Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

•ASARNAP, J97S. DECEMBER 3L Létszám­csökkentés Houstonban A houstoni űrközpont be­jelentette, hogy további száz fővel kénytelen csökkenteni alkalmazottainak számát. 1966-ban, amikor az Apollo­program teljes lendülettel folyt, négy és félezren dol­goztak Houstonban. Bz a szám most, a program befe­jeztével három és fél ezerre csökken. Január 1-én 5 szá­zalékos béremelés is életbe lép, ami az űrközpont amúgy ­is megszorított költségveté­sére újabb nyomást gyako­rol — közölte John Macle­aisch, sajtófőnök. Ugyancsak Houstonból érkezett az a hír, hogy a tudósok egyelőre nem látják bizonyítottnak a vul­kanikus tevékenységet a na­rancsszínű elszíneződés lét­rejöttében. Az űrközpont fő­geológusa szerint sem gőz, sem kéngáz nyomát nem le­lik, ami bizonyítéka lehetne az alternációnak. További vizsgvizsgálatra van szükség a hipotézis megerősítéséhez. Azt hittem, hogy könnyű dolgom lesz a címben jel­zett kérdéssel. Tévedtem. Ügy látszik, nem csupán a tervhivatalnak, vagy egy-egy nagyvállalatnak okoz gon­dot a tervezés és pláne a teljesítés, hanem sokkal ki­sebb variánsokban is akad­nak nehézségek, sőt, terv­szerűtlenségek is. A családi tervekre értem a megjegy­zést. Lássuk csak mik sze­repeltek a kívánságlistán, és mennyi valósult meg belő­lük! Meddig ér a takaró? Répás Sándor 41 éves se­gédmunkás. Valamikori szakmáját, a pékmesterséget abbahagyta, és elment a konzervgyárba rakodónak, majd a konzervgyárat kö­vette az egyik élelmiszer­ipari vállalat, később a vas­út. Ettől függetlenül nem valami megrögzött munka­hely-változtató, minden esetben nyomós okai voltak Antenna a szegedi 8-as csatornához Szerkesztőségünket nagyon sokan kérdezték meg, hogy az új, szegedi 8-as minirelé sugárzásának vételéhez mi­lyen antennát használjanak. Mivel az üzletekben még nem kapható megfelelő an­tenna, közöljük az OIRT szabvány, 8-as csatornájának megfelelően méretezett, úgy­nevezett szűksávúantenna rajzát, amellyel jó minőségű képet nyerhetnek a készülék tulajdonosok. A szükséges anyag alumí­nium cső, vagy rúd, de meg­felel egyszerű gömbvas is. Az elemek — R, S, D* D" — átmérője 10—12 millimé­ter, a középtartó vastagabb anyagból készül, ennek át­mérője 20—28 milliméter. Az elemek hossza R = 785 milliméter; S = 725 millimé­ter; D1 = 710 milliméter, Dii = 695 milliméter; T = 250 milliméter; M = 20 millimé­ter. Az elemek távolsága: a = 395; b= 152; G = 40 milliméter. Jó tudni, hogy a szükséges anyagokat a MÉM-telepeken vagy az ezermester boltban megvásárolhatják. Az anten­na elkészítéséhez egyszerű szerszámokra — s a barká­csolásban jártasságtól függő­en — 2—4 óra hosszára van szükség. Akkor érhetünk el kitűnő eredményt az itt be­mutatott antennával, ha megadott méreteket a lehe­tő legpontosabban betartjuk. Miután az összeszerelést el­végeztük a „T" elem „G" sar­kaira csavarral illesztjük a szalagkábelt Egyedüli megoldást termé­szetesen nem jelenthet a barkácsolás. Ezért mégegy­szer felhívjuk a kereskede­lem figyelmét: mielőbb áru­sítsa Szegeden is a 8-as csa­torna vételéhez szükséges antennatípust M. L Szeged a hazai (apókban 1972,53 a helycserére. Nyolc általá­nos iskolát végzett világ­életében fizikai munkás