Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

•ASARNAP, J97S. DECEMBER 3L Létszámcsökkentés Houstonban A houstoni űrközpont bejelentette, hogy további száz fővel kénytelen csökkenteni alkalmazottainak számát. 1966-ban, amikor az Apolloprogram teljes lendülettel folyt, négy és félezren dolgoztak Houstonban. Bz a szám most, a program befejeztével három és fél ezerre csökken. Január 1-én 5 százalékos béremelés is életbe lép, ami az űrközpont amúgy is megszorított költségvetésére újabb nyomást gyakorol — közölte John Macleaisch, sajtófőnök. Ugyancsak Houstonból érkezett az a hír, hogy a tudósok egyelőre nem látják bizonyítottnak a vulkanikus tevékenységet a narancsszínű elszíneződés létrejöttében. Az űrközpont főgeológusa szerint sem gőz, sem kéngáz nyomát nem lelik, ami bizonyítéka lehetne az alternációnak. További vizsgvizsgálatra van szükség a hipotézis megerősítéséhez. Azt hittem, hogy könnyű dolgom lesz a címben jelzett kérdéssel. Tévedtem. Ügy látszik, nem csupán a tervhivatalnak, vagy egy-egy nagyvállalatnak okoz gondot a tervezés és pláne a teljesítés, hanem sokkal kisebb variánsokban is akadnak nehézségek, sőt, tervszerűtlenségek is. A családi tervekre értem a megjegyzést. Lássuk csak mik szerepeltek a kívánságlistán, és mennyi valósult meg belőlük! Meddig ér a takaró? Répás Sándor 41 éves segédmunkás. Valamikori szakmáját, a pékmesterséget abbahagyta, és elment a konzervgyárba rakodónak, majd a konzervgyárat követte az egyik élelmiszeripari vállalat, később a vasút. Ettől függetlenül nem valami megrögzött munkahely-változtató, minden esetben nyomós okai voltak Antenna a szegedi 8-as csatornához Szerkesztőségünket nagyon sokan kérdezték meg, hogy az új, szegedi 8-as minirelé sugárzásának vételéhez milyen antennát használjanak. Mivel az üzletekben még nem kapható megfelelő antenna, közöljük az OIRT szabvány, 8-as csatornájának megfelelően méretezett, úgynevezett szűksávúantenna rajzát, amellyel jó minőségű képet nyerhetnek a készülék tulajdonosok. A szükséges anyag alumínium cső, vagy rúd, de megfelel egyszerű gömbvas is. Az elemek — R, S, D* D" — átmérője 10—12 milliméter, a középtartó vastagabb anyagból készül, ennek átmérője 20—28 milliméter. Az elemek hossza R = 785 milliméter; S = 725 milliméter; D1 = 710 milliméter, Dii = 695 milliméter; T = 250 milliméter; M = 20 milliméter. Az elemek távolsága: a = 395; b= 152; G = 40 milliméter. Jó tudni, hogy a szükséges anyagokat a MÉM-telepeken vagy az ezermester boltban megvásárolhatják. Az antenna elkészítéséhez egyszerű szerszámokra — s a barkácsolásban jártasságtól függően — 2—4 óra hosszára van szükség. Akkor érhetünk el kitűnő eredményt az itt bemutatott antennával, ha megadott méreteket a lehető legpontosabban betartjuk. Miután az összeszerelést elvégeztük a „T" elem „G" sarkaira csavarral illesztjük a szalagkábelt Egyedüli megoldást természetesen nem jelenthet a barkácsolás. Ezért mégegyszer felhívjuk a kereskedelem figyelmét: mielőbb árusítsa Szegeden is a 8-as csatorna vételéhez szükséges antennatípust M. L Szeged a hazai (apókban 1972,53 a helycserére. Nyolc általános iskolát végzett világéletében fizikai munkás volt. Felesége szakképzett gyermekgondozó, és többet keres, mint a férj. Kettőjük havi fizetése 4200 forint Két fiúgyermekük van. Az egyik az idén szabadult a kőművesmesterségben, a másik az idén kezdte el a lakatosszakmát tanulni. A nagyobbik fiú kezdő havi keresete már meghaladja az apja fizetését A kisebb fiútól anyagi hozzájárulást a család költségvetéséhez nem várnak, a 200 forintos ösztöndíj megoldja a gyerek zsebpénzgondját. A nagyfiú első fizetése még nem játszott szerepet a közösség idei tervében. — Mi volt a tervben? — érdeklődtem Répás Sándortól. — A legfontosabb, immár hosszú évek óta, hogy várjuk a lakáskiutalót. Sajnos, ebben az esztendőben sem sikerült. Nem rajtunk múlott a teljesítés, hanem másokon, vagy a tanácson, vagy az építőiparon. Láttam Répásék lakását Ha