Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-16 / 39. szám

PÉNTEK, 1973. FEBRUÁR 18. 3 Bizottsági ülés a Népfrontnál Kibővített ülést tartott tegnap, csütörtökön a Hazafias Népfront városi bizottsága, dr. Kedvessy György elnökletével. Dr. Varga Dezső, a városi pártbizottság titkára ismertette Szeged 1972. évi gazdasági eredményeit és az 1973-as gazdaságpolitikai feladatokat. A KISZ és a népfront városi bizottságának együttműködési megállapodásáról dr. Diós József alelnök beszélt A jelenlevők elfogadták a bizottság 1973. évi munkatervét Továbbra is fontos feladata, hogy a népfront V. kongresszusának állásfoglalását ismertté tegye a lakosság körében. Az áprilisi tanácsválasztások előkészítése, megszervezése is számo6 teendőt ad a népfront városi bizottságának, különösen az alkotmányjogi bizottságnak. Az elméleti célkitűzések megvalósítása szolgálatában állnak ebben az évben is a különböző bizottságok. A béke és barátság bizottság különböző rendezvényein igyekszik gyors tájékoztatót adni a nemzetközi eseményekről, a szocialista országok népeinek életéről, eredményeiről. A várospolitikai bizottság Szeged fejlesztéséről tájékoztatja majd rendszeresen a lakosságot, a művelődéspolitikai az ismeretszerzésben igyekszik segítséget nyújtani. A nőbizottság saját eszközeivel ezután is hozzá akar járulni a nők második műszakjának megkönnyítéséhez. Az információs bizottság feladata, hogy hetenként — a közvélemény hangulatát tükröző — írásos tájékoztatókat készítsen. Az elméleti munkaközösség pedig tudományos igénnyel feldolgozza a népfrontmozgalom szegedi és dél-magyarországi történet®. Tartósítás sugárkezeléssel Szerte a világon egymás után adják ki az engedélyeket az új tartósítási eljárás alkalmazására, amely az atomenergia békés felhasználásának körét bővíti tovább. Ennek az új tudományágnak és gyakorlati alkalmazásának koordinálásában, fejlesztésében jelentős szerepet tölt be a bécsi székhellyel működő Nemzetközi Atomenergia Ügynökség. Az élelmiszer-tartósítási osztály élén Vas Károly akadémikus, a Központi Élelmiszeripari Kutató Intéz® volt A tiszaszigeti rekord Sikeres esztendőt zárt a Búzakalász Tsz X fiszaszigeti Búzakalász T^z tegnap, csütörtökön tartotta zárszámadó közgyűlését, amely a község életében ezúttal is jelentős esemény volt Nieszner Ferenc, a téesz elnöke jó gazdasági eredményekről számolt be a tagságnak. Hangsúlyozta többek között, hogy előtérbe került a termelés gazdaságosságának vizsgálata, az a folyamat, miszerint a termelés mennyisége mellett az arra ráfordított munkát, befektetést is mérlegelni kell, ha egy közösség jól akar gazdálkodni. A tiszaszigeti gazdák nem panaszkodhatnak az elmúlt esztendőre, hiszen búzából és kukoricából tavaly négyszer annyit takarítottak be, mint 1963—1967 között az évi átlag volt. Ennek eredményeként több gabonát értékesítettek, mint amennyit a már jelzett esztendőkben összesen termeltek. Bebizonyított tény, hogy az igen magas szarvasmarhaés sertésállományuk számára most már meg tudják termelni a szükséges takarmányt. Hogy idáig jutottak, azt természetesen nagy anyagi ráfordítások előzték meg: talajszintrendezés, belvíz elleni csatornarendszer kiépítése, öntözőrendszerek hasznosítása. Most már kamatozott a korábbi esztendőkben kiadott befektetés. Búzából hektáronként 32,2 mázsa az átlaguk, árpából 46.3, kukoricából 50,2. lucernából 50, silókukoricából 393, takarmányrépából pedig 842 mázsa. Szántóföldi növénytermesztésük 7 millió 728 ezer forintot eredményezett, ami a tervezett összegnek 167 