Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-13 / 242. szám

2 FENTEK, 1972. OKTÓBER 13, Oszi készenlét Mintha szándéka lenne az időjárásnak: kegyetlen, rossz szándéka. Csak az emberek megfeszített igyekezetének köszönhető, hogy a száraz tavasz nevelte gabonát sike­rült kiszedni az esős nyár körme közül. A túlzások kárpótlásának is mondhat­nánk a későbbi heteket, hi­szen a kapásnövényeket egész nyáron felhők öntöz­ték. Most, amikor csak zsák­ba kellene raknunk a ter­mést, megint közbe szól a rossz szándék. ELŐRELÁTÓ GAZDASAGOK A rossz­kor jött őszi esők meg­ijesztettek bennünket. Min­dig szoros az ősz, mindig rengeteg a munka, mindig izgulunk, bírjuk-e erővel, most aggódunk. A hivatalos felhívásokban ilyen fogal­mazást is olvastunk: elemi csapással érne föl, ha a ter­mést nem tudnánk idejében biztos helyre vinni. És a ve­tések elhúzódtával nagy kérdőjelet kellene már most rajzolnunk, a következő ara­tás terméseredményei elé. Szőregre, Kübekházára mentünk, hogy a vizek által mindig fenyegetett fekete­földi mély vidék mostani ál­lapotáról tájékozódjunk. Ameddig szem ellát a mű­útról, sem ember, sem gép nem mozdul a határban. Ar­ra bent, Szőreg alatt egyet­len csatornakotró őrködik csupán. Az utak is járhatat­lanok, a fölázott talajra lép­ni sem lehet. Kübekházán a hízott bikákat szállító teher­autót lánctalpas traktor húz za be az istálló elé üresen is, akkora a sár. Szőreg határa partos, két­három nap, széllel, napsü­téssel sokat könnyíthetne. A csatornák még nem jeleznek veszedelmet Kübekházán sem, nyakig van ugyan a talaj, de nem buggyan elő belőle a víz. Laposabb a vidék, itt öt-hat nap is el­kelne a szikkasztó időből, hogy minden gép dolgoz­hasson. — Számítottak erre az időre? — A rosszra nem számí­tunk, csak tartunk tőle. Ké­szültünk rá. Amit korán le­hetett kezdeni, elkezdtük. Ennek a korai igyekezet­nek köszönhető, hogy Sző­regen rendben van a hagy­ma, már el is adták száz hold napraforgó termését; silóznivaló ugyan lett vol­na még, ha a fagy el nem csípi a végét, 24 ezer ter­vezett mázsa helyett mégis 40 ezret silózhattak az idén; száz hold őszi árpa gyönyö­rűen kel, 270 hold búzával együtt; 1100 hold vetőszán­tásból 950-re már kitették a pontot Azt a kukoricát is sikerült letörniök, aminiek búza megy majd a helyébe. Ha az idő engedné, 31 gép lódulhatna neki a munká­nak. kémleli mindenki. A vén­asszonyok nyara esőbe ful­ladt, de ha a hátralevő idő kedvezne, e hónap végéig minden termést be tudná­nak takarítani, minden ve­tést be tudnának fejezni. Ember és gép készen áll, hogy azonnal induljon, ha lehet. Nehéz munka áll előt­tük, hihetetlenül .nagy lesz a hajrá, de más választásuk nem lehet MAS A HOMOKON AZ EGET KÉMLELIK Kübek­házán 500 hol­don van földben az árpa, százon a takarmánykeverék, búzából eddig csak 60 holdra futotta az erőből és időből, kétszer szedték mór a fűszerpapri­kát, harmadszorra is lehet­ne, ha járható lenne a föld. Vigasztaló hallani: 700 hold kukorica töretlen ugyan, gépiekre vár, gép is van hozzá, de ha mégse tudnák a gépieket indítani, számít rá a falu, hogy kéz­zel megy neki a hatalmas tábláknak. Majdnem duplá­ja termett az előző éviek­nek, szükség van rá. Igaz, hogy maga a kukorica nem sokat károsodik, ha fagyban szedik le, akkor sem, de sok más baj származhatna belő­le. Az őszi szántást ősszel kell elvégezni, ha jövőre jó termést akarunk. Ha eláll az eső, az eget Bizako­dás után