Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

SZERDA, MIS, JANUÁR 8. 5 Késedelem nélkül POSTÜtU Követendő példa Ismét akadt — a szemnek oly jóleső — dicsérő levél is postaládánkban. Dr. H. Gy.­né (Kölcsey u. 4.) fogott tol­lat, hogy egy fiatalember, méghozzá a közlekedésben dolgozó fiatalember udvarias, türelmes, szolgálatkész visel­kedéséről számoljon be. Egy idős néni a központi megállóban felszállt a Rókus felé menő villamosra és a ve­zető mellől el sem mozdult. Egyszercsak megkérdezte, hol kell leszállnia, ha a szakszervezeti székházba akar menni. A fiatalember, Dobó Sándor, részletesen, tü­relmesen felvilágosította az idős asszonyt. Ennyi a történet csupán, nem több. Olyan természe­tesnek tűnik ez a viselke­dés, hogy szinte azt monda­ná az ember, szóra sem érde­mes. Pedig valljuk be, roha­nó, ideges világunkban las­san már az udvarias, előzé­keny hangnemen lepődünk meg, nem a gorombán oda­vetett szótóL A betegség minden család­ba bekopogtathat. Érthető, hogy nemcsak a beteg ember, de az egészséges férj, fele­ség vagy anya — a másikért való aggodalmában — tü­relmetlenebb, kritikusabb azokkal szemben, akiktől a gyógyulás várható. Ilyen körülmények között írta ifj. Török Imréné (Gyík u. 16.) olvasónk csaknem négyoldalas levelét szerkesz­tőségünkbe. Férje rosszul érezte magát az egyik de­cember eleji napon, kényte­lenek voltak elindulni a fel­sővárosi körzeti orvosi ren­delőbe. Amikor odaértek, a beteg ember összeesett, el­vesztette az eszméletét. Az orvosnő tárcsázta is rögtön a mentőket, azonban — a le­vélíró szerint — eredmény­telenül. Negyven percig mindhiába próbálkozott az asszisztensnő is. Közben a szívbeteg férfiben tartotta az életet a két lelkiismeretes or­vos. A mentőállomáson pedig nem volt senki, hosszú per­cekig, aki felemelte volna a telefont. Hogy mi lehetett az ok, azt most, utólag már nehéz ki­deríteni. Olvasónk agg'dó — és méltán indulatos — leve­le jó lenne, ha emlékeztet­né a mentőszolgálat telefon­kezelőit, hogy a készülék csengetése emberéletekén szól. Ezúttal a késés nem lett végzetes, a levélíró fér­jét — á levél feladásának időpontjában a II. sz. belkli­nikán ápolták. f, Petőfi-vá ros 9 9 Hideg lakások özv. Zenei Józsefné (Hu­nyadi János sugárút 35.) a DÉGÁZ-ra panaszkodik. Mint írja, október elején je­lentek meg a házban a sze­relők, s eleinte dicséretesen dolgoztak. November 20-ra azonban nem fejezték be a munkát, anyaghiányra hivat­kozva. A határidőt ekkor de­cember 10-re módosítottták. Gáz és víz azonban azóta sincs a házban. A levél ta­núsága szerint 14 család fá­zik a Hunyadi János sugár­úti épületben. Zenei Józsefné azt írja, va­lóban önként vállalták az egyhónapos áldozatot, azt, hogy lemondanak a meleg­ről, de ennek az ideje már egy hónapja lejárt. Szerkesztői üzenetek V. l.