Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-16 / 270. szám

CSÜTÖRTÖK, 1972. NOVEMBER 16. Környezet­védelem Az építőipari tudományos egyesület ifjúsági tagozatá­nak kezdeményezésére szer­dán a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi ter­mében megkezdődött a kör­nyezetvédelemnek szentelt II. országos műszaki ifjúsági konferencia. A háromnapos tanácskozáson 25 előadás megvitatásával tárják fel és elemzik a környezetünket érő különböző szennyeződések, károsodások okait, a jelen­legi helyzetet, és javaslato­kat dolgoznak ki a szennye­ződések, károsodások csök­kentésére. Dr. Trautmann Rezső, az építőipari tudományos egye­sület elnöke nyitotta meg a konferenciát, majd Szilágyi Lajos építésügyi és városfej­lesztési miniszterhelyettes tartott vitaindító előadást. Tájékoztatásul elmondotta, hogy az Építésügyi és Város­fejlesztési Minisztérium ko­ordinálásával megkezdődött hazánkban a 15 éves környe­zetvédelmi terv kidolgozása, s lépcsőzetes megvalósítása. A biztosítás: közügy A Magyar Közgazdasági Társaság Csongrád megyei csoportja által szervezett ankéton tegnap, szerdán dél­előtt előadást tartott Szász Endre, az Állami Biztosító ügyvezető igazgatója, „A biztosítás közüey" címmel. Nem túlzás, ha a biztosí­tást közügynek tekintjük. Mit jelent maga a szó? Köz­ügy — a magyar értelmező szótár szerint — a társada­lom egészét, vagy nagy ré­szét. érintő általános érdekű ügy. Az emberiségnek ilyen magas fejlettségi fokán is számolnunk kell olyan elemi csapásokkal, melyeket nem vagyunk képesek megelőzni és pusztításukat megakadá­lyozni. A következmény: za­var a gazdálkodásban, csök­kenés az elért életszínvonal­ban. Kár mindenkit érhet Elverheti a jég a termést, porrá éghet a sok év fárad­ságos munkájával szerzett lakás vagy a berendezés, egy figyelmetlen mozdulat, és a volánnál ülő kisebb-nagyobb anyagi kiadásba sodorja ma­gát. A kár kiegyenlítése — ahogy Szász Endre előadása is jelezte — alapvető szük­séglete a társadalom minden tagjának, tehát a társadalom egészét érinti a biztosítás. Az egyén, a család — sőt egy-egy gazdálkodó szerv is, a legritkább esetben van olyan anyagi helyzetben, hogy — különösen nagy kár után — saját erejéből vállal­ni tudná a tetemes kiadások következményeit A társadalom sok közös kiadást magára vállal a költ­ségvetésben (egészségügy, közoktatás, közbiztonság stb.) A nemzeti jövedelem elért szintjén a kártalanítási ala­pokat azonban maguknak az érdekelteknek kell megte­remteniük. Ebben van fontos szerepe a biztosítónak, mely­nek feladata, hogy azonos veszélynek kitett egyének, családok, gazdálkodó szervek közösségét megszervezze. A tólük beszedett biztosítási díjakból tud kártalanítási alapot létrehozni, és szükség ITALOS GYEREKEK — Méghogy iskolabulin voltál? — kiabált a felhábo­rodott atya, miután dülön­gélő 16 éves fiát „leheltette". — Hát hol lettem volna? — Micsoda felelet ez?! — Mert lehettem volna névnapon, KST-kifizetésen, munkaebéden, nyereségré­szesedési ünnepségen. Házi­bulin. Vagy mit tudom én. Mint te, meg az anyu. Erre csattant el a pofon. Pedagógia, óh! így aztán csak két nap múlva — ami­kor ismét „beszédes viszony­ba" keveredett apa és fia — tudták meg a szülők, hogy az iskolai bulikon legegysze­rűbb a málnaszörp mellé vörösbort csempészni, és a hülye fejeknek nem szabad belőle juttatni, mert azok az ökör bések megkínálták a múltkor az egyik tanárt — aki pedig belevaló, így hát népszerű ember hírében állt —, de ezen kibukott: buli berekesztve, népség haza, nyomozás megkezdve. Mind­ez — mondja a 16 éves ifjú — egy ostoba kedveskedés miatt. Amiatt? Szerintük. Hol tanulják ? Ügy vagyunk ezzel, mint az egyszeri szülő, aki elres­tellvén magát a még selypí­tő, de káromkodni már ugyancsak magyarosan tudó gyermeke elkanyarintott sza­vai után: „Ki a betyár szentségtől tanulta ez a gye­rek?" Hát:, hármat