Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-27 / 22. szám

4 SZOMBAT, 1973, JANUÁR TL Vasas művezetők tanácskozásai Wanapság az ipari terme- lékát a dolgozók egyéni prob- nek érdekében a művezetők lés intenzív fejlesztésének, a lémáira fordítják a müveze- részére szakmai, politikai, gazdaságosabb termelésnek tők. Az arányokból is lát- valamint korszerű vezetés­egyik fő követelménye a ható, hogy a legkevesebb idő elméleti ismeretek tovább­gyúrak, az üzemek, a műhe- a munkások szakmai neveié- képző tanfolyamokat indítot­lyek vezetésenek javítása, az sére, a jobb munkaerkölcs, tak a FÉG makói gyáregy­irán.vítás színvonalának a munkához való szocialista ségében, a BMG makói gyá­emelése. Az MSZMP KB és viszony kialakítására jut, rában, a Kontakta Alkat­a kormány üzem- és munka- holott az egyik legfontosabb részgyár szentesi gyáregy­szervezésről szóló határoza­tának végrehajtása ls szük­ségessé teszi a művezetői feladatuk lenne. A gazdasági vezetők, munka fejlesztését. Ezt acélt "f^tL^t tűztük magunk elé, amikora nagy flcyelmet múlt év második felében a rsiat Vas- Fém- és Villamosener­gia-ipari Dolgozók Szakszer­vezete Elnöksége, a KGM, NIM közös irányelve alapján megyénkben is megszerveztük a művezetői tanácskozásokat fordítottak az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére, a vezetés színvona'ának emelésére, a művezetők irányító munká­jának segítésére. ségében, a Szegedi Kábel­gyárban. A szocialista munkaver­seny szervezésében, irányítá­sában és szélesebb körű kibontakoztatásában az elő­ző időszakban eredménye­sen működtek közre a mű­vezetők. A versenyvállalá­sok teljesítésének komnlex segítése azonban helyenként nem volt megfelelő. A poli­A FÉG makói gyáre<i"-é­géb?H az 1972', ^zdaság- tiicai tömegoktatásban* rós'zt A tanáraként- P®""*81 intézkedések nyo- vev6k számót az általános A tanácskozások beszámo- mán javult a munka haté- :.ko)a eIvé„T^ének „or2al. Jói és a hozzászólások jól konysága, az ösztönzőbb ér­érzékeltették a közvetlen ter- dekeltséS forma bevezetésé- ÍT ^f i, ^ , J meló, és kiszolgáló műhe- ^l jefentő£™erS^ a^^mal^T Iveket irányító művezetők művezetók keresete. A Kon- a ? ™ helyzetét, a gazdálkodasban takta Alkatrészgyár szentesi A part KÍ>zPonti Bizottsá­betöltött szerepet, felelőssé- gyáregysegeben 1972-ben be- ^ n™H év novemberi al­gét, helytállását, valamint betett új termelésirányftá- lefoglalásában kiemelten azokat a gondokat, amelyek Sj rendszer a mennyiségi és a hatékonyabb munkavég- minőségi fejlődest ewaránt zést gátoljak. segítette. A gazdálkodás va­A megyében közel 150 a lamennyi területén érezhető vasas művezetők száma. Volt ennek hatása, bérpoli­Többségük rendelkezik azok- tikai vonatkozásban jelenté­kai a vezetői tulajdonságok- kenyen érintette a műveze­kal, amelyek a kitűzött fel- tőket is. adatok teljesítéséhez szüksé- . . gesek. Mint a termelés gya- A METRIPOND Mérleg­foflalkozott az él etjzín vo­nal-politikai intézkedések között az állami ipar mun­kásainak és művezetőinek — 1973. március l-től — átla­gosan 8 százaiékos béreme­lésével. A művezetők vala­mennyien na<»y megelége­déssel és bizalommal fogad­ták a központi bérintézke­korlati irányítói összekötő gyárban > ugyancsak nagy je- dés bejelentését kapcsot képeznek a gazdasá­gi vezetők és a dolgozók kö­zött — mind műszaki, mind gazdasági értelemben Ezen túl jelentős politikai tényezők is. Fontos szerepet