Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-12 / 267. szám

82 VASÁRNAP. 1972. NOVEMBER 13. MiEysn változások lesznek ^ kereskedelem alkalmaz a nyngdf jszabályokban ? Az öregségi nyugdíj összegének módosítása A jelenlegi szabályok sze­rint a termelőszövetkezeti tag öregségi nyugdíja össze­gét — az évenkénti 2 szaza­iékos emelésen kívül — ak­kor módosítják, ha a nyug­díjas munkaviszonyba lép, illetőleg a dolgozók társa­dalombiztosítási nyugdíjáról szóló szabályok szerinti szol­gálati időt szerez úgy, hogy ezalatt a nyugdija folyósítá­sát szüneteltetik. Egy-egy ilyen év után az öregségi nyugdíj összegét a 25. nyug­díjévig az átlagjövedelem 2— 2 százalékával, a 25. nyug­díjév után pedig az átlag­jövedelem 1—1 százalékával emelik. (Az öregségi nyug­díj az átlagjövedelem 70 szá­zalékát nem haladhatja meg.) Így például: a termelőszö­vetkezeti tag öregségi nyug­díját 1970-ben havi 2000 Ft átlagjövedelem és 12 nyug­díjév alapján átlagjövedelme 37 százalékában, vagyis havi 740 forintban állapították meg. E nyugdíjat — az 1971­töl bevezetett évenkénti 2 százalékos emeléssel —1972­ben havi 770 lorint összeg­ben folyósítják. E nyugdíjas — mondjuk — 1971. január 1-étól 1972. december 31-éig kórházi portásként havi 1400 forint fizetéssel munkavi­szonyban áll. Ez alatt az idő­tartam alatt 1971. május 31­éig a munkabére mellett a nyugdija is megillette, mivel munkabére eddig összesen a 6000 forintot nem haladta meg: 1971. június 1-étől 1971. december 31-ig nyugdijának a folyósítása szünetelt; 1972. január 1-étől 1972. június 30-áig újból megillette a munkabére mellett a nyug­díj is, mivel foglalkoztatá­sának óraszáma az 1260 órát (kórházi portás naptári éven­ként 1260 órát dolgozhat a nyugdija korlátozása nélkül) nem haladta meg; 1972. jú­lius 1-étől 1972. december 31-éig nyugdijának a folyó­sítása ismét szünetel. Ez a nyugdíjas tehát nyugdíja szünetelésének a tartama alatt 1 évi szolgálati időt szerzett, és így 1973. január 1-étől már nem 12 nyugdíj­év, hanem 13 év alapján jo­gosult az öregségi nyugdíjra. A 13 év alapján átlagjöve­delmének (a havi 2000 fo­rintnak) a 39 százaléka, vagyis havi 780 forint, vula­mint ennek — az 1971-től bevezetett évenkénti 2 szá­zalékos emeléssel — három­szor 2 százaléka, vagyis 48 forint, összesen havi 828 fo­rint illeti meg. A jelenlegi szabályok sze­rint az öregségi nyugdíjas, ha a termelőszövetkezetben dolgozik, nyugdíjjárulék fi­zetésére nem kötelezett, és így a közösben végzett mun­kája alapján nyugdíjéveket nem szerezhet. Nyugdíját vi­szont korlátozás nélkül meg­kapja, ha a termelőszövet­kezetben fizikai munkát vé­gez. Nem fizikai munka vég­zése esetén addig kaphatja az öregségi nyugdíjul, amíg a nyugdijus munkateljesít­ménye a 121 munkanapot el nem érte. 1973. január 1-étől nyug­díjjárulék fizetésére kötele­zett az öregségi nyugdíjas is, ha a termelőszövetkezet­ben a közös munkában részt vesz. Ennek alapján nyug­díjéveket szerezhet, és így nyugdija összegét módosítani lehetne, ha a folyósítás a közös munka végzése alatt szünet''re Mivel a ' • . í a folyósítási szabályok nem változtak, az új rendelkezé­sek lehetővé teszik, hogy nyugdíja módosítása érdeké­ben az öregségi nyugdíjas maga kérhesse nyugdíja fo­lyósításának szüneteltetését. A nyugdíj szüneteltetésének a tartama alatt szerzett min­den egyes nyugdíjév (12 nyugdíjhónap) alapján az öregségi nyugdíjas