Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-01 / 283. szám

3 PENTEK, 1972. DECEMBER 1. teonyfd Brczsnyev : Barátságunk • • •• I • Iril r r orok időkre ervenyes Kedves elvtársak! Barátaim! Mélyen meghat bennünket a lelkes fogadtatás, amely­ben itt, az önök üzemében részesítenek bennünket, és a szívélyes vendégszeretet, amely a szovjet párt- és kor­mányküldöttséget itt-tartóz­kodásának első perceitől kö­rülveszi magyar földön. Szeretnék szívből köszöne­tet mondani önöknek ezért a felejthetetlen találkozóért, Kádár elvtárs és a többi elvtársak meleg szavaiért és tolmácsolom önöknek, elv­társak, Budapest minden la­kójának, a szocialista Ma­gyarország minden dolgozó­jának a Szovjetunió kommu­nistái, a szovjet munkások, valamennyi szovjet ember testvéri üdvözletét. A magyar munkásosztályról Különösen örülünk a lehe­tőségnek, hogy éppen itt, az önök üzemében, a magyar munkásosztály fellegvárában fordulhatunk a barátság szavaival a magyar néphez. A szovjet embereknek nem kell magyarázni, mit jelent Csepel. Iskolás koruk óta tudják, hogy itt, a Vörös Csepelen munkások tüntet­tek az 1905-ös oroszországi forradalom támogatására. Jól emlékeznek rá országunkban, hogy 1919 márciusában a csepeli rádióállomás vette Vlagyimir Iljics Leninnek a hős Magyar Tanácsköztársa­sághoz intézett üzenetét. S az önök kollektívája ma Is kimagasló szerepet tölt be azoknak a nagy és fontos feladatoknak a megoldásá­ban, amelyeket a párt, an­nak X. kongresszusa tűzött az önök országa elé. Rendkívül kellemes érzés, hogy ma személyesen fejez­hetem ki önöknek, kedves barátaim, forró hálánkat a számunkra felbecsülhetetlen értékű ajándékért — a cse­peliek vörös emlékzászlajá­ért —, amelyet az SZKP Központi Bizottságónak ado­mányoztak. Féltve őrizzük ezt a zászlót, amelyet az MSZMP X. kongresszusa al­katmából nyújtottak át. Po­litikai Bizottságunk, az SZKP Központi Bizottsága és minden szovjet kommu­nista úgy fogadta ezt az ajándékot, mint a proletár­szolidaritás jelképét, a Szov­jetunió és Magyarország munkásnépe közös küzdel­meinek szimbólumát: mint annak a megbonthatatlan egységnek a jelképét, amely­ben pártjaink és népeink a szocializmus és a kommu­nizmus ügyéért, a tartós bé­kéért, a dolgozó emberek boldogságáért harcolnak. A Szovjetunió népei nem felejtették el, hogy nem sokkal a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom után, amikor proletariátusunk sok ország imperialistái ellen harcolt, a magyar munkás­osztály itt, a Duna partja­in megteremtette a tanács­hatalmat. Ez újabb áttörés volt a kapitalista rendsze­ren, áttörés Európa közepén. S noha a helyi burzsoáziá­nak és a külföldi interven­ciósoknak sikerült akkor megfojtani a munkáshatal­mat, az 1919-es magyaror­szági forradalom nagy isko­lája lett országuk minden forradalmár nemzedékének. A magyar kommunisták, a magyar munkások szilárdan hűek a proletár internacio­nalizmushoz. A magyar munkásosztály legjobb fiai és leányai a Vörös Hadsereg soraiban küzdöttek október ügyéért, harcoltak a fasiz­mus ellen Spanyolországban, és az igazságot hirdették a népnek a Szovjetunióról a Horthy-rendszer legsötétebb éveiben. S ez egyben harcot jelentett a jövendő szocia­lista Magyarországért is. Amikor pedig a magyar munkásosztály — felszaba­dulva a fasiszta bitorlók igá­jából — hatalomra jutott, el­ső külpolitikai lépéseként megbonthatatlan, testvéri szövetséget teremtett a Szov­jetunióval és a többi szocia­lista országgal. A magyar nép nagy történelmi utat tett meg Immár csaknem három évtizede a munkásosztályé és pártjáé a döntő szó a ma­gyar politikában, a gazda­ságban, az élet minden terü­letén. A munkásosztály ál­dozatos munkájával, öntuda­tával, fegyelmével, a szocia­lizmus magasztos eszményei iránti hűségével erősiti szö­vetségét a dolgozó paraszt­sággal és a népi értelmiség­gel, befolyást