Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-14 / 11. szám

ményesek voltak a készletgazdálkodás ja­vítása érdekében hozott intézkedések. A kereskedelemben és a mezőgazdaságban a forgalommal arányosan nőttek a kész­letek. Az előző évek tapasztalatával szemben figyelemre méltó a mezőgazdasági nagy­üzemek gazdái kodásának stabilizálódása. A termelőszövetkezetek pénzügyi helyzete kedvezőbben alakult. Nincs veszi eséges állami gazdaság. Csökkent a veszteséges termelőszövetkezetek száma, és a vesztesé­gük összege. • A lakosság pénzbevételei 1972-ben mintegy 5 százalékkal emelkedtek. Az egyes jövedelemforrások között eltérő­ek a tendenciák. A munkabérjellegű jö­vedelmek 5, a mezőgazdasági jellegű jö­vedelmek 6 százalékkal nőttek. Ugyanak­kor az előző évhez képest a munkabérek gyorsabban, a mezőgazdasági jellegű jöve­delmek lassabban emelkedtek. A nem mezőgazdasági ágazatokban az átlagkeresetek alakulása — igen jelentős szóródás mellett — megfelel a népgazda­sági tervben és a megyei pártbizottság A megyei pártbizottság 1972. évi gazda­ságpolitikai állásfoglalásában megjelölt feladatok megvalósítása a párt-, állami és tömegszervezelektól is fokozottabb erőfe­szítést, jobb munkamegosztást és együtt­működést követelt A megyei, városi, já­rási és üzemi pártbizottságok, valamint az alapszervezetek gazdaságszervező, propa­ganda- és agitációs tevékenysége egészé­ben eredményes és aktiv volt. Helyesen szabták meg és közvetítették a termelő­helyek gazdaságpolitikai feladatait folya­matosan végezték gazdaságszervező és tö­megmozgósító tevékenységüket. A megyei pártbizottság 1972. évi gazdaságpolitikai állásfoglalása alapján a pártszervezetek többsége átgondolt intézkedési tervet dol­gozott ki. A termelési tanácskozásokon a munká­sok. termelőszövetkezeti parasztok és mű­szakiak észrevételeikkel, javaslataikkal, munkafelujánlásaikkal nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak a pórt- és gazdasági vezetésnek. A partszervezetek mindenkor támogatták a gazdaságvezetői kezdeménye­zéseket, a reális és megalapozott gazdasá­gi döntéseket. Figyelemmel kisérték a döntések politikai hatását, és jelezték azokat a tendenciákat, amelyek a feszült­ségek forrásává válhatnak. A szocialista bérezés elve. valamint a differenciált anyagi ösztönzés érvényesíté­se mellett szorgalmazták az indokolatlan jövedelmek korlátozását, a gazdasági élet­ben helyenként jelentkező negatív jelensé gek. feszültségek visszaszorítását. Munká­juk során sem tudták azonban sok helyen leküzdeni az egyen lősdi szemléletet. Tovább erősödött a pártirányítás elvi, politikai jellege. Rendszeresebbé vált a járási, vároai bizottságok, a megyei szék­helyű vállalati, üzemi partbizottság mun­kakapcsolata a pártszervezetekkel. Folya­matosabbá vált a gazdaságvezetés ellenőr­zése, beszámoltatása, gazdagodott az irá­nyítás, a segítés módszere. Az elmúlt év­ben a propaganda és az agitáció is sok­oldalúan magyarázta a gazdasági refor­mot, működésének hatasát. Meggyorsult a vezetési módszerek korszerűsítése. A gazdasági vezetők egy része és sok­szor egyes termelői kollektívák azonban a csoportérdekeket helyezik előtérbe a nép­gazdasági érdek figyelmen kívül hagyása val Agitációs és propagandamunkank fogya­tékossága : nem bizonyítottuk kellően, hogy a gazdaságirányítás megváltoztatásával szo­cialista tervgazdálkodásunk továbbfejlesz­tését valósítjuk meg, valamint azt sem. hogy a gazdasági mechanizmus nem eél, hanem eszköz a szocialista építés