valakinek szüksége lenne új lakásra, akkor nekik legjobban. Egy udvari kis épületecskében laknak, egyetlen helyiségben, amely cement padozatú, hideg, nedves, albérletben — havi 600-ért. — Különösebb vásárlásra az idén nem is gondoltunk, mert számítunk arra, hogy a tanácsi lakásért is kell majd „beugrót" fizetni, s nekünk eddig, sajnos nem volt egyetlen fillér megtakarított pénzünk sem. Gondolhatja, hogy ekkora két nagyfiú mellett, és ilyen magas lakbérrel milyen nehéz akár csak száz forintot is megspórolni. Most, hogy Pisti kereső lett, talán összegyűjthetjük a lakás befizetésére szükséges összeget. Addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér, a miénk igen rövidke, kilóg a lábunk térdig alóla, de ez van, ezzel kell takarózni. Pontos számadással Kraller Mihály asztalos szakmunkás, tizenöt éve dolgozik a bútorgyárban. Felesége bolti eladó, ruhaüzletben. Egy kislányuk van, most kezdte el az általános iskolát. Szövetkezeti lakásban laknak, tavaly költöztek be égy tarjáni tízemeletesbe. A férj havi átlagos keresete 2700 forint, az asszonykáé 1950 forint. A nagyszülők Kiskunhalason laknak és főleg élelmiszerekkel, tojással, burgonyával, gyümölcsökkel segítik a fiatalokat, a kisunokát majdnem a nagymamáék öltöztetik és ajándékokkal, játékokkal halmozzák el. Egyetlen leányuk, egyszem unokájuk. Ez bizony helyzeti előny, pláne a Répás család sorsához képest. Kraller mondja a családi tervről: — Mindig tervezgetünk, amely még akkor is oly kellemes és megnyugtató, ha fele sem valósul meg. Nem is tudom hogyan lehet célok, kitűzött tervek nélkül élni egy családnak. Bevallom őszintén, hogy mi mindig H. E.: Látogatás a szegedi egyetemen. — utezer diák. JJUaaniúii Napló, dec. 10. Megemlékezések a Szovjetunió jutmeuma alkalmából. Magyar Hírlap, Népszabadság, dcc. 23. [A szegedi díszünnepségről is.] JUHASZ ílrzséDet: Szeged. Leányszállás sor 2. — Lányok az ifjúmunkásotthonban. Magyar Hírlap, dec. 23. Átépítik a szegedi Tisza-partot. Népszabadság, dec. 24. KOZÁK Albert: Az új Tarjánnegyed. Népszava, dec. 24. [Fénykép.] Nincs munkaerőhiány, javul a termelékenység. — Bértömeggazdálkodás a Szegedi Textilművekben. Magyar Hírlap, dec. 29. SZAMAY Ilona: Szeged aranycsapata. Népsport, dec. 29. [NB l-es bajnokságot nyert a SZAK női tekecsapata.] 1972. évi összesítés Tlzennegyeük éve közöljük folyamatosan • Délmagyarország többet tervezünk, mint amennyit a valóságban lehetne, vagy pedig Defutnak nem várt kiadások. — Voltaic ilyenek ebben az évben? — Éppen volt ilyen, mert nem terveztük, hogy elmegyünk üdülni, de közbeszóltak az üzemben, hogy van egy családos, illetve házaspáros beutaló, Balatonalmádiba. Kaptunk az alkalmon, és elmentünk, a nagymamáék vigyáztak a kislányra. A beutaló árát még észre sem vettük volna, de tudja hogyan van egy balatoni nyaralás. — Mi volt az, amit terveztek, és meg is valósult? — Egyetlen fontos vásárolni valót terveztünk, hogy kicseréljük a használt, és már nagyon rossz televíziónkat. Ezt valóra is váltottuk. — Takarékoskodni tudnak? — Minden hónapban félreteszünk nyolcszáz forintot. Nem visszük be a takarékba, hanem a fiók aljába kerül. így vettük a tévét is, készpénzért, nem szeretjük a hitelt, de mi sem kérünk sem a banktól, sem másoktól. — Elégedettek az idei évvel? — Ahogy vesszük. A tavalyi volt a „főnyeremény", a lakás miatt, s a következő évtől még többet várunk, mivel emelkedik majd a fizetésem. Csak egészség legyen Két asszonykával beszélgettem, még az idei esztendőről. Nagy Zoltánné műszaki adminisztrátor egy ipari szövetkezetben. Nemrégen léptették elő egy fokozottal, havonta 1700 forintot keres, a férje raktáros, 2800 forintért Kisfiúk ötéves, óvodába jár. A Remény utcában, saját házukban laknak, férje öröksége. Régi ház, nincs benne vízvezeték. Az idei legnagyobb tervük az volt, hogy fürdőszobát építenek. A szomszédokkal szövetkezve elvezették a vizet a házuk elé, de beljebb már nem sikerült. Nem teljesült a terv. — Majd jövőre