Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-20 / 42. szám

kedd, 1971. február a A felszabadított Don Quijote Lunacsarszkij drámája Szegeden rA felszabadított Don Quijote politikai, vagy ha tetszik, publicisztikai dráma. Lunacsarszkij, a szovjet állam első oktatásügyi népbiztosa 1921-ben irta, válaszként azoknak az orosz értelmiségieknek, akik a forradalmi erőszak miatt átmenetileg szembekerültek a szovjet hatalommal. Égetően fontos kérdés volt ez akkor. Csak jellemzésül: a „humanitás nevében" tiltakozók élén a forradalmár Gorkij állt A felszabadított Don Quijote ezekkel az emberekkel vitatkozik. Anyaga — ennek megfelelően — politikai és filozófiai, szerkezete — szintén a célnak megfelelően — nem hagyományos dráma, hanem, meglepő módon, a színpadi ábrázolás később epikusnak nevezett eszközeit használja A darab mozaikdrámákból és mozaikkonfliktusokból áll. Az összetartó erő nem egy emberi szenvedély nagy íve, hanem a politikai, filozófiai gondolat, az a mondanivaló, hogy a tiltakozóknak nincs igazuk. Lunacsarszkij ezt a tiltakozást Don Quijote alakjá- zik is óket — középkoribbak ban fejezte ki. Cervantes Lunacsarszkij főuraináL Antennák és csatnrnák Mária Stella (Szakács Eszter) kormányzati rendszerek, amelyek — bárhogyan nevebúsképű lovagja a szovjet író drámájában először egy spanyol herceg zsarnoki hatalmával, később — a lázadók győzelme után — a lázadók hatalmával ütközik össze. Az erőszak mindkét hatalomban jelen van; Lunacsarszkij hősének az a tragédiája, hogy képtelen különbséget tenni a kétféle erőszak között Megváltozik a világ. Don Quijote azonban nem hajlandó erre a változásra. Ne vitassuk most, lehetséges-e Cervantes hősének ilyen értelmezést adni. Lunacsarszkij Don Quijote-ja — ettől függetlenül — viláDe erre még talán azt is mondhatjuk, nem lényeges, elhanyagolható momentum. Azt az ideológiai azonosítást azonban, amelyet az előadás a hajdani tiltakozók és a mai hippik között kimutat és bizonyítani akar, semmiképpen sem helyeselhetjük. Hasonlóság, mint mondottuk, ténylegesen és kétségbevonhatatlanul létezik. De azonosság nincs. Sót, a hasonlóság ez esetben megtévesztő: a felület rokonsága eltakarja a lényeg különbségeit Mit csinál Lunacsarszkij gosan értelmezhető és érthe- Don Quijote-ja? Magatartáto figura; pusztán ürügy és sának lényege: aktív felléalkalom arra, hogy az író pés a hatalom ellen. Megtáegy aktualis kérdést drámai- madja a herceg katonáit lag megfogalmazzon. De hogy kimentse fogságukból a azért sem erdemes egy ilyen lázadókat, fellép a bebörtönvitanak neki kezdem, mert a zi>tt ellenforradalmárok érszegedi előadásban nem egé- dekében, egyszóval nagyjászen azt kapjuk amit Luna- ban-egészében azt csinálja, esarszkij eredetileg írt Ren- amlt annak idején a Szov_ dezot adaptációval állunk jetunióban jó néhány érteiszemben — ahogyan a szín- miségi. Vagyis mit? A hatalap is jelzi. lom közelében maradva tilMi ennek az adaptációnak takozik a hatalom ellen, a lényege? Lunacsarszkij A hippik ionban nem ezt f^r1!! " mmt az csinálják. Az erőszak persze 1920 tejan a tiltakozo szov- nekik tetszik, de ők jet értelmisegiek, az ember- nemhogy nincsenek vele álszeretet, a humanizmus ne- landó, rendszeres kapcsolatvében szólal fel a forradal- ban> hanem ideológiájuk és mi erőszak eUen. Gmcz Má- magatartásuk lényege éppen tyas, a szegedi eloadas ren- minden ilyen kapcsolat radezője felfedezte, hogy ez a dikális megszakítása. Lunatiltakozás eszmei rokonság- esarszkij Don Quijote-ja úgy - " i hippimozgalom ^^ ^ eröszak elienhogy ideológiájavaL Való igaz, a _ egés2en a nyflt