volt. Felesége szakképzett gyermekgondozó, és többet keres, mint a férj. Kettőjük havi fizetése 4200 forint Két fiúgyermekük van. Az egyik az idén szabadult a kőmű­vesmesterségben, a másik az idén kezdte el a lakatos­szakmát tanulni. A nagyob­bik fiú kezdő havi keresete már meghaladja az apja fi­zetését A kisebb fiútól anyagi hozzájárulást a csa­lád költségvetéséhez nem várnak, a 200 forintos ösz­töndíj megoldja a gyerek zsebpénzgondját. A nagyfiú első fizetése még nem ját­szott szerepet a közösség idei tervében. — Mi volt a tervben? — érdeklődtem Répás Sándor­tól. — A legfontosabb, immár hosszú évek óta, hogy vár­juk a lakáskiutalót. Sajnos, ebben az esztendőben sem sikerült. Nem rajtunk mú­lott a teljesítés, hanem má­sokon, vagy a tanácson, vagy az építőiparon. Láttam Répásék lakását Ha valakinek szüksége len­ne új lakásra, akkor nekik legjobban. Egy udvari kis épületecskében laknak, egyetlen helyiségben, amely cement padozatú, hideg, nedves, albérletben — havi 600-ért. — Különösebb vásárlásra az idén nem is gondoltunk, mert számítunk arra, hogy a tanácsi lakásért is kell majd „beugrót" fizetni, s nekünk eddig, sajnos nem volt egyetlen fillér megtaka­rított pénzünk sem. Gondol­hatja, hogy ekkora két nagy­fiú mellett, és ilyen magas lakbérrel milyen nehéz akár csak száz forintot is megspó­rolni. Most, hogy Pisti kereső lett, talán összegyűjthetjük a lakás befizetésére szükséges összeget. Addig nyújtózko­dunk, ameddig a takarónk ér, a miénk igen rövidke, kilóg a lábunk térdig alóla, de ez van, ezzel kell taka­rózni. Pontos számadással Kraller Mihály asztalos szakmunkás, tizenöt éve dol­gozik a bútorgyárban. Fele­sége bolti eladó, ruhaüzlet­ben. Egy kislányuk van, most kezdte el az általános iskolát. Szövetkezeti lakás­ban laknak, tavaly költöztek be égy tarjáni tízemeletesbe. A férj havi átlagos keresete 2700 forint, az asszonykáé 1950 forint. A nagyszülők Kiskunhalason laknak és főleg élelmiszerekkel, tojás­sal, burgonyával, gyümöl­csökkel segítik a fiatalokat, a kisunokát majdnem a nagymamáék öltöztetik és ajándékokkal, játékokkal halmozzák el. Egyetlen leá­nyuk, egyszem unokájuk. Ez bizony helyzeti előny, pláne a Répás család sorsához képest. Kraller mondja a családi tervről: — Mindig tervezgetünk, amely még akkor is oly kellemes és megnyugtató, ha fele sem valósul meg. Nem is tudom hogyan lehet célok, kitűzött tervek nélkül élni egy családnak. Bevallom őszintén, hogy mi mindig H. E.: Látogatás a szegedi egyetemen. — utezer diák. JJU­aaniúii Napló, dec. 10. Megemlékezések a Szovjetunió jutmeuma alkalmából. Magyar Hírlap, Népszabadság, dcc. 23. [A szegedi díszünnepségről is.] JUHASZ ílrzséDet: Szeged. Le­ányszállás sor 2. — Lányok az ifjúmunkásotthonban. Magyar Hírlap, dec. 23. Átépítik a szegedi Tisza-partot. Népszabadság, dec. 24. KOZÁK Albert: Az új Tarján­negyed. Népszava, dec. 24. [Fény­kép.] Nincs munkaerőhiány, javul a termelékenység. — Bértömeg­gazdálkodás a Szegedi Textilmű­vekben. Magyar Hírlap, dec. 29. SZAMAY Ilona: Szeged arany­csapata. Népsport, dec. 29. [NB l-es bajnokságot nyert a SZAK női tekecsapata.] 