Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-09 / 264. szám

CSÜTÖRTÖK, 1972. NOVEMBER 9. 5 Milyen változások lesznek a nyugdíjszabályokban Hogyan kérje a családtag, a járadékos, illetőleg a járadékos házastársa a közös munkában eltöltött évek beszámítását? Ha a házastárs időközben a 70., illetve nő a 65. élet­évét betölti, akkor ugyan­olyan feltételekkel kérheti a beszámítást, mint amiről az előbbiekben a járadékos 70., illetőleg 65. életévét betöl­tött házastársával kapcsolat­ban már volt szó. Ha a házastárs munkakép­telen és nyugdíjévek hiá­nyában vagy egyéb okból beszámítást nem kérhet, 1973. január 1-től munka­képtelenségi járadékot kap­hat. Ha azonban az öregségi járadékra jogosító korhatárt már betöltötte, öregségi já­radékot igényelhet. Az em­lített esetekben is csak ak­kor kaphat járadékot, ha legalább 3 éves termelőszö­vetkezeti tagsággal rendel­kezik. Keresete, jövedelme pedig nem haladja meg azt az összeghatárt, amelyet ké­sőbb ismertetünk. (A jára­dék — erről is szó lesz — fele annak az összegnek, amit a házastárs kap.) A nyugdíjévként történő beszámítás iránti kérelmet a kérelmező lakóhelye szerinti Társadalombiztosítási Igaz­gatósághoz, illetőleg kiren­deltséghez kell írában be­nyújtani. A kérelemben meg kell jelölni, hogy a terme­lőszövetkezeti tag melyik évek beszámítását kéri. A családtagként közös munkában eltöltött évek be­számításához a termelőszö­vetkezet olyan igazolását kell csatolni, amely tartal­mazza a kérelmező és annak a termelőszövetkezeti tagnak a személyi adatait, akinek a családtagjaként dolgozott a termelőszövetkezetben, to­vábbá a kérelmező termelő­szövetkezetbe lépésének pon­tos idejét, a beszámítani kért években családtagként telje­sített munkaegységek, illet­ve munkanapok számát — naptári évenkénti részlete­zésben — és végül annak a nyugdíjosztálynak a megje­lölését. amelybe a kérelme­ző a kérelem előterjesztése­kor tartozik. öregségi járadékosként vagy az öregségi, illetőleg a munkaképtelenségi járadé­kos házastársaként közös munkában eltöltött évek be­számítása iránti kérelemhez a kérelmező és házastársa személyi -adatain kívül csa­tolnia kell a termelőszövet­kezet olyan igazolását, amely tartalmazza a járadékot megállapító határozat szá­mát, továbbá azt is, hogy a kérelmezőt a személyi jö­vedelme alapján a beszámí­tani kért években melyik nyugdíjosztályba kellett vol­na besorolni. (Folytatjuk.) A Pécsi Balett vendégjátéka W DFl MAGYARORSZÁG POSTALMJA Két válasz Két olyan levélre kaptunk a héten feleletet, amely a Postaláda-rovatunkban je­lent meg. Az egyik a Járda­ügyek című írással kapcso­latban arról szól, hogy a Lőcsei utca 3. számú ház előtti járda még a cikk meg­jelenése előtt elkészült, s csak azért nem készült el az utca többi szakaszával egy­időben, mert az ottlakók ké­sőbb tudtak a társadalmi munkára időt szakítani. — A másik levélben a Tíz perc című cikkre válaszolt Ada­mik Istvánné (Lőwi utca 54.), a petőfitelepi gázcsere­hely vezetője. Azt kifogásol­ta panaszosunk, hogy nem tartották be a nyitvatartási időt, ezzel szemben azt vá­laszolja a gázcseretelep ve­zetője, hogy semmiképpen sem tudott volna cserepalac­kot adni, mert október 24­én, már fél 4 körül elfogyott a propán-bután gázpalack. Mivel az gyakran előfordul, hogy zárás előtt már nincs áru, a bejáratnál jól látható helyen egy tábla jelzi a vásárlóknak, s ezen a napon is kifüggesztették ezt a táb­lát Óvodások köszönete örömmel adunk helyetan­nak a levélnek, amelyet a Deák Ferenc utcai óvodából Fehér Lajosné óvónő írt. Ugyanis november 7. tiszte­letére több szegedi vállalat­tól kapott segítséget óvodá­juk. A Nívó Faipari Ktsz bababútorokkal, mackókkal, szemléltető