Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-22 / 44. szám

CSÜTÖRTÖK, 1973. FEBRUÁR 81 Dnnepi megemlékezés A szovjet hadsereg és hadiflotta megalakulásának 55. évfordulója alkalmából a Honvédelmi Minisztérium szerdán délután műsoros ünnepi megemlékezést rendezett. Az ünnepségen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter is. Az elnökségben foglalt helyet V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, A. A. Zsuk ezredes, a szovjet nagykövetség katonai és légügyi attaséja, B. P. Ivanov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka Az ünnepségen Gsénti Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese mondott beszédet. Dr. Bakos Zsigmond látogatása a KSZV-oél Tulajdonosok — bérlők Felkeresett a napokban egy fléríi. Különböző gépelt iratokat, hivatalos okmányok fotóit, orvosi igazolásokat tett elém — bizonyítékként Elbeszélése és a papírok alapján kirajzolódott előttiem a történet Látogatóm nyolc éve költözött be családjával egy magánházba mint bérlő. Az akkori tulajdonos azóta eladta az ingatlant, és a jelenlegi szeretné, ha üresen maradna ez a lakás, noha ő három szobában lakik. Több alkalommal felmondott, de a bérlőnek a felkínált cserelakások egyike sem felelt meg. Később bírósági ügy lett a históriából. A bérlő felesége egyik este „meglátogatta" a ház tulajdonosát, és ott állítólag 800 forintnyi kárt tett a berendezésben. A tulajdonos ezúttal a szocialista együttélés szabályainak megsértésére hivatkozva mondott fél lakójának. „Kártérítést fizetek, de csak akkor költözöm, ha megfelelő lakást kapok cserébe" — mondta a bérlő. A történetben eddig nincs is semmi különös, a megoldás is egyszerűnek látszik, csak a bérlőnek egy jelenlegi lakásával azonos minőségűt kell találni — és szent a béke. Csakhogy! A bérlő felesége hívatlan látogatóként — a tulajdonos állítása szerint — késsel támadt a feleségére. Itt megáll az újságíró tudománya, hisz nem is hivatott arra, hogy a vitás kérdésben döntsön. Bírák és orvosok feladata ez, mivel a bérlő felesége ideggyógyászati kezelés alatt álL Mégis mi késztet arra, hogy megírjam a témát? Az a feszültség, amely a háztulajdonosok és a bérlők között kialakult M. Z. — nevezzük így a bérlőt! — azt állítja például, hogy azért akarja őt bármilyen eszközzel a küszöbön kívülre tenni a tulajdonos, hogy a megüresedett lakást egy szövetkezetnek adja bérbe — nem ilyen csekély összegért természetesen, amennyit ő fizet lakbérként Tehát nyerészkedni akar. A bérlők gyakran gyanúsítják a jogtalan haszonszerzés szándékával a ház tulajdonosát. Nem mintha nem lenne példa törvénybeütköző mesterkedésekre is. Nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy akadnak bérlők is, akik igyekeznek borsot törni a. „háziúr': ama aiá. A bár Tafcáts László felvétele A miniszterhelyettes a kenderfonógyárban szocialista brigádtagokkal beszélget Tegnap Szegedre látogatott előtt Tóth Lászlónak, a dr. Bakos Zsigmond könnyű- KSZV vezérigazgatójának és ipari miniszterhelyettes. Dél- Marosi Jánosnak, vezéri gazgató-helyettesnek a kíséretében meglátogatta az új szegedi szövőgyár különböző üzemeit, az épülő, új szövőcsarnokot Ezután ellátogatott a Szegedi Kenderfonógyárba és a Szegedi Jutaárugyárba is. Mindkét helyen beszélgetett a gyáregységek vezetőivel, szocialista brigádokkal. Délután a KSZV központjában a vállalat politikai és gazdasági vezetői részére tartott tájékoztatót amelyen ismertette az iparág előtt álló feladatokat elemezte a nagyvállalat kialakításának elengedhetetlen szükségességét A találkozón részt vett dr. Varga Dezső, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára, Juhász József, az SZMT vezető titkára is. rősági perek