Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-29 / 305. szám

PÉNTEK, 197*. DECEMBER 29. 3 Az idén: Mintegy negyedmillió ember kapott új lakást Bondor József miniszter sajtótájékoztatója Az Országház Gobelin-termében csütörtökön sajtótájékoztatót tartott Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter a hazai építőipar munkájáról, az idei előirányzat teljesítéséről és a jövő évi feladatokról. Az építőipar idei eredményeiről szólva Bondor József elmondotta, hogy az előzetes adatok szerint 2,5—3 százalékkal több építési munkát yégeztek el az ágazat dolgozói, mint tavaly. Az ÉVM vállalatok öt százalékkal építettek többet, mint az előző évben. Az építőipar idei munkáinál számottevően érvényesült a koncentrálódás. Többek között Százhalombatta térségében kicsi, alig három kilométer átmérőjű területen ebben az évben több mint 700 millió forint értékű építési munkát végeztek el. Hasonlóan magas szervezettségű volt a koncentráció Pét és Leninváros térségében is. Az idén adták át a Barátság II. olajvezetéket, s további jelentős beruházásokat a lábatlani papírgyárban, Nyíregyházán és másutt. A december 27-i jelentések szerint az idén 82 ezer lakás épült, s így mintegy negyedmillió ember kapott új otthont. Az előirányzat 74 600 lakás volt ebben az évben, s a túlteljesítésből következtetni lehet arra, hogy a IV. ötéves tervben előirányzott 400 ezer lakás megépül. Ebben az évben a lakásépítők a korábbinál jóval egyenletesebb ütemben dolgoztak. Más években decemberben még 8—10 ezer lakás átadása volt hátra, de ezúttal mindössze 900 lakás maradt az utolsó napokra. Budapesten és az öt kiemelt nagyvárosban — Győr, Pécs, Miskolc, Debrecen, Szeged — 18 900 új lakást építettek az idén, ebből 11 ezret a fővárosban. Az MSZMP Központi Bizottsága határozatának megfelelően a jövő év első hónapjában várhatóan megjelenik az S rendelkezés, amely a korábbinál több segítséget nyújt a munkáslakások építéséhez. A cél az, hogy minél több új lakáshoz jussanak a dolgozók. Sok vita van abban a tekintetben, hogy csökkentsék-e a lakások felszereltségét, s ezzel az új ottTeendők az utógondozásban Tegnap a Csongrád megyei Főügyészségen a börtönből szabadult fiatalkorúak és felnőttek utógondozásáról operatív értekezletet tartottak. A tanácskozáson jelen volt dr. Pozsgai István főügyész, dr. Vincze Zoltán, a Csongrád megyei rendőr-főkapitányság helyettes vezetője, dr. Kiszely Pál, a szegedi Fegyház és Szigorított Börtön parancsnoka, dr. Maróti László, a megyei bíróság elnökhelyettese, Papp Gyula, a Szeged városi tanács elnökhelyettese, dr. Gyimesi Dezső, a megyei tanács szervezési osztályvezetője. Ösz Károly, a megyei KISZ-bizottság munkatársa, dr. Nemes Attila, a gyermek- és ifjúságvédő intézet munkatársa. Az értekezleten a főügyészség előterjesztése alapján megvizsgálták és megvitatták az utógondozás megyei helyzétét, 1971—72. évi tapasztalatait. Csongrád megye területén az elmúlt 2 évben 322 olyan személy helyezkedett el, akiknek utógondozása jogszabályilag is kötelező. Zömmel Szegeden találtak munkalehetőséget. Minden börtönből szabadult ember munkát és más irányú segítséget is kapott. De emelkedő azoknak a száma, akikkel szemben az adminisztratív intézkedés és a társadalmi segítség eredménytelen. A tanácskozáson szó esett az utógondozás szervezeti feltételeiről. A tanácstörvény módosítása Szegeden hozta e területen a legjobb eredményeket. A kerületi tanácsok összevonásával a személyi feltételeket sikerült biztosítani. A községi tanácsoknál viszont ellenkező előjelű változások tapasztalhatók, nem megfelelő az utógondozás. Az értekezleten sok észrevétel, hangzott eL Többen javasolták, hogy szükség lenne egy olyan munkaterápiás intézet felállítására, ahol szabadulás után a többszöri' visszaesőket