százaléka. Ilyen eredményt a növénytermesztésbea még nem tudott elérni ez a téesz fennállása óta. Zöldségtermesztésükben is beszédes számok érvelnek a nagyüzemi gazdálkodás mellett. ötmillió 832 ezer forint ráfordítás 1 millió 384 ezer forint nyereség® eredményezett Csupán hajtatásos kertészetük maradt el a tervezett szinttől: 4 millió 825 ezer forint árbevétel helyett 3 millió 589 ezer forintot értek el. Ebből azt a következtetést vonta le beszámolójában az elnök; ésszerűbben kell gazdálkodniuk a kiadásokkal, hogy eredményességük jobban növekedjék. Állattenyésztésükben is sikerrel zárták az 1972-es esztendőt annak ellenére, hogy nagy összegeket és nagy munkát vont el a gazdaságtól éveken át az a beruházás, amelyből végül is megszületett, és most már üzemel a Búzakalász Tsz modern, korszerű sertéstelepe. Állattenyésztésük tavaly 1 millió 835 ezer forint nyereséget hozott, ami jelenlegi körülményeik mellett igen szép eredmény. A korábbi nagy összegű beruházásokra felvett hitelek törlesztése még célszerűbb, gazdaságosabb termelésre ösztönzi a Búzakalász Tsz tagságát. Ilyen megszorítással is 13 százalékkal növekedett tavaly ennek a téesznek a tiszta vagyona, amely túlhaladta most a 90 millió forintot. Az egy dolgozóra jutó évi átlagrészesedés 26 ezer 69 forint. A tiszaszigeti téesz tagjai jó érzéssel zárhatják tavalyi munkájukat, eredményüket, amelyre biztosan építhetik a következő esztendők nagyobb sikereit H. F. igazgatója irányítja ezt a munkát. Tőle kért tájékoztatást az MTI munkatársa az élelmiszer-besugárzás eddigi eredményeiről és további lehetőségeiről. Vas Károly akadémikus elmondotta, hogy napjainkban már 11 országban i9-féle élelmiszert tartósítanak, fertőtlenítenek az atomenergia segítségével. A szakemberek a radiosugárnak éppen olyan higiéniai jelentőséget tulajdonítanak, mint amilyet a tejnél a pasztőrözés betölt. Az élelmiszerek között első helyen áll a burgonya, amely a sugár hatására nem csírázik ki, így még tavasszal is frissen raktározható. A sugárforrások segítségével a rovarkártevők is kipusztíthatok a gabonából, a. lisztből, a dióból, aszalt gyümölcsből, a zöldségből és a burgonyából egyaránt, A módszerek® már kidolgozták a kutatók, s a negyedszázados tudományos munka után a nagyüzemi alkalmazás küszöbéhez érkeztek. Gondot okoz azonban, hogy nem tudnak még pontos választ adni a sugárzásos technológia alkalmazásának gazdaságosságára. Magyarország a kutatásokban és az alkalmazásban egyaránt kiváló eredményeket ért így az élvonalhoz tartozik. Befejezésffl ®mondotta Vas Károly, hogy véleménye szerint a mennyiséget tekintve, szerte a,világon, a burgonya besugárzásának van a legnagyobb jövője, a magyarországi adottságokat tekintve azonban ajánlatos lenne a különböző fűszerek, elsősorban a paprika besugárzása is. A sugárral kezelt fűszerpaprikát Hollandia már megvásárolná, itt ugyanis engedélyezték a fűszerek sugárkezelés®. (MTI) LENGŐ CSAPÓAJTÓK Kovács III. József otthagyta munkahelyét, csaknem 20 év után. Nem volt körülötte botrány, mint ahogy sosincs ott botrány, csak úgy gondolta: negyvenöt éves korában még nem kell valakinek befulladni a közömbösség óceánjába. Még fiatal, még akarhat valamit, s talán többet is tud tenni másutt — szóval: új légkörre van szüksége. Sorsa érdekel, talán azért is, mert voít alkalmam megismerni az otthagyott munkahelyet, az évek óta jót produkáló vállalatot, hallottam őszinte, lényegbevágó vitákat taggyűlésükön, s igazgatójukról is az a véleményem formálódott, hogy erélyes, határozott vezető és