Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-24 / 19. szám

I SZERDA, 1973, JANUÁR 24. Nagy terveket kovácsol SPORT a YoSán SC r Értékeltek a kézilabdások Sorokban A SZEOL NB l-es labda­rúgócsapata ma, szerdán dél­után fél 3 órai kezdettel játssza idei első hazai elő­készületi mérkőzését a Ti­sza-parti stadionban, a tar­talékcsapat ellen. A napokban Jól sikerült edzőtovábbképzést tartott a megyei atlétikai szövetség Szegeden. A meghívottak kö­zül Kapcsos Lajos, az olim­piai atlétaválogatott dobóed­zője tartott előadást és be­mutató edzést, majd olim­piai élménybeszámolóval és konzultációval zárult a prog­ram. • Giuseppe Wilwm, n T.-t .io angol szárma. , ú esatxii.l , pitánya levelet kapott az olasz maffiától. Ebben fi­gyelmeztették, y e láb alól, ha a Laziu . > a Napolit (legyőzte 3:0-ra), il­letőleg 10 millió lírával (17 000 dollár) jutalmazzák, ha elősegíti, hogy a Napoli legalább döntetlent érjen el. Wilson a levelet átadta a rendőrségnek. Tegnap a Szegedi Volán SC a vállalat tanácstermé­ben tartotta küldöttközgyű­lését. Tombácz Sándor sportköri elnök beszámoló­jában kritikusan értékelte a szakosztályok 1972. évi mun­káját. — A sportkör öt szakosz­tályában dicséretes fejlődés tapasztalható. Három minő­ségi sportágban — salakmo­tor, kézilabda, moto-cross — nemzetközi versenyeken is helytálltak. A salakmotoro­sok legnagyobb problémája azonban, hogy nem rendel­keznek nemzetközi méretű versenypályával. A SZEOL­stadion csak részben bizto­sít felkészülést az országos, illetve nemzetközi verse­nyekre. Tavaly a moto-cross szakosztály társadalmi össze­fogással felépítette a repü­lőtéri pályát, ahol kiemelke­dő munkát végeztek a tech­nikai sportág társadalmi munkásai, elsősorban Tán­czos György, Bobály Pál, Benyhe Imre és Horváth Imre. A fejlődést bizonyít-' j i az is, hogy Kátai Albert é.i'.ugatott kerettag lett. A salakosok közül Zahorán .aszló és Szabó József első osztályú minősítéssel A válo­gatott kerettag, Darázs Fe­renc pedig B válogatott. Jellemző a motorsport fejlő­désére az is, hogy a megye sportszerető közönségének érdeklődését ls felkeltette ez a technikai sportág. Erre Hazatért ••! ni! r r egy okoSvivo Az ökölvívó-szurkolók tó­bocubun nem ismeretlen Ko­vács Lajos neve. A pehely­súlyú öklöző 42-szer öltötte magára a címeres mezt, több­ször szerepelt a magyar baj­nokság fináléjaban, jó né­hány nemzetközi versenyen ullt a dobogó legmagasabb fokán. Pályafutása 1966-bun Szegeden kezdődött, a Dó­zsában sajátította el az ököl­vívás fortélyait. A lehetsé­ges fiúra Pesten is hamar felfigyeltek, 1968-ban már az Újpesti Diizsa csapatát erősítette. A Szegedi Dózsa \ czetöi hozzájárultak távo­zásához, elvégre egy élvonal­beli csapatnál nagyobbak a lehetőségek, sőt. testvéregye­sületről volt szó. Újpesti szí­nekben egyik siker a mási­kat követte, első helyezések a hazai és a külföldi ver­senyeken, s ehhez még hoz­zájött 1968-ban a magyar bajnoki cím. Kovács Lajos mégsem tudott igazán „pes­tivé'" válni, mindig foglal­koztatta a visszatérés gon­dolata. Amikor aztán itthon is megfelelő kezekbe került a csapat szakmai irányítása, az elhatározást tett követte. Ami ezután történt, mondja el ő