Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-18 / 14. szám

a CSÜTÖRTÖK, 1973. JANTJAR Í*. Színházi esték Egy kis müanyaghab go- pillanattal ajándéka: meg. A fala a Lapoeladány, eljyócskát forgatok a kezem- Csusingurában pedig egy- téveszthetetlenül az akkori tien. A Thalia Színház színé- szerre lathatom a színpadon Magyarország Egyetlen utazta dobálták meg a nézőket Bitskey Tibort, Kozák And- cáján csak igásdo tudja elilyenekkel a Csuaingura ja- rast. Nagy Attilát, Drahota vinni a kocáit, de nemcsak pán kabuki-játék előadásán. Andreát, Horváth Terít, Esz- az utcán van sár. Az embeKicsit zavartan — a talán tergólyo6 Cecíliát. De nem rek agyát, szívét is belepte, gyerekesnek tűnő ötlet miatt kritikát akarok írni, afféle nem is próbálnak egymás — felvettem egyet, eltettem, élménybeszámoló ez, s mert felé „közlekedni". A kártya, s ahogy forgatom a kezem- a színházban, ebben a mű- ital, mulatozás — ez tartja ben: alighanem tovább tar- veszi kollektív munkában a össze a helybéli „intelligentanak-munkálnak majd azok színész erdekei talán a leg- ciát". Mintha szavaik is csak a gondolat-gömbök, amivel jobban, a kabuki-játék külö- azért lennenek, hegy az aszmeghajigálta az embert a nősen megragad, mert itt — tálról leejtett és visszaesem színház; bizonyára tovább, az évezredes japán színházi pészett töknyolcas miatt mint a kis műanyaglab- forma szerint ének, tánc hangoskodjanak. Ide érkezik m dácska. és színpadi játék ad lehető- meg a kis patikussegéd, szépségét a színészi tehetség ségre es szerelemre vágyva, szárnyalására. Micsoda tá- Itt szeretne jobb sorsot, szép voli világ — s milyen közel napokat és valami nagy-nagy van ahhoz, aki nézi, jobban élményt lelni. Boldog akar Még nem pröbaltam meg- mondva: aki reszt vesz az lenni —, de itt hiába kérfogalmazni, miért szeretem a előadásban. S eaért az él- dezi az embereket, még meg színhazat, vagy a filmet, a menyért bámulom a rendé- is sértődik, akitől tudakolni könyvet. Vagy a képtarakat, zőt, Kazimir Károlyt: merte meri, hogy boldog-e. muzeumokat miért bújom, vállalni a kockázatot— hogy Pesti műsorfüzetekben senMondhatnám, mert minden esetleg nem nyújt ilyen él- ki sem találja, hírt se igen erdekei, ami emberi, amit ményt! Hogy kuriózum le® lehetett hallani róla — a ember teremtett, ami emberi csupán ez a pesti színpadon, kaposvári Csiky Gergely kerdesekre keres választ, akár kötéltánc felhőkarcolók Színház vendégjátéka volt ez csakhogy ez nagyképűen között, afféle „én ezt is tu- a tenyérnyi Ödry Színpadon, hangzana, meg talán — nem dom csinálni" attrakció. A Kár, hogy szinte csak szakis egeszén igaz. Alighanem a bukás valószínűségét is vál- mai közönség tudta magát művészétnek a visszhangját lalta egy különtörvényű vi- beverekedni az előadása, szeretjük, ami bennünk: ér- lag különös sorsú embereizelmeinkben, gondolataink- nek megismertetésével. Abo- i _ i ban születik egy-egy szép- kus elmaradt — de ezt ne a | 3. etegéimény munkálkodásakor, zsúfolt nézőtérrel, a tapeor- " Amivel megjobbít minket kánnal illusztráljuk, hiszen Értelmes élet? Boldogság-? egy-egy nagyröptű gondolat, megbámulni hajlandók va- Életcélok kiteljesedése? Csuerzés, eszmeles, mert hiszen gyünk mi aok mindent A pa kérdőjeles mondat Oseelőbb-utobb keresi mindenki taps egy kicsit magunknak is hov mindegyik művében csu«Bt az önjavítgató hatást, szólhat a befogadó önnön pa elsodort ember, halk, közvállalja az önmaga atfor- maganak: értjük ezeknek a mélását távoli világban mozgo emÜgy vagyok én ezzel, mint bereknek sora-ktdepoeit erta gyerek: keves rossz filmet, jük az emberi lényből fakadó reesz színházi előadást lát- hűséget kitartást es ígazságtam; mindig találok valamit lágyat, a szamuráj ericölami feledtet olyan gyenge- csőt segeket amiket a kritikusok S ha értjük, érezzük: tollúkra tűznek, berzenked- kai hat is bennünk. nek vagy számon kérnek ugyanattól az előadástól. Biz- HTT tos elegansabb lenne ezt le- I