Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-06 / 263. szám

HÉTFŐ. 1972. NOVEMBER 8. BARÁTSÁGBÓL ÉS SZÁMVETÉSBŐL A CSALÁDBAN MARAD A tervezettnél két hónappal hamarabb értek az építők a határtól Százhalombattára, a Barátság II. kőolajvezeték magyar leágazásával. Ennek a második csőrendszernek a megépítése volt az egyik előfeltétel a Dunai Kőolajipari Vállalat kapacitásának megkétszerezéséhez. Az építők lelkiismeretes, gyors munkájáért dicséret jár. Kijár — nem kevésbé — a szovjet építőknek is, hiszen nekik nem éppen csekély a szerepük abban, hogy a Barátság folyójának második medre elérkezhetett az Uraitól a Dunáig. A „Barátság folyói" — így nevezik (találó hasonlat!) a szovjet kőolaj bányászok a Druzsba I. és II, vezetéket. Az első „folyó", a Barátság I. lassan 10 esztendeje szállítja az olajat a KGST-országok olajfinomítóihoz. Évente 45 millió tonnát. A Barátság II. évente 70 millió tonna olajat továbbíthat majd. Ebből mi — a teljes kapacitás kiépülése után — évente 10 millió tonnát ereszthetünk be a százhalombattai finomító lepárlórendszereibe. A forrás A második csővezeték másik vége a Dunától több, mint 3000 kilométerre esik. A „forrásvidék'^ az Ural előhegyeinek koszorújában, a Melekevszkaja-fennsíkon, a Tatárköztársaság délkeleti sarkában terül el. Fantasztikus méretek: 10 ezer kút. Évenként 100 millió tonnán felüli termelés. Csaknem egy órát repül az ember a köztársaság fővárosából, Kazányból Bugulmába, szüntelenül olajkutak felett. Innen azután még egy óra autóbusszal az olajmező fővárosáig, Almetyevszkig, végig kút- és fúrótoronyerdőn át Joggal fogadja tábla az utast a repülőtéren; Üdvözöljük az olajköztársaságban. Ez a Tatarnaft kőolajkitermeló vállalat birodalma. Almetyevszk pedig kifejezetten olajváros. Egyszerűen az olajra épült. 1943-ban, nyolcévi kutatás után találták meg az első forrást — azóta épül a város. Megnyitnak 300—400 új kutat, addigra azután a város is nagyobb lesz egy-két új házsorral. Ma már százezren élnek itt emeletes, távfűtéses, korszerű házakban. Innen indul, a város környékéről, a 30 olajelőkészítő állomásról (mielőtt a csőbe kerül a szállítmány, nagy gonddal kezelik, hogy kifogástalan és főképp állandó minőségű legyen az olaj) a Druzsba-csőrendszer Kujbiseven át a végállomások Plock (Lengyelország), Schwett (NDK), Pozsony és Százhalombatta felé. 15—20 atmoszféra nyomással tolják, szívják a kisebb-nagyobb átemelő állomások, szivattyútelepek a szállítmányt fél Európán át, átlagosan napi 100 kilométeres sebességgel. (Egy fürge turista tempójával halad az olaj a csőben, 4—5 kilométert tesz meg óránként.) Ha vonattal szállítanák az olajat, nyolcszorta lenne nagyobb a szállítási költség. A különbözetből így nagyon gyorsan megtérül a vezeték és a szivattyútelepek beruházása. Az univerzális alapanyag Tavaly a Moszkvában összeült VIII. olaj-világkongresszus felhívta a figyelmet a kőolaj komplex felhasználására. Vagyis, hogy a kőolaj nemcsak energiahordozó, nemcsak vegyi alapanyag, hanem mindkettő együtt. Mindent ki kell venni belőle, ne pazaroljunk ed semmit. A KGSTországok lassan már egy évtizede így: univerzális alapanyagként kalkulálnak a kőolajjal, mind a vegyipar legkorszerűbb, szénhidrogénekre épülő ágát, mind az energiaszerkezet átalakítását nem kis részben éppen erre alapozzák. Ezt az „alapozást" pedig a szovjet kőolaj teszi lehetővé a KGST-országoknak. A magyar olaj- és földgázkincs nem elégséges a szükségletek fedezésére, sőt: az igények nagyobb részét mi is szovjet importból elégítjük ki. Különben, hogy miért fokozódik a világ olajéhsége, s a ma|gyar gazdaságé is, annak magyarázatául álljon itt két tény. Az első: egy tonna kőolajból, annak lepárlásával, annyi különböző vegyianyagot és fűtőanyagot kapunk, amennyit csak 20 tonna igen jó minőségű szén felddlgozásával érhetnénk el. A második: ha szénből kellene kielégíteni azt az energia- és vegyianyag-szükségletet, amelyet ma már olajból fedez a világ, akkor éppen mégegyszer annyi szénbányára lenne szükség, mint amennyit jelenleg ismer az emberiség. A kimerülteket is ideszámolva. A kooperáció láncreakciója A magyar szénvagyon már eleve nem volt elégséges egy korszerű gazdaság alapanyag- és energiabázisaként. A magyar gazdaságnak tehát már eleve ezzel az univerzális alapanyaggal kellett számolnia — a 60-as évek elejétől — a vegyipar és az rtnerglaszerkeztít korszerűsítésében. Az ország energiaszerkezetének átalakítása az MSZMP IX. és X. kongresszusának határozatai alapján megy végbe, folyamatosan, megfelelő ütemben. 