útján. A tömegpolttikat és propagandamunká­ban az elmúlt évben is aránylag sokat kellett foglalkozni az ár- és bérkérdések magyúrázásával. Nem tudtuk egyértelmű­en elfogadtatni a dolgozókkal az értékará­nyos árrendszer kialakítására való törek­vés! Helyenként még mindig erőteljesen érvényesült az egyoldalú fogyasztói szem­lélet. Propagandánk és agitáeiónk erőteljeseb­ben leplezte le az önzést, a harácsolás!, a kapzsiságot, az ügyeskedést. Az e téren végzett tömegpolilikai munka elősegítette a nem szocialista jelenségek, a kispolgári­sag reálisabb megítélését, a téves vagy torz nézetek visszaszorításét. Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy e kedve­zőtlen jelensegek leküzdésében csak kez­deti lépéseket tettünk. A tömegszervezetek jól segítették az 1972-es évi helyi gazdaságpolitikai célkitű­zések megvalósítását. Eredményesen mű­ködtek közre a gazdaságpolitika megis­mertetésében. mozgósították a dolgozókat A Központi Bizottság és a SZOT elnöksé­u 1972. évi gazdaságpolitikai állásfoglalás­ban előírt követelményeknek. A vállalatok bérgazdálkodása sokkal körültekintőbb volt. mint 1971-ben. A gazdálkodó szervek többsége csak a kedvezményezett bérfej­lesztési lehetőséggel élt. Megyénkben javult a kereskedelmi áru­kínálat, kevesebb volt a hiánycikk. En­nek ellenére egyes termékekből gondot okozott az igények kielégítése. A kiskeres­kedelem közvetlen beszerzéssel is igyeke­zett az áruválasztókot bővíteni. Nem értük el a helyi kis- és nagykereskedelmi válla­latok közötti együttműködés kívánt szín­vonalát. A kiskereskedelmi forgalom 1972-ben 5 százalékkal haladta meg az előző évit, de minden árufőcsoportban elmaradt a ter­vezettől. s az országos átlagtól. Legdina­mikusabb a fejlődés az élelmiszer-forga-' lomban (7 százalék), ütemcsökkenés ta­pasztalható viszont a vegyesipari és a ru­házati cikkek forgalmában. Ez az idegen­forgalom visszaesésével, és a lakossági jö­vedelmek mérsékeltebb ütemű növekedé­sével magyarázható gének határozata nyomán a munkaver­seny-mozgalom továbbfejlesztése egyre in­kább a part, a szakszervezet, a KISZ és a gazdasági vezetés közös feladata lett. A tömegszervezetek tevékenységében szervesebben kapcsolódott össze a termelő­munka segítése, a politikai nevelő munka es a tagság érdekeinek védelme. A párt- és a szakszervezeti oktatásban, valamint a megyei párt- és szakszervezeti iskola tematikájában nagyobb helyet ka­pott a gazdasági építőmunka időszerű fel­adatainak ismertetése, gazdaságpolitikánk mélyebb összefüggéseinek megértetése. A két megyei napilap és az üzemi lapok ez 1972. évi állásfoglalás közlése mellett rendszeresen foglalkoztak az állásfoglalás­ban rögzített gazdaságpolitikai célkitűzé­sek ismertetésével, 1 A partszervek és párlalapszervezetek gazdaságpolitikai munkájának színvonala nagyon különböző. A nagyvállalati, üzemi pártbizottságok többsége elvileg és gya­korlatilag is helyesen foglalkozott gazda­ságpolitikai kérdésekkel. Irányító és ellen­őrző tevékenységük egyik tényezője an­nak. hogy vállalatuk össztevékenysége megfeleljen a párt gazdaságpolitikai cél­kitűzéseinek. Javuló közgazdasági és po­litikai érzékkel választották ki azokat a konkrét vállalati, giazdálkodási, termelés­szervezési és értékesítési kérdéseket, ame­lyekben segíteni kell a gazdaságvezetés munkáját. Ilyen helyeken javult, konkré­tabbá vált gazdaságpolitikai, vagy szociál­politikai kérdésekben a tömegszervezetek munkája, a gazdasági és a mozgalmi mun­ka összehangoltsága. A