vizienergiával működő kohókban dolgozzák fel, majd visszaszállítják Magyarországra. A Szovjetunióban előállított alumíniumtömbök feldolgozására felépült a Székesfehérvári Könnyűfémmű, amely készárutermelésünk legfőbb alapanyagbázisa. A magyar—szovjet timföld-alumínium egyezmény tíz éve alatt 67 százalékkal nőtt a kibányászott bauxit mennyisége, megkétszereződött a timföldtermelés, és háromszorosára emelkedett az alumínium félgyártmányok előállítása. A mennyiségi növekedés mellett jelentős minőségi változást is hozott a két prszag közötti megállapodás, lehetővé tette a bauxitvagy ónnal arányos méretű félkész- és készáru iparunk kifejlesztését, az egészséges szerkezetű hazai alumíniumipar kialakítását Ennek következménye, hogy az alumínium ma már nem hiánycikk, 1971-ben az egy főre jutó fogyasztás elérte a 10,3 kilogrammot. A két ország között létrejött egyezmény újabb, további fejlődésnek nyitott utat. A kormány az alumíniumipar fejlesztését központi program rangjára emel te, s ennek célkitűzései szerint 1985-re bauxitból évi 3 millió tonnát, timföldből 830 ezer tonnát és alumíniumból 260 ezer tonnát állítanak elő. A jelentős többlettermelés megvalósításához tovább bővül a Székesfehérvári Könnyűfémmű, az Ajkai Timföldgyár és kiemelt nagyberuházással három új bányát nyitnak. A több termelés eredményei jelentősen növelik exportlehetőségeinket, ugyanakkor 1985-ig megnégyszerezik a hazai felhasználást. Segítségével tovább korszerűsíthetők az építkezések, a karosszériagyártás, a csomagolás egyaránt — a korszerű könnyűfém a távlati programok szerint betör az ipar valamennyi területére. Bundák kiilföidre A Fővárosi Mértéfcutáni Szabóság az idén 750 ezer dollár értékű bőrárút exportál a tőkés országokba: különféle bundákat, kabátokat, félkész termékeket. (MTI) Az 1013-ashoz... O. B. egy udvari épület- Elgondolkodik. fizetetten napot kivenni, amiben él két gyermekével, férj — A pénz nem minden, kor a gyerekek betegek volnélkül. A kislány mindössze Az első gyermekem születé- tak. Rajtam se a szülők, se két és fél hónapos, a fiú hét- se után könnyebb munka- a férjem nem segített, csoéves. A gyógypedagógiai is- körbe helyeztek, a laborató- da, hogy az 1200 forint töredékéből futotta betevő falatra. Miért nem lehet táppénzre kiírni az egyedülálló kóla növendéke. Az asszony rium takarítását bízták rám. egy szövetkezet bedolgozója egy műszakban. A régi igazvolt — alkalmanként Jelen- gatónál elértem, hogy mileg nincs jövedelme, a vá- után elváltam, hét órát dol- anyákat, ha a gyerek miatt rosi Vöröskereszthez fordult gozzam csak. Két hete — 17 otthon kell maradniuk, segélyért a múltkoriban. Két év szolgálat után — más pár cipővel távozott. A testvérek irgalmatlan „, „ , fi*13?*, raktak, ahol a gép- szitkokkal esnek egymásnak. I. G. férjét bigamia miatt tisztítást, Karbantartást vég- A pofonok után sír a kicsi börtönbüntetésre ítélték, s az zem. Nem szólhattam ellene sír a nagyobb, A mama teasszony is öt hónapot ült, semmit A művezető megcémint bűntárs. Nemrégiben lozgat, hogy jó lenne, ha úgy reli őket maga előtt: „A bolondok házában fogok kikötszabadult, egyhetes gyerme- szervezném meg a családi ni végül Ezekkel megyek az kével a karján, háromszáz életemet — három gyerek- ABC-be, képzelheti' Vacsora forinttal a zsebében. Nem kel, egyedül! —, hogy én is tud mihez kezdeni, könyö- nyolc órát dolgozzam, mint rületből fogadta magához a többiek. Hogy megmagyaegy ismerőse. Segélyek után ráztam-e neki az én helyzekilincseL temet? Akinek a férje ott dolgozik, vagy van némi táAnyak. masztéka, az leállhat vitatVállukon hozni. NEMCSAK A PÉNZ lífi,^6^01! T' utan gyorsan lefektetem őket „ * ! holnap negyed ötkor ébresztő, együtt megyünk a gyárba, én az üzembe, ők aa óvodába." Nézek utána. A mamaerejehagyottan tűri a porontyok S2&Z SMSKÜÜS Í.SS; 5 saras terhet nincs kivel megosztaniuk. Gyengék és elesettek. — Szeretek dolgozni, ezt A többség mégsem ilyen, igazolja a 17 évem is, de A férfiban, a férjben való van úgy, hogy nem bírom, csalódás nem roppantja ősz- A laborban, ha elfáradtam, sze az emberséget, sőt so- rosszul lettem, leülhettem kukba valami emberfeletti pár percre. Itt nem lehetek energiát varázsol — a gye- beteg. Majd akkor hiszik el, rekért. Csakhogy ez az erő- ha összecsuklom. Pedig bírtartalék véges. A mamára nom kell — mondja inkább még sokáig szükségük van magának —, legalább addig. ,re,vil[na!