tagadni, n mindenből a legtőbbet. a legnagyszerűbbet tapostad ány. tte már pernapi tragédia. Tragédiából is csak a szürke. Sirály Alomszerep, egy csodálatos nőalak, egy költői jelkép megszemelyesitese. Es a Madách Színházban egy kezdődő színészpálya felröppenése. A címszereplő: Piros Ildikó. Csehovot érezni kell. K2, fogyhatatlan, minden előadávarm, követelni. Nekem az aze Magyarország, méghozzá son újraszülető ihlettel — es ® eleg sokszor, ha a darab- 1919-ben. Akkor irta Szép Piros Ildikó győzi. Viselj ban egy színész, csak egyet- Ernő a Patika című színda Nyina sorsát — egy-egy mozlenegy is, néhány kitűnő rabját Szomorú én kietlen dulattal is sikoltja: miért, ^ k hogy ez a tehetséges, szép, "•••^•••BMBMBaaHMaHaB küzdeni is képes lány ugyanúgy visszahull, mint csaknem minden Csehov-hős. Élete célja, erőfeszítései, nemes törekvései semmivé válnak, felröppenő vágya porba hull, szurkesegbe. A rossz korban születtek tragédiája Nyináé is. Csal-: egy embensegesebb, tisztább jövendőben hihet, mint más Csehov-hős. Értelmes élet, boldogság, önkiteljesítés, életcélok megtalálása és alkotás. Szép ösztönző, gondolatokat mélyítő volt ez a színházi est ta. Szőke Márta Márvány a hulladékból A tudomány olykor va- körülbelül ötvened resae anrázslatra is képes. Ilyen va- nak az összegnek, amibe egy razslat. révén válik a pernye, ugyanakkora jadeit lap keerőművek salakja, a ba- rűine. nyákból kikerülő bazalt- es andezittörmelék, a homok és más „értéktelen" anyag a márványnál szebb épületburkoló Lapokká. Azzal az eljárással, amelyet az Eötvös Loránd Tudományegyetemen dr. Kubovies Imre docens és munkatársai dolgoztak ki, megszámlálhatatlan változatban lehet ezekből a hulladékokból a szivárvány legkülönbözőbb színeiben, a legkülönfélébb mintázatú matt vagy fényes lapokat előállítani. Az előre kidolgozott „receptnek" megfelelően, ami a felhasználandó filléres adalékanyagokat es a hőkezelés módját írja elő. a burkolólap felületét; kívánság szerint alkothatják szemmel nem is láthatóan apró, s ozert egyenletes felületet adó, vagy nagyobb, akár centiméteres kristályok is, amelyeknek szabálytalanul, egymáson keresztül-kasul elhelyezkedő formációi rendkívül dekoratív és példátlanul változatos mintázattá állnak itasze. Növeli a semmit nem érő anyagokból készült lapok értekét, hogy meg a savakkal szemben is megtámadhatatlanok, nem kopnak, nem vesztik fényüket, igen nagy nyomást bírnak kí es előállításuk körülbelül annyiba kerül, mint egy hasonló méretű üvegtábláé. Sót a jadeit helyettesítésére alkalmas, attól szinte meg sem külön beetethető lapok ára osak Az eljárás Iránt már külföldön is érdeklődnekPARASZTIKONOK Néhány éve titokzatos arccal állított be a művészettörténet tanárához egy magyarcsanádi egyetemista. — Meglepném valamivel, ha érdekelné, mert tudom, gyűjti a régiségeket. Természetesen érdekelte. Óvatosan bontotta ki a csomagolópapírt, nem tudva, mit rejt. Az elé táruló poros, elszíntelenedett képen egy Szent György-ábrázolás homályos körvonalait pillantotta meg. Első ránézésre látta, nem a szokásos ikonmásolatokkal áll szemben. — Ezt otthon, a padláson találtam, de több hasonlót láttam a faluban. Ha ráérne, elvezetném. így kezdődött a szerb népi ikonok története, melyet szakdolgozatom témájául választottam. És elkezdődött a keserves kutatás, kérdezősködés Szőregen. Deszken, Törökkanizsán. Nemigen értették, mit keresek; a képek a modern berendezésű lakásokból kiszorult, rég elfelejtett lomok között hevertek. Sok értéktelen reprodukciót „megcsodálhattam", de amit én kerestem, porosan, mállottan, padlásról, fészerből rángatták elő, hol pusztulásukra vártak. Szívesen nekem adták ezeket, s én mindannyiszor elcsodálkoztam. Klasszikus elődjeihez hasonlítva ugyanis, meglepő- Szőregen a 80 éves Miien- milyen ikont akarok látni, en szépnek találtam őket. ko bácsihoz küldtek. Ami- Üjból felcsillan a remény, a Igaz. másfajta művészetet — kor az összetekert