Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

Mo c O-" m1/7 VILÁG PROLETÁRIAI, EGYESÜLJETEK! 62. évfolyam, 307. szám 1972 december 31., vasárnap Ára: 1 forint •'..<"? VMAGYAR S Z O Cl A L-l S T A MUN K Á S PÁRT LAPJA Üj naptár T

ulajdonképpen nemigen történik több így esztendők fordulásán sem, minthogy aláhúzzuk a könyvelés tételeit, összeölelkezünk munkatársakkal, rokonokkal, barátokkal, és új naptárt teszünk az asztalra. Hiszen ha leszámítjuk a szilveszteri romantikát, a szombaton félbehagyott munkához ülünk majd kedden. A fonógépen ott az orsó, a kétnapos ünnepben megköt a fagytól óvott beton, és be kell majd fejezni az elkezdett statikai számítást.., Visszacsöppenünk hát ugyanabba a valóságba, amelyet egy kis ünneplés okán most odahagytunk. Hiszen már az új naptáron is ott vannak az első bejegyzések: szerdán megbeszélés a kivitelezővel, csütörtökön cement után kell nézni, pénteken iparági értekezlet lesz.,. Esetleg bizakodásainkban erősödünk meg így esztendők határán. Hogy majd most jobb évet csinálunk! Tavasszal végez a gyerek..., nagyobb lesz az év végi részesedés.. „ végre talán sorra kerülünk a lakáslistán..., befut a nagy külföldi megrendelés..., jobb lesz az időjárás.. „ megugrik a bér... Mert jobbat vár az ember, és minden esztendőtől többet szeretne elvenni. Ami a lejáró esztendőben nem sikerült — hát majd az újban!... Még akkor is, ha közben egy-egy kesernyés kis kiszólást is elmotyogunk — hogy: „Kedves volt a kormánytól, hogy erre a szilveszterre még meghagyta a régi konyakárat!" — „Szívjad pajtás, szívjad, jövőre már magasabb dohányárakkal kímélik a tüdődet!" Hiszen kikalkuláltuk már azt is, hogy mit visz a tej, a vaj, a cigaretta, s mit hoznak a kiegészítések meg a bérintézkedések. Nem forintra, csak úgy általában, s a számítás prognózisai egyáltalán nem vámolták meg a szilveszteri kedvet. , Lapozgatom én is az üj „naptárt". Azért teszem idéeőjelbe, mert nem arról a kis könyvecskéről beszélek, amelyben a névnapok, a szabad szombatok meg a pirosbetús ünnepek sorakoznak, hanem amiben reményeinket összegeztük. Könnyű belőle jövendőt mondani. Ilyenek sorakoznak benne: „A lakosság egy főre jutó reáljövedelme 4,2 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 2,4 százalékkal emelkedik.. „ a tervezett 75 ezerrel szemben mintegy 85 ezer lakás épül.. „ a nemzeti jövedelem növekedése 4—5 százalék lesz , a piaci hatásokra végbemenő fogyasztói árszintemelkedés nem haladhatja meg az 1—2 százalékot, a hatósági áremelkedésekkel együtt pedig a 3,6 százalékot .. „ az egészségügyi és szociális kiadások 9 százalékkal, az oktatásra és kulturális tevékenységre fordított kiadások 9—10 százalékkal emelkedjenek..." . K

örülbelül e-i lesz az üj esztendő. Nem lesz csodaév nem robogunk bele a kommunizmusba, de méltó lesz a dolgos, szabad évek sorában. Ennyit bizonyára kikényszerítőnk ebből az új időegységből és önmagunkból. S talán még többet is, hiszen a számok mégiscsak a tonnákat, a kilowattokat, a négyzetmétereket meg a köbmétereket tartalmazzák szigorú fegyelemmel, s nem azt az emberi többletet, amit a jó munkakedv, a felelősség, a törődés, a lelemény, a lelkiismeret teremthet. Ezt nem lehet megtervezni. Így nagyon egyszerű a képlet: várakozásaink csak addig érhetnek, amennyivel képesek leszünk megtoldani a népgazdaság erejét. Nem elsősorban fizikai megfeszítésekkel — inkább morális motívumokkal. Nagyon megjegyeztem most az év végén egy ünnepi beszéd egyik passzusát. Körülbelül az volt a summája, hogy sokkal nagyobbak a feladataink és messze fényesebbek a lehetőségeink, semhogy eljátsszuk őket a felelőtlenség, a könnyelműség, a lazaság megtörésével. Nem tekinthetjük úgy mindnyájunk tulajdonát és mindnyájunk