Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

vasarnap, wtj. február 4, PONTOS AZAS „Most már cselekednünk kell!"—Szabd János csoportvezető munkás ezekkel a szavakkal valamennyi kommunista olajbányász véleményét fejezte ki. Persze, ez csak azután derült ki, hogy a szegedi szénhidrogén-medencében dolgozó, több mint 350 párttag találkozott egymással az év eleji taggyűléseken. Mert végiggondolva az olaj mezőn munkálkodó tizenikét alapszervezet taggyűlését, elkerülhetetlenül ennek a gondolatnak kell szembetűnni. Igaz, ezernyi gondról és eredményről, nagyon sokágú feladatokról esett szó, ám a fölszólalók megjegyezték: céljaink világosak, most már cselekedni kell. De miért fogalmaztak fgy? Szabó János szerint az elmúlt évi központi bizottsági határozat felrázta őket is. Mert mit tapasztal az ember ott, ahol mindennap reggel megjelenik? Az építési üzemben megfelelően, működik a pártszervezet, a kapcsolat sem rossz az üzem vezetésével megbízott emberekkel — mégis a kommunisták megérzik, bogy véleményüket esetenkeni csak utólag hallgatják meg, illetve egyáltalán nem. Hogy a párttitkár — talán éppen a legjobb szándéktól vezéreltetve — egyet!ül rugaszkodik neki a szervezet ügykezelési munkáitól kezdve az agitációig mindennek. Csoda-e. hogy lassan-lassan a párttagoknak elmegy a kedvük attól, hogy föltétlenül véleményt váltsanak a mindannyiunk számara fontos ügyekben? A műszakbeosztásban, az anyagellátásban, vagy akár az olyan — bennünket most már közelről érintő — nemzetközi kérdésben, mint a Vietnami helyzet? Amikor Szabó János gondolatait idézem, eszembe jut egy másik, a gépészeti üzem alapszervezetének taggyűlésén elhangzott hozzászólás, a Nagy Istváné, ö azt mondta: „Elvárjuk — hiszen joggal tartjuk magunkat élcsapatnak —, hogy tekintélyünk legyen. De vajon nem kell-e ezt a tekintélyt minden nap, órában, percben kiérdemelnünk, megváltanunk magunk körül? Dehogy nem! Csak erről mintha megfeledkeztünk volna. Amikor az ország életében fordulópontot jelentő eseményekről van szó, félreérthetetlenül ki kell nyilvánítani véleményünket a munkahelyeken is." Nagy István szerelő szerint valamennyi kommunista csak akkor érdemli meg ezt a tekintélyt a többi olajos előtt, ha egyértelműen és világosan kiderül cselekvéséből, magatartásából, mit akar tenni. Sót az is. hogy ezt egyformán akarják, s ezért mindegyikük megtesz minden tőle telhetőt! Mert hogy tekintélyük, szavuk legyen az emberek között, ehhez meg kell szüntetni a párttagok közötti felesleges morfondírozást a már egyszer eldöntött dolgokban! „A Központi Bizottság egy egész ország tapasztalata alapján határozta meg a legfontosabb feladatokat. Ezzel egyetértünk. Tehát nincs értelme vitatkozni, hanem ezekért mielőbb dolgozni kell. Mert megszavaztuk és ez kötelező valamennyiünkre, párttagokra. Méghozzá úgy,' hogy ebből a példából a pártonkívüliek, a munkatársak is csak egyféle és egyértelmű következtetést vonjanak le." De nem elhatározás kérdése csupán. Nagyon sokan vélekednek úgy, hogy az eddigieknél sokkal jobb és Bendsaeresebb tájékoetatásk várnak. Az Alföldi Olajipari Pártbizottságtól, a csúcsvezetőságektől, az NKFV, az üzem irányítóitól és az alapszervi titkároktól egyaránt. Mert hogyan segítsenek hatékonyabban, hogyan legyenek rajta minden tennivalón, ha nem avatják őket időben a tervekbe, ha ezért vagy azért elmarad az egyenlő félnek kijáró tájékoztatás. Tessényi Imre lakatos például ezt így mondta: „Miért az újságokból tudok meg olyan fontos intézkedéseket, amelyek számomra a munkahelyemen érdekesek? Akár az üzemvezető, akár a titkár. de valaki találjon időt, módot arra, hogy megmondja nekünk, hogy áll az életünk, mi van soron." Egyszóval, amikor a párttagok őszintén és egyenesen kimondják: elsősorban önmaguktól várnak több és fegyelmezettebb munkát, akkor