Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-19 / 15. szám

FENTEK, 1973. JANUÁR 19. Cseferfri Lajos Makón Cseterki Lajos, az MSZMP KB tagja, az Elnöki Tanács titkára tegnap Győri Imre, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára kíséretében Makóra látogatott, ahol a városi tanács dísztermében rendezett pártnapon részletesen ismertette az MSZMP KB múlt év november 14—15-én tartott ülésének határozatát. A pártnap befejezése után a város párt- és tanácsi vezetői baráti beszélgetés keretében tájékoztatták Cseterki Lajost az elmúlt évi tervek teljesítéséről, az elért eredményeikről. Pedagógus pórttitkárok tanácskozása Az MSZMP Csongrád megyei bizottsága évente hagyományosan megrendezi a pedagógus pártszervezetek titkárainak téli tanfolyamát. Az idén a máskor háromnapos tanácskozást egy napra vonták össze. A Csongrád megyei tanács székházában tegnap tartott tanfolyamon a résztvevők az állami oktatás fejlesztéséről szóló párthatározat végrehajtásának időszerű kérdéseit vitatták meg. Délelőtt Dr. Koncz János, a Csongrád megyei pártbizottság osztályvezetője a novemberi tantestületi érteke-z. letek tapasztalatairól tartott beszámolót. Dr. Mészáros Rezső, a KISZ Csongrád megyei bizottságának osztályvezetője, a tavalyi diákparlamentek munkáját értékelte, majd Vecsernyés János, a Pedagógus Szakszervezet, Csongrád megyei bizottságának titkárhelyettese ismertette a szakszervezetek feladatait az oktatás fejlesztéséről szóló párthatározat végrehaj tásába n. Délután a pedagógus pártszervezetek titkárai hat szekcióban az iskolai élet demokratizmusának kérdéseiről kötetlen vitát folytattak. Inkább a szűrő, mint a bírság A füstölő gyárkémények, a folyókba mérget bocsátó üzemek régóta bosszantják a városi embereket. Sajnos, sokáig hiába volt minden apelláta, a gyárak egyszerűen intézték el a dolgot: nekik termelni kell, nincs más, mint ezi tudomásul venni. Ma már azonban megköveteljük a gyáraktól, hogy környezetük mérgezése, szennyezése nélkül dolgozzanak. Erre több rendeletet hoztak hazánkban is. E rendeleteket azonban a legtöbb vállalatnál kimosolyogták: ,.Van elég bajunk, semmint ilyesmivel bajlódjunk." Ilyen állapotok uralkodtak mindaddig, amíg az első milliós bírságokat ki nem fizettették a környezet•aennyezőkkel szemben. Most m Szegedi Konzervgyár is könnyen nehéz helyzetbe kerülhet. A vízminőségvédelmi rendelet értelmében először 1972. áprilisában vizsgálták meg a Szegedi Vízmű és Fürdő Vállalat szakemberei, mennyi szennyező anyagot bocsát ki a konzervgyár. A mérés megdöbbentő eredményt hozott: a kimutatható káros anyagok oly nagy százalékban fordultak elő, hogy a rendelet szerint sok millió forint birságot kellene kiróni. Azt régóta tudták, hogy az üzem nagyon megterheli a városi csatornát, és ez milyen nagy munkát okoz a tanács által fönntartott vállalatnak. Arra azonban senki nem gondolt, hogy a zsíros hulladék milyen nagyon veszélyezteti a Tiszát — közvetve pedig a folyóval kapcsolatban levő vízrendszert A konzervgyár vezetőit — az ő kötelességük betartani a vízminőségvédelmi rendeleteket is — meglepte a vizsgálat eredménye. Szilléri László, a vízműVek főmérnöke elmondta, hogy a konzervgyárat figyelmeztették a következményekre. Ennek hatására a közönséges zsifogókat két emberrel tisztíttatják. Ez a kezdetleges módszer azonban csak ideiglenes lehet. Júliusban és augusztusban a konzervgyár kérte;, újból vizsgálják meg a távozó szennyvizet; a vizmű ekkor nem talált szennyezést, de novemberben — amikor ismét bejelentés nélkül ellenőrizték — igen. Igaz kevesebbet, mint áprilisban. A Szegedi Vízművek és Fürdő Vállalat a vizsgálatok eredményét fölterjesztette a Szegedi megyei városi tanácshoz intézkedés Végett. Rósa László, a Szegedi Konzervgyár főmérnöke másként ítéli meg a tényeket: „Meggyőződésünk, hogy az első vizsgálat nem reális, a nagyfokú szennyezettség valóban azért mutatkozott, mert a méréseket rosszul végezték el. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a második, majd harmadik ismétlés számunkra teljesen pozitív eredményt hpzott£ Kézenfekvő a vizsgálatot hibáztatni. Annyi azonban bizonyos — ezt maga Rósa László említette —, hogy a konzervgyárnak nincs más berendezése a vízszennyezés megszüntetésére, csak a zsírfogó aknák, házi készítésű, egyszerű eszközök. S a konzervgyárban szükségét is látják a víztisztító berendezés megépítésének. 1972. tavaszán a Szegedi Tervező Vállalattól rendelték meg a terveket. Tény, hogy a konzervgyár kérésére végzett második és harmadik méréskor éppen zöldség- és gyümölcsszezon volt, tehát zsirszennyezés eleve alig lehetett ebben az időben. Az csak akkor keletkezhet, ha húsokat, zsíros anyagot dolgoznak fel, főként késő ősszel, télen vagy kora tavasszal. A mérések eredményén és a vizsgálaton aligha érdemes vitatkozni. Inkább az a fontos, hogy a konzervgyár betartsa azt a rendeletet, amely valamennyi üzemet 1969 óta kötelez a víztisztításra. Talán, ha a konzervgyár nem 1972-ben rendeli meg a terveket, hamarabb elkészült volna a szűrőberendezés. Bár nem olcsó — 20 millió forintba kerül — de égető szükség van rá. Szerencse, hogy a rendelet szerint eltekinthetnek a birság megfizetésétől, ha a környezetét mérgező, szennyező vállalat hozzákezdett tisztítóberendezéseinek tervezéséhez, építéséhez. Matkó István uiést tartón a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) vezményben részesülhetnek az előtörlesztésben, és a kölcsöntartozás törlesztésében. A havi törlesztés az első három évben a fiatal házasok számára is mérsékelhető. A lakásépítő szövetkezeti és a tanácsi elosztású OTP-lakásoknál a jelenlegihez képest csökken a készpénz-előtörlesztés. A többszintes lakóházak építésénél előnyösen változnak a törlesztési idők és a kamatfeltételek is. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter előterjesztése alapján a kormány rendeletet hozott a városok és községek általános és részletes rendezési terveinek jóváhagyásával és elfogadásával kapcsolatos hatáskörök módosításáról. Az intézkedést a tanácsi testületi szervek hatáskörének bővítése tette szükségessé. A munkaügyi miniszter előterjesztése alapján a Minisztertanács határozatot hozott a szakmunkásképzés irányításának rendjéről. Az intézkedések a szakközépiskolák és a szakmunkásképző iskolák irányításában és ellenőrzésében jelentkező ágazati és tanácsi hatáskörök rendezését szolgálják, valamint részletesen meghatározzák a szakmai képzésben érdekelt miniszterek és főhatóságok feladatait. A határozat értelmében a művelődésügyi miniszternek az oktatás és a nevelés egészére kiterjedő ágazati felelőssége mellett a munkaügyi miniszter látja el valamennyi szakmunkásképző iskolában a felnőtt szakmunkásképzés keretében, továbbá szakmunkásképzési céllal működő ipari, mezőgazdasági és erdészeti szakközépiskolákban folyó szakaz o A szegedi szénhidrogénmedence munkásainak üzemi konyhájára és éttermére több mint 20 millió forintot költött a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat. Sokan megkérdőjelezik, hogy szükség volt-e egyáltalán ilyen modern, „kacsalábon forgó palotára" az olajmezőn, hiszen egy üzemi konyha és étkezde szerényebb külsővel és belsővel is elképzelhető és a célnak megfelelő lehet. Az ellenérv hangsúlyozza: nem a mának, épült az olajmunkások étterme, s nézzék meg húsz, év múlva, előfordulhat, hogy akkor korszerűtlennek minősítik. Nehéz vitatkozni akár az egyik, akár a másik megjegyzéssel. Lehet, hogy kevesebbe került volna egy típusterv alapján felépített étterem, de ne sajnáljuk az oly mostoha körülmények között dolgozó olajbányászoktól a modern, korszerű és persze drága