í ezf* an>raK- A az apróságoknak, és a kere- míg a gyerekek felosepered- kulon_bozo intézmények egyik setére is. Munkaerejét pedig nek. igényli a társadalom. Ma- Az idegeket őrlik a mungányában is csak ettől a kahelyi gondok, tán még megfoghatatlannak tűnő fo- jobban az otthoniak. K. D.dig minden pocikájában ezt érzi, s hiába tiltakozik ellene. Ilyenkor már nem szabad, már késő. Anyagi és lelki támaszra, megértésre várnak ezek az anyák. A különböző intézmények egy vezetőjének sem kell ahhoz „jótét léleknek" lennie, hogy — lehetőségeikhez mérten _ ^ _ — segítsék a gyermeküket gaíomtól~ várhatsegítséget.S né tókiisméretes, igyekvő egyedül nevelő asszonyokat. ahol az ő magzatát féltő lé- asszony, de csak egy em- " ' " 1—1 —* nye érintkezik a társadalom- ber. Azt hallja lépten-nyomai, az a munkahely. mon, foglalkozni kell a gye— Érzi-e a vállalat támo- rekkel, ezt _ várja az iskola létre nem tér ki ugyan, de gatását, jóindulatát? — kér- Jf- P6 mikor, ha a házi- a humanitás belső törvényédezem K. D.-nétől. - Ahányszor segélvt kér- nyugtalanítja: tem a szakszervezettől, so- ?U ™?.or\te két" hasem utasítottak vissra. Ta- !zf5,_gyaI(ígo1 Pftofitelepig a valy decemberben ötszáz fo Kormányhatározat teszi ezt kötelezővé számukra, az a híres 1013-as. Sok-sok résztöltésen. A tarjáni iskolában nem volt hely számukra. ELEVEN » EMLÉKEK" munka rabszolgája? És még vei ki lehet egészíteni minden káros következmény nélkül. De amiről maga a határozat is szól, legalább azt kellene minden munkahelyen szem előtt tartaniuk a feletteseknek. Már egyre ke— Mama, vesebb példát lehet találni vedd meg arra, hogy többgyermekes azt a ba- vagy egyedülálló anyák éjszakai műszakban dolgoznak. Az még nem valósult meg tökéletesen, hogy ezek az szájába, asszonyok előnyt élveznének, ha gyermekeiket bölcsődében, óvodában akarják elhelyezni. Az iskoláról nem tesz említést a határozat, de K. D.-né három gyermekét kevés jóindulattal a közelebbi iskola is tudta volna fogadni. A nem kis terhet vállaló bát! — rinttal lettünk gazdagabbak. A pénznek megvan a helye, gondolhatja, mibe kerül már csak az is, amit három iskolás fiú megeszik. És ott van még az öltözködés, az .. „.. , . ,, iskolai felszerelések... De ™°ndja az,oteves k'Slany nanem panaszkodom, tudok gy?n ,flatal "^majának, aki gazdálkodni a pénzzel. £ukorkat nJ?m a szá" _ , , hatha így elhallgattatja Gyors számolást vegez: Alig sikerül szót válta— Ezerötszáz a fizetésem, nunk. A kislány cseveg, muehhez jön közel ezer forint togatja ínyéig romlott elcsaládi pótlék, a volt fér- színeződött fogacskáit, s'közjemtől is kapjuk az 1200— ben bele-beleköt egy évvel 1400 forint tartásdíjat. Au- fiatalabb, szerényebb öccségusztusban költöztünk a két- be. Mindketten sűrűket sziszobás tarjáni lakásba — pognak, a kislány könyöke anyáknak biztosítani kell — mondja nem titkolt örömmel kikandikál a pulóver ujjából. —, OTP-re bútorokat is vet tem. — A vállalatnál ezek szerint mindent megadnak az egyedülálló anyáknak? a lehetőségek szerint — Szomorú látvány a mama csökkentett munkaidővel já IVOn íTvötni-t fá,#4íilrY-i„„ — ..tí • . _ Prémium fiataloknak 1965-ben vezették be a Csongrád megyei árpádhalmi Árpád Tsz-ben az ijósági prémiumot. A fiatalok a mindenkori munkaibérük, jövedelmük 10 százalékát kapják „Ifjúsági prémium" címén. Az ifjúsági prémiumot akkor kapja meg először a fiatal dolgozó, amikor az általános vagy középiskola, esetleg felsőfokú tanulmányai befejezése után először vállal munkát a téeszben, s egészen addig rószesiil benne, amíg családot alapit. agyongyötört, fájdalmas gyerekarca is. Szemmel láthatóan megrontójának tartja ezt a két ördögfiókát, akik attól a férfitól lettek, attól, aki egyedül ment szórakozgatni, aztán egyszer végleg elmaradt Csak ezt a két eleven „emró elfoglaltságot is. Nem mérhető azonos mércével az élete ő teljesítményük — társadalmi szinten — a gyermektelen vagy a férjjel együtt élő asszonyokéval. A kormányhatározat kitér a nők egészségvédelmét szolgáló intézkedésekre is, melyben fonléket" hagyta maga után. tos szerep jut a terhességPenzt egy fillért sem. Most megelőzésnek és a helyes folyik a válóper, azután talán könnyebb lesz. — Hogy miben tudna segíteni a vállalat? — kérdez vissza, s közben leken a lánynak egy nyaklevest. Tavaly az évi szabadságon kívül kénytelen voltam 59 családtervezésnek. A felvilágosító munka eredményeként bizonyára kevesebb asszony szájából hallanánk a rettenetes szót: „sajnos", ha megkérdezik tőlük, vannak-e gyermekei. Chikán Ágnes