foglalkoztatnák. Itt felügyelet alatt — de mégsem fegyházban — lennének. Erre azért is szükség lenne, mert a megye bizonyos pontjain, különösen Szeged környéki községekben ugrásszerűen növekedett a bűnesetek száma és a bűncselekmények megyei statisztikája 25 százalékkal magasabb, mint két évvel korábban. Végül a résztvevők megbízták a Csongrád megyei ügyészséget, hogy javasolja az illetékes szerveknél egy munkaterápiás intézet felállítását. honok építésének költségeit Kétségtelen, hogy a költségek csökkentése nagyon fontos, de az ÉVM véleménye szerint arra kell törekedni, hogy a megtakarítás ne a felszereltség rovására menjen, az legyen a cél, hogy az előkészítő munkák meggyorsításával, a munka szervezettségének javításával csökkentsék elsősorban a költségeket. Helytelen lenne például, ha a beruházók lemondanának a beépített bútorról, mert e berendezés nélkül hat-nyolc négyzetméterrel nagyobb lakást kellene építeni ahhoz, hogy az üzletekben vásárolt bútorok között épp olyan kényelmesen járhassanak a lakók, mint a beépített berendezések esetén. A költségcsökkentést segíti, hogy a házgyárak most már árjegyzékeket adnak a beruházóknak, s így több évre előre, fix áron tervezhetik az új városrészek építését. A talajfelszín alatti munkákra, tehát pincére, alapozásra nem vonatkozik az árjegyzék, mert a talaj összetételétől függően mindenütt más költség várható. Jövőre a népgazdasági tervnek megfelelően 81 200 új lakás építéséről kell gondoskodni. Ebből az idei 45 helyett 48—49 ezret kell felépíteniük a szocialista építőipari szervezeteknek. Bondor József miniszter részletesen szólt az építőipari anyagellátásról. Aj építőanyagipar ai Mén 3—4 százalékkal termelt többet, mint tavaly. Különösen kedvező, hogy a cementipar termelése 9 százalékkal emelkedett, s ez az iparág hosszú idő óta először teljesítette éves tervét. Javult a lakosság tégla- és falazóanyag-ellátása, s a korábbinál jóval több vasbetonhoz, palához és különféle falburkoló anyaghoz jutott az ország. A hazai termelés fejlődése jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ebben az évben 10 millió dollárral csökkenthették az építőanyag importot A Tisza—Maros háromszög téeszei közö6, nagy vállalkozásba akartak fogni 1968ban: egy korszerű sertéskombinát felépítésébe Tiszaszigeten. A vállalkozást lebonyolító tiszaszigeti Búzakalász Tsz másfél millió forintért meg is csináltatta a terveket. Amikor azonban tartotta a kalapját, hogy a társak is hajigálják bele a maguk részét, egymás után visszatáncoltak. A tiszaszigetiek maguk maradtak a gyönyörű tervvel, hogy évente ezer számra adjanak sertést az országnak. — Kicsit a csalatkozás érzésével öszszeült akkor nálunk a vezetőség — pergeti most vissza az idő fonalát Nieszner Ferenc tsz-elnök —, és úgy határozott, hogy megcsináljuk a sertéskombinátot egyedül és magunknak. Ha tudtam volna, hogy az akkor kimondott szóval mennyi álmatlan éjszakát, erőnk feletti próbatételt okozok munkatársaimnak és magamnak, talán megrettenek és hagyom inkább veszni a már befektetett tervezési költségeket De hát úgy nekibuzdultunk. Már magunk előtt láttuk a komplett építményt, amelyből csak úgy szórjuk ki a hízókat. Bizonyítani akartunk és talán sikerül is majd — teszi hozzá szerényen. E sorok írója talán az első építmény alapozásától kisérte végig a nagy vállalkozást mind a mai napig. Mi tagadás: a nagy nekibuzdulás lázas izgalmát lemérni, s afölött hurrázni a legkönnyebb. Inkább a józan tartózkodás a dolgok elsietésétől fogott vissza, hogy túllicitáljam a tiszaszigetiek bontakozó vállalkozását, mielőjt abból valóság lenne. Most már lehet szólni a kétkedésről is, amely a sertéskombinát létrehozását kísérte a falun kívül. Mert ilyen is volt, ugye? — Volt, ami volt, szót már nem érdemel — mondja erre Nieszner