töltenek be a gazdaságpoli­tikai célkitűzések megvaló­sításában, a tervek teljesíté­sében, hisz tevékenységük­től nagymértékben függ a termékek önköltségének, mi­nősécéhek alakulása, a ter­melékenység növekedése, a belső tartalékok hasznosítá­sa. Az SZMT elnöksége a leg­utóbbi ülésén a tahácskozá­sok tapasztalatainak értéke­lése alam'án megtárgyalta a művezetők helyzetét, tevé­kenységük eredményességét. lentőségű szervezési Intéz­kedés bevezetése van folya­matban, amely az üzem- és munkaszervezés fejlesztése mellett a művezetők tevé­kenységét ls hivatott segí­teni. A művezetők között a nők Munkájukat sikeresnek ér­aránya iparági megyei át- tékelte, és nagyrabecsülését lagban csak 1,3 százalék, fejezte ki. Ezzel szemben kedvező, A tanácskozások alkalma­hogy a fiatalok aránya külö- sak voltak e fontos dolgozói nősen az elmúlt évben fejlő- réteg helyzetének értékelé­dést' mutat sére> tekintélyük növelésére, A képzettségük, szakmai- munkájuk elismerésére, lési eredmények, munkasike- és politikai felkészültségük problémáik megvilágítására rek is meggyőzően tükrözik szempontjából általában ki- és tisztázására, a művezetők tevékenységé- elégft6 Több hel azon_ A jövő hónapban kerül sor ^fontössagat^ hasznom ^ ^ ^ ^ _ ^ iparagunkban - a vállalati azonban helyenkent negatív zel egyharmad — csak az ál- tanácskozásokon elhangzott jelenségek is tapasztalhatók, talános iskolai végzettséggel, véleményeket, javaslatokat, A vállalatok saját működési- ^^ ezze] gem rendelkező tapasztalatokat összegező. szervezeti szabiUyzataikban mk_,mká, keoeaíté«ű mű- felhasználó - az I. Orezá­jól megfogalmazták a müve- 8zalirnunKas Kepesutsu mu zetók kötelezettségét és vezetők száma. A gépipari Sos Művezető. Tanácskozás gait, figyelembe vették a termékek gyártási eljárásai- megtartására, amely ele a nak bonyolultsága, a fejlő­magasabb Az 1972-ben elért terme­ségeiröl szóló kormányrendé- . , letet. A feladatok végrehaj- dés üteme mind tásához szükséges feltétele- követelményeket .támaszt, a ket azonban gyakran csak művezetőkkel szemben, sür­reszben, vagy hiányosan biz- geti továbbképzésüket. tosítják számukra. Ide so­rolhatók a Személyi, szerve­zeti, gazdálkodási, technikai és termelés-irányítási felté­telek biztosításával kapcso­latos problémák. A fluktuá­ció következtében a szakmai összetétel minőségileg ked­vezőtlenül alakult A szerve­zeti feltételekhez tartozik, hogy a vállalati információ a művezetők részére nem ki­elégítő. A művezető kötöttségeit általában az okozza, hogy sokszor nem a lehetőségeket, hanem a szükségletet veszik figye'embe a munkafelada­tok kitűzésénél. Ez fokozza a művezetők megterhelését, rontja a végrehajtás üte­mességét, szaporítja a túl­órákat. Ehhez több helyen hozzájárul a meglevő gép­park műszaki állapota, a munkaeszközök mtnősíge. A munkavégzést befolyá­soló tényezőkhöz tartoznak még az anyagei'átás nehéz­ségei. A programszerűség h'ánva. és a hn'"pr,'rént el­forduló hatoskörön kívül. beavs/'-e-Ssok ugyancsak ide sorn'hatók. Az iparági reprezentatív felérések adatai szerint naoi munka' dejük 50—00 srózn'ékát a közvetlen fel­adatokra. ?0 százaiékát meg­beszélésekre. értekezletekre, jo—20 s'áre1 svát egyéb ügy­intézésekre es 5—10 száza-. Az elmúlt év során en­megyéből delegáltakon kívül valamennyien érdeklődéssel, várakozással tekintünk. Szúcs Gyula, • vasas szakszervezet területi szervezője Mikor készül el ? A kérdés: mikor készül el nyát, hozzájárult az építke- A tavaly életbe lépett la­egy-egy beruházás — szoro- zések hatékonyságának, ter- tézkedéssorozat voltaképpen san felzárkózott napjaink melékenységének emelkedé- út a beruházási gondok fo­olyan gazdálkodási alapkér- séhez. Ami pedig 1973-at il- kozatos megoldásához, a ha­dései mellé, mint a mennyi- leti: a tavaly bevezetett kor- tékonyabb beruházáspolitika látozások továbbra is ér- kialakításához. Igazi, tartós be kerül, vagy a milyen mi­nőségű. Ezzel pedig máris napja­ink gazdálkodási gondjai­nak közepéhez érkeztünk, mert a beruházások' esetében a pénznek és.az időnek ez a szoros elvi kölcsönhatása, mind ismétlődőbb gyakorlati kettéválása okoz feszültsé­geket, hátrányokat Tekintsük át napjaink be­ruházási helyzetképét. A közvetlen előzményekről célszerű annyit megjegyez­nünk, hogy a gondok ko­rántsem újkeletűek; a beru­házások viszonylag lassú ki­vitelezése, az eszközök szét­aprózódása — ami évről év­re sok új beruházás megkez­déséből, s ezért a befejezé­sek elhúzódásából származik —, rendre-sorra olyan hi­bák, amelyekkel már sok éve újra és újra szembe­kerülünk. 1971-től ezek a gondok valamelyest felerő­södtek; a beruházási ütem a tervezettnél jobban gyor­sult, mivel a központi dön­tésekre alapozott beruházá­sok mellett a vállalatok-szö­vetkezetek is az előirány­zottnál több új beruházást kezdtek meg, ami önmagá­ban még nem okozott volna bajt, ha közben a felhalmo­zásra-beruh ázásra fordított eszközök gyorsan, hatéko­nyan visszatérültek volna, az új létesítmények tervszerű üzembehelyezésével. Nyil­vánvaló azonban, hogy a tervezettnél több beruházás — miközben fokozta az épí­tőiparra nehezedő keresleti nyomást —, ném valósulha­tott meg a tervezett ütem­ben. Ellenkezőleg: nőtt a be­ruházások befejezetlen állo­mánya, ez jelentős összege­ket kötött le. 1972-ben határozott intéz­kedések vetettek gátat en­nek a folyamatnak. Nem a beruházásokra fordított ösz­szegek csökkentek, csupán a növekedés ütemét mérsékel­ték ezek az intézkedések, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy az eiőnyös hatások szé­leskörűen kibontakozzanak. Az intézkedéssorozat átme­netileg korlátozta az iroda­ás üdülőépítkezéseket. Más­részt, az eszközök határozot­tabb koncentrálásával gyor­sították a központi döntési körbe tartozó egyedi nagy­beruházások kivitelezését. Az esztendő végén döntött úgy a kormány, hogy az építőipari árak emelkedését határozottan visszaszorítják, ami a beruházások tervsze­rűtlen költségnövekedését korlátozhatja. Mindez már 1972-ben javította az építő­ipar kereslet-kínálat ará­vényben maradnak. Nincs szó természetesen ezúttal sem a beruházások összegé­nek csökkentéséről, csupán a növekedés korlátozódik, erre mutat az éves tervnek az az előirányzata, hogy a beruházási összeg 113 mil­liárd forint, három százalék­kal több, mint 1972-ben. megoldást az hozhat, ha a beruházásokra költött forin­tok a jelenleginél sokkal gyorsabban térülnek meg, ha minden beruházás terv­szerűen és hatékonyan való­sul meg. Tábori András OSZLOPOK A napokban egy távoli városból érkezett Szeged-ba­rát vendégemet sétáltattam meg városunk utcáin. A Szeged-barát meghatározás tudatosan futott ki a golyós­tollamból, ugyanis az illető nemcsak látogatója, tisztelő­je Szegednek, hanem szív­vel-lélekkel töltekezett ba­kicsit szégyenkezve. —r Fe­nyőoszlop. — Szent Kleofás! — mondta. — Ez három évvel ezelőtt