Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

VASÁRNAP, 1972. DECEMBER 3. 11 IRODALMI ÉLET ODESSZÁBAN O

dessza a nagy Irodalmi hagyományok városa. Itt érlelődött a nagy Puskinnak és harcostársának, Adam Mickiewicznek a költői tehetsége. Itt ragyogott fel Leszja Ukrainka és Ivan Franko munkássága. Belinszkij és Gogol is élt itt. Ez a város adott hatalmas töltést Eduárd Bagrickij, Iszaak Báljel, Valenlyin Katajev, Ilf-Petrov, Olesa és Pausztovszkij, Vera Inber és Szemjon Kirszanov ihletének. Az odesszai folyóiratokban jelentek meg Vlagyimir Saussure, Ivan Mikityenko, Sztyepan Olej és sok más figyelemre méltó és eredeti költő alkotásai. A hős város dolgozói büszkén és féltve őrzik azoknak a nagy klasszikusoknak a nevét, akiknek eletmüve kapcsolatba hozható Odesszával. A mai Odesszában az irodalmárok nagy és termékeny csoportja dolgozik. Tagjai különböző nemzetiségek, korosztályok, alkotói területek, stílus- és műfaji irányzatok képviselői. A fűszeres sztyeppi levegő egyedülálló illata, a Fekete-tenger aromája, a kikötő és az ipari létesítmények munkásainak nagyszerű teljesítményei, a kolhozparasztok harci győzelmei, a bálnavadászok bátor útjai, a honvédő háború hősi szelleme — mindezek képezik az odesszai költők munkásságának tematikai távlatait. A költeményekben és a poémákban egyesül a nyíltság és az őszinte melegség, a meghitt hang és a publicisztikai szenvedély, a filozófiai töprengés és a bizalmas bensőségesség. Ez a költészet a nagy érzelmek, a nagy érzelmi kitörések költészete. Kifejezésre hit benne napjaink izgatott lüktetése, a nép hősi tetteinek eposzi sága. Az odesszai költök nagy es ösz-s'. eh angolt: kórusában felcsendült a költői szó ukrán mestereinek, Vlagyimir Hetmannak, Borisz Nyerserdának, Sztanyiszlav Sztrizsenyuknak, Vitalij Berezinszkijnek, a hangja is. Az orosz költők közül Ivan Rjadcsenko, Alekszander Uvarov, Vlagyimir Domrin, Igor Nyeverov, Szergej Danyilov versei örvendenek nagy népszerűségnek. A zsidó költészet reprezeniatív és eredeti képviselője az elmélyedő Hanan Weinerman. A fentemlftett költők mindegyikének megvan a maga költői hangszfne, alaphangneme és az ábrázolt eseményekhez való sajátos közeledési módja. Ivan Rjadcsenko verseit például lírai nyugtalanság, polgáriasultság, az élet megértése és megragadása, elemző és általánosító képesség jellemzi. A költő teljes szivével szereti az embereket és az életet, cselekvően behatol hétköznapjankba, az egyszerű dolgozó ember himnuszát énekli meg. Verseiben a gondolat mélysége és őszinte melegség tükröződik. A beszélt nyelv hanglejtése váltakázik bennük a szónoki szenvedélyességgel, a ritmus dinamikusságával. Más irányzatot képvisel az ukrán Vlagyimir Hetman költészete. Verseskötetei nyugtalan dalok gyűjteményei, nagy és tiszta szerelmi érzésről, a népek nemzetközi barátságának nagyszerűségéről, a szoviet néo munkás és hősi tetteiről. Vlagyimir Hetman költeményei aforisztikusak és átletszően tiszták. Könnven megzenésíthetnek. Széles skálájú a versek ..fö'draiza". Ir Odesszáról, a Kárpátaljáról, a Don-medencéről és Kazahsztánról. V. Hetman kötetei széles körű megértésre találtak az ukrán és orosz olvasók körében. Sztanyiszlav Sztrizsenyuk munkásságát a publicisztika és a filozófiai mélység egysége jellemzi. Költészetét az élet hősies motívumai ragadják meg. Ez a téma egyrészt történelmi keretek között, másrészt a mai élet keretei között jelenik meg. Sztanyiszlav Sztrizsenyuljot a kazah szűzföldek témája első felfedezőjeként tartják számon az ukrán költészetben. Alekszander Uvarov a hős bálnavadászokról szóló szenvedélyes