Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-14 / 243. szám

SZOMBAT, 1972. OKTOBER 14, D hazaszeretet ápolása mindennél előbbre való Betefezödött Egerben a szocialista hazafiság kérdéseivel foglalkozó országos tanácskozás Egerben pénteken befeje­ződött a szocialista hazafi­ság kérdéseivel foglalkozó országos tanácskozás. A má­sodik napi vitában a hoz­zászólók kiemelték: szocia­lista hazafiság nem létezhet szocialista világnézet, a szo­cialista hazához való tudatos kötődés nélkül. A szocialista hazaszeretet lényegében azo­nosul a szocialista társadal­mi rend szeretetével. Föl­hívták a figyelmet arra, hogy a szocialista hazafiság­ra nevelésben a pedagógusok jól hasznosíthatják a marxiz­mus—leninizmus útmutatá­sait. A nevelök egyik fontos feladata, hogy megtanítsák a felnövekvő nemzedéket szo­cialista módon gondolkodni, cselekedni. Hangsúlyozták a felszóla­lók: többet kell tenni an­nak érdekében, hogy a fiata­lok megismerjék a hazát. Azt is szóvá tették, mennyire igénylik, elvárják a nyílt, őszinte beszédet régebbi és mai dolgokról egyaránt. Hangot adtak annak a vé­leménynek, hogy még nincs minden rendben a fogalmak értelmezése körül. Ezért na­gyobb gondot kell fordítani arra, hogy megfelelően ér­telmezzék- mi a hazafiság, a nacionalizmus, a sovoniz­mus, vagy a kozmopolitiz­mus. Egyöntetű álláspont alakult ki a tanácskozáson arról, hogy a fegyveres szol­gálat fontosságánál! tudatosí­tása elválaszthatatlan része a hazafias-honvédelmi neve­lésnek. A „katonaidő" a fia­talok számára a szocialista felnőtté válás időszaka is. A fegyveres szolgálat idején erkölcsi-politikai arculatuk kedvezően formálódik. Erő­södik közösségi szellemük, felelősségérzetük, fegyelme­zettségül!, tovább formálódik világnézetük, szélesedik látó­körük. Sokan katonáskodá­suk idején ismerkednek meg a mozgalmi munkával, amely később életük szerves részvé válik. Sokan szóltak a publikáció nyíltságának fontosságáról. Többen aláhúzták, hogy az igényesség, a következetes­ség legyen a legfontosabb jellemzője a nevelésnek és a sajtópropagandának. A ta­nácskozáson állandóan visz­szatérő gondolatként fogal­mazták meg: a hazaszeretet ápolása mindennél előbbre való. A kétnapos tanácskozás pénteken az elnöklő Dobozi Imrének, a Magyar írók Szövetsége főtitkárának zár­szavával ért véget. Idegen­forgalmi rekord összesítették az ez évi idegenforgalom első nyolc­hónapi adatait, és az ered­mények rekordot jeleznek. Augusztus végéig csaknem ötmillió külföldi érkezett hozzánk a világ 125 országá­ból, 300 ezerrel több, mint az előző év szeptember l-ig. Idén július volt a legforgal­masabb hónap. Növekedett azoknak az átutazóknak a száma, akik eredetileg az Adria, vagy a Fekete-tenger mellé igyekeztek, és útiter­vüket módosítva, gyakran napokat töltöttek országunk­ban. Színes programok szerve­zésével — őszi kirándulások, lovasséták. Budapesti Művé­szeti Hetek stb. — az utazási' irodák „megnyújtják" a sze­zont. Ennek következtében csak Lengyelországból száz­ezer turista érkezésével szá­molnak októbertől december végéig. Utószezoni kedvez­ményekkel a belföldi utazók­nak is kedvezőbb lehetősé­get kínálnak a vállalatok, de gyakran ezek az árak is ma­gasak. Az idegenből érkezők mel­lett a külföldi utazáson részt vett magyarok száma is nö­vekedett. szeptember l-ig a tavalyinál 200 ezerrel többen — csaknem egymillióan — keresték fel Európa és más földrészek államait. Ugyan­ennyien nyaraltak itthon is állami hozzájárulással a szakszervezeti, vállalati