is itt volt már, akkor mérgemben megszámoltam, ha jól emlékszem, húsz fe­nyőoszlop tartja itt ezt az alumínium tetőszerkezetet­Nem tudtam hirtelenében rátja, otthon, a hegyes-erdős felelni, visszapergettem ma­városában, baráti körben, és nagyobb hallgatóság előtt is mindig igaz, baráti szeretet­tel, mondhatnám lokálpat­rióta hevülettel beszél Sze­gedről. Legutóbb — nagy lekö­töttsége miatt — három esz­gamban az időt: az illető tényleg három évvel ezelőtt járt itt utoljára, ezek az osz­lopok tényleg itt álltak már szégyenszemre a nagy áru­ház körül. Eszembe jutott az is, hogy a tetőszerkezet meg­roppanásával abban az idő­tendövel ezelőtt járt nálunk, ben a sajtó ls foglalkozott, nagyon érdekelte, mi történt megállapították, hogy vala­azóta, kíváncsi volt az új lakónegyedekre, a város bel­sejében épült változásokra, mindenre, ami az 6 szemé­mi tervezési vagy kivitele­zési hiba történt, a tetőt feL dúcolták. Na de most mit mondjak ben egy város fejlődésvona- ennek a távoli Szeged-barát­lán, a fölfelé vezető íven nak, mért csúfoskodnak itt tapasztalható. Tetszett neki az Oskola utca új torkolata, a vöröstéglás házóriással; a Bajcsy-Zsilinszky utca új esztendők óta' a város szí­vében, egyik legforgalma­sabb útvonalunkon ezek, a szembétűnően provizórium­épülete; nagy érdeklődéssel nak számító fenyőgerendák? szemlélgette Tarján szépen alakuló városképét, s külön megdicsérte a Székely sort, Makogtam valamit, hogy meglesz majd a végső, sta« tikailag és esztétikailag ki­ezt ő még legutóbb keskeny, elégítő megoldás, lehet, hogy sáros dűlőútfélének látta. Persze körbejártuk a Dóm téri galériát is, örült az új szobroknak, aztán elindul­nem is kell már három évig várni erre. de ő csak csó­válta a fejét — Nem vagyok járatlan tunk sétálni a körúton, a ebben a szakmában — város szíve felé. Útközben mondta. — A műegyetemen dagadt a mellem, annyi di- építészmérnöki diplomát cséretet fogalmazott meg a kaptam valamikor, de most város fejlődéséről, külön nem a szakember, hanem az előadást tartott arról — töb- egyszerű esztétikai és egyéb bek között —, miért tartja igényekkel beoltott Sze­a Széchenyi teret az ország ged-barát véleményét fejtem egyik legszebb, legharmo- ki; ha már ennyi ideig szé­nikusabb terének. gyenkeznek itt ezek a fenyó­A Tisza áruház elé érve gerendák, legalább a végle­megtorpant gesség látszatát keltő borí­— Hát ez ml! — bámult tást rakhatnának rájuk, rám, mint aki a sok dicsé- mert így rettenetesen kiáb­ret után valami rosszat is rándító. kénytelen közölni velem. Ebben egyetértettünk. — Oszlop — feleltem Ormos Gtró BERCZEL! A. KXROLY 177. De akik mozogni tudtak, mégis elkövettek mindent, hogy megmeneküljenek, előbb lohol­tak az ár elől, aztán gázollak, majd úsztak benne, míg valamelyik kőépület lépcsőházá­ban, vagy a szárazon maradt Oskola utcában nem húzták meg magukat De voltak sokan, akiket öregség vagy betegség agyhoz kötött, s ezek siránkozva, tehetetlenül várták a végze­tes pillanatot, mikor a tető rájuk szakad. A Kocsonyás utcában egy halott feküdt ravata­lon, gyertyák és koszorúk között, s egy öreg néni virrasztott mellette, mert az illető az ura volt. Hangosan imádkozott, mindig csak ugyanazt, remélve, hogy ta'án jön értük vala­ki, de csak a szél könyörült .jieg rajta, egy hirtelen rohammal összeroppan ' ot ta a ház át­ázott falait, s a hitvány kis épü'et virras'tos­'ul, halottasról percek alatt elmerült