ugyanúgy kérheti nyugdíja összegének a módosítását, mint aki nyugdíjának megállapítása után munkaviszonyba lépett és nyugdíjának a szünetel­tetése mellett szolgálati időt szerez. Üj rendelkezés az is, hogy öregségi nyugdíja módosítá­sát az a termelőszövetkezeti tag is kérheti, akinek a nyugdíját nem a termelőszö­vetkezeti jogszabályok, ha­nem a dolgozók társadalom­biztosítási nyugdíjáról vagy a kisiparosok nyugdíjáról szóló rendelkezések szerint állapították meg. Az ilyen nyugdíjas nyugdiját a folyó­sítás szüneteltetésének a tar­tama alatt közös munkában való részvétellel szerzett minden egyes nyugdíjév (12 nyugdíjhónap) alapján a nyugdíj 1,5—1,5 százalékával egészítik ki. így például: az öregségi nyugdíjat 1970-ben a dolgozók társadalombizto­sítási nyugdíjáról szóló sza­bályok szerint havi 900 fo­rintban állapították meg. E nyugdíjast 1973-ban — az 1971-től bevezetett évenkénti 2 százalékos emeléssel —ha­vi 936 forint illeti meg. Ez a nyugdíjas, mint termelő­szövetkezeti tag a közös munkában rendszeresen részt vesz, és — az új rendelkezés alapján — kéri, hogy nyug­díja folyósítását 1973. január 1-étől szüneteltessék. Az 1973. év során teljesíti a nyugdíjévhez szükséges 150 munkanapot. így szerez 1 nyugdíjévet (12 nyugdíjhó­napot). Ha ez a nyugdíjas 1974. január 1-étől újból kéri a nyugdíjat, egyúttal kérheti azt is, hogy az 1973. évben szerzett 1 nyugdíjév alapján a nyugdíját ennek 1,5 száza­lékával egészítsék ki. A nyugdíj összege 1974. január 1-étől — az évenkénti eme­lés figyelembevételével — havi 955 forint, valamint ennek 1,5 százaléka, vagyis 14 forint, összesen havi 969 forint lesz. A dolgozók társadalombiz­tosítási nyugdijáról szóló szabályok szerint a nyugdí­juk megállapítását követően munkaviszonyban álló öreg­ségi nyugdíjasok kérhetik nyugdíjuk újabb megállapí­tását, ha nyugdíjazásuk után legalább 36 hónapra munka­bért kaptak. Ilyen lehetőség a termelőszövetkezeti nyug­díjasokra — a jelenlegi sza­bályok szerint — nem állott fenn, sem akkor, ha öregségi nyugdíjuk megállapítása után munkaviszonyba lép­tek, sem pedig akkor, ha ter­melőszövetkezeti tagként dol­goztak tovább. Az új szabályok lehetővé teszik, hogy a termelőszö­vetkezeti öregségi nyugdíja­sok kérhetik öregségi .nyug­díjuk újbóli megállapítását, ha nyugdíjazásuk után leg­alább 36 hónapon át akár munkaviszonyban, akár ter­melőszövetkezeti tagként to­vább dolgoznak. A nyugdíj újbóli megállapítása az utol­só 36 hónapi kereset alapián a termelőszövetkezeti nyug­díjrendszer szabályai szerint történik. Azok a termelőszövetkezeti tagok is kérhetik termelő­szövetkezeti tagként szerzett 36 nyugdíjhónap alatt eléri jövedelmük alapján öregségi nyugdíjuk újbóli megállapí­tását, akik a dolgozók tár­sadalombiztosítási nyugdijá­ról szóló jogszabályok sze­rint megállapított öregségi nyugdíjban részesülnek. Az újbóli megállapításra a ter­melőszövetkezeti tagokra előírt öregségi korhatár (fér­fiaknál a 65., nőknél a 60. eletév) elérése után kerülhet sor, mivel az újbóli megál­lapítás ebben az esetben is a termelőszövetkezeti nyug­díjrendszer szabályai szerint történik. Az öregségi nyug­díj összegének újbóli megál­lapítása nem függ attól, hogy a feltételként előirt 36 hónap alatt az öregségi nyugdíj folyósítása szüne­telt-e vagy sem. (Folytatjuk.) kodott az igényekhez Körkép a falvak téli tüzelőjéről Időjósaink nem egyformán jósolnak. Van, aki