Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-05 / 3. szám

6 PÉNTEK. 1973. JANUÁR S. SPORT 9 Hármak"— „Vendégjáték" az NB l-ben A SZEOL férfikosarasok szerepléséről .'".íjnos, a SZEOL férfi ko tavasszal elszalasztott lehe- negatív jellemzője voM s.'.rlabdacsapatával kapcso- tőségeket már nem tudták csapatnak — talán riiTinta Három lábtörés Tulajdonképpen négy láb- hálffy törésről kellene beszámolni, III. osztál; a Bordányl SK labdarúgócsa pa­kkos egy évvel ezelőtti öröm pótolni, tiszavirág életűnek bizo- Magukról nyúlt. A nagy várakozás, bi- szólva igen találó zakodás, amely az NB I-ben edző véleménye: de Bánfalvinak, a SZEOL já- tának játékosa. Bordányban tékosának súlyos sérülésével, a helyiek a Röszkével ját­amelyet a Vasas elleni talál- szottak, s a rendkívül mély, lanság az oka — hogy csak kozón szenvedett el. már vizes, sáros pályán egy _be­a játékosokról akkor tudtak, mertek igazán részletesen foglalkoztunk. Faragó játszani, ha nem volt tétje a mérkőzésnek. Mint a Sze- törós adódott az őszi "idény csúszó szerelés közbei) Béla , . ... , . , ... elesett, és csak nehezen kelt Ezenkívül meg tórom lab- fel Nem gondoltak, hogy sé­történő szereplést megelőz- _ Ha minden játékosom séden lejátszott Bp. Honvéd folyamán a Csongrád megvei te csalodassal zárult Azok- jobban odafigyel, minden és a Csepel elleni találka- labdarúgó-bajnokságokban. A nak lett igazuk, akik meg- eaves mérkőzésből lelkiisme- zon- Ha viszont eselyesek • -- • • „Hatok" 2:0 (0:0) Szerdán este eléggé gyér érdeklődés mellett került sor a londoni Wembley-stadion­l>an a Közös Piacba belépett három új ország válogatott­jának és a „régi hat" leg­jobbjainak mérkőzésére. A ,.hármak" csapatában angol, ír és dán játékosok kaptak helyet, és amint a jelenté­sek közlik, egyáltalán nem tisztelték a ..tekintélyt", 2:0 (0:0)-ra verték a Becken­bauert, Müllert és Netzert felvonultató „hatok" együt­tesét A győztes csapatnak sir Alf Ramsey angol, a vesz­tesnek Helmut Schön nyu­gatnémet szövetségi kapitány volt a vezetője Összesen harminchatezer néző váltott jegyet, s ez mí­nusz rekordnak számit, ami eddig válogatott mérkőzésen 41 000 volt. A két csapat összeállítása ez volt: „Hármak": Jennings (ir) — Storey (angol), Hughes (angol) — Bell (angol), he­lyette a második félidőben Olsen (dán) játszott, Hunter (ír), Moore (angol) — Lori­mer (skót), Giles (ír), Stein (skót), B. Charlton (angol), Jensen (dán). Ball (angol) a 90. perctől játszott „Hatok": Piot (belga), ké­sőbb Zoff (olasz) — Trésor (francia) Suurbier (holland) váltotta a második félidő­ién, Vogts (nyugatnémet) — Blankenburg (holland), a he­lyére Krol (holland) állt a második félidőben, Becken­bauer (nyugatnémet), Nees­kens (holland) — Grabowski (nyugatnémet), van Hane­gem (holland), a második félidőtől Wimmer (nyugat­német), Mtiller (nyugatné­met), Netzer (nyugatnémet), Bereta (francia). Góllövő: Jensen és Stein. SOROKBAN A Palermo olasz labdarú­gócsapatot 450 000 lírára büntette a fegyelmi bizott­ság, mivel szurkolói bajno­ki mérkőzésen „minősíthe­tetlenül" viselkedtek. Gyü­mölccsel. üvegekkel dobálták meg a játékvezetőt és két segítő társát. * Az angol Liga-kupa elő­döntőjének visszavágóján a Norwich City l:0-ra győzött a Chelsea ellen, és mivé', az első mérkőzést 2:0-ra nyerte, bejutott a döntőbe ahol március 3-án a Totten­ham Hotspur lesz az ellen­fele a Wembley-stadionban. A Tottenham a Vohver­hamptont győzte le az elő­döntőben 4:3-as .