Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-28 / 304. szám

I CSÜTÖRTÖK, 1972. DECEMBER 28. Ember és gyökér Épül az olefin mű Leninvárosban, a Tiszai Vegyi Kombinátban — szemmel látható az olcfinprogram megvalósítása. A hatalmas acélvázak és tartószerkezetek az avatatlan előtt is érzékeltetik az épülő gyáróriás méreteit. Az év végéig befejezik az alapvető berendezések alapozását. Az olefinmű a tervek szerint 1974 végére készül el Hűtőszekrények exportja Több évre szóló exportszerződést kötött a csehszlovák Omnia külkereskedelmi vállalattal a Transelektro. Az 1973—75-re vonatkozó megállapodás értelmében évenként huszonötezer kompresszoros Lehel hűtőszekrényt szállítanak másfél millió rubel értékben. (MTD i Magyar ratifikációs okmányok Moszkvában Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete szerdán, tegnap három nemzetközi megállapodás ratifikációs okmányait helyezte letétbe Moszkvában. A nagykövet a szovjet külügyminisztérium épületében Növényország vendégjárása Húszezer látogató — Flamingóvirágok ta idén ősszel ünnepelte megjelenő színes képeslapok, alapításának ötvenedik év- amelyeket a kert látogatói fordulóját a szegedi József eiküldhetnek barátaiknak, isAtüla Tudományegyetem bo- merőseiknek. tanikus kertje. A jubileumi esztendőben több mint húszátadta „Az űrobjektumok által okozott károkért való nemzetközi felelősségről szóló egyezmény" magyar megerősítő okiratát; A baktériumfegyverek és toxinok fejlesztésének, gyártásának és tárolásának eltiltásáról, valamint e fegyverek megsemmisítéséről szóló egyezmény és a polgári repülés biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdéséről szóló montreali egyezmény ratifikációs okmányait Az okiratokat I. M. Zemszkov, a szovjet külügyminisztérium főtitkára vette át. (MTD V

ance Packard, azoknak a híres amerikai szociológusoknak egyike, akik az ország lelkiismeretének ébresztgetésére vállalkoztak, legutóbbi könyvét annak a ténynek szenteli, hogy az Egyesült Államok a nomádok országa lett, a gyökértelen embereké. A japánok általában csak ötször változtatnak lakhelyet — átlagosan — életükben, az átlagos amerikaiak 14-szer. Minden percben távol van otthonától valamilyen céllal a 18—22 éves fiatalok fele. S ez a mobilitás — melyre az újságíró-szociológus még jó néhány adatot sorakoztat fel — megsemmisíti az igazi társadalmat, kapcsolatok hiányától szenvedő egyedek elegyévé változtatja. A távoli gondokra már csak azért is érdemes felfigyelni, mert ez a mobilitás a növekvő iparosodással függ össze, mely Magyarországon is érezteti hatását. Riportfilmek tucatjai, újságriportok százai készültek már az ingázókról, azokról a munkásokról, akik 300—400 kilométert utaznak hetente, ha családjukat látni akarják, s ki ne tudná, hogy milyen nehézségekkel jár egy-egy község várossá fejlesztése, még ha az ipar, a nagyob kereset vonza is az embereket. Még egy-egy városon belül is alaposan meg kell gondolni, hogy milyen új gondokat hoz, ha a régi lakónegyed helyén újat építenek, s a régi lakóit más, már kész városrészekben telepítik le. Sokan még akkor js ragaszkodnak a megszokott körnve\ zethez, ha tudják: a földszint I helyett a negyedik emeleten ! fognak lakni, s kertjük helyén | játszótér lesz, vagy garázs. I Meg kell fontolni — állítják újabban a szociológusok —, hogy érdeines-e olyan városnegyedeket építeni, amelyeket csak alapjaik kötnek a földhöz, melyeknek gyökerét elvágták. Ahhoz ugyanis, hogy ilyen esetben