korai lei­re, van, aki késői őszre es­küszik. Bármelyik' sejtésnek adnak hitelt az emberek, a téli tüzelő így is téma, mint minden ősszel. Van-e elég, lesz-e elég? A hivatalos elő­rejelzések ugyan évről évre ugyanazt mondják, jó ellá­tást ígérnek, változás azon­ban ebben is van: évről év­re egyre jobban beválnak ezek az előrejelzések. A szegedi járás községei közül Kisteleken, Deszken, Algyőn, Szöregen, Mórahal­mon, Üllésen és Röszkén ér­deklődtünk a szövetkezeti vagy vállalati telepeken. Egy kivétellel mindenütt azt hal­lottuk, hogy érdemes volt megrendezni nyáron a ked­vezményes vásárlási akció­kat, sokan vették meg téli tüzelőjüket akkor, amikor legnagyobb volt a választék és legolcsóbban kaphatták. A mostani helyzet egész telünk kedvező kilátásait jelzi, hi­szen a vásárlók többsége a készlet pótlásáról szeretné­nek gondoskodni csupán. Kistelekről egyetlen rövid mondatban kaptuk az érte­sítést : „Mindenféle tüze­lőnk van bőven." Algyőről ennyit: „Csak jót tudok mondani." A Deszkről ka­pott tájékoztatás jobban részletez: „Szén van, tűzifát ma kaptam. A választék nem teljes ugyan, de nagy panaszt később se várha­tunk." Szöregen tovább színese­dett képünk. Mostanáig elő­jegyzéseket is fölvettek, ezt a jó kereskedői szolgálat­készséget sajnos abba kellett hagyniuk. Az elmúlt hónap­ban ezer mázsával maradt adós a TÜZÉP. de van szep­temberről is adósságuk. A novemberi kilátásokról m.eg nem tudtak felvilágosítást adni. Dorozsmáról szintén opti­mista jelentést kaptunk, mindenféle szenük van, kor­látlan mennyiségben tudnak adni bárkinek. Negyvenezer mázsa a mostani készletük, teljes nyugalommal néznek a tél elé. Röszke az egyedüli, a meg­kérdezett községek közül, ahol a nyári kedveznlényes tüzelővásárlás nem hozta meg a remélt sikert. Sajnos kevesen használták ki a le­hetőségeket. Vész szerencsé­re itt sincs, szénből ki tud­ják elégíteni az igényeket, fűtőolaj nincs. Üllésen is annyi a panasz csupán, hogy rostálni kell a nyárról meg­maradt tüzelőt, de válogat­hatnak a vásárlók kedvük szerint. Akik a hagyományos- sze­nes fűtésnél tartottak ki, nyugodtan nézhetnek tehát a tél elébe. Az olajkályháso­kat alaposan megijesztette a szeptember végi, az október eleji hideg, s akkor szeret­tek volna sokan nagyobb mennyiséget vásárolni, ami­kor a mezőgazdasági gépek nyersanyagellátása terhelte legjobban a szállítókocsikat. A kisteleki AFOR-telep látja el szinte az egész Dél­Alföldet fűtőolajjal. Óriási mennyiséget forgalmaz, két­naponként 560 tonnát. Leg­főbb gondként azt említik, hogy falvainkban reményte­lenül kicsi a tárolótér, alig néhány családnak elég né­hol, amit egyszerre fogadni tudnak. Évről évre ismétlődő problémáról van szó, a mos­taninál is több olajkályhára lehet később számítanunk, megnyugtató megoldást egye­dül a nagyobb tartályok je­lenthetnek. Bizonyítékként hivatkozhatunk azokra a községekre, ahol megfelelően felkészültek a szezonra: nagy tartályokat szereztek be, mindig minden mennyiség­ben vásárolhatnak a község lakói. Algyőn például azért kaptunk teljesen egyértelmű, nyugodt választ, mert tavaly megoldották már az olajtü­zelés mostani legnagyobb gondját: a kereskedelem al­kalmazkodott az igényekhez. H. D. A tornác vendégkönyve Ismét megújul az egykori kis vályogház, a későbbi Ba­bits-villa, az 1961-ben ava­tott Babits Emlékmúzeum. Restaurálják az ódon fala­kat hogy még sokáig meg­óvják az utókor számára a 20. század első felének iro­dalmi találkozóhelyét. Közismert, hogy Babits Mihályt, a 20. század ma­gyar irodalmának kimagasló alakját szoros szálak fűzték Esztergomhoz. 