összgól­aránnyal. * Az W7(>. évi montreali nyári olimpiai játékok szer­vezőbizottsága 25 millió dol­lárért adta el az ABC (Ame­rican Broadcasting Corpo­ration) amerikai televíziós társaságnak a nyári játékok közvetítésének jogát. * Sidnevben a nemzetközi teniszversenyen a férfi egyesben a negyeddöntőket bonyolították le. Bárányi Szabolcs vereséget szenve­dett az ausztrál Rosewáll­téi * A jégkorong Világkupa küzdelmeinek befejezése után — amelyen a szovjet icálogatott Moszkva néven szerepelt — Bobrov, a szov­jet együttes szakvezetője nyilatkozott az újságíróknak. Elmondta, hogy a világbaj­nok gárda inkább játszana ismét mérkőzéssorozatot a kanadai profi liga váloga­tottja ellen, sem mint egyes klubcsapatokkal, mivel „sze­retnénk elkerülni a csak fi­zikai összecsapásokból álló találkozókat". igazuk? Több — objektív hozzáállással, és szubjektív — összetevő- felkészüléssel lehet, je is van. most ismét az NB A korai rajt miatt a fel- küzdhetnénk! készülésre mindössze egy hó­nap állt rendelkezésükre. Ráadásul éppen ekkor tata­rozták a Rókusi Tornacsar­nokot. Így igen kevés spe­szegedi, illetve szegedi járás- hozták szegedre, és azonnal sérültek gjpszbe tették a lábát. Nem jósolták, ez a gárda képte- 7eü\ér~dést~Vsináltak~volna voltak, ez a tudat szinte SSdt^leW^^ érZe" len helytállni az első osz- _ másként alakulhatott vol- béklyókat rakott rájuk; . .?> labdanieók tályban. Hogy miért lett ^ SOrsunk. Esetenkénti jobb rendre alul maradtak, igen ucu duucu m " sportszerűbb sokszor minimális pontkü­hogy lönbséggel. És ilyenkor a I-ben kulcsemberek sem tudták azt hozni, ami ezeken a utolsóelőtti fordulóban rülése súlyos. Saját lábán ment le a játéktérről, majd — mivel később erős fajdal­gépkocsin be­meg. maradt azonban sokáig a ját­mérkőzéseken a győzelemhez szőtt üorozsma—Kender ta­Magda Péter, a KSZV SE kórházban, hanem hazaszál­(Szegedi Kender) kapusa az lítatták, és csak időnként ke­zelésre tért vissza. A sérülésekkel kapcsolat­VZ^J^H^-O iJít^tón^ feltétlenül szükséges lett lálkozón sérült meg súlyo- ban megállapítható az a régi h^v keuir iátéknT Melt volna' Nagyban befolyásol- san. Már a 4. percben abba igazság, hogy a labdarúgó­mén az NB I követeimé- a csaPát esetenkénti já- kellett hagynia a játékot. A kapusok gyakran nagyon ve­nvríneki Pt mi m-'.r s fi tékát az is. hogy a centerek kapus két dorozsmai csatár- szélyes helyzetbe kerülnek. ciális edzésre volt lehetőség, ^emeic. ^ egysíkú játékukkal — Kis- ral összefutott, és a játék Ezt bizonyítja, hogv- a há­ami a későbbiekben éreztet- U^'taniA rneefe- teleki kivételével — feltű- hevében lábtörést, szenvedett, rom lábtöréses játékos közül te is