Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

^ZJ VASÁRNAP, 1972. DECEMBER 24. Boldog új évet kívánunk Olvasóinknak! A telhetetlen (Kallus rajza) Szegedi táncosok a Szovjetunióban A Jubileum alkalmából rendezett ünnepségsorozat ré­sze az az ifjúsági táncver­seny, amelyet a litvániai Kaunasban január 6-án bo­nyolítanak le. A részt vevő 50 pár a Szovjetunió és a szocialista országok meghí­vott táncosaiból kerül ki. A 3-án induló magyar csoportot Halmai Béláné, a November 7. Művelődési Központ igaz­gatója vezeti, a csoport tag­jai: Török Imre és Fodor Klári, a Szegedi Táncklub táncosai, valamint egy bé­késcsabai pár. Költségvetési szervek is köthetnek biztosítást A Minisztertanács egyik" legutóbbi rendelete engedé­lyezte, hogy az állami és a társadalmi szerveken kivül a költségvetésből gazdálkodó szervek is köthessenek a sa­ját gépjárműkárokra érvé­nyes CASCO-biztositást, s külön engedéllyel egyéb biz­tosítási szerződéseket is. A rendeletnek megfelelően az Állami Biztosító egységes szerkezetbe foglalta a közü­letek CASCO-biztosítását, újabb módozatokkal korsze­rűsítette a feltételeket. En­nek lényege, hogy a közüle­tek biztosításainál — az álla­Békássy István ismét Budapesten Több evtized után Ameri­kából hosszabb magyaror­szági tartózkodásra felesegé­vel a napokban Budapestre érkezett Békássy István, a harmincas évek népszerű magyar színésze, akit a fő­városi közönség nem is olyan régen a Lila akác című Szép Ernó adaptáció egyik fősze­repében láthatott a filmmú­zeumban. A Vígszínház, a Városi Színház hajdani köz­kedvelt férfisztárja elmond­ta az MTI munkatársának, hogy utazásának kettős célja van. Egyrészt apósa, a Nem­zeti Szíi)ház örökös tagja, Beregi Oszkár és felesége el­ső férje, a világhírű Mozart­énekes, Pataki Kálmán ham­vait kívánja örök nyugalom­ra helyezni az anyaföldben, másrészt találkozni szeretne régi barátaival, kollegáival, ismerkedni a hazai kulturá­lis élettel. Óriáskígyók — bérmunkáért Het fiatal óriás­kígyóval gazdago­dott a fővárosi ál­latkert A létszám­gyarapodás egy különös egyezség­nek köszönhető, amelyet még a tavasszal kötöttek a világhírű Probst cirkusz egyik ál­latidomárjával. A cirkuszban már­cius végén 13 óriáskígyó szüle­tett A törékeny — alig 35—45 centi­méter hosszúságú — kigyóbébik biz­tonságos felneve­lésére az idomár­nál sem alkalmas hely, sem megfe­lelő táplálék nem volt Ezért az ido­már valamennyi fiatal kígyót át­vitte az állatkert hüllőházába, s megkérte az ott dolgozókat: visel­jék gondját a kin­cset érő állatok­nak. A gondosko­dás ellenértéke­ként most het kí­gyóé seme te az ál­latkertben maradt, hat testvérük pe­dig visszakerült a tulajdonoshoz. A fiatal kígyók azóta 70—80 centiméter hosszúságúra nö­vekedtek, meg­duplázva születési testhosszukat. A „bérmunkáért" kapott hét óriás­kígyót az állatkert egyik terráriumá­ban helyezték ei. István Tomasovics A megszépült Kárpát-Ukrajna va­rázslatos hegyei között kószáltunk, a Latorca és a Talabor fenséges zúgá­sát hallgattuk egy-egy kilátóról, fa­vágókkal, gombaszedőkkel, pászto­rokkal váltottunk szót. Ökörmezőn azonban (ukrán