találha­tunk. De elsőre is tudhatjuk. Tavaly, az egyik üzletünk­ben hivatalos szolgálatban levő Mikulástól egy négy­éves gyerek cérnavékony hangocskájával egy üveg bort kért Nem villanyvona­tot, nem rakétaautót, és nem a csillagos eget Nem is tudott hirtelen mit mondani az ügyeletes Mikulás. Egyik szegedi középiskolá­ban megtörtént, hogy soro­zatosan ittas volt egy har­madikos diák reggel. Az eset nem „véletlen": jóapjá­val iszogattak. A gyerekeket „eltanácsolták" az iskolából. Utána érdeklődtem: egyik vidéki gimnáziumban le­érettségizett (ott csak a kol­légiumból rakták ki), hol itt, hol ott dolgozik, s hogy merre fordul meg az ország­ban, leginkább onnét tudják szülei, hogy időnként egy­egv hitelező hozzájuk fordul pénzért. Ami otthon sincs, mert ha volna, meginná az apa. A tanárok — könnyű volt előre látni! — idejében fi­yúmeztették a szülőket. Árok mélyén Ha végiggondoljuk: min­dig is megvoltak „borfeszti váljaink". Falun disznotoros vacsorák, keresztelők, bú­csúk, nem is szólva a nagy ünnepekről. Egy lakodalomban vereke­dés kezdődött Előkerült a bicska, egy fiatalembert le­szúrtak. Olyan italos volt mindenki, hogy másnap, jó­zanodva azon tépelődtek: ugyan ki tehette? Egy ki­lencéves kisleány rosszul lett a pálinkától, s a ház előtti füvön elfeküdt Talált egy eldobott kést az árokban. Azt a kést lelte meg. Tanú lett egy emberölési per­ben ... Egy hétéves kisfiút is az árokban találtak meg. Epi­lepsziás roham — gondolták. A mentősök azonnal meg­érezték az alkoholszagot A súlyos alkoholmérgezés után a doktornéninek mesélte a gyerek: — Nem volt otthon anyu­ka meg apuka. Megtaláltuk a pálinkásüveget a barátom­mal. Fogadtunk: melyikőnk tud többet inni. Amikor ő rosszul lett a jóbarát hazaszaladt Más­napra kialudta magát nem esett baja. Nemcsak szilveszterkor, húsvéti locsolás után is ke­rülnek kórházba alkoholmér­gezéssel gyerekek. De — te­gyük hozzá —• nemcsak olyan gyerekek, akiknek a szülei is gyakran emelgetik a poharat Legfeljebb ők kevésbé veszélyeztettebbek, hiszen a gyerek számára az első számú modell a szülő. És talán a felnőttek — aj, de mennyien! — nem isznak okkal, ok nélkül? S hogyne lenne ez „vonzó példa" — csakúgy mint a cigarettázás — a felnőttet játszó kama­szoknak! Automatikusan és öntudatlanul utánoznak, s mi mást tanulhatnának, hogy az ünnep nem is ün­nep alkohol nélkül. Ráadá­sul azt látják, hogy a spic­ces felnőttek milyen vidá­mak, kedvesek, s a még oly szigorú atya is milyen enge­dékeny. S különben is: ne­kik szabad, nekünk nem? — kérdezik a sok „i'lossal" körülbástyázott gyerekek. Akkor hát?... Szó sincs róla, hogy az aszkéta-típust próbálnánk példaképül állítani, ez hova­tovább — megkövezés ve­szélye nélkül — aligha ta­nácsos. S ha arról szólok, hogy diákkoromban össze­kuncogtunk, amikor a pedel­lus a teli szatyorral vonult a tanári felé, nem monda­nám vele, hogy a pedagó­gusok — példaadásul — egy korty szeszt se nyeljenek le. Meg hogy az iskolai kirán­duláson egy korty sört se igyanak a nevelők. De valami okos szabályo­zást, belső féket kellene ki­alakítanunk: igen is, tekin­tettel kell lennünk arra, mi történik a gyerekek előtt. Mert nemcsak egészségükről van szó — és persze ez sem kevés! —, de jövendő felnőtt életükről is. Akkor hát hogyan? Nincs rá kész recept, esete válo­gatja. De a józan ész felelni tud. A józan! Szőke Mária esetén kártalanítási összeget fizetni. A biztosítások sokfélék. A társadalmi biztosítás például gondoskodik az orvosi ellá­tásról, a kórházi ápolásról, a most nyugdíjba menők nyug­díjáról. Kiegészítésre szorul azonban a rokkant nyugdíj, az özvegyi és árvajáradék. Gondot okoz a kereső elha­lálozása esetén a családra háruló hitelek kiegyenlítése, de a vagyonátruházási (örök­lési) illeték kifizetése is. Ezekre nyúj fedezetett — a biztosítás mértékétói függően — az élet- és balesetbiztosí­tás. Ha