hatását. A tavaszi far- iélő cseraor hiányt döntően n6en kevés P°ntot szereztek. Még tartott a mérkőzés, ami- kettő kapus. Jó lenne, ha a U UIU J^y UfoI ll/L L iCillJJÜL/clllj - - ­két hónaD alatt bonyolódott hatott bajnoki szereplésük­kel nőnap alatt bonyoiodott r0 Nem beszéJve arról> ha a kezdő ötösnek nem ment kor a szegedi 2. sz. kórház- támadók jobban ügyelnének le. Ezt. és a korábbi heti 3 edzésről 5—6 edzésre való áttérést a játékosok nehe­zen tudták megszokni. Az első mérkőzés előtt nagyon kellemetlenül hatott a fel­ba szállították. Sajnos, sérü­Feltétlen ide kívánkozik és lése nagyon súlyosnak bizo­a kapusok testi épségére. Egy-egy meleg gólszerzési le­készülésben végig részt vevő Í^J^J?1^ a játék, minden edzői elkép- elgondolkoztató, hogy a ja- nyúlt. Húrom nap után le- hetőség esetében inkább visz; zelés felborult. A csapatnak t®k^ok, í°bbsegenek csak vették lábáról a gipszet, és szahúzhatnák lábukat, mint­sportoloként van kapcsolata újból helyre kellett óll(tani hogy az ellenfélben kárt te­áz egyesülettel. Legtöbben szárkapocs. ^ bokatörését, gyenek. Persze, nehéz ilven m jrt^o.^ — ) Hasonló sérülést szenvedett a tekintetben tanácsot adni, hi­egy-két kivételtől eltekintve ^T^lllJ^^Z Szegedi Tanárképző megyei nem volt szerkezete, vezér- „„ , egynéisége, ezáltal stílusa ÍLJ525Í??!; Kisteleki András beteget sportágbeliekkel (nem fü , fniva- ~ képtelenek voltak a for- ^ labdarúgókról van szó!), osztályú csapatanak ka- alatt kell határozni. Mind­jelentése. A tavasz folya- , ,,, . . , , mán csupán egyszer játszott tXnI Más kérdS S tulajdonképpen loixeni. mas Keraes, nogy ,„ S&rSÍAff^RLftt adottságaik alapján arégeb semmilyen pusa' a görög származású két kapus lábtörése még gól juttatásban (munkaidö-ked- Kimelasz .Tannisz. ö a Sfce- nélküli állásnál történt. Te­vezmény stb.) nem részesül- gedl Postas ellen! taIálko" hát Dorozsman es az Ady elleni mérkőzésen. Hiánya SUSSMEL. Itf S- ^lyzetüket összeha'- ^ ^ ^J^l™^*^ lemi, egyben játékirányítás­pótolhatatlannak bizonyult, sokat gyengült a csapat, fő­sonlítva a többi NB l-es ko­sárlabdacsapatéval megálla­leg a táblák alatti játékban. ™ » 'AZá ^hatjuk: a SZEOL eleve ror? héte" át. Ktta8® Aranylag kö vált harcképtelenné. A sebé- a küzdelem. Ez azonban nem szeti klinikán kezelték hú- lehet ok arra. hogy valaki­gyözelmet hozó szereplés már magában hordozta a játékosai kimondottan sport­szeretetből. áldozatokat vál­eentert játszó Kisteleki, a bukást, ami a bajnokság vé- kiestek ÓebWM°l lalva csin• amit csinál aén be is következett. StíafiXl; Faragó, akik több-kevesebb nek a játék hevében a lábát Aránylag könnyen meg- törjék. M. K. úszta a szárkapocstörést Mi­nak! Most ismét kezdődhat sikerrel oldották meg felada- elölről a tervezgetés, a re­tukat. Az utóbbi viszont ménvkedés. Faragó edző na­Az első forduló befejezése után, játéklehetőséget nvúit- ősszel kezelő emberként nem gyon bízik játékosaiban, Jesz va a fiataloknak, az együt- jutott szóhoz, tes benevezett az Olimpiai A küzdenitudással, a tak­annyi betyárbecsület