neve Mezshorje) le­ragadtunk kissé, mert a Verhovina című lap szerkesztője, Pável Brac­jun különösen szíves vendéglátónak bizonyult. Fáradhatatlan kalauzként megmutatta az áruházat, a fürdőt, a könyvtárat, az iskolát, s végül — mivel erősen ránk esteledett — meghívott otthonába. Kék szemében meleg fények csillogtak, (hiszen vod­kát is bőven nyalogattunk egész délután) nem lehetett ellenkezni ve­le. Ahogy becsöngetett és kitárult az ajtó, két apró vadember rontott ne­ki bősz üvöltéssel. Az egyiket négy­évesnek saccoltam, a nagyobbik az iskolát ha elkezdhette. Az előszoba akár a csatatér. Trombita, vonat­roncs, faló, rakéta, képeskönyv, bi­ciklipumpa meg kutyafüle hevert a műanyagpadlón kaotikus összevisz­szaságban, alig lehetett előre moz­dulni tőlük. Megjelent a háziasz­szony, aijaj, az meg azt sem tudta, hová legyen hirtelen. Tágra meresz­tette a szemét, aztán fejcsóváló rosz­szallással vetette az urára: „Telefo­nálhattál volna, hogy vendégeket hozol." De nem volt különösebb baj, már­is egy dúsan függönyözött, új bú­torzatú szobába tessékelt bennünket Néhány perc múltával a terjedelmes asztalra szó nélkül, majdhogynem kedvetlenül kezdte szállítani az ita­lok és ételek garmadáját: konyakot, és vodkát, bort és sört. szörpöt és ásványvizet, zakuszkát és kaviárt, sajtot és füstölt halat, tojást és föl­vágottat vajat és juhtúrót, és min­den elképzelhető hideg ennivalót, ami csak elfért a hatalmas terítéken. Honnan hordta vajon? Fogalmam sem volt róla. Fürgén mozgott, tér­den alul érő, nagymintás ruha és fehér kötény volt rajta, kunkori sző­ke hajfürtjeit szorosan hátrakötötte. Rám ügyet sem vetett, szóra, sőt pillantásra sem méltatott, s Lusztig Károly barátomnak is csak ritkán vetett oda egy-egy kurta szót. Most már nekifohászkodhattunk. A házigazda mindent egyszerre pró­bált belém gyömöszölni, közben szé­les gesztusokkal magyarázta az uk­rán étkezési szokásokat. Karcsi ki­bővítve fordította: fontos, a vendég lásson, tudjon mindent, hogy eldönt­hesse, miből érdemes többet bepa­kolnia, vagyis melyek a ballaszt­ételek, s melyek a finom kalóriások. Eszegettünk, vigyorogtunk, magya­ráztunk. Pável felesége meg térült­fordult, süteményt rakott elénk a leszedett ürgs tányérok helyére. Me­gint szólt valamit Karcsinak. — Mit akar? — kérdezem. — A neved iránt érdeklődik. — Mondjad neki bátran, nem ti­tok. Kis idő múlva megint forszírozta az asszony; hogy hívnak, mi a teljes nevem? Ügy tett persze, mintha ott sem lettem volna, Karcsit nyaggatta ezzel. Az meg — hallottam, hogy közölte: Nagy István. E meggyőző­nek tűnő magyarázat után újabb jö­vés-menés, meg-megtorpanás és el­indulás. Mosoly, szíves szó semmi. Végül mégis elszánta magát Bmc­junné, s mondott valamit Karcsinak. Az meg — félbeszakítva eszmecseré­jét a már igen emelkedett hangula­tú házigazdával — oldalbabökött: ..Mondjad már édesapád nevét is." Készséggel válaszoltam, bár elképzel­ni sem tudtam, miért érdekes az apám neve itt, a Kárpátokban, ahol egyetlen ősöm sem járt soha életé­ben. Hanem e pillanattól kezdve min­den megváltozott, Bracjunnét mint­ha kicserélték