Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-25 / 20. szám

* CSÜTÖRTÖK. 1973. JANUÁR 23. Közérdekű bejelentés Egy szépen és logikusan irgalmazott levelet hozott a poata szerkesztőségünkbe. Az írás címe: köaédekű bejelentes. A küldeménynek nem volt feltüntetve a szerzője. Közismertebb kifejezéssel élve, névtelen levelet kaptunk. Az ilyen leveleket akár el 's dobhatja a címzett a vesszőből font „irattárba", a papírkosárba. Ezt a levelet mégsem lett volna érdemes egy kézlegyintéssel elintézni. Szerzője valószínű fiatat értelmiségi lehetett, s amint közérdekű ' bejelentésnek nevezte közlendőjét, az valóban meg Ls felelt annak. A levelíró a január elején közölt Lakóházak építői című cikksorozatunkra reflektált. írását elejétől a vegéig közzétesszük, legfeljebb itt-ott füzünk hozza megjegyzést így kezdődik, riporttizerü®n: „Ragyogó napsütéses januári télben, a délelőtti órákban setalgattam a Tarján városnegyed épülő hazai között es szemleltem a munkálatokat Rajtíim kívül még sokan mások is nezelődtek arrafelé. Megállapítottuk, hogy az iT»ítkezes rendkívül . orsan halad, a házgyári la., .sokat napok alatt tető ala helyezik. Rengeteg épület sorakozik a víztorony éa a József Attila sugarút, valamint a leraetó által hatarolt területen. Viszont a kéaz lakások száma keves, elmarad a várakozástól. Ezzel a gondolatokkal vettem a kezembe a Délmagyarország című napilapot es láttam, hogy a január 4, 5, 8-i számban szintén ezzel a kerdéssel foglalkoztak. A január 5-1 cikk erielte meg bennem a gondolatot, hogy véleményt mondjak a lakásépitkezésekieel kacsolatban." E bevezető után a lakás-4 igénylés es a lakásigenylök mezejere tekint névtelen szerzőnk- lakásigény lök pontos névsorát, sőt helyezenüket is nyilvántartják a tanácsnál. Azt is tudják, hogy az igénylők között mennyien vannak fiatal házasok, s körülbelül mikor kerülhetnek sorra. Ha nagyon akarnánk, azt is külön kigyűjthetnénk, hogy a fiatal igénylők közül kinek mi a foglalkozása. Valószínű sok kőművest, festőt, villanyszerelöt, vízvezetékszerelőt, gázszerelőt, mérnököt, közgazdászt, technikust, asztalost, lakatost és egyéb szakmában jártas ifjú lakásigénylőt találnánk. A lakásigényűk túl iyomó része akarna"tes igényelné, hogy részese legyen a lakások mielőbbi köfiz átadásának." Példákat mond levelében a szerző arról, hogy a magánlakás épí tkezeseknéi menynyire gyakori az összefogás. A családtagok, a rokonok és a szomszédok kölcsönösen kisegítik egymást az építkezéseknél. Szívesen teszik ezt, hiszen rokonukon, munkatársukon, barátukon segítenek, hogy azok mielőbb elkészíthessék fészküket Majd így folytatja; „Miért ne segíthetnének a leendő lakástulajdonosok az állami építkezéseknél is, ha erre valaki felkérné őket? A mai fiatalság tettre kész. Bizonyíték van rá bősegesen, mert társadalmi munkában és «aorpalombol mindenütt megtaláljuk sygi takéseeeffüket és tudásuk hasznosílását Utakat, gátakat. csatornákat, hidakat építettek, fákat ültetnek. földeken a termények betakarításanál .segítkeznek, szóval mindenütt ott vannak a fiatalok, ahova hívják őket és igénylik munkájukat Boldogan tennék ezt akkor, ha munkajukkal saját otthonaik, társaik lakásának mielőbbi felépítését, befejezesét segítenék elő. Az általam említett cikkük utolsó bekezdese megemlíti, hogy kevés a seyrimunkéi Kernem éc, nrib ért ne lehetne segédmunkás a majdani lakástulajdonosok közül összekovácsolt fiatalok serege? Higyjék el, hogy a fiatalok nem