Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-30 / 306. szám

2 SZOMBAT, 1972. DECEMBER 23. Házak és kezelőik Aligha akad Szegeden még egy vállalat, amelynek munkája ennyire reflektorfényben állna, mint az IKV-é. Ezek a sugarak azonban eddig nem a dicsfényt jelentették számára, éppen ellenkezőleg. A DM Postaládájának .— amely gyakran az olvasók panaszrovatává válik — egyik legmegbízhatóbb témaadója. De nemcsak a szerkesztőség, a tanács, a pártbizottság, a NEB is részesül olykor a lakók többnyire indokolatlan, türelmetlen, neheztelő leveleiből. A vállalat azonban nem csupán saját hibájából vált ilyen népszerűtlenné. Hogy milyen nehézségek „kötik meg a kezét", érdemes arról is szólni, még ha a hónapok óta csöpögő mennyezet alatt lakó polgárnak ez vajmi kevés vigaszt nyújt is. Az talán már derűlátóbbá teszi, ha a. javulás távlatai is kirajzolódnak előtte. Magad, uram... A Népi Ellenőrzési Bizottság nemrégiben vizsgálta meg — és ismertette a város tanács ülésén — az IKV szolgáltatási tevékenységét és azt, miként intézik a lakók által bejelentett hibák javítását. A NEB az összegezéskor, a jövőre vonatkozó javaslatoknál figyelembe vette a vállalat körülményeit és lehetőségeit is. Többek között azt, hogy a gondjaira bízott épületeknek csaknem fele annyira öreg, hogy vagy le kellene bontani, vagy részben, vagy egészben fel kellene újítani. Énnek természetes következménye, hogy egyre szaporodnak a lakók panaszai. A javítások száma sajnos — pénz és munkaerő hiányában — nem képes lépést tartarrt a hibabejelentésekkel. Az IKV is jogosnak tartja a lakók igényeit, épp ezért, a gyorsabb, hatékonyabb munka érdekében, elkészíttette az Épület és Gazdasági Szervezési Intézettel új szervezeti és működési szabályzatát Az IKV egyik fő feladata a lakóházak üzemeltetése. Ebben az összetett tevékenységben a házkezelési teendőket a házkezelési osztály látja el, mindössze 15 alkalmazottal. Cseppet sem csodálatra méltó tehát, hogy levelek érkeznek hozzánk piszkos lépcsőházakról, hiszen Szegeden csupán 591 házfelügyelő munkálkodik, közülük is 141 űzi főfoglalkozásként ezt a kihalófélben levő mesterséget Fizetésük oly alacsony, hogy többnyire másodállásukba fektetik a több energiát, mert az hoz több pénzt a házhoz. Négyszázhuszonnégy házban huszonegy takarító dolgozik, nyolcórás munkaidőben. Kétszáznyolcvanhét épület lakói meg vagy panaszkodnak, vagy maguk ragadják meg a söprű nyelét. Mi lehet itt a megoldás? Először is: a házfelügyelők bérének rendezése. A tömbházfelügyelői rendszert kellene továbbfejleszteni, takarítóbrigádokat szervezni. A járdatakarítógépek használatához értő munkásra lenne szükség — akár ösztönzőbb munkabérrendszer kidolgozása árán is. Szakmunkások híján — lavór Egy idézet a NEB jelentéséből: „A jelenleg kezelt épületek közül fafödém miatt 182, salakbetonfödém miatt 470, egyéb meghibásodás miatt 79 bérlemény bármikor életveszélyessé válhat" Ilyen körülmények között nincs irigylésre méltó helyzetben a vállalat karbantartási részlege. Elárasztják az IKV-t a hibabejelentések, évente 12—13 ezer. Az egyszerű ügyintézés érdekében vezették be 1971ben az új eljárást: halasztást nem tűrő, azaz negyvennyolc órán belül javítandó és halasztást tűrő, azaz 60 napon belül (a vállalat harminc napra módosította ezt a határidőt) kivizsgálandó kategóriába osztották be a hibákat. Jó tudniuk a lakóknak, hogy a víz- és villanyszerelőkre legfeljebb két napot kell várniuk. A kevésbé sürgős munkákkal kapcsolatban az IKV megteheti, hogy elismeri: rá tartozik a javítás, de hozzájárul, hogy a bérlő végeztesse el a munkát az IKV terhére. Megtörténhet, hogy a vállalat anyagot ad, a lakó pedig maga végzi a javítást Ha az IKV vállalja a munkát, helyes, ha a határidőt közli mindig a bérlővel. A lavór gyakran válik a szegedi lakásokban bútordarabbá, ezt tanúsítja a panaszok 60 százaléka. Rossz tetőszerkezetek miatt beáznak a lakások, és még csak remény sincs a gyors javításra. Mindössze két tetőfedő szakmunkást képes alkalmazni az IKV! Bárki azt hihetné, aki saját bőrén, illetve lakásán nem tapasztalta, hogy az újonnan felépült házakkal évekig semmi gondja az IKV-nak. A jelentés azonban szól a tarjáni paneles épületek hibáiról is. Nem tekinthetők a feljegyzések a kivitelező részére kiállitott dicsérő oklevélnek. Az ablakok, az ajtók összeszáradtak, eldeformálódtak. A második ütemben épült házak ablakainál a tömítő csíkokat elfelejtették berakni. Négy épületben rosszul szigetelték Szerződések Nem tudom. 