1924-ben egy szoba-konyhás kis paraszt­házat vásárolt, a város főte­rétől mintegy negyedórányi járásra, az előhegyen. Ba­bits és felesége, Török Sop­fie írónő már régóta vágy­tak egy olyan kis nyaralóra, amely nincs messze a fővá­rostól. A kor legrangosabb magyar folyóiratának, a Nyugatnak szerkesztőjét ugyanis még nyáron is gyakran hívták dolgai Bu­dapestre. A domboldalra épített Dunára néző, csodálatos ki­látást nyújtó házikót Ba­bitsék nagy szeretettel bőví­tették, csinosították, szép kertet teremtettek körülötte. A költő esztergomi lakását maga választotta, igazi ott­honaként emlegette. 1932­ben a Pesti Naplóban egész oldalas cikkben számolt be a „magyar Firenze" múltjá­ról és jelenéről. Az eszter­gomi nyaralóban megnyug­vást, csendes alkotási lehe­tőséget talált a költő. Vers­sorok százai idézik a házat és környékét. Babits számos híres müve, többek között az előhegy világát bemutató Verses napló, a Búcsú a nyártól, vagy öregkori re­mekműve a szorongató és félelmes szépségű Jónás könyve is itt született. Az esztergomi nyári lak azonban nemcsak Babitsé volt. A két háború közti korszak szinte minden szel­lemi nagysága megfordult az előhegyi házban. Ennek emlékét őrzi számos alkotás is. Illyés Gyula például itt írta 1932-ben — amikor több héten át Babitsék ven­dége volt — Hősökről beszé­lek című epikus költemé­nyét. Radnóti Miklós leg­utolsó látogatása után, ami­kor már súlyos beteg volt Babits, írta meg „Csak csont és bőr és fájdalom" című gyászoló költeményét. Babits és családja életéről szóló visszaemlékezések jelentős részét megőrizte az utókor számára a költő halála után, 1942-ben a Nyugat gondozá­sában kiadott 300 oldalas „Babits emlékkönyv". De ezt őrzi a Babits-villa tornácának fala is, ahol az irodalmi és képzőművészeti élet számos kiválóságának kézjegye látható. Babitsnak ugyanis az volt a szokása, hogy háza fehérre meszelt tornácát nevezte ki vendég­könyvnek, és arra kérte lá­togatóit, írják oda ecsettel és kék festékkel nevüket. Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Szekfű Gyula, Marffy Ödön és fe­lesége, Csinszka (Ady volt felesége), Bernáth Aurél, Ferenczy Béni, Tamási Áron, Németh László — hogy csak kapásból idéz­zünk néhányat a tornác fa­lára pingált sok-sok autog­ram közül. BERCZELI A. KÁROLY Hullámsír 116. — Nézze, Pista — kereste a tekintetét a sö­tétben némi szigorral Sarolta. — Maga szeret engem — Nem titkoltam. — S nyelt egyet. — De én a maga szerelmét nem fogadhatom el. Nekem nem lehet szerelmeskednem, ez meg­bénítana, megzavarna, talán az egész életemet tönkre tenné. Meg kel], hogy értse. Sn nagy karriert akarok csinálni, s én nem köthetem le magam, én nem verhetem béklyóba kezem­lábam. nekem szabadnak kell maradnom, hogy művészi torveimet megvalósítsam. Megért en­gem? Maga igazán a legintelligensebb fiatal­ember. akit valaha ismertem. S a zenéhez is ért. . Pintér Pista egyre üvegesebben, dermedteb­ben bámult maga elé. Csak bólogatott és hüm­mögött. — Megértem. Persze. Hogyne. — Tudom, hogy most fájdalmat okozok ma­gának. de egyszer ezen túl kell jutnunk, ezt i?g kell mondanom becsületesen, ezt maga megérdemli. Meri maga igizán egy tetszetős, kedves, müveit ifjú, valóban nem alkalmatlan a szerelemre, s higgye el, én magam is sok­szor ingadoztam már. De ha magának a kis­ujjam nyújtanám, akkor maga egészen akar­na, leskelődne utánam, jeleneteket rendezne, féltékeny lenne, szemrehányásokkal kínozna .. Nem, maga rajongó, maga nem alkalmas a könnyű és gondtalan kalandra Magát vagy— vagy kell szeretni! S erre nekem nincs sem erőm, sem időm! Pista lesújtva, elborult tekintettel nézett rá, szinte búcsúzott minden kis részétől.