konflikta. hippik eppugy az erőszak- sokig _ közeledik hozzá. A ^SSSSs "Üt hippik viszont úgy, hogy tádoznak, mint hajdani elődeik. Ha a húszas évek tiltakozói csakugyan elődeik. A szegedi előadásnak ez a fő kérdése. A rendezés ugyanis e rokonság felfedezésének alapján állította színpadra a drámát Don Quijote ebben az előadásban nem középkori lovag, íanem mai hippi, aki nem volodnak tőle. És nemcsak a hatalomtól, az erőszaktól, hanem magától a társadalomtól is. Lakatlan térségekbe, pusztákba, sivatagokba vonulnak ki a városokból, s olt élik furcsa, paszszív életüket. Ez a kivonulás, ez a lemondás a cselekvésről, a társadalmi tettről, ez a hátatfordítás az egész páncélban, hanem farmerben ember! világnak: ez a hippi és térdig érő pulóverben lép a színre. A lázadók a kubai lacisereg mai egyenruhájában megjelenő szakállas gerillák. Egyedül a hercegi udvar képviselői emlékeztetnek jelmezeikben a középkorra, de ők is csak részben: katonáik hófehér acélsisakot hordanak. A mának és a középkornak ez a furcsa keveredése zavarba hozza a nézőt. Nem világos, mi az értelme például annak, hogy a hercegi udvar nem mai? Dél-Amerikában — mint köztudomású mozgalom lényege. Ezzel különböznek egyéb hosszú hajú és hasonlóan rongyokban járó társaiktól, akik között különben ezerféle ideológiai és politikai árnyalat fedezhető fel. De az erőszakról csak a hippik mondanak le, mások — ez is köztudomású — ultrabalosak, sót. a legkegyetlenebb politikai harc, az egyéni terror hívei. A szegedi előadás ellentétes dolgokat kísérel meg egyesíteni. Ez természetesen nem lehet, és nem is meggyőző: Lunacsarszkij Don — léteznek most is olyan Quijote-ja sem ideológiájáHernádi Oszkár felvétele és Don Quljota (Újlaki László) ban, sem magatartásában nem hippi. Ennek a párhuzamnak a rokonságnak a felismerését a nézőre kellett volna bízni. Az előadás a direkt azonosítással ellenkezést szült. Ha eredeti formájában láthattuk volna a drámát, a produkció sugallata valószínűleg a mai világ felé viszi a nézőt. Amit viszont így látunk, ellentmondásos: az előadás viszonya a valósághoz rossz, tisztázatlan. A rendezői koncepción belül az előadás szabatos és lendületes. Gondosan megtervezett és kidolgozott produkciót látunk, amelynek stílusa van, tempója, ritmikája kifogástalan, fordulatai, meglepetései jól szerkesztettek. Gyarmathy Ágnes modern színpadképe a rendezői elképzeléshez, a stílusosan megkonstruált látvány elemeivel többletet ad. A darab jellegéből következően a szereplők jobbára nem valóságos emberek, hanem bizonyos gondolatok, eszmék hordozói. Nem a jellemformálás, hanem a gondolatközvetités ebben a darabban a szfnészí munka lényege. Részletesen, hagyományosan ábrázolt karakter talán egy sincs a drámában. Mégis kiemelünk néhány olyan alakítást, amelyben az emberi vonások hangsúlyt kapnak. Mindenekelőtt Üjlaky László plasztikus erejű Don Quijote ábrázolását A címszerep a darabban sem szimpla figura, s ÜJlaky játékának legfőbb értéke, hogy a szerep emberi színeit sikerrel gazdagította. Elsősorban a hippilovag szenvedélyes hitét fanatikusságát formálta meg magas színvonalon; minden mozdulatán, szaván érződik, hogy hisz szerepében. Sokszínű figura Király Levente Sancho Pansaja, Tolnai Miklós szatirikusán formált Hercege, Bagó László Vermillon-ja és Marosi Károly mulatságos Porkolábja. Melis Gábornak. Katona Andrásnak, Fenyő Ervinnek és Jachinek Rudolfnak jóval hálátlanabb szerep jutott. Es főképpen hálátlan szerep jutott a nőknek. Szakács Eszternek, Déry Máriának és Martin Mártának. Nem játszaniok, pusztán megjeleniök kellett. Ráadásul Gyarmathy