Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-16 / 12. szám

KEDD, NRA. JANUÁR M. Uj fonoda K atonacimborák voltak ők hár­man — Besenyő, Kotogán és Szopolya —, meg különben is egy faluba valók. Annak előtte kenyerüket is egyazon gazdáknál, uradalmakban, papi birtokon keres­ték. Érthető, hogy szegény mivol­tukból a szabadulás is egy irányba, a fölemelkedés felé húzta-vitte őket, ha különböző pályákon is. A tisztes­ség fokán felemelkedve megma­radtak azonban egymásnak is em­bernek, fennhéjázás nélküli barátok­nak, pedig posztjuk igen csak kü­lönbözött egymásétól. Egyikük szin­te hetenként parolázott miniszterek­kel, másikuk szűkebb pátriája tiszt­ségviselőivel, vagy mindhárman egy­azon helyen voltak hivatalosak, ahol dicsérést, elismerést osztogattak ne­kik is. Ha egymás előtt vitt el az útjuk, természetes, hogy ajtót nyitottak a másikra, ha csak annyi időre is, hogy megkérdezzék: — Hogy vagy, komám? De behú­zódtál a vackodba, hogy olyan ré­gen nem láttunk! — pedig hete sincs, hogy találkoztak, összesza­ladtak. Ilyenkor aztán falatoztak, s ittak egy-két pohár bort, a barátság ápolására. Hanem Szopolya legénv­korától híres volt fortélyos észjárá­sáról. Mindig kieszelt valamit, ami­ről a másik kettő. Besenyő és Ko­togán napok múlva is emlegette. Volt, hogy egy-egy verébfiókát tett a zsebükbe, máskor egy marék ma­dártojást, apró gyíkot, hőscincért cserebogarat, százlábút, amit napi határjárásakor összeszedett ilyen al­kalmakra. 0 maga olyan szemfüles volt, hogy hasonló meglepetést so­sem tudtak neki okozni. Már az elő­készületeknél leleplezte cimboráit, és kinevette őket ügyetlenségükért. HUNCUTSÁG Nyár dereka táján, mert arra vitt az útjuk, rányitott Szopolyára Bese­nyő és Kotogán. Nem szóltak azok semmit, hogy éhesek, csak asztalhoz ültek, és kinyitva elébük tették a bicskájukat. Ebből értett a házigaz­da, és szaladt a kamrába harapni­valóért, a pincébe borért. Elébük tett egy kilónyi vastag szalonnát, és két üveg bort — Te zsivány, hát ilyen szalonnát adsz nekünk, amit bőrig átjárt már az avasság, s talán a kukacok is be­lefészkeltek — kelt ki magából Ko­togán. — Más nincs kéznél. Megkéstetek, a csabai kolbász elfogyott már — védekezett Szopolya. — Ez a bor meg olyan savanyú, hogy uborkát lehetne eltenni benne télire — horkant fel Besenyő, amint belekóstolt a poharába. — Te pokolra való, hozzál a kert­ből egy marék zöldhagymát, hogy elvegye a szalonna avasságát! — ripakodott Szopolyára Kotogán. Amíg a házigazda kiszaladt a kert­be, Besenyő bekukkantott a kamrá­ba, ahonnét az oldalszalonnák szom­szédságából lekasztott egy szál vas­tag csabai kolbászt, amit bepakolt a táskájába. — Nézd csak, a bitangját! Most megleckéztetjük — helyeselt a mű­veletre Kotogán. Szopolya megjött a hagymával, aztán hármasban együtt falatoztak, de igen csak ímmel-ám­mal, mert bitangul avas volt a sza­lonna. Besenyő egyszer csak lecsap­ta bicskáját az asztalra, s kezdett kipakolni a táskájából. — Ett volna meg a fene kiscsi­kó korodban, ebből ehetsz két pofá­ra is — vagdalta arasznyi darabokra az előhúzott csabait. Szopolyának felcsillant a szeme, és kétszer se kel­lett biztatni, hogy rávesse magát — Jó, nagyon jó! — csámcsogott az első falat után. — Kicsit hasonlít az íze, fúszerezése arra. amit én csináltam — dicsérte a táskából elő­került hazait — Léhűtők, csak nem loptátok el az én receptemet! — nézett kétkedve a cimborákra, akik a bajuszuk alatt mosolyogva faltak. — Hova gondolsz, komám? — hű­tötte le Szopolya gyanúját Kotogán. — Nálunk egyenest a néhai Pick