Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-25 / 47. szám

VASÁRNAP. 1973. FEBRUÁR 25. 3 /Imit korabban tanulmányokból, szemiHlllll náriumokon ismertünk meg, azt napjainkban a valóság teljesen igazolja: a szocializmus építésének menetében, az előrehaladás folyamatában a társadalomnak a párt iránt támasztott sokféle igénye, s velük együtt a párt szerepe növekszik. A tudatos építésnek, a szocialista viszonyok erősítésének, a társadalmi élet demokratizmusa kiteljesítésének, a tanácsok, vállalatok, szövetkezetek, önállóságának a szocializmus érdekében történő növelésének, életmódunk egészséges irányba fejlesztésének nemcsak motorja, hanem biztositéka is a párt irányító, vezető szerepének érvényre juttatása. A szocializmust építő országok tapasztalata még azokat is erre a következtetésre sarkallja, akik korábban olyan elméleteket vallottak és terjesztettek, hogy minél előrébb jutunk a kizsákmányolástól mentes társadalom megteremtésében, annál halványulóbb lehet a párt szerepe, s mind feleslegesebbé válik a politikai-szervezeti irányítás, legfeljebb az ideológiai nevelés, tanítás feladata hárul a pártra. Az sem igazolódott, hogy a párt — amely harci eszköz a munkásosztály kezében, amelynek végcélja a szocializmus, a kommunizmus kivívása és megvalósítása — minden időszakban azonos módon irányít és vezet, és általában a centralizmus eszméjét érvényesíti csupán, ahogy dogmatikusan értelmezik ezt helyenként. (A párt — a politikai szervezet — szerepének tagadásában a nemzetközi porondon lényegében egy húron pendül a jobboldallal az ún. „új baloldal", amely hevesen bírálja a szocialista országok politikai szervezeteit, mechanizmusát.) A jelenlegi feladatok, a tennivalók nagysága és olykor bonyolultsága újra és újra megfogalmazza a párttal szemben támasztott növekvő igényeket, a politikai vezetés sokrétű feladatait. És nemcsak általában igaz, hogy a párt vezető szerepe érvényesülése előrehaladásunk feltétele. Ez érvényes a Központi Bizottságtól az alapszervezetekig — a párt egész organizmusára. Azért szükséges ezt megjegyeznünk, mert sokakban él valamiféle olyan szemlélet, hogy a pártot kizárólag centrális szervei, politikai irányvonala testesíti meg, s lebecsülik az első vonalban, az alapszeryezetekben folytatott munkát. Igaz, hogy a párt vezető szerepe sokféle úton-módon jut érvényre, hogy a párt politikája sok csatornán jut el a párttagokhoz és a lakossághoz. A modern technika feltételei között, amikor a rádió, a televízió és a lapok országossá, „nyílttá" tesznek szinte minden lényeges tanácskozást, amikor a társadalom szervezettsége a párt mellett a Hazafias Népfront, a tömegszervezetek, az állami szervezetek közvetítésével is a párt politikáját áramoltatja a közéletben, úgy tűnik, mintha a pártalapszervezetek már csökkent erővel, csökkent szereppel is kielégítően munkálkodhatnának. Ez egyáltalán nincs így. Fejlődésünknek most egy olyan szakaszában élünk, amikor az alapszervezetek növekvő jelentőségét kell tudatosítanunk önmagunkban, amikor valóban nagymértékben függ az alapszervezetektöl, hogyan és milyen hatékonysaggal valósul meg a párt politikája. Előrehaladásunk most még kevésbé nélkülözheti a pártszervezetek erejét mint korábban bármikor. Fontos szerepük van a párt határozatainak megvalósításában és tömegkapcsolatainak erősítésében. A párt politikáját a dolgozó milliók nem kis mértékben annak alapján ítélik meg, milyen tapasztalatokat szereznek közvetlen munkahelyükön a pártról, s a pártszervezet tevekenysége nyomán hogyan érvényesül a párt politikája helyileg, milyen a kommunisták kiállása, magatartása a párt eszméinek szellemében. a