Ágnes furcsa, időtlennek és elvontnak ható, agyoncifrázott, valósággal biológiailag túlburjánzó, valami különleges növénvi tenyészetre emlékeztető jelmezeiben. Ökrös László A Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóságának szentesi adóállomásától kaptuk a levelet, amelyben tájékoztatni kívánják olvasóinkat a televízióvétel szegedi lehetőségeiről Igaz. az utolsó pár hónapban többször is írtunk e témáról, ettől függetlenül azonban őrömmel adunk helyt a szakmai tájékoztatásnak. A levél szerint Szeged egyes körzeteiben egy idegen tévéadó zavarja a szentesi adóállomás vételét. A szentesi tévéadó teljesítménye ugyan nem változott, de az idegen adó rontja a vételt. A rosszabb vételnek más oka is van. Amint a levél írja: a panaszok kivizsgálásánál megállapították, hogy azok számottevő részét a vevőantennák hibája okozta. A tetőkön 5 —10 éve állnak már a régi antennák, amelyek karbantartásáról többnyire nem gondoskodtak tulajdonosaik és ez bizony alaposan rontja a jó vétel lehetőséin. Másutt — bár az antennák és a levezetőkábelek még jó állapotban vannak — a szaporodó építkezések, a magas épületek rontották a szentesi adás vételét Az idegen tévéadó és a magas épületek zavaró hatásának kiküszöbölésére építette fel a posta Szegeden húsz wattos átjátszóállomását. amely a szentesi adótól átvett műsort a nyolcas csatornán sugározza. A szakemberek a következő tanácsokkal szolgálnak- ha valakinek panasza van a vételre, mindenekelőtt a tizenegyes csatornán eddig is használt antennáját vizsgálja felül, hozza rendbe és állítsa be a megfelelő irányba. Vagyis, próbálja meg a nagyobb teljesítményű szentesi adó vételének lehetőségét megjavítani. Ha enután sem sikerül a megfelelő vételt biztosítani. csak akkor célszerű a nyolcai csatornán működő helybéli kis adó vételére átállni. A szegedi adót a rókusi vasútállomás közelében helyezték el. Beállítása olyan, hogy kelet-déli irányban a város felé sugároz legerősebben. Az adó vételéhez a nyolcas csatornának megfelelő (korábban lapunkban már ismertettük méreteit) és a rókusi állomás felé irányított antenna szükséges. A szegedi relé egyelőre kísérleti jelleggel. de folyamatosan sugározza a nyolcas csatornán a szentesi adótól átvett műsort A tévé második programját egyelőre csak a budapesti és a pécsi adók sugározzák, így ennek műsorát Szeged környékén egyelőre nem lehet fogni. Nevettük Moliére-t... Háromszáz éve halott Moliére. Egy legenda szerint a Képzelt beteg mulatságos doktoravatási jelenetében érte a halál, amikor azt a szót mondta: juro — esküszöm. Azóta hagyomány, hogy a Képzelt beteg előadásait itt megszakítják, s a művészek egyperces néma csenddel adóznatk emlékének. (A valóság persze nem volt ilyen kegyes hozzá, a színész még haza vánszorgott, s az éjjel vagy hajnalra halt meg.) A napkirály komédiása, a komédiások királya volt. Aki hónapokkal ezelőtt látta a tévében Bulgakov darabját, az Álszentek összeesküvését (mely látszólag Moliére-ről, valójában Bulgalkovról és Sztálinról szól), emlékszik rá, Moliére annak a Béjnrt asszonynak 19 esztendős lányát vette feleségül, akivel sokáig együtt élt, ezért vérfertőzéssel is vádolták, mintha saját gyermekével kötött volna házasságot (XIV. Lajos nem győzte védeni az intrikusoktól). Mégsem ezért volt boldogtalan férj. Megcsalták, fölszarvaztáík; s miközben maga tisztában volt a valósággal. Armand iránti reménytelen szerelmétől nem j tudott szabadulni, rengeteget j szenvedett miatta, maradt ereje nevetni, mulatni — önmagán is. Találóan mondja Gyárfás Miklós: ..Moliére mindabból, amj életében tragédia volt — a