ben­nük, hogv- megmutatják, vé­letlen volt a kiesés. Persze Kupa küzdelmeire. Ez a tö- tikai figyelemmel is akadt csak reménykedni kevés, sok kora e,lenáre is aktívan te­rekvés kevés sikerrel járt. probléma bőven. Ha egy-egy Akiknek igazán kellett vol- találkozón nem ment úgy a na, a vizsgaidőszak miatt játék, mint ahogy szerették nem játszottak. így a csa- volna, hamar beletörődtek patformálás terve kútba sorsukba, feladták a küzdel­esett.' Az őszi felkészülés met. Taktikából is többször sem úgy sikerült, mint ahogy elégtelenre vizsgáztak. Ta­dr. Faragó József edző el- Ián legjobb példa volt erre képzelte. Már augusztus ele- az itthon játszott Csőszerélő jén elkezdődtek az edzések, elleni sorsdöntő mérkőzés, de ezeken nem mindenki Ha akkor győz a SZEOL — vett részt. Mindemellett meg bennmaradt volna az NB I­kell jegyeziyi. a csapat ősz- ben! Persze, nem volna he­szel volt eredményesebb, de lyes, csak e találkozó szám­ez kevésnek bizonyult: a Iájára írni a kiesést. Egyik múlik a játékosokon, de az egyesület segítségnyújtásán is! "iyürki Ernő Kökényesi-emléklcupa Tizenöt éves atlétikai ver- versenybíró társa, Beke RÓ­senybírói tevékenység után, bért, Dudás Lajos, Keszthe­1971. májusában hunyt el lyi Gábor, Kiss Antal, Kő­Szegeden Kökényesi István, vári Bertalan, Monostori Ti­A 72 éves sportember idős bor és id. Reigl Endre ku­pát ajánlott fel, amelyet 1973-ban lehet első ízben el­vékenykedett: haláláig tagi" volt a Csongrád megyei At- nyerni. A Szeged városi me­létikai Szakszövetségnek. Emlékére nemrégiben hét Labdarúgó-bajnokságok TABTALEKBAJNOKSAG n. csoport: 9. SáncJorfalva 10. Röszke 9 12 6 13-21 9 2-7 11-37 III. csoport 1. Sz. Kender 2. Sz. spart. 3. Alsóváros 4. SZEOL ifi n. 5. Kender III. 6. SZEOL ni. 7. Sz. «p. n. 8. Tápé 9 6 1 2 39-14 13 u Kistelek 9 6 1 2 30-12 13 Textiles ifi 9 6 1 2 20- 9 13 3" A'Sy«> 9 4 4 1 21-13 12 Po?tás 9 3 3 3 10 21 9 5" K>s*"mb°r 9 3 3 3 -0-21 9 Földeák 9 .2 4 3 17-21 8 Tanárképző .9 3 2 4 16-24 8 8. Deszk 9 3 - 6 12-27 6 9. Szőreg Ifi zei futóbajnokságon a fel­nőtt férfiak részére meg­rendezendő rövidebb távú versenyt. az* úgynevezett „kismezeit" ezentúl Köké­nyesi István emlékverseny­ként rendezik meg. Ez volt ugyanis az a versenyszám, amelyen 1971-ben utoljára bíráskodott a versenyzők 8 7 - 1 33- 5 14 8521 2g-io 12 kedvenc Pista bácsija. 8 4 2 2 18- 9 10 8 5 - 3 22-19 10 8 3 2 3 20-13 8 8 3 14 13-24 7 8 2 15 15-23 3 8 116 11-28 3 8 116 15-42 3 A kupa örökös vándordíj lesz, vagyis a versenyszám mindenkori győztese egy esz­tendeig őrizheti a serleget. 156. Gábor sokáig nézett a Boszorkánysziget felé. nem tudta eldönteni, hogy a sors kegyének vagy csapásának tekintse-e. hogy Pista mindezt nem élhette át. Talán újabb csalódástól menekült meg? Mert Sarolta most eltűnt, s lehet, hogy soha többé nem kerül elő. Emlékét csak egy olvasatlan levél őrzi, mely ott hever most Pista asztalán. Már legutóbb is, mikor meglátogatta az öreg Pintért (az asszony már kint volt a tanyán) erős kísértést érzett, hogy a levelet felbontsa és elolvassa, esetleg csak megsemmisítse. De