Ferenc, s a téesz nagy tanácskozó termében kiállított sertéskombinát makettje fölé hajolva mutatja meg, hogy mi valósult meg mára a négy évvel ezelőtti megálmodásból. Szinte teljességében minden, csak egy kicsivel kisebb lett a hatalmas építményrendszer, az eredetinél. De így is egyszerre 4 ezer 300 darab sertést tudnak nevelni, hizlalásra fogni. ÁLLAMI TÁMOGATÁS, SAJÁT ERO Változások az ügyintézésben A kerületi hivatalok elnökeinek kell benyújtani a kérelmeket A telek-, a lakás- és az üdülőtulajdon mértékét szabályozó kormányrendeletek 1971 őszén jelentek meg. E rendeletek rögzítették, hogy egy magyar állampolgár, illetve család tulajdonában maximum egy lakásépítésre alkalmas telek, vagy lakás, illetve egy üdülőtelek vagy üdülő lehet. Mindeddig az illetékes tanácsok végrehajtó bizottságai döntötték el a rendeletben meghatározott lehetőségek alapján, adható-e felmentés valakinek a tulajdonszerzési korlátozás alól, megengedhető-e, hogy megtartson a megengedett mértéken felüli telket vagy lakást, vagy meghosszabbítható-e az eladás határideje. A jövőben már nem a végrehajtó bizottság dönt ebben a kérdésben, hanem a tanács vb igazgatási osztálya. Nem csupán a döntés került az igazgatási osztály hatáskörébe. hanem változott az ügyintézés módja is. A telek- és lakástulajdonnal kapcsolatos kérelmeket — a tulajdonszerzési korlátozás, az el idegem tési kötelezettség alóli felmentés, az eladás határidejének meghosszabbítása — annak a kerületi hivatalnak az elnökénél lehet benyújtani, amelyik kerületben van az ingatlan. A kerületi hivatal elnöke dönt arról. hogy a beérkezett kérelmekkel a hivatal mely szerve foglalkozzék. A hivatalnak gondoskodnia kell arról, hogy a kérvényhez csatolják a meglévő és a megszerezni kívánt ingatlanok 30 nappal nem régebbi telekkönyvi szemléjét. Itt állapítják meg, hogy a város szabályozási terve szerint az adott telek lakó- vagy üdülőteleknek tekintendő-e, fel lehet-e osztani; a helyszínen vizsgálják meg, hogy az ingatlanokban hány és milyen rendeltetésű helyiség van és így tovább. Amikor minden szükséges adat rendelkezésre áll, a hivatal elnöke a kérelmet továbbítja a városi tanács vb igazgatási osztályához, ott döntenek a kérelem sorsáról. Kivétel is akad azonban. Ha valakinek több üdülője, illetve üdülőtelke van, azok közül is természetesen csak egyet tarthat meg, a többit el kell adnia. Ha az eladási kötelezettség alól mégis felmentést akar kérni valaki, vagy a határidőt akarja meghoszszabbítani, kérelmét közvetlenül a városi igazgatási osztályhoz kell benyújtania Ebben az esetben azonban a kérelmezés nem sok sikerrel biztat. Ugyanis üdülő, vagy üdülőtelek esetélben sem felmentést, mem határidő meghoszszabbítást nem lehet adni. Ez érthető is, hiszen a tulajdonszerzési korlátozás alóli felmentés, vagy az eladási határidő meghosszabbítása lakás, vagy lakásépítésre alkalmas telek esetén azt a célt szolgálja, hogy lehetősége legyen valakinek jobb lakáshoz jutni. Ha van például valakinek egy lakása és egy telke, két évvel meghoszszabbíthatják a telek eladásának határidejét Addig építhet a telekre megfelelő lakást és csak azután kell eladni régi lakását. Ugyanilyen okból az is kaphat felmentést a tulajdonszerzési korlátozás alól, aki azért akar megvenni egy telket vagy házat, hogy jobb lakáskörülményeket biztosítson önmagának. A régi lakást természetesen el kell adnia. A méltányosság diktálja tehát a felmentés megadását, vagy az eladási határidő meghosszabbítását, a szándék: senkit sem szabad megfosztani attól a lehetőségtől, hogy a réginél jobb lakást építhessen, vagy vegyen magának. Üdülő vagy üdülőtelek esetében ilyen méltányossági szempontok nincsenek, hiszen új telket vagy üdülőt akkor is vehet magának laki, ha a régit már eladta. Lakásgondot ez semmiképpen