Balás­tyára jöttünk, az Alkotmány Tsz­be. A homok most élvezi előnyét. Eső után egy órá­val már mehetnek a gépék, dolgozhatnak az emberek. Vetni is lehet Vetnek is. Százharminc holdról szedtek föl a krumplit, százról a fű­szerpaprikát Csípte ugyan a fagy a hegyét, de még mindig szedhető. A kukori­cát itt is úgy kezdték törni, hogy először a búzának csi­náljanak vele helyet Panaszra nem is nyílna a homokiak szája, ha itt nem lenne a szőlő. Sikerült a szép termést megvédeni mindenféle nyári kártevők­től, most legnagyobb ellen­ségként az eső fenyeget Duzzadtak a bogyók, köny-; nyen romolhat — Még nincs baj — hal­lom az elnök szavát —, csak a szomszédban láttuk, ho­gyan romlik. Nekünk eddig szerencsénk van. Csak kövi­dinkát termesztünk, a mi tábláinkon még nem kezdte ki a romlás. Kétszeres ok ez a sürgős munkára. A jóból még töb­bet lehet menteni. De a szőlőt csak kézzel szedhetik, van-e munkaerő hozzá? — A szüretnek mindig van íze, zamata. Szüretelni szívesen jönnek az emberek. Horváth Dezső Intézkedések a pótalkatrész-ellátás javítására Az ország gép- és jármű- közúti járművek és a tartós állománya az elmúlt öt év- fogyasztási cikkek alkatrész­ben mintegy 28 százalékkal utánpótlásának javítására nőtt a pótalkatrészek irán- hozott intézkedéseket. Mint ti kereslet pedig ennél is a minisztériumban elmond­nagyobb mértékben fokozó- ták, a legjobb eredményt a dott, mert a régi gépek, ké- mezőgazdasági gépek alkat­szülékek közül igen keve- részellátásban érték el. Az set selejteznek ki, azokat is évekig tartó, nyomasztó al­újra és újra igyekeznek fel- katrészhiány lényegében újítani. A gépipartól a kü- megszűnt, s legalább is a lönbözö vállalatok tavaly hazai gyártmányú gépiek 5,8 milliárd, az idén több munkáját az idén már nem mint 6 milliárd forint érté- akadályozta alkatrészhiány, kü pótalkatrészt kértek, az További kulcskérdés a jár­igényeket azonban nem műipari termékek alkatrész­mindenből tudják kielégíte- utánpótlásának megoldása, ni. Valamennyi érdekelt válla­A Kohó- és Gépipari Mi- latnál intézkedtek a helyzet nisztérium többször foglalko- megjavítására. A Csepel zott a pótalkatrész-ellátás Autógyárban egyes felszaba­helyzetével, s mindenekelőtt duló kapacitásokat fordíta­a mezőgazdasági gépek, a nak a pótalkatrészgyártás Országos ügy Régen tárgyalt olyan izgalmas, várost, falut és mindenfajta hivatású embert gyakran, foglalkoztató kérdést az országgyűlés, mint ezen a héten. Mint is­meretes, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar — vagy miként újabban, összevontan nevezzük —, az élel­miszer-gazdaság állt a tanácskozás középpontjában. Voltaképpen tehát azt vizsgálták a képviselők, hoí tartunk ' szocialista agrárpolitikánk megvalósításában, hogyan győzi le az ezzel kapcsolatos nehézségeket a maga munkaterületén a dolgozó parasztság és a munkásság, miként valósul meg manapiság e munká­ban, küzdelemben kettőjük szövetsége, és nem utolsó­sorban: hogyan élünk, hogyan boldogulunk, különös tekintettel a mezőgazdaságra, mint közvetlen és köz­vetett jövedelemforrásra, mint táplálékunk és fontos javaink előállítójára? Még föltenni sem egyszerű a kérdést hát még megválaszolni! Nem mintha nem akadna elegendő tény, elbizakodottság nélkül mondhatjuk: kimagasló eredmény, amely örvendetes, esetenként meglepően gyors előrehaladásunkat igazolja e téren. Gondol­junk a hús- és a tojásfogyasztás növekedésének im­ponáló számaira, vagy