az utolsó percben mégis megtántorodott, hátha van benne valami utólagos elégtétel, mely fogságban sínylődő barátjának erőt ad élete újrakezdésé­hez. Pár nap múlva ez a föltevés és reménység is elvesztette értelmét, mert Zentárói az a szomorú hír érkezett, nem hivatalos forrásból, s így va­lódisága mindvégig bizonytalan maradt, hogy a gőzhajóról a csónakokba átrakott szinházi kel­lékek egy része, s velük néhány színész is bele­fordult a Tiszába. A kellékek elmerültek, de a színészeket sikerült kimenteni a jeges árból, ki­véve Enyváry Saroltát. A hír sokakat lesújtott, sokan meg is könnyezték a S2iép fiatal énekes­nőt, de biztos értesüléseket senki sem kapott a szerencsétlenség körülményeiről. Lehet, hogy csak rémhír volt. De akkor a város már olyan végzetes válságba került, hogy mindenki magá­val volt elfoglalva, a részvétre már senkinek sem futotta erejéből. Gábor is csak sóhajtott, „így minden megoldódott" — mondogatta, aztán azon buzgólkodott tovább, hogy mentse övéit. * A főügyész, akinek több futár állt rendelkezé­sére, hogy akár óránként értesíthesse a vizügyi bizottságot észrevételeiről, de őt is tájékoztat hassák a partokon sűrűn elhelyezett szolgálatot teljesítő őrők és felügyelők, éppen az imént vet­te tudomásul, hogy a felsőváro&i kősarkantyú mögött a váz fokozódó sebességétől veszélyes tí­mány k^etkezett, s a megrémült partlakók tőle kérnek segítséget. Rögtön intezkedett is, hogy néhány kocsi követ szállítsanak a kérdéses hely­re, s ezzel fékezzék meg az örvénylő folyó pusz­títását. Persze a szükséges pénz kiutalásáról sem feledkezett meg, mert bizony egyre nehezebben lehetett munkást találni, aki ne magára és cs-a­ládjára gondolt volna elsősorban, s a közérdek mellőzésével inkább övéit kívánta volna bizton­ságba helyezni. Tódult is a nép a város felé, s még a katonaság sem tudta őket feltartóztatni. Két-három fuvaros azért még akadt, akik a főügyész utasítására elvégezték a rájuk rótt munkát, s nem voltak sem arcátlanok, sem túl­zottan követelőzők, amikor a kövek szállításúért magasabb bért kértek, mert tény, ami tény, a nagy terhet, s a kátyús, süppedős utat a lovak sínylették meg leginkább. De rossz hírek érkeztek Percsoráról is, ahol Várady és Szekerke a halászbárka után egy öb­lös és sok személyt befogadó gabonaszállító ha­jóba költözött, ott éltek együtt a kubikosokkal, szalmán aludtak és szalonnát ettek hagymával, parasztosan, köröm közül, s ők maguk is segí­tettek lapátolni a földet, melyet széles dereg­lyék hoztak, kevésbé veszélyeztetett területekről, mert a keresztgát koronáján szekér már nem közlekedhetett. A víz különben is színeit a töl­téssel, kockázatos lett volna megterhelni, mert esetleg egy mély keréknyom is elég lett volna ahhoz, hogy a végzetes gátszakadás bekövetkez­zék. ötszáz fogadott munkást irányított a fő­ügyész teljes felszereléssel Percsorára, s őszintén aggódott, hogy ez is elkésett dolog már, mert az egyik futár arról számolt be, hogy Vártónál és Marásztánál a gát már málladozik. Közben Réczey mérnök is meglátogatta, aki