volna. Egyszerre Ist­ván Tomasovics lettem neki, szinte minden mondatában használta ezt a nevet, körüljárkált, csacsogott, ked­veskedett, s az urán is túltett a szí­ves kínálgatásban. Még énekelt is. Ivott az egészségemre, mesél teteit alföldi tájakról, szegediekről, szoká­sokról és nem győzte hangsúlyozni, mennyire örül látogatásunknak. De hót, mi történhetett? — Meg kell értened — fordult hozzám Karcsi —, itt nem úgy van ám, mint Magyarhonban, hogy Pis­ta, legfeljebb Nagy elvtárs és kész. Bracjunné az előbbit túl bizalmas­nak találta (hiszen sohasem látott, először vagy náluk), az utóbbit pe­dig (mivel az ura barátként hívott ide) túl hivatalosnak. Neki közbülső megoldást kellett találnia, hogy fe­szélyezettség nélkül vehessen részt a társalgásban és kimutathassa szíves­ségét igazi ukrán módra. Azért for­szírozta a dolgot, hogy István To­masovicsnak szólíthasson, ahogyan itt a családhoz közelállókat szokás megszóltíani. Késő éjszaka hagytuk abba a ba­rátkozást. S amikor másnap indulni akartunk, a kocsinál ott várt Pável Bracjun és felesége. Búcsúzkodtunk, rázogattuk egymás kezét, s csókok is voltak persze, ahogyan errefelé szokás. Még egy korty vodka, zseb­ből előhúzott üvegből. Az asszony ukrán díszpárnahuzatot nyomott a hónom alá, hogy „István Tomaso­vics, kérem, adja át a feleségének." Legeslegvégül azt is meg kellett ígérnie István Tomasovicsnak, hogy ismét ellátogat hozzájuk. r. i». l mi vállalatokéhoz hasonló változatlan díjjal — többféle kockázatot vállal az Állami Biztosító. Az új feltételek le­hetővé teszik, hogy az álla­mi vállalatok, trösztök, gaz­daságok, szövetkezetek, tár­sadalmi és költségvetési szervek személy- és teher­gépkocsijaikra. autóbuszaikra, valamint különleges jármű­veikre határozatlan időre szóló belföldi és meghatáro­zott időre — a kiküldetés tartamára — érvényes kül­földi CASCO-biztositást köt­hessenek január 2-től. ŰJ TERMÉKEK A PAPRIKA­FELDOLGOZÓBÓL Idén is egész sor új ter­méket kísérleteztek ki és kezdtek gyártani a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat­nál. A különféle fagylaltpo­rokból és jégkrémporból — noha az utóbbival év közben jelentkeztek — idén összesen 3 ezer 500 mázsányit adtak a belföldi' fogyasztóknak. SZOMBATI PIACI ARAK A csirke kilója 28, a tojás darabja 1,50—1,70 forint volt. A burgonyát 3—4, a sárgarépát 3—5, a gyökeret 4—5, a vöröshagymát 4—5, a fejes káposztát 2—3, a kel­káposztot 3,50—4, a karalá­bét 4, a karfiolt 8, a fok­hagymát 8—14, a parajt 14 forintért adták. A jonatán al ma kilója 6—8, az egyéb al­ma 6—10, a szőlő 10—12, a dió 8—20, a szárazbab 15— 16, a mák literje 26—28 fo­rintba került. LEVÉL TYERESKOVÁNAK A Hazafias Népfront váro­si bizottsága mellett működő nőbizottság idős nőaktivistá­kat köszöntött a napokban. Az asszonyok levelet küldtek Valentyina Tyereskova ré­szére, a Szovjetunió fennál­lásának 50. évfordulója al­kalmából. FÉLMILLIÓ DOLLÁR VÁLTSÁGDÍJ Fogvatartói pénteken sza­badon engedték az olasz származású Vicenzo Russot, a Standard Electric argen­tínai leányvállalatának há­rom nappal ezelőtt elrabolt igazgatóját. A Standard Electric