a növénytermesztés néhány olyan eredményére, amely akárcsak pár évvel ezelőtt is halvány remény lehetett csupán, vagy a dolgozó parasztság jövedelmi viszonyaira, amelyek lényegé­ben megegyeznek ma már a munkásokéval; vagy pe­dig arra, hogy míg egy évtizede még öt ember ré­szére termelte meg a szükséges élelmiszert egy-egy mezőgazdasági dolgozó, ma kilenc ember számára te­remti elő a mindennapit, s általában nagyobb bő­ségben. A feldolgozás is sokat fejlődött, a készítmé­nyek választéka, tartósítása, csomagolása sok vonat­kozásban messze túlhaladta a néhány évvel ezelőttit. Hogy mindezek ellenére — és még számos jó eredmény tudatában, amelyekre itt ki sem tértünk — nem egymást dicsérgették a képviselők, hanem mai megváltozott helyzetünk reális számbavételével, in­kább a problémákat és a további előrehaladás lehe­tőségeit feszegették, az felelősségtudatukra vall, és némileg szerénységükre is, hiszen választóik nem ke­veset tettek azért, hogy idáig eljuthassunk. Milyen kérdések kerültek hát elsősorban szóba? Mindenek­előtt a zöldség- és gyümölcsellátás. Nem volt ok a helyzet dramatizálására, hiszen a fogyasztás nálunk ebben a vonatkozásban, gazdag országokat is figye­lembe véve, közepies szintűnek mondható, amivel per­sze. különös tekintettel kedvező adottságainkra, nem vagyunk megelégedve. És nem kis gondokat okoznak a zöldség- és gyüraölcspiaci árak, olyannyira, hogy emelkedésük olykor már olyan látszatot kelt, mint­ha általában is megdrágultak volna az élelmiszereit, amiről, szerencsére, szó sincsen! Mindenesetre az or­szággyűlésen számos fontos javaslat hangzott el, amelynek megvalósítása elősegítheti a zöldségterme­lés komplex fejlesztését és az árak stabilizálását is. Szóba került természetesen a kenyér minősége is. Mértékadó vélemény szerint most már a sütés, sőt a választék fokozatos javulására számíthatunk, amit itt-ott máris tapasztalni lehet; és bár a húsellátásra, mennyiségi vonatkozásban, mostanában ritkán és ke­vés helyen van panasz, a szakszervezetek titkára fel­| szólalásában nehezmenyezte, hogy viszonylag kevés az > olcsóbb hús és töltelékáru, és a minőség sem kielé­gítő sok esetben. Megjegyzéseit a csekélyebb jövedel­mű városi és falusi emberek, családok gondjai ;ndo­i kolták, ezért is hallgatták szavait különös figyelem­mel a képviselők. De ettől eltekintve is, korántsem az élelmiszer­gazdaság technikai és közgazdasági feladatkörében mozogtak hozzászólásukban a képviselők. Behatóan megvitatta az országgyűlés a termelőszövetkezeti tag­ság jövedelmi és életviszonyait, a még meglehetősen széles kört érintő igen alacsony személyi jövedelme­ket, a termelőszövetkezeti öregek helyzetét, a járadé­kok összegének időszerűvé vált felemelését, ami to­vábbra sem menti tel a szövetkezeteket az alól, hogy maguk is rendszeresen segítsék munkában megöre­gedett tagjaikat. És szóba kerültek, számos oldalról megközelítve, a növénytermesztés és az állattenyésztés bonyolultabb közgazdasági problémái, különös tekintettel a ter­melőszövetkezetek erősen eltérő adottságaira, a gépek és felszerelések árára és választékára, a hitelviszo­nyokra, tehát mindazokra a körülményekre, amelyek között a mezőgazdaság termel, és a sok nehézség el­lenére fejlődik. „Egyszerű" képviselők és magasabb beosztásban dolgozók egyaránt rendkívüli tájékozott­ságról tettek tanúbizonyságot, ami már önmagában is fontos biztosítéka a további