szívesen nézik ölbe tett késnél, hogy helyettük valaki, valakik felépitik lakásaikat, nem csupán csendes szemlélői es kritizáló! akarnak lenni jövendő hajlékaiknak, hanem aktív részesei is a megvalósításnak." De lássuk tovább: „Könynyű ezt leírni — gondolhatják magukban és joggal. A hogyanra is van elképzelésem. Az Igényjogosult fiatalok között valószínű találhatunk több jogászt, közgazdászt, mérnököt és egyéb, éppen ebben a problémában segíthető fiatalt, van KISZszervezet. s ne vegyék személyeskedésnek, újságírók is vannak a lakásigénylők között, akik a maguk területén hozzásegíthetnének egy ilyen akció mielőbbi kibontakozásához, megvalósulásához. Mi az elképzelésem? Minden dolgozonak van legalább 2— 3 hét? szabadsága, amelyet felajánlhatna (természetesen önkéntes alapon, aki az akcióban reszt kíván * venni), hogy a lakások epítkezesén segitkezik, s ezen idő alatt a szakmájába illő munkát, vagy segédmunkát végez. Tudom, hogy az epítkezesekhez nem létszám, hanem munkaerő kell, hiszen az építőipar sem eme vele semmit, ha ott megjelenne sok ember, akikkel semmihez sem lehet kezdeni, inkább hátráltatnák a munkálatokat, mint elősegítenék. Nem így gondolom. Ügy, hogy csak azok vállalkopiának segítségre, akik komolyan is vennék dolgukat «s lelkiismeretesen elvégeznék tennivaJgjjtaL Természetesen a fiaittfEk közül kikerülő mérnökök*, technikusok, művezetők és egyéb szakértők ellenőriznék a munkavállalások teljesítését, a munkavégzés hatékonyságát Azokat, akik nem kellő odaadással és komolytalanul végeznék a munkát, azokat eltanácsolnák." Lássuk a saervezési és fizetési feltételeket: „Hogyan honorálnák a munkát? A vállalatok, üzemek, munkahelyek í^iakszervezeti, illetve termelési tanácskozásaikon a lakáskérdést éppen úgy meg lehet beszélni, mint bármi mást, hixaen a dolgozók mindennapi termelőmunkáját ie befolyásolja a lakáshelyzet. Az üzemeknek sem mindegy, milyen mértékű a lakáshiány környezetünkben. A vállalatok az akcióban helytálló fiatalnak megfizethétnék azt a díjat, amely arra a bizonyos időre megilleti. Ezt ae összeget takarékbetétkönyvben is el lehetne helyezni és ezzel támogatni a „beugrást". Lehet ezt variálni azzal is, hogy amikor az önkéntes segítő megkapja a lakást, akkor társadalmi munkájának értékét tudják be első befizetésbe. Bár a fiatalok munkafelajánlásainál előbb csak az évi kéthetes szabadsagidejükre gondoltam, de elképzelhető olyan megoldás is, hogy a vállalatok a lakásra váró ifjaknak, akik vállalkoznak a segítségre több szabadságot adnának. Esetleg jutalomképpen is egy hónapot, így segítve elő lakásproblémájuk megoldását, a szegedi lakásépítkezések gyorsítását. Példáim csak úgy hirtelen összeszedett gondolatok. Elképzelhető, hogy a fiatal értelmiségiek és szakmunkások képviselői több és megvalósításra alkalmasabb példákkal szolgálhatnának. Egy a fontos, kétszer segít, aki gyorsan segít" Névtelen levélírónk figyelme még az adminisztrációra is kiterjed. „Milyen legyen az adminisztráció? Bürokráciamentes!" A levél még kerek egy egész oldalon taglalja a lehetőségeket, megoldásokat attól kezdve, hogy a lakáskiutalásnál előnyt élvezzenek-e a segítők, vagy sem, egészen odáig, hogy a társadalmi munkát, az ifjúság segítőkészségét termeszetesen az óvodák, bölcsődék, csatornák készítésénél is igenybe lehetne venni. Miért került a nyilvánosság elé ez a névtelen levél? Aligha kell magyarázni. Legfeljebb egy kérdés jogos: mi oka van egy nemes cél érdekében szót