1972. évi összesítés Tlzennegyeük éve közöljük fo­lyamatosan • Délmagyarország többet tervezünk, mint amennyit a valóságban le­hetne, vagy pedig Defutnak nem várt kiadások. — Voltaic ilyenek ebben az évben? — Éppen volt ilyen, mert nem terveztük, hogy elme­gyünk üdülni, de közbeszól­tak az üzemben, hogy van egy családos, illetve házas­páros beutaló, Balatonalmá­diba. Kaptunk az alkalmon, és elmentünk, a nagymamá­ék vigyáztak a kislányra. A beutaló árát még észre sem vettük volna, de tudja ho­gyan van egy balatoni nya­ralás. — Mi volt az, amit ter­veztek, és meg is valósult? — Egyetlen fontos vásá­rolni valót terveztünk, hogy kicseréljük a használt, és már nagyon rossz televízión­kat. Ezt valóra is váltot­tuk. — Takarékoskodni tud­nak? — Minden hónapban fél­reteszünk nyolcszáz forintot. Nem visszük be a takarék­ba, hanem a fiók aljába ke­rül. így vettük a tévét is, készpénzért, nem szeret­jük a hitelt, de mi sem ké­rünk sem a banktól, sem másoktól. — Elégedettek az idei évvel? — Ahogy vesszük. A tava­lyi volt a „főnyeremény", a lakás miatt, s a következő évtől még többet várunk, mivel emelkedik majd a fi­zetésem. Csak egészség legyen Két asszonykával beszél­gettem, még az idei eszten­dőről. Nagy Zoltánné mű­szaki adminisztrátor egy ipari szövetkezetben. Nem­régen léptették elő egy fo­kozottal, havonta 1700 fo­rintot keres, a férje raktá­ros, 2800 forintért Kisfiúk ötéves, óvodába jár. A Re­mény utcában, saját házuk­ban laknak, férje öröksége. Régi ház, nincs benne víz­vezeték. Az idei legnagyobb tervük az volt, hogy fürdő­szobát építenek. A szomszé­dokkal szövetkezve elvezet­ték a vizet a házuk elé, de beljebb már nem sikerült. Nem teljesült a terv. — Majd jövőre sikerül, ha másképpen nem, hát elad­juk a kocsinkat Különben elégedettek az 1972-es évvel. A karácsonyfa alatt is szépen sorakoztak az ajándékok: a fiú irányítható autót és kisvonatot kapott, az anyuka ruhát és csiz­mát, az apuka pedig kesz­tyűt. Havonta 500—1000 fo­rint körüli összeget tudnak megtakarítani. Egy másik fiatalasszony­kának, Horváth Józsefné­nak nagy a bánata, mert ép­pen az esztendő utolsó nap­jára betegedett meg a kisfia­Tüdőgyulladással került a klinikára. Férjével együtt a kábelgyárban dolgozik, mind a ketten betanított szak­munkások: kábelkészítők. A tervük teljesült, beköltöztek saját családi házukba, szép bútort is vásároltak ebben az esztendőben. „Beosztás­sal, nagy szorgalommal élünk, de legfontosabb még­is az egészség." Gazdagh István EKmtTaszfott lehetőség szerkesztősége és a Városi Somo­gyi-könyvtár együttműködésének eredményeképp a magyarországi lapokban és folyóiratokban meg­jelent szegedi tárgyú cikkek jegyzékét. Az idén is hetenként tettúk közzé összeállításainkat, melyeket minden ünnepi szám­ban megtalál az olvasó. A tapasztalatok azt mutatják, hogy jegyzékeink hasznosak megfelelően tájékoztatják az ol­vasókat, kutatókat egyaránt. Közlésüket 1973-ban ls folytat­juk. Repertóriumunkat a Somogyi­könyvtárba járó periodikái alapján állítjuk össze. Előfordul­hat, hogy az ide nem járó folyó­iratban megjelent szegedi tárgyú cikkekről nem szerzünk tudo­mást. Kérjük olvasóinkat, hogy a hiányzó írásokra hívják fö' figyelmünket, pótlás céljából. A kiegészítéseket a Városi So­mogyi-könyvtár (Szeged a ha­zai lapokban), 6701 Szeged, Pf. 441. címre kérjük küldeni. Lezuhant egy