telephelyek és gyáregységek, vala­mint a termelőszövetkezeti csúcsvezetősé­gek munkájában már sokkal több a kez­detlegesség. A szervezetileg nem önálló üzemek csak végrehajtói a nagyvállalati vagy vállalati szinten formált gazdaság­politikának Az ilyen helyeken bonyolul­tabb a koordináció, a gazdaságpolitikai elemzés és az ellenőrzés. A Központi Bizottság novemberi állás­foglalása megállapítja, hogy a pártszer­vezetek egy része nem él megfelelően a nagyobb önállóság adta lehetőségekkel, nem vállalja az ezzel járó nagyobb fele­lősséget. Megyénkben is vannak partszer­vezetek, amelyek nem elég kezdeményező­ek. Felülről várnak intézkedéseket olyan Megyénkben az 1972. évi eredmények jó alapot nyújtanak ahhoz, hogy a X. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozatait maradéktalanul végrehajtsuk. Céljaink eléréséhez a gazdaságpolitikai tevékenységünknek — az intenzív fejlődésre való átté­rést; — a termelőerők hatékonyabb ki­használását és további növelését; — a gazdasági egyensúly erősítését; — az életviszonyok további javítá­sát kell szolgálnia. Munkánkban nagy figyelmet kell for­dítani a Központi Bizottság 1972. novem­ber 14—15-i állásfoglalásában megjelölt gazdaságpolitikai feladatok teljesítésére. Megyénkben elsősorban az alábbi felada­tok megvalósítása szükséges: — A népgazdasági arányok biztosí­tása érdekében tovább kell javítani a beruházások hatékonyságát, a válla­lati tervek megalapozottságát. I-egyen minden üzem fontos feladata a szük­ségletekhez igazodó termelés gyom ütemű emelése. — A munkaerőhelyzet javítása ér­dekében a vállalatok törekedjenek a belső tartalékok feltárására. — Tegyenek további intézkedéseket az üzem- és munkaszervezés korszerű­sítésére, a kapacitások jobb kihaszná­lására, a gazdaságtalan termelés gaz­daságossá tételéért, illetve megszün­tetéséért. — A megye termelőegységet hasz­nálják ki továbbra ls az általuk kiví­vott pozíciókat az export értékesítésé­ben elért eredmények stabilizálására, a zöldség- és gyümölcstermesztés szín­vonalának javítására. — A párt-, gazdasági, szakszerve­zeti és KISZ-szervek a termelőmunka hatékonyságát segítő termelést mozgal­mak, a szocialista munkaverseny ki­szélesítése érdekében fejtsenek ki fo­kozottabb politikai aktivitást Az általános gazdaságpolitikai felada­tokon túl megyénk gazdasági ágazatai az. alábbiakra összpontosítsák figyelmüket: O Megyénk ipara rendelkezik azok kai az adottságokkal, amelyek le­hetővé teszik az anyagi termelésnek az országos tervben előírt ütemű növelését. Ipari vállalataink, szövetkezeteink akkor járulnak hozzá eredményesen a nemzett jövedelem tervezett növeléséhez, a költ­ségvetés egyensúlyának további javításá­hoz. ha jó hatékonysággal dolgoznak. En­nek során: a) A termelés növekedési üteme legyen a korábbi évekhez hasonlóan dinamikus, ügyekben is, amelyekben joguk és köte­lességük önállóan dönteni, és amihez a lehetőségeik is megvannak. A vállalati székhelyeken működő párt­szervezetek gazdaságpolitikai koordinációs tevékenysége még gyenge. Gyakran elma­radnak a gazdasági feladatokhoz kapcso­lódó tennivalók gyári, illetve a gyáregysé­gi pártszervezetekkel történő egyezteté­sével. . és érje el az országosan tervezett 5,5—6 százalékos fejlődést. A termelés és érté­kesítés az eddiginél is jobban feleljen meg a szükségleteknek. — További intézkedések szükségesek a termelőkapacitások kihasználásának javítására. Elsősorban a korszerűbb, a keresett termékeket előállító gépek ka­pacitását