emelő, javaslatokat tevő fiatalnak arra hogy inkognitóban jelentkezzék? Álljon elő és szólítsa csatasorba ifjú társait, váltsák valóra szép terveiket segítsenek egymásnak és önmaguknak jövőt alapezó. fészket rakó munkájukban. Gazdagh István Városiasodás Tudajdonképpen már a nagyobb arányú urbanizálódás megindulásának Idején felmerült a kérdés: vajon helyes-e, hogy a községek és a városok között bármilyen fejlettségi fokon legyenek is, nincs semmiféle fokozat az előrelépés útján? Az elvi válasz is kialakult már régóla, hogy mindenképpen szükség lenne egy közbülső ,.állomás"-ra az általános értelemben vett községek és a városok között, ami a városiasodás végső kialakulásához — sőt előbb-utóbb a városi rang elnyeréséhez — az utolsó „nekirugaszkodási" lehetőséget jelentené mind Szervezeti-hatásköri, mind gazdasági-fejlesztési, mind pszichológiai téren. (Az utóbbi a lakosság tudatának alakulására ertendő.) A területszervezés irányelveiről' szóló kormányhatározat a/tán 1908-ban utat nyitott, hogy a még nem város, de már az átlagközségnél nagyobb települések sajátos helyzetüknek megfelelő államigazgatási-nagyközségi státuszt kaphassanak. Mód nyílt rá, hogy a nagyközséggé. nyilvtoiítások túlnyomó többsége megtörténjék — 1969-től 1970. április 25-ig 270 nagyközség alakult az országban, azóta pedig mindössze még 10. A nagyközségek szervezése, illetve a nagyközségi tanácsszervek kialakítása egyébként már a kezdet kezdetén a későbbi tanácstörvényben és végrehajtási rendeletében megfogalmazott elvek szerint történt. Ennek megfelelően azt a községet — vagy indokolt esetben közös tanácsú községet — lehet nagyközséggé nyilvánítani, amelynek területén legalább 5 ezer vagy ennél több lakos él. De a lakosság számától függetlenül is nagyközséggé nyilvánítható az a község, amely vagy járási székhely; vagy a lakosság társadalmi összetételét, meglevő üzemeit, közintézményeit, továbbá belterületét tekintve kimondottan városiasodé jellegű; vagy országos jelentőségű gyógy- és üdülőhely. Az első ütemben — tehát 1970. január l-ig -rmegalakult 103 nagyközségi 'anácj a megfelelő népességszám alaolán nyerte el az ól, magasabb státuszt, a többi átszervezés az említett egvéb indokok szerint zajlott le. A város és a község között elhelyezkedő új kategória jelentős állomás a tanácsszervezet fejlődésében, a hatáskörök még . nagyobb arányú decentralizálásában, általában a városi színvonal megközelítésében. Ez elsősorban a tanácsi testületek — a tanácsok, végrehajtó bizottságok — lemérhetően fejlődő munkájára áll. Ezekben a községekben az elmúlt évek során pezsgőbbé vált a közélet, a tanácstagok a korábbinál hatékonyabban próbálták érvényesíteni működésük népképviseleti jellegét mindezek következtében pedig nagymértékben erősödött a nagyközségi tanácsok lakossági kapcsolata, s ezzel együtt a helyi szellemi és anyagi erők felhasználása. Természetesen eközben a nagyközségi tanácsok apparátusának, hivatali szervezetének munkája is megélénkült, illetve megjavult, ami több okra is visszavezethető. Először is jelentős változások következtek be a hatósági jogkörök, a hatáskörök terén. Maga az új tanácstörvény is határozottan különbséget tesz a helyi tanácsok körén belül az „egyszerű" községi, a nagyközségi, a városi és a megyei városi feladatok és hatáskörök között. s több vonatkozásban azokat a nagyközségi tanácsok számára a városokéval azonosan állapítja meg. Ez annyit jelent, hogy az e kategóriába