vásznát templom raktarából előhozátköltve a nagyművészetet, kiterítettem előtte, tétovázás za a Szeged környéki Szent felhasználva a népművészet nélkül mondta: Miklósok rokonát. Egy öregelemeit is — teremtett a — A Vlajko ikonas (Vlaj- asszonytól, halála előtt kapnépművész az ikonográfia ko az ikonfestő). Csak így ta ajándékba. Nagyítóval is történetében. Érthető mó- hívtuk. Törökkanizsai volt, végigpásztázom, a szokásos don, hiszen parasztgazdáik onnan járta a környéket. módszer, sem szignál, sem egy sajátjukhoz közeli vilá- Janica néni, akinél egy dátum. got akartak tisztelni házi- még jó állapotban levő Szent — Biztos vagyok benne, patrónusaikban. így a gyak- Miklós lóg a falon, a veze- hogy a múlt században festran előforduló Szent Miklós, téknevét is tudta: Igna- hették, de többet én sem tuKeresztelő János ábrázolások csev. dok. nehéz darabos testjei, meg- Gyanakodtam, de titokban A kör bezárult, visszajöfcmunkálatlan arcai az isme- reménykedtem, pénz, útlevél, tem Szegedre, retlen művész kezén lényeges átmegyek Jugoszláviába, s ta- A szakdolgozatomban csak változáson mentek át. Ián végre rátehetem a koro- találgathattam, s összefogIsmeretlen a mester, mert a nát eddigi munkámra. lalhattam, amit a látott ikokilétét feltáró kutatás ered- Szerencsém volt. egy ma- nőkről leszűrtem, ménytelennek bizonyult. Mai gyárul és szerbül is beszélő A szerb népi ikonok egytulajdonosaik keletkezésük- kislány tolmácsul szegődött séges stílusa, többször isméiről semmit nem tudnak, az mellém. Tapogatózni a szerb lödö témája azt mutatja, ikonok egy-egy család örök- paphoz mentünk. A Vlajko hogy valószínűleg egy emséiébe tartoznak. név hallatára már emelte is ber munkái, aki a kereslet A deszki Novkov Emiiné- az eSyik ikonnyomatot, s következtében sorozatban kéhez a falusi nőbizottság ve- hátulján megnézhettük a szítette azokat. zetője kalauzolt eL cegjelzést: Műfaját egyik gyűjtője, dr. — Én ezt a Szent Győr- Ignácsev Vlajko szent és Péter László így próbálta gyöt, házunk patrónusai, tájtörténelmi képkereskedése, megfogalmazni: olyan alkonagyanyámtól örököltem. — De ez lehetetlen! — til- tások, mint a népdal és műTermészetes volt, hogy van, takoztam döbbenten. dal közötti kántori ének. Ma nem kérdeztem róla soha — Pedig ez az ő kereske- már leginkább azt a célt semmit. Mi, szerbek, ezeknek déséből való. Itt élt még az' szolgálják, hogy második a szenteknek tiszteletére ün- első világháború idején. Fur- funkciójukat betöltve naiv nepeljük a szvecsárt, amely fangos, ravasz ember volt. eredetiségükkel, gazdag színazt a napot jelöli, amikor De hogy festő-e, azt senki világukkal gyönyörködtessék egy-egy pogány család el- nem tudja. a népművészet iránt érdeklőhagyta a régi hitet, és felvet- Magyarázok, rajzolok, vért dőket te a kereszténységet izzadok, hogy megértessem, Nagy Edit Szent Miklós. Parasztikon Szeged környékérdi BERCZai A. tóROtT 1681 — En még rávezetlek, hogy ebben a hiszemben élj. — S erre kacagtak, nyalták, majszolták egymást, míg a vágy jelentkezese el nem esonde6Ítette őket, hogy összebújva alávessék magukat a gyönyör ünnepi komolyságának. Március 8-án, szombaton, Boross főmérnök elrendelte, hogy a tápéi kapunál vágják át a töltést, hogy az Algyó felől özönlő víztömeg viszszafolyjék a Tiszába, délen meg, hasonló célzattal, a Matyér hídjának fölrobbantását parancsolta meg, hogy a víz, ha valóban megkerüli a várost, ott is akadálytalanul ömöljék a mederbe. Herrich Károly azonban korainak tartotta az intézkedést, s mert Borossnak is ő volt a fölöttese, neki kellett engedelmeskedni. A miniszteri tanácsos különben, mikor az egész város már kint dolgozott a maga módján a gátakon, azt sürgönyözte Pestre, hogy Szeged pusztulása órák kédése, mert az itteniek tétlenül szemlélik a víz közeledesét, s csak a katonák teljesítik kötelességüket. Ez a híradás újabb felháborodást szült, s Herrichnek most már igazán nem volt tanáfSkoltak Bssze, s