Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-11 / 266. szám

SZOMBAT, 1972. NOVEMBER H. Szegedi emlékek Á szabadféri atyja Sorozatunk befejezeséül Honi Ferencet, u szegedi születesd rendezőt ós s/.inházludóst mutatjuk be. Élete, pályafutása szinte Jelképe annak, milyen szellemi erőket adott ez a város u magyar színészetnek. Hont Ferenc most 05 éves. Szegeden gyerekeskedett, diákoskodott es — jövőre lesz pont egy fél évszázuda — itt rendezett életében először. Fiatal írókból alakult egy csoport, amely kibérelte egy alkalomra a Szegedi Színházat és előadta Berczelv A. Károly Bányász és csillagász című darabját. Kendező és főszereplő: Hont Károly. Ezen a matinén József Attila is fellépett. — Azután Budapestre kerültem — mondja Hont Ferenc hatalmas íróasztala mögött ülve —. ahol rendezést és színészetet tanultam. Tanulmányaim után Szegeden léptem fel; Karinthy Frigyes Holnap reggel című darabjában játszotttam a főszerepet. Innen Párizsba mentem, az Odeonban dolgoztam a híres Firmin Gémier mellett. Ez Szegeti szempontjából azért'érdekes, mert egy cikkemben a Délmagvarban, én vetettem fel először 1927-ben, a Szegedi Szabadtéri Játékok gondolatát. Hazatérve Magyarországra a szegedi színháznál mint vendégrendező kezdet dolgozni, színre vitte Shaw Szent Johannáját. Majd társaival együtt létrehozták a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát, melynek tagja volt többek között Buday Gvörgv, Baróti Dezső. Kárász Judit, Ortutay Gyula. Velük együtt es az ő támogatásukkal kezdett hozza a Szegedi Szabadtéri Játékok megvalósításához. — Nagyon nehezen ment — emlékszik vissza erre az időre Hont Ferenc. — A színház vezetője ugyanis kijelentette, hogy a tér nem alkalmas darabok bemutatására. Aztán 1931-ben megcsinálták a szabadtérit, s egyszerre alkalmas letl rá. Azonban nem nyugodtam, Egy napra egy dolgozat Miről beszélnek majd a nevelőtestületi értekezleten? Az oktatási rendszerünk felülvizsgálatáról és korszerűsítéséről szóló nyári párthatározat sejtetni engedte: az idei tanév minden eddiginél mozgalmasabbnak ígérkezik. A közismereti tárgyak anyagának fölmérésére, csökkentésére a Művelődésügyi Minisztérium útmutatókat adott ki, s a pedagógusok már eszerint készíthették el tanmeneteiket. Legutóbb Budapesten a középiskolák Igazgatóinak tartott tájékoztatót Gosztonyi János, a művelődésügyi miniszter helyettese — ennek nyomán november 21-én valamenynyi általános és középiskolában tanítási szünet lesz: az intézmények nevelői egész napos értekezleten vitatják meg a helyi feladatokat, a küszöbönálió teendőket. Szabó Istvánt, az építőipari szakközépiskola igazgatóját kérdeztük, miről beszélnek majd ezen az értekezleten. — Egyelőre olyan dolgokról, melyekhez nem feltétlenül szükséges felsőbb intézkedéseket várni, u párthatározat szelleméből következnek. Mindennapi munkánkról van szó. melyek végzéséhez elengedhetetlen, hogy pedagógusaink részletesen Ismerjék u párthatározat anyagát. Szakközépiskolákban régi gondol jelent a túlterhelés csökkentése. S bár konkrét intézkedések nélkül az óraszámon nem változtathatunk, szemléletben sokat tehetünk magunktól is: el kell érnünk, hogy pedagógusaink saját tárgyaik anyagában ls belássák a csökkentés szükségességét. Nemrég fejeztük be a műszaki tárgyak fölmérését: Németh Olivér igazgatóhelyettes vezetésével szaktanáraink bizonyos átcsoportosításokat? dolgoztak ki, hogy például ugyanazokról a dolgokról csak egy tantárgyon belül halljanak a diákok, de ott alaposabban. A tervezetet felküldtük a szaktárcához. ahol egyeztetik majd a többi iskola kollektívájának véleményével, s később meghozzák az intézkedéseket. — Saját hatáskörben már korábban bevezettük, hogy a rajzos feladatokat például tt csinálják tanulóink az órákon. Heti 36—38 órát kapnak az iskolában, emellett nem terhelhetjük meg túlságosan az otthoni munkát, a rajz pedig köztudomásúan pepecselő, időigényes. Ugyancsak sikerült egyetlen nnpra, a csütörtökire tenni valamennyi szakköri foglalkozást, így a délutánok szét forgácsolódásának szeretnénk elejét venni. Elértük továbbá: egy nap csak egy dolgozatot íratnak a pedagógusok. A naplóba ki-ki Hfejegyzi jó előre, innen tájékoztatják egymást a tanárok. Szóval nem látványos, nagy dolgokról van szó; az iskolai élet hétköznapjaiban keresik azokat a mozzanatokat, melyek tartalmasabbá tehetik az oktatást. N. L 1932-ben helyi szabadtéri játékokat rendeztem a Stefánián. Bemutattuk a Szcp Helénát, meg a belvárosi katolikus plébánia megbízásából az orgona javára a Magyar szentek élete című játékot, amit részben én is írtam. Ezt a megbízást először nem akartam elfogadni, de aztán az Illegális pártfelettesem utasítására mégis megrendeztem. Hont Ferenc 1923—24-ben Szegeden kapcssolódott be a munkásmozgalomba és itt vették fel az Illegális pártba is. 0 volt az, aki először szervezte meg a Színházbarátok Társaságát Sík Sándor vezetésével, aki akkor a szegedi egyetem professzora volt. — Fölvetettem az egyik szegedi cikkemben a Kamaraszínház gondolatát is, ami azóta megvalósult. Első feleségem pedig szegedi munkáslány volt, Hont Erzsébet néven kiváló primadonna lett belőle. Egy-két évvel a felszabadulás előtt szűnt meg u kapcsolatom a szegedi színházzal, a közvetlen kapcsolat azóta sem állt helyre. Még egyet tudtam tenni Szegedért. 1936 után újra elővettem a Szegedi Szabadtéri Játékok eszméjét. Aztán — azonkívül, hogy több előadást tartottam az egyetemen a színházról — semmiféle munkakapcsolatom nem akadt Szegeddel. Elmondhatom Ady Endrével: „Mindent adtam, / Mit se adtál..." —• ön rendezte elsőnek Az ember tragédiáját is a szegedi szabadtérin ... — Igen, s írtam is Gemternek, kértem, vállalja el a darab „díszfőrendezőségét". El i« vállalta, de nem tudott eljönni, mert megbetegedett, s nemsokára meg is halt. Hn kíváncsi rá, volt egy másik ötletem is: Szeged, amelyik három ország érintkezési pontján van, megrendezhetné a délkeleteurópai színházi fesztivált. Ez sikeres lenne most is, mert ezt együtt a nemzetközi fesztiválok látogatói sehol sem kapják. No, hogy még egy „elsőséget" elmondjak: én alkalmaztam először az országban szinemaszkóp díszeleteiket is — Szegeden. Hont Ferenc, a magyar színházművészet egyik legnagyobb jelentőségű képviselője. Decemberben jelenik meg A cselekvés művészete című könyve, amelyben több helyen is említi szegedi működését. A szegedi színházszerető közönség ls bizonyára érdeklődéssel fogadja és haszonnal forgatja majd ezt a könyvet. Gulay István Milyen változások lesznek a nyugdíjrendszerben? A rokkantsági nyugdíj összegének módosítása A