1972-ben hány szerződést kötöttek, mennyi volt az egy napra jutó szerződésátlagunk. Persze, van, amit nagyon is fejben tartunk: egy ifjú házaspár biztosan a maga szerződését tartja legfontosabbnak. Egy most alakult brigádnak az életében is meghatározó pont a szerződés. A világpolitikában — sok egyéb mellett — minden bizonnyal az NDK és az NSZK egyezsége az „év szerződése". Más és más „körön", de mindegyik fontos. Mint ahogy fontos, vagy talán nem is ez a helyes megközelítés: igen szép az a szerződés, ami az asztalomon fekszik. Egy szocialista szerződés, amely „köttetett egyrészről a Szeged, Hétvezér utca 11. szám alatt levő napközi otthonos óvoda vezetői, dolgozói, másrészt a Szegedi Hangszergyar vezetősége, szocialista brigádjai, dolgozói között". A „szerződésben foglaltaknak megfelelően", sok mindent vállalnak a hangszergyáriak az óvoda érdekében. Az óvodáért, ahová gyermekeik járnak — vagyishát: kicsit magukért is dolgoznak, amikor vállaljak a karbantartási feladatokat, új bútorok, játékok készítését, az óvoda környékének rendbentartását, televíziójuk kölcsönzését. Mindezt azért, hogy könnyebb legyen az óvoda dolgozóinak munkája. Hogy az óvónők és a dadusok többet tudjanak a gyerekekkel foglalkozni, játsszanak velük, tanítsák őket — gondtalanabbul, szebb, jobban felszerelt óvodában. Hogy jön ez a szerződés az „év szerződése" mellé? Valahol itt kezdődik a békesség, igen: az egész világ békessége. Hétköznapi tettekben és boldog gyermekkor biztosításában. a tetpt, beáznak a legfelső lakások. Máshol az oldalpanelek nem csatlakoznak kellőképpen, ez okozza, hogy beszivárog a csapadék. Előfordult, hogy a legalsó szinten elrepedt a radiátor, és forró vízben áztak el a bútorok. Hová fordulhat minden ilyen esetben a lakó? Nem a kivitelező vállalathoz és nem a műszaki átadást végző beruházási vállalathoz — hanem az IKVhoz. Pedig elég teendője akad a régi házak felújításával is, 1975-re pénzügyi keretének már kétharmadát fekteti ebbe a munkába. Feladata még az IKV-nak az ingatlanközvetítés, ehhez is a személyi állomány növelésére, szakmai gyakorlatra és a telkek megvásárlásához is elegendő pénzre lenne szükség. A lakók sem angyalok Beszéltünk az IKV kötelességeiről, de kevés szó esik a lakókéról. Nem térünk itt ki arra, miként védjék, kíméljék az épületeket, a közös berendezéseket, vigyázzanak a tisztaságra. Hiszen még a lakbér kifizetését is elmulasztják olykor néhányan. , Az új lakbérrendelet megjelenése után — noha mindenki megkapta a hozzájárulást —, egyre-másra szaporodott azok száma, akik megfeledkeztek a fizetésről. November 30-án 240 ezer forint hiánya volt a vállalatnak, amely a több hónap alatt nem fizetett lakbérből „gyűlt" össze. Van olyan bérlő, akinek a tartozása 4—5, sőt 8 ezer forint. A hiányzó összeg nem csekély, s ezzel a felújításra szánt pénz lett kevesebb néhány bérlő jóvoltából. Mert nem árt, ha olykor — amikor az IKV-t elmarasztaljuk — eszünkbe jut: a lakók sem mind angyalok. Chikán Ágnes Belváros a külvárosban Nagyvonalú tervek ' • alapján építették újjá Szegedet kilencven évvel ezelőtt. Remélve, hogy mindazt, amit a terv sugall, sikerül majd megvalósítani: rárakni — szobrászként — a körutak és sugárutak csontvázára az agyagot, hogy végül kialakuljon — a mű. Sok vád érte azóta is a szegedi városépítőket, hogy csak a körtöltésen belül képesek gondolkozni, holott át kellene már lépni szemléletben is a jelképes városfalakon. Holott: a hajdani tervet még a körtöltésen belül sem sikerült valóra váltani, shoszszú ideig az utókor legföljebb kiegészítette azt, ami keveset az elődök megteremtettek. Nem a körtöltési, hanem a belvárosi szemlélet kötötte meg a várostervezők, s építők kezét, s tagadhatatlanul az anyagiak szűkössége. VÁLOGATNI