Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-21 / 43. szám

SZERDA, 1973. FEBRUÁR 21. flz újítás útja „Lassúnak tartjuk az újítások elbírálását" — mondták egy szocialista brigádvezetői tanácskozáson. Ha mondták, nyilván megvolt rá az okuk: mert egy brigádvezető ilyenkor magával hozza a társak észrevételeit, tapasztalatait is, kiszűri belőle a lényeget. Ezt a vasútnál, a pályafenntartásnál sérelmezték a brigádvezetők. De nemcsak náluk fontos ez a kérdés. Mindenütt komolyan kell venni, ahol számítanak az újat alkotók, az ötletes, leleményes munkások, műszakiak hasznos javaslataira. Ami a versenymozgalomban az értékelés, ugyanaz az újító számára az elbírálás. Miután megalkotta művét, beadta javaslatát — elhiheti mindenki — nagyon várja: mit szólnak hozzá? Hogy jó, arról magában meg van győződve — másként nem adná be —, de ez a „mit szólnak hozzá?" érzés feszültségben tartja. Egy idő után túlontúl nagy feszültségben. Aztán csalódottá is válhat: ennyire nem törődnek vele? Hát akkor én miért töröm magam? Érdemes-e újból kezdeni? Természetes igény tehát, hogy a feszültséget mielőbb fel kell oldani, s megmondani: mi az értéke, esetleg hibája az újító alkotásának. Ez így korrekt. S érdeke a vállalatnak, üzemnek is. Végül is nemcsak egyetlen újításról van szó egy-egy ilyen esetben, hanem arról is: megszületik-e majd a következő javaslat, lesz-e rendszeres újító az Illetőből. S tovább menve: arról is szó van, a többiek buzduljanak-e újításra társuk sikerén, vagy kudarca visszafogja bennük a kezdeményezőkedvet. Másfelől gazdasági szempontok is azt indokolják, hogy rövidebb legyen az újítások útja, s hasznukat hamarabb érezze mindenki. Nemcsak az újító, hanem a gyári közösség érdeke is azt kívánja, mielőbb valósítsák meg az arra érdemes javaslatokat S. M. Elutazott az SZMBT küldöttsége Kedden elutazott Budapestről a Szovjet—Magyar Baráti Társaság négytagú küldöttsége, amely Sz. Sz. Novozsilovnek. a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Munka- és Bérügy: Állami Bizottság első elnökhelyettesének, az SZMBT elnökhelyette ének vezetésével a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény aláírásának 25. évfordulója alkalmából látogatott hazánkba. A küldöttséget a Keleti pályaudvaron Veres József nyugalmazott miniszter, az MSZMP KB tagja és Dapsi Károly, a Csepel Vas- és Fémművek vezérigazgató-helyettese — az MSZBT alelnökei — búcsúztatták. Ott volt A. M. Szorokin, a budapesti szovjet nagykövetség követtanácscsa és A. A. Zsuk szövet katonai s légügyi attasé. I POmUAJA Mulatság és „cellák" Idős emberek gyakran fognak tollat, hogy sorsuk szebbik vagy szomorúbb oldaláról tudassák a szerkesztőséget Műszerészek dicsérete Nemrégiben panaszkodott napon jöjjenek a műszeréegyik olvasónk a Gelkára. szek, hogy ne esetleg két Ezen a héten — lám, a jó munkanapot töltsön otthon a munkára is odafigyelnek az tévé tulajdonosa — igen volt emberek! — elégedett hangú a válasz, sorok is érkeztek a szerviz Olvasónk megelégedésére, tevékenységéről. nagyon lelkiismeretes munka Tapodi Gyula (Röszke) te- és jótanácsok után távoztak levíziója elromlott, s annak a szerelők, rendje, s módja szerint te- örülünk az elismerő levéllefonált a Gelka javítórész- nek, ám változatlanul azt legébe. Az ígéret úgy szólt, tartanánk természetesnek, ha hogy 3 nap vagy 9 nap múl- a kötelességből végzett va jelennek meg a szerelők munkáért, az előzékeny maolvasónk lakásán. A kérésre gatartásért nem járna külön — hogy az először megjelölt köszönet. Közlekedünk A postaládánkba érkezett előtt érthetetlen, mert csak a levelek eddigi tanúsága sze- szegedi őslakosok tudják, *A&szegedi Móra Tsz 79 éves rint olvasóink úgy tartják: a hogy itt valamikor rabtenyuedíjasa Drinóczky Szil- közlekedésről vagy rosszat, mető volt. veszter a szövetkezetben tar- vagy semmit. Erre az egy- „Lehetséges, hogy vélemétott idős emberek találko- öntetűnek vélt elmarasztaló nyemmel egyedül maradok" zójáról számol be. Nagyon véleményre rácáfol ezen a — zárja levelét A. I.