és építő játékok­kal lepte meg az óvodásokat, a Tömegcikk Ktsz-től baba­edényeket, fémjátékokat, a Férfi- és Női Divatszabóság előkészítő részlegétől játék­állatok, szemléltető eszközök és bábok készítéséhez szük­séges textilanyagokat, a Bőrdíszmű Ksz-től pedig hulladékanyagokat — ame­lyek szemléltetőeszközök, játékok készítéséhez haszno­sak lesznek — kaptak. Az óvodákban gyakran hiány­cikk a játék, ugyanis drágák a játékok, és viszonylag ha­mar tönkremennek. Éppen ezért nagy örömet okoztak az óvodásoknak ezek az ajándékok. Betegségadó? Ügy adódott, hogy több cukorbetegtől kaptunk a hé­ten levelet. Mégpedig arról, hogy több ezer ember szen­ved ebben a betegségben, ami köztudottan szigorúan betartandó diétát igényel, de a fehérjefélék drágák, és emellett például ha valaki néha-néha téli szalámit sze­retne enni, nem kap. De mást ne vegyünk: a Gluko­non nevű édesítő szer cso­magja 10 forint 50 fillér, és enélkül a cukorbeteg aligha létezhet. Miért nem segítik valamiképpen a cukorbete­geket, akiknek ilyenformán — nem túlzás mondani — egészségi állapotuk csaknem az anyagiakon múlik? ,Zenei verseny" Az idegkimerültség ható­rán kér bennünket Ördögh Ferencné (Victor Hugó utca 2. szám) olvasónk, hogy a zsűri szerepét játsszuk el egy „zenei vetélkedőn". Ugyanis az Égő Arany esz­presszóval szemben a Palánk eszpresszó kezdett zenei ve­télkedéshez, mert hangerősí­tővel szeretnék mindenkép­pen túlkiabálni a szemközti szórakozóhelyet. A Palánk presszó felett lakók minden este élvezhetik a zenekar és az énekes produkcióját, ha akarják, ha nem; a tévét és a rádiót is csaknem teljes hangerővel kell működtetni­ük, ha a műsort akarják hal­lani. Már kérték az Ingat­lankezelő Vállalatot, hogy vizsgálják meg a zajszintet, és a födém hangszigetelését, mindeddig nem történt meg. A zaj maradt Engedjék meg, hogy a „zsüriskedést" másra bízzuk: kérjük, a KÖJÁL vizsgálja meg a panaszt Kérdés-felelet gázügvben Lapunkban nemrégiben cikk jelent meg „Jöttek, de minek?" címmel, melynek főszereplője • a Budapesti GÉPSZÖV, valamint a Sze­gedi Magas- és Mélyépítő Vállalat Á két pesti szerelő leve­let küldött hozzánk, mely­ben pontokba foglalták vé­leményüket a szegedi válla­lat Károlyi utca 2/A, 2/B számú házban végzett mun­kájáról, és egyben kértek bennünket, nézzünk utána, megfelel-e mindez a való­ságnak. A szerelök szerint ittjártukkor sem voltak a kazánok olyan állapotban, hogy a rendelkezések figye­lembevételével üzembe he­lyezhették volna. A gázmérő lyukas volt, pedig a szabá­lyozáshoz a rajta keresztül­háladó gázra lett volna szükt ségük. Az elektromos mun­kádhoz értenek ugyan — írják —, de a szereléshez a szegedi vállalat szakemberé­re volt szükségük, aki csak hosszas várakozás után ér­kezett meg. Akkor derült ki hogy az elektromos táp­egységek tönkrementek. Er­re nem számítottak, pótdió­dákat nem hoztak maguk­kal. A vállalat felajánlott a sajátjából, igaz, de nem ha­tot, hanem négyet, ezek vi­szont nem feleltek meg a célnak. A levéllel felkerestük a szegedi vállalat osztályveze­tőjét, Márton Ferencet, aki a következő választ adta: a kazánok valóban nem vol­tak száz százalékig készen, de a beszabályozást már nem akadályozta semmi. Szerelés közben megsérült ugyan a gázmérő, a „meg­kerülő" vezetéken át azon­ban beengedhető a gáz. A hibát a láng színéből is ész­reveszik a szakemberek. Villanyszerelőt valóban ne­héz találni pillanatok alatt egy ezer fős vállalatnál. A régi diódák valószínűleg gyári hibásak voltak. Hat darabot és nem négyet ajánlott fel a vállalat, még­hozzá éppen olyat, amilyen­re szükség lett volna. Hogy kinek van igaza, azt kivizsgálni nem a mi fel­adatunk, az