LEHET Néhány éve olyan általános rendezési terve van Szegednek, mely a körtöltésen kívüli területek felhasználásáról is gondoskodik, de egyben arról is, hogy ez a mértéktelenül centralizált városfejlesztés arra az időszakra, amikor valóban nagyváros jellegű település uralja a Tisza két Nyolcmillió forint bírság a vizek szennyezéséért Az élővizek szennyezése hazánkban csaknem egy milliárd forint pénzben kifejezhető kárt okoz évente, öszszegszerűen azonban aligha mérhető fel az a környezetkárosodás, amely egészségügyi ártalmakban, az üdülőterületek értékének csökkenésében jelentkezik. Ma már nem csupán a vegyi és egyéb ipari üzemek szenynyezik a vizeket. Az ilyen természetű veszélyt fokozza a mezőgazdaság kemizálása, de még az állattenyésztés nagyarányú fejlesztése is. Egy tízezres állományú sertéstelepen annyi szennyvíz keletkezik, mint egy 25 ezer lakosú városban. A Minisztertanács novemberi ülésén több határozatot hozott a vizek védelmére. Egyebek között az ipari és mezőgazdasági üzemek létesítését csak abban az esetben engedélyezik, ha megfelelő tisztítótelep is épül. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság Vízminőségi Felügyeletétől kapott tájékoztatás szerint 1972-ben több mint 8 millió forint bírságot róttak ki. A legtöbb bírság a mezöhegyesi cukorgyárat, a nagylaki kendergyárat, általában a nagyobb vágóhidakat, valamint a hódmezővásárhelyi Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalatot terheli. A gépjárművek, traktorok számának növekedésével új környezetszennyezők bukkantak fel. mégpedig a szervíz üzemek, a fáradt olaj kibocsátásával. Az utóbbi években alkalmazott progresszív bírság célja ösztönzés tisztítótelepek létesítésére A befolyt összegből alapot képeznek és visszatérítést kapnak azok az üzemek, vállalatok, amelyek az egyre inkább égető probléma megoldását napirendre tűzték. Ezen a téren kezdeti eredményekről is számot lehet adni. A Pamutnyomóipari Vállalat kiskundorozsmai üzeme, a szentesi KONTAKTA gyár az előírásoknak megfelelő biológiai tisztítóberendezést létesített telephelyén, bővítették a szentesi központi szennyvíztisztító telepet. Kecskeméten pedig az ország első nagyüzemi szennyvízöntöző telepe kettős rendeltetéssel épül: a mechanikai úton megtisztított szennyvizet öntözésre hasznosítják. Rekord a vasműben Pénteken, a Dunai Vasmű acélművének martinászai — első ízben a hazai kohászat történetében — elérték az évi egymillió tonnás acélgyártási szintet. A sikert évekre visszanyúló műszaki fejlesztés, új konstrukciók, új technológiai módszerek bevezetése előzte - meg. Hozzájárult ehhez ai oxigén befúvatás alkalmazása, s mindenekelőtt az acélműben dolgozó szocialista brigádok helytállása, valamint a társüzemekkel, a nagyolvasztóművel és a tűzálló anyaggyárral való példás együttműködés. partját, oldódjék többközpontúsággá, Tudatos tervek, s véletlenek eredményeként — ahogy arról már beszámoltunk — az első ilyen alközpont felépítése a közeljövőben aktuálissá válik. Ezért írt ki a majdani nyolcvanezres városrész központjának megtervezésére országos pályázatot a városi tanács az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériummal közösen. A pályázat bíráló bizottságában a városi tanácsot Takács János elnökhelyettes és Takács Máté, a város főépítésze képviselte. Először tehát őket érdemes faggatni mindarról, amit a bizottság véleményének summája ugyanúgy nem árul el, mint maguk a nyertes vagy megvásárolt pályamunkák. — Az utóbbi években igen sok országos tervpályázatot hirdet a tanács? Szükséges-e ez, előnyös-e? — A városi tanács azokra a tervekre ír ki általában pályázatot, melyeket így is, úgy is el kellene készíttetni valamely tervező vállalattal. Olyan lakónegyedek, intézmények megtervezésére tehát, amelyeknek előbb-utóbb fel kell épülniük. S nem mindegy — vélekedik Takács János —, hogy egy-két vagy pedig 20—30 variáns közül választhatjuk ki a legideálisabbakat, rádásul úgy, hogy a többiből is megvehetjük — szó szerint — a kiegészítő megoldásokat, hiszen egyetlen terű sem hibátlan. Egy-egy ilyen pályázat arra is választ ad, hogy jó volt-e az