-né, Szeged, Petöfite­lep: Közöljük, hogy a ház­tartási alkalmazottak öreg­ségi és rokkantsági nyugdíját — a ténylegesen elért mun­kabérük összegére tekintet nélkül — havi 1200 forint munkabérátlag alapulvételé­vel állapítják meg. Az 1973. január 1-től életbe lépett új rendelkezések a háztartási alkalmazottak nyugdíjazási feltételeit és módját nem érintik. Lőrinczi Kálmán (Kistelek, Sörház u. 16.): Ké­rését, hogy bővebb tájékozta­tást adjunk a gépjárműadó felemeléséről, egyelőre nem teljesíthetjük, mivel mi sem tudunk részleteket. Mihelyi a rendelkezés végrehajtás? uta­sítása napvilágot lát, azt nyilvánosságra hozzák. Sajtos Ferencné (Lenin krt. 19.): Köszönjük, hogy a régi utca­nevekről szóló tanulmányra felhívta figyelmünket. Szilveszter a tévében és a rádióban Hát Igen... A fél világ ott volt a szilveszterre „vi­lágszínvonalú" díszletekkel berendezett, új négyes stú­dióban. Ha a műsor elején, a szilveszteri sok mindent megbocsátó hangulatban, el­néző mosollyal szemléltük is az önérzetes címet: Csak nálunk kapható — a műsor végére, de nem, már a köze­pére egy szól sem maradt a cím igazságát kétségbe vonó gondolataink közül. Ezt az elegáns, nagyvonalú, egyben fesztelen, vidám kavalkádot pillanatnyilag csak a tévé, helyesebben ez a mai tévé tudja produkálni. Hogy mi minden, és ki mindenki jelent meg a kép­ernyőn — nehéz lenne fel­sorolni azért is, mert a gyorsan pergő események­nek és jelenéseknek még a szüneteiben sem volt időnk az előző képsorokról beszél­ni. Tudniillik még az össze­kötők is — hol Takács Ma­rika, hol a Vitray—Antal duó — teljes figyelmet kö­veteltek. Az utóbbiak fő­ként Szellemesek és iro­nikusak voltak, mulatságo­san tartózkodók és termé­szetesen-közvetlenek, egy­szer kívül-komolyak, belül­vid árnak, másszor belül-ko­molyak, kívül-vidámak — mindig ellenállhatatlan part­nerei a külföldi csillagok­nak. Nem csodálkoznék, ha fülembe jutna, hogy Gina Lollobrigida, Bernadette La­fonte, a Kessler-nővérek, meg a többiek sokáig szíve­sen emlékeznek nemcsak Magyarországra, hanem té­vébeli két partnerükre is. Még csak egy szót a külföl­diekről : mi lenne, ha nem énekelnének ilyen sokat, és rosszul magyar nótákat? Igazán megható és kedves az igyekezetük, de talán len­ne valami — fülnek kelle­mesebb — mód rokonszen­vük és szeretetük nyilvání­tására — szilveszterkor is. Ellenben Honthy Hanna hangját még mindig jó hall­gatni. Vele, azazhogy a kosztümjével esetleg egy másik érzékszervünknek le­het baja, bár... szilveszter volt. Csak Hofival nem le­lhet semmi bajunk, hallgatni is jó, meg nézni ls, hiába bújt Odüsszeusz tógájába. A szerkesztők is erre gondol­hattak, amikor a műsor vé­gére tették, csattanónak, mulattató és szellemes csat­tanóival. A szerkesztők: éven át nem sok jót szok­tunk mondani, róluk, de most igazán kitettek magu­kért. Az év egyik legna­gyobb feladatát, a minden­féléből szőtt szilveszteri szőttes megkoponálását kitű­nően megoldották. S. E. Az utóbbi esztendők leg­hosszabb szilveszteri rádió­műsora délután 3 órakor kezdődött a „végeken", a nem budapesti színházak szilveszteri műsorával. Foly­tassa, Színművész'! címmel konferálták be, de én szí­vesebben nevezném Csorba­kabarénak. Miért? Hiába sorakoztak fel a vidéki szín­házak csapatai jobb meg gyengébb produkciókkal e műsorban, Csorba István mindenkit hengerelt. Nem­csak a konferansz minőségé­ben irányította a műsort, de írta, és mások elől el is ját­szotta. Ö biztosan élvezte. A szegedi együttesnek több jó pontot adhattunk, hiszen Ri­gó Béla és Csontos Magda aktuális problémákhoz kötő­dő jelenete túlnőtt a műsor szóviccekre, olcsó poénokra és üres patronokra épülő számain. A közreműködő szegedi művészek — Bara­nyai Ibolya, Gémesi Imre, Máriáss József. Király. Le­vente és ifj. Üjlaki