gyakorol az egész társadalomra és veze­ti azt. A hí agyar Szociilista Munkáipárt, a munkásosz­tályra támaszkodva, lelkesí­tő tarlatokat nyitott az or­szág előtt, tömörítette az egész népet, az egész nem­zetet. Létrejött a szabad emberek társadalma, az a társadalom, amelyben min­denki kibontakoztathatja ké­pességeit, tehetségét, alkotó­készségét. Nem először járok Ma­gyarországon. Emlékszem ró, milyen volt országuk a fa­siszta iga alóli felszabadu­lásért folyó harcok napjai­ban; emlékszem, hogyan in­dult meg magyar földön a szocializmus építése; em­lékszem az ellenforradalom ellen, a szocialista rend megszilárdításáért vívott harc bonyolult időszakára. Az utóbbi években különö­sen gyakran volt alkalmam Magyarországra látogatni. szágra érvényes, hanem szé­lesebb jelentősége is van. Az európai helyzet tehát tovabbra is a jó irányába változik. Ez szerintünk le­hetővé teszi, hogy már a kö­zeljövőben újabb hasznos lépések történjenek konti­nensünk politikai légkörének javítására. Például olyan lé­pésekre gondolok, mint az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok alapjait szabá­lyozó szerződés aláírása és életbe léptetése; a Német Demokratikus Köztársaság teljes és sokoldalú bevoná­sa a nemzetközi kapcsolatok minden formájába; az NDK és az NSZK felvétele az Egyesült Nemzetek Szerve­zetébe; a Csehszlovákia és valamennyi szocialista or­szág fontos állami érdekeit érintő müncheni diktátum kérdésének rendezése. Az események ilyen alakulása természetesen magával hoz­za a szocialista közösség or­szágai és az NSZK viszo­nyának további normalizálá­sát. Amellett vagyunk, hogy megtisztítsuk az európai ta­lajt a múlt hordalékától. Ezt nagymértékben elő kell se­gítenie az összeurópai érte­kezletnek, amelynek sokol­dalú gyakorlati előkészítése — mint Kádár elvtárs is mondotta — már megkezdő­dött. Elvtársak! A szocialista államok külpolitikája mind nagyobb elismerésre és tá­mogatásra talál. A népek látják, hogy tőlünk, kommu­nistáktól idegenek az önző külpolitikai számitások. Az, amire mi törekszünk, megfe­lel a béke, minden dolgozó érdekeinek. Nem véletlen, hogy mindenütt, ahol még elnyomás és erőszak uralko­dik, ahol kifosztják a mun­ka emberét, úgy tekintenek a népek a szocializmusra, mint az egész emberiség zászlajára és reménységére. Erről elvtársak, saját tapasz­talatunk alapján győződhet­tünk meg, amikor hosszú éveken át egyedül álltunk az imperialista államok gyűrű­jében. Épp ezért örülünk an­nak, hogy ma már az egész világon vannak velünk ba­rátságban levő országok. Kü­lönösen nagyra tartjuk, hogy vannak velünk testvéri vi­szonyban levő, szocializmust építő népek. Tudjuk, hogy ezt szívén viseli a nagy szo­cialista csalód minden tag­ja. Egységben az erőnk, ez döntő tényezője annak, hogy sikeresen teljesítsük mind belső, nemzeti, mind pedig közös internacionalista fel­adatainkat! Az utóbbi években a test­vérországok kapcsolatai tar­talmasabbak és gyümölcsö­zőbbek, mint valaha voltak. Egyre szorosabb a szocia­lista államok politikai együttműködése. Minden fenntartás nélkül mondhat­juk, hogy gyakorlatilag nincs egyetlen olyan nagy hord­erejű akció sem a nemzet­közi küzdőtéren, amelyben ne lennénk egységesek. Ez növeli közös külpolitikánk eredményességét. Évről évre tökéletesedik katonai együttműködésünk. A szocialista országok nem csinálnak ebből titkot. Amíg fennáll az agresszív NATO­tömb, meg fogjuk tenni az erőfeszítéseket ezen a terü­leten is. A munka tervsze­rűen folyik, és úgy gondo­lom, Kádár elvtárssal együtt biztosíthatjuk önöket, hogy a Varsói Szerződés fegyveres erői megbízhatóan őrzik or­szágaink, népeink békés munkáját. Még három évtized sem telt el a szocializmus világ­rendszerének létrejötte óta. Aránylag rövid idő ez, de mekkora és sok tekintetben meghatározó szerepet tölt be a világon a népeknek