érdekeit, mintha senkié sem volna. Miközben a gazdaságra koncentrálunk, mint minden anyagi jólét forrására, s miközben gazdasági lehetőségeinket akarjuk gyarapítani, gondoljuk meg az esztendők fordulásának apropójából, nagy fogadkozásaink közben, hogy micsoda anyagi erő rejlik az erkölcsi kategóriákban! Az új naptárra írt első sorok mégsem akarnak valamiféle szocialista „lelkigyakorlatra" buzdítani, csupán emlékeztetni szeretnék, hogy ha elégedetlenek vagyunk év végén, év elején vagy közben saját boldogulásnak mértékével; ha néha panaszkodunk, hogy elmaradunk saját lehetőségeinktől — az önvizsgálat többre visz. mint mások szapulása. Olykor megirigyeljük fejlett tőkés országok polgárait — de sohasem azért a munkaintenzitásért, azért a termelési fegyelemért, amivel egyéni jómódjukért fizetnek. Néha fölpanaszoljuk nagy munkabírású vagy alkotóképes emberek jó vagy átlag feletti módját —, de legtöbbször csak az eredményt emlegetjük, s magunk a világért sem vállalnánk a vele való fáradságot, és életmódot. Még leginkább abban a tévhitben élünk, hogy a szocializmus egyformán köteles gondoskodni plogárainak anyagi jólétéről — holott tudjuk, hogy a szocializmus polgárai sem egyforma gonddal, fegyelemmel és odaadással végzik, amit rájuk mért a társadalom. Nagyon itt az ideje, hogy miután többre vergődtünk a mindennapi kenyérgondoknál, s az egész nép számára biztosítottuk a tisztes megélhetést, nagyobb figyelemmel legyünk azokra, akik többet tesznek a közös asztalra. Art valljuk, hogy a közösség hátrányára és a közösség nélkül nem boldogulhat senki, s nem szerezhet magának extra előnyöket. De ma már a közösség meg tudja becsülni azokat, akik az átlagnál többet fáradoznak érte. így a boldogulás átlagos kereteiben az egyéni teljesítmény a hiteles mérce. Azon belül mindenki maga tervezheti meg az új esztendőt is. E

nnyit talán érdemes végiggondolni, mielőtt kedden visszaülünk a földgyalu bakjára, oda állunk a fúrótorony alá, bemegyünk a laboratóriumba. Csak azért, hogy amikor azt mondjuk egymásnak, hogy boldog új évet! — kalkuláljuk bele: ez az egyéni és a kollektív boldogulás útja; ettől lesz jobb az esztendő, amelynek homlokára azt nyomta az idő: 1973, SZ. SIMON ISTVÁN Sikereiben gazdag, boldog új esztendőt! Ismét elmúlt egy év. Szocialista építőmunkánkban országosan és megyénkben is gazdag eredményeket összegezhetünk. Kiemelkedő sikerek születtek a termelő munkában éppúgy, mint a tudományos és a kulturális életben. Üj gyárak és mezőgazdasági kombinátok, iskolák, kollégiumok, egészségügyi intézmények sora épült, javult az ellátás, több ezren költöztek új lakásba, emelkedett lakosságunk életszínvonala. Az elért eredményekhez megyénk minden állampolgára hozzájárult, tudásával, becsületes munkájával. Szebbé vált életünk a dolgos hétköznapi munka nyomán. Büszkék vagyunk elért eredményeinkre, amelyek jó alapul szolgálnak a jövő további építéséhez. A sikerekért azonban mindig keményen meg kellett dolgozni és ez így lesz 1973-ban is. Pártunk X. kongresszusának határozatai, valamint a Központi Bizottság 1972. november 14—15-i állásfoglalása" jó, biztos utat jelölnek mindannyiónk számára, a szocializmus magasabb szintű építéséhez. A munkások, a dolgozó parasztok, az értelmiségiek, fiatalok és idősek előtt egyaránt szép, s ugyanakkor nehéz feladatok állnak, amelyek megvalósítása lehetővé teszi, hogy 1973. még sikeresebb esztendő legyen. Ehhez kívánunk erőt, egészséget, szép munkasikereket, és a magánéletben sok-sok boldogságot az új esztendőben a megye minden lakosának. Az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága Csongrád megye Tanácsa Petőfi ünneplése Díszünnepség Budapesten — Városavatás Kiskőrösön Koszorúzás