lf^nl ezer alapszervezet hatalmas IUIÍCI erőt képvisel Csongrád megyében is. A társadalmi élet minden területén működnek már pártalapszervezetek. Az iparban, a közlekedésben, a kereskedelemben több mint 350 pártalapszervezet tevékenykedik. A mezőgazdaság különböző szektoraiban csaknem 200, a hivatalokban, intézményekben 230 alapszervezet működik. Hiba volna a munka színvonalában valami teljes egyöntetűséget és egyforma erőt feltételezni valamennyinél, hiszen már csak létszámukban is rendkívül sokfélék. Akad köztük tíz főn aluli (ezek száma 125), és sok a száznál több tagot tömörítő is. Egy részük régi. és több mint negyedszázados harci tapasztalattal rendelkezik. Es természetesen vannak újabbak, ameü párt alappillérei írta: Győri Imre lyek a termelőszövetkezeti mozgalommal egyidőben vagy még később jöttek létre. A párt alapszervezetei megméretésének és egyben erőgyűjtésének fontos állomásai voltak az évi beszámoló taggyűlések. Ezek nagy része már lezajlott, s lehetőségünk van arra, hogy a tapasztalatokat összegezzük. Mind az előkészítés, mind a beszámolás nagy eseménye volt a kollektíváknak. A pártvezetőségek tagjai elbeszélgettek a párttagokkal, véleményt kértek a vezetőség munkájáról, és véleményt mondtak arról, hogy a párttagok hogyan telje-, sitik a Szervezeti Szabályzatban meghatározott kötelességeiket, és hogyan élnek jogaikkal. Több helyen javasolták a kötelességüket huzamosabb ideig elmulasztó párttagoknak a pártból való kimaradást, illetve törlést. Ez a szigorúság sokak számára lelkiismeret-ébresztő volt. (Jellemző és egyben örvendetes: az érintettek többsége azt kérte, az elkövetkezendő esztendőben a párton belül bizonyíthassák be, hogy mulasztása csak múló jelenség volt, és hogy komolyan vette a pártba való önkéntes belépéskor a vele szemben támasztott követelményeket: a párttag kötelessége nemcsak egyetérteni a párt politikájával, hanem cselekvően részt venni annak megvalósításában, hogy fizesse a tagdijat, képezze magát.) A beszámolókat a pártvezetőség az esetek többségében kollektív munkával készítette el, a tagság pedig pártcsoportülésen készült fel a taggyűlésre. A fejlődést mutatja az, hogy a vezetőségek jelentései azonos tartalom mellett szinte kivétel nél-. kül sajátos hangvételnek voltak, és az ottani kollekivát leginkább foglalkoztató kérdések kaptak nagyobb hangsúlyt, függően a helyi működési terület jellegétől, Minden beszámolóban és a vitákban ott szerepeltek a párt politikájának legfontosabb, időszerű kérdései. Szinte nem volt olyan taggyűlés, ahol a népgazdasági gondok és feladatok mellett ne foglalkoztak volna a munka- és üzemszervezés javításának helyi kérdéseivel, a dolgozó nők és az ifjúság helyzetéről szóló határozat megvalósításának tapasztalataival, a párt öszszetételének alakulásával, a nemzetközi helyzet aktuális eseményeivel. Sok szó esett az ár- és bérkérdésekről, a központi bérintézkedésekről, az életszínvonal-politikáról. Mind több tapasztalat bizonyítja, hogy a X. kongresszuson bírált és hiányolt dolgokban az alapszervezetek előbbre léptek a korábbihoz képest. Mindinkább megtalálják helyüket a gazdasági reform körülményei között, és erősödött befolyásuk az üzem és a szövetkezet tevékenységét meghatározó tényezőkre. Tagjaik között növekszik azoknak a száma, akik kommunista módon, a harcban, a munkában elöl járnak, példát mutatnak, így az alapszervezetek zöme mind nagyobb határozottsággal lép fel a párt politikája érvényesítéséért, a hibák és a fogyatékossági* ellen. Az is előrelépést jelent, hogy kezd rendszerré válni a határozatok végrehajtásának ellenőrzése, a következetes visszatérés, saját döntéseik maradéktalan megvalósítására. A

hpmmnln taSSyűlések munkájá(JUOLűit.UiU ban meghatározó szerep jutott a Központi Bizottság novemberi állásfoglalásának. Nemcsak a KB határozata ismertetésének és az egységes értelmezésnek. hanem a végrehajtásra történő mozgósításnak is jó fórumai voltak. A párttagság örömmel konstatálta: a Központi Bizottság épít véleményére, figyelembe veszi jelzéseit, és úgy fogadták a határozatot, mint amelyben az ő tapasztalataik, igényeik fogalmazódnak meg. S egyre több alapszervezetben levonták azt a következtetést: nem elég jelezni a problémákat, igényelni a felsőbb szervek állásfoglalását vagy intézkedését. Utána élen kell járni a megvalósításban is. A taggyűléseken sikerült felébreszteni a pártszervezetek felelősségét a párt összetételének alakíjtása, formálása iránt. Megértették és egyetértettek azzal: pártunk jövője szempontjából alapvetően fontos, hogy az elkövetkezendőkben az újonnan belépők túlnyomó többsége — a társadalom struktúrájának