Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-16 / 12. szám

KEDD, 1973. JANUÁR 16. A felsőoktatás szerkezetének kérdései Dr. Polinszky Károly nyilatkozata A felsőoktatás fejlesztésé­Bek egyik fő gondja a meg­felelő szerkezet kialakítása. Bár a magyar felsőfokú ok­tatás szerkezete az elmúlt negyedszázadban, különös­képpen az elmúlt évtizedben sokat változott, korántsem tekinthető ideálisnak. Dr. Polinszky Károly művelő­désügyi miniszterhelyettes ezzel kapcsolatban nyilatko­zatot adott Egyebek között megállapította: A felsőfokú oktatás struk­túrája mindenekelőtt azt je­lenti, hogy megfelelő arány­ban képezünk-e mérnököket, pedagógusokat, jogászokat és bölcsészeket, közgazdászokat es más szakembereket. A szakemberszükséglet megál­lapítása a tervezők feladata. Csaknem valamennyi fő szakmai ágazatban kialakult távlati, 15 éves tervünk. A felsőfokú oktatás szer­kezete az azonos profilú képzés különböző szintjeinek meglétét és arányait is je­lenti. Az utóbbi évtizedben sikeresen alakítottak ki a műszaki, az agrár- és a köz­gazdasági felsőoktatásban a szakemberképzés két szint­jét — az üzemmérnöki, az tízem gazdászi és az okleve­les mérnöki, okleveles köz­gazdász szintet. Ez a ten­dencia nagyon sok ország­ban megfigyelhető. A peda­gógusképzésben pedig már korábban kialakult három fokozat, ha nem is ugyan­azon elvek és megfontolások alapján, mint a gazdasági szakemberképzésben. Ezen­kívül vannak viták, elgondo­lások a jogász szakemberek kétszintű képzéséről. Ujab­ban a háromfokozatú kép­zés gondolatával egyre töb­ben foglalkoznak, hiszen a tudomány rohamos fejlődé­se, mennyiségi gyarapodása csakúgy, mint a képességek feltárása szükségessé teszik, hogy intézményesen is gon­doskodjunk a tudományos pályára alkalmas fiatalok kiválasztásáról és tovább­képzéséről. Ezt szolgálta a két éve bevezetett tudomá­nyos továbbképzési ösztön­díj is. A felsőfokú oktatás szere keze te magában foglalja a már említett szervezeti, in­tézményi felépítést is. Ha­zánkban az intézményháló­zatot egyrészt az határozza meg, hogy voltak évszázados intézményeink, másrészt igyekeztünk a vidéki ipari, mezőgazdasági bázisokhoz intézményeket telepíteni, a területi pedagógusszükségle­tet kielégíteni, hogy ezzel is hozzájáruljunk az oktatás demokratizálásához. Az in­tézményhálózat fejlesztése azonban túlzott volt, hiszen néhány éve 93 intézményünk volt. Bár a főiskolai átszer­vezés során 31 intézmény megszűnt, illetve nagyobb intézményhez kapcsolódolt, a szervezeti felaprózottság még nem szűnt meg. Ma még mindig húsznál több olyan intézményünk van. amelyben a hallgatók lét­száma egyenként nem éri el az 500-at A mezőgazdaság területén kétségtelenül fon­tos, hogy az intézmények kö­zel legyenek a termelési bá­zisokhoz, de mérlegelni kell: milyen hatékonyságot lehet biztosítani a képzésben. A felsőoktatási pedagógiai kutatóközpont részvételével széles körű elemző munka indult felsőoktatásunk terü­leti szerkezetének vizsgála­tára. Látnunk keli, hogy egy-egy főiskola, egyetem az adott terület gazdasági, kul­turális, társadalmi, sőt po­litikai és ideológiai életének is szerves része, ezért na­gyon sokoldalúan kell ele­mezni egy-egy főiskola lét­jogosultságát A felsőfokú oktatás struktúrájának kor­szerűsítésében mindig alap­vető, mostani fejlődésünkben pedig mindenekelőtt való az intézményeken belüli szer­kezet tökéletesítése. Az ok­tatás minőségi színvonalá­nak emelése megköveteli, hogy erre fordítsuk figyel­münk és energiánk nagy ré­szét Keressük a tananyagok ésszerű arányait egy-egy szakképzési cél meghatározá­sához. Régi gond, hogy a természettudományi képzés nem ad elég társadalmi is­meretet, a társadalomtudo­mányi képzés pedig elha­nyagolja a hallgatók meg­ismertetését a technikával. Gyenge a természettudomá­nyos oktatás a közgazdász­képzésben, ugyanakkor a közgazdasági oktatás nem kielégítő a műszaki képzés­ben. A felsőfokú oktatásban tehát optimális arányokat kell kialakítanunk az alapo­zó, a szakmai és a speciá­lis képzés között, a tovább­képzést az oktatás szerves részévé kell tennünk, és a készségek fejlesztésére kell energiánkat összpontosíta­nunk. A felsőfokú oktatás rugal­mas átállítása nemcsak azért fontos, mert így nagyobb le­het a mindenkori összhang a társadalom szükségletei és a képzés között, hanem azért is, mert elkerülhetjük az időnkénti nagy átszerve­zéseket, amelyek csak zavar­ják az oktatás folyamatossá­gát és a színvonal emelését. (MTI> Fél évvel ezelőtt, az elke- lott, lesz-e elég elszántság osztani a megmaradt koncoc. seredett napokban találkoz- bennük, lesz-e annyi erejük. Es ahogy teltek a hetek, a tam velük a füstös kovács- hogy személyes felelősségük- műhelyben mar nem kellett műhelyben. Olajos kezeslá- kel próbálják megmenteni senkit sem biztatni. Folalli­basban, köpenyben várták, saját üzemüket, húsz év óta tottuk a meo-t, mert mar w­mint ver utolsókat a prés a munkahelyüket.... gyázhattunk a minőségre ia. szikrázó fémre. Befejezték a Nagy János párttitkár, Za- Am a szerszamkovacsban műszakot de még nem in- kar János művezető, Molnár meg további meglepetések dúlhattak haza A többiek, József présmunkás, meg né- vártak az új elnökre és tag­társaik előtt kellett válaszol- hány segítőtársuk vállalko- ságra egyaránt. Kiderült, ni igent vagy nemet monda- zott. Szokatlan, kockázatos hogy hónapokkal ezelőtt, a ni! Azt, hogy hajlandók-e át- egyezségre léptek: „bármi régi vezetőség, kétszer adott vállalni a tönkrement szö- történik velünk, megpróbá- el 5 ezer fogót, s olyan ex­vetkezet összes gondját, a lünk talpra állni". Nem fo- portmunkát vállaltak, ami milliós adósságot, a sok' ez- gunk magyarázkodni, ha kétszer annyiba kerül, mint res veszteséget... nem sikerül, s nem követel- amennyit kapni lehet érte. jük az elismerést, ha rend- De most már senki sem akart Mert a behozzuk a dolgokat." hátat fordítani, lelépni. A Szegedi Azóta öt hónap telt el. Ta- szövetkezetbe visszajöttek a Szerszám- valy szeptemberben, beval- re8lek. akiknek valamiért kovács lom, még nem hittem hogy el keUett menniük. Vissza­Ktsz-ben akkor összegezték a a Szerszámkovács Ktsz-ből lott Rico János kovács, Bar­revizarok, hogy a régi veze- 1973 januárjában azt irha- n,a .re lakat°s es a tobbi­tőség „tevékenysége" 1 mü- tom: az üzem működik, a ek' A kovácsmuhelyben elő­lió 200 ezer forint adóhátra- tagok együttmaradtak, a ször töltődött fel évek óta a lékot, 1 millió 200 ezer fo- munkabért kifizetik a fize- fetszant minden gépnek rint kölcsöntartozást, 300 tésnapokcn. De nemcsak akadt kezelője. A létszám ezer forintnyi bértúllépést ennyi történt... összesen 33 fővel bővült, és 780 ezer forintos vesztesé- Molnár Józseffel, aki az­get okozott Ennyi pénz milliárdos nagyvállalatot talán meg sem rendít, le a piciny szövetke­zetet a csődbe sodorhatja, műhelyben találkozunk. Egy re nem kell hajtani senkit, Azokban a napokban elkese- gépet segít beállítani. mert mindenki nagyon igyek­redettesk voltak. Azon mú- — Tudja, csendesen dolgo- szik. Nagy előtt présmunkás volt. a ke­Jánossal rnencénél váltottam néhány ismét a szót. Arra invitált, nézzek kovács- körül, nézzem meg, mennyi­zunk. Igaz, én lettem az el­Aknában a fúrópajzs — A múlt hónapokban fog. Tegnap, hétfőn délelőtt indftóaknába emelték azt a szovjet gyártmányú fúrópajzsot, amely föld alatti útján ha­ladva elkészíti majd a főcsatorna másfél kilométeres sza­kaszát. a rókusi temetőtől Tarjánig A Bányászati Akna­mélyítő Vállalat szakemberei néhány óra alatt sínre tették a hatalmas gépet, s ehhez a munkához értékes segítséget nyújtott a szegedi olajtermelő üzem 40 tonna teherbírású, különleges autódaruja. Somogyi K&roty né Acélkötelek kerülnek a horogra IHPMI Levegőbe emelkedett a 16 tonnás szerkezet A fúrópajzs az akna mélyén nok, de legtöbbször ide jo- csikorgatva erőlködtünk vok vissza. Segítem. Hogy minden darabért, mert azt mit vegeztunk fél év alatt? terveztük, hogy januárban Legeloszor szambavettük a .. ,.... 7 ­„. , , . , visszafizetjük az első resz­vagyónunkat, mink van egyáltalán. Könyvelés nem leteket az adóhátralékba, a .i , ,,, . . . kölcsönbe. Sikerült, sőt Ifi­volt, legalábbis ólyam nem, , . . . 00. ' . . , dolgoztunk 280 ezer forintos amiből kiderülhetett volna, mennyi vasnak kell állni a raktárban, kint a bedolgo­zóknál, a partnereknél. A becsületükre volt bízva, mit adnák vissza. Azóta kint járt a felügyelő bizottság és leltározott. A kaput zárva tartjuk, a teherautó csak szállítólevéllel közlekedhet. veszteséget is! MAR KÖNNYEBB Az ud­varon még ren­detlenség, válogatták. látszik, nemrég rakosgatták a vashalmokat. Az iroda folyosóját eltorla­szolják a frissen összeállított exportcsomagok. De úgy tű­Az anyaggal még csak így nik; tavaszra már csak erre rendbe jöhettünk, hanem az a külsőre marad tennivalója emberekkel már nem ilyen a kis üzem kollektívájának, egyszerű. Rengeteg elvállalt hejuj^ mintha tisztázódtak munkánk volt, viszont a mű- volna a ]eRf5bb dolgok. Jós­helyekben meg álltak a mun- vai Sándor, aki 18 éve dol­kások, vagy szabadságra gozik gépkalapáccsal, boldo­mentek. Októberben elké- gan mondta: „Nyugodtan szült a kapacitásfelmérés és dolgozunk, mert először érez­az ügyrend — mert ilyen zük úgy, hogy ez a szövetke­se volt azelőtt... Miután zet- elsősorban a mienk, s tisztában lettünk azzal, mire nem az elnöké, és a műsza­vagvunk képesek, a saját ér- ki vezetőé". De ugyanígy dekünkben megköveteltük, tudnak az esztergályosok, a hogy ki mennyit végezzen szerszámkészítők, a csiszolók egy nap. Most, január 15-én mindarról, amiről tudniok jutottunk el oda, hogy az kellj amit a mérleg mutat, a első tapasztalatok alapján számlák, az adminisztráció, írásba foglaltuk a szigo- ügy érzik, valóban saját rűbb követelményeket ügyüket intézik. Zakar János hűségesen ki- öt hónap alatt nem let! tartott Nagy János mellett fiaskóból fényes siker, mert ö így folytatja: nem is lehetett. Az is biztos, — Az emberek joggal le- hogy a Szerszámkovács Ktsz hettek bizonytalanok, hiszen közösségét egy ideig nyomja ahhoz szoktak, hogy a veze- a nehéz örökség és az adós­tőség kizárólag személyi ság — de nem sokáig. Mert ügyekkel foglalkozik. Gon- ők nemcsak csendesen dol­dolták, csak a nevek változ- goznak. vegetálnak, hanem nak ... Először nekik kellett talpra álltak. Innen már megmutatni, hogy mi őszin- könnyebb megtenni az első tén csak dolgozni akarunk, lépést nem „bosszút állni", nem eL Matkó Isfcvaa

Next

/
Thumbnails
Contents