joggal kérik, hogy velük minden esetben és a párt alapszabályzatában meghatározott egyenrangúsággal ismertessék a feladatokat, az eredményeket, vagy bármit, ami számukra fontos lehet, ami Siet érinti. Csak ezután, helyesebben így várhat el valamennyi olajbányász kommunistától, hogy bebizonyítsa mindazt, amiről szavakban egyszer hitet tett. Mert önmagukról állapították meg, hogy ha a 6,5 milliárdos olaj programot úgy szeretnék lebonyolítani, hogy az az egész országnak a legmegfelelőbb és legjobb legyen, akkor késedelem nélkül egységesebbé kell termi alapszervezeteiket, szigorúbban kell fogni saját munkájukat. Enélkül nem boldogulnak! Nótin József szerelő és a többiek ezért emlegették a párton belüli fegyelem megszilárdítását. „Ha alaposabban szemügyre vesszük saját alapszervezetünk együttes munkáját, életét, meg kell állapítani, olyankor is elhangzik különvélemény, amikor már egyszer pontot tettek az ügy végére, amikor már egyszer párttaggyűlésen eldöntőitek valamit. A pártfegyelem legelső törvénye, hogy ha egyszer közösen, a többség akarata dönt, ehhez minden tagnak kötelessége tartani magát. Még akkor is, ha ez némelyünk számára talán nem a legkedvezőbb; ha lemondással jár; esetleg jóval szigorúbb követelményekkel. Érvényes ez műszakokban, a munkahelyen éppen úgy, mint a magánéletben." Négy ember véleményét írtam le, ők a többiekét közvetítették. Az olajbányászok most elsősorban nem a kései anyagszállításokat, tervezési hibákat, apróbb-cseprőbb „műhelybotrányokat" emlegették. Nem. az érdeklődés most a szűkebb ügyet — a pártalapszervezet életét, körülményeit — illette. Ebben akartak mindenekelőtt dűlőre jutni. Egyikőjükkel beszélgettem a taggyűlés szünetében, tőle tudom, hogy soha ilyen érdeklődéssel és várakozással nem tekintettek taggyűlés elé. Igaz, ő mindössze négy éve párttag, de nagy szükségét érezte már annak, hogy ezekről a kérdésekről megtudja társai véleményét, s elmondhassa a maga észrevételeit A KBhatározat az a kiindulás pont amely szerint munkahelyükön rendezni kell a dolgokat, amelyeket egész éviién újból és újból elő kell majd venni, ó is őszintén és kritikusan beszélt saját pártmunkájáról éppen úgy, mint az alapszervezetéről. Ügy. ahogy kivétel nélkül a tizenkét alapszervezet kommunisták • Lehetetlen nem észrevenni a fokozódó érdeklődést, a véleményt nyilvánító emberek szenvedélyességét s azt, hogy a taggyűléseken a megjelenteknek több mint fele kért szót! Hogy a párttaggyűlések szokatlanul hosszúra sikerültek, s nemigen akartak befejeződni, hogy valamenynyien egészen pontosan megfogalmazták: miben, miként próbálják megváltoztatni eddigi gyakorlatukat, hogyan is képzelik el a halaszthatatlan tennivalót Matkő István Kitüntetés Lakosság és park Megjelent a legújabb Építésügyi Évkönyv, amely sok érdekes adatot közöl az építési piac helyzetéről, a lakásépítésről és számos egyéb építésügyi eseményről. Többek között megállapítja, hogy 1971-ben az összes parkterület 5,2 százalékkal bővült, s a gyermekjátszóterek száma 7,7 százalékkal emelkedett Az ismertetett adatok szerint az ország lakosaira átlagosan 5,9 négyzetméter, ezen belül a fővárosban 5,3 és a megyei városokban 9,9 négyzetméternyi parkterület jut Az országos átlag azonban lényegesen kisebb a nemzetközi átlagnál, és alig több mint fele a szakirodalomban átlagosan elfogadott normákénak. Kétségtelen tehát, hogy az eddiginél is gyorsabb ütemű parképítésre vart szükség, mert mindinkább ellensúlyozni kell az urbanizáció ártalmait a zöld területek kiterjesztésével is. Gyógyvizeink hasznosítása Első gyógyidegenforgalmi vállalatunk a tavaly alakult Danubius Gyógyüdülő Vállalat egy év alatt 120 millió forint forgalmat bonyolított le. Idén és a következő években a gyógyprogram megvalósításával várhatóan tovább növekszik a forgalom, külföldön is