ez az új közössége. A szocialista világrendszer példája az országok közötti új, a történelemben azelőtt ismeretlen kapcsolatoknak, a teljes egyenjogúságra, a köl­csönös segítségre és a kö­zös célokat szolgáló kollektív együttműködésre épülő vi­szonynak. A kínai vezetők cselekedelei ellentétben állnak a béke és a szocializmus érdekeivel Az imperialisták nem kis reményeket fűznek a kínai vezetésnek a Szovjetunió és más szocialista országok irá­nyában tanúsított nyíltan ellenséges magatartásához. A kínai vezetők cselekedetei a nemzetközi küzdőtéren szöges ellentétben állnak a béke és a szocializmus érde­keivel, s ez teljes mertékben megfelel az imperialista re­akciónak. Szovjetellenes kiagyalása­ikkal Pekingben olyan ab­szurd állításokig jutottak el, mintha a Szovjetunió Kína megtámadására készülne. Aligha feltételezhető azon­ban, hogy e koholmányok szerzői komolyan hinnék ezt. Nem ártana, ha a kínai ve­zetők gondosabban kutat­nák, mi is a valódi forrása a Kínai Népköztársaság rossz viszonyának a Szov­jetunióval és más szocialis­ta országokkal. Akkor bizo­nyára rájönnének, hogy ez a forrás ott található a kínai fővárosban, saját politiká­jukban, amelynek célja az államok közötti viszony ki­élezése, szakadás előidézése a szocialista rendszerben, és az antiimperialista erő meg­osztása. Kínának ez a politiká­ja nem segítheti elő a szo­cialista országokkal való jó egyetértést. A Szovjetunió — ezt ismé­telten hangoztattuk — a Kí­nai Népköztársasággal való viszony normalizálása mel­lett foglal állást. Elvi irány­vonalunkat Kína viszonyla­tában világosan megszab­ták az SZKP XXIV. kong­resszusának határozatai. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy ebben a fontos kérdésben is teljes az egysé­günk a Magyar Népköztár­sasággal és más testvéri szo­cialista országokkal. összehasonlítva a tegnapot a mával, az ember jobban felmérheti, milyen nagy, történelmi utat tett meg az önök országa, mennyire el­mélyült a szovjet—magyar barátság. Mi, szovjet emberek, szov­jet kommunisták, nagyra becsüljük ezt a barátságot, amely kiállt minden meg­próbáltatást, s a szocializ­mus és a kommunizmus diadaláért vívott közös har­cunkban edződött. Ez a ba­rátság áthatja országaink egész életét. É barátság a legmagasabb fokon pártja­ink testvéri együttműködé­sében, pártszervezeteink szé­les körű érintkezéseiben, az MSZMP és az SZKP Köz­ponti Bizottságának állandó kapcsolataiban fejeződik ki. A legjobb, a legbarátibb vi­szonyunk alakult ki Kádár elvtárssal és a többi magyar vezetővel. S különösen nagyszerű, hogy mindennapi gyakorlat­tá lett a szovjet és a ma­gyar dolgozók — munkások, parasztok, a tudomány és a kultúra művelői — tízezrei­nek, százezreinek rendszeres, szoros, elvtársi érintkezése. Vagyis barátságunk valóban az egész népet átfogja. Ez a barátság nemcsak a mának, nemcsak a holnapnak szól, hanem örök időkre érvé­nyes! A szocialista államok segítik a társadalmi haladást Erősödő szovjet-magyar kapcsolatok A világ küzdőterén együt­tesen fellépő szocialista álla­mok segítik a társadalmi ha­ladást, akcióik megfelelnek a munkásosztáljf, valamennyi dolgozó, a föld minden népe létérdekeinek. Nyíltan meg kell mondanunk: az, hogy az imperialisták nem mertek kirobbantani új világhábo­rút, mindenekelőtt a szocia­lizmus világrendszerének történelmi érdeme. Nélküle más volna bolygónk arcula­ta. Felsorolni is nehéz lenne mindazt, amit a szocialista országok a béke és a haladás érdekében tettek. Elég, ha megemlítjük nemzetközi po­litikánk egyes alaovető cél­kitűzéseit a legutóbbi évek­ben. Ezek a következők: — a béke érezhető, érzé­kelhető megszilárdulása Eu­rópában ; — a hős vietnami népnek nyújtott nagy és sokoldalú segítség az imperialista ag­resszió elleni sikeres harcá­hoz; — a haladó rendszerű arab országok, azok igaz "ügyének támogatósa; — hatékony