Lockheed-lOil-es Pénteken, helyi idő sze­rint, valamivel éjfél előtt a floridai Miamitól körülbelül 30 kilométerre északnyugat­ra, az Everglades-mocsárba lezuhant az Eastern Airlines légitársaság Lockheed—1011 mintájú gépe. A nagyméretű utasszállító fedélzetén összesen 171 em­ber tartózkodott: 158 u+as és 13 főnyi személyzet. Az Egye­sült Al'amok parti őrségének egyik képvise'ője először azt mondta; nincs jele annak, hogy a katasztrófát bárki is túlélte volna, a Szövetségi Légügyi Hivatalnak viszont tudomására jutott, hogy „né­hány túlélőt helikopteren Palmettóba vittek". Ezt a hírt később a parti őrség is megerősítette. Űgy látszik azonban, hogy az életben maradottak száma nem ha­ladja meg az egy tucatot. A Lockheed-gyár 1011-es jelzésű új utasszállítógépe nemrég került forgalomba. Nemrégiben ért véget Szegeden a tanácstagi be­számolók sorozata, össze­sen 127 tanácstag számolt be választóinak idei mun­kájáról, a beszámolókon pedig több mint ötezer sze­gedi vett részt. Sokan, 774­en szólaltak fel. E számo­kat összehasonlítva a tava­lyiakkal, kétségtelen a részvétel növekedése. Hi­szen a tavalyi beszámoló­kon 3700-an vettek részt és 658-an szólaltak fel. Az érdekeltség A számok azonban nem mondanak el mindent. Ha a tanácstagi beszámolókról valamiféle tapasztalatokat kíván leszűrni valaki, ér­demes közelebbről is meg­nézni a részvétel jellegze­tességeit és indokait. Min­denekelőtt megfigyelhető az, hogy csakúgy, mint szerte az országban, első­sorban a külső városrészek lakói látogatták a beszámo­lókat A Belvárosban vagy Tarjánban sokkal kisebb volt az érdeklődés. Az ok és a magyarázat egyszerű. Ha valaki a Széchenyi téren lakik, nincs gondja a vízre, a járdára, az útra, a közvilágításra vagy éppen a nyíltszelvé­nyű árkokra. És a város külső részeinek lakóit el­sősorban ezek a gondok vi­szik el a beszámolókra, hogy ott segítséget kérje­nek választott tanácstagjuk­tól. A közvetlen érdekeltség veszi rá tehát az embere­ket, hogy elmenjenek a be­számolóra, s ott hallassák hangjukat. Így van ez min­denütt az országban. Az érdeklődés Az eddig festett kép lé­nyegében igaz. Valóban a külső városrészek lakói vet­tek részt nagyobb számban a beszámolókon s valóban az érdekeltség az elsőren­dű ok, amiért elmentek és felszólaltak. Hiszen a ke­reskedelemtől a közleke­désig számtalan témáról, az itt lakó családokat közvet­lenül érintő kérdésről be­szélhettek. De a kép így sem teljes. Ugyanis az ér­dekeltséget kiegészítette az érdeklődés is. Az érdeklődés is többfé­leképpen nyilvánult meg. Mindenekelőtt a közvetlen ismeretség révén. Fodorte­lepen vagy Petőfitelepen szinte mindenki ismeri egy­mást. Nagyon sokan isme­rik közelről tanácstagju­kat, s már csak ezért is el­mentek beszámolójára. De ez csupán az egyik lehető­sége az érdeklődésnek. A másikra egy újszegedi be­számoló szolgálhat példa­ként. Takács Máté városi főépítész, tanácstag beszélt ezen Odessza továbbfejlesz­téséről. A beszámolón na­gyon sokan voltak. Az em­bereket tehát érdekli Odessza sorsa, s egyáltalán, a város fejlődése. Valóban, de más is. Az Odessza kör­nyékén levő családi házak lakóit az is — sőt talán el­sősorban az — érdekelte, szanálják-e házukat, érin­ti-e őket közölről az épít­kezés? Az