maga: — Az Újpesti Dózsa hoz­zájárult távozásomhoz, vi­szont nem járult hozzá to­vábbi versenyzésemhez. Így • az azonnali átigazolás he­lyett hat hónapot ki kellett várnom. Annál is inkább ért­hetetlen volt a fővár.osi ve­zetők álláspontja, mivel an­nak idején a Szegedi Dózsa semmiféle akadályt nem gör­dített távozásom elé. Az új­pestiek viszont úgy gondol­kodtak. hogy ha menni aka­rok, hát menjek, de legalább nem fenyegetem kényszer­leállásommal saját verseny­zőik babérjait. Utolsó nyil­vános szereplésem tavaly a válogatott szovjetunióbeli portyáján volt, azóta kikor rültem a keretből, egysze­rűen leírtak a versenyzők ranglistájáról. — És a jelenlegi helyzet? — Klvárási időm letelt, újra versenyezhetek. Persze, a hot hónao «& kemény mun­csak egy jellemző szám­adat: 1971-ben 6900 fizető nézője volt a salakverse­nyeknek, tavaly viszont már 18 000. Csökkent a kézilab­da-mérkőzések nézőszáma. NB I B-s csapatunk nehéz körülmények között játszot­ta le utolsó három mérkőzé­sét. Szerencsére a nagy aka­rást eredményesség is kö­vette, hiszen sikerült kivív­ni a bennmaradást. A jövő­ben új alapokra helyeztük a csapat további sorsát Nem titok: célunk a legmagasabb osztályba kerülés. Ennek érdekében január 1-től füg­getlenített edzőt szerződtet­tünk, Nád János személyé­ben. Dicséretes az utánpót­lás-nevelés. Ifjúsági csapa­tunk első helyen végzett, a megyei csapat pedig a ne­gyedik helyezést érte el. Az MTS városi tanácsának anyagi segítségével 1972-ben bitumenes pályán játszhat­tuk mérkőzéseinket a Kis­stadionban. Túramotorosaink alkotják a legnagyobb lét­számú szakosztályt. Egész évben dicséretes munkát vé­geztek. A labdarúgók, Pa­taky Tamás edző és Nagy Imre szakosztályvezető irá­nyításával túlteljesítették tervüket. A sakk- és asztali­tenisz-szakosztály elsősor­ban a tömegsport igényeit hivatott teljesíteni. Az elnökség a beszámoló után" köszönetet mondott Füredi Frigyes „mindenes" intézőnek lelkiismeretes munkájáért, és a vállalat ve­zetésének anyagi és erkölcsi támogatásáért Ezután Csontos Jánosné, a számvizsgáló bizottság el­nöke tette meg jelentését, majd a beszámoló vitájára került sor. Elsőnek Bíró Al­bert méltatta a túramotoros­szakosztály 1972-es eredmé­nyeit, melynek során tájé­koztatta a küldöttgyűlés résztvevőit, hogy az ország 68 klubja közül a szegedi Volán túramotorosai szerez­ték meg az első helyezést Ludányi Márton, a Volán SC kézilabda-szakosztályá­nak utánpótlás nevelését méltatta, mely szerint az ifik bejutottak az Országos Ifjúsági Kupa hatos döntőjé­be, ahol végül is az ötödik helyezést szerezték meg. Hevesi István, a vállalat pártbizottságának titkára, a tömegsport szükségszerűségét ecsetelte, majd pedig biztosí­totta a sportkört a pártszer­vezet további támogatásáról. Pataki Sándor forgalmi igaz­gatóhelyettes elmondotta — „megálltunk egy szinten, va­lahogy nem akar tömegessé válni ez a sport" — kezdte vitaindítóját, majd értékes észrevételeket tett, hogyan lehetne felkelteni a vállalat dolgozóinak érdeklődését is. Tánczos György, a motoros szakosztály vezetője őszin­tén és szenvedélyesen kitért a szakosztály problémáira. Első helyen arra, hogy lesz-e pályája a Volán