mester töltötte bélbe a búst a fú­szerezése pedig titok. Van ebben tán szamárhús is — tette hozzá. — Van, van, az a jó benne — adott rá nyomatékot Besenyő. — Hát akkor igyunk is rá. arra a szamárra! — emelte fei poharát Szopolya. — Arra lehet, még ecetet is! — dicsérték meg borát a cimborák, akik lassan felcihelődtek, és elkö­szöntek. A kapuban csak nem áll­hatták meg. hogy meg ne köszönjék a szíves vendéglátást. — Jó volt az a csabai, komám. Majd jövünk még rá, mert maradt ám még belőle a kamrádban — ne­vettek fel hangosan, s azzal elbal­lagtak. Szopolya leforrázva nézett utánuk: — Majd esztek ti még nálam rán­tott ürgecombot is, csak várjatok — fogant meg agyában a visszajáró huncutság. Lődi Perem A Szombathelyi Lakástextil Vállalat központi telepén Hkészült és üzembe lépett az új, nyújtott fonoda. Hatvan­millió forintba került, évente mintegy 1200 tonna fonalat állit majd elá ILKÜ PAT A SZOVJETUNIÓBA UTAZOTT A magyar—szovjet kor­mányközi kulturális együtt­működési bizottság IX. ülé­sére Ilku Pál művelődésügyi miniszter vezetésével vasár­nap küldöttség utazott a Szovjetunióba. SZORGALMAS ÜJtTÖK Sok ötlettel, javaslattal se­gíti a gazdálkodás hatékony­ságát a kenderfonógyári újí­tómozgalom. Míg 1971-ben 122 újítást adtak be a ken­de rfonógyár ban, tavaly már 137 javaslatot nyújtottak be az újítók. A javaslatok gaz­dasági eredménye megköze­líti a 700 ezer forintot. Helyreigazítás A Délmagyarország 1973; .január 5-i számában. Turis­tatalálkozó — hibákkal cím­mel megjelent cikkünk is­mertette a városi-járási Né­pi Ellenőrzési Bizottság vizs­gálatát Szerepelt a tudósí­tásban az az állítás, hogy Székely Imre, a találkozó szervezője visszaélt az Esz­perantó Szövetség nevével, illetve, hogy felhasználta a területi eszperantó bizottság nevét és emblémáját. E meg­állapítások nem igazolódtak, így ezeket cikkünkből visz­szavonjuk. BOLGÁR MINISZTER HAZÁNKBAN Dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter meghívá­sára vasárnap Budapestre érkezett Ivan Nedev, a Bol­gár Népköztársaság külke­reskedelmi minisztere. A két miniszter tárgyalásokat foly­tat Magyarország és Bulgá­ria kereskedelmi kapcsola­tainak aktuális kérdéseiről. BÁBUN GYAKOROLJAK Az úgynevezett behívásos újraélesztés gyakorlására nagy gondot fordítanak a Délmagyarországi Áramszol­gáltató Vállalatnál. Ismere­tes, hogy ennek a módszer­nek milyen nagy fontossága van az áramütéses balese­teknél. Egy erre a célra ké­szített bábu „tüdejébe" fúj­va gyakorolják a villany­szerelök az élesztésnek ezt a módját, s az ipari tanu­lók részére is előadást, be­mutatót tartanak belőle. JARA8I SZAVALÓVERSENY Vasárnap délelőtt, Petőfi Sándor születésének 150. év­fordulója alkalmából szava­lóversenyt rendezett Zákány­széken a KISZ szegedi já­rási bizottsága és a járási hivatal művelődési osztálya. A 24 versenyző közül tízen kaptak értékes könyv- és hanglemezjutalmakat, s kö­zülük kerülnek majd ki azokr akik a megyei versenyen is bizonyíthatják tudásukat. A zsűri — Mentes József és Katona András, a Szegedi Nemzeti Színház művészei, valamint Veress Miklós köl­tő — a kötelező Petőfi-vers legjobb Interpretálójának já­ró különdíjat az újszentiváni Tóth Valériának ítélte A zákányszéki községi tanács adományozta díjat Tóth Szilveszterné országgyűlési képviselő, tanácselnök nyúj­totta át a veramondónak. Felelet A férj ingerülten rá­szól a feleségére: — Egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy levágasd a hajadat! — Te megkérdeztél engem, amikor elkezd­tél kopaszodni? Bútorgyári fenyő­szelezés 21,— FVq egységáron a* Alföldi Bútorgyár pénztá­rában befizethető Ctm: Cserzy Mihály u. II. —f.'WUJJ!' Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy mindenki szeretett óvóné­nije, özv. TUMBACZ ELEMEK ­NE, f. hó 9-én váratlanul el­hunyt. Kívánságára elhamvasz­tatjuk A gyászoló család. Köszönetet mondok mindazok­nak, akik szeretett férjen^, KVASZNICZA FRIGYES temeté­sen megjelentek, részvétükkel és virágaikkal mély fájdalmamat enyhttenl igyekeztek. Kvasznicza Frlgyesné, Párizsi krt. 6. Köszönetet mondunk mind­azoknak, akik édesapánk, MENY­HÁRT ANTAL temetésén meg­jelentek, részvétükkel és virága­ikkal fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló Menyhárt család. Fájdalommal tudatom, hogv forrón szeretett feleségem, PUD­LER ANDORNE Schanzer Erzsé­bet t, hó 14-én hosszú szenve­dés után elhunyt. Temetése 17­én, szerdán délután 13 órakor lesz a rlnteremböl. Pudlor Andor és családja. Szomorú szívvel tudatjuk, hogv szereteti férj, fiú, édesapa és nagyapa, VARGA JÓZSEF; életének 59. évében hosz­szú szenvedés után elhunyt. Te­metése január 17-én 11 órakor lesz az Alsóvárosi temető kápol­nájából. A gyászoló család, Mi­hály telek. f "" Mély fajdalommal tudatjuk, hogy szeretett édesanya, nagy­mama és anyós, ftzv. MANYA1 ISTVANNÉ hamvasztás utáni bú­csúztatása Január 18-án 14 óra­kor lesz a Belvárosi temető hamvvederiárolójából. A gyá­szoló család. T. 2411. Fájdalommal tudatjuk, hogy özv. KIRÁLY FERENCNE Engi Erzsébet, életének 72. évében hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése január 17-én 15 óra­kor lesz az Alsóvárosi temető kápolnájából. A gyászoló Zsem­bert család. Homok u. 6. T. 2409 Szomorú szívvel tudatjuk, hogy szeretett férj, édesapa és nagy­apa, SZEKF:RES MIHÁLY, életé­nek 59. évében hosszú betegség után elhunyt. Temetése január 17-én 15 órakor lesz az ÜJsze­gedi temető ravatalozójából. A gyászoló család. Bérkert u. 64/A. T. 2407. Szomorú szívvel tudatjuk, hogy a szeretett édesanya és nagy­mama. dr. SZÉKELY FE.72.NC.V Weil Márta 71 éves korában hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése Január 17-én 15 órakor lesz a Belvárosi temetó ravatalo­zójából. A gyászoló csalód. Lenin », O. K. 2406 MAGYAR-SZOVJET RENDEZVÉNYEK A moszkvai Barátság Há­zában hétfőn aláírták a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság 1973. évi közös rendezvényeiről szóló jegyzőkönyvet. Szovjet rész­ről az okmányt Pjotr Fedo­szejev akadémikus, az SZMBT elnöke, magyar rész­ről Veres József, az MSZBT alelnöke írta alá. A jegyző­könyv értelmetlen a két tár­saság különféle rendezvé­nyekkel ünnepli meg a ma­gyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés kö­zelgő negyedszázados évfor­dulóját és az idei év más nevezetes dátumait HÁZAI FÖLDBEN BEREGI OSZKÁR (S PATAKY KÁLMÁN HAMVAI Családtagok, barátok, pá­lyatársak és tisztelők rótták le hétfőn kegyeletüket a Mező Imre úti temető dísz­ravatalozójában Beregi Osz­kár és Pataky Kálmán Ame­rikából hazahozott hamvai előtt. A gyászszertartáson el­sőként Marton Endre, a Nemzeti Színház igazgató­főrendezője idézte fel az 1965-ben elhunyt Beregi Osz­kárnak, a Nemzeti Színház örökös tagjának emlékét. Pa­taky Kálmán életútjára, pá­lyájára Lukács Miklós, a Magyar Állami Operaház igazgatója emlékezett. Végül Keresztúry Dezső, a Magya­rok Világszövetsége nevében beszélt a két kiváló nemzet­közi hírű magyar művész­ről, akiknek hamvai immár hazai földben találtak végső nyughelyet. SÖRÖSÜVEGEK A KÖRÚTON Tegnap, hétfőn délután 2 óra tájban a kelleténél na­gyobb sebességgel közleke­dett a