a városnegyed valódi emberi közösséggé alakuljon ismét — évtizedek szükségesek. Vajmi kevés az olyan ember, aki állandó és gyakori változásra képes, ha újabb s újabb környezetbe kell beleilleszkedni. Végül pedig torzító hatással is lehet rá, ha nem tud gyökeret ereszteni, maga válik olyanná, aki taszítja is magától a közösségi életnek akár a lehetőségét is. Sőt állítják a szakértők, veszélyes is lehet környezetére, mert olyan viselkedésre érzi magát jogosultnak, amelyet a tősek, a gyökeresek elutasítanak maguktól. Az ember gyökereit azonban nem csak az határozza meg, hogy lakhelyéhez köti-e valami. Vannak, akik életű!', végéig lakhatnak ugyanabban a városban — gyökértelenül. Az ember ugyanis olyasféle fa, mely számtalan anyagi és szellemi tartományba nyújtogatja gyökereit, s az határozza meg életét, hogy alkalmasak voltak-e azok tápláltatásához. Sokan ezen csak az . anyagi javak megszerzését értik: ők azok, akik munkahelyről munkahelyre vándorolva srófolják fel órabérüket, azzal hem is igen törődve, hogy milyen közösséget, barátságot habnak ott akár napi két forintért is. Az ilyesfajta ember élhet „Párizsban vagy Szatymazon" — valami társadalmon kívüli magánédenben keresd boldogságát. E

lvágyódás és maradás — két meghatározó vágya embernek és emberiségnek. Kilépni az ismeretlenbe, vagy megmaradni az otthoniban, berendezni a földet, vagy felkutatni távoli bolygók birodalmát — elválaszthatatlan dilemmák. S azt, hogy egy-egy ember vagy akár egy egész társadalom mennyire egészséges — arányuk határozza meg. Könnyű belátni: sohasem jöhetett volna létre Dunaújváros. Leninváras, ha csak a maradandóság mellett döntünk, sohasem lehetne elérni azt, hogy az elmaradott tanyák begyalogoljanak a községbe — a közösségbe. De annak, hogy ezek a városok fennmaradjanak, emberele kapcsolatán alapuló településekké fejlődjenek, meghatározója, hogy hányan vágyódnak el, s hányan gyökereznek meg. Kétségtelen, hogy ha valaki be akarja valahol jól s szépen rendezni az életét — ahhoz pénz is szükségeltetik. Nem mindegy azonban, hogy ki-ki miért ragad meg munkahelyén, vagy miért veszi nyakába a világot. Megalkudhatunk ideig-óráig pénzért, ha gyökeret nem is tudunk ereszteni, s az is megtörténhet, hogy a meggyökérzés nem a pénzbeli, inkább az erkölcsi megbecsülés eredménye. Hogy ki-ki melyik oldalon áll, milyen erkölcsi normák szerint illeszkedik be a társadalomba, eszerint is megítélhető. Az embernek — mióta átlépett ebbe a felsőbbrendű létbe — fedélre, megélhetésre, közösségre van szüksége. A fejlődés csupán ezek minőségén változtatott, különösen azután, hogy szükségessé tette a népek letelepedését, kötődését A magyarság európai léte — megléte is ennek köszönhető. Első királyunk felismerésének, hogy gyökeret kell ereszteni, úgy kapaszkodhat meg a nép a máskülönben idegenne váló földön. S ez a ragaszkodás — nem a röghöz kötöttség, hanem a kötődés — mentette át tatár- s törökön, háborún és kivándorláson a megmaradtakat és a maradókat, kik szánakozón néznek az újkor muszáj-nomádjaira. N