a vízben Egy óra múlva már csak ez üres konorsó le­begett az ár színén, a halott kifordult belőle Nagy Sándor, a S-e'edi Híradó szerkesztője, már nem írhatott egyebet, mint egy gi'á z':e­retes' hírt, mert a Klauzál téri nyomdába is behatolt a víz, a nyomdászok elmenekültek, s 3 maga nyomta ki e pár sort: „Kongj, város­háza öregharangja! Hirdesd Szeged népének, hogy szülővárosának végórája elérkezett." Foly­tak a könnyei, míg ezeket leírta és kinycm.ai.ta. A vaksötét miatt nem indulhatott meg a mentés amúgy is vészé'yes munkája, mert ha a dereglyék megteltek, még többen okartalk be­lekapaszkodni, s lapáttal, csáklvávr.1 kellett tá­vol tartani őket. néha elég durván, hogy a töb­biek életét ne kockázassák. De mindez fáklya­fény mellett történt, s nem lehetett eligazodni, hogy valóban ki szorul rá a mentésre a leg­sürgő~ebben. Mert akadtak a legnyomorultsb­bak között i6 kevélyen bátrak, akik nem tola­kodtak, nem tülekedtek, s megadással vártak sorukra Ezek gyakran rajtavesztettek, mert mire mégis felvehették volna őket a csónakba, már elmerültek. De megtévesztőén sok volt a visítozó és gyáva, aki a rémület görcsében sen­kivel sem törődve akart életben maradni, s ezek sok zavart, sőt, halálos veszedelmet ls okoztak. Néhányan a lámpakarókra kapasz­kodva várták a segítséget, de elfáradtak, s mi­re odaértek a mentők, már csak holttestük him­bálózott a vízen. Dermedt karja'kat alig tud­ták lefejteni a lámpa vasról. A Vargák utcájá­ban már éppen kimentették volna az egész családot, mikor a ház reccsent egyet, és min­denkit maga ala temetett. Egy anya az utolsó percben még kidobta gyermekét az ablakon, de egy elzuhanó gerenda oly szerencsétlenül esett, hogy letépte a gyerek fejét. Volt, aki bol­dogan szállt be a csónakba, subába burkolt gyerekével, s csak később vette észre, hogy már nem éL A legrosszabbul a Makkos-erdő fáin kuporgó munkások jártak, mert rajuk csak napok múlva került sor, s addigra a leg­többjük elpusztult. A hold fénye, ha Itt-ott át tudott szivárogni a rohanó felhők között, hígan és halványan, csak pillanatokra és kísértetiesen világította meg ezt a feldúlt tájat. De ez a fény is inkább lila fátyol, volt, halotti lepel, mely fosz­ladozva simult rá á meg emm'sült város ma­radékára. Ám ha a hold nem is, a tűz egyre több helyen lángolt föl ördögi vörös nyelvé­vel, s néhány házsort a pokol rőt bugyrává változtatott. Mert a gvufag-á:on kívül már égett a Piek-ház is. a Korona u'cában, mely­ben pálinkát főztek, s attól féltek, hogy a szesz a pincében felrobban, s a láng átterjed a szomszédos fűnzerüzletb°n felhalmozott lő­porra is. Nem messze tőle. a zsidótemplom mellett, egy péküzlet is lobogott már. s a Nagv Péter utcában egv ház padlás" lángolt szikrázva, mert tele volt bútorokkal, tollal, ágyneművei. A Szentháromság utcában egy gyógyszertár dőlt össze, s a sok kiborult, ki­ömlő orvosság megmérgezte a vizet. R-ggelre itt kacsák, libák libegtek döglö'ten, de kutyák is, mert az úszó deszkákról, melyeken meg­húzták magukat, belelefetyeltak a gyanús szí­nű folyadékba. S a lad'kosok rr.ár kezdték megfigyelni, hogy a házak milyen félr-tamer­hetetlen zajjal rogynak bele a hullámo'-ba. Elő­ször csak valami gyenge, sajátos reccsen tat lehet hallani, mintha valami megh-s"dt vol­na, aztán hosszan tartó csobogást, mire nagy porfelhői csap föl, s gyorsan el-szlik. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents