Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-10 / 291. szám

VASÁRNAP, 1972. DECEMBER lfl. • BOLDOG EMBEREK SUBA-SUBÁVAL i ..Elégedett és boldog vagyok.'" Ha valakiül — főként az élet küszöbén álló fiataltól — ezt ha'­lom, mindig kételkedem. Pedi , léteznek kiegyensúlyozott embe­rek. akik korán megkapták az élettől mindazt, amit iskolásként vártak tőle. Bárki azt mondhatná, hogy harmincon innen korai betelje­sült elképzelésekről beszélni, hi­szen a megpróbáltatások java még hátravan. Ez igaz Ahhoz azonban, hogy egy pályakezdő így vélekedjék saját boldogulásá­ról, a belőle fakadó ambíción kívül külső tényező: a munka­hely, a társadalom előlegezett bi­zalma. segítőkészsége is hozzá­járult. Ném titkolta ezt Czeglédi Jó­zsef üzemmérnök és Faragó Ist­vánné vegyészmérnök sem. akik­kel a DÉGÁZ egyik irodájában beszélgettünk. Amint hallgattam őket, két szorgalmas, jó képes­ségű — és szerencsés fiatal egyé­nisége rajzolódott ki bennem. Pályájuk éppen az utóbbi jelző miatt nem mondható tipikusnak. Miért? Mert a főiskoláról, egye­temről kikerülő huszonévesek nem mindig bukkannak négy­levelű lóherére, ha munkahelyet választanak. Czeglédi József viszonylag gyorsan tette meg az utat az elő­rehaladás lépcsőfokain. Huszon­hat éves. Érettségi után katona lett, majd elvégezte Esztergom­ban a Celsőfokú vegyipari gépé­szeti technikumot. Államvizsga után kötött tanulmányi szerző­'ást a gyárral, és részt vett a lázipari Tröszt féléves átképző nfolyamán. A DÉGÁZ-nál 1970­an alkalmazták, először az eyítési osztályon mint progra­mozót. ezután egy évig előkészí­tői munkaköri töltött be, majd az. idén a tervezett makói ki­rendeltség vezetőjévé nevezték ki. Tanul is, még egy különbözeti vizsgája van hátra, hogy a mű­szaki főiskolai képesítést meg­szerezze. Hogv rászolgált-e a bizalom­ra? Valószínű. Ám a bizonyítás évei most kezdődnek. Hogy érez-e elég erőt ehhez? Erről így vall: — Miért ne? Szeretem a szak­mámat. mások bizalma pedig ön­bizalmat ad. Szerencsés helyzet­ben is vagyok, összevág az. amit tanultam, és amit ebben a beosz­tásban elvárnak tőlem. Igaz, je­lenleg ennél bonyolultabb a fel­adatom. Makón tetőt kell keres­nünk a fejünk fölé. ahova beköl­tözhetünk majd, és egv telket, ahova később építkezünk. Csak ezulán vár az igazi szakmunka: Makó földgázellátását kell meg­szerveznünk. Hogy kik lesznek a munkatársaim, azt még nem tu­dom. — Hol fog lakni? — Ez nem probléma: 110 ezer forintos, kamatmentes kölcsönt kaptam a gyártól, lakásra. Egy­előre Kiszomboron lakunk, a szüleimnél. Felesége vegyésztechnikus, van egy kislányuk, Mónika, három és fél éves. A közlekedés-öl is szó esik, hi­szen jelenleg hol Kiszomboron, hol Szegeden, hol Makón tartóz­kodik. Ha a buszközlekedésre lenne hagyatkozva, bizony uta­zással telne el a napja. — Van egy Trabantom. Mind­ketten keresünk, össze lehet spó­rolni egy használt kocsira valót. Pénz. „Elégedelt a fizetésével?' — kérdezem. F.rre is igen a vá­lasz. Mi más lehetne: két és fél év alatt 1800-ról 3 ezerre emel­kedett a keresete havonta. És mindössze 26 éves. Egyetemistának is nézhetné bárki Faragó Istvánnét. Ő 27 éves. férfiak főnöke. Fiataloké és nála idősebbeké. 1969-ben. végzett a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnö­ki karán, biológiaipari ágazaton. A biológiának nem sok köze van a gázhoz, arról faggatom, mi­ként kötött hát ki a DÉGÁZ­nál? — Valóban, azért is szakosod­tam hallgatóként így, mert nők részére testhez állóbbnak tartot­tam az élelmiszerekkel, a kon­zervekkel. illatszerekkel kapcso­latos munkát. — Hogy miért jöttem Szegedre? Nőknél gyakran a látszólagos szakmai hűtlenség oka a házas­ság. Egy hirdetést olvastunk az újságban, melyben az állt, hogy gépészmérnököt vagy vegyészt keres a DÉGAZ — lakással. A férjemre szükség volt, én pedig jöttem vele. A lakás szó varázsige fiatal házasok számára. De a feleség megtalálta-e itt a számítását? — Egy évig szinte csak szem­lélődtem a gyárban, és szakiro­dalmat olvastam. Ügy éreztem, mintha kicsit megfeledkeztek vol­DR. TELEFON Ugy határoztam ugyanis, hogy nem viszem el sehová őt, az ün­nepeltet, inkább otthon, meghitt kettesben üljük meg a születés­napját. Korábban megfordult a fejemben, hogy a nagy esemény­re való tekintettel elviszem va­lami zenés helyre, mondjuk a Telefonbárba, de aztán letettem erről, még féltékeny lenne a ki­csike. Nem beszélve arról, hogy minden bizonnyal be sem enged­nék, ha csak el nem rejtem a kabátom alatt, hiszen mindössze egyesztendős, ez az első születés­napja. (Nem a kabátomnak per­sze. hanem neki.) Bizony, egyesztendős csupán, de én már magunk között szólva többször is az ágyba vittem, ott ! hallhattam búgó hangját, de ne gondoljanak semmi rosszra. In­kább gyorsan elmondom, hogyan is ismertem meg őt. Azzal kezdődött, hogy üzenet i várt: hívjam fel ezt és ezt a te­lefonszámot, ha mással beszél, ne csüggedjek, próbáljam újból, mert fontos ügyről van szó. A na rólam. Egyszer aztáK. alkal­mam nyílt rá, hogy bekapcsolód­hassam egy műszaki fejlesztési feladatba, a szénmonoxid kon­verter üzembe helyezésével segí­tettem. Ez volt az első szakmai ténykedésem. Később annál több akadt szá­mára. Tavaly kinevezték radioló­giai csoportvezetőnek. Radioaktív izotóppal dolgozik. 30 százalék veszélvesíógi pótlékot is kap. Beosztottjaival hegesztési varra­tok roncsolásmentes vizsgálatát végzi. — Egy év után roppant meg­örültem, hogy végre feladatot kapok. Lelkesedéssel végzem a munkámat. Az volt a furcsa, hogy ilyen fiatalon férfiak fő­nöke lettem. Meg kellett tanul­nom bánni velük. Nagy mellénnyel nem oszthattam parancsokat, hi­szen ők már többnyire gyakorlott szakemberek voltak, amikor én csak tanulgattam a munkát. Köz­ben radiológus anyagvizsgáló szakvizsgát tettem, az idén egy szabványosítási tanfolyamot vé­geztem el. Azóta is úgy érzem, hogy sikerült megtalálnom kollé­gáimmal a helyes hangot. • További terveiről, elképzelései­ről is leérd ezem. — A szakemberek szerint a jö­vő a gázgyártásban a műanyag csöveké az acél helyett. Ez a kér­dés foglalkoztat, főként mióta szóba került, hogy Makón már ilyen csöveket fektetünk le. Ki­csit elszomorodtam, amikor ki­derült. hogy végül is marad az acélcső. A munkámnak majd leg­közelebb látom hasznát. De van egyéb elfoglaltságom is, a főnö­köm megbízott, hogy állítsam össze az ezzel kapcsolatos tanfo­lyam anyagát, hogy a gyáron be­lül űj szakembereket képezhes­sünk. x — Hogyan boldogulnak a csa­ládi életben? — A lakást már berendeztük, háztartási gépeink is vannak. Amit a munkahely adhat az em­bernek, én megkapom. A fizetés­re sem panaszkodhatom. 2450, plusz veszélyességi pótlék. Ami a teljes élethez még hiányzik: a gyerek. CHIKAN ÁGNES kapott szám ismeretlen volt. nem emlékeztem rá, hogy valaha is hívtam volna, kellemes izgalom­mal tárcsáztam. Ugyan, mit akarhat tőlem, ami fontos. Este nem érek rá, de másnapra egy­előre nincs semmi programom, majd csak összeegyeztetjük az időnket. Mással beszélt Másodszor is, harmadszor is, sokadszor is. Már este volt, amikor végre sikerült megkapnom. Kicsengett egyszer, kétszer, aztán kattant a vonal másik vége. És megszólalt egy bársonyos, de eléggé férfiasnak tűnő hang. hogy halló, itt egész­ség. Voltam katona, ott szoktuk mondani, hogy erő, egészség, csak nem valami régi bajtárs, a seregből? Próbáltam közbeszólni, hogy ki is vagy pajtás, de ő megállíthatatlanul beszélt az egészséges életmód fontosságáról. Mind értetlenebbül hallgattam, amikor végre észrevettem, hogy két kollégám, akik lelkemre kö­tötték, hogy feltétlenül hívjam vissza ezt a számot, leplezetlenül Feleségem a kellemes esztéti­kai élménytől felhevülten újsá­golta a napokban, hogy egyik is­merősünk családi otthonában gyönyörű házikészítésű subasző­nyegeket látott. Talán nem is annyira a látvány pezsdítette föl a lelkesedését, inkább az a tény, hogy a szőnyegeket az illetők nem drága pénzen vásárolták, hanem szépen összefogva ők ma­guk készítették. A látogatás idő­pontjában is egy ilyen és ilyen, nagyon ízléses szőnyegen dolgoz­tak. Természetes, hogy az elbe­szélésből részletesen megtudtam, milyen színekből, milyen kongré alapon, milyen mintákkal készült a folyamatban levő szőnyeg, sőt azt is. hogy a lakás díszéül szol­gáló többi darab milyen formai és színbeli elemeket tartalmaz. Képzeljem el, mindezt nem csak az asszonyka csinálja, hanem sza­bad idejében a férj is nekiül a munkának. Lehet, hogy az eddigiek hang­szereléséből egyesek arra követ­keztetnek, hogy erről a köznapi subatapasztalatról ironikusan szándékozom elmélkedni. Szó sincs róla. A felvázolt családi idillt, a kollektív subakészítést minden vetületében komoly, fi­gyelemre méltó témának tartom. Szóvá is tettem egy társada­lomtudománnyal foglalkozó bará­tom társaságában, szép példaként állítottam be a házaspárt, a su­bakészítést, logikusan kiemeltem, hogy azok ketten a hasznos idő­töltést, elgyönyörködtető esztéti­kai elemekkel színesítik, közben pihenhet, elmélkedhet az ember, új minták, formák, színharmó­niák létrehozásán gondolkozhat, s mindez örömet nyújt, nem csak az álkotás pillanataiban, hanem röhög a sarokban. Lehet, hogy rajtam? Hát persze, hogy a Telefondok­tort hívatták föl velem. Ennek bizony éppen egy esztendeje, hogy rohan az idő... És bár egy év alatt többé-kevésbé bárki kiis­merhető, ez a telefondoktor szá­momra változatlanul rejtelmes lény, úgyszólván azt sem tudom róla, hogy fiú-e vagy lány. Ami­kor beugratása révén megismer­tem, férfi volt. A legközelebbi al­kalommal női hangon jelentke­zett, ás elmagyarázta a rendsze­res