költeményekkel gazdagította költészetünket. Egy antarktiszi expedíció résztvevőjeként a költő láthatta és megénekelhette honfitársainak hétköznapiaknak tűnő, de mégis hősies tetteit. A költői világlátás nem zárul le a vezérhajó tatjával, vagy a bálnavadász hajó alsó fedélzetével. A költő meglátja az egyediben az általánost, széles körű általánosításokat tesz, az ellentétes jelenségek összehasonlításának módszerével egymás mellé állítja a szocializmust és a kapitalizmus kizsákmányoló világát. Alekszander Uvarov tolla alól kerültek ki a Szavransscina kolhozfalu dolgozóiról szóló, élesen politikai színezetű poémák és a Lermontovról szóló történelmiéletrajzi poéma is. Vlagyimir Domrin költői stílusának jellemző vonásai a fiatalos hév. a gúnyolódás, a lírai töprengésre, és a keleti népköltészet stilizálására való hajlam. Verseit Moszkvában, Kijevben, Kisinyovban es a helyi „Majak" kiadóban adják ki. A tartalékos ezredes, Szergej Danyilov munkáit az örmény tematika jellemzi. Közel áll hozzá a sorkatona, a tiszt sorsa, aki teljesíti magasztos és tiszteletreméltó, de ugyanakkor nagyon nehéz hazafias kötelességét, védelmezve a békét és Szovjetország biztonságát az ország határain túl. Danyilov költeményeiben a katonák életmódja összekapcsolódik a táj képeivel, a hazáról' való elmélkedések összekapcsolódnak a külföldi élet benyomásaival. Hanan Weinerman alkotásainak sikerét optimizmusának ereje, finom humora és költői gazdagsága biztosítják. Felindultan, líraian és bensőségesen ír Leninről, Tarasz Sevcsenkóról és kortársainkról. A zsidó költő versei jól ismertek az ukrán és az orosz olvasók körében. Elég megemlíteni azt, hogy művei fordításán a vers olyan kiváló mesterei dolgoztak, mint Pavlo Tücsina. Vlagyimir Saussura, Mikola Terescsenko és mások. Az odesszai költők különös figyelmet érdemel Borisz Nyecsedra alkotói tevékenysége. Kötetei az egyéni hang stílus és ritmus lankadatlan kereséséről tanúskodnak. A költő előtt megmásíthatatlan drámaisággal és művészi meggyőző erővel tárul fel a forradalmi lelkesedés témája a művész dolgozók körében elfoglalt helyének és társadalom iránti kötelességének a felismerése, ö az első költő, aki az Edward Bagrickij komszomol kitüntetést elnyerte. Az odesszai irodalmárok egyik csoportjának erős és jellemző oldala a szatíra. Itt dolgozik az eredeti szellemes szatíraíró és finom humorista, Vlagyimir Ivanovics. Versei rendszeresen megjelennek a „Krokogyil"-ban és a „Perec"-ben, a köztársaságok és a vidék újságaiban, szavalják őket műkedvelő és hivatásos színpadokon egyaránt. A szatirikus munkásságát a nagyfokú intellektualitás és optimizmus jellemzi. Szívvel-lélekkel érdeklődik az ember és munkája, jelenünk és jobb jövőnk iránt. Állatmeséiben, verses meséiben, homoros verseiben és szatíráiban a költő nemcsak leleplez, hanem szentesít is, nemcsak haragra, hanem szeretetre is nevel. Odessza költőinek megnyilatkozásai a személyiségről korántsem egységesek. Mégis mindnyájukat összeköti a szenvedélyes életszeretet és a nagyszerű emberek szeretete. Ezek azok a források, amelyekből az odesszai költők verseinek pártossága táplálkozik. Odesszában dolgozik egy nagy és aktívan alkotó prózaíró csoport is. Különböző elképzelések szerint különböző műfajokban alkotnak. Gyerekek számára írnak a művészi szó legidősebb mesterei, Alekszander Batrov, és Anna Matyijko. Jurij Truszov alkotásainak központi témája városunk történelmi múltja. A „Hadzsibej bukása" című trilógiája sokezres példányszámban jelent meg és az egész ország olvasóközönségének kincsévé vált. Grigorij Karevnak, egy tengerész gyalogos