sem okozhat senkinek. A beszélgetésben részt vesz a téesz „pénzügyminisztere", Pálfi István főkönyvelő is és csak ügy citálja emlékezetből a milliókat, amit eddig ráköltöttek a sertéskombinátra. És nem hiába, mert a már elkészült helyeken bent röfög 600 kismalac, 250 anyakocával. Ügy terverik, hogy amit jövőre visznek piacra, átlagosan 100—105 kilogrammos súlyúak lesznek. Ez nagyjából 2 milliót hoz a téesznek. A következő években ez a szám csak sokszorozódhat. De számoljuk most össze a sertéskombinátra fordított összegeket. Kapott a téesz 34 millió 654 ezer forint állami támogatást. Ezt nem kell visszafizetni. Van viszont 9 millió forint hitel a terhükön. Az eddig felhasznált összeg 55 millió 310 ezer forint. Vagyis az állami támogatás és az igénybe vett hitelen kívül a többi pénzt a téesz saját erejéből teremtette elő. Hogy milyen áron? Érdemes visszapillantani a szorító, az előre be nem kalkulált objektív nehézségekre, amelyek szinte megfeszítve tartották éveken át a téesz vezetőit. A sertéstenyésztést kiszolgáló egyéb épült egy 60 vagotartozékok között takarmánykeverő, nos magtár, 4 darab 35 vagonos silótorony, szérű, két szárító, a trágyát felfogó es tisztító berendezés stb. Mindezek együttesen szolgálnak rá a sertéskombinát elnevezésre, az úgynevezett egyfázisú tömbösített sertéstenyésztésre. A vállalkozásra felvett hitel vissz;:fizetését már megkezdték tavaly, folytatják az idén és fizetnek jövőre is, holott az első hízókért majd csak 1973-ban kapnak pénzt. „Mellesleg" szólva ezt a téeszt súlyosan érintette az 1970-es árvíz, amely ebben a gazdaságban több mint 11 millió forint értékű veszteséget okozott a termelésben. A dolgok egyébként is gyűrődtek menetközben, mert egyidőben 320 férőhellyel bővítették szarvasmarhatelepüket. Húszmillió forintot) fordítottak ugyanebben az időben talaj- és belvízrendezésre. Ez utóbbi beruházással megteremtették annak lehetőségét, hogy belvíz többé itt ne okozzon kárt a termelésben, ugyanakkora gazdálkodásra fogott földterület 50 százalékát öntözni is tudják. Enélkül nem lehetett volna megvalósítaniuk a sertéskombinátot, hiszen azt zavartalanul üzemben tartani rengeteg takarmány kelL S nem mindegy, hogy azt a téesz meg tudja-e termelni, vagy úgy kell neki vásárolnia. — Jó, közepes termésből minden esztendőben biztosítani tudjuk teljes takarmányszükségletünket — mondja a téesz elnöke, s hozzáteszi, hogy csak a sertéstelepnek kell évente 800 vagon szemestakarmány. Hogy nagy beruházásaik után mikor jönnek egyenesbe úgy, hogy ne fájjon a fejük a pénzszűke miatt abba üvegházaik sora, modern kertészetük is eredményesen beleszól. Egy hektár üvegház, két hektár fűthető fóliaházak. Ennek megvalósítása 45 millió forint amelynek felét állami támogatásként kapták, másik felét viszont saját erőből biztosították. Íme, így teljes ennek a gazdaságnak modern, korszerű arculata, amely a jövőbe tekint S akik mindezért fáradoztak, a jól végzett munka örömét érzik akkor is. ha sok fáradságukba került mert megérte. Lődi Ferene Alumíniumkohó r * «» uj uzemresze A tatabanyai alumíniumkohóban csütörtökön megtartották az utolsó munkavédelmi szemlét az üzem legújabb részlegében, az új öntödében levő öntve-hengerlő durvahúzó-berendezesnél. Ezzel lényegében teljesen üzembe helyezték a Properzi nevű olasz gyártmányú gépet és a hozzátartozó létesítményeket. A beruházásra mintegy 20 millió forintot fordítottuk, Az új részleg létrehozása a gyár első lépése a vertikális termelés megteremtésére. Ez nemcsak a vállalatnak, hanem a népgazdaságnak is hasznos. A nagy szakértelmet igénylő technológiát a hasonló berendezésekkel rendelkező csehszlovák és lengyel üzemekben, valamint az inotai alumíniumkohóban sajátították el a dolgozók. Jövőre már 7500 tonna durvahuzalt akarnak gyártani.