Szegeden Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóján országszerte ünnepségeket, megemlékezéseket rendeztek. Kiemelkedik az ünnepségek sorából az egésznapos kiskőrösi emlékünnepség és a várossá nyilvánítás alkalmából rendezett ünnepi tanácsülés. A költő szülőfalujában, a várossá nyilvánítás alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke mondott beszédet. Budapesten, az Operaházban Petőfi-díszünnepséget tartottak tegnap este, ' lyen Illyés Gyula Kossuthdíjas író, majd Aczél György, az MSZMP KB titkára emlékezett meg Petőfi Sándorról. Aczél György beszédéből idézünk: Petőfi szellemét követjük, amikor saját hazánk szeretetét összekapcsoljuk a haladásért „síkra "lépett" népek testvériségével, amikor azt valljuk, hogy az internacionalista politika a helyes nemzeti politika. Petőfi még azt panaszolta: „Nagy a világ és testvérünk nincs benne, — nincsen, aki bajainkban részt venne." — Mi már történelmi szövetségesünknek tudhatjuk a világ első népi államát és a világ valamennyi demokratikus mozgalmát Petőfi vágyai valósággá váltak a Nagy Október megálmodott „véres napjaiban", amelyek „az óvilágnak romjain az új világot" megteremtették. Petőfi szellemét idézzük, ha elvi kérlelhetetlenséget hirdetünk másokkal is, de elsősorban önmagunkkal szemben. Petőfit követjük akkor is, ha azt hangsúlyozzuk, hogy az elvi szilárdság nem lehet valóságtól elszakadó, életidegen vakság. Öt követjük, ha megtanuljuk — saját kudarcainkon, szabadszállásainkon is okulva! —, hogy nem elég a népért élnünk, de sikerrel a népért csakis a néppel együtt küzdhetünk — „tűzön, vízen át". Vannak, akik sokallják az ünneplést"— mondotta Aczél György —, de nemcsak az ember veszti el személyiségét, ha nem emlékezik: megszűnik a. nép nemzet lenni, ha nincs emlékezete. Sokan mondták már magukról, hogy ők Petőfi méltó örökösei, hogy koszorúikat ők helyezik joggal szobrai talapzatára, s nem kevesekről derült ki a múló évtizedek során, hogy méltatlanok volvoltak, hogy népellenes, nemzetrontó céljaik leleplezésére vállaltak hangoskodó szerepet a Petőfi-ünnepségeken. 1945, a felszabadulás meghozta annak a lehetőségét, hogy beteljesítsük az 1848-as forradalom céljait, s egyben elvégezzük Petőfi hiteles értékelését. A felszabadulás után valóban sok történt ennek érdekében, de az elismerés nem gyengítheti a tárgyilagosságot: a felszabadulás után is volt olyan időszak, amelyben a politikai torzulásokkal együtt torzult a Petőfi-kép is. A szűkítő „Lobogónk: Petőfi!" jelszó átvetítette a kulturális életre a politikai élet akkori visszás gait, s ürügyként ^.tttiga-'f értékes hagyományok kirekesztésére. 1956-ban pedig a forradalmár Petőfi neve történelmi ellenségeinek, az ellenforradalmároknak a zászlajára kerülhetett, azoknak, akik el égették a vörös zászlót és ledöntötték József Attila szárszói szobrát Petőfi neve természetesen rajta van a mi lobogónkon és ott marad, de nem szűkítő, kirekesztő értelemben, hanem — igenis Ady és József Attila nevével együtt és természetesen Bartók nevével, Kodályéval, Derkovitséval és másokéval együtt — Petőfi szellemének egyetemességéhez híven: forradalmi örökségünk és haladó, értékes humáijus hagyományaink teljességének vállalását hirdetve. Petőfit követjük, amikor el kötelezettséget kívánunk. Volt-e nála elkötelezettebb ember? És volt-e nála szabadabb? Cáfolta-® valaki meggyőzőbben — életével és művével —, hogy egy iránti odaadás elszegényítené a lelket? Volt-e nála gazdagabb? Nem könyvből' ismerte a magyar valóságot, „megélte a megélni valók tömérdekét" — Ady szavaival — „azért kellett úgy nyargalnia, hogy 27 esztendejével ő legyen a legtöbbet élt magyar a "XIX. század közepének rr „yar. tanyai lehetőségei között". Fé! évszázaddal ezelőtt I.unaesan&zkij mbodotia, hogy „Petőfi a maga korának bolsevikje volt". Éz a képletes kifejezés azt jelenti, hogy Petőfi a XIX. század 40-es éveinek körülményei között volt következetes forradalmár, s nem azt, hogy a XX. századi követelmények értelmében lett volna kommunista. A szabadságukat már kivívott és a szabadságukért még küzdő népekkel internacionalista szolidaritást vállalva, mindennapi munkánkban a magyar nép jólétéért, a szocialista demokratizmus kiteljesítéséért, a néphatalom fejlesztéséért harcolunk —, s e harcban Petőfi számonkérő tekintetét biztató tekintetnek érezzük. Petőfi Sándor születésének százötvenedik évfordulóján pártunk tisztelettel és szeretettel emlékezik népünk nagy költőfiára. A KISZ Szeged városi bizottsága koszorúzási ünnepséget rendezett tegnap délelőtt a Panteonban levő Petőfi-szobornál. A több száz érdeklődő előtt a költő A XIX. század költői című versét Janka Béla, a Szegedi Nemzeti Színház művésze mondta el, majd az ifjúsági szövetség, a Szeged városi Tanács és a Hazafias Népfront Városi Bizoi/sága, a város felsőoktatási Intézményeinek, középiskoláinak, úttörőinek és munkásfiataljainak koszorúit helyezték el a szobornál. A városi tanács nevében dr. Picző György tanácselnök, a Hazafias Népfront nevében Salamon István, a városi bizottság elnöke koszorúzott, a KISZ-bizottság koszorúját Baló Ilona titkár és Gazdik Gyula úttörőtitkár helyezte el. A koszorúzási ünnepségen közreműködött a MAV Hazánk kórusa Erdős János vezetésével A bombázások leállítása A hírügynökségek gyorshírben jelentették szombaton délután, hogy Nixon elnök elrendelte a bombázások beszüntetését a 20. szélességi foktól északra „a komoly tárgyalások folytatásának időtartamára". Gerald Warren, a Fehér Ház szóvivője ezzel egyidőben közölte, hogy Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója január 8án Párizsban folytatja tanácskozásait Le Due Thoval, a VDK küldöttségének különleges tanácsadó jávai. A két fél technikai szakértőinek tárgyalásai már január 2-án újra kezdődne!; a fran-. cm fővárosban. A bejelentéssel kapcsolatban az amerikai hadügyminisztériumban közölték, hogy a bombázási tilalom pénteken éjjel lépett életbe. Nixon elnök a VDK területének tömeges terrorbombázására december 18-án adott parancsot. A VDK kormánya pénteken ismét megerősítette, hogy kész folytatni a tárgyalásokat az Egyesült Államokkal ha az nem erővel akarja arra kényszeríteni. Az állásfoglalást tartalmazó nyilatkozatot a külügyminisztérium szóvivője ismertette pénteken este, aki hangsúlyozta, „a vietnami nép el van szánva arra, hogy sohasem fogadja el az Egyesült Államok képtelen követeléseit." A szóvivő felszólította aa Egyesült Államokat, hogy haladéktalanul írja alá a háború befejezéséről és a béke helyreállításáról a két ország között korábban létrejött megállapodást Az Humanité rámutat arra, hogy az/ Egyesült Államok nagyon alábecsülte a vietnamiak ellenálló és viszszavágó-képességét. A vietnami nép ellenállása máris sakkban tartja a kapitalista világ legnagyobb katonai hatalmát. Nixon zsarolási kísérlete tehát kudarcot vall, de a háború azért tovább folytatódik, az imperializmus tovább gyilkol, A nemzetközi szolidaritás * teljes kibontakozásának kell végleges meghátrálásra kényszeríteni az imperializmust. Az amerikai külügyminisztérium bejelentése szerint az Egyesült Államok azt javasolta, hogy jövő csütörtökön tartson újabb ülést a vietnami helyzet rendezésével foglalkozó párizsi négyes értekezlet. Charles Bray, a külügyminisztérium szóvivője nem volt hajlandó válaszolni azokra a kérdésekre, amelyek Észak-Vietnam fokozott amerikai bombázására és a légitámadásokkal kapcsolatos nemzetközi tiltakozásra vonatkoztak. 4 %