csapat politikai biztosának a fő alkotói útját Odessza, a „hős város" védőinek és felszabadítóinak a Nagy Honvédő Háború idején tanúsított hősiessége határozza meg. A „Lángoló part", a „Matrózköpenyesek" és „A te fiad, Odessza" című müvei mind mély patriotizmussal átitatott kötetek. A hősi eposz összekapcsolódik bennük a belsőséges líraisággal, az emberi lélek melegségéveL A tenger romantikája övezi Iván Gajdajenko, a volt fedélzetmester regényeit és elbeszéléseit Még a harmincas évek idején a „Komszomol" nevű gőzösön hajózott. Franco pribékei fogságba ejtették, és sokáig spanyol fasiszta börtönökben sínylődött. Ezek az események határozták meg a „Santa Maria" című nagy regényének témáiát. Elbeszéléseiben az író megénekli a szovjet tengerész nehéz, férfias, de mégis teljes egészében romantikus munkáját. Gajdaienko a szatíra műfajában is alkot. Politikai röpiratai kíméletlen csapásokat mérnek az amerikai üzletemberekre, leleplezik a polgári szabadságjogok erkölcsi és etika lényegét. A Nagy Honvédő Háború éveiben a fasiszta megszállók rémeként tevékenykedett NvíkoJáj Majorov partizán osztaga. Működési területe Szmolenszk környéke volt. A háború után a harcos partizánvezér súlyos betegen, fizikailag tehetetlenül, de leiekben erősen tért vissza Odesszába. Az írói alkotásnak szentelte életét. Nyikoláj Majorov öt könyve életörömmel teli, mélyen optimisztikus alkotás. A történelmi kalandregény műfaja ihlette meg Jurij Uszücsenkót. „A fekete kereszt" című könyve a vallásos szektákat leplezi le, az „Amikor alszik a város" című könyvét a közbiztonsági szervek munkájának szentelte, az „Elragadta őket a tenger" című kisregénye a hős olasz garibaldista hazafiakról szól, a „Zóra halála" című regény pedig a nemzetközi szolidaritásról, a fegyveres felkelésre való készülésről szól a forradalom viharos éveiben. Elbeszéléseit és regényeit a téma feszültsége mélyen realista cselekményszövés és a költői nyelv képei jellemzik. Termékeny és sikeres a karcolatíró Vlagyimir Ljaszkovszkijnak, a háborús évek haditudósítójának a prózaíró tevékenysége. Az olvasók jól ismerik az odeszszai író és a moszkvai Katov együttesen írt regényét „Az elöl vágtató lovas"-t. Ez a könyv érdekes elbeszélés Arkagyij Gajdarról, az író-hazafiról. A háborús, hazafias téma nyugtalanítja Dimitrij Szergejevicset. Kisregényeit az elbeszélés líraisága, az emberi jellem lélektani feltárásának mélysége és gazdag nyelv jellemzi. Anatolij Kolesznyicsenko elbeszélés-gyűjteményei az olvasók körében szeretetnek, az irodalmi kritikusok körében pedig nagy tiszteletnek örvendenek. Alkotói munkásságának jellemző vonásai a drámaiság, a szenvedélyek nagyfokú izzása, a költői kifejezés tömörsége. Odesszában dolgoznak eredeti és nagyon termékeny zsidó prózaírók is, köztük Note Lurje regénye, a „Hív a sztyepp", amelynek első részét a nagy Maxim Gorkij is olvasta, jó néhány kiadást megért. Francia nyelvre is lefordították. Figyelmet érdemelnek az odesszai írók színdarabjai és forgatókönyvei is. Nagy siker volt Iván Rjadcsenko „A szépek városa" című színműve. Odesszában több mint százszor, de a Szovjetunió más városaiban is sokszor játszották Gajdacsenko „Az utolsó jel", Szeljutyina „A viharok elvonulnak", és Uszücsenko „Az öreg manzard szoba" című drámáit. A kritikusok és irodalom-kutatók nagy és figyelemre méltó csoportja dolgozik Odesszában. Köztük Nyedzvedszkij M. A. Levcsenko, G. A. Vjazovszkij, V. V. Fascsenko, a tudományok doktorai, J. N. Priszovszkij. P. T. Markusevszkij docensek. Ók állították össze Sevcsenko első tudományos igényű életrajzát, könyveket írtak