jelenlegi szabályok szerint: az a rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjas, aki nyugdíjazása után a termelőszövetkezetben dolgozik, nyugdíjjárulék fizetésére nem kötelezett, és így a közösben végzett munkáju alapján nyugdíjeveket nem szerezhet. Nyugdíját viszont korlátozás nélkül folyósítják, hu r, termelőszövetkezetben fizikai munkát végez. Nem fizikai munka végzése esetén addig folyósítják korlátozás nélkül a rokkantsági nyugdíjat, amíg a nyugdíjas munkateljesítménye a 121 napot el nem érte. Az új jogszabályról: 1973. január 1-étől nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett az a nyugdíjas, aki a termelőszövetkezetben a közös munkában részt vesz. Ennek alapján nyugdfjéveket szerezhet — szemben a jelenlegi szabályokkal — és így nyugdíja összegét módosítani lehet, ha nyugdíját a közös munkában való részvétel tartama alatt korlátozottan folyósítják. Mivel a folyósítási szabályok nem változtak (fizikai munka végzése esetén nincs korlátozás, nem fizikai munka végzése esetén pedig a 121. munkanap teljesítéséig nincs korlátozás). Az új szabályok lehetővé teszik, hogy a nyugdíjas — a nyugdíjának a módosítása érdekében — maga kérhesse nyugdíja korlátozott összeg ben (a rokkantsági nyugdíj 1/3, a baleseti nyugdíj 1'2 reszben) történő folyósítását. A nyugdíj korlátozott folyósításának a tartama alatt szerzett minden egyes nyugdíjév (12 n.vugdíjhónap) alnpján a nyugdíjas ugyanúgy kérheti nyugdija összegének a módosítását, mint aki nyugdijának megállapítása után munkaviszonyba lépetr, és nyugdíjának korlátozása mellett szolgálati időt szerzett. (Ezt az előbbiekben ismertettük.) Hogyan alakul a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj, ha előzőleg nem a tsz-nyugdíjszabályok szerint állapították meg? Űj rendelkezés az is, hogy az előbbiek szerint kérheti rokkantsági. Illetőleg baleseti nyugdija összegének a módosítását az a termelőszövetkezeti tag is, akinek a nyugdíját nem a termelőszövetkezeti nyugdfjszabélyok, hanem a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról vagy a kisiparosok nyugdíjáról szóló rendelkezések alapján állapították meg. Az ilyen nyugdíjasnak a nyugdíját a korlátozott összegben történő folyósítás tartama alatt közös munkában való részvétellel szerzett minden egyes nyugdíjév (12 nyugdíjhónap) alapján a nyugdíj 1,5—1,5 százalékával egészítik ki. Így például: a nyugdíjas rokkantsági nyugdíját 1970ben a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló szabályok szerint havi 900 Ft-ban állapították meg; 1973-ban tehát — az évenként 2 százalékos emeléssel — havi 936 Ft illeti meg. Ez a nyugdíjas mint terme 1 őszövetakezeti tag, a közös munkában rendszeresen részt vesz és — az új rendelkezés alapján — kéri, hogy nyugdíját 1973. január 1-töl korlátozott összegben (1/3 részben) folyósítsák. Ebben az esetben 1973. január 1-étől havi 312 Ft-ot folyósítanak részérc. Az 1973. év során teljesíti a nyugdíjévhez szükséges 150 (nő 100) munkanapot. Így szerez egy nyugdíjévet (12 nyugdíjhónapot). Ha ez a nyugdíjas 1974. január 1-től nyugdíja korlátozás nélküli folyósítását kéri, egyúttal kérheti azt is, hogy nyugdíját az 1973. évben szerzett 1 nyugdíjév alapján 1,5 százalékkal egészítsék kl. Ezt a nyugdíjast tehát 1974. Január 1-étől az évenkénti 2 