megfelelően — munkásokból, fizikai dolgozók soraiból kerüljön ki. A beszámoló taggyűléseken a korábbiakhoz képest erősödött a bíráló szellem — jóllehet olyhelyt még most is találkozni lehetett általános, formális kritikai megjegyzésekkel —, és a legtöbb helyen a bírálat konkrét, személyre szóló volt. önkritikusan kérték számon az alapszervezet kommunistái tevékenységét, az egységes kiállást a párt politikája, határozatai mellett. Egyértelmű a párttagok véleménye abban, hogy a pártszervezet ellenőrzése alól egyetlen párttag sem vonhatja ki magát, és a taggyűlés jogosult véleményt mondani a pártszervezethez tartozó minden párttag magatartásáról, munkájáról, függetlenül attól, hogy milyen magas hivatali vagy párttisztségben van. Voltak gyenge pontjai is a beszámoló taggyűléseknek. Az alapszervezetekben nem kielégítő még az ideológiai, a propagandamunka. Mutatja ezt az is, hogy az ideológiai kérdések alig szerepeltek a taggyűléseken. Megelégedtek azzal, hogy ismertették, milyen oktatási formákban és hányan vesznek részt, megkapják-e a tananyagot, vannak-e hiányzók. Tartalmi kérdésekről alig esett szó. Ezen a gyakorlaton változtatni kell, hiszen/ minden, e fontos területen fellelhető hiányosság gyengíti a pártszervezetek ideológiai-politikai befolyását, nevelő erejét. Még mindjg akadtak pártszervezetek, ahol nem volt érdemi vita (bár általában a párttagság több mint negyede felszólalt a taggyűléseken), vagy ahol formális, s unalmas beszámolók felszínessé jelentéktelenítették a pártszervezet életének e nagy fontosságú fórumát Nagyon lényeges, * vetkezendőkben jól hasznosítsuk ezt a lendületet, amit a mozgalom számára ezek a tanácskozások jelentettek. A feladatok jelentősek, de az is igaz, hogy adottak, sőt, jók megvalósításukhoz a feltételek is. Hiszen a társadalmi élet minden lényeges területére meghatározó jelleggel érvényes kongresszusi és központi bizottsági állásfoglalások jó alapot adnak a munkához. Most a mérce majd az lesz, milyen hatásossággal valósulnak meg a párthatározatok az alapszervezetek működési területén. Korábban is mindenkor az volt az alapvető feltétele a pártszervezetek jó működésének: rendelkeznek-e megfelelő hatáskörrel ahhoz, hogy politikai irányító, befolyásoló szerepüket meg tudják valósítani? S amikor rendelkeztek, akkor sosem hiányzott munkájukból a lendület, a tettre készség, a cselekvés. Így volt ez a földosztás idején: így az üzemek államosításakor; a koalíciós pártokkal való együttműködés és harc időszakában; a hatalom kivívásáért és megvédéséért folytatott küzdelemben; a termelőszövetkezetek létrehozásakor. Most. amikor a társadalmi életben az állami szervek, gazdasági szervek önállósága növekedett, természetes, hogy a pártszervezetek hatásköre is nagyobb lett. Egyben nőtt a felelősségük azért, hogy a centrális akarat a nagyobb önállóság feltétele mellett is érvényre jusson. Közös feladatunk, hogy ezekhez a követelményekhez igazítva erősítsük a párt alappilléreit, a pártszervezeteket. Ehhez többek között az eddiginél is jobban szükséges a párt alkotmányának, a Szervezeti Szabályzatnak a figyelembe vétele, a pártélet kiinduló alapjává tétele. Ez az alapszervezet vezetőségére, kollektívójára és az egyes párttagra egyaránt vonatkozik, és szükséges. Tovább erősítve a párt demokratizmusának izmosodó tendenciáit, arra is figyelmeztetni kell, hogy a párttagok tartsák számon a centralizmusból adódó követelményeket is. Ez nyilvánuljon meg abban, hogy nemcsak elfogadják, de a gyakorlatban is végrehajtják a felsőbb szr vek és saját határozataikat, és következetesen ellenőrzik, számonkérik azok megvalósítását a gazdasági, állami és társadalmi szervezetekben dolgozó minden kommunistától. Az alapszervezetek tekintélyét, befolyását növeljük, ha emeljük a párttagokkal szembeni követelményeket Szükség van erre azért is, mert csak akkor van alap a párthoz közeledőkkel, az újonnan belépni szándékozókkal szemben a mérce magasabbra emeléséhez, ha a párttagok önmagukkal szemben w igényesebbek. Követelmény, hogy a Központi Bizottság novemberi állásfoglalása szellemében minden pártszervezet — működési területe