Kornyejcsukról és Pancsról, novellákról és novellaírókról, a modern ukrán regényről, Morko Vovcsokról és sok más alkotóról. Így jellemezhetnénk röviden az odesszai irodalmi életet. Az irodalom egy úton jár a néppel a jövőért való harcban feladatainak és kötelességeinek a felismerésében. Az első ilven feladat a Szovjetunió fennállása 50. évfordulójának méltó meaünneolése. IVAN MIHAJLOVICS DUZ professzor, az Ukrán írószövetség Odesszai Területi Bizottságának titkára Elaine Hart VERÉB Messmer \j a. VAvji TÚZOK? Ha az ember háza Washingtonban éppen a minisztériumok és a követségek tövében helyezkedik el, önkéntelenül is tanakodni kezd, hogy vajon mi történik a kerítés túlsó oldalán, különösen a diplomatasor impozáns épületeiben. Nos, én két évtizeden út éltem e külföldi méltóságok közelében. de sosem nyílt rá alkalmam, hogy bármelyikükkel is szóba elegyedjem. Egy szép nap aztán betértem egy kínai étterembe, s ott a tányérom mellett díszes kis cédulát találtam: „Vedd el amit kapsz, és ne áhíts többet." Ez a kis papír sugallta, hogy behozzam a sokéves mulasztást — összeszedtem hát a bátorságomat, s felhívtam a kínai nagykövetséget, hogy megkérdezzem, pontosan mit jelent. A fiatal hölgy, aki felvette a telefont, nagy kuncogások közepette kijelentette, hogy valóban van Kínában eféle közmondás, és körülbelül megfelel annak, hogy „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok". Megköszöntem a segítségét, s hozzátettem, nagyon örülök, hogy közös vonásokat fedezek fel népeink között. Ekkor döntöttem el, hogy felkutatom. vajon a világ többi részén is él-e ez a közmondás. A spanyol nagykövetségen szerencsével. jártam. Amikor a „Jobb ma egy ... stb." spanyol változata után érdeklődtem, az értelmes hangú, de vidámságát leplezni nem tudó fiatal nő azonnal közölte: „Jobb egy a kézben, mint száz röptében". Előre, meg sem állunk Nepálig! Telefonon elmagyaráztam, hogy egy bizonyos közmondás érdekel, mire a kisasszony egy rendkívül élénk úriemberhez kapcsolt. Az biztosított róla, hogy természetesen Nepálban is létezik ez a mondás, és hogy nepáli nyelven óhajtom-e hallani? Azt feleltem, hogy megteszi az angol is, mire ö tájékoztatott, hogy a bölcs nepáli imigyen elmélkedik: „Egy vak anyai nagybácsi is jobb, mint semmilyen". Kezdtem úgy találni, hogy ez a kölcsönös előzékenység a nemzetközi kapcsolatokban, túl szép ahhoz, hogy soká, tartson. A francia nagykövetségnél aztán meg is kaptam a magamét; az oltani hölgy géppuskasebességgel darált valamit, de abban egy árva szó sem volt madarakról és közmondásokról. Amikor búcsút mondtunk egymásnak, viszonyunk némi kívánni valót hagyott maga után. A franciáknál elszenvedett kudarc után Skandinávia felé fordultam, ahol tudvalevőleg hűvösebb az emberek temperamentuma. Valamennyi Skandináv ország hasonlóan válaszolt, egyikük szerint „Egy madár a kézben több. mint kettő az erdőben", a másik szerint „ .. . több. mint a háztetőn", vagy „ ... több, mint a faágon". Lehet közülük választani. Az ir nagykövetségen egy előzékeny úuember biztosított róla: „Jobb a pisztráng a hálóban, mint a lazac a tóban". Az olasz nagyköx^etségen azt mondták: ,,Jebb ma egy tojás, mint holnap egy csirke". Az oroszokat sem szabad kihagyni. ezért felhívtam a szovjet nagykövetséget, és egyenesen ." kiszegeztem szok'sos met. Az ügyeletes tisztviselő hosszan fontolgatta a dolgot, majd válaszadás előtt még a biztonság kedvéért megkérdezte: „Hogy mondják a kakukkot angolul?" Ezután kis időre magamra hagyott a készüléknél, régül közölte: „A kakukk a kézben többet ér, mint a darumadár az égen". Fordította: Zilahi Judit