tulajdonosa, az ITT konszern elismerte, hogy több mint félmillió dollárt fizetett Russoért a „Monto­neros" nevű peronista seril­laszervezetnek. BANDITÁK BENGÁLIÁBAN A Bengáli Népi Köztársa­ságnak súlyos gondot okoz a banditizmus. A bengáli nyel­vű Banglaar Bani értesülése szerint a faridpuri körzetben ismeretlen banditák agyon­lőttek két rendőrt. Ugyanaz­nap Chittagongban tetten ér­tek és felkoncoltak két gye­rekrablót, Daccában pedig halálos lövés ért egy adó­tisztviselőt. MIT FIZET A LOTTÓ? A lottóigazgatóság tájé­koztatása szerint az 52. já­tékhéten öttalálatos szelvény nem érkezett Négy találatot 33 fogadó ért el, nyeremé­nyük egyenként 126 665 forint. Hármas talála­ta 4412 fogadónak volt, nyereményük egyenként 474 forint. A kéttalálátos szelvé­nyek száma 154 886 darab, ezekre 17 forintot fizetnek. A nyereményösszegek a nyere­ményilleték levonása után értendők. ROBBANTÁS MÜNSTERBEN A nyugat-németországi Mün6ter egyik áruházában a szombatra virradó éjjel is­meretlen tettesek bombát robbantottak. A pokolgép a második emeleten explodált; a robbanás átütötte az eme­let födémjét és tüzet oko­zott. Az anyagi kár tetemes, emberéletben nem esett kár. A rendőrség nyomoz a tet­tesek után. MEGÖLTE ÉLETTÁRSÁT A Csongrád megyei Rend­őr-főkapitányság emberölés vádjával indított büntetőel­járást a 45 éves Fodor Gé­záné (Szeged, Ilona utca 25.) ellen. Fodorné december 26­án családi veszekedés köz­ben egy konyhakéssel szíven szúrta élettársát, Bíró Má­tyás 50 éves rakodómunkást. Az asszony azután nagy mennyiségű gyógyszert sze­dett be, és kábultan a la­kásban maradt. A ház lakói­nak feltűnt, hogy napokig csendes volt a lakás és ki­hívták a rendőrséget. Tegnap, miután felfeszítették az aj­tót, megtalálták a halottat. Fodor Gézánét, a rendőrség letartóztatta, és megindult a nyomozás. HALÁLOS ÍTÉLETEK A kameruni Doualában hu ­szonegy halálos ítéletet hir­detett ki a helyi törvényszék. Az elítéltek valamennyien tolvaj lásért, illetve rablásért kapták a kiszabható legsú­lyosabb büntetést. Ahidjo köztársasági elnök szeptem­berben — a banditizmus el­harapózása nyomán — rend­kívüli módon megszigorította a büntető törvénykönyv elő­írásait. Az újabb rendelke­zések értelmében „súlyos lo­pásért", azaz olyanért, ame lyet erőszak vagy fegyver alkalmazásával, illetve autón vagy autólopással követnek el, halál jár. Az említett ese­tekben nem mérlegelhető!: „enyhítő körülmények". ÉLÖ NYULAK BEFOGÁSA Bács-Kiskun megyében megkezdődött az élőnyúl-be­fogás. Elsőként Kiskunhalas környékén hálózzák a mezei nyulakat. A megyében a téli hónapokban 6800 élő nyúl befogását tervezik a vadász­társaságok. Fácánból és fo­golyból is majdnem ugyan­ennyit kerítenek majd háló­ba. Az élő állatokat Sopron­ba továbbítják, ahonnan egy részüket exportra küldik, a többit pedig az ország más területein engedik szabadon az állomány felfrissítésére. MEGLOPTA MUNKAADÓJÁT Balázs István 33 éves, Deszk, Dózsa György utca 28/A szám alatti lakos alkal­mi munkát vállalt, és oda is költözött a családhoz. Ba­lázs, a sértett disznóit gpn­dozta, etette, fizetést azon­ban több hónapon