között van példa arra is, hogy a „kiszolgáltatott" lakó két öröklakás tulajdonosává válik, < egyiknek a lánya, a másiknak a különélés látszatát keltő feleség a lakója — ő maga pedig benn terpeszkedik a harmadik lakásban. A két szobában ötödmagával kuporgó házigazda mellett ő a Krőzus. Egyre többször lehet találkozni azzal a szemlélettel, hogy akinek háza van, „lakói" vannak, az már csak rosszban sántikálhat, ha a bérlőjéről van szói. A félreértéseknek, ennek az általánosodé felfogásnak az okát a múltban kell keresni. A tulajdonos, a tulajdon fogalma is átalakult a történelmi változásokkal, s a régi jelentéshez kapcsolódó ítéletek — akarva-akaratlanul — felszínre kerülnek ma is. Pedig nem mások kizsákmányolásával szerezte a házra valót napjaink legtöbb tulajdonosa A falak egy élet munkájának pénztégláiból emelkednek legtöbbször, s nem mások meg nem fizetett energiájából. Nem feudális és nem tőkés tulajdon, hanem szocialista személyi tulajdon létezik a mi társadalmunkban. A bérlő és a tulajdonos békés egymás mellett élését természetesen embere is válogatja, mégis vannak elemi szabályok, amelyeket mindkét félnek be kell tartania A bérlőtől joggal el lehet várni, hogy rendszeresen fizesse a lakbért, rendeltetésszerűen használja a lakást, viselkedése ne sértse a szocialista együttélés szabályait stb. Ha ezeknek az alapvető követelményeknek nem tesz eleget, indokolt a felmondás. Ilyen esetben azonban a tulajdonos kötelessége, hogy megfelelő cserelakást szerezzen lakójának. S ha ennek ellenére nem költözik ki a lakásból, a vitát a bíróság dönti eL Ezt teszi majd M. Z. ügyében is, bár nem tipikus bérlő—tulajdonos viszályban kell igazságot tennie. Az itt-ott fellelhető tévhit eloszlatására nem árt megjegyezni azoknak, akik hasonló cipőben járnak, hogy a szocialista társadalomtól sem idegen a személyi tulajdon fogalma, s mint a becsületes munkával szerzett pénz megtestesítőjét — védi is a társadalom. A nők a munkában és a közéletben Fontos és rendkívül' időszerű témát vitatott meg legutóbbi ülésén a Szeged városi párt-végrehajtóbizottság. A nők politikai, gazdasági és szociális helyzetének alakulásáról szóló, igen tartalmas jelentés alapján azt vizsgálta, hogy az 1971. július 28-i ülésén elfogadott intézkedési tervet miként hajtották végre a szegedi pártszervezetek. co A tapasztalatok bizony elég vegyes képet mutatnak. Az kétségtelen, hogy minden vállalatnál, intézményben vannak szemmel látható eredmények, különösen a szociális juttatásoknál gondolnak magától értetődően a női dolgozókra, egyébként még mindig nehezen lépnek előre a határozat végrehajtásában. Taggyűléseken, pártvezetőségi üléseken gyakran szerepel a nőkérdés, a gazdasági vezetők, illetve a tömegszervezetek ilyen tartalmú beszámoltatására azonban alig került sor. Pedig nagyon jó lett volna, mert továbbra is bajok vannak a női munka megbecsülésével. A 80 százalékban nőket foglalkoztató Szegedi Ruhagyárban tavaly 58, különféle kitüntetés közül csak 29-et kaptak lányok és aszszonyok. Jobb a helyzet a Volánnál, ahol a múlt év április 4-én például 18 nőt tüntettek ki. Jelentős probléma, hogy a szülés és gyermekgondozás miatti hoszszabb-rövidebb kiesés szintén hátrányos helyzetbe hozza az anyákat. Hiába vannak jól átgondolt intézkedési tervek, ha némelyik csoportvezető, vagy osztályvezető vonakodik a gyerekes Hideg Elkeseredetten panaszkodik Móró Lajos, a Szegedi Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet műhelyvezetője: „A jövő pékjei nálunk elsajátíthatják a tésztadagasztást, a pogácsaszaggatást, pozsonyikifli-készítést — csak a kenyérsütést nem..." Akármennyire furcsa, de mégis ez a helyzet Szeged egyetlen állami pékiskolájában, ahová 