és is­kolai üdülőkben is. Bordányi ősz Sokat várnak az őszi na­poktól Bordányban a Mun­kásőr Tsz tagjai. A tavalyi évet 1 millió 200 ezer fo­rint alaphiánpyal zárták, az idén kijavítják a szépséghi­bát. Szeszélyes, próbára te­vő októberi napok járnak, a gazdag termést igyekeznek betakarítani jó munkaszer­vezéssel, minden erővel, hi­szen ezen múlik az évvégi mérleg. Az elmúlt hónapokban gazdálkodási sikerek szület­tek a téesz ben, összességé­ben több százezer forint terven felüli nyereséget hoz­tak. A kalászosok jól fizet­tek, búza 161 hektáron dísz­lett és 37,4 mázsás hektá­ronkénti átlaggal a homoki gazdaságok közül a legjobb eredményt érték el a hordó­nyiak. Rozsból és zabból pa­rányi területen vetettek, őszi árpából is mindössze 37 hek­tár adott termést, kajszi- és őszibarackból 54 hektár. A hat termelt növény-, illet­ve gyümölcsféléből 1 millió 293 ezer forinttal jobb ered­ményt, bevételt ért el a Munkásőr Tsz kollektívája, mint amit tervezett. Tehát ez az összeg már fedezi az el­múlt évi alaphiányt. Az ősz most fizet. Októ­ber pénztermő hónap. Para­dicsompaprikából 38 hektár, 120 mázsás termésátlaggal fizet hektáronként, fűszer­paprikából 36 hektár, 85 má­zas hektáronkénti átlaggal. Csemegepaprikát, paradicso­mot és 102 hektáron kuko­ricát takarít be a tagság ezekben a napokban. Hektá­ronként 55 mázsás csöves termést. Az idő dönt el min­dent, ha nem károsítja a nagyüzemi táblákat erő­sebb fagy, akkor 600 —800 ezer forint terven fe­lüli jövedelmet könyvelhet­nek el a Munkásőr Tsz-ben. Egyértelmű a termelési siker. Igaz, akadt azért nö­vény, ami nem jött be eb­ben az esztendőben. Ilyen a burgonya. Hektáronként 75 mázsát fizetett. Kétségtelen, az idén nem kell pirulniuk alaphiány vagy mérleghiány miatt, ami örvendetes, hi­szen a kis homoki gazdaság tagsága nagy erőfeszítéseket tesz saját erős beruházások­kal, hogy a holnap nagyüze­mi gazdálkodásával, színvo­nalával szinkronban marad­jon. Jellemző, hogy tavaly például 2,5 millió forintot ruháztak be, aminek jóval kisebb hányada az állami se­gítség, nagyobb része sa­ját erő. Mire költik a pénzt? Meliorációs program alap­ján évente 1 milliót költenek a területre, amiből idén 470 ezer forintot megyei keretből finanszíroznak. Az 1500 hol­das gazdaság szép távlati tervet dolgozott ki, 1978-ban ünnepli a tagság a téesz húszéves fennállását, ak­korra a termelési értéket 50 százalékkal növelik. Ezt a népgazdasági igényeket fi­gyelembe véve érik el, még­pedig talajjavítással, és ami lényeges, állattenyésztéssel. Mint a legtöbb homoki gaz­daságban, a Munkásőr Tsz­ben is az állattenyésztés je­lenleg nem bírja el a kriti­kát. Nem bírja el, mert nincs. Az éves termelési tervben csak a növényter­mesztésre alapozhatnak, szá­míthatnak, az állattartás jó, ha félmillió forintot hoz. Volt a közös gazdaságban a hatvanas években állatte­nyésztés, 60—70 szarvasmar­ha, sertés és juhállomány, de a kényszerhelyzetben, rossz, régi ólakban tartott állatok nemhogy jövedelmet hoztak volna, de évenként másfél milliós deficitet, ami egy ilyen minigazdaságban sors­dötő. Fokozatosan megszün­tették. A szövetkezet anyagi alap­jainak erősödésével, napja­inkban pedig a szarvasmar­ha-tenyésztést szorgalmazó és támogató rendelkezések­kel, lehetőségekkel élve, megteremtik a homoki szer­kezetnek megfelelő állatállo­mányt. 1970-ben kezdték; a kevés üszőszaporulatot meg­tartották, tavaly pedig 50 üszőt vásároltak. Az idén folytatták akciójukat és je­lenleg 240 a szarvasmarha­létszám, amiből 24 a tehén. Két esztendő múlva 70—80 tehenet tartanak, s 300-as törzsállományt. A beruházásnál eltérően a 60—70 ezer forintos szarvas­marha-férőhely építéstől, az olcsóbb megoldást választ­ják, 20—25 ezer forintnál többet nem költenek egy fé­rőhelyre. A ridegtartásra rendezkednek be. az állo­mány nagyobb részét nem fejik, hanem a borjaztatás­ra törekszenek, s intenzíven hizlalják a bikaborjakat. Az üszőket ellésig tartják. A meliorációs program és a szarvasmarha-tenyésztés megalapozása összefügg a szövetkezetben, hiszen a je­lenlegi szántóterületből 200— 300 holdat takarmánytermő­nek kapcsolnak le. A kisebb területből viszont magasabb termésátlagokkal tudják csak a termelési színvonalat tarta­ni. Szimpatikus törekvés, bár kétségtelen, hogy érződik a beruházási „lázgörbe". Ennek ellenére a bordányiak szép esztendőt zárnak. A jövő nekik dolgozik. Sz. L. I. Háromszázezret költött kollégiumára az iskola. Pe­rényi János igazgató úgy gondolta, ráfér. A gépipari épülete, fölszereltsége meg­engedi a „luxust", hogy ki­segítsék a kollégiumot. Saját tanulóin segít az iskola, hi­szen a körúton gépiparisok laknak. A pénzből gyorsan fölruházkodtak: a Zsolnai porcelángyából szerzett pi­rogránittal embermagas burkolat került a folyosófa­lakra, rendbehozták a für­dőt, helyet „béleltek" egy klubnak, kicsempézték az ebédlőt is, egyszóval diva­tosabb otthont teremtettek. Az iskolának szívügye a kollégiuma. Kopasz Lajos, a kollégi-^ um fia­utcai iskola udvarának sala­kozását, sőt nyolc osztály­termük elhasznált, megron­gálódott padjainak felújítá­sát is. A dolgok összefüggenek. Az iskola, a kollégium nem termelőüzem, a társadalom, a város segítségét igényli — és hálálja meg. Mert példá­ul Szegednek sem közömbös, ha az ünnepi hetek zsúfolt idegenforgalmában a nyári szünetre megüresedett gép­ipari kollégium szállodai ké­nyelmet ígér a vendégeknek. Tények tanú­sítják, az iskola és Kopasz Lajos jóleső érzés­sel beszélt arról, hogy 180 kollégistája közül 108 fizikai dolgozó gyereke, s az ő át­laguk a legkülönb: 3,72. Amióta pedagó­gusaink meg­MINDJÁRT BÁTRABBAK INGYENES ELLÁTÁS HOZZAK A SALAKOT tal igazgatója különben sem panaszkodhat: — Volt idő, hogy az isko­lai sportpályát bérbeadták, ma jobbára kollégisták és bejárók használják. A gye­rekeknek kell a mozgás, s egyelőre ott, az iskola udva­rán adottak a feltételek, ké­zilabda-, kosárlabdapálya. Hamarosan nálunk is lehet: a textiltechnikumtól in­gyen kaptunk vörös salakot, a városgazdálkodási vállalat fölajánlotta, ingyen szállítja el nekünk a kollégiumba. Kapcsolatokkal sokat tehe­tünk egymásért. Ha hoz­zánk fordulnak segítségért, mi sem tétlenkedünk: el­megyünk szüretelni a zá­kányszéki téeszbe, de vál­laltuk a szomszédos Béke Tarjdni tudósítás Elkezdték Tarjánban — a József Attila sugárút, Észa­ki körút, 115-ös épület határolta területen — a VI. ütem első. 621. jelű épületének szerelését. Ezen a részen majd a jövő év végéig nyolc darab 10 és tizenegy darab 5 szintes lakóház épül, összesen több mint 750 lakással. A sugárút körtöltésnél levő feljárójánál is munkások serénykednek. A 101. jelű lakóház alapozása miatt a rampa rézsútos oldalát le kellett faragni, az elhordott földtömeg helyett beton támfallal kell megerősíteni. Képünkön: a 621-es számú épületen már a harma­dik szintet szerelik. a kollégium kapcsolata nem puszta formalitás. A diák­tanács megbeszélésein első­kézből kapja az iskola igaz­gatója a tanulók kéréseit, panaszait; múltkoriban el­romlott az erősítőberende­zés, az iskolában Ittjavítot­ták. A kollégiumi nevelők valamennyien tanítanak is a gépipari szakközépiskolá­ban, így a diákok ellenőr­zése „összkomfortos". Még­sem ennek tudható be, hogy a kollégisták különösen nagy buzgalommal kezdték az idei tanévet. Mozgalom indult a kiváló közösségi cím elnyerésére, s a jutalom sem akármilyen: ingyenes ellátás. A téthez méltó, de méltányos felté­telek egyike a „közösségért szívesen, önkéntesen és ön­tevékenyen végzett munka", s a fogalmak finom elhatá­rolása is tudatos. Ha maguk a diákok ajálkoznak, önte­vékenyen — ez az igazi. Persze a tanulmányi ered­mények javítása sem hiány­zik a feltételek közül, a ki­váló cím abszolút mércéje 3,9, s ehhez a jelenlegi kol­légiumi átlag sincs messzi­re: 3,68. Értékét növeli, hogy 3,38-ról indultak, s hogy az iskolai átlagot (3,2) már akkor túlhaladták. különböztetett gondot fordí­tanak a hátrányos helyzetű tanulókra, a gyakorlat azt mutatja, zömmel munkások és parasztszülők gyerekeinél kel el a segítség, akik tanyai iskolákból, a szülői házból kevesebbet hoznak maguk­kal. A gépipari kollégiumá­ban most ezek a diákok pro­dukáltak a legtöbbet. Nem véletlenül, tanárok, egyete­misták korrepetálnak velük rendszeresen, s a felsőbb osz­tályosok is be-besegítenek. A kollégium szőnyegpad­lós társalgójában Kovács György, a diáktanács titkára nevezési naplót tett az asz­talra. Ide jegyzik be, itt el­lenőrzik a vállalt és végzett munkákat. Véleménye sze­rint jól fél év kell még, hogy a termés beérjen, vala­mely kollégiumi közösséget kiválónak ítélhessenek. Mátyás Istvánnak, a diák­tanács kultúrosának megsza­porodtak a teendői, hiszen a feltételek közé irodalmi, ze­nei, képzőművészeti progra­mokat is felvettek. — Tapasztalataink szerint a műszaki érdeklődésű fiata­lok mintha idegenkednének a humán tárgyaktól, a mű­vészetektől. Most, hogy a tájékozódásnak tétje van, legalább kiderül, passzivitá­suk gyakran csak látszóla­gos. Ha például egy szavaló­versenyre többedmagukkal jelentkeznek, mindjárt bát­rabbak. Wolford Feri, a harmadik déből, csendesen rábólint. Azért a szakmai műveltség elmélyítéséhez sem árt, ha azok a bizonyos feltételek, melyekről már annyit be­széltünk, ösztönöznek. Ter­mészetesen. Nikolényi István Kedvező „őszibarackmérleg" Egy gyengén termő év után ismét rekorderedménnyel zá­rult az őszibarackszezon. Az idén a Szövetkezetek Csong­rád megyei Értékesítő Köz­pontja a szatymazi tájkörzet­ben mintegy 1 ezer 300 va­gon illatos gyümölcsöt vásá­rolt fel, csaknem hatszáz va­gonnal többet a tavalyinál. Ehhez hasonló tömegű áru utoljára 1969-ben futott be a felvásárló telepekre. A nagy­arányú felkínálás három té­nyezőnek köszönhető. Sike­rült piacot találni — a kon­zervipar jóvoltából — az ap­ró, kevésbé értékes gyümöl­csöknek is. A kedvező felvá­sárlási árak következtében gyengült az egyéb értékesí­tési csatornák szívó hatása. Ezen túlmenően mégis a leg­döntőbb tényező az volt, hogy az érés időszaka előtt lehullott nagy mennyiségű csapadék megnövelte a fák hozamát. Egész idényben folyamato­san szállítottak piacra, elégí­tették ki a fogyasztói igénye­nyeket. Bács és Baranya ki­vételével úgyszólván az or­szág minden tájára, elsősor­ban Budapestre, a Balaton térségébe és Borsod megyé­be, eljutott a szegedi járás kedvelt áruja. A korai és a sárga húsú fajtókból Cseh­szlovákiába, az NDK-ba, Ausztriába, Lengyelországba, valamint a Német Szövetsegj Köztársaságba exportáltak, *

Next

/
Thumbnails
Contents