mindinkább megismerik a fiatal vállalatot. A kibontakozóban levő gyógyprogram az arra alkalmas források, fürdőhelyek mellett felépülő gyógyszállókat fogja össze, a gyógyvizeink kihasználását előmozdító közös cél érdekében. Hazánk ugyanis, mint ismeretes, ásványi, gyógy- és hévízekben szinte egyedülállóan gazdag ország; csaknem 450 ilyen vízlelőhelyünk van. (Európában Olaszország áll utánunk a rangsorban, fele ennyi forrással.) A mélyből feltörő források, kutak közül 66-nak 50 Celsius-fok feé letti -a hőfoka. Idegenforgalmunk viszont — tengerünk, magas hegyeink nem lévén — még alig nőtte ki a gyermekcipőt, a száznapos főszezon után az év, többi részében szállodáink többsége gyakran kihasználatlan. A Danubius gyógyprogramjának megvalósulása után egész évben jöhetnek majd a mozgásszervi panaszaikra gyógyirt kereső külföldiek, vagy hazai betegek. Ezzel az állam is jelentős devizabevételhez jut. A Danubius jelenleg két szállodában fogadja a vendégeket, a Keszthelyi Helikonban és a Margitszigeti Nagyszállóban. Hévízen és a Margitszigeten új speciális gyógyüdülő-szállodák felépítését tervezik a következő években, ezek elkészülte után Harkány és Hajdúszoboszló kap új szállodát, de lehetőség kínálkozik Bükkfürdőn, Egerben. Fonyódon és Gyulán is hasonló gyogyhctelek építésére. Gyógyszállóink közül a legkorszerűbb a Margitszigeten, az idén százesztendős Nagyszálló közelében felépülő Termál-szálk). A DRAMAIRO NÉPBIZTOS Lunacsarszkij-darab a szegedi színház következő újdonsága munkáért 1973-mal új szakasz kezdődött a Területi Munkaügyi Döntőbizottságok tevékenységében : január elsejétől bírósággá alakultak át. A korábbi esztendőkben sok áldozatkész szakszervezeti aktivista tevékenykedett ezekben a bizottságökban, híven és fáradhatatlanul képviselték a vitás ügyekben a dolgozók érdekeit. A Szakszervezetek Országos Tanácsa januárban méltán hozott határozatot ezeknek a tisztségviselőknek az elismeréséről, jutalmazásáról. Tegnap, szombat délelőtt a Szakszervezeteik Csongrád megyei Tanácsának székházában kitüntetéseket adtak át. A munkaügyi döntőbizottsági munkában végzett kiemelkedő tevékenységééit Juhász József, az SZMT vezető titkára nyújtotta át a kitüntetéseket. A „Szakszervezeti Munkáért" kitüntetés arany fokozatát kapta Lombos Mihály, aki 1957 óta tevékenykedett a munkaügyi üoátoötzoUsagott ea Bandi Lajos, aki 1965 óta végzett elismerésre méltó munkát a közlekedési dolgozók képviselőjeként. A „Szakszervezeti Munkáért" kitüntetés ezüst fokozatát vette át Adok István, dr. Árva József, Hepp Gyula és Palóez Pál, akik a mezőgazdasági, a vasutas, a textilipari, illetve az élelmiszeripari dolgozók érdekképviseletében végeztek kiemel- . kedő munkát. I MSg e színházbarátok körében is meglepetést keltett a hír: a szegedi színház legközélebb, február 17-én Lunacsarszfcij-darabbal lép a közönség elé. Lunacsarszkijt, a Szovjetunió első közoktatásügyi népbiztosát. kritikusként, filozófusként igen jól ismerjük. De, hogy színdarabokat is írt volna? Ezt valóban nagyon kevesen tudják. — Pedig Irt. nem is egyet — mondja Giricz Mátyás, a szegedi színház igazgatója, aki A felszabadított Don Quijote című Lunacsarszkijdrámát színpadra állítja — Elsősorban olyan történelmi témák vonzották, amelyek valamilyen módon kapcsolatban álltak a húszas évek szovjet valóságával. Egyik drámájának hőse például Cromvell, az angol polgári forradalom vezére; a kapcsolat kézenfekvő. — Hogyan jutott a nyilvánvalóan nagyon elfoglalt miniszternek ideje és energiája erre? — Nem tudom. S még ezenkívül is mennyi mindent csinált! Egyetemi előadásokat tartott például, s nemcsak egyszer-egyszer, alkalmanként, hanem „rendes", tantervi előadásokat, stúdiumokat. Az én irodalomtörténeti professzorom Moszkvában annak idején Lunacsarszkij-tanítvány volt, s még negyven év után