Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-02 / 259. szám

CSÜTÖRTÖK, 1972. NOVEMBER 2. 3 Munkaerőhelyzet, munkaerő­gazdálkodás Szegeden Tíz emelet fényei Somogyi Károlyné felvétele Barátságosan visszatekintő szemként igazítják útba az estét a tarjáni tízemeletesek ablakfényei. A lépcső­házakban gyúló lámpák azt jelzik, hogy valaki éppen hazaérőben van, a sötét ablakszemek gazdáik távollété­ről árulkodnak, a gyengébb fényűek a tévénézők hadá­ról. Leolvashatja bárki azt is ilyenkor, hogy hány he­lyen fői a vacsora: egyik lakásban csak a szoba, a má­sikban csak a konyha fénye világlik. S ahogy megvilá­gosodnak, úgy merülnek a sötétbe később: aludni. Csökken az átlagsebesség, növekszik a féktávolság Átállási időszak a közlekedésben A közúti közlekedésben két veszélyes átállási idő­szak van, az egyik novem­ber elején, a másik már­cius-áprilisban. A minden­kori őszi, illetve tavaszi időjárás beköszöntése sze­rint. Itt-ott eddig is volt már köd, eső, csúszós út, de csak rövid időre, ami a közúti forgalmat csak igen kis mér­tékben, és csak helyileg be­folyásolta. A Meteorológiai Intézet e napokban jelentett először az ország legkülönbözőbb pontjairól egyszeri-e reggeli ködöket. Tehát beköszöntött az ősz a közlekedésben. Aki rendszeresen részt vesz valamilyen járművel a közlekedésben, felvesz egy nagyjából állandó utazási sebességet, az megszokik egy bizonyos követési távol­ságot. S a baj azzal kez­dődik, hogy az őszies idő­járás beköszöntésével a nyáron megszokott sebes­séggel közlekedik a jármű­vezetők nagy része. Az alapvető problémát az út- és látási viszonyok gyors megváltozása okozza. S az, hogy ezek a változá­sok szeszélyesen, olykor még naponta is többször megismétlődhetnek. Ilyenkorra sok motorke­rékpárt és magángépkocsit leállítanak tulajdonosaik, vagyis lényegesen kevesebb jármű vesz részt a közúti forgalomban, mint a nyári hónapokban. Kevésbé for­galmasak, „telítettek" az utak. A statisztikai adatokat figyelve — évekre visszame­nőleg is — ezt • a forgalom­csökkenést a balesetek szá­ma nem tükrözi. Ebben az őszi átállási időszakban a balesetek túlnyomó részét a közületek használatában le­vő személygépkocsik okoz­zák. Igen jelentős a ma­gán-motorkerékpárosok bal­eseteinek száma is. Ezt az időszakot sok közlekedési szakember „murci korszak­nak" nevezi. Tény, hogy szüret után, amikor a must karcosodik, ugrásszerűen növekszik az ittas jármüvezetési szám, s következményükként a bal­eseteké is. (Évek tapaszta­latai alapján mondva: a megye területén, elsősorban a szegedi járásban érdemes volna ebben az időszakban gyakrabban szondás ellen­őrzéseket végezni, illetve el­járni az ittas járművezetők ellen.) A ködös, nyálkás idő egy­aránt rontja az út- és a lá­tási viszonyokat is. A ko­ra délutáni sötétedés újra előtérbe állít egy, már kü­lönben agyon csépelt témát, a kivilágítatlan kerékpáro­két, és lovas fogatokét. Akik egy, másfél hónappal ezelőtt világos időben hazaértek munkából, hiányosan felsze­relt kerékpárjukon, most ugyanabban az időpontban sötétben közlekednek, kivi­lágítatlan géppel. A korai sötétedés óta nyil­vánvalóvá vált, hogy sokan nem ismerik a korlátozott látási viszonyokra előírt vi­lágítási módot. Az 1/1971. BM—KPM együttes rendelet — ahogy közhasználatúan emlegetik: a módosított KRESZ — szerint a nem kellően kivilágított lakott területen, továbbá ködben, hóesésben — tehát korláto­zott látási viszonyok kö­zött — kötelező a tompí­tott fény használata. Vagy­is: a városi fény használata ilyen körülmények között nem elegendő. A közlekedésben ez