sikerül, ha másképpen nem, hát eladjuk a kocsinkat Különben elégedettek az 1972-es évvel. A karácsonyfa alatt is szépen sorakoztak az ajándékok: a fiú irányítható autót és kisvonatot kapott, az anyuka ruhát és csizmát, az apuka pedig kesztyűt. Havonta 500—1000 forint körüli összeget tudnak megtakarítani. Egy másik fiatalasszonykának, Horváth Józsefnénak nagy a bánata, mert éppen az esztendő utolsó napjára betegedett meg a kisfiaTüdőgyulladással került a klinikára. Férjével együtt a kábelgyárban dolgozik, mind a ketten betanított szakmunkások: kábelkészítők. A tervük teljesült, beköltöztek saját családi házukba, szép bútort is vásároltak ebben az esztendőben. „Beosztással, nagy szorgalommal élünk, de legfontosabb mégis az egészség." Gazdagh István EKmtTaszfott lehetőség szerkesztősége és a Városi Somogyi-könyvtár együttműködésének eredményeképp a magyarországi lapokban és folyóiratokban megjelent szegedi tárgyú cikkek jegyzékét. Az idén is hetenként tettúk közzé összeállításainkat, melyeket minden ünnepi számban megtalál az olvasó. A tapasztalatok azt mutatják, hogy jegyzékeink hasznosak megfelelően tájékoztatják az olvasókat, kutatókat egyaránt. Közlésüket 1973-ban ls folytatjuk. Repertóriumunkat a Somogyikönyvtárba járó periodikái alapján állítjuk össze. Előfordulhat, hogy az ide nem járó folyóiratban megjelent szegedi tárgyú cikkekről nem szerzünk tudomást. Kérjük olvasóinkat, hogy a hiányzó írásokra hívják fö' figyelmünket, pótlás céljából. A kiegészítéseket a Városi Somogyi-könyvtár (Szeged a hazai lapokban), 6701 Szeged, Pf. 441. címre kérjük küldeni. Lezuhant egy Lockheed-lOil-es Pénteken, helyi idő szerint, valamivel éjfél előtt a floridai Miamitól körülbelül 30 kilométerre északnyugatra, az Everglades-mocsárba lezuhant az Eastern Airlines légitársaság Lockheed—1011 mintájú gépe. A nagyméretű utasszállító fedélzetén összesen 171 ember tartózkodott: 158 u+as és 13 főnyi személyzet. Az Egyesült Al'amok parti őrségének egyik képvise'ője először azt mondta; nincs jele annak, hogy a katasztrófát bárki is túlélte volna, a Szövetségi Légügyi Hivatalnak viszont tudomására jutott, hogy „néhány túlélőt helikopteren Palmettóba vittek". Ezt a hírt később a parti őrség is megerősítette. Űgy látszik azonban, hogy az életben maradottak száma nem haladja meg az egy tucatot. A Lockheed-gyár 1011-es jelzésű új utasszállítógépe nemrég került forgalomba. Nemrégiben ért véget Szegeden a tanácstagi beszámolók sorozata, összesen 127 tanácstag számolt be választóinak idei munkájáról, a beszámolókon pedig több mint ötezer szegedi vett részt. Sokan, 774en szólaltak fel. E számokat összehasonlítva a tavalyiakkal, kétségtelen a részvétel növekedése. Hiszen a tavalyi beszámolókon 3700-an vettek részt és 658-an szólaltak fel. Az érdekeltség A számok azonban nem mondanak el mindent. Ha a tanácstagi beszámolókról valamiféle tapasztalatokat kíván leszűrni valaki, érdemes közelebbről is megnézni a részvétel jellegzetességeit és indokait. Mindenekelőtt megfigyelhető az, hogy csakúgy, mint szerte az országban, elsősorban a külső városrészek lakói látogatták a beszámolókat A Belvárosban vagy Tarjánban sokkal kisebb volt az érdeklődés. Az ok és a magyarázat egyszerű. Ha valaki a Széchenyi téren lakik, nincs gondja a vízre, a járdára, az útra, a közvilágításra vagy éppen a nyíltszelvényű árkokra. És a város külső részeinek lakóit elsősorban ezek a gondok viszik el a beszámolókra, hogy ott segítséget kérjenek választott tanácstagjuktól. A közvetlen érdekeltség veszi rá tehát az embereket, hogy elmenjenek a beszámolóra, s ott hallassák hangjukat. Így van ez mindenütt az országban. Az érdeklődés Az eddig festett kép lényegében igaz. Valóban a külső városrészek lakói vettek részt nagyobb számban a beszámolókon s valóban az érdekeltség az elsőrendű ok, amiért elmentek és felszólaltak. Hiszen a kereskedelemtől a közlekedésig számtalan témáról, az itt lakó családokat közvetlenül érintő kérdésről