a két vállalat ügye. A sok lakót és ben­nünket is az érdekel, hogy télen sehol se fagyoskodja­nak az emberek. A Károlyi utcában ez a veszély már nem fenyeget, október 24-e óta folyamatosan működnek a kazánok. A pesti szerelők öt hibát vettek jegyzőkönyv­be, a szegedi vállalat, ígé­rete szerint, november 15-ig megszünteti ezeket is. Jelenet a Magyar babákból Amióta nincs balettünk, időről időre eljönnek hoz­zánk a pécsiek, hogy színes válogatásban mutassák föl Európa-hírű műhelyük munkáját, hogy teljessé te­gyék színházi repertoárunk színskáláját. A hajdani sze­gedi balett emléke ott kí­sért ezeken az estéken, Eck Imre ugyanazt a modern formanyelvet beszéli folya­matosan. színesen, gazdag képzelőerővel, amit a néhai szegedi csoport, mielőtt széthullott volna, már-már megtanult. A pécsiek keddi program­ját megkülönböztetett érdek­lődés kísérte azért is, mivel legutóbbi vendégszereplésük óta kevesebbet hallottunk felőlük, sőt olyan híreket, miszerint válságos periódust élt át a jónevű társulat. Igazak-e a hírek? A novem­ber 7-i est alapján aligha. Három produkciót láttunk — kissé elnyújtott „tálalás­ban", két szünetteL A Wei­ner-szvitre koreografált Ma­gyar babák folklorisztikus ihletése némi meglepetéssel szolgált: úgy látszik, a pé­csiek huzamosabban szót kérnek az utóbbi években ismét fellendült néptáncmű­vészet formai és stiláris út­keresésének gyakorlatábóL Eck Imre ebben a közegben mintha idegenül mozogna. Nincs híján ötleteknek, tán­cosainak képzettsége az el­múlt időszakban látványos akrobatikus elemekkel bő­vült, színesedett — ám a produkcióból az az erőteljes gondolatiság hiányzott, ami a Pécsi Balettet általában jellemzi. Ami például a Lajtha László vonósnégye­sekre készült Kötelékek bi­zarr szituációján is átsütött. Az emberi kapcsolatokról érdekes módon többet, sa­játosabbat tud mondani egy állatmeseszerű történet ürü­gyén, mint a népmese való­ságos figuráival. Az est fénypontja Sztravinszkij Ta­vaszünnepe volt. A Sacre először Gyagilevék. előadá­sóban került nyilvánosság elé 1913-ban a párizsi The­atre des Champs-Elysées színpadán — s akkor botrá­nyosan megbukott. Sztra­vinszkij egy antik ünnep lá­tomását rajzolta föl a mo­dern zene eme kimagasló remekében: „idős férfiak körben ülnek, s egy lány táncát nézik, akit feláldoz­tak a tavasz istenének." Eck Imrénél úgy jelenik meg a lány (Bretus Mária), mint a természet kontrasztja: te­remtménye, következménye, társa és ellenfele. A muzsi­kából elementáris erőt, vad, ősi ösztönöket hall ki, s en­nek megfelelően a természet és az ember ádáz küzdelmét ilyen ősi elem, a harmo­nikusan felizzó-elfakuló napkorong árnyékában ren­dezi meg. Ahogyan lélegzik, kitárul és beszűkül a meg­termékenyítő fényzuhatag, úgy kap új és új értelmet a világ. A remek produkció után posszú percekig zúgott a vastaps. A pécsiek tegnap este há­rom Bartók-műre készült balettet mutattak be ugyan­csak Eck Imre koreográfiái­val: a Zene húros hangsze­rekre, ütőkre és cselesztára címűt, a Concertót és A cso­dálatos mandarint. N. I. Fejlődő MHSZ­munka Az idén öt esztendeje, hogy a Magyar HonvédekTJI Sportszövetség átalakult Magyar Honvédelmi Szövet­séggé. Kiss Lajos vezérőr­nagy, az MHSZ főtitkára az átszervezés utáni főbb ta­pasztalatokról egyebek kö­zött elmondotta: — összességében megálla­píthatjuk, hogy Szövetsé­günk tevékenységében az átszervezés óta dinamikus fejlődés következett be. Eh­hez nagy mértékben hozzá­járult a széles körben ki­bontakozó társadalmi össze­fogás, aminek eredménye­ként gyarapodnak a kikép­zési feladatok teljesítéséhez szükséges bázisok, jobb fel­tételek között működnek klubjaink és a különböző szakosztályok. Megjegyez­ném