László -r sem elváltoztatott hang­gal akartak nevetésre inge­relni, s a kabarék nagy át­lagában már ez is tisztes eredmény. Folytatódott a fővárosban — játékkal, vagy ahogy a műsor vezetője, Szilágyi Já­nos bekonferálta „egy kis hülyéskedéssel". Arra volt kíváncsi ez a műsor, tu­dunk-e — ha nem is mi, de budapesti honfitársaink — játszani, önfeledten, hülyés­kedve, de azért szellemesen. Sokszor rá kellett döbbenni hogy a játékot is tanulni kell, és okosan, szellemesen játszani nagyon komoly do­log. És aztán jött... Hofi, Ho­fi, akinek nincs szüksége gondolkodási időre. A Bim­bó úti KISZ-iskola klubjá­ban összegyűlt fiatalok szel­lemes kérdéseire Hofi méltó válaszait hallhattuk. Vállal­ta annak a veszélyét, hogy el kellett mondania azt is. hogy „nem tudok rá mii: mondani". Ezért nevettünk annál nagyobbakat, ha tu­dott. És többször tudott. BÜÉK — 1973! A Rádió Kabarészínházának szilvesz­teri bemutatója ... Szerkesz­tette ... Munkatársak ... Rendezte — immár a szil­vesztert kabarék sorában tizedszer, és ezer a szilvesz­ter estén már negyedik al­kalommal — Marton Fri­gyes. A Magyar Rádió kaba­réjának egyetlenje, fáradha­tatlan karmestere. A műsor a hagyományokra épült: ta­lálkozás a Krahácsiakkial meg a Humoristák klubjá­nak tagjaival, Lujzával és Jenővel, Brachfeld Siegfried nyelvtörő édes anyanyelvé­vel, Bárdi György magán­számával stb. — csak az alkalomhoz illően volt poli­tikusabb, mélyebb és átgon­doltabb, Komlós János szó­vivő, láthatatlan kézmozdu­lataira pergő műsor. T. L„ Kiskörös, Petőfi tér. Cent­rum, az urbanizálódás je­gyeivel. December végi hely­zetkép; mutatós, új kultúr­ház, emeletes járási tanács, helyi tanács, modern szövet­kezeti szolgáltató ház, tetsze­tős irodaház — bank, bizto­sító. posta —, Szarvas ven­déglátó kombinát, templom, csúnya alakú szövetkezeti áruház, és szerényen Petőfi Sándor szülőháza. Szobra. Űj vá osunk Kiskőrös. Hir­telen nőtt a Kiskunság ho­mokján, a frissen átadott kultúrházban érződik még a festék szaga, az ünnepségek íze. A ház, ahol született, egy ­szerű, fehér falú, nádtetős, fekete kerítéses. Koszorúk és tábla ékíti. Belül barna bú­torok; ágy, almárium és a láda volt a Petrovicséké. Ka­ros lócák, vitrinben jókora pipa, a falon bekeretezve kiskőrösi k ereszt elési anya­könyv, Petőfire vonatkozó adatokkal és a keresztelő­kancsó. Deszkából az ala­csony mennyezet, öt barnára festett gerenda tartja. A szülőházban és a Pető­fi Emlékbizottság kiállításán dokumentumok, szemelvé­nyek, illusztrációk, képek, mellszobrok, használati tár­gyak, tablók, a költő relik­viái. összes verseinek első gyűjteményes kötete 1847. március 15-én jelent meg — vitrin őrzi. 1848-as honvéd egyenruha, vérpiros sapká­val. Továbbá az első híradás eltűnéséről a Szabadság ne­vű lapban. „ ... A nagyhírű Bem altábornagy úr... hős vezérünk maga is szinte ál­dozata lőn túl merész válla­latának, míg koszorús nép­költőnk, a tűzlelkű P. S. — hír szerint — elveszett.. A fentiek idegenforgalmi nevezetességek is. Megél ebből a huszadik ssázad váro6a? Aligha. A járás legnagyobb üzeme a Kiskőrösi Vegyes-, és Épí­tőipari Szövetkezet. 