beszélhettek. De a kép így sem teljes. Ugyanis az érdekeltséget kiegészítette az érdeklődés is. Az érdeklődés is többféleképpen nyilvánult meg. Mindenekelőtt a közvetlen ismeretség révén. Fodortelepen vagy Petőfitelepen szinte mindenki ismeri egymást. Nagyon sokan ismerik közelről tanácstagjukat, s már csak ezért is elmentek beszámolójára. De ez csupán az egyik lehetősége az érdeklődésnek. A másikra egy újszegedi beszámoló szolgálhat példaként. Takács Máté városi főépítész, tanácstag beszélt ezen Odessza továbbfejlesztéséről. A beszámolón nagyon sokan voltak. Az embereket tehát érdekli Odessza sorsa, s egyáltalán, a város fejlődése. Valóban, de más is. Az Odessza környékén levő családi házak lakóit az is — sőt talán elsősorban az — érdekelte, szanálják-e házukat, érinti-e őket közölről az építkezés? Az érdeklődés tehát szorosan kötődött az érdekeltséghez is. A beleszólás igenye Az érdeklődés és az érdek közössége viszi el tehát az embereket a beszámolókra. Ezt tükrözik a hozzászólások is. Többnyire helyi, a szűk környezet ügyeivel foglalkoznak, amelyek kétségtelenül fontosak a környék lakói számára. Rossz a járda, új közkifolyó kellene, kevés a*, üzlet a környéken, rossz a közlekedés — és még számtalan, de az adott környezet számára mindenképpen lényeges „aprósággal". A felszólalások tehát számot adnak az igényről is. A város életébe, fejlesztésébe való beleszólás igényéről. De ez az igény érdekesen nyilvánul meg. Még a város vezetőinek beszámolóin is helyi és kis ügyekről beszéltek, azokra akartak választ kapni a résztvevők. Pedig úgy hinné az ember, hogy legalább a város vezetőitől Szeged fejlődésének egészét érintő kérdésekre kérnének választ, vagy a város egészének dolgaiba szólnának bele a választók. Erre példa azonban nemigen akadt. Lehetne meditálni az okokon. Kétségtelen, az embert leginkább mindennapos gondjai-bajai érintik közelről, s ezek többnyire „apróságok". De az embe rekben ugyanakkor élnie kell a nagyobb áttekintés igényének is. Hiszen Szeged lakóinak feltehetően tekintélyes hányadát érinti a városfejlesztés, a lakónegyedek építésének szisztémája az E5-ös út városi szakaszának építése, a város jövőjének és jellegének alakulása az idegenforgalomtól az ipartelepítésig, a tudományok fejlesztésétől a városkörnyékre tervezett zöldövezetek sorsáig. De ilyen kérdések nemigen sze repeltek a beszámolókon. Az eszmecsere hiánya Érdekes lenne meditálni az okokon, de aligha lenne érdemes. Hiszen az okot esetleg megközelíteni lehet. Talán éppen a beleszólás igénye felől. Mert a hozzászólók szinte valamenynyien bele akartak szólni a város életébe. A nagy, átfogó kérdésekbe pedig csak a szakosodás, számtalan bonyolult tényező ismeretében lehet beleszólni. Maradtak tehát a kis dolgok. De érdeklődni, információkat szerezni a város, Szeged távlatairól, konkrét tendenciáiról... Nos, erre itt lett volna a jó alkalom, a személyes kapcsolat alkalma. S az érdeklődés, az informálódás révén — ha beleszólásra nem is — mód lett volna az eszmecserére, a közvetlen beszélgetésre, sőt a vitákra is. S ez talán hasznosabb a beleszólásnál is, hiszen a kötetlen beszélgetés véleményt befolyásolhatott volna, mindkét fél véleményét, elképzelésekre és koncepciókra lehetett volna hatással. Ezt a lehetőséget elmulasztottuk. De hamarosan lesznek választási gyűlések, jövőre újabb beszámolók. Akkor érdemes lenne megpróbálni, élni vele. S végsősoron így is eredményesek voltak a mostani beszámolók. Jobbak, hasznosabbak, mint a tavalyiak. Több volt a hozzászólás, több a résztvevő. Csal éppen elmulasztottuk a lehetőséget. hogy ne csak a szűk környezet, hanem a város egészének lényegi doiga'ba szóljunk bele, szerezzünk információkat, alakítsunk ki véleményt. Véleményt, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a várost igazán magunkénak érezzük, hogy ne csak a lehetőségeket, de azok korlátait is lássuk. Egyszóval: képet kapjunk mindennapi valóságunk átfogó egészéről. Szávay István <