valaki autójával másnak kárt okoz, ennek ki­egyenlítése legtöbbször meg­haladja a hibás fél anyagi lehetőségeit Az ő kötelezett­sége nem függ attól, hogy a sérült kap-e kártérítést, vagy sem. Ezért kötelező hazánk­ban a gépjárműfelelősségí biztosítás. Hogy valóban szükség van erre, bizonyítja egy szám: az év első tíz hó­napjában az Állami Biztosító Ilyen károkra 230 millió fo­rintot fizetett ki. A vállalatok, szövetkezetek folyamatos, jövedelmező ter­melése az egész társadalom érdeke. Az elemi károk — a tűz, a robbanás, a jégverés, az árvíz stb. pusztítása — megzavarja a gazdálkodás rendjét, hiszen a terméket, illetve a terményt nem le­het értékesíteni. Az árbevé­tel is megakad, ez pedig a folyamatos újratermelést gá­tolja. A hiányzó árbevételt pótolja a biztosítási kártérí­tés, így elmaradnak a kelle­metlen következmények is. Az Állami Biztosító igyek­szik a gazdasági fejlődéssel lépést tartani a saját terü­letén. Ez azt jelenti, hogy ennek megfelelően gyarapítja a biztosítási lehetőségeket, hogy minél több váratlan esemény okozta anyagi vesz­teséget ellensúlyozzon. Gazdálkodás Export és minőség Ismeretes, hogy nemcsak megszerezni, de megtartani is igen nehéz egy-egy he­lyet a világpiacon. A meg­tartás művészetének pedig, mint a tapasztalat mutatja, legsikeresebb módja, legfon­tosabb eszköze a jó minő­ség. S ezzel a hatásos esz­közzel már nemcsak megtar­tani lehet a helyet a világ­piacon, de előkelőbb helyre is lehet jutni, újabb, előnyö­sebb üzleteket kötni, na­gyobb hasznot takarítani be a közösség kasszájába. Ezt a lehetőséget ismerték fel és aknázzák ki a Sze­gedi Ruhagyárban. Az ada­tok tükrében: tavaly 08,51 százalék volt az elsőosztályú részarány az exporttermé­keknél. Idén az első fél év­ben 99,5 százalékra növelték ezt a részarányt a ruhagyá­riak. Jelentős eredmény, s nem is csak az 1 százalékos különbség miatt, hanem azért, mert gyakorlatilag azt jelenti: csak kitűnő minősé­gű terméket szállít határa­inkon túlra ez a kollektíva. Így a Szegedi Ruhagyár s a magyar ipar jó hírét egy­szerre öregbítik az Angliá­ba, Kanadába, Hollandiába, Franciaországba utazó öltö­nyök, ruhafélék. A minőség és a jövedel­mezőség is természetszerűleg kapcsolódik. Így aztán nőtt az exportkiszállítás jövedel­mezősége is, jobb a deviza­kitermelési mutató a ruha­gyári termékeknél. De néz­zük itt is a számokat: míg tavaly 76,45 forint értékű befektetés hozott egy dol­lárt, s idén a terv szerint 58,03 forintra akarták javí­tani ezt az arányt — az el­ső fél évben 53,18 forintra sikerült változtatni a deviza­kitermelési mutatón. Ebben az eredményben persze nyil­ván benne van az üzletkö­tők, piackutatók hozzáértő munkája ls, s mindez együtt azt is mutatja: a korábbi­nál hatékonyabban gazdál­kodnak a ruhagyárban. 46 ezer állására Sok szó esik a szervezés feladatai kapcsán arról is, hogy meg kell teremteni az egyenletes munka feltéte­leit. Biztosítani az anyagel­látást, a gépek jó állapotát, egyszóval minden módon „olajozni" kell a termelés gépezetét, hogy a 8 óra mun­kaidő valóban ugyanannyi hasznos tevékenységet is je­lentsen. A munka- és üzemszerve­zésnek vannak gyorsan meg­oldható és akadnak hosszabb előkészítést, esetleg szerve­zőintézeti segítséget is igény­lő feladatai. Szerintem az egyenletes munka, a folya­matosság biztosítása az előb­biekhez sorolható; elsősor­ban az adott munkahely ve­zetőin, irányítóin múlik. Most mégis meglenő adat­tal találkoztam, A Minőségi Cipőgyárban, ennél az orszá­gos nagyvállalatnál — ami tehát bizonyos fejlettebb szervezettséget is feltételez — negyvenhatezer állásóra volt idén az első fél évben. Azt is pontosan kiszámítot­ták a fenti adatból: hogy ez az idő 40 munkás hathónapi munkaidejének felel meg. Íme az „üresjáratok" ára! S egy adalék a létszámhiány igen gazdag adattárához: az­által is hiányozhatnak mun­káskezek