-né. Lejólesett mindannyiunknak — héten egyik levélírónk: Pesti hetséges, mondjuk mi is. noíria __ hogy a fiatalabb dol- Lajosné (Kiskundorozsma, ha valóban komor ez a név, gozók ilyen szeretettel lát- Jókai u. 43/A). vagy komor volt valamikor, ták vendégül őket Ízlett a A február 10-én, a Bartók Ma már a régi tartalom elfinom ebéd, és igazán jól Béla térről induló, 63-as au- halványult és nem kötődik a szórakoztak délután is: a tóbusz vezetőjét. Bálint Sán- szóhoz, csupán egy villamoshosszú beszélgetéseket vi- dort dicséri meg olvasónk, megállót jelölő értelem, dám táncmulatság követte. Mint írja, a nagyon meleg A jól sikerült öregek nap- levegőben rosszul lett a bujáért a többi nyugdíjas ne- szon egy nemrégen szült kisvében mond köszönetet a le- mama. A lelkiismeretes vezevél írója a szövetkezet ve- tő leállította a járművet, és setéinek és dolgozóinak. maga szólt a mentőknek. Fehér Ilona levele a múlt Njncs ,lyen jó véleménye a buszvezetőkről Tóth Évának (Kossuth Lajos sugárút 16.) saját tapasztalatai alapján. A távolsági járatok volánja mellett ülök nem nyitják ki a két ajtó közül csak az egyi„Még ennél egy sokkal, de sokkal nagyobb autóm lesz" — válaszolta aprót ugorva, karját égbe lendítve a pöttömnyi emberke karácsonykor. Az éppen birtokba vett játékhalmazból kiemelte a kisautót, mindent betöltő berregést produkált hozzá. A csendteremtés volt a célom — az idegen mindig türelmetlen —, amikor kétségbeesett-gyámoltalanul feltettem a régimódi kérdést: aztán mi leszel, ha nagy leszel, Tibike? Még ki sem mondtam, máris szégyelltem magam érte. Most is kellemetlenül érzem magam, ha erre a karácsonyi vendégeskedésre gondolok. Az történt ugyanis, hogy Tibike szavai utáni meglepetésemben rábólogattam szülei lelkendezésére: „ugye, milyen okos a drágám!" AZ ÉLETHEZ TARTOZIK Véletlen az egész. A szülők elfogultak, Tibike is egy gyerek a mindig különben sok közül — nyugtattam ma gam később. És miért ne lehetne egy nagy autója, ha maga is nagy lesz? — Én azt gondolom, úgysem megy minden egyszerre, először lakás legyen. Ker. tes házban fogok lakni. Modern bútorokkal rendezem be, háztartási gépekkel felheti Postaláda egyik témájához. a szociális otthonokhoz kapcsolódik. A szépen berendezett otthonok többnyire elhagyott, magukra gondot nem viselő idős embereket fogadnak be. De nem mond ható minden tökéletesnek *et, a kozepsot. Miért nem ezen a téren - írja olva- lehet az utasokat mindkét sónk. Milyen más lenne, ha ajtón felengedni? - kerdezi termek helyett minden gon- olvasónk, dozottnak külön kis szobát A. I.-né (Dorozsmai út 36.) biztositanának — olvassuk a a villamosközlekedést érintő levélben. témában fordult hozzánk. — A javaslat megvalósításá- Helyesli, hogy a 3-as villanak elsősorban jelenleg mos járatain kis táblácskán anyagi akadályai vannak, olvashatják az utasok amegEgvelőre őrülünk, ha a szo- állóhelyek elnevezését. Ezek ciális gondozásra szoruló öregek közül a leginkább rászorulókat tudjuk elhelyezni a nem túl nagyszámú otthonokban. De ha lenne is erre a célra elegendő pénz, akközött azonban rábukkant egy olyan névre, amely nem tetszik neki, s ez a Rabtemető. A megállót számtalan más névvel lehetett volna jelölA primadonna Honthy Hanna nyolcvanéves 1893. február 21-én, nyom- világéletében. Mindig fontodászcsaládban született Hü- sabb volt számára a munka, gel Hajnalka. És 1973. feb- mint a