salakosai­nak? Elmondotta, hogy ed­dig is sokat beszéltek róla. De végtére is, tettekre lesz szükség! A kérdés önkénte­lenül is adódik: „Kell-e a megyének, Szegednek a salakmotor sport?!" Erre a válasz azonnal adott: Fel­tétlenül! Ebben a sportágban „motorozgatni" nem lehet, és nem is szabad — idézem a szakosztályvezető szavait. Éppen ezért ahhoz, hogy ott­hont kaphassanak, a város segítségére is szükség van! És min múlik mindez? Azon a területen, amit elfogadha­tóan kijelölnek, hiszen a Volán SC elnöksége 2 millió forintot tett félre arra, hogy végre otthont adhassanak a klub egyik legeredménye­sebb szakosztályának. . Nagy Mihály a kézilabdások ered­ményét értékelte, majd ja­vaslatként a pártoló tagság növelését tűzte ki a szakosz­tály egyik céljául. Tóth András, az MTS Városi Ta­nácsának elnöke méltatta a Volán SC 1972-es munkáját, azt a szerepet, amit a város minőségi sportjában betölt, és a vállalat gazdasági, párt-, és szakszervezeti se­gítségét, amit a klub részére az elmúlt évben is nyújtott, s hozzászólásában kitért a tömegsport jelentőségére is. Dr. Bérezi Mihály igazgató­helyettes elmondotta: — A Volán SC nem profi egyesület. Nálunk sportsze­retetből. társadalmi munká­ban végzik feladatukat ed­zők, szakvezetők, sportaktí­vák. Nagy célunk a jövőben, hogy minél nagyobb töme­gekben bevonjuk vállalatunk dolgozóit a sportolásba, hi­szen a cél csak egy lehet, hogy minél többen megsze­ressék, megismerjék szak­osztályaink munkáját. Dr. Bérezi Mihály hozzá­szólásában a vállalat gazda­sági, párt- és szakszervezeti vezetőségének segítségét emelte ki, ami biztosíték ar­ra, hogy ez évben is sike­rül teljesíteni a betervezett sportelvárásokat. A közgyű­lés záróakkordjaként jutal­makat adtak át a kiemelke­dő munkát végző sportaktí­váknak és sportvezetőknek. Bagaméry László A Csongrád megyei kézi­labda-szakszövetség is meg­tartotta év végi beszámoló tanácskozását. löljáróban örömmel kell si.u..ii a szak­osztályok élénk érdeklődésé­ről, ugyanis az érintettek nagy többsége megjelent az 1972-QS év tapasztalatait összegező és az idei felada­tokat, célkitűzéseket ismer­tető megbeszélésen. Gimesi István, a megyei kézilabda-szakszövetség el­nökének megnyitó szavai után Szűcs Mihály ismer­tette a szervező bizottság munkáját. Bevezetőként megállapította az előadó: annak ellenére, hogy meg­lehetősen nagy a tudásbeli különbség a mezőnyök él­csoportjai és az alsóbb ré­giók csapatai között, lassú színvonal-emelkedés tapasz­talható a megyei bajnokság­ban. A lezárult bajnoki év el­sősorban azt bizonyította, helyes intézkedés volt a fel­nőtt bajnoksággal párhuza­mos ifjúsági bajnokság be­vezetése. Míg az előző év­ben csak hét ifjúsági csapat működött a megyében, ta­valy már 24 ifjúsági együt­tes játszott hétről hétre a szervezett bajnoki küzdel­mekben. Egyes szakosztályok jól használták ki ezt a lehe­tőséget, máris nagyszerű utánpótlásról gondoskodtak. Példaként említette a H. Spartacus - lányait, ahol az ifjúságiak — a felnőttek példáját követve — 7 pont előnnyel szerezték meg a bajnoki címet. A fiúknál a Szegedi Volán és a H. Hu­nyadi SE munkája emelke­dett ki, ahol az ifjúsági csa­pat 15, illetve 14 ponttal szerzett