egy-egy üzemben, mert a meglevőket tétlen' ségre ítélik bizonyos veze­tési hibák, szervezési baklö­vések! Sok ez a negyvenhatezer! Megannyi kidobott pénz. S föltehetőleg nem a Minőségi Cipőgyár az egyetlen olyan vállalat, amelyet tetemes veszteség ért a rossz mun­kaszervezés miatt. Éppen azért, hogy az ilyen szomo­rú rekordokat végképp át­adhassuk a múltnak, min­denütt több figyelmet kell szentelni az elemi feltételek megteremtésének. Hogy az tán továbbléphessünk — az alsó fokról a felsőbb lépcső­fokra. Simái Mihály Kutatók segítsége a mezőgazdaságnak Az Élelmiszeripari Főisko­la Hódmezővásárhelyen mű­ködő állattenyésztési tanszé­kén dr. Mikó József mun­katársaival kidolgozta az in­tenzív szarvasmarha-hizlalás módszerét, amelyet három évvel ezelőtt kezdtek meg­ismertetni Csongrád megye, majd az ország más tájai­nak gazdaságaival. Azóta tíz megyében csaknem száz me­zőgazdasági üzem — köztük a szegedi Űj Élet Tsz — al­kalmazza, szaktanácsadási szerződést kötve a tanszék­kel. A kötetlen tartásos gyors­hizlalási eljárás lanyege az, hogy a meglevő épületek ki­sebb átalakításával, tehát számottevő beruházás nél­kül, a helyileg megtermelt takarmányra támaszkodva növelik a hústermelést. Az állatokat kor és súly sze­rint csoportokba válogatják össze, és írják elő a takar­mányozást, a gondozást. A régi istállókon mindössze annyi átalakítást végeztet­nek, hogy az önetető- és ita­tóberendezéseket beállíthas­sák. Az intenzív módszerrel négy-öt hónappal sikerült le­rövidíteni a hizlalás! időt, és több mint húsz százalékkal csökkenteni a takarmányo­zási költségeket. A világhírű szegedi pro­fesszor, Ábrahám Ambrus akadémikus volt a főszerep­lője a Magyar Tudósok so­rozat keddi adásának. A so­rozat legfőbb értéke, hogy a nézőkben minden egyes da­rabja valamiképpen szemé­lyesebb érdeklődést képes kelteni egy-egy tudományág és legjelesebb képviselője iránt. A figyelem azonnal ébred és koncentrálódik, követésre­befogadásra kész az értelem — ez a személyiség varázsa. Vonzása megszakíthatatlan, mert sajátja a másokhoz, mindenkihez szólni tudás ké­Dessége. Ábrahám Ambrus úgy tud beszélni magáról, valóban nehezen megközelít­hető tudományáról. hogy minden pillanatban a teljes megértés érzetével ajándékoz meg. Szépén szőtt mondatai mindenkinek ugyanazt jelen­tik, a fogalmazhatatlant is közvetítik. Naey erejű, mert személyes példái nyomán bi­Llebmqnn B-M a felvétele A professzor könyvei előtt Óriás fenyő A Parlament kupolacsarnokában az idén is soproni óriás fenyő alatt ünnepelnek a gyerekek. Az ünnepség rendezői szerdán a soproni tanulmányi erdőgazdaság szakembereinek segítségével a sopronhorpácsi erdőben magasodó óriás fenyők között találták meg azt a szép példányt, amelyet az ország más tájain hiába kerestek. Ezúttal immár hatodszor kerül soproni óriás fenyő a ku­polacsarnokba. zonytalan sejtések válnak bizonyossággá, határozatlan szándékaink izmosodnak ha­tározottá. A példa és esz­ménykép észrevétlen alakul, születik a megközelítés-köve­tés Igénye. A néprajz szakemberének is sokat mondó, idő szépí­tette, színgazdag gyermek­kori emlékek, élmények fel­fedését indokló mondat (a gyermekévek, az iskola hatá­rozza meg az ember útját) gondolkoztat el először, hogy aztán a háromnegyed órás beszélgetés a természetes együttgondolkodás ritka al­kalmává váljék. Segít ebben a műsor rend­kívül ökonomikus szerkesz­tése (szerkesztő-rendező: Kardos István) is. Eredmé­nyeként a hosszú és világra­szóló felfedezésekben gazdag tudományos munkálkodás egyes szakaszai megkülön­böztethetők, az ember és a tudás gyönyörű gyarapodása nyomon követhető, ugyanak­kor egységgé, szép teljesség­gé áll össze múlt, jelen és jövő. A nyolcvanéves tudóst hallgatva: olyan jövő, amely­ről megerősödtek az ember­be vetett bizalomból táplál­kozó opitimista képzeteink. S. E.

Next

/
Thumbnails
Contents