jellegének megfelelően — tartsa napirenden a X. kongresszus határozatai végrehajtásának megvalósítását, e munka ellenőrzését A gazdasági kérdésekkel való foglalkozás, mint a szocialista építőmunka legdöntőbb területével való törődés, minden olyan pártszervezet feladata, amelyik a termelés és gazdálkodás szférájaban tevékenykedik. Az ideológiai, szociális és kulturális kérdésekkel való foglalkozás olyan általános tennivaló, amely alol egyetlenegy pártszervezet sem kaphat felmentést, hiszen a békés egymás mellett élés örvendetesen javuló feltételei között fokozott ideológiai harcra és felkészültségre van szükség. A társadalom életében jelentkező immorális jelenségek leküzdése pedig nélkülözhetetlenné teszi a párton belül a szocialista eszmék és a szocialista morál normáinak erősítését. A közoktatás területén működő pártszervezetek munkájának gerincét hosszú időn át a Központi Bizottságnak az oktatás továbbfejlesztéséről szóló határozatából kiindulva lehet és kell megszabni, hiszen az abban foglalt célkitűzések is csak több évi szisztematikus, folyamatos, lépésről lépésre történő munkával valósíthatók meg. A tudomány műhelyeiben működő pártszervezetek még csak elkezdték a tudománypolitikai irányelvek realizálását, így ez még jó ideig ad programot számukra, A kulturális életben tevékenykedő pártszervezetek jó fegyverül használhatják a marxista kritikával kapcsolatos pártállásfoglalást, ha ennek tükrében elemzik saját helyzetüket, és szabják meg tennivalóikat • pártalapszervezet munkáját szinte méri az, hogy határozataival milyen mértékben tud hatást gyakorolni az állami és tömegszervezetek ben dolgozó kommunistákra, úgy, hogy ezek a szervezetek hivatásszerűen működjenek, és a párt politikája is megvalósuljon. Éppen ezért nem elegendő csak számon tartani az itt dolgozó kommunistákat, de elengedhetetlen feladatuk időről időre történő meghatározása, és a végaett munka számonkérése. Az irányító pártszervek számára nem lehet másodrangú feladat az alapszervezetek segítése, s ha eddig mégis ez volt egyes helyeken a munka gyenge oldala, akkor legalábbis két területen rövid időn belül változtatni kell ezen. Az elkövetkezendő egy-két évben az üzemi pártszervezetek segítésére, erősítésére kell összpontosítanunk. Nem azért, mintha itt gyengébbek lennénk, mint más területen, inkább azért, mert most majd velük szemben nőnek meg leginkább a követelmények. Es korántsem csak a gazdasági feladatokat kell számba venni. A párt munkásjellege, erősítése éppen a termelés területén dolgozó pártszervezetek egészséges szellemével, vonzerejük növekedésével, aktivitásukkal függ össze. Az irányító pártszervek, az üzemi pártalapszervezetek munkáját nagymértékben segíthetik, ha a vállalati alapszervezetek koordinációs tevékenységét érdemivé teszik. A Központi Bizottság e tekintetben is sok lehetőséget adott a munka javításához, ahhoz, hogy jól igazodjanak a gazdaságirányítás jelenlegi rendszeréből adódó követelményekhez, és meghatározó befolyást gyakoroljanak a gazdálkodás menetére, a népgazdasági érdek elsődlegessége érvényesítésére, úgy, hogy közben a csoportérdek és az egyéni érdek is teret kapjon. A másik irány, ahol a társadalmi igények észrevehetően fokozódnak: a községi pártszervezetek működési területe. A tanácstörvény adta megnagyobbodott és új lehetőségekkel az államhatalomnak ezek az önkormányzati és népképviseleti szervei csak akkor tudnak élni, ha ütőképes, felkészült községi pártvezetőségek, alapszervezetek kezdeményező, ellenőrző, segítő munkája támasztja alá működésüket. A pártalapszervezetek beszámoló taggyűléseinek tapasztalatai Csongrád megyeben is azt bizonyítják, hogy a pártnak ezek, az első vonalban tevékenykedő alapegysegei •mindinkább felnőnek a megnövekedett követelményekhez, szilárd bázisai politikánk érvényre juttatásának, a párt tömegkapcsolatai erősítésének, a X. kongresszus határozatai megvalósításának. Mindinkább motorjai, előre lendítői a helyi szocialista építőmunkának. Méltóak arra, hogy segítségükkel, közvetítésükkel, közreműködésükkel ezrek és ezrek vonzónak, követendőnek tekintsék a párt politikaját, s magát a pártot.