1200 em­ber kenyéradója. Hazai ta­lajból nőtt naggyá, a ma­gyar ipar terem tés egyik ész­szerű, ökonomikus módján. Az országos rangú szövet­kezetnek legjelentősebb ága­zata a lakossági szolgáltatás. Fodrászattól kezdve, elektro­akusztikai javításokig, autó­saerei fsekig. Üj műhelyekre, beruházásokra, saját erőből áldoznak. A dolgozók mun­kakörülményei jók, esztétikai szempontból kifogástalanok. Annak idején a bukósisa­kok gyártását vállalták. Pár hónap alatt 400 nőt állítot­tak be munkára, akik azelőtt háztartásban foglalatoskod­tak. Napjaink slágere az egységes légfékszedép, ma­gyar szabadalom alapján. Ez a szerkezet fokozottan biz­tonságossá teszi a fékezést, használható minden típusú légfékes üzemelésű jármű­höz. A vegyes profil, sokoldalú­ságuk a jellemző. Gyorsan alkalmazkodnak a piaci igé­nyekhez, különösen kapósak napjamkban a háztartási létt rák, Hollandia, Ausztria. Ja­pán, Lengyelország. NDK ez­res tételekben vásárolja So­rolhatjuk; autókra szerelhe­tő csomagtartókat, vastömeg­cikkeket, körfűrészt, szalag­fűrészt készítenek. Fodrász­üzleteik, kozmetikai szalon­jaik a szépség műhelyei. Építőipari részlegük nélkü­lözhetetlen. Saját fejleszté­sük megvalósítója, házi kivi­telezésben készültek el az új telepedi, műhelyek, szociális létesítmények, központi szol­gáltatéházuk. Ugyanakkor a városfejlesztés eszköze. A Batthyány utcai 120 1-Írásos lakótelepen korszerű lakáso­kat épített a szövetkezet. A 160 személyes diákott­honnál, s a sorakozó bérhá­zak előtt kövesút készül. Oroszi János nyugdíjassal fi­gyeljük. Kannában cipeli az olajat, tüzelni. — Ez a módi — mondja —, hordom. Időmből telik. Másfél éve kapom a nyug­díjat a Vegyes- és Építőipa­ri Szövetkezettől, havi 1005 forint. Pénz az. Huszonhat évet dolgoztam, tizenhatot a ktsz-ben. Cipész a szakmám, de betegeskedtem, és végül vállaltam, ami jött, segéd­munkát is. Egy hold szőlőm van. Boldogulok vele, idén 35 hektó borom termett. Elé­gedett lehetek. Szépül a vá­ros ls, szívesen csinosítjuk, ennyit igazán megtehetünk magunkért, Petőfiért. Az áruház belül gazdag, a kínálat városi színvonalon. Vásárlók. Fiatalak, idősek. Sokszoknyás nénikék. Érkez­nek Ka-ikantyú, Csengőd, Tabdi, Akasztó, Páhi, Kecel, Soltvadkert területéről, to­vábbá öregcsertő, Szakmár, Homokmégy és Drágaszél ha­tárából. Forog a forint Kis­kőrösön az egy lakosra szá­mított kereskedelmi árufor­galom 14 ezer forint. Öreg paraszt csizmát nézeget. A néne meg papucsot, amiben nyaranta a főutcát is meg­járhatja. Fiatal, fekete hajú asszony, műszőrme bundá­ban. Presszósnő. Illatszer­osztályon válogat — Szeretek itt lakni. Az utóbbi években sokat fejlő­dött Kiskőrös, reméljük. így halad tovább is. A kulturális lehetőségek edég mostohák, van itt ugyan mozi, de a mai igényekhez mérve, erősen el­avult. Az új művelődési ház­nak nagyon örülök. És a be­tonutaknak. * Két és fél évszázados fenn* állása alatt több olyan ese­mény történt, amely az utó­kor számára is jelentős. Ki­etlen vidékén virágzó telepű. lés született Ipart teremtett, kapott. Tíz esztendei tudatos fejlesztés után város lett Kis­kőrös. Belterületén 11,5 ezren lak­nak, vonzáskörzetében 40 ezernél is többen. Népessége az utóbbi évtizedben 1460 fővel növekedett. 