68 szakmunkástanuló jár. A Petőfi sugárúti műhelyben magam is meggyőződtem arról, hogy a nagy kenyérsütő kemence elárvultan, üresen állt. Kántor János szakoktató szomorúan jegyezte meg: ilyen hideg ez tavaly szeptember óta. Az ok: a városi gázhálózatot átállították földgázra, s a kemencére biztonsági berendezéseket kellett felszerelni. A munkát a Prometheus Tüzeléstechnikai Vállalatra bízták, erre 1972. szeptember 19-re kötöttek megállapodást, de a szerelést a mai napig sem csinálta meg. A tényeket Móró Lajostól tudom. „Magam járiam Budapesten, ahol Endreffy Lászlóval, a Prometheus gazdasági igazgatóhelyettesével beszéltem, ö ígérte, hogy a műszereket gyorsan felszerelik. Ezután megjelent két szerelő — de ahogy jöttek, úgy el is mentek. Telefonáltunk, sürgettük, két napig dolgoztak, s már kezdtünk örülni, hisz egyszer begyújtották a kemencét! De korai volt az öröm, nem adták át a berendezést. Hát itt tartunk. Hiába a jelentős állami támogatás, az igyekezet, hogy ezt a csöppet sem népszerű szakmát megszerettessük — pékeket képezzünk a vállalatoknak — sajnos, zátonyra fut törekvésünk. Az itt tanuló gyerekek nap mint nap kedvetlenebbek lesznek, mert tudják, odakint normára dolgoznak majd, és ha nem ismerik az alapvető műveleteket, keveset keresnek. Nem is beszélve a másik bajról: a műhely önfenntartó, a képzést abból a pénzből kell fedeznünk, amelyet mi magunk, a termeléssel teremtünk elő. A munkaruhákat, az alapanyagot, mindent ... Eddig húsz hét elveszett számunkra, nem sütöttünk kenyeret, több mint 160 ezer forint kár érte a pékséget!" A munka értéke nem valami nagy, s lehet, hogy nem hoz busás hasznot a Prometheus Vállalatnak. Talán ezért nem fontos számára. Olyannyira nem, hogy a legutóbbi sürgető levelekre választ sem küldött. De annál fontosabb a 68 tanulónak, akik szeretnék elsajátítani a kenyérsütést. És ehhez már nemcsak a saját érdekük fűződik, hanem azoké is, akik holnap, jövőre meg azután Szegeden is jó kenveret szeretnének vásárolni a boltban. De ehhez végre a Prometheus Vállalatnak be kellene fejezni a munkát' M. L anyának visszaadni a régi munkáját, mondván, hogy kiesett a gyakorlatból, s nem tud megfelelni a követelményeknek. Az ilyen, és hasonló esetek jogosan váltják ki a panaszokat, annál is inkább, mert rendelet mondja ki, hogy a kisgyermekes anyákat eredeti munkakörükbe kell visszaállítani. örvendetes, hogy az „egyenlő munkáért, egyenlő bért" elv betartásában tovább léptek a munkásközösségek. Tavaly és idén januárban általában azonos színvonalra emelkedett az azonos beosztású, gyakorlatú és szakképzettségű nők bére a férfiakéval. Megszűnt számos indokolatlan bérkülönbség, jóllehet, még mindig akadnak problémák. Van olyan munkahely Szegeden, ahol az összes föltételek azonosak a férfiakéval, mégis a férfiak kérnek és kapnak több bért például olyan címen, hogy ők emelgetik a nehéz árukat, anyagokat. Lényeges hátrány, hogy a szakképzett nők aránya alacsony, márpedig a szakképzettség igen fontos feltétele az egyenlő bérezésnek. Igaz, több vállalatnál szerveznek szakmunkás-tanfolyamot, a konzervgyárban, ráadásul mindenféle tankönyvet, főiszerelést megvásárolnak a tanuló nőknek, munkaidő-csökkentéssel azonban sem itt, sem másutt nem tudják őket segíteni A ruhagyárban indított tanfolyam 27 hallgatója között ennek ellenére 25 nő van. Érdekes a helyzet a KSZV-ben: a középiskolába járó 106 ember közül 68 a nő, a felsőoktatásban résztvevők 27 létszámában azonban csak 7 asszonyt és lányt találunk. Még rosszabb a helyzet, ha ugyanitt a vezetőképzést nézzük: mindössze 16 nő található a 70 hallgató között. Hányszor mondogatják felelős beosztású férfiak, hogy a nőket jobban be