testápolás jelentőségét. Ha jól emlékszem, a meghűlésről és az influenzáról érces bariton tá­jékoztatott, de a szívbetegsége­ket stílusosan hajlékony női hang adta elő. Kölcsönkenyér visszajár ala­pon, a minap jól leplezett sátáni vigyorral átadtam kollégámnak a telefonszámot feltétlenül hívja vissza, erre kérte egy üde női hang. Elégedetten figyeltem, hogy az ipsén szemmel látható gya­nútlanság és izgalom lesz úrrá, na várj csak piszok, mindjárt megnyugodhatsz. Tárcsáz, mással beszél. Nagy fogalmat bonyolít később is, mindaddig amíg » szőnyeg bent lesz a lakásban. Barátom minden tekintetben egyetértett velem. Tényleg na­gyon hasznos,. nagyon szép tevé­kenység ez a házi szórakozás. Hozzá is rakott egyet-mást az én vázlatc® érvelésemhez, örültünk mind a ketten, hogy ilyen köny­nyen közös nevezőre jutottunk. Aztán, hogy a témánál marad­junk, megemlítette, hogy az utób­bi időben —, s nem is egy for­rásból — különös társadalmi tü­net híre jutott a fülébe. Egyes családoknál — mondta — estén­ként kirekesztik a használatból a hagyományos ülő alkalmatossá­gokat, subaszőnyeget — sőt he­lyenként állati szőrmét — terí­tenek a padlóra, helyesebben par­kettára és azon helyezkednek el társalogni, tévét nézni, italoz­gatni. — Ez most már jobban elter­jedt — magyarázta barátom. — Persze nemcsak subára, hanem más szőnyegre is elhelyezkednek az illetők, s ha jól meggondoljuk — ezt csak magunk között mon­dom — a tünet jó néhány hedo­nista elemet tartalmaz. Ne le­gyünk képmutatók, valljuk be őszintén, hogy a társadalmi jólét egyre több torzulást idéz elő éle­tünkben, egyre többet, unatko­zunk, egyre több szokatlan ele­met illesztünk bele élvezeti me­netrendünkbe. Hiába, nem tud­juk már olykor, mit csinál­junk jó dolgunkban. Nem mondom, egy kicsit meg­keseredett a nyál a számban, s nyomban elhatároztam, ha vala­miképpen hozzájutok egy suba­szőnyeghez, nálam csak a falon díszeleghet ORMOS GERÖ le a hölgy, mondja, ás felém fordítja a tititázá kagylót. Fele­lem, hogy ne csüggedjen, a nő azt üzente, hogy nagyon fontos ügyről van szó. Na végre, felvették neki. Halló, búgja bele a szerencsétlen, csó­kolom a kezét, Jóska barátom mondta, hogy keressem, mivel lehetek szolgálatára? Beszélj csak, beszélj, kuncogok magam­ban, a másik felén meg mondják a magukét a dohányzás ártalmai­ról, az most a telefondoktor mű­sora. Ám kollégám csak beszél, beszél, kezicsókolomozik rövid szünetekkel, és megismétli, hogy akkor este hétkor, kezicsókolom. Leteszi, fütyörész és odaveti, hogy kösz öregem, azzal ki. Engem nem ejtesz át pajtás. Odasomfordálok az íróasztalához, rajta a cetli, nézem és megszédü­lök. Amilyen szórakozott, vagyok, nőismerősöm számát adtam oda neki a telefondoktoré helyett. Érzem, hogy elhatalmasodik raj­tam korunk betegsége, az ideges­ség. Nem tudják, mikor fog be­szélni erről a telefondoktor? ÁRKUS JÓZSEF Szabó János, gépmunkás: Az egészből érzem, a párt a mi Kocsis Gáborné, szövőnő: A tej majd ölibe kerül, de a Kiss Ferenc, hentes: Brigádunk megtárgyalta a haiaroza­szemünkkel nézi a dolgokat családi pótlék meg toldása csökkenti a kiadásokat tot, igyekszünk még jobban dolgozni!

Next

/
Thumbnails
Contents