előrehaladásnak. B. J. fokozására, a Magyar Va­gon- és Gépgyár negyedik ötéves tervét szintén úgy módosították, hogy a terve­zettnél valamivel kevesebb futóművet gyártanak, s az így felszabaduló erővel pót­lakatrészeket készítenek. Fejlesztési terveket dolgoz­tak ki a sebességváltó-hiány felszámolására is, s addig is, amíg e tervek realizálódnak, kooperációk kiépítésével gyártanak az eddiginél jóval többet a fontos alkatrész­ből. Az expiortált autóbuszok pótalkatrész-elláttása máris javult, s a negyedik ötéves terv második felében továb­bi általános javulásra lehet számítani. A minisztérium étiékelése szerint enyhültek a tartós fogyasztási cikkek pólalkat­rész-ellátásának nehézségei is, az igényeknek azonban csak 89 százalékát tudták tavaly kielégíteni. A javítá­sok úgynevezett csúcsidő­szakaiban továbbra is gya­kori az alkatrészhiány. A nyár folyamán kevés volt a hűtőszekrényekhez szükséges agregát, tavaly karácsony táján tv-képcsőből nem volt elegendő, s gyakori és jogos panasz hangzik el amiatt is, hogy nincs elegendő alkat­rész a centrifugákhoz. Egyes régebben gyártott elektromos forróvíztárolókhoz és porszí­vókhoz] ugyancsak nehéz al­katrészt kapni. A miniszté­rium felhívta a vállalatokat, hogy gondoskodjanak a hi­ányzó alkatrészekről, külö­nösen azokról, amelyek konstrukciós vagy technoló­giai fogyatékosságok miatt az átlagosnál gyorsabban kopnak. A minisztérium rámutat, hogy a pótalkatrészek gyár­tása általában nyeresége­sebb, mint azoké, a termé­keké, amelyekhez az alkat­részek készülnek. Így anya­gilag is érdekeltek a válla­latok a mpgfelelő alkatrész­utánpótlás megszervezésében. Igaz ugyan, hogy ha ugyán­azokon a berendezéseken, ugyanazzal az erővel teljes gépeket, készülékeket állíta­nak elő, össztermelésük és így nyereségük is nagyobb lesz, a társadalom érdeke azonban megköveteli, hogy az egyébként szintén nyere­séges pótalkatrészekről min­denképpen gondoskodjanak, mert enélkül termékeik nem teljes értékűek. A miniszté­rium a pótalkatrész-utánpót­lás helyzetét továbbra is fi­gyelemmel kíséri, hogy a javuló, de még távolról sem kielégítő alkatrészellátás­helyzet normalizálódjék. (MTI) Torlódás az Anna­kútnál Tegnap délelőtt Szegeden, az Anna-kútnál műszaki hiba következteben féloldalra dőlt az YD 62-10 forgalmi rendszámú teherautó, s ennek következtében táblaüveg­rakománya megcsúszott. Személyi sérülés nem történt, csak a Lenin körút forgalmát zavarta meg néhány órára a baleset. Képünkön: Autódaruval helyezik biztonságba a sérült jármű rakományát. Öntödei tanácskozás Az Országos Magyar Bá­nyászati és' Kohászati Egye­sület öntödei szakosztályá­nak helyi csoportja tegnap országos tanácskozást rende­zett Szegeden, a Tisza Szállóban. A kétnapos ta­nácskozáson — amelyet Hor­váth Ferenc, az Öntödei Vál­lalat vezérigazgatója nyitott meg — az ország valameny­nyi öntödei szakembere azt vitatja meg, hogy a földgázt milyen módon lehet haszno­sítani a kúpolókemencében. Mint ismeretes, a kohászati és Gyárépítő Vállalat, vala­mint az öntödei Vállalat együttműködésével Szegeden épült olyan kúpulókemence, amelyben földgázzal és koksszal olvasztják a va­sat. Az eddigi tapasztalatok­ról, előnyökről, valamint az eljárás eredményéről tegnap több előadás hangzott el. Ma, pénteken reggel 9 óra­kor a szegedi vasöntöde fej­lődéséről és gyártmányairól üzemlátogatás keretében győződnek meg az öntödei tanácskozás résztvevői.

Next

/
Thumbnails
Contents