épületet Ha elmennek oda étkezni, vagy a büfébe tereferélni, legalább érezzék magukat jól. Az olaj mező főorvosa, dr. Soproni Lajos jó véleménynyel van az üzemi konyháról, amelyre régebben igen sok rosszat mondtak a vezetők és a dolgozók egyaránt. Kifogásolták az ételek minőségét, mennyiségét és árát, valamint az egyhangú választékot. Lapunkban is helyt adtunk a bíráló megjegyzéseknek, amelynek eredményeképpen a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója új vezetőt nevezett ki az étterem élére, a ,oagy gyakorlattal rendelkező Tálalják az ételt Rangli Istvánné személyében, akinek közel két évtizedes tapasztalata van az önkiszolgáló éttermek vezetésében. A főorvos elmondta. hogy rendszeresen ellenőrzik a konyha munkáját, figyelemmel kísérik az ételek minőségét és választékát, s csak a legjobbakat jegyezhetik fel a naplójukba. Az olajmunkások konyhájában 3000 személyre lehet főzni. Jelenleg a medence beruházásainál és a termelésben dolgozók közül 1600an veszik igénybe az üzemi étkeztetést. A központi éttermen kívül még két helyen — a barakkszállásoknál — van tálaló és étkezde, ahova rendszeresen kiviszik az ételeket, az ebédet és a vacsorát. A konyha bő választékot ajánl a dolgozóknak. Mindennap lehet 14—16féle készétel és frissensült között választani, aki étlap szerint rendel, de az előfizetéses menük is változatosak. Az árak mérsékeltek, a 16-féle között hármat találni csupán, amelynek az ára 10 —12 forint között ingadozik. A konyha korszerűségére jellemző, hogy három hűtőkamrája van: külön a húsoknak, a tejtermékeknek és zöldség-gyümölcsféleségeknek. A cukrászműhely ellátja az étterem , mellett levő büfét és természetesen az üzemi étkeztetést is friss és finom süteményekkel. mai képzéssel összefüggő ágazati feladatokat. A képzés irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos főhatósági felügyeleti hatásköröket a jövőben az ipari és építőipari szakmákat oktató iskolák tekintetében a munkaügyi miniszter, az élelmiszer- és a fagazdaság szakmáiban a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmában pedig a belkereskedelmi miniszter gyakorolja. A szakmunkásképző intézmények létesítése és fenntartása a jövőben a fővárosi és a megyei tanácsok hatáskörébe tartozik. A Minisztertanács megvitatta és elfogadta a művelődésügyi miniszter előterjesztését az alsó- és középfokú oktatási Intézmények irányítási rendszerének szabályozásáról. E szabályozás értelmében a szakközépiskolák és a kollégiumok létesítésének, fenntartásának és közvetlen irányításának jogát a főhatóságok 1974. szeptember l-ig átadják a fővárosi és megyei tanácsoknak. Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének előterjesztése alapján a kormány megtárgyalta és jóváhagyta a vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepcióját. Az 1985—90-ig, fő vonásaiban pedig az ezredfordulóig kidolgozott tervek főbb célkitűzései közé tartozik a lakosság ivóvízellátásának és a lakótelepek csatornázásának fejlesztése, a víz tisztaságának védelme, az árvízvédelmi biztonság fokozása, a mezőgazdaság belterjes fejlesztéséhez szükséges vizszolgáltatási és vízrendezési főművek kiépítése. A Minisztertanács tudomásul vette a nehézipari miniszter és az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség elnökének a mecseki szénbányák komlói Kossuth bányaüzemében 1972. szeptember 28-án keletkezett bányatűzről szóló jelentését. A vizsgálat megállapította, hogy a tüzet a szállítószalagot meghajtó tengelykapcsolón keletkezett műszaki hiba okozta. Olyan biztonsági előírásokba, szabályzatokba ütköző vétkes magatartás nem fordult elő, amely a tűzesettel közvetlen okozati összefüggésben lenne. A bányabiztonság fokozása érdekében a nehézipari miniszter, az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség elnöke és a szakszervezet megtette a szükséges intézkedéseket. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) A bérpolitikai intézkedések Az 1973. március 1-i hatállyal életbe lépő bérpolitikai intézkedések — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának november 14—15-i határozatában foglaltaknak megfelelően — elsősorban a munkások túlnyomó többségét foglalkoztató állami ipar és kivitelező állami építőipar munkásainak életkörülményeit hivatottak javítani. Az intézkedések több mint 1 millió 300 ezer dolgozóra terjednek ki, s 1973-ban tíz hónap alatt mintegy 2.3 milliárd forinttal növelik a munkások jövedelmét. A munkások bérét az iparban átlagosan 8, az építőiparban átlagosan 6 százalékkal kell emelni, úgy, hogy ezen belül a szakmunkások bére az iparban átlagosan 10, az építőiparban 8, a segédmunkások bére pedig átlagosan 5, illetve 4 százalékkal emelkedjék általában. A vállalatok a béremelést saját forrásaikból növelhetik. A határozat előírja, hogy törekedni kell a központi bérpolitikai keret és a saját forrású bérfejlesztés felhasználásának időbeni összehangolására Az 1973. évi saját forrású bérfejlesztést az egyes állománycsoportok között a munkás-alkalmazotti bérek arányában kell elosztani. Ettől a vállalat csak minimális mértékben térhet el. A kormány határozata előírja, hogy a béremelési kereteket a felügyeleti szervek — a foglalkoztatott nők, a második-, harmadik-negyedik műszakban dolgozók és a nehéz fizikai munkát végzők vállalati bértömegének arányát figyelembe véve — differenciáltan osszák el a vállalatok között. A vállalatoknak hasonló differenciálási elveket kell követniök, úgy azonban, hogy — a központi béremelési keretből — minden szakmunkást és művezetőt az iparban legalább 8, az építőiparban legalább 6,5 százalékos, minden segéd- és betanított munkást az ivarban legalább 4, az építőiparban legalább 3 százalékos béremelésben kell részesíteni. Ezt — személyenként eltérő mértékben — .tovább növeli majd a differenciálásra biztosított keni felhasználása. A béremelés az említett területeken kiterjed mindazokra, akiket 1973. már cint 1. napján a munkás-állománycsoportban tartanak nyilván és a 7/1971 (IV. 1.) MüM sz. rendelettel szabályozott bérrendszerekbe vannak besorolva, továbbá a fizilcai munkát végző részmunkaidőben foglalkoztatottakra, a termelésirányitó munkakörökbe sorolt, művezetőkre. főművezetőkre és más elnevezésű, közvetlen termelésirányítást végző dolgozókra. Az intézkedés végrehajtása szempontjából szakmunkásnak azok tekintendők, akiket a vállalat a rendszeres szeptember havi statisztika előírásai alapján szakmunkásként tartozik jelenteni. Minden személyi béren alapuló bérformánál a személyi alapbéreket, darabbérezésnél — az előirt minimális emelés értelemszerű alkalmazásával — a munkadarab alapbérét, s a darabbérben dolgozók személyi alapbérét, kell emelni. Az 1973. március havi béreket már a felemelt alapbérekkel kell elszámolni. A kormány határozata a minisztériumi és a tanácsi felügyelet alá tartozó ipari és kivitelező építőipari vállalatokra vonatkozik. Kiterjed azonban a kormány által meghatározott néhány más ágazathoz tartozó, nagyüzemi, ipari és építőipari tevékenységet folytató vállalatra is. A béremelés üzemen belüli felosztásáról a gazdasági vezetők az illetékes szakszervezeti szervekkel egyetértésben gondoskodjanak. Az intézkedés fedezetinek nagyobbik részét az állami költségvetés biztositja. kisebbik hányada azonban a bérnövekedés nyereségcsökkentő hatásán keresztül a vállalatokat terheli. A kormány felhivja a fievelmet arra, hogy a bérpolitikai intézkedés nyereségmérséklő hatását az iizemés munkaszervezés javításával. a kaoacitások jobb kihasználásával, a termelékenvség növelésével, összességében: a vállalati eszközök jobb hasznosításával kell ellensúlyozni. (MTI)