magánélet. Kedvenc ruár 21-én lesz nyolcvan- szórakozása a römi. éves — Honthy Hanna. háziasszony. Lakása Remek tele a Hogy ki ő, azt az ország gazdag múltú színész emléapraja-nagyja tudja, sőt a keivel. Könyvtár, színlapok, határainkon kívül élők száz- festmények. Kitüntetések, ezrei is. ö a PRIMADONNA. Érdemes, majd kiváló műA sokszor elparentált operett vész lett, Kossuth-díjat, primadonnája, akinek neve Munka Érdemrend arany fokitörölhetetlenül összefonódott a magyar könnyűzenei műfaj történetével. kozatot kapott, alig lehet már eddigi kitüntetéseit túlszárnyalni. De legnagyobb Egy ilyen hosszú, gazdag kitüntetését az élettől kapta, pálya fordulatai nem férnek hiszen van-e nagyobb' diaegy szűkre szabott cikk ke- dala egy színésznőnek, mint kor sem biztos, hogy jót ten- ni — írja olvasónk, és egynénk a levélíró által „céllá"- ben javaslatokat is tesz. Pélaak nevezett külön szobács- dául hívhatnánk Jutagyár-, kákkaL Hiszen éppen a ma- Juta gyári sporttelep-. ÁFORgány teszi nehézzé a legtöbb megállóhelynek a jelenlegi .dós ember életét. helyett. Ez ugyanis sok utas Sárfürdő Erényi György sugárút 53—55.) (Tolbuhin letti tócsába hajtva, a kisreteibe. Tehát csak néhány röpke adat: Kislány korában került az Operaház tánckarába, és még akkor is kislány volt, amikor első szerződését kapta a Népoperába. Hajnal Hajnalka volt az első művészneve. Onnan Debrecenbe, majd Pozsonyba került náját s már akkor vetélkedtek érte a színigazgatók. A főváros vonzásának azonban ő se tudott ellenállni. Az akkor már Honthy Hanna nékorában hogy nyolcvanéves is fellép? Honthyt nem lehet leírni. Látni, hallani kell. Reméljük, még sokáig fogjuk látni, hallani civilben és színpadon az örök Csárdáskirálynőt, a magyar operettek örökös primadonSs. D, A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Honthy Han bizonyára lányt is, a papáját is lefröcs- | ven szereplő fiatal színésznő na Kossuth-díjas színművésznőnek. a Magyar Népköztársaság Kiváló művészének több évtizedes kimasokak tapasztalatát vetette költe sárral. ; végigjátszotta, énekelte, tánpapírra, amikor az utóbbi Hogy az autó tulajdonosa j colti a budapesti színházak sáros napokban közlekedő figyelmetlen volt, vagy szán- ' javát. Nagy szerepeinek, féhoz könyv kellene. elismeréséül a Magyar NépHonthy Hanna ma Budán köztársaság Zászlórendje II. autósok egyikéről írt. dékosan gázolt bele a víz- nyes sikereinek felsorolásé- gasló művészi munkássága Olvasónk a Tolbuhin su- tócsába, a tényeken mit sem garúton. az autójavító felé változtat. Aki kormány elé tolta babakocsiban a kislá- ül, annak nem lehet mentnyát. Egyszercsak elszágul- sége a szórakozottság, mégha dött mellettük egv vilá«~«- csak ilyen „balesetet" okoz, zöld Skoda, s a járda mel- akkor sem. lakik, a Deres utca 9. alatti villában, amelyet ő építtefokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Lotett, 1957-ben. Szerényen, sonczi Pál, az Elnöki Tanács csendesen él, mint ahogyan elnöke adta át. szerelem a konyhát, csak aztán jöhet a kocsi. A nyolcadikosok között nagyon kevesen vannak, akik nem képzelték még el, hogyan élnek, ha felnőnek. Amikor a pályaválasztásról beszélnek, szó esik jövendő életformájukról, vágyaikról, elképzeléseikről is — otthon és egymás között. Ez nagyon természetes, jó dolog. Baj csak akkor lenne, ha a „mi legyek?" helyett a „mim legyen?" foglalkoztatná elsősorban a pályaválasztás előtt álló fiatalokat. Akkor ugyanis nem a szakma, a pálya iránti vonzalom és rátermettség dönt a választásban, hanem mindenekelőtt az anyagi megfontolások. Egyetlen nyolcadikos diákkal beszéltem, akinek véleménye szerint teljesen mindegy, mit dolgozik az ember, fő, hogy sok pénzt keressen, „mindene meglegyen, mert