kell vonni a vezetésbe. Mégis, ezen a téren alig történik valami, mert a vezetésre való fölkészítésre kevés helyen fordítanak gondot, tehát a szándékok többnyire csak szólamokban jutnak kifejezésre. Figyelmeztető jelenség, hogy a Szegedi Orvostudományi Egyetemen adjunktusnál tovább nők úgyszólván nem juthatnak. Valamiféle ósdi szemlélet miatt van ez így, amely szerint „nő inkább oktatómunkára alkalmas, mintsem tudományos klinikai munkára". Ebből annyi az igazság, hogy ha a szülő nő kénytelen a tudományos kutatást abbahagyni, utána a kiesést valóban nehezen pótolhatja. Ennek ellenére tarthatatlan a fentebb idézett szemlélet, márcsak azért is, mert a nőkbe hovatovább olyan kisebbségi érzést táplál, amely gátolhatja őket jogaik határozott kiharcolásában. Semmivel sem magyarázható, hogy az orvosegyetemről külföldi kongresszusokon részt vett 84 személy között mindössze 13 volt a nő, vagy a tanulmányi útra kiküldötteknek alig egyötöde stb. Annak csak örülni lehet, hogy a Volánnál három női osztályvezető dolgozik, de sajnos, jóval több a negatív példa. A túlnyomórészt r«Aket foglalkoztató ruhagyárban egyáltalán nincs első számú női vezető, a többiek között is kevés, ami mutatja, hogy a párthatározat óta úgyszólván semmi sem történt. Sokat mond az is, hogy a tanácsi vállalatoknál az utóbbi években öt helyen volt vezetői csere, de még véletlenül sem kerültek nők a férfiak helyére. Mint a felmérésekből kiderül, legtöbbet a nagycsaládos, illetve a gyermeküket egyedül nevelő nők szociális helyzetén sikerült javítani. A vállalatok többségénél jutalmakat, segélyeket adnak nekik, ingyenes üdüléshez juttatják őket A szakszervezet véleménye alapján vásárlási utalványban részesültek többen a ruhagyárban, a textilművekben, a konzervgyárban és másutt. Ahol éjjeli műszakok vannak, ott kérésükre rendszerint fiamentik az anyákat, habár az éjjeli pótlék elvesztése miatt aránylag kevés az ilyen igény. Változatlanul nehéz a kisgyermekek óvodai elhelyezése, és a férőhelyek lehetséges szaporítása sem oldja meg egyelőre a gondokat Másfél évvel ezelőtt a városi tanács hat óvodában meghosszabbított nyitvatartási rendelt d, vagyis reggel 6 órától este 18 óráig tartózkodhatnak ott az apróságok. A meghosaszabbított munkaidős óvodákban az ott dolgozók munkabeosztása szerint mégis el kell hozni a gyerekeket lehetőleg délután 5 órakor, mert ha negyed 6 és fél 6 között nem ér oda a szülő, akkor nagyon udvariasan, de határozottan megkérik, hogy ilyesmi még egyszer ne forduljon elő. Az iskolai napközis ellátás további fejlesztése sem biztat sok jóval, a konyhák teljesítménye tovább nem fokozható. A párt Központi Bizottságának határozata nagyon sokat segít a problémák föltárásában, a nők helyzetének javításában. Kétségtelen azonban, hogy a lehetőségeket jobban ki kellene használni. Gyakran előfordul manapság is, hogy nem a férfiakat hívják össze az úgynevezett nőpolitikái kérdések megvitatása végett, hanem a nőket agitálják lépten-nyomon, vagyis azokat, akik egyébként is értik, miről van szó, s rajtuk igazán nem múlik a határozat végrehajtása. Csak általában esik sző legtöbb fórumon a férfiakra háruló felelősségről, de hogy kinek-kinek mit kell pontosan csinálnia saját munkahelyén, ezt kevesen tudják, vagy nem akarják tudni. Ezzel függ össze, hogy időnként az igazgatókat is be kellene számoltatni arról, hogy ők mit tettek a határozat végrehajtásáért. Nagy szükség lenne rá, hogy a pártszervezetek részletes munkatervet készítsenek, és időnként vizsgálják meg, mit valósítottak meg belőle. Nyilvánvaló, látványos eredmények nem várhatók máról-holnapra. de az bizonyos, hogy a gondos, felelősségteljes munka ezután is megtermi gyümölcséi.