az időszak különösen élesen veti fel a gépjármüvek mű­szaki állapota felülvizsgálá­sának szükségességét, illet­ve a műszaki állapot rend­szeres ellenőrzését. A sok­szor korlátozott látási vi­szonyok miatt csak kifogás­talanul működő világítási rendszer esetén szabad út­nak indulni, az útviszonyok miatt pedig a fékek és a gumiabroncsok állapotára kell elsősorban figyelemmel lenni. Ez év harmadik negyed­évében 355 baleset történt Csongrád megyében, 8 szá­zalékkal kevesebb, mint a tavalyi azonos időszakban. A statisztika tehát kedvező képet mutat? A megyében összesen 605 közlekedési baleset történt az év első 9 hónapjában, közülük 355 a harmadik ne­gyedévben. Az első 9 hónap­ban 46 halálos baleset tör­tént, ebből a harmadik ne­gyedévben 24. Az őszi átállási időszak — ami még nem is szere­pel a harmadik negyedév adataiban — statisztikailag kimutathatóan évről évre megkövetelte a maga áldo­zatait. De ezek bekövetke­zése nem törvényszerű. Egyszerűen csak arról van szó, hogy fel kell adni a nyáron megszokott utazási tempót, meg kell növelni a követési távolságot, jól kell beállítani a világítást és sza­bályosan használni, fogni kell a féknek, és a gumiab­roncsnak, másként fogal­mazva: szabályosan és óva­tosan kell közlekedni. Zrínyi Péter G yakran hallhatjuk Szegeden — s ezt mutatják a munkál­tatók által készített létszám­tervek is — hogy nincs elég munkaerő, több munkáskéz kellene. Nagy a munkaerő iránti kereslet. Idén 2200— 2300 dolgozó, emellett 1400— 1500 természetes lemorzsoló­dó (nyugdíjba vonuló, el­halt stb.) pótlásáról szeret­nének gondoskodni a sze­gedi vállalatok, szövetkeze­tek, intézmények. A válla­latok többségénél — figye­lembe véve a munkaerő­helyzetet, csak mérsékelt létszámfejlesztést terveztek. De akadnak szép számmal olyan munkáltatók is, akik — az egyre szűkülő munka­erőforrást figyelmen kí­vül hagyva — a már más munkahelyen dolgozók meg­szerzésére számítva üteme­zik a létszámfejlesztést. Milyen is Szeged munka­erőhelyzete jelenleg? A férfiak foglalkoztatottsága 97—98 százalékos, a nőki foglalkoztatottsági szintje is növekvő, mintegy 74 száza­lékos. Tehát ma már nem áll rendelkezésre olyan sza­bad munkaerő Szegeden és a környező területen, amelyet az év folyamán bármikor időszakos vagy állandó fog­lalkoztatásra munkába le­hetne állítani. A legszámottevőbb mun­kaerőforrást 2800—3000, ta­nulmányait befejező fiatal képezi. Közülük 1500—1600 szakmunkás, 250 gimnáziu­mi érettségizett; 700—800 a szakközépiskolát, 150—200 a felsőfokú tanulmányokat és 150—180 a szakirányú isko­lát befejezők száma. A szak­képzetlenül munkába lépő fiatalok száma 60—80 főnél nem több évente. Az év 4—5 hónapjában a diákok nyári és őszi foglal­koztatása is jelentős mun­kaerő-fedezetet biztosít, ha célirányos és szervezett a foglalkoztatásuk. Évente a 6—7000 diák olyan segítsé­get nyújt az idénymunkák idején, amelyet felnőtt dol­gozókból biztosítani ma már nem lehet. Az ifjúsági mun­kaerőforráson túl a városi szabad munkaerő, az év fo­lyamán beköltözők, a na­ponta ingázók mintegy 2000 fős létszáma adja a szükség­let további fedezetét. Bedolgozó rendszerben — ha a vállalatok ezt igénylik — mintegy 800—900 nő szí­vesen vállalna munkát. E foglalkoztatási formát azon­ban nem alkalmazzák eléggé rr rr uru para Köddel kezdődött november Az ősz kezdetén inkább csak hajnalonként ereszke­dett le néhány órára a köd, de novembertől már számí­tani lehet arra, hogy jóval tartósabb, egy, esetleg több napos köd telepedik valame­lyik városunkra, országré­szünkre. A Meteorológiai In­tézet szerda