Lenin körúton, a Ti­sza bútorgyár előtt az YB 62—87-es tehergépkocsi, és rakterületéről nagy körív­ben egy rekesz sörösüveget röpített az úttestre és a jár­dára. Szerencse, hogy baleset nem történt — ám az üveg­cserepek valóságos szilánk­szőnyeggel borították el az utat. Á gépkocsivezető meg­állás nélkül hajtott tovább, ezért írjuk le számára: ha hiányzik egy rekesz sörös­üveg, azt ne keresse. Remél­hetőleg addig helyette elta­karítják aa Bőséges a téli tűzelőkínálat A téli tűzifakínálat bősé­ges, a vásárlók megfelelő készletből válogathatnak a telepeken és a tartalékokból a tél hátralevő időszaká­ban még akkor is ki tudják elégíteni a várható igénye­ket, ha valóban téliesre for­dulna az időjárás. Az MTI munkatársának a MÉM-ben elmondották: Kétségtelen, hogy azért is alakult ki kí­nálati helyzet, mert eddig enyhe volt az idő, de leg­alább ennyit segítettek az elmúlt évben hozott közpon­ti intézkedések. Az erdőgaz­daságokat anyagilag az ed­diginél jobban érdekeltté tették a tűzifa-kitermelés­ben, értékesítésben. Jelenleg az a helyzet, hogy az erdésze­tek a nagyobb erdei rakodó­kon, telepeken több hónapos készlettel rendelkeznek. A fogyasztói Igények kielé­gítését újabb intézkedések­kel segítik. A vásárlók ko­rábban gyakran szóvá tet­ték, hogy gyakran nedves tűzifát tudnak csak vásárol­ni. Ennek megelőzésére az erdőgazdaságok úgynevezett készletezési támogatást kap­tak; így anyagilag érdekel­tek abban, hogy megfelelően kiszáradt fát adjanak át a megrendelőknek. Januárban már ilyen tűzifához juthat­nak a vásárlók az sok részén. Omódi lift A nagymama radszanatóriuma Furcsa szenvedélynek hó­dol egy tatai háziasszony, Tarnai Lászlóné. A város peremén épült kertes ház udvarán erdőlakóknak adott otthont, s nagy szakérte­lemmel és szeretettel gondoz­za kedvenceit. Ebben a látványos házi­rezervátumban vadkacsák, vadlibák, foglyok, fácánok, őzek, vadnyulak és szárcsák élnek békés együttesben, s szemmel láthatóan kifogásta­lanul .érzik magukat a szo­katlan környezetben. E különös hobbynak az állatbarát beállítottságon kí­vül gyakorlati magyarázata is van. A népes Tarnai család minden tagja ugyanis ter­mészetrajongó és vérbeli vadász. Így aztán gyakran előfordul, hogy a puskavég­re szánt zsákmány nem mindegyikét éri halálos lö­vés. csupán megsérülnek ki­sebb-nagyobb mértékben, Á ház asszonyának parancsára a sebesülteknek ekkor már meg kell kegyelmezni és ha­za kell szállítani a família tagjainak. A nagymama ek­kor bámulatos szakértelem­mel veszi kezelésben véden­ceit, összeilleszti, sínbe rak­ja a törött csontokat, ha kell kisebb műtéteket hajt vég­re, bevarrja a tátongó sebe­ket. Az ily módon megmen­tett szárnyasok és négylábú­ak a gyógykezelés eredmé­nyeként rövidebb-hosszabb idő alatt rendbejönnek. A házi vadszanatórium azonban csak átmeneti otthont nyújt az erdőlakóknak. Amikor ugyanis tökéletesen felépül­nek, Tarnai néni visszaviteti az erdőbe és szabadon bo­csátatja gondozottéit abban a reményben, hogy a későbbi­ekben szerencsésen elkerü­lik a puskás embereket,.. A Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged városi Bizottságának napi­lapja. — Megjelenik hétfő kivételével naponta, hétköznapokon 8. va-árnaponként 12 oldalon. — Főszerkesztő: F. Nagy István. — Szer­kesztőség és kiadóhivatal: 6740 Szeged, Magyar Tanácsköztársaság útja 10. — Telefon: 13-535, 13-003. — Felelős kiadő: Kovács László. — A lapot nyomja: Szegedi Nyomda Szeged. Bajcsy-Zsilinszky a. .. a. — todex; 29 DU — Előfizetési du egy hónapra 20 ionná ! >

Next

/
Thumbnails
Contents