százalékos emelés figyelembe vételével havi 955 Ft illeti meg, amelyet ennek 1,5 százalékával, vagyis 14 Ft-tal havi 969 Ft-ra kell kiegészíteni. fFciytatjnkí) A mesemondó azonosítása A huszárok 1848-bsm verbunkot tartottak Székelykeresztúron. A csapszékben hűsölt — egy asztal mellett fogyasztgatva a hegy levét — Tarcsafalvi Gotthárd Gergely. A verbunkos kapitány módja felett traktáltatta és mikor teljesen elázott az istenadta, fejére húzták a csákót „felcsaptál ecsém,, katonám vagy"! Mtkor nagynehezen lábra tudták állítani, derült ki milyen apró növésű. székelyesen szólva „Puczi"-legény; — e jelző rajta is maradt mindétiglen. Eddigelé csak eme csúfneve és halólának időpontja (1888) volt ismeretes. Ki gondolta volna, hogy egyszerre csak és éppen a minap elébünk lép a maga törpeségének „teljes" mivoltában? Kriza János, a ma már klasszikusnak számító „Vadrózsák" népköltési gyűjtemény szerkesztő-alkotója a népmesék jegyzeteiben Pu czit a kiváló mesemondók között említette, de hogy mi volt a teljes neve, és hogy egy ránkmaradt fényképpel azonosítható, az csak a régen őrzött kép hátának felfejtése, Fóris Pál, a sepsiszentgyörgyi múzeum munkatársának nemrégiben tett felfedezése nyomán lett nyilvánvaló. A felfedezés joggal gondolkodtatja el az irodalombarátokat a népi mesemondók sorsáról és történetéről. Számuk fogy napról napra, a még meglevőkre viszont csak most hull fény Igazán. Napjainkban a folklórlsta a mesét a mesemondó .szája után jegyzi le, lehetőleg hangszalagon rögzíti és örökíti meg hűségesen, minden részletében. Arany Jánosnak még az volt a véleménye, hogy a jó gyűjtő fejből, emlékezetből dolgozzék, ne másoljon, hanem írói tehetségét érvényesítve alkossa újjá a népmesét. Gyűjtő módszerének középpontjában nem a mesemondó, hanem a meseíró állott. A mesemondó neve következésképpen szóba sem került. Arany János elméletét Kriza „az utolsó hangig, jöttéig" érvényesülő nyelvészeti hitel igényével gyarapította. Nála, hu jegyzetben is a mesemondók, lehetőség szerint, már név szerint szerepelnek. Ma pedig a népi mesemondók „utolsó mohikánjai" évezredek kincsei hagyományozóiként megjelennek a televízió képernyőjén. BERCZELI A. KÁROLY Hullámsír 115. — Ide figyelj, Kálmán. Holnap utazz föl Pestre, a város képviseletében, s ezt tárgyald meg a vasúti üzlet vezetőséggel. Fogalmazd meg te a beadványt, s addig vissza ne gyere, míg kedvező választ nem kapsz. De ez sürgős, ezzel most már nem lehet gatyázni. Mert ha megint visszautasítanak, akkor... akkor én szítom föl a forradalmat! — Ezt már ordította. — Mégiscsak disznóság, hogy még ezért is rimánkodnunk kell. Pillich fölállt. — Rendben van! Mindent megteszek! De ha Herrich megint elgáncsolja ezt az ügyet, akkor a torkának ugrok. — Vannak neki testőrei is — motyogta Zombory. — Még mindig rendőrállam vagyunk. — Lehetnek százan is! — harsogta Pillich. — Előbb úgyis fölhajtok egy fél liter bugacit. Ez megint derűt váltott ki a bizottság immáron nagyon is elcsigázott tagjaiból. S a kimerültség valóban rájuk települt már, egyre többen kornyadoztak, maga a főkapitány is ásítoz ni kezdett, fel kellett oszlatni a véghetetlen értekezletet. A bál azonban még tartott, igaz, hogy lassan már mindenki levette álarcát, s igy a rejtélyek megoldódtak. Sok maskaráról valóbon