1960-ban pL az ország energiahordozó-mérlegében még csak 18 százalékot tett ki a szénhidrogének aránya; 1970-ben már 41 százalékot. 'A negyedik ötéves terv végére pedig eléri majd az 53—55 százalékos arányt. Ehhez is kell a Tatarnaft szállítmánya. Már ma 1,5 millió háztartási kályhát keli ellátni fűtőolajjal. Sokasodnak az ipari és erőművi olajtüzelésű kazánok is — a földgáztüzelésűek mellett. így kapcsolódik az energiastruktúra korszerűsítéséhez is ez az új vezeték. A vegyiparban pedig egy egész nemzetközi kooperációs láncreakciót indított meg az olaj. Az olajra, a szénhidrogénekre épül pl. a korszerű vegyipar első, önálló, nagy bázisa Leninvárosban, a negyedik ötéves terv kiemelt programjaként: az olefinmü. Erre pedig — mint ismeretes — a legkorszerűbb mintájú nemzetközi termelési kooperáció szerveződhetett: a leninvárosi olefinműben etilént és propilént álállítanak elő az Almetyevszkből Százhalombattára érkező nyersolajból nyert és csővezetéken a Tisza partjára szállított benzinből. Az etilént és a propilént csövön és tartálykocsikban a Szovjetunióba szállítják, ahol egy polimerizáló üzem épül. Itt polietilént és polipropilént készítenek abból, a korszerű műszálés csomagolóipar nélkülözhetetlen alapanyagait, s ennek egy részét visszaszállítják Magyarországra, a műszál- és csomagolóanyag-iparnak. A leninvárosi etilén kisebb része pedig — szintén csövön — Kazincbarcikára jut, ahol az új PVC-üzemben feldolgozzák. És most ezzel még csak néhány százezer, vagy 1 millió tonna olaj útját néztük meg nagyon röviden, abból a 10 millióból, amely évente érkezik majd a Barátság H-n. Az olaj- és olajszármazékipar azonban a végtelenül fontos alaptermékek majdnem végtelen sorát produkálja. Motorhaj tóanyágoKat, kenőolajokat, bitument paraffint, benzolt, ítoluolt (a gyógyszeriparnak) stb. A sor végén pedig megjelenik a jobb és több műszálas textília, kötöttáru, csomagolóanyag, a jobb hatásfokú gyógyszerek, a melegebb tisztább, kényelmesebb fűtés, a több benzinkút, a jobb festékek, lakkok... Együtt jelentősen járulnak hozzá a 70-es éveikben az élet- és munkakörülmenyek további javításához, az életszínvonal emelkedéséhez. Vagyis: nem csak egyszerűen és pusztán egy olajfinomító munkájához jön az a nyersanyag 3000 kilométerről, a Barátság I. és II. vezetéken. A Barátság kőolajvezeték-rendszerek vagy az összekapcsolt villamosenergia-hálózat a szocialista országok gazdasági együttműködésének jelenlegi legjelentősebb eredményei. Barátságból és pontos számvetés után. teremtettük meg azokat: az energia és a nyersanyag a gazdaságok fundamentuma. Tehát e rendszerek megteremtésével nem kis részben adtunk egymásnak biztos alapot az együttes és töretlen fejlődéshez. GERENCSÉR FERENC Az intézmény, ahol dolgozom, nem nagy. A munkában sem szakadunk meg. A fizetés megfelelő. Egyik osztályunkon azonban nemrég kijelentették, hogy létszámcsökkentés vált szükségessé. Azt mondták: amit eddig emberi munkaerővel képtelenek voltak megoldani, megoldják a tudománnyal. Más szóval: a feleslegessé vált embert elektromos számítógéppel helyettesítik. A gép a termelékenység növelésére hivatott. Ki is nevezték a berendezéskezelőt, akinek — első feladatként — a fenti elképzelés hasznosságáról mindenkit meg kellett győznie. Ám ebédszünetben így szólt hozzá Tucskin, az egyik munkatárs: — Ide figyelj, öregem: engem nem lehet