érdeklődés te­hát szorosan kötődött az érdekeltséghez is. A beleszólás igenye Az érdeklődés és az ér­dek közössége viszi el te­hát az embereket a beszá­molókra. Ezt tükrözik a hozzászólások is. Többnyire helyi, a szűk környezet ügyeivel foglalkoznak, ame­lyek kétségtelenül fonto­sak a környék lakói szá­mára. Rossz a járda, új közkifolyó kellene, kevés a*, üzlet a környéken, rossz a közlekedés — és még számtalan, de az adott kör­nyezet számára minden­képpen lényeges „apróság­gal". A felszólalások tehát szá­mot adnak az igényről is. A város életébe, fejlesztésé­be való beleszólás igényé­ről. De ez az igény érdeke­sen nyilvánul meg. Még a város vezetőinek beszámo­lóin is helyi és kis ügyek­ről beszéltek, azokra akar­tak választ kapni a részt­vevők. Pedig úgy hinné az ember, hogy legalább a vá­ros vezetőitől Szeged fejlő­désének egészét érintő kér­désekre kérnének választ, vagy a város egészének dol­gaiba szólnának bele a vá­lasztók. Erre példa azonban nemigen akadt. Lehetne meditálni az okokon. Kétségtelen, az embert leginkább minden­napos gondjai-bajai érintik közelről, s ezek többnyire „apróságok". De az embe rekben ugyanakkor élnie kell a nagyobb áttekintés igényének is. Hiszen Szeged lakóinak feltehetően tekin­télyes hányadát érinti a vá­rosfejlesztés, a lakónegye­dek építésének szisztémája az E5-ös út városi szaka­szának építése, a város jö­vőjének és jellegének ala­kulása az idegenforgalom­tól az ipartelepítésig, a tu­dományok fejlesztésétől a városkörnyékre tervezett zöldövezetek sorsáig. De ilyen kérdések nemigen sze repeltek a beszámolókon. Az eszmecsere hiánya Érdekes lenne meditálni az okokon, de aligha lenne érdemes. Hiszen az okot esetleg megközelíteni lehet. Talán éppen a beleszólás igénye felől. Mert a hoz­zászólók szinte valameny­nyien bele akartak szólni a város életébe. A nagy, át­fogó kérdésekbe pedig csak a szakosodás, számtalan bo­nyolult tényező ismeretében lehet beleszólni. Maradtak tehát a kis dolgok. De ér­deklődni, információkat szerezni a város, Szeged távlatairól, konkrét tenden­ciáiról... Nos, erre itt lett volna a jó alkalom, a sze­mélyes kapcsolat alkalma. S az érdeklődés, az infor­málódás révén — ha bele­szólásra nem is — mód lett volna az eszmecserére, a közvetlen beszélgetésre, sőt a vitákra is. S ez talán hasznosabb a beleszólásnál is, hiszen a kötetlen be­szélgetés véleményt befo­lyásolhatott volna, mindkét fél véleményét, elképzelé­sekre és koncepciókra le­hetett volna hatással. Ezt a lehetőséget elmu­lasztottuk. De hamarosan lesznek választási gyűlések, jövőre újabb beszámolók. Akkor érdemes lenne meg­próbálni, élni vele. S vég­sősoron így is eredménye­sek voltak a mostani be­számolók. Jobbak, haszno­sabbak, mint a tavalyiak. Több volt a hozzászólás, több a résztvevő. Csal ép­pen elmulasztottuk a lehe­tőséget. hogy ne csak a szűk környezet, hanem a város egészének lényegi doiga'ba szóljunk bele, sze­rezzünk információkat, ala­kítsunk ki véleményt. Vé­leményt, amely elengedhe­tetlen ahhoz, hogy a vá­rost igazán magunkénak érezzük, hogy ne csak a lehetőségeket, de azok kor­látait is lássuk. Egyszóval: képet kapjunk mindennapi valóságunk átfogó egészé­ről. Szávay István <

Next

/
Thumbnails
Contents