nyilván hitelt adott Herrichnek, mert azzal igye­kezett megnyugtatni a barátságtalan főügyészt, hogy ha a percsorai gát átszakad is, a víz a Fe­hér-tó érintésével a Matyéren keresztül vissza­folyik majd a Tiszába, vagyis a várost megke­rüli, s így arra veszedelmet nem hozhat. S e felfogását meggyőző érvekkel igyekezett alátá­masztani, hangoztatta a macskási-baktói gátak megbízhatóságát, s persze ő is a vasúti töltés szilárdságán lovagolt, de a főügyész csak bólo­gatott, egészen máshol járt az esze, mert ke­vésre becsülte ennek a finomkodó, örökké úri­embert megjátszó, gigerli hajlamú mérnöknek szakmai tudását (miniszteri ajánlással "került a waroshow). s most kimondottan úgy érezte, hogy valakinek a megbízásából tette nála itt tisztele­tét, először az árvízi veszély fokozódása óta. A végén csak annyit mondott, hogy mindez bi­zonytalan még, példa eddig nem volt rá, a kö­zeli napok eldöntik majd, hogy a Tisza a mér­nökök óhaja szerint árad-e, vagy saját termé­szetének engedelmeskedik. Alig várta, hogy el­menjen. Mikor kinézett az ablakon, látta, hogy Hegedűssel találkozott, nyilván nem véletlenül, s már tudta, hogy honnan fúj a szél. Hegedűs, lévén a percsorai társulat igazgatója, a felelős­ség elsősorban ráhárult, s a nép ezt tudta róla. Természetesen a kormánybiztos is ludas volt a dologban, de őt mindenki afféle díszbábúnak te­kintette, aki nem értvén semmihez, a társulati igazgató javaslatait minden ellenkezés nélkül jóváhagyja. Nyugodtan gondolhatja, ha egyálta­lán gondol erre, hogy Hegedűs él itt, ő tudja, mit, hogyan kell rendbehozni, vagy eligazítani. És Hegedűs félt. hogy a Tisza váratlan dühös rohama leleplezi visszaéléseit, melyeket persze az őrgróf árnyékában, s az ő hallgatólagos be­leegyezésével hajtott végre. A Tisza azonban az őrgrófnál is nagyobb úr. s ha nekiszilajodik, az egész hitbizományt évekre tönkre teheti. De a nép nem a hitbizományt féltette elsősorban, még ha belőle élt is, hanem a saját kis otthonát, s keservesen megmívelt földecskéjét, s Hegedűs már előre szorongva gondolt rá, hogy hová me­neküljön a nép dühe elől, ha a folyó mégsem lesz rá tekintettel, s mindent elnyel. Késő délután Szekerke érkezett meg, puska volt a vállán, de most ő sem figyelt az egyre gyakrabban feltünedező madárvilágra, mert neki is rossz előérzete volt, s inkább a morajló habo­kat leste, melyek mocskot, tajtékot, kidöntött szalfakat sodortak lefelé, vagy nagyot loccsanva a szél egy-egy támadásától fölcsaptak a part­szegélyig, s aztán fröcskölődve szétbomló sugár­ban hanyalottak hátra. Néha azért föl-fölkapta a fejet, ha madárhangot hallott, tudta hogy most egy cankó, egy goda vagy éppen mocsári szalonka húzott el fölötte. Azt is észrevette hogy a korai tavaszt megérezvén a nád, a káka' a csáté kezd kiverődni, s a belső réteken a rel kettye is kihányja lassan zsenge barkáit De legjobban egy pár gólya lepte meg. melv dél­ről érkezett, egyenesen a Fehér-tóig, s aztán ott le is szállt, hogy élénken kelepelve üdvözölje a másik hazáját. (folytatjuk.) |

Next

/
Thumbnails
Contents