is lelkesedéssel, elragadtatással beszélt a filozófus-esztétakritikus miniszter egyetemi előadásairól. — És a Don Quijote? — Itt is olyan történelmi tárgy ról-témáról van szó, amely alkalmat adott Luna•sarszkijnak arra, hogy Cervantes ismert regényalakjanak példáját felhasználva szóljon a szovjet valóság akácon problémáiról. Amikor eiólvastam a darabot, tavaly nyáron, kiderült, Lunacsarszkij drámája nemcsak a húszas évek, hanem a ma számára is fontos üzenetet tartalmaz. — Mi ez az üzenet? — Lunacsarszkij darabjának lényege annak a tolsztoji filozófiának bírálata, amelyet kissé egyszerűsítve így fogalmazhatunk meg: „ne állj ellent a gonosznak". Ez a filozófia, illetőleg a belőle következő magatartás a húszas évek szovjet életében sokféle formában és módon jelentkezett. Lényege persze mindegyiknek azonos volt: mindenféle hatalom elutasítása, és határozott eröszakellenesség. Ez a magatartás akkor még éppen hogy csak jelentkezett: kiteljesedését napjainkban érte el, a hippimozgalomban és a hozzája kapcsolódó különféle „elméletekben". Ez teszi Lunacsarszkij drámáját izgalmasan aktuálissá és maivá. — Külsőségekben is kifejeződik ez? — A felszabadított Don Quijote hagyományos dráma, szerkezetét és dramaturgiáját tekintve. Az előadás ennek megfelelően külsőségeKbe»; jelmezekben, díszletekben követi a szerző et> gondolásait. Az utalás a mara a tartalom lényegéből következik; a kapcsolat a ma é» a régi időkben játszódó dráma cselekménye között nena külsőséges. — Mit jelent a cím? Lunacsarszkij drámáját né. hány éve már bemutatták Miskolcon. Eredetileg „megszabadítottnak" fordították. Ez a fordítás azonban rossz. Nem megszabadításról, hanem felszabadításról van szó a drámában, vagyis arról, hogy a hős, Don Quijote. a „felszabadulás" után is azt hiszi, mindössze annyi történt, hogy mások lettek az elnyomók. — Milyen a szereposztás? — Durva erőszakoltság nélkül mai előadást akarunk teremteni. Még a nézők „sokkolását" is vállaljuk, amelyre egyébként a darab kötelez. De ezt is minden túlzás nélkül akarjuk megvalósítani. A címszerepet Üjlaky László, Sancho Pansa szerepét Király Levente játssza. Az ellentábor képviselői: Melis Gábor és Tolnai Miklós. A női szereplők: Szakács Eszter. Déry Mária és Martin Márta. Jelentős szerepet játszik még Fenyő Ervin. Jachinek Rudolf és Marosi Károly. ö. L. Pártnapok Szegeden A Csongrád megyei Vendéglátó Vállalatnál február 7-én, szerdán délután 3 órakor (a Liget Étteremben) Veress Ferenc, az MSZMP Szeged városi bizottságának munkatársa, február 8-án. a Tanárképző Főiskolán délután 3 órakor dr. Koncz Játot* a• MSZMP. Csongrád megyei bizottságának tagja, a megyei pártbizottság osztályvezetője, február 9-én, pénteken délután 4 órakor a Védőnőképző Intézetben dr. Széli Éva, az MSZMP Szeged városi bizottságának tagja, az intézet igazgatója tart pértnapofc * Szakmát tanulnak a mozgássérültek Nyolc évvel ezelőtt az országban elsőként, a miskolci Szentpéteri kapui kórházban kezdték meg a mozgásszervi fogyatékosságban szenvedő fiatalok szakmunkásképzését. A miskolci 101-es ipari szakmunkásképző intézettel közösen létrehozott munkaterápiás intézményben 8 szakmát sajátítottak el a szellemileg teljesen egészséges. de korlátozottan mozgásképes fiatalok. Az eltelt évek során 151 fiatal kapott szakmunkás-bizonyítványt, többek között elekroműszerész, üveges, galvanizálót könyvkötő és egyéb szakmákban. Jelenleg 116 fiatal tant az intézményekben. Közülük 44 harmadéves júliusban tesz szakmunkásvizsgát. Az ipari tanulókat jelenleg négy szakmában — noiszabo. könyvkötő, esztergályos és műszerész — képezik ki. Ezek a szakmák alkalmasak arra. hogy a tolókocsihoz kötött mozgássérültek is gyakorolhassák. A szákmai képzés mellett az ipari tanulók részére sportolási lehetőséget, és orvosi kezelest is nyújtanak. • r