alapelgondolás, hiszen, ha a 20—30 pályamunka egyike sem tudja megoldani a feladatot, nem tud választ adni a kérdésekre, akkor a kérdés feltevésével is bajok voltak. Ráadásul, ez a megoldás már csak azért is előnyös számunkra, mert az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium sokat áldoz arra, hogy a településfejlesztés igényesen történjen. Olyan formában is, hogy az ilyen s hasonló pályázatok költségeinek felét-kétharmadát fedezi. egy létesítmény építése között évek telhetnek el. Az első és utolsó között legalább 20 év. Azt sem volt szabad viszont figyelmen kívül hagyni, hogy egy-egy időszakban, illetve végezetül egységes kompozíció benyomását keltse az intézmények, lakóházak együttese. — Nem szabad elfelejteni — teszi hozzá Takács Máté —, hogy a tervezők most gyakorlatilag a majdani 200 ezres Szeged egyik alközpontját álmodták meg. S ugyanakkor a még 120 ezres Szegedét is, melynek ezen a területén már-már a megvalósulás küszöbén álló beruházásokhoz kezdenek hozzá. Elég, ha csak a kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolára utalok, valamint a gyógyszertári központra. Ezeket a tervezőknek — a gedói általános iskolával együtt — már adottságként kellett kezelniük. ELLENPÓLUSOK HATÁRIDŐ: HÜSZ ÉV — S miért éppen most írták ki a pályázatot? — A kormány által is jóváhagyott általános rendezési tervnek megfelelő részletes rendezési tervek részint készen, részint készülőben vannak. Elkészült a Belvárosé, Felsővárosé, Odesszáé — sorolja Takács Máté —, ezekben a napokban készül el az Északi városrészé, a jövő év májusára pedig Rókusé. S közben ráadásul — közismert okokból — úgy kellett a tanácsnak határoznia, hogy a tarjáni-felsővárosi építkezéseket folytatja. Következésképp: ha a 25 ezres Tarján még önmagában nem is vonzotta volna a soksok intézményt magába foglaló alközpontot, a megújuló Felsővárossal, s a felépítendő Északi városrésszel együtt már olyan városnyi embertömeget jelent, amelynek viszont feltétlenül szüksége van egy ilyen centrumra. — Mikorra épül ez fel? — A pályázat egyik sajátossága éppen az volt — veszi át a szót Takács János —, hogy olyan beépítési tervet kellett csinálni, amely figyelembe veszi, hogy egyAz általános rendezési terv II. lakónegyedként emlegeti azt a hatalmas területet, amelyet ma II. kerület néven ismerünk. Ha semmi közbe nem jön, egy olyan városfejlesztési folyamat tanúja lehet Szeged, amelyre még r.em volt, nem lehetett példa. Ahogy a már lezárult pályázat kiírása is hangsúlyozta: a lakónegyed központjának összetett jellege van: kerületi központ, lakónegyed központ és lakókörzeti központ. Az e területen felépítendő intézmények megfelelői meglesznek a tarjáni és felsővárosi felépült vagy felépülő lakótömbökben. S így valósul meg az, a lakosság minden rétegének, korosztályának kedvező terv, hogy a totális centralizáltság helyett egy egészséges decentralizáltság játssza a jövő Szegedében a főszerepet, A Bel-' városnak a többi lakónegyedben — négy vagy öt lesz — is meglesz az ellenpólusa egy-egy alközpont formájában, de az alközpontnak is kialakítják ellenpólusait egyegy lakókörzeten belüL Például: nyilvávaló, hogy a belvárosi hatalmas áruházak megfelelői kialakulnak az alközpontokban, de — máris van rá példa — a 25 ezres Tarján egy-egy része sem maradhat kisebb áruházak, szolgáltatóegységek nélküL Képletesen: a nagyvárosi központ felsőfokú intézményeinek megfelelő középfokú intézmények lesznek az alközpontban, de az ezeknek megfelelő alapfokú intézményeket minden lakókörzetben megtalálhatja a lakosság. Természetesen: nagyságuk és számuk e lépcsőfokoknak megfelelően csökken. A lakónegyedi központ és a hozzá közvetlenül csatlakozó, mintegy 1000—1200 lakásos lakókörzet területét északon a Külső körút, keleten a József Attila sugárút, délen a Gyevi sor, illetve annak képzeletbeli meghoszszabbítása, nyugaton a Csongrádi sugárút határolja, mintegy 28 hektárnyi területet fogva közre. Itt éoítik fel — a megjövendölt 20 év alatt — azt a legalább 25-féle létesítményt. amelyre ennek a nyolcvanezres városnak szüksége lesz." • Veress Miklós (A befejező részt holnap köaóljükj