120—150 la­kás épül évenként. Gyara­podnak a munkaalkalmak, a foglalkoztatottak mintegy 7® százaléka nem mezőgazdasá­gi ágazatokban dolgozik. Szakorvosi rendelőintézete^ gimnáziuma és szakközépis­kolája, textilteldolgozó üze­me, kenyérgyára, ipairitanuló iskolája stb. van az új város­nak. És a mezőgazdaság. Egy állami gazdaság, három szak­szövetkezet boldogul az aranyhomokon. Lakói szere­tik. Szeptember közepétől napjainkig 2,5 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. Árokásástól parkí­rozásig. utak, játszóterek épí­téséig. A városi rang kötelez. Elő­legezett bizalom. Folyama­tosság a jövő munkálkodá­sában. Péld.a és eredmény. Boldog város. „Petőfi-vá­ros." Sz. Lukács Imre Petire emlékezik a Tiszafái A Tiszatáj most megje­lent, ez évi első száma gaz­dag összeállítást közöl Petőfi születésének 150. évforduló­ja alkalmából. Az összeállí­tásban Csiki László, Tömöry Péter, Pintér Lajos verseit, Annus József elbeszélését, Katona Imre, Csoóri Sándor, Lászlóffy Aladár, Bori Imre, Sulyok Vince, Kozma Dezső és Váradi Sternberg János tanulmányait olvashatjuk. A. Petőfi-életrajz kérdéseiről beszélgetést közöl a lap Fe­kete Sándorral. Szegedi művésiekfcel: Petőfi-emlékest Kiskunfélegyházán MlES-iaelsilc Az új év első órájában tíz gyermek született hazánk­ban. Budapestnek csakúgy mint tavaly „egykéje" volt, vidéken kilenc csecsemő lát­ta meg a napvilágot. Közü­lük éjjel két órakor sorsolás­sal döntötték el az „elsőt", azt, aki megkapta az Állami Biztosító 20 ezer forintos. 18 éves korban készpénzben fel­vehető életbiztosítási köt­vényt. A főváros első újszülöttjé­nek kiléte nem volt komnii­kált, hiszen az első óra egyetlen ÁB-bébije a János­kórház szülészeti osztályán jött a világra, neve: Soós Ágneska. A százesztentős Budapest, s egyben az Ál­lami Biztosító 25., „jubileumi bébijét" hétfőn köszöntötték a János-kórházban. A vidéki elsőt, Kiss Dénes­két — aki az egri megyei kórházban született — ked­den köszöntötte az ÁB kép­viselője, s adta át a vidék első újszülöttjének járó 20 ezer forintos életbiztosítási kötvényt. Sokszor elmondtuk már, hogy az ünnep új, eddig rej­tett értékek felfedezésére és felfedeztetésére is alkalom. Petőfit nem kell „újrafelfe­dezni", de azért a sok-sok emlékműsor mindegyike tar­togat meglepetést, talán a közönség minden tagjának mást. Az ünnep fénye éle­sebben láttatja a költő ar­cát, hangulatában erősebb érzelmeket keltenek jól is­mert sorok. Az évforduló ünnepi ren­dezvényeinek sorában szom­baton Kiskunfélegyházán tartottak Petőfi-emlékestet. A művelődési otthon színpa­dán a Szegedi Nemzeti Színház művészei: Mentes József és Kovács János mondták el Petőfi verseit, Erkel Ferenc operáiból a legszebb áriákat és a költő megzenésített költeményeit Karikó Teréz, Horváth Esz­ter, Gregor József és J»» hisz József adta elő. A sze­gedi művészek vendégsze­replése többféle „meglepe­tést" hozott. A jól szerkesz­tett, egyórás műsorban Men­tes József Petőfi legismer­tebb verseit úgy tudta el­mondani, hogy az „így még nem hallottam"-érzetet kel­tette, Kovács János pedig Az őrült rendkívül szuggesz­tív előadásával aratott si­kert. Ezen az esten mutat­ták be először Vaszy Vik­tor érdemes művész négy új szerzeményét A négy Pető­fi-vers megzenésítésére és bemutatására az ünnep adott alkalmat, és az est legna­gyobb, örömteli meglepetését jelentette Kiskunfélegyháza közönségének. /e^yef^ a^iéaáut ttJsu/uf AZ Mmmmam UVUt^M AUAMí CAZDASAÍOK TE&MéifUdÓL Bp. 5341)

Next

/
Thumbnails
Contents