em kedvez ez a század az élő gyökereknek. A földek alatt vas- és betongyökerek húzódnak már, azokba kapaszkodik a város A fagyökér veszélyes ezekre: körülöleli őket, és hányszor, de hányszor felpuposítja a járdát. Még a Széchenyi téri korlát szétdarabolóinak is gondot okozott, hogy a fatörzs körülnőtte a vasat, meghagyták hát emléknek egy-egy darabját A fák márcsal: ilyenek. Nem törődne^ azzai, hogy mi a divat hogy maradandóbbak — amit egyes emberi közösségek talállak föl — a mesterséges gyökerek. Maradnak a régiek, s fölénk magasodva hirdetik, hogy földbe gyökérzeni, s ég fele nyúlni is — lehetséges. Veress Miklós ezren keresték feL A'legforgalmasabbak mindig a nyári hónapok, a Szegedi Ünnepi Hetek időszakában körülbelül hétezer vendéget kalauzolt a kert fáradhatatlan idegenvezetője. Hazánk minden megyéjéből, városából jártak főleg iskolai csoportok. Sok vendéget fogadtak a Szovjetunióból, Lengyelországból. Bulgáriából, egyéni turistákat pedig a • tengerentúli országokból is, a legmeszebbről Japánból. Ilyenkor télen természetesen alaposan megcsappan a forgalom, de a tennivalók nem csökkennek. A tél a kapcsolatok ápolásának az időszaka. Megkezdődik a magcsere: a hazai és külföldi társintézmények kéréseinek eleget téve szüntelenül postázzák a kért növények magját, dugványát, és egyben kapják a hasonló küldeményeket, ami mindig örömet jelent, de izgalommal is jár, vajon megőrizte-e csíraképességét, kikel-e a nagy utat tett szaporítóanyag. A téli látogatók az üvegházban találhatnak néhány — nem mindennapos — érdekességet. Most például gyönyörködhetnek többek között a flamingóvirág nyílásában. A trópusi növény virágait övező karcsú levelek rózsaszínbe öltöztek, utánozva a flamingók tollazatát. Sokan ismerik a szegedi növénybirodalom szépségét, pompáját, amelyről korábban színes levelezőlap nem készült. Ezt a hiányt szünteti meg a Képzőművészeti Alap kiadásában rövidesen Á népművelő évei — Elveszíti az ember az időérzékét, ha benne van a munkában. Az órák, de még az évek múlását is alig veszi észre — mondta Halmai Béláné, a November 7. Művelődési Központ igazgatója, amúgy magának, mélyen elcsodálkozva, amikor elhangzott a kérdés: mióta is van „szakmában"? Persze igaz is; ő figyeljen a szép kerek évfordulókra? Azért a Szocialista Kultúráért kitüntetés átvételekor eszébe jutott, az idén pont 15 éve, hogy igazgatja Üjszeged egyetlen művelődési központját. A Petőfi-évforduló kapcsán pedig ... hány éve is nyerte meg azt a szavalóversenyt az iskolában? Százötven Petőfi-verset tudott kívülről, aki oklevelet kapott akkor. Végül is akkor kezdődött valami, izmosodott az elhatározás, erősödött a vonzás: emberekkel és kultúrával.törődni egy életen át. — Voltak gyenge pillanataim, amikor azt hittem, nem erre születtem, hiszen lám, nem bírom — talán idegekkel? Későn. Először volt a hőskor, aminek emlékei kitörölhetetlenek. A teherautós falujárás emlékei ezek ... Akárhányszor megyek a busszal Ságváritelepre, jut eszembe: nagy szérűskert volt az új iskola helyén, odajártunk az aratókat köszönteni, cigánybanda, csasztuskák, minden volt a begyűjtésben élen járóknak. Karácsonykor kulturális műsor, hogy ne essenek vallásos hangulatba — nagyot nevet hitetlenkedő arckifejezésemen, aztán biztosít, hogy a dolognak sok szép oldala volt. Legalább ő mindig érezte az ajándékozás, az ellenszolgáltatás nélküli adás örömét, ha látta az emberek arcán: feszülten hallgatnak egy verset, jókedvük támad az együtténekléstől, színházban érzik magukat a műkedvelő előadáson. — Ma is türelmesebb és megértőbb, aki végigjárta ezt az utat. Talán ezért van, hogy szent meggyőződésem: ez a mai művelődési ház semmiképpen nem lehet hivatal, ahol kimérten és céltudatosan intézik a közművelődés ügyeit. Itt csak szeretni lehet az embereket, vendégül lehet látni őket, figyelmesen és udvariasan. A tizenöt év alatt sok minden történt