tartózó tanácsok igazgatási hatásköre, hatósági jogköre ma már teljesnek mondható, és így a lakosság űjabb 38 százalékának biztosíthattuk. hogy ügyeit helyben, s a korábbinál gyorsabban intézzék. A nagyközségek fejlesztés® szempontjából az a meghatározó, hogy azokat a középfokú vagy az alsófokú központok rendszerébe osztották-e be. A középfokú központok körét a, kormány, a másik csoportba tartozókét pedig a megyei tanácsok állapították meg. Az alsófokú központok 20 százalékát fejlesztik középfokú központtá. Ez azonban nem jelenti a nagyközségek fejlesztésének elhanyagolását. Amit különben is mindenfelé számtalan eredmény bizonvít. Csongrád megvében például a községi fejlesztési előirányzatokon belül a nagyközségi arány meghaladja az 50 százalékot. * Ám, ha a kialakult szervezetben és működési formák között még nem is megy minden a „legolalozottabban", az mégis nyilvánvaló, hogv a nagyközségek biztos léitekkel haladnak előre a városiasodás, sőt a városi rang elérése te ián. Németh Géza A Fáklya legújabb száma Érdekes cikkeket, színes írásokat talál az olvasó a Fáklya most megjelent, legújabb számában. Magyar újságírók élménybeszámolókban idézik fel a jubiláló Szovjetunióban tett útjukat. Petőfi életművét ezúttal kirgiz, észt és belorussz fordítók méltatják, a nagy költö születésének 150. évfordulója alkalmából. A Tambov—Tolna testvérmegyék kapcsolataival foglalkozó írásban képet kapunk a szovjet vegyipari gépgyártás egyik központjának múltjáról és jelenéről, valamint a Micsurinszkban folyó sikeres növénytermesztési kísérletekről. Cikksorozat szól a mai szovjet családi életről: • szovjet családjog gyakorlatáról, a házasságkötések és születések alakulásáról. Színes fotókkal illusztrált írás mutatja be Tolsztoj híres nőalakjáról, Anna Karenináról készült baletett. Maja Pliszeckájával a címszerepben. A tudomány és a kultúra iránt érdeklődők a XVIL századi orosz—kínai kapcsolatokról, az akkcelerácló jelenségéről,'egy bravúros műtéti beavatkozásról olvashatnak. Folytatja a lap orosz nyelvlecke sorozatát. Egy magyar kislány vendégségben szoviet barátainál címmel, új Képes mesesorozat Indul a kicsinyek számára. MRCZElf A. KfPOPT Hullámsír 175. Maga Herrich te ott vacogott, a gáton, táklyaval a kezeben talán a bűntudat szállta meg, hogy nem tudott aludni kényelmes ágyában, s mikor eszrevette, hogy a szél a töltések felé sodorja a hordalékot, rozsét gallvat., dorongot, s mindenféle szemeteit, köztük állati ( s talán emberi) hullákat is, szakértői bölcsességgel ezt a jelenséget is úgy magyarázta, hogy íme, lám, a természet maga gondoskodik a védelemről, mert ez a sok gi/.-ga/., gyim-gvom, kelevisz a partok szilárdságát, erősiti. E fölfedezését, rögtön közölte többekkel, így Mikszáthtal is, aki ennek alapján közönséges futóból Ondnak nyilvánította a miniszteri tanácsost. Az utcák szinte percek alatt megteltek talicskái toló, bátyus munkásokkal, akik: netn titkolták, hogy félnek, s mindenfelé torkuk szakadtából kiáltozták, hogy „Jön a víz, átszakadt a gat, meneküljetekr Pulz egy műszaki ezredet rendelt a gátra, hogy próbálják meg a lehetetlent Többen beleugráltak a vízbe nyakig, s így gyömöszölték a táguló nyílásokba a homokzsákokat De a vihar nem juhászod ott meg, az önfeláldozó katonák, köztük egy Balogh Imre nevű 46-os káplár, már-már életét kockáztatta, amikor a hátával torlaszolta el a víz bezúdulasát De már alig vodt értein* a küzdelemnek. minden emberi jóezandék