szolidaritás Ázsia, Afrika és Latin-Ame­rika népeivel abban a jogos törekvésükben, hogy gazdái legyenek otthonuknak; — az India és Pakisztán közötti jószomszédi viszony kialakításának, és e körzet békéje helyreállításának te­vékeny segítése; v — s végül: eredményes harc a békés egymás mellett élés elveinek meghonosodá­sáért a nemzetközi viszo­nyok egészében; harc a tar­tós békéért, a fordulatért a feszültségtől az enyhülés fe­lé, a bizalmatlanságtól és a viszálytól a kölcsönösen elő­nyös együttműködés irányá­ba. Mindez, elvtársak, nem kulisszák mögötti diplimá­ciai lépés, nem egyezkedés a népek háta mögött, hanem nyílt, következetes, becsüle­tes politika. S ez nem ígér­getés, nemcsak elmélet, ha­nem gyakorlat. Elvtársak! A szovjet párt­és kormányküldöttség láto­gatása a Magyar Népköz­társaságban és a tárgyalások hozzájárulnak a szocializ­mus érőinek általános erő­södéséhez, a béke megszi­lárdításához a világban. Újabb, jelentős lépést tet­tünk a szovjet—magyar együttműködés fejlesztésére. Tovább erősödött a kapcso­latainkra oly jellemző őszin­teség, bizalom és kölcsönös megértés. Jó távlatokat vá­zoltunk fel együttműködé­sünk minden fontos terüle­tén, és kétségtelen, hogy kapcsolataink az elkövetke­ző években még gyümölcsö­zőbbek és szorosabbak lesz­nek. Vagyis, elvtársak, minden alapunk megvan ah­hoz, hogy elégedettek le­gyünk a látogatás eredmé­nyeivel. Erről beszéltek itt a magyar elvtársak is, és mi teljes mértékben egyetértünk velük. Magyarország kommunis­tái, munkásosztálya megér­demelt tekintélynek örvend a világ kommunista és mun­kásmozgalmában: a közös antiimperialista front erősí­téséért küzdő harcosok első soraiban haladva cselekvően részt vesznek az 1969-es nemzetközi kommunista ta­nácskozás megállapításainak és eszméinek megvalósításó­ért végzett nagy munkában; szerepük e tanácskozás elő­készítésében általános elis­merést nyert. „Újabb sikereket!" Az európai politika egyes kérdései Egységben az erőnk Nehéz az embernek, ha szövetségesei, ha nem foghat egyedül van, nehéz egy or- össze vele egy eszmét valló szágnak is, ha nincsenek népekkel, baráti államokkal. Ennek kapcsán szeretnék kitérni az európai politika egyes kérdéseire. A napokban, mint ismere­tes, parlamenti választáso­kat tartottak az NSZK-ban. Természetesen nem kívánom itt részletesen értékelni e választások eredményeit. Egy következtetést azonban bizonyára érdemes levonni. Akik keresztezik az enyhü­lés útját, és vissza szeret­nék téríteni Európát a hi­degháború napjaihoz, azok­tól a választók megvonják a támogatást. A választók a békére, az enyhülésre, a reá­lis politikára szavaznak. Sez nemcsak Nyugat-Németor­Engedjék meg. elvtársak, hogy élve e kellemes talál­kozás lehetőségével, kifejez­zük elismerésünket a test­véri Magyarország munká­sainak, parasztságának, ér­telmiségének és valamennyi dolgozóiának azért, hogv ők is méltóképpen készülnek megünnepelni a Szovjetunió megalakulásának 50. évfor­dulóját. A szovjet emberek nagyra értékelik a testvéri érzelmek megnyilvánulását. Befejezésül, elvtársak, még egyszer szívből jövő köszö­netünket fejezzük ki az MSZMP Központi Bizottsá­gának, a Magyar Népköztár­saság kormányának, mind­annyiuknak. kedves baráta­im, a testvéri .fogadtatásért. Újabb sikereket kívánunk Csepel munkáskollektívájá­nak, Budapest lakóinak, Ma­gyarország minden dolgozó­jónak a szocializmus építé­sében. Boldogságot, egészsé­get és jólétet minden ma­gyar családnak! Éljen az MSZMP vezeté­sével a szocialista társadal­mat építő magyar nép! Éljen a magyar munkás­osztály — a szocialista Ma­gyarország vezető ereje! Éljen kipróbált harci él­csapata — a Magyar Szocia­lista Munkáspárt! Éljen a szovjet—magyar barátság és a szocialista ál­lamok internacionalista egy­sége! Éljen a béke és a kommu­nizmus]

Next

/
Thumbnails
Contents