* olyan át­hatóan figyelte a szája, a teste, .a keze fegyel­mezett, de annái kifejezőbb apró mozdulatait. Szép volt ez a Sarolta még így is. minden ala­koskodás és színészkedés nélkül is, pedig Pista már fel is állt, tudomásul véve a visszautasí­tást, s a leány is valami felmérhetetlen rnesz­szeségbe távolodott, hogy igéző alakja bele­mosódjék a kenyszerű feledés homályába. A szája még meg-megrandult, de nem válaszolt. Elindult némán az ajtó telé. — Ne menjen így el, Pista — húzta még vissza, s hogy enyhítsen előbbi ítéletes szava­in. most kedveskedni próbált. — Nézze, ha nem volnék énekJesnő, hanem polgárlány, már régen magához mentem volna feleségül De így? Es különben is. én jövőre mégiscsak Pest­re szerződöm . . . Látja, a múltkor is a maga kedvéért vontam vissza ezt a szándékomat . . Megsajnáltam magát, fájt, hogy szenved... De hiába! Nem megy. nem megy! Nekem az ének hivatásom, s ha föláldoznám magáért, egy-két év múlva talán meggyűlölném ezért a lemon­dásért. Legvünk jó barátok. Pista! Ez a leg­'öbb. ami( nyúitani (u<tok. Maga fiatal, jó­'tónű. feledjen el engem! Pista csak biccentett, aztán anélkül, hogy visszafordult volna, kilépett a folvosóra, s egve­nesen a ruhatárhoz sietett. Valóban senkisem látta őket, a páholy mélye jól rejtette még a feltűnő Saroltát is. s föltehetcleg l'ültanúja sem volt a szakítási jelenetnek. Csak Gábor éles szemét, s baráti szivét nem játszhatta ki a kikosarazott fiatalember, mert kezdettől fogva figyelte 6t. s miiközben Etelkával táncolt, egy­egy bátorító pillantást mindig vetett feléje is. Tudta, hogy Pista sokat vár ettől a báltól, hi­szen azért jött el, talán megrekedt szerelme kedvező fordulatát is. bár az a körülmény, hogy nem tudott vele táncolni, s mindig mások karján ringott a bálteremben, nagyon kikezdte önbizalmát. Most is rögtön észrevette, hogy Pista váratlanul a ruhatárhoz lép, s arca olyan komor, mint aki halni készül. Sietve kért bo­csánatot Etelkától, aki különben maga is tudott Pista nagy készülődéséről, hogy nem maradhat tovább, legjobb barátján kell segítenie, aki nyilván válságos helyzetbe került. Ök úgyis hazamennek mar. a bálterem is gyérül, már csak a duhajkodók tobzódnak, jobb is. ha el­távoznak. S holnap majd beszámol, hogy mi történi. Etelka megértőn lesett a távozó, majdnem megroppant Pista után. s már 5 ösztökélte Gábort. — Siess, siess, nehogy valami bolondságot csináljon! — A kétséges és nagyon is bizonyta­lan előzmények után nem volt nehéz kitalál­niuk, hogy mi zajlott le a sötét páholyban. Etelka, miután Gábor többször célzott barátja áldatlan érzelmi állapotára, természetes egy­szerűséggel fejtette ki előtte, hogy az ilyen egyoldalú vonzalmon csak rontani de javítani semmiképpen sem lehet, s talán nem is érde­mes. Pistának kellene visszavonulnia megin­gathatatlanul, de hisz éppen ez a határozott­ság hiányzott belőle. fFolytatjuk!

Next

/
Thumbnails
Contents