egyenes beszédű. Csaknem ugyanezt fogalmazta meg Kovács is, aki műszaki szakember, s ráadásul még erkölcsi elkötelezettséget is érzett munkahelye iránt, mert a cég taníttatta, diplomáját neki köszönheti. Minek tulajdonítja hát egy ilyen ember a „légritka" munkahelyi légkört? Amit én kívülről láthattam, más „belülről"? A közvetlen munkatárs így fogalmaz: ,Igaz, határozott, céltudatos vezető. De: természetesnek veszi, hogy az általa elképzelt, az általa helyesnek tartott dolgok mindenki számára elfogadhatók. Nem veszi számításba, hogy munkatársai, beosztottjai emberek, s mint minden embernek, tapasztalataik, elképzeléseik vannak. Sőt: illúzióik, terveik és gondjaik — a munkában is. az életben is. Nem leh® fejükbe tölcsérezni se elképzeléseket, se eszméket. Csakis megszűrve, végiggondolva képesek elfogadni utasításokat. Nem hiszem, hogy egyedül én lennék ilyen. Esetleg én vagyok az, aki megfogalmazza: gépiesen nem tudok végrehajtani utasításokat, a tudatos tevékenység lehet csak igazán alkotó, s ami engem illet: nem tudok bólogató Jánosok hadába tartozni." Akkor is érdekelne, akkor is jellemzőnek tartanám a munkahelyről alkotott véleményt, ha sértett ember mondta volna. De emberünk nem az. Beosztását és fizetési szalagját nézve nem lehetne elégedetlen ember — de úgy érzi: többet tudna nyújtani, s maga magától többet kell várnia. Miért nem érezte jől magát munkahelyén, az az előbbi szavaiból is kiderült. De miért vetődött fel ilyen élesen a „kell-e nekem egyetértenem minden utasítással, s miért vitatkozzak magányos ordasként?" — nos, ez már kifejtésre váró téma. Ha egy-egy elllenjavaslat miatt ütközetet kell vívni a főnökkel, ha a javaslattevőt „lesöprik", mondván: dönteni úgyis én fogok, mert enyém a felelősség, ott a vezetési módszerről is van mit vitatkozni. Igaz, a vezetőké a felelősség, de nagyobb is, mint vélnék. Mert övék a döntés felelőssége, de abban is, hogy ne sikkadjanak el életképes, jó javaslatok, ötletek. Hiszen kialakulhat vita főnök és beosztott között, s ahol megvan ennek a légköre, hagyománya, ott a polémia is lehet előbbrevivő, ötleteket adó, végső kimenetelét tekintve: építő. Ez persze az ideális állapot, nem állítjuk, hogy mindenütt lehet vitatkozni a főnökkel, mint ahogy az is biztos: nem is szükséges, képtelenség is, hogy minden főnöki utasítást bonckés alá vegyenek. De az bizonyos, hogy ahol kialakul a vita lehetősége, ott a főnök ereje, önbizalma megalapozott; aki vitatkozni tud és mert álláspontjáról, az erős. Könnyeb az ellenvéleményt elfojtani, mint meghallgatni, könynyeb elodázni a lezárásra, döntésre váró kérdéseket — de van egy minden felelős ember számára lényeges iránytű: az elfogadtatás módszere a meggyőzés legyen, hogy kialakuljon olyan légkör, ahol érdemes kinyitnia az embernek a száját, mert meghallgatják és mérlegelik javaslatait, ahol ereje van a „kollektív bölcsességnek". Felesleges azt sugalmaznia egy vezető magata/tásának, hogy ő mindenkinél mindent jobban tud. Egyet viszont okvetlen tudnia kell: úgy kell bánnia az emberekkel, hogy lényegtelen dolgokban senki ne „okoskodjék", hogy minél keveseb erő pocsékolódjék a vitában, súrlódásokban. Mert pocsékolódik — erő is, kárba vész idő is. Vanríak ugyanis kérdések, amelyek valóban egyszemélyi döntést kívánnak, s amelyben naivság lenne, sőt káros is megkötni egy vezető kezét. Hogy a jobb varrónő a szalagon a kényesebb — s nyilván jobban fizető munkát — végezze, mint a gyakorlatlanabb, ezen felesleges akaszkodni a művezetővel, meg azon is, hogy egy kórházban melyik