azonban, hogy nálunk is vannak még „fehér fol­tok", olyan területek, ahol lőterek, edzőpályák vagy más objektumok hiánya akadályozza a szövetség munkájának továbbfejlesz­tését. Örömmel számolhatok be arról, hogy a tervekben szereplő feladatainkat év­ről évre teljesítjük. Eltemetlék Pécsi Sándort Gyászolók ezrei állták kö­rül szerdán a Farkasréti te­metőben Pécsi Sándor két­szeres Kossuth-díjas, Kiváló művésznek, a Madách Szín­ház tagjának ravatalát, hogy búcsút vegyenek a szerep­tanulás közben váratlanul elhunyt színészt®. Művésze­tének tisztelóin kívül megje­lentek a gyászszertartáson a pályatársak, a magyar színházi élet legkiválóbbjai, a Madách Színház tagjai, barátok, családtagok, továb­bá társadalmi és művészeti életünk számos jeles képvi­selője. Dr. Malonyay Dezső. a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályának veze­tője, a Művelődésügyi Mi­nisztérium és a fővárosi ta­nács nevében búcsúzott az elhunyttól. Kazimir Károly, a Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkára, a Művészeti Dol­gozók Szakszervezetének Szövetsége és a Színházmű­vészeti Szövetség nevében emlékezett Pécsi Sándor majdnem három évtizedes pályafutására, művészi, em­beri hitvallásának példamu­tató tanulságaira A Madách Színház veze­tősége és társulata nevében Adám Ottó igazgató idézte a magyar színházművészet kiemelkedő alakjának élet­művét, elévülhetetlen érde­meit. A sírnál Mészöly Dezső író, a barátok nevében vett búcsút az elhunyttól. Tisza-víz Debrecennek Debrecen város vezetőinek nagy gondja a megfelelő ipari és ivóvíz folyamatos biztosítása. Tíz esztendeje épült meg az új víztorony, de ezt is csak abból a víz­készletből lehet táplálni, ami rendelkezésre áll. A város­nak nincs folyója, s itt a vízellátás alapja a földben rejlő talajvíz, de ez a víz­nyerési lehetőség tovább már nem bővíthető. Ezért döntöttek úgy, hogy alapos mérlegelés és előkészítés után a Keleti-főcsatorna vi­zét kell bevezetni Debrecen­be. A több mint 250 millió fo­rintos beruházással készülő csőrendszer, illetve vízkivé­teli és tisztítómű nemsokára üzembe lép. Az új létesít­mény naponta 20 ezer köb­méter vizet ad Debrecennek. Uttöiök vetélkedője A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 55. évfor­dulójának tiszteletére szer­da délután a KISZ Szegedi Olajipari Bizottsága és az olajipari vállalat szocialista brigádjai szellemi vetélkedőt rendeztek a patronált úttö­rőcsapatok részére. A vetél­kedőn a tarjáni, a Dugonics, a rókusi, a Madách és a Mó­ricz Zsigmond általános is­kola úttörőcsapatainak kép­viselői vettek részt. A négy­fős csapatok arról adtak szá­mot a vetélkedő során, hogy mennyire ismerik a Szovjet­unió történetét, földrajzát és a felszabadítás eseményeit. Az izgalmas verseny kereté­ben az úttörők elméleti kér­désekre adtak feleletet, gya­korlati feladatokat hajtottak i végre, szellemi totót töltöt­I tek ki, villámkérdésekre I válaszoltak és a tréfás játé­kok sem maradtak ki a mű« sorból. A versenyt Remport Lajos, a KISZ Olajipari Bi­zottságának úttöröfelelőse vezette. A zsűri az izgalmas ver­seny után megállapította, hogy legtöbb pontot a Ma­dách Imre általános iskola úttörőcsapatának tagjai sze­rezték, s így ők lettek a verseny győztesei. A győztes csapat tagjai, Gyímesi Zsolt, Nagypál Erika, Komló Zol­tán és Szabó Judit nagy felkészültségről tettek tanú­bizonyságot, különösen Gyi­mesi Zsolt széles körű tá­jékozottsága emelkedett tár­sai fölé. Második helyen a rókusi általános iskola csa­pata végzett, míg a harma­dikok a Dugonics iskola ver­senyzői lettek. A verseny­zők a nemes vetélkedés után a nyereményjátékokat próbálták ki.

Next

/
Thumbnails
Contents