reggeli tájékoz­tatása szerint Békéscsabán immár 24 órája tart a köd. Az ország többi részén ked­den napközben felszakado­zott a köd, de szerdán reggel azonban ismét sűrű pára te­lepedett Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok, Kecs­kemét, Nagykanizsa, Zala­egerszeg, Szombathely, Sop­ron és a Balaton környéké­re. Egyes útszakaszokon csu­pán néhány méternyire lehe­tett ellátni, s jó néhány he­lyen 50 méter alatt maradt a látótávolság. A menetrendszerű vonat­és autóközlekedésben néhány perces késésektől eltekintve nem volt fennakadás. ipar szer ü kukoricatermesztés A Külkereskedelmi Minisztérium és a banki szervek megszavazták a Bábolnai Állami Gazdaság hitelkérelmét: kölcsönt és devizát biztosítanak ahhoz, hogy jövőre újabb 60 000 hektárra terjesszék ki az iparszerű kukoricater­mesztési rendszert. Az 5,8 millió dolláros devizahitelt ez­úttal is, akárcsak eddig, a többlettermés exportjával 3 év alatt visszafizetik. a szegedi vállalatok. Az ösz­tönző nyugdíjrendszer he­lyes alkalmazásával is job­ban lehetne a munkaerő­gondot enyhíteni. Jó lenne, ha — mint az már az ország más terüle­tén bekövetkezett — Szege­den is csökkenne a szük­ségtelen munkaerő-fluktuá­ció. Havonta 800—1000 dol­gozó létszámmal érne fel csupán ez. Ugyanis 1800— 2000 fő lép ki a munka­helyekről egy-egy hónapban, s vállal munkát másutt: a kilépés-belépés közötti ki­esés egy vagy két hét; igen tetemes veszteség a mun­kahelyek számára. Ismeretes, hogy a kilépés előtti napokban, s az új he­lyen, a betanítás heteiben nem végez teljes értékű munkát a dolgozó. Nyilván előnyösebb lenne a belépte­tés-kiléptetés intézésére, be­tanítására, beilleszkedésre fordított energiákat — és al­kalmazotti létszámot is —a vállalaton belüli munkaerő­tartalékok feltárására fordí­tani. Szegeden az éves szinten rendelkezésre álló munka­erőforrás, elegendő a terve­zett feladatok megoldásához. Ha 800 vagy 1000 dolgozó, el­sősorban betanított és se­gédmunkás egyik napról a másikra munkába lépne ott, ahol ezt a vállalatok igény­lik, nem eshetne szó mun­kaerőhiányról. A munkáltatók létszám­gondjai mellett a városban a munkába helyezkedés gondjai is jelentkezik. Sza­bad munkaerő azoknak az adminisztrációs munkát ke­resőknek a csoportja, akik gyakorlat és szakképzettség nélkül szeretnének elhelyez­kedni. Nők, elsősorban csa­ládos anyák keresnek egy műszakos munkahelyet. Raj­tuk kívül is jellemző, hogy a szabad munkaerő csak bizonyos feltételek mellett vállal munkát. Ha kisgye­rekes, gyermekintézményre is szüksége volna, ha a kör­nyékről jár be, útiköltségre vagy munkásszállásra tart igényt. A könnyebb fizikai munkát igénylő csökkent munkaképességűek, s a nyugdíjasok elhelyezkedése is bizonyos feltételektől függ. S zegeden a munkálta­tóknál a termelési, szolgáltatási és egyéb feladatok ellátásában éves átlagban jelenleg 80—81 ezer dolgozó vesz részt. E fog­lalkoztatottság csak nagyon mérsékelten, éves szinten 2000—2200 fővel növelhető. Nagyobb ütemű létszám­növekedés elsősorban a la­kosság igényéit kielégítő, szolgáltató és kommunális feladatokat ellátó vállala­toknál, intézményeknél szük­séges. Az építőiparban is fon­tos lenne a jelentős létszám­fejlesztés. Mivel a munka­erő korlátozottan áll ren­delkezésre, így az iparban és egyéb munkahelyeken a termelés növelését, a felada­tok jobb ellátását elsősor­ban a belső tartalékok fel­tárásával, a munka- és üzemszervezés, műszaki fej­lesztés fokozásával lehet biztosítani a következő évek­ben. Egyes munkáltatók a már más munkahelyen dolgozók megszerzéséből kívánják az új létszám felvételét bizto­sítani. Arra előbb-utóbb rá kell jönnie minden vezető­nek, hogy ez nem járható út. A vállalati munkaerő­szükséglet és -fedezet lét­számtervénél fokozottabban figyelembe kell venni a városban rendelkezésre álló munkaerőforrást és a mun­kaerő-felvételt annak alap­ján ütemezni. Ha nem ezt teszik, akkor állandósul az a gyakorlat, hogy amennyi dolgozót felvesznek, annyi, vagy annál több el is megy A szegedi munkáltatók idén nyolc hónap alatt 27 ezer főre jelentettek be munkaerő-igénylést a tanács munkaügyi osztályára. E lét­számigény 85—90 százalék­ban a munkaerő-fluktuáció következménye. A fenti idő-­szakban a munkahelyre be­lépők száma meghaladta a 16 ezer főt, a munkahelyről kilépők száma pedig a 14 ezer 500-at. Mintegy 3 ezer kétszázan felmondás nélkül, egyik napról a másikra hagyták ott a munkahelyet, nagyobb hányaduk jobb ke­reset, vagy kedvezőbb mun­kafeltétel ígéretére, sok eset­ben az elvtelen munkaerő­csábítás hatására. Jelenleg 4000—5000 főre becsülhető az olyan munkavállalók szá­ma, akik egy év alatt több­ször munkahelyet cserélnek és általában magasabb bért kapnak a munkahelyükön. Ezek az emberek érdemte­lenül, nem a jobb és kva­lifikáltabb munkavégzéssel jutnak magasabb kereset­hez. A munkaerő vállalatok közötti körforgása, a fluk­tuáció csökkentése elsősor­ban a munkáltatók intézke­dése alapján következhet be. A vállalati intézkedéseket a tanácsok munkaerő-közvetí­tése, ennek meghatározott rétegekre való kiterjesztése egészítette ki 1970-től. Sze­geden az elmúlt 2 év alatta munkaerő-fluktuáció a vál­lalati intézkedések és a kö­telező közvetítés együttes alkalmazásával sem csök­kent lényegesen. Ennek oka abban is keresendő, hogy olyan embereket is felvesz­nek, akikről már a belépé­sük alkalmával láthatják: nem fognak tartósan ottma­radni, hiszen rövid idő alatt több ízben, egyik napról a másikra hagyták el előző munkahelyeiket. Sajnálatos, hogy ilyen munkavállalók személy szerinti közvetítését kérik, sok esetben követe­lik egyes vállalatok részé­ről. így a notórius munka­hely-cserélgetők közvetítésé­re, felvételére vállalati se­gédlettel évente többször is sor kerül. A kötelező köz­vetítés fluktuációt csőkkentő hatása ezért nem érvénye­sülhet kellőképpen. Ha a kiegészítő szerepet betöltő kötelező közvetítést a válla­latok nem tekintik munká­juk elősegítésének, akkor a káros hatást eredményező munkaerő-fluktuáció csök­kentésére saját hatáskörben az eddigieknél sokkal töb­bet kell tenni minden mun­káltatónak. Néhány vállalat­nál, ahol több gondot for­dítottak munkásaik megtar­tására, a munkára jelentke­zőket jobban megválogatják és a kötelező közvetítést a vállalati tevékenység kiegé­szítőjeként felhasználják, jelentősen csökkent a fluk­tuáció, stabilizálódott a vál­lalati létszám. A kkor cselekszik he­lyesen a vállalat, ha a fő figyelmet a dol­gozói megtartására, a kilé­pések csökkentésére fordít­ja a munkaerő mindenáron való megszerzése helyett. Ne azt hajszolják, ami nincs: — az erőt, leleményességet a meglevő munkaerő ki­egyensúlyozott foglalkozta­tására, teljesítményeik dif­ferenciáltabb elismerésére, a munkahelyi légkör, a mun­kafegyelem javítására, dol­gozóik problémáinak meg­oldására fordítsák. Sokkal több energiát kell tehát arra összpontosítani, hogy meggyökereztessék, megtartsák a vállalat, a szö­vetkezet, az intézmény dol­gozóit, s a lehetőségeket jobban kihasználva, lét­számnövelés nélkül érjenek el jobb eredményeket. Eperjesi Júlia, Szeged megyei városi tanács vb munkaügyi osztályának vezetője

Next

/
Thumbnails
Contents