az a legfontosabb". A többiek letorkolták. - Az a legjobb, ha szeretem a munkámat és még jól meg is fizetik. Lakni csak kell valahol, a lakást mindenkinek meg kell szerezni, erről ne is beszéljünk. A kocsit meg a többit pedig bárki elérheti, ha az kell neki, akárhol dolgozik. Nekem nem kelL — Könnyen mondod, de majd ha mindenki autóval szaladgál, te is meggondolod a dolgot. Amikor mi felnőttek leszünk, olyan lesz az autó, mint mondjuk ma a televízió. Nyolcadikosok és negyedikes középiskolások egyaránt úgy beszéltek modern berendezésű lakásról, autóról és hétvégi házról, mint jövő életük természetes és nehezen nélkülözhető tartozékairól. Ennél többet, helyesebben valami mást, egyelő, re nem tudnak elképzelni maguknak. jobban szeretném csinálni. Ügy, hogy ne kelljen törni magam, mert mindig azt érzem, el vagyok maradva. Jöjjön inkább más enutánam. — Kitől, vagy mitől lehet elmaradni? — A többi embertől, akiknek már jobb dolgaik vannak. A negyedikesek között hamarosan ellentábor szerveződött, amelynek tagjai nagyrészt egyetemen, főiskolán akarnak továbbtanulni. Legfőbb igényük egy majdani dolgozószoba. Ügy vélik, számukra később sem az lesz a fontosabb, mijük van, hanem, hogy mit csinálnak. De nem vitatkoznak! Bezárkózó, elkülönülő félmosollyal hallgatják végig társaikat, mint akikre nem is érdemes szót vesztegetni. — Aa ilyeneknek sohasem TAPASZTALATOK „SZÁMÍT AZÉRT..." A nyugtalanító dolgok e „határokon" belül jönnek elő. — Számít azért, hogy milyen az a kocsi. Jó érzés, ha megnézik. Nem kell szabadkozni, szerénykedni, de dicsekedni sem, magáért beszél a járgány. Nekem egy Trabant, mondjuk, nem kellene — Olyan ez, hogy egymás után jönnek a dolgok. Ha már új lakásom van, abba új bútor kell, az új bútorhoz új tévé, a nyaralóba kocsival érdemes járni, vagy ha kocsi van először, hova menjen az ember, ha nem egy víkendházba. Ha már minden megvan, kezdődik elölről az egész. — Hogy-hogy elölről? — Hát... Lehet jobbat, újabbat, nagyobbat venni. Minél előbb, annál jobb. Látom otthon, hogy egész életükben dolgoznak és alig tudnak valamit összeszedni. Csak idegeskednek, hogy ez is kellene, meg az is. Én lesz nyugalmuk, mert mindig többet akarnak, elkapja őket a gépszíj. Igaz, az ember azért is dolgozik, hogy jobban éljen. De ha csakis azért, akkor nem is tud semminek örülni. — Még keveset gondolkodtam azon, milyen lesz az életem felnőtt koromban. Minek előre képzelegni. Az a dolgom, hogy tanuljak, aztán majd meglátjuk. Nem mondom, zavar, ha egy másik lánynak sokkal szebb ruhái vannak, mint nekem, de ez csak annyit jelent, hogy jobban állnak a szülei. Majd ha midenki a maga erejére számíthat... Jól fogok öltözködni, ha otthon, a lakásban nem is lesz meg minden. Azt nem kell tudni másoknak. — Nekem mindenki azt mondta eddig, csak tanulással lehet boldogulni. Tudom, hogy ez egyelőre nem fizetődik ki, de idővel annál inkább, anyagiakban is. Nekem is lehet mindenem, csak később. A beszélgetések során mindenütt izgalom vibrált a levegőben, a várakozás izgalma. A „fölényesek" is feszülten figyeltek, senki sem maradt közömbös. A nyolcadikosok is, a negyedikesek is döntöttek már: hogyan tovább? A pályaválasztás egy időre lekerült a napirendről, ki-ki jövendő lehetőségeinek ismeretében gondolkodhat majdani életformájáról Sokféleképpen teszik. A szülői ház, a tévé, a rádió, az utcán tapasztaltak. talán legkevésbé az iskola hatására születnek elképzeléseik. alakulnak vágyaik. Néhány beszélgetésből általánosítani elhamarkodott, felületes dolog lenne. Annyi azonban bizonyos: több okos irányító szó kellene az életről. Még több olyan tapasztalat, amely valóban helyes életforma kialakítására készteti a fiatalokat. Sulyok Erzsébet t