senkisem tudta, hogy ki bújik meg alatta, de négy óra felé már belefáradtak a titkolózásba, különösen, ha sikerült már néhány zavarba ejtő mókát, cselvetést, rá szedést, sőt rtpirítást kJ végrehajtaniok. Mert akadt itt meglepetés is bőven, amikor kiderült, hogy a csintalankodó Zulejka ogy tisztes kereskedő Jóvérű leánya, a [eszes nadrágban ugrándozó zsoké pedig egv közismert orvos felesége, a lepke pedig nem más. mint egy valódi éjjeli pillangó, egy igen szép, de annál olcsóbb hölgyike, akit az urak zöme ismert a Feketesas utcából, s mikor nem éppen jószándékkal levette álarcát, kínos feszengéssel, zavarral igyekeztek nem felismerni őt. Etelka elemében volt. Arany haja egyre jobban megereszkedett az ördögsapka alatt, tejarca kipirult, s úgy járta a csárdást Gáborral, hogy már mindkettőjükről folyt a verejték, — Gábor — lihegte —, én olyan boldog vagyok. Olyan nagyon, nagyon boldog. Hogy te vagy, s nekem vagy. — Aztán valamivel halkabban súgta a fülébe: — S hogy talán már nem is ketten táncolunk... — Gondolod? — lágyult el Gábor, aki örökölte anyja rajongását a gyerekekért. — Még nem tudom biztosan — nézett rá kissé tanácstalanul. — De miért ne? Ennek igy kell lennie. — Nem baj — szorította magához a fiú. — Húsvétkor egybekelünk. Még egy jó hónap csuk... — Apám megígérte, hogy a nászút költségeit fedezi. Velencébe megyünk. Gyönyörű lesz a tavasz ott. De nézd csak, anyám alig lát már, annyira álmos. Odamentek a páholyhoz, s csakugyan, Juci asszony minduntalan kl-klejtette kezéből a lornyont, s "lerötlenedve bóbiskolt. Egy kicsit beültek hozzá, pihenni. De már sokan szállingóztak kifelé, a páholyok ls lassan kezdtek kiürülni. Ekkor Sarolta. aki a/óta ls megállás nélkül járta a táncot, legföljebb egy-egy pohárka frissítőt ivott, most véletlenül egyedül maradt. Pista kitartóan erre a pillanatra várt. Odament hozzá, és készségesen ajánlkozott. — Bizonyára kifáradt, kedves Sarolta. Ne kisérjem haza? — O, dehogy, csak egy kicsit kifújom magam. Hiszen még csak négy óra van — intette le a türelmes lovagot a felhevült művésznő. — S maga milyen hűségesen várt itt rám, pedig nem is táncol — cirógatta meg az arcút gyöngéd elismeréssel. Pintér Pista ettől egy kicsit fölélénkült, az •án fanyar mosollyal, lebiggyesztett ajakkal ismerte be: — Igen, Sarolta, én már Ilyen bolond vagyok. A maga bolondja. Sarolta ekkor hevesen. kiszámíthatatlanul vad indulattal megkapta a csuklóját, s vonszolta a fiút az egyik üres páholy felé. — Jöjjön, Pista — mondta elszántan, konokul, anélkül, hogy Indulata okát, mely lehetett éppen leküzdhetetlen szerelem is, sejttette volna. — Jöjjön, de gyerünk be. Itt nincs most senki, és elég sötét is van. Senkisem lát ide. Az állóhelyek felől tértek ki egy szúk folyosóra, hogy a páholy mögé kerüljenek, s kinyissák a hátsó ajtaját. — Üljünk le, tanár úr. Ide, itt rejtve vagyunk. Pista gépiesen engedelmeskedett, fogalma sem volt róla, hogy a leány mire készül, de a „tanár úr" megszólítás egy kicsit fejbe ütötte, mert ebből valami nem egészen kellemes folytatásra következtete.t. Vagy ünnepélyes akar lenni, s már úgy hívja a lakására, mint szíve választottját, akit még beesül is, és megtisztel? — Parancsoljon velem — nyögte kl végre, miután elhelyezkedtek a hátsó ülésen egymás mellett. (Folytatjak.)