az újszegedi házban. Kimúlt a korhadt padló meg a fűrészporos kályha, a legutóbbi felújítás óta igazán kellemes a szemnek itt minden. Ami van. És nagyon hiányzik, ami nincs. Elsősorban a kis szobák, csoportoknak alkalmas termek. — Minden évben mennek előre a dolgok, de mélyreható változásokat senki sem kívánhat ilyen körülmények között. Bevallom, kezdek türelmetlenkedni. Örökös útkeresésre vagyunk ítélve — bár lehet, hogy természete ez ennek a munkának. — Szabad ideje van? — Persze. Nekem is van szabadságom, szenvedélyem az utazás. Meg az unokám, aki rám hasonlít. A könyvek, a képzőművészet. Főzök minden reggel, kézimunkázom, színházba, moziba is eljutok, nem annyiszor, ahányszor szeretnék. Itt sem csak a gondok vannak, a legkisebb siker hónapokra való energiát ad, utána a legkedvesebb időtöltésem: a munka. Valószínűleg így érkezem a nyugdíjhoz. Sulyok Erzsébet Ipari szövetkezetek gyorsmérlege Elkészült az ipari szövetkezetek 1972. évi gyorsmérlege. Az előzetes adatok szerint a termelés az ipari ágazatban körülbelül 9, az építőiparban 4, a szolgáltatóiparban pedig 12 százalékkal emelkedik. A többlet szinte teljes egészében a termelékenység növekedéséből származik (a foglalkoztatottak száma 3—4 százalékkal csökkent). A tavalyinál 5—6 százalékkal több javítómunkát végeztek a lakosság részére, különösen a gépkocsik és az elektromos háztartási gépek javítása nőtt nagymértékben. Nem elégedettek azonban a lakosságnak nyújtott lakáskarbantartási mqnkák eredményeivel; ezek ismét 7—8 százalékkal csökkentek. A lakásépítés fejlődését sem tartják kielégítőnek. A szövetkezetek tavaly 7240 lakást építettek, az idén pedig 7500—7800-at kutatasokrol A tudománypolitikai bizottságnak az egyetemi kutatások legfontosabb elvi problémáiról most megjelent állásfoglalása leszögezi: az egyetemi kutatás egyik fő célja az oktatók tudományos munkássága oktató-nevelő tevékenységük érdekében, hogy megfelelő kutatói tapasztalatokat szerezzenek a tanszék tárgykörében. Az egyetemi kutatómunkának kell elsősorban megteremtenie az országban a legszélesebb, átfogó tudományos bázist, és gondoskodnia arról, hogy úgyszólván . minden területen kutatás folyjék. Mint az állásfoglalás rámutat: az egyetemi tudományos munka jellegének megfelelően törekedni kell, hogy a kutatási tematika korszerű legyen. A kutatási terv a tudomány fejlődésének belső törvényeiből adódó, valamint a társadalmi gyakorlattal kapcsolatban levő tárgykörökből alakuljon ki. Elő kell segíteni a kutatási eszközök jó kihasználását. Ezért a tanszékeket kötelezni kell arra, hogy a saját oktató és kutató munkájukban nem teljesen kihasznált nagy műszereket más tanszékek kutatómunkája számára is tegyék hozzáférhetővé. A tudománypolitikai bizottság állásfoglalása szól az egyetemi kutatás szervezeti kereteiről is. E szerint az egyetemi kutatás fejlesztésére alkalmas szervezeti kere-' teknek több igényt kell kielégíteniük; így a tanszéki kutatás szerves kapcsolatban legyen az oktatás-neveléssel, a tanszék kapcsolódjék az országos kutatási hálózatba és ennek révén legyen lehetőség a kutatási tervek és beszámolók megvita ására, illetve véleményezésére. Az egyetemi kutatóhelyeket (tanszékeket, intézeteket stb.) a rendelkezésre bocsátott pénzügyi eszközök jó felhasználásával olyan felszereléssel kell ellátni, amely lehetővé teszi az egvetenv színvonalnak megfelelő korszerű oktatást és nevelést, valamint a kutatóhelyek jellegének mégfelelő méretű kutatást.