használják ki maximálisan. A dolgozókat anyagilag még jobban érdekeltté kell tenni a 3 műszakos munkarendben. — A gazdaságtalan termelés vissza­szorítására vonatkozó központi bizott­sági párthatározat előírja, hogy ne a veszteséges termelés egyszerű meg­szüntetése legyen az elsődleges, ha­nem az ilyen tevékenység gazdaságos­sá tétele. Nem engedhetjük meg. hogy a nyereség érdekében a vállalatok, szövetkezetek megszüntessék olyan ter­mékek gyártását, amelyekre a társa­dalomnak szüksége van. b) Megyénkben különösen nagy jelentő­sége van a népgazdaság intenzív fejlő­dését segítő kiemelt programok kö­zül a szénhidrogén-kutatásnak és -ter­melésnek. A textil- és bútoripari rekonst­rukciós programnak, valamint a húsipar gyorsított ütemű fejlesztésének: — a kőolaj- és földgázfelhasználás központi fejlesztési programjának eredményes megvalósításához a szén­hidrogén-feltárást és -termelést a ku­tatási és művelési terveknek megfele­lően kell végezni. Gyorsítani kell az újonnan kezdett feltárási programvég­rehajtását. a művelési tervek mielőbbi elkészítését. — a textil- éa textilruházati ipar re­konstrukciós programjának eredmé­nyes végrehajtása során arra kell tö­rekedni, hogy: — megvalósuljanak az. 1973. evi* tervezett műszaki fejlesztési tervek; — az új gépek minél előbb iizemel­icnek. b kezdődjön meg a dolgozók által keresett cikkek gyártása; — a rekonstrukció párosuljon a szer­vezettség színvonalának emelésével éi gyártmányfejlesztéssel; — segítse a munkaerő hatéko­nyabb felhasználását, a felesleges lét­szám átcsoportosítását, valamint a munka termelékenységének növelését; — a bútoripar fejlesztésével bizto­sítsák a beépített bútorok gyártásának növelése mellett a korszerű, olcsó tit­kán bútorok termelését is A modernebb technológiai eljárások alkalmazását biztosító, korszerűbb gé­pek beszerzésének gyorsításával segít­sék a termelékenység gyorsabb ütemű növekedését; — a megyei húsipar fejlesztése az országos húsprogram jelentŐ6 része. Ezért fontos feladat a szegedi beruhá­zás tervezett ütemű megvalósítása. O A mezőgazdaságban dolgozóktól, kommunistáktól az 1973-as év nagy erőfeszítéseket követel, hiszen a gazda­sági év indítása — a szélsőséges időjá­rási tényezők miatt — nem mentes a problémáktól, A kenyérgabona és takar­mánybúza jó részét későn vetették el. Ez károsan befolyásolhatja a jövő évi ke­nyérgabona és a tavaszi vetésű növények terméseredményeit. a) A népgazdasági terv a mezőgazdaság bruttó termelésének kétszázalékos emelé­sét irányozza elő 1973-ra. Ezen belül: — a növénytermesztésben a kenyér­és takarmánygabona-szükséglet meg­termelése fontos népgazdasági és üze­mi érdek; — előbbre kell lépni a cukorrépa­termelés bővítésében az alkalmazott technika fejlesztésében: — nagyobb figyelmet keB fordftani a fejlesztési eszközölt gazdaságos fel­használására. A munkacsúcsok idején a mezőgazdasági üzemekben összehan­golt munkaszervezésre van szükség. A termelés műszaki, technikai fejlesztése mellett nem hanyagolható el a táro­lás, szállítás stb. feltételeinek bővítése sem; — további intézkedéseket kell tenni a nagy élőmunka igényű termékek komplex gépesítésének megoldására. b) Megyénkben a kedvező adottságok köve'le/tében nagy jelentősége van a zöldségtermesztésnek éa az állattenyész­tésnek. Ez megköveteli, hogy ae ide «o­A partszervek és pártszervezetek gazdaságpolitikai agitációs és propaganda tevékenységének tapasztalatai H Áz 1973. évi gazdaságpolitikai feladatok

Next

/
Thumbnails
Contents