át nem kapott. A gazda azzal ma­rasztalta, hogy a hízók érté­kesítése után egyenlíti ki bérét. A disznók eladása meg­történt, Balázst azonban nem fizette ki munkaadója. A vádlott a hízók árát, 17 ezer 500 forintot ellopta. A lopott pénzt elvásárolta, elszórakoz­ta, sőt egy ismerősének köl­csön is adott belőle. Balázs Istvánra az eljárás során az is rábizonyult, hogy tartási kötelezettségét is elmulasz­totta iszákos életmódja miatt, összbüntetésül a szegedi já­rásbíróság nem jogerősen 1 év 4 hónap börtönre ítélte és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Olvasóinkhoz Lapunk legközelebbi szá­ma 1973. január 3-án, szer­dán reggel a szokásos idő­ben, hétköznapi terjedelem­ben jelenik meg. HARMINC FORINT MIATT NÉGY HÓNAP Kazi József 46 éves, Sze­ged, Mérey utca 8. szám alatti lakos, büntetett előéle­tű, egy ismerősének koráb­ban kölcsönadott 30 forintot, amit visszakövetelt. Emiatt vita támadt közöttük, de a vádlott nem tágított ismerő­se lakásából, sőt összeakasz­kodtak. Kazi verekedést pro­vokált, majd egy vasreszelő­vel több ütést mért a sértett fejére. Kazi Józsefet, a sze­gedi járásbíróság súlyos testi sértés kísérlete miatt nem jogerősen 4 hónap börtönre ítélte. „MINI-GYÁRAK" A TÓ PARTJÁN Tavaly télen rendezett be első ízben fióküzemet egy ba­latonlellei és egy siófoki SZOT-üdülőben., az Eszter­gomi Látszerészeti Eszközök Gyára. A kezdeményezés be­vált. A SZOT így télen is foglalkoztatni tudta az üdü­lők dolgozóit, az esztergomi gyár pedig sok túlórát taka­rított meg. A balatoni fiók­üzemek összesen négymillió forint értékű készárut ter­meltek. A tavalyi 85 helyett most 120 munkással működ­nek a „mini-gyárak" ahol főleg fém szemüvegkeret al­katrészeket gyártanak, illet­ve műanyag kereteket sze­relnek össze. Gyászközlemények Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk. hogy VINCZE FE­KENt'NÉ, szeretett édesanyánk, anyós, nagymama december 29­én hosszú betegség után el­hunyt. Temetése 1973. január 2­án 13 órakor lesz az Alsóvárosi temető kápolnájából. A gyászo­ló család. Szeged. Oskola u. 16. Dk. ts 977 Fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett nagymama, dédmama. özv. KATAHÓ PÉTERNÍ szüle­tett Kiss Anna 74 éves korában hoszú szenvedés után meghalt. Temeté: « 1973. jan. 2-án dél­után 3 órakor lesz, a Belvárosi temető ravatalozójából. A gyá­szoló család. T. 2169 Köszön ertet mondunk mind­azon rokonoknak. ismerősök­nek. kik szeretett halottunk. SZABD IMRENI? emetésén megjelentek. részvétükkel és virágaikkal mély fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyá­szoló család. Mihálytelek. T. 3162 A Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged városi Bizottságának napilapja. — Megjelenik hétfő kivételével mindennap.' hétköznap 8, vasárnap 12 oldalon. — Főszerkesztő: F, Nagy István. — Szer­kesztőség és kiadóhivatal: Szeged, Magyar Tanácsköztársaság út­ja 16. Telefon: 13-535, 13-003. — Felelős kiadó: Kovács László. — A lapot nyomja: Szegedi Nyomda, Szeged, Bajcsy-Zsilinszky utca 38. sz, — Index: 39 053. — Előfizetési dij egy hónapra 30 forint.

Next

/
Thumbnails
Contents