orvos, milyen feladatokat kap osztályvezetőjétől. Természetesen nem értünk egyet azzal, hogy aki „statisztának született", ne kapjon jelentós „szerepet", mert nyilván tehetsége szerint előbbre kell jutnia mindenkinek, az egyéni hajlamokat meg kell becsülni, sőt: a tehetség kibontakozása mindannyiónk hasznára válik. De ahogy egy színész nem teheti meg, hogy a harmadik felvonás elején a testőr helyett átvegye a király szerepét, úgy más is tartsa képtelenségnek, hogy „próba" és megbízatás nélkül egyszer csak „más" szerepet kezdjen játszani, mint amit a közös munka kíván. Sokan tett és munka helyett „javasolni", „tanácsolni" és „kiegészíteni" szeretnének, nemegyszer akkor, mikor már a végrehajtás ideje, vagy a munka neheze következik. „A szocialista demokrácia világos fogalom, magában foglalja, mégpedig nem is utolsó helyen azt, hogy rendet és fegyelmei is jelent, nemcsak a vito szabadságát" — summázta Kádár János a Hazafias Népfront Országos Tanácsa február 9-i ülésén. De ahol így fogja fel a közösség, ott nincs is felesleges „beleszólásdi", ott az erő a munkára, a közös ügyek előmozdítására összpontosulhat. Ne varrjunk mindent a vezetők nyakába! — hallja szinte azonnal az ember a tiltakozást. Nem ez a célunk! De azt minden kommunista vezetőnek, s mindenkinek, aki emberek munkája, sorsa felől dönt, tudnia kell: az alaphangot neki kell megadni. Ha tőle indul az őszinte beszéd, ha lehet vele véleményt cserélni, ha nyíltan feltárja a gondokat és számít munkatársai tapasztalat szülte tanácsaira — nem az „ereje" csökken, sőt: felszabadult őszinteséget várhat munkatársaitól. S az ilyen vezetési módszer mellett az áldozatot, helytállást kívánó feladatok kiosztása sem válik népszerűtlen intézkedéssé, de megvalósul a szocialista demokrácia nemes tartalma a rendben és a fegyelemben. Kovács III. József otthagyta munkahelyét. Érte sorjáznak ezek a gondolatok? Érte is, meg az ő esete kapcsán másokért is. Mert — hivatkozzunk a tudományra — a szociológusok felmérései azt igazolják, hogy az emberek inkább elviselnek kényelmetlenségeket. rossz adottságú munkakörülményeket, mint áldatlan munkahelyi légkört. Ha nem igyekeznek a vezetők lehetőséget adni tehetségük, munkakedvük kibontakoztatásának, ha nem számítanak alkotó aktivitásukra — elmegy a kedvük. Ha egy munkahelyen mindig ..leng a csapóajtó", s ha nem is könnyű szívvel, de elmennek régi munkatársak, az mindig figyelmeztető: baj van az emberi kapcsolatokkal. Arra idejében kell odafigyelnünk! SZŐKE MARIA 14 téli kűfzón Liebmann Béla felvétele Az ifjúmunkások gondjairól Tegnap a szakszervezetek szegedi székházában együttes ülést tartott az SZMT kulturális, agitációs és propaganda-, valamint ifjúsági bizottsága. A résztvevők meghallgatták Prágai Györgynek, a szervezési és káderbizottsá'g vezetőjének tájékoztatóját az 1973. január 26-i SZOT és KISZ KB által megtartott ifjúságpolitikai tanácskozásról, A bizottságok tagjai Nagy Lászlónénak, az SZMT kulturális, agitációs és propagandabizottsága vezetőjének előterjesztése alapján megvitatták azt, az ifjúmunkások körében kezdődő felmérő munkát, melyet a KISZ mb-vel közösen végeznek el. Az ifjúmunkások közötti tapasztalatgyűjtő, felmérő munka célja, hogy képet kapjanak a fiatalok munkássá válásának helyzetéről, körülményeiről, a fiatalok politikai aktivitásáról, közérzetükről, a munkához való viszonyukról, Egyúttal a vizsgálat alapján meghatározzák a jövő feladatait is. Ugyancsak megvitatták az ifjúsági klubok működési irányelveit, és az ezzel kapcsolatos feladatokat,