meghiúsult, fnert éjfél után fél' kettőkor a 97—98. számú őrházak között. Vagyis az északi váltótól százötven méternyire, a nyúlgát egyszerre 25 méternyi hoss/úsagtan beszakadt, s a szélkorbácsolta víz hihetetlen sebességgel rohant az alacsony város felé. A végze'es gátszakadás után a vihar egy kissé megszelídült, de akkor már majdnem mindegy volt. Pulz a Budai országúton a katonákat az osztrák pálvaudvarra rendelte, Nóvák főügyész egy vasúti kocsira állva kihirdette, a vész bekövetkezését, s mindenkit felszólított, hogy igyekezzék menekülni, ugyancsak a Budai országúton, mert az visz be a városba. A mu~kásck között azonban sok volt az idegen, akik nem tudtak tájékozódni, s ezek a szerencsétlenek részit az Illovay-malomba menekültek, részint a Makkos-erdő irányába futottak, ahol gyorsan fölmásztak a fákra, mikor a víz elárasztotta a környéket. A legtöbben nem bírták a jeges hideget a fákon kuporogva, s vagy belezuhantak a vízbe és belefulladtak, vagy napokig várva étlen-szomjan a mentőcsónakokra, később pusztultak eL De az Illovay-malom is megtévesztő volt, és nem bírta sokáig, mert egy darabig ellenállt ugyan a víz aknamunkájának, de aztán hirtelen összeomlott, s mindenkit maga alá temetett Csak ágasikodó szélvitorlái jelezték furcsa' keresztk int a tömegsír helyét A munkások, katonák gyászos menete 2 éra felé ért a rclkusi templomhoz, ahol kongatással adtak hírt a nagy katasztrófáról. Már itt ?s hallatszott a félelmes moraj, a sziszegő zúgás vagy recsegés, durrogás, s az áll "tok egyre rémültebb bőgése. Az ár ekkor már a rókusi temetődéi garázdálkodott, felforgatta a sírokat, kitörte a féjfákat, s hátára vette és vitte magával az új koporsókat ís. Azok a lelkes sportolók, aki a Mars téren csónakjaikban ülve vártak a víz lassú besompolygását, megdermedtek, mikor észrevették, hogy az ár, mint egy bástyafal, kétméteres magasságban, vizeré'szerűen ront feléjük, sisteregve tör a térre, s ha egy erős legény el nem kap egy közeli fát, mikor a vízfal rájuk őmlott, ott pusztulnak el valamennyien Mert az ár sodra vágott, hasított, nyesett, beretvált, s döbbenten látták, hogy néhány üres csónakot, ladikot mint kap föl. mint pörgeti meg, s mint csapja vrkmslvlk ház falához, darabokra törve. S "közben a házakból is ordítás, sivalkodás, vlsftás hallatszott, a k'tárt •ablakokban férfiak, assznnvok lelentsk meg, Ingben, félmeztelenül, értetlenül bámulták a falakat verdeső hullámokat, mert álmukból riadtak föl. aztán jajveszékelve könyörögtek segítségért De volt, aki futott a víz elől, versenyt vele, lihegve, izz-dva, mindig hátra-hátna pillantva, kezében egy kis csomaggal, melyet már előre elkészített, de nem bírta az iramot. s vagv megadta magát, vagv fölkapaszkodott egy lámpák-móra, hogy egy-két óra múlva holtra fázva zuhanton bele mégis a gvilkos, piszkos kotyvalékba. Egy asszony macskát szorongatott a hóna alatt, egy másik a kanáriját mentette kalitkában, s közben elfelejtett meleg holmit hozni magával. Ez is elpusztult. Furcsa módon, a legtöbben a legfontosabbakról feledkeztek meg-a hirtelen rémületben, s nevetséges holmikat szorongattak a kezükben, még holtan is. Való igaz, hogy a város népe — különösen az igéző tavaszi nap beköszöntése után — az utolsó percig nem tudta elképzelni, hogy minden, de minden, az egész város is megsemmisülhet. Isten ezt nem engedheti — prédikálta a templomban. Kremminger plébános. de a szakértő Herrich sem látott túl a* orra hegyén, z (Folytatjuk.) )