színpadon komédiát csinált." A Férjek iskolája Leonore-jában az érett férfi szerelmére vágyó >ány az az ideál, amelynek feleségét szerette volna látni. Savanyú a szőlő? De hiszen ott a többi párhuzamIsabella, akiben a valódi Armandra ismerünk, a föl, szarvazott Sganarelle és a bölcs Ariste, akik viszont Moliére tükörképei. „A nő olyan, amilyenné formálják" — szögezi le Mensáros László Ariste parókájában, hogy ugyanez a Mensáros László a másik komédiában, a Sganarelle-ben, már Georgibus vénember-tósztjában ; tegye hozzá: attól függ. ki az a lány, mostoha- vagy ádeigyermekünkt De ez a kontra mér Szinetár Miklós leleménye. AI szombat este vetített két I Moliére-vígjáték parádés I szereposztásának ötlete: a Férjek iskolájának figurái úgy kelnek életre a Sganarelle-ben, és viszont, hogy a szereplők eljátszhassák önmaguk persziflázsát is A Moliére-darabokban általában a fiatalok szerelmének akadályozóin, a negatív figurákon a hangsúly, a komédia őrök törvényei szerint így válnak igazán nevetségessé, akció közben. Mensáros László amott józan férfi, emitt házsártos öregúr, Bodrogi Gyula a szerelmesek közt figaróskodó Ergaste. majd olyan bugyuta agancsos, akiben annyi féltés szorul, amennyi egy Otellót százszor is ledöfne. A szabadtéri Rómeójában látott Kalocsay Miklós tüzes ifjú és féltékeny kakadu, a másik főiskolás, nagyon tehetséges Szalay Edit amott körmönfont Isabelle, emitt meg eszét vesztett, szertelen kis fruska. A két pompás tévéjáték (ahová ezúttal zavartalanul szállhatnak be „kívülről" a pezsgőző kamerásak, a zenélő lllésék, sőt a műtermi reflektorok. Bodrogi taxisofőr-sapkája, bőrdzsekije sem idegen „anyag") láttán nehezen érteni, miért nem talált igazán talajra nálunk Moliére. Hisz nekünk beszél ... Vikolényi István Zenei naptár Nagy István bemutatkozása A romantika két nagyszabású kompozíciója szerepelt a vasárnapi színházi matiné programján. Brahms B-dúr zongoraversenye, mely méreteiben. hatásában inkább szimfóniának, mint versenyműnek látszik és Schumann népszerű IV. szimfóniája, mely egymásba fonódó (attacca) tételeivel a romantika jelegzetes műfajának, a szimfonikus költeménynek zenei világát előlegezi. így többé-kevésbé rendhagyóvá módosult a műsor: elmaradt a hagyományos, rövidebb lélegzetű. bevezető darab, s mindjárt a versenyművel indult a koncert Azzal a Brahms-zongoraversennyel, mely belátható idő óta — netán terjedelme, nehézsége miatt — nem szerepelt a szegedi hangversenyek programján. Itt lépett először a helyi közönség előtt pódiumra a Szegedi Tanárképző Főiskola fiatal művésztanára. Nagy István, aki a szimfonikusokkal Lengyelországban járt, akiről jó híreket kaptunk — s akinek ezúttal kissé méltánytalanul nagy erőpróba jutott a bemutatkozáshoz. Mentő körülmények fölemlegetése most igazán indokolt, hiszen a közel egyórás versenymű a nála rutinosabbak állóképességét is kikezdheti. A feladat súlyát Nagy István a rendszerint ominózus első tételben érezhette kiváltképp — annál is inkább, mert a fiatal zongorista láthatóan „idegi" alkatú, s a lámpaláz néhány pillanatra szinte bénítóan hatott rá. A nehezén viszonylag frissen túltette magát, a második tételben már érezhetően feloldódott, a negyedikben pedig olyan felszabadultan. invenciózusan muzsikált, hogy végeredményben nem csalódtunk. Nagy Istvánnak az elkövetkezendőkben játékra, sok játékra lesz szüksége —. s akkor minden bizonnyal sok örömünk telik majd benne. A koncert második részében Lukács Ervin nagy hatású, gazdag fantáziájú zenei irányításával a szegedi együttes remek előadásában szólaltatta meg Schumann IV. szimfóniáját N. L