többet a harmadik helyezettnél. A továbbiakban az 1973­as bajnoki évre tervezett ki­sebb módosításokat ismer­tette Szűcs Mihály. A kísér­leti NB III létrehozása miatt a megyei bajnokság női és férfimezőnyét 11—11 részt­vevővel tervezik. A Makói VSE óvását a megyei bajnokságba soro­lásuk miatt — ugyanis a makóiak az NB Ül-as rész­vétel jogát kérték, mint NB II-ből kiesettek — elutasí­totta a szervező bizottság, hivatkozva a versenykiírás­ra, mely szerint az NB II­ből kiesett együttesek a me­gyei bajnokságba nyernek beosztást. Lantos Tibor, az Algyő női együttesének szakveze­tője viszont lemondta csa­patának a megyei bajnok­ságban valq szereplését, helyükre a HÖDIKÖT ke­rült. A továbbiakban Papp György az ifjúsági bizottság, Kalász János pedig a já­tékvezető-bizottság munká­ját ismertette. Végül a szakszövetség át­adta a bajnoki év győzte­seinek és helyezettjeinek, valamint a góllövőlisták és a sportszerűség) verseny nyerteseinek az érmeket és okleveleket Cselgáncsozó!* évnyitója kával telt el, még nem tu­dom, mennyire vetett visz­sza ez a kihagyás. Hiába ké­szültem lelkiismeretesen, az a plusz, «mit a rendszeres versenyzés és a válogatott kerettagiság jelent, elmaradt Hogy pótolható-e ez a ki­esés, rövidesen eldől. — Ezek alapján mire szá­míthatunk? — Visszatérésem után töb­ben megkérdezték, „hattyú­dalom" lesz-e a szegedi sze­replés? Erről szó sincs. Ojra megpályázom a válogatott­ságot és szeretnék a ma­gyar bajnokságon is dobogó­ra kerülni. — Ki ígérkezik a legna­gyobb ellenfélnek? — A p*helysúly új „titán­ja" Botos András. A baj­noki címért, a címeres me­zért elsősorban vele kell eredményesen megmérkőzni. — ökölvívásban nem je­lent hátrányt vidéki ver­senyzőnek lenni? — Mindenkit meg kell verni, akkor nem lehet vita! Ez az utolsó mondat mé­lyen emlékezetembe véső­dött Kovács Lajos egyszer már fenn volt a csúcson. Az újpestiek „mesterkedései" el­lenére most újra elindul, új­ra megpróbál feljutni ugyan­oda. A recept egyszerű: „mindenkit meg kell verni!" Hogy sikerül-e neki, elsősor­ban rajta múlik. Szurkol­junk, hogy így legyen! Forró Tamás Foreman „lelépte" Fraziert A rövid téli szünet után megkezdődött a „nagyüzem" a cselgáncsozóknál. A hét végén a SZEOL versenyzői öt összecsapáson is érdekel­tek voltak. A fővárosban, a Bp. Hon­véd I. osztályú felnőtt ver­senyén Erdélyi Endre állt rajthoz, míg a válogatott ed­zőtáborából sérülten hazaér­kezett Szabics Imre nem lépett tatamira. Erdélyi nagyszerűen kezdte az évet: beverekedte magát a döntő­be a 63 kilogrammosok kö­zött, s ott csak balszerencsé­vel szenvedett vereséget. A SZEOL I. osztályú júdósa így már 8 pontot gyűjtött össze a 60-ból, amely ahhoz szükséges, hogy ismét meg­szerezhesse az I. osztályú címet. Miskolcon a III. osztályú vidéki bajnokságon a 80 ki­lógrammosok között a ju­nior válogatott Szabó Miklós imponálóan versenyzett, és nem is talált legyőzőre. Ez­zel megszerezte a vidéki bajnoki címet. A nehézsúly­ban hosszú sérülés után lé­pett tatamira Körmöczi Ala­jos és szép küzdelemben bronzérmet szerzett. A SZEOL fiatalabb ver­senyzői ugyancsak i Miskol­con, országos jellegű verse­nyen szerepeltek. Az úttörők küzdelmében a 38 