kiszuperálni. Nekem ehhez elegendő szolgálati időm van! A főnökség most is örökké azért rágja a fülemet, hogy továbbképzési tanfolyamra menjek ... Az intézetben már sokan suttogták, hogy Vaszkov, a laboráns, válik a feleségétől. Ez a tény még önmagában nem lenne meglepő. Az az izgalmas a dologban, hogy Vaszkov felesége nem más, mint az intézet igazgatójának a lánya, így aztán, amikor Vaszkovot ez ügyben magához kérette az igazgató, valamennyien felcsigázott érdeklődéssel várták: most aztán mi lesz? Borisz Pavlovics megvetően nézett hűtlen vejére, s így kezdte: — A dolgok logikája szerint nekem most a lehető leglátványosabban ki kellene tennem a szűrödet az intézetből. De ez nem így lesz. Emelkedhetsz egyet a ranglétrán. Holnaptól te leszel a laboratórium vezetője. Eltelt hat hónap. Vaszkov félénk udvariassággal ismét kopogott az intézet igazgatójának ajtaján: — Hivatni méltóztatott? — Ah, megjöttél, te, gazember — mormolta fogai között Borisz Pavlovics. A vérig sértett Vaszkov kidüllesztett mellel kezdte: — Kérem önt, igazgató elvtárs .., — Elhallgass!... Te, te... Tőled sokkal okosabb embert paszszolok most is ki az intézetből. Holnaptól te vagy az osztályvezető helyettese. — Borisz Pavlovics, én csak nehezen birkóznék meg azzal a feladattal... — Vagy még úgysem! Tudom. De lesz, ahogy lesz. Holnap már ott állsz munkába. ÖSSZETETT PROBLÉMA Aztán telefonált Nagolkin: — Te, én szóba sem jöhetek! A helyi szakszervezeti bizottság tagja vagyok! A technikus is félrehúzta: — Próbálj meg meneszteni... Csak próbálj!... Legalább kilenc kitüntetésem van! Kétszer prémiumot is kaptam, az szent! Hogy néha bepiálok? No és? Csak ünnepélyes alkalmakkor! Litkina is szaladt, és titokzatosan kijelentette: — Ha engem elbocsátanak, a bíróság úgyis visszahelyeztet, mert rövidesen szülési szabadságra megyek. Aztán Nagolkin újra telefonált: — Jegyezd meg, a helyi szakszervezeti bizottság tagja vagyok! Nitikov, kezében egy sárga papírral hadonászva egészen hazáig kísérte: — Nem. Én nem vagyok valami kiegyensúlyozott állapotban. Ott én csak szétrobbantanám a kollektívát. — Annyi baj legyen. Legalább friss erőket is tudunk felvenni. Két hónap múlva az igazgató titkárnője ismét Borisz Pavlovicshoz kérte Vaszkovot. — Tudod mit, te semmirekellő? — ment át azonnal támadásba az exapós —, kinevezlek osztályvezetőnek! — Hát még mit nem! — kiabált ijedtében Vaszkov. — Nem érdekel a véleményed. Döntöttem, és kész! Értetted? — Fel fogok mondani. — Nem fogadom el! — ordította az igazgató, majd hirtelen hangnemet váltott. — Galambom, galambocskám, aranyos Vaszkovom, fogadd el a vezetői kinevezést. Így kétszeres lesz a fizetésed, hozzá még a prémium, no meg reprezentáció! Kérlek, habozás nélkül fogadd el! — Milyen főnök lenne énbelölem?... — Megleszel valahogy. Adok melléd két helyettest. Csökkentem a tervet is. No?... Este, amikor Borisz Pavlovics leült vacsorázni, a felesége idegesen csavargatva a szalvéta csücskét, halkan, suttogva megkérdezte a férjétől: — Boriszom, a volt vöd beleegyezett? — Rábírtam — ragyogott az örömtől az igazgató. — Nagyszerű! És így most már mennyi gyerektartási díjat fog kapni a mi Nyinocskánk? M. DIMOV — Ide süss! Itt van, láthatod, rajta van a papíron, én raktam le az első alapköveket... Hát pótolhat engem egy rohadt gép?! Otthon névtelen levél várta, és Nagolkin újra telefonált. — El ne felejtsd, a szakszervezeti bizottság tagja vagyokl... Másnap a berendezéskezelő néhány hivatalos beszámolót kapott, egyenesen az elektromos számítógépnek címezve, ezenkívül két minősítést, orvosi igazolást, lakhatási engedélyt... Egy hét múlva aztán, az intézmény összes dolgozói előtt elhangzó létszámcsökkentéssel foglalkozó beszámolóját a komputerkezelő ezzel fejezte be: — Tapasztalatom szerint, a tudomány még nem képes a sürgető létszámcsökkentést érintő I probléma megoldására. De valakit csak el kell bocsátani. És elbocsátották a komputerkezelőt. SZ. KOMISSZARENKO