különösen az élelmiszert raktak föl ezekre. Sokan tiltakoztak a menekülések ellen (a főkapitány plakátja csak fokozta a riadalmat), mert ki védi a várost, ha mindenki odébbáll? S volt rá eset, hogy a hidakat őrző katonák egy csomó erős férfit visszakergettek, s erőszakkal vitték ki őket a töltésekhez. Nem kétséges, hogy ezek munkájában nem volt sok köszönet. A kormánybiztos az alföldi vasút indóházában telepedett meg, s Nóvák főügyész is ide érkezett, hogy Algyőn abbahagyott szervező munkáját folytassa. S erre nagy szükség is volt, mert a víz már mindenütt elérte a vasúti vonalat, a Fehér-tó megtelt, s az állomással szemben levő vásártelepet, s az ablakokat is elborította. Az utolsó pesti futárvonat már víz alatt álló síneken haladt át Szatymaz közelében, s így erre is megszűnt a közlekedés, és Dorozsma népe felkészülhetett a legrosszabbakra. A tápéi kaput csaik másnap, vasárnap vágták át, mikor a szilléri és a Tisza töltései közi a víz színe már csak öt hüvelykkel volt magasabb, mint a folyóban, így nem sokat nyertek vele, a felgyűlt víztömeg meg se mozdult Boross elkeseredetten küzdött Herrich ellen, de közben az a szerencsétlenség is érte. hogy a Makikos-erdőnél egy ladikba ugrott, s eltörött a lába. Mégsem csüggedt, embereivel emeltette magát, ha intézkedni kellett de kedvét szegte, hogy Herrich — a megszégyenítés nyilvánvaló szándékával — mindig közbe1 épett, s ellenkező értelmű utasításokat adott Közber. csos egyedül kimenni az utcára, mert könnyen Lukács kormánybiztost is arra ősztökélte Hermegjérháttá volna. A tény ugyanis az, hogy a szerszám volt a kevés, s lapát csákány hiányában valóban sokan elkedvetlenedtek, és hazaszállingóztak, de magában a városban is volt tennivaló bőven, mert a pinceablakokat befalaztak, a kapubejáratokat eltorlaszolták, az udvarokban mindenütt magas tablókat, állványokat rich, hogy lehetetlen hangú plakátot függesszen ki, erről azonban az utolsó percben a főkapitány lebeszélte a teljhatalmú urat, ellenben dobszóval hirdették ki újból és újból a rögtönítélő eljárás életbe léptetéset, s késpbb ezt falragaszokon is megerősítették. Lukács ebben is a város becsületere hivatkozott, b hazafias kö? telességnek tüntette föl az otthon megmentését, azt természetesen elhallgatta, hogy a kormány még mindig Szeged népét korholta — Herrich sürgönye alapján —s megfedte tunya tétlenségéért Szép napos vasárnap volt egy kis bizalom szállta meg az embereket, már csak azért is, mert egyre új és új katonai alakulatok erkeztek, még Nagyváradról is, de egy kis zavar mégis támadt, mert az utcakapitányok megfeledkeztek feladatukról, s elmulasztották kirendelni a soros közerőt a gátra Így nagy keséssel katonák fogdosták össze a gyanú liánul lézengő embereket, s ha a statárium hangoztatása nem tartja vissza őket, nincs kizárva, hogy megtámadták volna az amúgy is ellenszenves kormánybiztost. A vonat még átment a vashídon Szabadka felé, de utána azonnal átvágták a vasúti töltést, hogy a vizei, a Ballagi-tó felé, az Alsó-Tiszába tereljék. A Maty-híd persze már víz alatt állt, felrobbantani nem lehetett, így a mellvédet bontották le. s leemelték Nepomuki Szent János szobrát is (sokak megbotránkozására), hogy az áradást folyásában ez se akadályozza. Ezen a napon víz elérte a 27 láb magasságot az alföldi vasút vonala mentén, s ez arra ösztökélte a kormánybiztost, hogy több fizetett munkást alkalmazzon, s éjszakai szolgálatra is beossza őket Két forint volt a napszám, s ez az összeg csábította a nyomorult népet, s tódult is a rókusi indóházba mindenfelől, hogy fölvegyék őket, s este azonnal ki is fizessék a bérüket. De volt, aki valami rendkívüli tettel még nagyobb summára tett szert, mint például egy ügyes kubikos, aki húsz forintért vállalkozott arra, hogy hónaljig érő vízben megkeresse és homokzsákkal betömje azt a vasúti töltésen támadt rést. mely az állomástól nem messzire az egész környék biztonságát fény esésű-. (Folytatjuk.J