kilós Dá­vid József a második, a 41 kilós Körmöczi Lajos pedig a harmadik helyen végzett Két második hely jutott az ifjúságiaknak is: a 75 kilós Krajkó Gyula és a 85 kilós István Béla egyaránt döntő­be került, ott azonban nem sikerült győzniük. A -serdülők közölt 52 ki­logrammban Riesz Béla bi­zonyult a legjobbnak, győ­zelme nagyszerű fegyver­tény. Másik három társa, Já­roli Jenő, Deák Ferenc és Tóth Tamás harmadik he­lyen végzett a versenyben, R. E. A jamaicai Kingstonban magyar idő szerint keddre virradóra került 6or a hiva­tásos nehézsúlyú ökölvívó vi­lágbajnoki döntőre a védő Joe Frazier és a kihívó George Foreman között. Harmincezer néző figyelte a csarnokban a tokiói olim­pián aranyérmet nyert Fra­zier és a Mexikóban olim­piai bajnoki címet szerzett Foreman küzdelmét, ezenkí­vül százmillióra becsülik azoknak a számát, akik a te­levízió képernyőjén látták az összecsapást A 15 menetes — 45 perc­re — „beállított" ökölvívó rajongók mindössze 4:35 per­ces „díszelőadást" kaptak, szenzációval és világbajnoki trónfosztással fűszerezve. A 98,64 kilós testsúllyal szorítóba lépő George Fore­man ugyanis a 2. menet kö­zepére befejezte a harcot a 97,06 kilós világbajnok Joe Frazier ellen. A mérkőzésve­zető Arthur Mercante ugyan­is a második menet 1:35 per­cében, amikor már hatodszor számolt a világbajnokra, Fraziert leléptette és Fore­man győzelmét hirdette ki. Foreman a 2. menet első pillanatától szinte levegőt sem engedett a megviselt Fraziernek. 96 másodperc alatt Frazier háromszor ke­rült a padlóra, s ezzel vége lett a világbajnoki döntőnek. A 24 éves George Fore­man lett tehát a nehézsúly új világbajnoka. A mexikói olimpia után lépett a hiva­tásosak közé, s azóta minden mérkőzését megnyerte (38), s ez volt a 35. olyan találkozó­ja, amikor ellenfele a kiütés sorsára jutott, illetve Fore­man döntő fölénye miatt le­léptették. « Joe Frazier 1971. március 8. óta őrizte a világbajnoki címet, (ekkor győzte le Mu­hammad Alit), s 29 győzelem után szenvedte el első vere­ségét. A szerződés értelmében a mérkőzés bevételéből Fra­ziert 850 000 — Foremant pe­dig 375 000 dollár illeti meg. Másodika Radnóti A Csongrád megyei Tájé­kozódási Futó Szakszövetség elkészítette a szakosztályok 1972. évi rangsorát A pon­tozásnál figyelembe vették, hány és milyen szintű mi­nősített versenyző található a szakosztályban, s hány versenyzőt indítottak a kü­lönböző versenyeken. Ennek megfelelően alakult ki a rangsor, amelynek érdekes­sége, hogy az első nyolc he­lyen hat szegedi egyesület található. Közülük a Radnó­ti Gimnázium második he­lye különösen értékes, hi­szen alig maradtak el a lis­tavezető HÖDGÉP-től, amely, ellentétben a gimná­ziummal, sok felnőtt ver­senyzővel is rendelkezik. A rangsor: 1. HÖDGHP 452, 2. Radnóti Gimnázium 393, 3. Hódmezővásárhelyi Frankéi Szakközépiskola 332, 4. Kolacskovszky LTE, 5. Ki­nizsi 264, 6. Kőrösy József Szakközépiskola 181, 7. KSZV SE 169, 8. Textilipari Szakközépiskola 165 pont A Csongrád megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat zákányszéki szeszfőzdéjében 7,— Ft/q áron kifőzött szöiötörköly kapható ZÁKÁNYSZÉK, KISS IMRE ü. 5. Telefon: 22.

Next

/
Thumbnails
Contents